Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-31 / 205. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Szólástér 1992. Augusztus 31., Hétfő úetcfett... Hajdú Imre Magánügy, ennek ellenére közzéteszem. Ügy vagyok én ezzel a lappal (mármint az Eszak- Magyarországgal) immár 18 esztendeje, mint az édesanya a pajkos gyermekével. Csatádon belül nap mint nap ostorozom hibáit, ám ha ezt egy kívülálló teszi - méghozzá alaptala­nul, s felületesen általánosítva - abban az esetben a végsőkig kiállók mellette, s védem körömszakadtáig. így voltam legutóbb azzal a levéllel, amely az utóbbi idó'szak legnagyobb és egyben legin­dulatosabb olvasói reagálásait váltotta ki, s amelyet Hadnagy Béla miskolci nyugdíjas írt. iMpunkban teljes terjedelemben július 23-án jelent meg: Válaszlevél Vargáné Kerékgyártó Ildikónak címmel. Ami engem személy szerint bosszantott levelében, az a következő' kitétel volt: ,,Ezt a levelet önnek/mármint Vargáné Kerékgyártó Ildikónak - szerk.megjj az Észak-Magyarország szerkesztőségének a címén küldöm el, de nem tudom, hogy megkapja-e, abban pedig biztos vagyok, hogy levelemet a Szólástérben nem közük le, ezért más szerkesztőségeknél is próbálkozni fo­gok." Természetesen nem ezért, hanem azért, meri az alapvető .játékszabályoknak” megfelelt a levél (például volt benne alany és állítmány, s nem volt becsületsértő) leközöltük a levelet úgy, ahogy azt megírta Hadnagy Béla. S úgy, ahogy a rendszerváltás óta - aki figyelmesen és folyamatosan olvassa lapunkat nyilván észre is vette - más leveleket és reagálásokat is leközlünk légyen az kormánypárti, ellenzé­ki, vagy csupán magánvélemény. Épp ezért írtam oda a leközölt levél végére az alábbi szerkesztői üzenetet: ,,Ami a levélíró­nak a megjelenéssel, illetve a meg nem jelen- tetéssel kapcsolatos megjegyzéseit illeti, arra az itt, csorbítatlanul leközölt levele azt hi­szem megfelelő cáfolat. Következésképp sze­rény tanács: megállapításait illetően soha ne higgye magát tévedhetetlennek!” E hozzáfűzött megjegyzés kapcsán felhívott egy olvasó (foglalkozására emlékszem, hogy tanár), s finoman fogalmazva megbírált. Sze­rinte én manipulálom az olvasókat, ugyanis azt sugallom a megjegyzésemmel, hogy Had­nagy Béla összes sorát nem kell komolyan venni. Nem győzött meg, de tudomásul vettem a véleményét. Egy mondata pedig különösképp megmaradt bennem, s ez így hangzott: Hadnagy Béla egy nagyon rendes, becsületes magyar ember. Hadnagy Béla levele egyébként másokban más-más érzéseket, sőt nyugodtan fogal­mazhatok így: olykor bizony indulatokat vál­tott ki. A Szólástér rovatunkban közölt leve­lekre ennyi reagációt eddig nem igen kap­tunk. Különösen azok a sorai váltottak ki in­dulatokat, amelyek így szóltak: ,, Tévedtem, ahogy kutyából nem lesz szalonna, úgy a kommunista is kommunista marad, akárhány m-betűvel írja is a pártja nevét". Nemigen ette a munkások keserves kenyerét „Hadnagy Béla úrnak üzenem, hogy ne az „izmu­soktól” féljen, hanem a jövőtől, bár ahogy írásából kicseng, nemigen ette a múltban a munkások ke­serves kenyerét, nem árulta magát az emberpia­con, mert csak az elmúlt 40 évet szidja... A beetetés nem az MSZMP és nem az MSZP részéről folyik, javaslom utazzon tömegben, járjon a piacra, s ott hallhat véleményt. Az igaz, volt szabad választás, de az ígéret is más volt, s lehet, hogy az egyszerű ember is hitt a pro­pagandában, de bizonyára munkás írta ki a gyár kerítésére azt, hogy „MDF-re szavaztál, kenyér nélkül maradtál!”... Az sem helyes, hogy minden volt párttagot egy kalap alá vesz, mert volt és van ebben a városban sok olyan becsületes ember, aki önzetlenül dolgo­zott a jövőért, embetársaiért. Persze voltak másfaj­ták is, a hibák megetalálhatók, de a tükröt először magunk vegyük kézbe, s lelkiismeretünkkel is legyünk megelégedve. Én becsülöm és tisztelem Vargáné Kerékgyártó Ildikót, azt a becsületes munkásasszonyt, aki nem­csak a maga jövőjével, hanem mások gondjaival is foglalkozik. Elsősorban is a munkások bizonyta­lan helyzetével. Minden gyermekéért aggódó anya és nagymama, hazájához hű asszony bizonyára velem érez és együtt kívánunk további munkájához Önnel ellentétben erőt és sok sikert. Galambosad miskolci nyugdíjas A dolgok nem egyszerűen fehérek vagy feketék „Az egészségre nagy szükségein lesz...” Hadnagy úr! Önnek mindenekelőtt azért nincs igaza, mert /tudatosan?, tu­datlanul?/ egyenlőségjelet tesz az MSZMP /amelynek Ön is tagja volt/ és az MSZP közé... Az Ön levelét vissza-visszatérően át­szövi a demagógia szócska. Közben észre sem veszi, Ön is a demagógia hi­bájába esik. Kis hazánkat és népünket - szerintem - nem a Vargáné-féle em­berektől, hanem a Csurka és „elvbará­tai” demagógiájától és rosszindu­latától, szélsőségességétől kellene fél­tenie. /Ha Ön valóban bábáskodott /?/ az MSZP születésénél.../ Olyan prognózisoktól kellene féltenie, melyek fényt mondanak a sötétben, vizet a sivatagban, fellendülést a re­cesszióban... Kérem, gondolja meg: a dolgok nem egyszerűen fehérek, vagy feketék (esetleg vörösek). Ha az az őrült gazember, akit HITLER-nek hívtak, nem támad ész nélkül a Nagy Medvére, nem szabadí­totta volna azt Európára. De sajnos ez történt! A mai demokrácia bajnokaként tet­szelgő, úgynevezett Nyugat, Pots- damban, Jaltán, Teheránban sajnos nekik „osztott” minket a többi kelet­európai országgal együtt. Mi voltunk a „jutalom” Sztálinnak és bandájának azért, mert megmentette a fasizmustól a „művelt” Nyugatot. Az említett sorscsapásból következett a többi. Számunkra Rákosi és bandája, majd a folytatás. írja, Ön nyugdíjas. Akkor kell em­lékeznie, mekkora segítséget kapott ez a kis nép 1956-ban a Szabad Európa és a BBC londoni lelkesítő szövegein kívül a kommunista igától, a szovjet csizmáktól való megszabadulás ügyében. A XXI. század küszöbén az egyik legnagyobb bűn a naivitás, a fél- revezelhetőség, de nem kisebb a felületes demagógia sem. Szóval 56 után is az ADOTT körülmények között kellett tengőd­nünk. Hozzáteszem: a jelenleginél valaijiivel jobban „tengődtünk” háromforintos kenyéren és 4 forintos benzinár mellett. Ma van 30 forintos kenyerünk és 70 forintos benzinünk, és ez csak két kiemelés az árak tengeréből... Szinte hallom Önt: de van 20 milliár­dos külföldi adósságunk. Éne én válaszolom: és van hét hónap aíatt körülbelül 200 milliárdos költ­ségvetési deficitünk. És van olyan chicagói közbiztonságunk, amelyről 4-5 évvel ezelőtt álmodni sem mertünk. Hol él Ön, hogy mindezt nem látja?!... Fazekas József Miskolc Tisztelt Hadnagy Béla! Nagy fi­gyelemmel, ugyanakkor szomorúan olvastam válaszlevelét a velem készített interjúra. Ugy gondolom, fél­reértett, ezért szeretném, ha elhinné, hogy sem nekem, sem a Szocialista Pártnak nem áll szándékában az, amit Ön állít: „hogy hazug demagógiával, összefüggéseket felismerni nem képes dolgozókat beetessen". Már csak azért sem, mert a diósgyőri munkás a korábbi évtizedekben felhalmozott annyi szakmai és szellemi tudást, hogy képes felismerni a rá leselkedő társadalmi veszélyeket, és eléggé felkészült, fegyelmezett ahhoz, hogy ne hagyja magát demagógiákkal fél­revezetni... Tudom, hogy sok kollégám szavazott az MDF-re, mert hitt az ígéretekben, egy általuk ígért igazságosabb, bizton­ságosabb életben. Épp ezért nem értem, miért fél a kormányzópárt tel­jesíteni ígéreteit, például azt, amit a kommunisták mindig csak ígértek, de soha nem teljesítettek, az ingyen dol­gozói tulajdont! Miért félnek megadni azt a jogot, hogy a dolgozó ember is beleszólhas­son élete és sorsa alakításába? Miért adnak-vesznek magyar vállala­tokat úgy, hogy az ott dolgozó kollek­tíva számára teljesen titkos a szer­ződés, és mindig utólag derül ki, hogy az üzlet megkötése után a dolgozó em­berek százai, ezrei és az egész magyar gazdaság veszít. Levelében arról is ír, a kommunisták bűne a „nehézipar esztelen fej­lesztése”. Ebben van igazsága, de ál­lítása nem vonatkoztatható Diós­győrre. Hiszen az első ember, aki hitt abban, hogy az ország számára hasznos, ha a Bükk lábánál kohászat jön létre, az Fazola Henrik volt... Tisztelt Hadnagy Űr! Súlyos hibát követ el, ha mindazt, ami a magyar iparban érték, felelőtlen kommu- nistázással megalázza. Kérem, hogy véleményével ne járuljon hozzá ah­hoz, hogy a jelenlegi hatalom mindent felszámoljon, és tovább növelje a már így is 10 százalékos munkanélküliséget... Még nem késő, meg kell érteniük jogász, ügyvéd, történész vezetőinknek, és mindazoknak, akik úgy gondolkodnak,mint Ön, hogy az ország iparának átalakítása nem poli- hisztori feladat... Levele végén sikert ugyan nem. de jó egészséget kíván számomra. Köszönöm, mert az egészségre nagy szükségem lesz, hiszen négy gyer­meket nevelő családanya vagyok, és egy olyan gyár dolgozója, amelyet jogutód nélkül felszámolnak. Vargáné Kerékgyártó Ildikó Csak a halálozási hírek voltak igazak Hadnagy Béla levelére az első tiltakozó sorokat Hódi Sándor írta /az Észak-Magyarország július 29-i számában jelent meg./ Erre érkezett a következő válaszlevél. Tisztelt Hódi Úr! Mint a lap régi elő­fizetője, pár kérdést teszek fel Önnek. 1. Elolvasta Ön egyáltalán a Hadnagy úr válaszlevelét Vargáné levelére, vagy valaki felkérte Önt a valótlansá­gokat állító levél megírására? 2. Miért fontos az, hogy egy vasas gyűjtőnév mögött milyen szakma van? Szerintem nem a szakma számít, hanem a jól végzett munka, legyen az illető akár utcaseprő, akár szak­munkás. 3. A levélíró nem minősíthette demagógnak a munkásokat, mint a- hogy Ön. állítja, hanem attól tart, lesznek, akik hisznek a demagóg szöveggyártóknak /lásd: Torgyán párthívei./ 4. Ha figyelmesen olvasta volna Had­nagy úr írását, nem állítana olyan valótlanságot, mint a Németh Miklós és külügyminisztere rágalmazása. Mert a levél ennek az ellenkezőjét tar­talmazza. Elismerőleg méltatja, „a Németh-kormány a parlamenti helyét nem a saját pártjának adta át". 5. Ha nem szimpatizált a kommu­nistákkal és párttag sem volt, miért fáj Önnek, ha egy régi közmondást említ a levélíró, mint a saját véleményét. Ha nem tudná, a demokráciában nemcsak a kormány tagjait lehet szidni és be­mocskolni, hanem egy levitézlett, negyven évig uralkodó elitről is lehet véleményt alkotni. 6. Miért ítéli el Ön Hadnagy urat, mert bevallása szerint párttag volt egy ideig, 56-ban mái' tisztán látott és Nagy Imre mellé állt. Vagy Ön szerint Nagy Imre is köpönyegforgató volt? Végül egy megjegyzés az „ügyeletes szerkesztőnek". Az a véleményem, hogy „szerény tanácsa” a Vargáné leveléhez lett volna aktuális, mivel a Hadnagy úr levele, véleménye mögött tények vannak, melyeket cáfolni aligha lehet. A szerkesztő úr /vagy nő/ még mindig a régi pártlap szellemében gondol­kodik, melyben valósághűek /tisztelet néhány kivételnek/, csak a halálozási hírek voltak. Hála Istennek, mára a lap teljesen megújult, remélem ezt a stílust már nem rontják le B.J. Jeremiás siralmaihoz hasonló cikkei, mert az olvasó nem arra kíváncsi, hogy az Ő anyagi helyzete napról- napra hogyan romlik. Veres Józsefié Miskolc * Kedves Veresnél Engedjen meg néhány pontosítást. Vargáné Kerék­gyártó Ildikó leveléhez kellett volna az a bizonyos „szerény tanács" - írja. Vargáné nem levelet írt. Vargáné az ominózus cikkben - amely műfajilag interjú -, mint interjúalany szerepelt. Akit az újság megkérdezett az MSZP kongresszusa után az ott végzett munkáról. Ugyanúgy megkérdeztük, s megkérdezzük a jövőben is Ma­gyarország minden törvényesen bejegyzett és működőképes pártját /legutóbb például a keresztény­demokratákat/ a munkájukról, ter­veikről. Ugyanis ez a dolgunk. B. J. Jeremiás siralmaihoz hasonló cikkeiről. Fogalmunk sincs, ki az a B.J. Ilyen monogrammal az Eszak- Magyarországnál senki nem dolgozik, s ide cikket sem ír. Ha esetleg másra gondolt, pontosítsa. Ami pedig a halálozási hírek igaz voltál illeti. Ha Ön csak azt olvásta a múltban! Tudja, a mi szaktháiik abban különbözik minden más szakmától, hogy itt minden le van írva. Vissza lehet keresni! Ez nagyon sok újságíró­nak - így az Eszak-Magyarországnál is - előny. Ugyanis nem kell szé­gyenkeznie. Persze az újságírók sepi egyformák. Sem a múltban, sem ma. Ezt, gondolom, Ön is észreveszi. Tisztelettel: Kz ügyeletes szerkesztő Hajdú Imre „Hadnagy uram, hadnagy uram!” Haídu Imre- Pro és contra ilyen leveleket kap­tunk. Úgy is fogalmazhatnék: szelet vetett, vihart aratott. Tudja, volt olyan, aki a cikke, után a telefonba azt mondta: nem csodálkoznék, ha ki­derülne, hogy ez a Hadnagy Béla a múlt rendszerben horthysta katona­tiszt volt. Közben persze Ön írt a szer­kesztőségnek egy másik levelet. Nem tagadom, énnek tetszett a hangvétele. Sőt, a két levél alapján úgy tűnt: két­féle Hadnagy Béla létezik. Ebben az utóbbi levélben Ön azt írta: ,,sajnos van - többek között - egy rossz, tu­lajdonságom: amikor úgy érzem, hogy engem és a hozzám hasonlókat tu­datlannak néznek, és tudatlanságun­kat akarják meglovagolni, ez nyers szó-kimondásra ösztönöz, a kívülálló pedig úgy láthatja, hogy tévedhe­tetlennek hiszem magam. Nem, kérem, nem vagyok tévedhetetlen, és sajnos olyan okos sem, mint amilyen szeret­nék lenni! " Szóval e levele alapján - a- melyből a részt idéztem - tetszett az is­meretlen Hadnagy Béla. S nem felej­tettem el, amit telefonon az a bizonyos tanár úr mondott, hogy Ön egy rendes, becsületes magyar ember. Ezért sze­reltem volna megismerni és személye­sen megkérdezni: Milyen ember hát Hadnagy Béla ?- Nem vagyok népvezér, csupán egy a tizenöt millió magyarból. Életem tele volt kisebb-nagyobb kompromisszu­mokkal. Én még meg is alkudtam, pedig azt a sorsot én is elérhettem vol­na, mint Nagy Attila a színész,a politikus (akit nagyon tisztelek), de én nem voltam olyan vagány .mint ő volt.- 73 éves vagyok, ötven éve élek Miskolcon. Nem voltam - nevemmel ellentétben - katonatiszt. Kovásznáról /Háromszék megyéből/ kerültem 1942. februáijában a Magyar Királyi Vas- és Gépgyárak diósgyőri újgyárá­ba, mint lakatos. A háború előtt beléptem a szociáldemokrata pártba, de különösebb, kiemelkedő ellenállási tettel nem dicsekedhetek. A németek bevonulása után egy alkalommal az üzemi tanácsba kellett választani egy tagot. Két nyilas jelölt volt. Akkor mondtam: „egyik kaka, másik szar”. Ennyi volt az én ellenállásom. 1944. augusztusában visszamentem Kovásznára. Otthon, amikor a front átvonult a helységen, én is részt vet­tem a nemzetőrség szervezésében. Amikor látszott, hogy Erdély újra a románoké lesz, egy szál ruhában visszajöttem ide, Diósgyőrbe. A gyárban volt egy barátom, iskolá­zott ember. Ő agitált: -lépjek be az MKP-ba. Beléptem. Aztán jött egy szakszervezeti választás. Nem tetszett a kommunisták erőszakos módszere. S amikor egy régi szoedemes mellé kerültem a műhelybe, neki sikerült rábeszélnie, hogy a szoedemesek között a helyem. Mikor közeledett a két párt egyesülése: én kiálltam a Poprádi mellett, aki a gyár egyik vezetője volt, s akire a kommunisták, meg a balos szoedemek ráfogták, hogy Horthy besúgója volt. Rövidesen kizárták a szoedem pártból. Sőt, a gyárból is el kellett jönnöm.- A Nehézipari Központ hadianyag­roncsoló üzeméhez kerültem ezután. Ott akkor nem nézték a priuszomat. Jártuk az országot, roncs tankokat, le­robbantott hidakat daraboltunk szél. Akkor már hallottam, a szoedeme- seket viszik Diósgyőrből Recskre, Hortobágyra. Az új munkahelyem révén előbb Ózdra, majd Diósgyőrbe kerültem vissza, ahol ócskavashegyeket kel­lett eltakarítanunk. Itt ért ötvenhat. A rádióból hallottuk, hogy munkás- tanácsokat kell választani. - Legyen Hadnagy Béla - mondták a töb­biek.- Én akkor csak annyit mondtam az embereknek: - Ne csináljunk semmit elhamarkodottan. Megvoltunk eddig jóban egymással. Mindennek eljön az ideje. Akkor már feleségem, két gye­rekem volt. 56 után eldisszidálhattam volna, de a család miatt nem tettem. 1957 tavaszán szervezték az MSZMP- t. Nálunk nagyon nehezen ment. A kollégáim arra vártak, hogy én mikor. Beléptem, megkötöttem a magam kompromisszumát.- Ahogy Szabó Pál Talpalatnyi föld című regényében az egyik öreg paraszt mondja: - mert élni kell.- Igen. Élni kell. Talán ezért nem tu­dom - munkástanácsi múltamért en­gem nem ítéltek el. Azután éltem, úgy ahogy sokezren itt, s máshol az országban. Eljött 1989. Én is mentem az MSZP-be. Voltak ugyan kételyeim, de azt mondtam: ha a példaképemnek, Nagy Attilának megfelel az MSZP, akkor nekem is. A választásokon még az MSZP mellett agitáltam.- Ezután kiléptem. Más hangot vár­tam. Az az ellendrukk, amit az MSZP is csinál a többi ellenzéki párttal együtt a kormány ellen, ez nem tet­szik... Ha egy srác vagányságból meszeli a falra, hogy „MDF-re szavaztál, munka nélkül maradtál" feliratot, azt mondom: nem tudja, mit cselekszik.- De ha ezt egy okos politikus sugall­ja, arra azt mondom: felelőtlen, rosszindulatú állítás és az illető a tűzzel játszik felnőtt léiére. Az MSZP- ben - tisztelet sok tisztességes szándékú fiatalnak - itt Miskolcon is sokan vannak olyan tagok, akik az elvesztett előjogokért akarnak revan- sot venni a kormányon, s az egyéni, a pártérdekeket helyezik az ország érdekei elé.- Ezek szerint Hadnagy úr egyetértünk abban, hogy jó volna ennek a népnek végre összefogva, s végre előre nézve az egész ország érdekében cseleked­nie. Mert a sandaság, az egymásra mutogatás, a Személyeskedés, a gyű­lölet újabb sandaságol, egymásra mu­togatást, személyeskedést és gyűlöle­tet szül. S akkor sohasem lesz ennek vége. Önt megismerve, igazai kell ad­nom annak a tanár úrnak, amit Önnel kapcsolatban mondott. Hozzátéve: a rendes, becsületes ember minden eset­ben csellő-botló, kompromisszumok sorát vállaló, tehát sohasem hibátlan emberi takar. Tudja, hallgatva Önt, végig egy vers járt az eszemben. Gyu­lai Pál írta, s véletlenül ez a címe: Hadnagy uram. Ennek utolsó sora bi­zony akár cselekvési programja is le­hetne ennek a népnek. A strófa így szól: Megy a honvéd, áll a hadnagy/ Mély sebében összeroskad./ ,,Had­nagy uram, hadnagy uram!" Tudja folytatni?- Tudom. „Csak előre, édes fiam!”- Köszönöm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom