Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-22 / 198. szám
1992. Augusztus 22., Szombat Megyei Körkép ÉSZAK-Magyarország 3 A hősi halottak emlékére Arnót (ÉM — K. J.) — Meghitt ünnepség keretén belül avatták fel augusztus 20-án az arnóti temetőben azt az emlékművet, amelyet az 1., és II. világháború áldozataivá vált arnóti lakosok tiszteletére emeltek. A stilizált kezet ábrázoló szobor az ÉTISZ Bt. tervezésében (a tervező Veres Klára) és kivitelezésében készült. Az alkotás Balázs Péter, kőfaragó munkáját dicséri. Negyvenkilenc, fiatalon elhunyt nevét vésték fel rá örök emlékül az utókornak. Waschler Tamás, Fideszes országgyűlési képviselő avató beszéde után a görög és római katolikus, a református, valamint az evangélikus egyház képviselői megáldották és felszentelték a mementóul állított emlékhelyet, majd a jelenlévők elhelyezték a kegyelet és a tisztelet virágait, koszorúit. Nyéki telefonok Nyékláclháza (ÉM — B. E.) — Több, mint négyszáz lakásban várják, hogy végre megcsörren- jen a telefon a községben. Mint Galuska László, polgármester elmondta, a távközlési vállalat ígérete szerint 1993. szeptember 30-ig folyamatosan kapják meg készülékeiket azok a telefonigénylők, akik már befizették a 10 ezer forint előleget. Négyszáz készülék bekapcsolására volt lehetőség, az igénylők száma jelenleg 412. A telefonhoz jutás költsége 40 ezer forint. Ebből 10 ezret ez év tavaszán kellett befizetni, a fennmaradó összeg a szerelés előtt lesz esedékes. Erre' közműfejlesztési hitel vehető fel kedvezményes kamatra. A hitel összege maximum 30 ezer forint, lejárati ideje három év. A nyékládháziak várják a telefont és bíznak a távközlési vállalat ígéretében. Halászléfőzőverseny iWályi (ÉM — N. .J.) — Augusztus 22-én halászlé-főző versenyt rendeznek a Mályi-tó partján szakácsok és amatőr sütő-főzők részvételével. A soknapos ünnep alatt rengetegen keresnek felüdülést a tó partján és ez várhatóan így lesz szombaton is. A vendégeket, a résztvevőket. a legilletékesebb zsűrit a halászlé-főző verseny szervezői a Berki Géza utcában, az Anci néni konyhája előtti partszakaszon várják. Harangodi A kiállítás egyik részlete. Megyaszó (ÉM — F. L.) Augusztus 16-án kezdődött és 23-án fejeződik be a Harangodi Napok rendezvénysorozata. Négy település vezetői, lakói — Alsodob- sza, Megyaszó, Sóstófalva, Uj- csanálos — karoltak egymásba és ünnepeltek. Kart karba öltve, együtt. , Nem ismételjük meg a gazdag, m in den községben nyomot hagyó program felsorolását. Többször írtunk róla. Azt mégis szükségesnek, felemlíteni érdemesnek tartjuk, hogy ez a már hagyományossá vált rendezvény- sorozat leginkább a pedagógusok szervezésével valósult meg. Azo- kéval, akik éppen a nyári szünidőt tölthették volna, akik számolgathatták volna, hogy az új törvény szerint mikor és menynyivel kapnak majd többet! (De olcsó játék is már ez a nem is játék. Mármint, hogy annyit, annyiszor beszélnek a pedagógusok béremeléséről, s annak jelentős mértékéről, hogy az állampolgár csak irigykedik. A pedagógusra. Akinek a zsebe változatlanul nem fog duzzadni a dagadtabb pénztárcától.) Ezek a megérdemelt nyári pihenésüket töltő pedagógusok ismét csatasorba álltak a Harangodi Napokért. Csak a megyaszói Mészáros Lőrinc Általános Iskola hat tantermében megrendezett kiállítás kínálatát sorolom fel: Harangod a hadak útján; a települések címerei; irodalmi vonatkozások; növényvilág, halászat-vadászat vidékünkön; ásványok; Harangod vidéke képeslevelezőlapokon, bélyegeken; a mezőgazdasági, a falusi munka emlékei (szövőszék, házi szőttesek) ; a BALOX Kereskedőház árubemutatója. Persze, nemcsak a megyaszói általános iskolában voltak kiállítások. Volt Megyaszón az óvodában is. Alsódobszán a község Fotó: Farkas Maya történeti emlékeit állították ki a művelődési házban. Üjcsanáloson kézimunka kiállítást rendeztek. És ami mindebben a legszebb, a lelkes pedagógusok munkája másokát is magával ragadott. Ki-ki saját lehetőségei szerint járult hozzá a rendezvénysorozat sikeréhez. Odaadta a szövőszékét, a bélyeg-, a lepkegyűjteményt, a vadászat során megszerzett trófeákat; a déd-, a nagyapa vőfélykendőjét; a parasztgazda kéziratos feljegyzését; a református gyülekezet énekkarának történetéről készített kronológiát... Tudom, nem teljes ez a felsorolás. Nem is azzal a szándékkal készült. A kiállítás szervezői sem azért dolgoztak, hogy nevük megemlítésre kerüljön. Nem is akarunk mi senkit személy szerint „hírbe hozni”. Csak arról tudósítunk, hogy egy sikeres rendezvénysorozat fejeződik be vasárnap négy községben. Gratulálunk és várjuk a folytatást. Idősek klubja Sóstófalva (ÉM — F. L.) — Ez egy elöregedett település. A község polgármestere mondja ezt, aki ottjártunkkor még xilade- korral „dekorált” karral markolta a lapátnyelet, hogy augusztus 20-a után várhassa, fogadhassa az idősek klubja 20—25 főnyi lakóját. Kétmillió hétszázezer forintba került az épület és annak felújítása. Az időseket két fürdőszoba, három WC, pihenő, ebédlő, az udvarra néző, virágokkal díszített napos terasz várja. És társalgó: színes televízióval, videóval, magnóval, kártyával. Tízórait kapnak, ebédet, majd uzsonnát. Csak az ebédért kell fizetniük: naponta 18 forintot. Fotó: Farkas Maya A húsáremelés margójára Az Észak- Magyarország augusztus 17-1 számában Gyöngyösi Gábor tollából jelent meg „Hús” címmel egy kommentár. Ebben sajnálatosan összemosta a „Hússzövetséget”, az Agrárszövetséget, a Gpbona- tanácsot, istb. Mindenek előtt helyre igazítani kényszerülünk Gyöngyösi urat, hogy az Agrárszövetség egy ellenzéki párt így nincs köze a „Hússzövetséghez”, sem a húsáremeléshez, isőt. . Ezzel kapcsolatban a fenti címmel ugyancsak az Észak- Magyarorszáig 1991. november 27-i számában már megjelent a véleményünk. Erre bizonyára még ma is sokat emlékeznek, mert akkor igen sokan reagáltak — egyetértőén! Ezúttal • is sajnálatosnak tartanám, ha a kormány, a szakminisztérium tehetetlenségének következményeit az Agrárszövetséggel összefüggésbe hozná. Az alaposabb tájékozódás érdekében állunk rendelkezésére, hogy a problémák valós okait is megismerhesse. A húsáremelés okainak vizsgálata nélkül most is a piaci viszonyokra hivatkoznak. Ettől azonban sajnos nem a termelők helyzete fog javulni, hanem a vásárlók széles körének helyzete romlani, ugyanis a nálunk szokásos módon az alapanyagot — a mezőgazdasági termékek — néhány százalékos, vagy pár forintos áremelkedéseit sok százalékos, több forintos fogyasztói áremelés követi. Kinek a hasznára? Ezt ia fogyasztó nem tudja, de nem is érdekli csak az, hogy számára már lassan megfizethetetlen a tej, a liszt, a hús is. Csak példaként a búza, a tej, a hús felvásárlási ára az utóbbi, két évben alig nőtt, miközben az árak a fogyasztó számára 100 százalékkal, vagy többel iis emelkedtek. Tavaly a sertésfelvásárlási ár 10—15 forinttal még csökkent is, ia fogyasztói árak mégis felmentek egy kétes értékű „húsakció” után (lásd hivatkozott cikk), mert a kormány, az FM nem a termelők biztonsága érdekében reagált intervenciós felvásárlási ár beavatkozással, hanem élő sertést importált, ezzel a miagyar termelőket még nlagyobb piaci ingadozásnak tette iki. A fogyasztóknál ez most a várható húsáremelkedéssel jelentkezik, de ez még csak a kisebb előszele, mert az állatállomány tovább csökken ... és az esetleges húsimport dollármillióinak töredékéből javítható lett volna a termelés helyzete. A piiaé pedig mindaddig így, szélsőségesen fog reagálni, címig a. kormány rá nőm jön a megoldásra, azaz nem fo- gadja meg a szakmához jobban érték véleményét, javaslatát. Ezt mi megtettük, de úgy látszik valakik még mindig a helyzet további romlásában érdekeltek, la fogyasztók rovására. Fel kell, hogy ismerjék, sőt be kell, hogy lássák, a válságból Magyarországon életerős mezőgazdaság nélkül nincs kiút! A bajok gyökerét kell kezelni ... A mezőgazdaság válságát nem fokozni kell rossz • politikai döntésekkel, hanem kezelni és nem lekezelni.. A politikai, szakmai baklövések árát ugyanis a fogyasztókkal fizettetik meg, Önnel is kedves Gyöngyösi úr! Máskülönben a cikkével egyetértek és máskor is szívesen olvasom véleményét. Tisztelettel: Szilágyi Adolf az Agrárszövetség B.-A.-Z. megyei elnöke ELNÉZÉST! GYÖNGYÖSI GÁBOR Elnézést kérek az Agrárszövetségtől, ment megsértettem. Tettem ezt ugyan szándékomon kívül, hiszen nevét idézőjelbe téve és kisbetűvel használtam miként a többi feltételezhetően nem is létező „szövetség", meg, egyesület, tanács, válságstáb s egyebek nevét, de azért belátom, nem kellett volna. Helyesebben még ilyen kisbetűs, idézőjeles formában sem kellett volna emlegetnem egy olyan szervezet nevét, amely végső soron egyetért a kommertárban foglaltakkal. Azt viszont őszintén bevallom, titkon örülök is, hogy így történt, mert szakszerű választ kaptam és kapott az olvasó ,'iis az én publicisztikai felvetésemre. Különösen annak örülök, hogy illetékesként leírták: „úgy látszik, valakik még mindig .a helyzet további romlásában érdekeltek, a fogyasztók rovására.” Gondolom az Agrárszövetség azt is tudja, hogy kik.------ Innen szólva------’ RcUtfáx&cut a. (acáotáíi, NAGY JÓZSEF A korai sárgulás, a levelek hullása minden bizonnyal a tartós kánikulának is köszönhető, hogy a talajfelszív közelében kapaszkodó gyökérzet már nem talál elegendő nedvességet a teljes lombkorona megtartásához. Kiégett a fű a máskor üdezöld udvarokból, csupán sárgás szalmaszerű maradványok jelzik, milyen is lehetett a nyárelőn. Kiskertek tulajdonosaival együtt figyeljük a nap mint nap kókadtabb növényzetet, a forróságban szikkadozó, fonnyadozó levélzetet. Nincs segítség? Már hogyne volna, hiszen mindegyik kert végében ott a vízvezeték csatlakoztatására alkalmas csap, de most azok is szárazak. Pedig nincs korlátozás, lenne itt víz talán áztatásig minden estére valamennyi kiskertben, de a gazda, bármilyen kicsiben is kénytelen gondolni a következményekkel, most inkább elviseli a sárguló, száradó növények pusztulását, naponta tapasztalható sorvadását. Mert az életet adó víz nagyon drága. Sokba kerülne a pázsit zölden tartása, a körte és alma- fák rendszeres locsolása. Az öntözéshez használt berendezéseket elő sem vettük a kis raktárból, helyette várjuk az esőt. Túlságosan drága lenne az a gyümölcs, az a zöldség, amit napi vízpazarló öntözéssel tudnánk megtermelni magunknak. Még a tavalyi szörpből is van, kiteszünk belőle szódával egy keveset a kókadozó fák alatti asztalra és sűrűn nézünk az égre, esőt hozó vastag felhőket várva. ÉM-portré Fotó: Fojtán László Liphák Sándorné Miskolc (ÉM — D. L.) — Harmincöt esztendő köti a vendéglátáshoz, ebben élt, ez láncolta magához. Ügy tartja: születni kell rá. — Mindig megtaláltam a hangot az emberekkel, s ehhez egy-egy mosoly, kedves pillantás elegendőnek bizonyult. Amikor eljöttem a Bükkvidékitől, kisiparos lettem. Takarítással kezdtem, ezt most is csináljuk, de tevékenységünk azóta ki terebélyesedett Foglalkozunk parkettacsiszolással, szőnyegpadló-ragasztással, videokazettaértékesítéssel, fólia-hegesztéssel, de rövidáru-kereskedéssel is, s van büfé- pecsenyés kínálatunk. Négy gyerekem van, valamennyien nálam találták meg munkalehetőségüket, s a menyem, meg a férjem is velünk dolgozik. Jónéhány „külső” embernek biztosítok munkalehetőséget. Jönnek az új ötletek, munka akad, a 22 dolgozó közül legtöbben a takarítóiparban tevékenykednek. — Nem riadok meg a munkától, minden reggel 4 órakor csörög a vekker. Pillanatnyilag a Nemzeti Bankban lévő minibüfé köt le a leginkább, amely rövid idő alatt népszerű lett. Hozunk, de helyben is készítünk ételt, főleg a sztrapacskát kedvelik. Kezdő vállalkozóknak azt tanácsolom, induljanak el bátran az úton! Erő, elhatározás és hit szükséges, s nagyon fontos, hogy vigyázzon az ember a becsületére, tisztességére. Számomra örömet okoz, hogy a családommal közösen munkálkodhatunk. Nekem ez az életforma jelent mindent, nyugtalan, izgő-mozgó típus lévén, képtelen vagyok elviselni a tétlenséget. Vérbeli kereskedő-vendéglátós család sarjaként, egészen kis koromtól magamba szívtam a szakma szeretetét, tiszteletét.
