Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-12 / 190. szám
1992. Augusztus!2., Szerda Abaúji Tájakon Áru-e a kultúra? Eger (ÉM — B. G>) — Annak idején egy paródiában hangzott el a címben idézett kérdés, azzal a folytatással, hogy .. És ha igen, akkor miért nem?”. Mindez még a nyolcvanas évek elején történt, jókat is derültünk rajta, de mára :a helyzet egy cseppet változni Játszik. Történik a történet az egri várban, /ahol kirándulócsoport éppen a kazamatában hűsöl, jómagam meg az egyik fa jótékony árnyában egy pádon, aminek oka, hogy annak idején, egri diák lévén volt alkalmam már felfedezni a várat. Mellettem idősebb idegenvezető hölgy üldögél, beszélgetni való kedvében. Éppen ezért társalogni is kezdünk, számba vesszük az időjárást, a hétvégi forgalmat, hogy honnan jöttünk, majd a hölgy minden átmenet nélkül panaszkodni kezd. Mondván /ilyenkor nyáron még csak-csak: van értelme a munkájának, mert a csoportok elérhető közelségből érkeznek, és pihenték,, amivel 'az az előnye, hogy figyelnek, érdeklődőek. Az iskolai kirándulásokkal azonban már teljesen más a helyzet, hiszen most már nem kötelező eljönni Egerbe, bár az Egri csillagok még most is kötelező olvasmány. Itt néhány szó esettárról, mi értelme valamit kötelezővé tenni, aminek inkább csak elriasztás az eredménye, majd jött a folytatás. A kötelező kirándulásnak volt egy olyan előnye, hogy a gyermek akarva-akaratlanul megismerkedett Egerrel, ami semmiképpen sem vált kárára. Jutott mindenre idő, mert volt pénzük a családoknak, olcsó volt a szállás, a közlekedés, minden szülő gond nélküli viselte a két-három napos kirándulások költségeit. Ma már nincs kötelező, de nincs pénz sem, így fordulhat elő, hogy érkeznek iskolai időben hétköznap csoportok Zalaegerszegről, Kecskemétről. A gyerekeket — akiknek a szülei ki tudnak fizetni egy egynapos utazást — kora hajnalban bezsúfolják ,a buszba, végighajtanak három-négyszáz kilométereket, végigiloholják a várost, és már kora délután elindulnak, hogy késő estére hazaérkezzenek. Már az sem divat, hogy egy-egy osztály utazzon együtt, így a hétévesektől a tizenévesekig mindenki egyszerre kínlódik, hiszen még a tizenéves szervezet sincs az ilyen strapához szoktatva. Nem beszélve a hét-nyolc éves csöppségekről, akik szinte semmit sem látnak a városból, mert azzal vannak elfoglalva, hogy hol lehet Kicsit nekidőlni a falnak, vagy leülni, mert majd’ leragad a szemük. A szülők kidob ják a pénzt az ablakon, a gyerekekben pedig a fáradtságon kívül más nem ragad meg Egerből. A címbeli kérdést alighanem illenék megfordítva költőivé tenni: Áru-e a kultúra, és ha nem, akkor miért igen? Szezon a Frigokernél Encs (ÉM — M. Sz. Zs.) — Az encsi Zój/a Tsz Eri go kér Kft.- jénél július közepén kezdték a környéken megtermelt gyümölcs felvásárlását, fagyasztását, betárolását. Mint a kft. ügyvezetője, Fra/nt- csics László elmondta, eddig 20 tonna feketenibizl'iit tároltak be mélyhűtőikbe, rövidesen dán exportra számítják. Nem kerülte el őket sem a „málna-háború”, de a „zugfelvásárlók” ténykedése ellenére is 70 tonnát vásároltak az ízletes bogyósból. Ígérik, augusztus 20-áig kifizetik a termelőknek a 7 millió forinlt'ois felvásárlási árat. A szezon utolsó növénye /a feketeszeder, már ezt is szállítják a hűtőházba. A biztonságos felvásárlás érdekében mind a négyszáz!!) termelővel egyéni szerződést kötött a kft., összesen 370 tonna szederre számítanak. Ezzel befejeződik a szezon, jöhetnek a kairbamitartók. ü l?ileílSJséglle jár Pányok (ÉM — Szarvas Dezső) A napokban kaptam meg a Belügyminisztériumtól a jövő évre szóló pénzügyi irányelveket — mondja Koleszár Barna, iPányok fiatal polgármestere. — Hát enyhén szólva sem a legkecsegtetőbb. Hangoztatják, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű településeket maximálisan támogatni kell, de máris /kétséges, hogy megkapjuk-e, illetve meg- kapják-e a 200 főn aluli települések az ígért 2 millió forint állami támogatást. Márpedig nekünk igen sokat jelentene ez a pénz. Hogy mennyire? Azt jól érzékelteti az a 788 méter hosz- szú, 3 méter széles aszfaltút, amit a minap adtunk át. s aminek a költsége valamivel több, mint 2 millió forint volt. Jó, hogy megépítettük az utat az idén, mert jövőre már nem futna rá a pénzből. Mert összesen mintegy 4 millió forint állami támogatást kapunk a költségvetésből, ehhez jön még némi személyi jövedelemadó kiegészítésként, de így sem éri el az 5 millió forintot a pénz, amiből gazdálkodhatunk. Helyi adóból ugyanis semmi nem folyik be a kasszába. Ügy hogy mindenképpen összébb kell húzni a nadrágszíjat az önkormányzatnak és a pányoki embereknek egyaránt. Az utóbbiaknak éppenséggel a mindennapi megkeresése is gondot jelent. Mert sajnos a téesz- L’ől, ami munkát adott már csak múltidőben lehet beszélni. Folyik a szövetkezet fölszámolása. Hogy mi lesz? Hallom, hogyné- hányan megigényelték a földet, de szerintem a műveléshez se pénz, se erő nem lesz. Mert a fiatalok már korábban elmentek (Pányokból oda, ahol munkát találtak. És most, hogy a téesz megszűnt, még csak remény sincs a munkára, nemcsak Pányokban, de a környéken sem. S az csak ráadás, hogy helyben nincs se óvoda, se iskola. És a csörgedező állami támogatásból nem is lehet fenntartani egyiket sem. S ez egyik súlyos oka az elvándorlásnak. Az iskola hiánya igen fájdalmas, s az önkormányzat mindent elkövetett, hogy legalább az alsó tagozatot visszahozza, hiszen a polgármester szerint padot koptató gyerek Istennek hála lenne elegendő. Sokat hallani manapsag a falusi turizmusról. Fotó: Szarvas Dezső — Tavaly azt mondtuk, hogy ha kell, a fogunkhoz verünk minden garast, de előteremtjük a pénzt az iskolára ... Meghirdettük a /pályázatot, de pedagógus az nem jött. Illetve jöttek, szétnéztek, aztán elmentek. Jómagam akkor döbbentem rá igazán, mit is jelent a fokozottan hátrányos helyzet. Szóval — mondja bánatosan a polgármester — az iskola miatt el vagyok keseredve ... Mert az iskola az egyetlen lehetőség, a remény, hogy itt tartsuk a fiatalokat, akik még megmaradtak, hogy ne öregedjen el, ne épüljön le végérvényesen ez a sok évszázados /település. És persze munka, munkahely kellene, de hát ebben, errefelé, .kicsiny túlzással mondva csak valami csodatétel segítene. A munkalehetőséget tekintve jó okkal kesereg a polgármester, hiszen bármerre is indul a pányoki ember, a Felső-Hegyközbe, Újhely irányába, vagy lefelé Szántónak, a Hernád völgyében munkát azt sehol sem kap. Hallja viszont, hogy egyre több a munkanélküli az abaúji falvakban. miként Pányokon is. Amíg a jogos munkanélküli-járadék megérkezik, csak megvan valahogy, ha letörten. remény- vesztetten is az ember, de mi lesz akkor, ha segélyre szorul? Elegendő lesz-e a havi 4 ezer forint mondjuk egy négytagú családnak? — Két év alatt háromszorosára növekedett a nevelési segélyben részesülők, duplájára a rendszeres szociális segélyben részesülők száma. És sorolhatnám még mi mindenre kellene pénz — mondja a polgármester. — Mert segélyért csak az önkormányzatnál kopogtathat a rászoruló, aki szükséget szenved. És ez .így is van rendjén. De mi lesz, ha elfogy a kevéske pénz? Sokszor eszemben jár, nem hagy nyugton még éjszaka sem ez a szomorú „lehetőség”. És féltem a szülőfalum messze földön híres megszokott nyugalmát, mert itt még tárva-nyitva lehet az ajtó akikor is, ha nincs otthon agaz- da. Pányokba a rendőr csak vendégségbe jön. Éppen a vendégségről szót ejtve árulta el dédelgetett tervét a polgármester. Mert mint mondja: — Csak kell, hogy belevágjunk valamibe, mert reménytelenségből nem lehet megélni. A gyönyörű vidék ugyanis vonzza az átutazó turistákat, vadászokat. még /külföldről is. Mi lenne, ha azok a turisták nemcsak átutaznának, hanem meg is állnának néhány napra? — Pányokban éppenséggel — mondja. — Ment a falu hangulata, a festői szépségű környezet már eddig is ide vonzott jó néhány családot Miskolcról. /Debrecenből, az Alföld sík vidékéről. Házat, kertet vásároltak, megtelepedtek, igaz, nem állandó lakosok, de azért ők már pá- nyokiaknak mondják magukat. Mi lenne, ha a városi családoknak szállást, üdülést, kikapcsolódást adna ez a falu, hiszen oly" sokat hallani manapság a falusi turizmusról, az erre való nagy igényekről. Hát, sokáig keresgélhet az. aki szebb, hangulatosabb falut szeretne Hányáknál, s kötve hiszem, hogy a pányo- kiaknál melegebb szívű, barátságosabb embereket /találna. És ez azért sokat ér. Szóval, úgy gondolom, van ebben a falusi turizmusban valami lehetőség, ami valamicske pénzt is hozna. De meg kell ezt még beszélni a faluval, aztán ha van hajlandóság, akkor kellene egy kis propaganda, reklám... Hát, ami az utóbbi kérést illeti... Tessék. /Rajtunk nem múlik. Jolán néni Abaújvár (ÉM — Sz. D.) — Rek- kenő hőség. Napon, meglehet, van ötven fok is, ha nem több. Odalenn a lapályon rezzenéstelen minden, csupán a tarlóról vibrál a forróság. A szalmával, törekikel megrakott kézikocsi sehogyan sem mozdul, beragadt valami gödörfélében. Hiába húz- za-ráragatja Nagy Gyuláné, /született Demkó Jolán, a kocsi csak megmakacsolja magát. Még annak sem enged, hogy Jolán, néni körbejárja, megállapítani, miféle fene az, ami nem engedi, de fogja a kerekeket. Nem segít már itt az se, hogy a kendő is lekerült a fejről — pedig az nitkán esik meg ilyen nagy melegben — legfeljebb a verejtéket itatja fel a homlokról, nyakról. — Kezét csókolom, néni! Mintha nagy, de súlyos lenne az a kocsi ilyen korban, ha meg nem sértem nénémasszony! Gondolom, elkelne a segítség. — Hát, az már biztos, hogy nem az ördög vezérelte erre, fiam! Pontosan jókor jött, mert éppen- hogy kifogott rajtam ez a fene szekér. Meg persze a hőség, ami leginkább okozója annak, hogy itt Küszködök már mióta. Pedig ezerszer megfogadtam, le nem jövök ide a Kenderföldre, amíg ilyen meleg van. De már reggiel tudtam, hogy lejövök, amikor elszántam magam, hogy babot szedek a háztájiban. Mondtam magamban : Jolán, ha már megszedted a babot, egyfőst alatt Kifogott rajtam az abaújvári határ szalmát is rakhatsz a Kenderföl- dön a malackának. Malac ugyan még nincs, de lesz, mert. anélkül nem mehet a télnek az ember, még akkor se, ha olyian egyedül van, mint én. Megszedtem hát a szalmát, de mintha túl sokat raktam volna. Ittragadtam. Dehát megcsúfolhat egyszer engem is az abaújvári határ. Igaz, jó ideig, hetvenhárom esztendeig várhatott erre, hát most 'aztán megfogott, kifogott rajtam. Ezért mondtam az imént igen örvendezve, Fotó: Szarvas D. hogy magát, fiam nem az ördög küldte errefelé. Mert régen otthon kellene lennem, hisz’ majdnem délre harangoznak, az aprójószág meg bezárva, a rabló sas, meg a héja előli. Csak nehogy kárt tegyenek egymásban! Akkorkát, menjünk! Köszönöm a segítségét! Isten megáldja! Aztán vigyázzon magára ebben a nagy hőségben, mert a sok autó úgy száguld, mint az eszeveszett. Vigyázok, Jolán némi. És csókolom a kezét! ÉSZAK-Magyarország 5 Négy kiállítás egy időben Miskolc (ÉM — F. B.) r- A XIV. Miskolci Nemzetközi Kiállítás és Vásár előkészületei „menetrendszerűen” folytatódik, s a kitűzött megnyitót ezidáig nem befolyásolta semmi — közölte érdeklődésünkre Szabó János vá/sárlgaz- gató. Augusztus 11-ig 250 kiállítót és további 50 kisiparost regisztrált a vásárigazgatóság, közöttük ismert csehszlovák, lengyel, osztrák, olasz, német és dán cégeket. Ugyanakkor a régióból néhány hagyományos .kiállító nem lesz jelen. A vásárlátogatók bizonyára elidőznek az első nemzetközi autóki- állítás standján, ahol japán, olasz és német gyártók mutatnak he egy „.rövid szelletet” kínálatukból. Számos vállalat és társaság ajánlott föl díjakat, értékes ajándékokat. Szép trófeák várnak a legjobbnak ítélt termékek előállítóira, amelynek zsűrije dr. Bognár László államtitkárral az élen hirdet eredményt a megnyitót megelőző napon. Augusztus 14-én, pénteken két vásári megnyitóra kerül sor. Délelőtt 10 órakor lesz a szakmai, majd délután. 15 órakor Göncz Árpád köztársasági elnök ünnepélyes megnyitója. Természetesen a nagyközönség már a szakmai megnyitót követően „birtokba veheti” a kiállítást. A belépőjegyek egyben tombolajegyként szolgálnak, s az értékes ajándékok között egy tűzpiros Mazda 323 japán személygénkocsi is megtalálható, amelyet a imái /naptól az Intermotor Kft. a Centrum Áruház előtti téren állít ki. Segít a kártya Forró. (ÉM — M. Sz. Zs.) — A forrói Hejőmenti Építőipari Szövetkezet autószervize két éve működik önálló kft.- ként. Időközben forgalmuk nagyon megcsappant, a dolgozók száma majdnem a felére csökkent — utolérte őket a szolgáltató ágazatok válsága. Szintén két éve, hogy a szerviz egy műszakban, csak délelőttönként dolgozik. Az utóbbi hetekben örömmel tapasztalják, hogy forgalmuk növekszik. Köszönhető ez a vizsgáztatásoknak, az új rendszámoknak, a környezetvédelmi kártya kötelezővé tételének — no és a színvonalas munkának. Pusztulnak a tavak? Miskolc (ÉM. — F. J.) — Kánikula van: és ilyenkor bizony csak vízközeiben elviselhető az élet. Szerencsére Miskolc környékén rengeteg a lubickolásra alkalmas k isebb-nagyob b tó. De vajon vigyázunk-e rájuk, hogy jövőre, esetleg évek múlva is felüdülést nyerhessünk partjaikon? A tapasztalat /az, hogy /szinte egyáltalán nem. Sajnos kevés az olyan vízpart, ahol ne botl/anánk lépten „nyomon eldobott konzerves dobozba, széttört üvegekbe, bomlásnak indult ételmaradékba, s ki tudja mibe még. Nehezen érthető ez az önmagunk ellen indított offenzíva, melynek keretében hulladéktárolóvá alakítjuk át környezetünket. Persze ebben az önkormányzatok is ludasak, mert — ellentétben a szeméttel —, szeméttárolót csak elvétve lehet felfedezni. Még ettől is ritkább egy-egy illemhely fellelése. Nem elhanyagolható probléma néhány tó eliszaposodása sem. Ennek miértjéről adott felvilágosítást Takács János, a Dimag Rt. energetikai és környezetvédelmi igazgató- helyettese. — A legnagyobb baj, hogy nem cserélődik a víz. Így a növényi és állati eredetű hulladékok (pl. hínár, elpusztult halak, fitb.) lerakódnak a fenékre, bomlásnak indulnak, /majd iszap fot- májában jelentkezve elzárják a folyamatos talajvíz-utánpótlást. A hínár ellen szokták bevetni az amurokat, de ez sem .teljes értékű megoldás, ugyanis ezek a halak csak a hínár tövét rágják le. Valódi megoldást az jelentene, ha kimernék az iszapot, s a nyugaton elterjedt módszerrel, perforált csőrendszeren cseppfolyós oxigént juttatnának a halódó tavakba. Viszont mindkét változat külön-külön is olyan költségekkel járna, amit egy községi ön- kormányzat aligha képes finanszírozni. Mit lehet hát tenni? Talán érdemes lenne a megyének is megvizsgálni annak lehetőségét, hogy több lépcsőiben, néhány év alatt megtisztíthatnák a bányató jellegű tavakat.
