Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

1992. július 6., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 Az élet ismét rácáfolt Á víz az úr! Nyáron gyakoribb a vízhalál, mint más évszakban. Nem véletlenül. A tűző napsütés, a fullasztó, párás me­leg elől, amely beleivódik pórusainkba, menekülünk a vi­zekhez. Üz és hajt a hétköznapok ezernyi gondja, keser­ve, a lépten-nyomon ért bosszúság is — áhítjuk a csön­det, a fák árnyékát, s a simogató, hűs hullámokat. Ha van egy kis időnk, útrakelünk a családdal, vagy a bará­tokkal, valamelyik vízparton töltjük a vikendet. De hét közben csapatostul mennek fürdeni ilyenkor a vakációzó diákok, és — bár a munkában levő szülő megtiltotta - a „kulcsos” gyerekek. Mindaddig valóban kellemes időtöltést és igazi felüdü­lést jelent kinn, a szabadban az úszás, a vízisport, míg nem vagyunk túlságosan merészek, nem fitogtatjuk ügyes­ségünket, bátorságunkat. Hiszen nem véletlenül tartja a közmondás: jobb félni, mint megijedni! Amint azt az év­ről évre mind riasztóbb statisztikák bizonyítják: nem vi­gyázunk eléggé önmagunkra, gyermekeinkre, egymásra, egyre több áldozatot követelnek a vizek. Erről meditál­tunk a hét közepén is, midőn felidéztük az elmúlt esz­tendőben történt, tragikusan végződő vízi baleseteket, s azok kiváltó okait említettük intő példaként, örömmel újságoltuk akkor még azt is, hogy az idei nyáron még nem történt — legalábbis megyénk területén — vízbeful- ladás. Elkerülhetők a vízi tragédiák — mondtuk — s re­ménykedtünk, hogy szerencsésebb lesz ez a nyár. Az élet — mint már annyiszor — most is ránkcáfolt a maga kegyetlen valóságával. Cseng a telefon, érkezik a hír a telexen: áldozatokat követelt az elmúlt napok­ban ismét a víz. Egy tízesztendős kisfiú Putnokon, a Ma­lom-ároknál fulladt a Sajóba. Holttestét sem lelték meg, csak a ruháját találták meg a parton. Péntek reggel hallom a rádióban: előző nap délutánján egy 36 éves férfi a Mályi-tóba veszett, holtteste (amint azt a rend­őrség ügyeletén megerősítették) napközben még nem ke­rült elő. Ez az eset azért is döbbenetes, mert tragiku- sabban is végződhetett volna. A tó átúszására kedvet kapó férfivel volt ugyanis 12 esztendős keresztfia, aki - amíg erejéből futotta — megpróbálta kivonszolni az egyébként már csak vagy 20 méternyire levő partra a mély vízben merülni kezdő férfit. Csak a meddő kísérlet láttán gondolt önmagára .. . Következik a nyári hét vége, s ki tudja hányán men­nek ismét a vizekhez, s betartják-e az ésszerűség írat­lan és a Hatóságok írott szabályait. Mert a víz nagy úr tud lenni!- gyárfás i­Nem kell benzinfalon Bulgáriában Bulgáriában eltörölték azt a rendelkezést, amely sze­rint a külföldi rendszámú gépkocsik csak a határon valutáért váltott talon elle­nében vásárolhattak benzint — tájékoztatta pénteken a Balkán Holidays Kft. képvi­selője az MTI-t. Jelenleg a benzinárak 7 és 8 leva körül mozognak. A legdrágább 98-as oktán­számú benzin literje 8 leva 20 sztotinkába, a 86-os 7 leva 40 sztotinkába kerül. Ez mintegy 30—35 forintos árnak felel meg. Az utazási iroda értesülései szerint a benzinellátás zavartalan az ország egész területén. ENSZ-erők a repülőterén Szarajevó. Az ENSZ Boszniába vezényelt rendfenntartó alakulatának tagjai felhúzzák a világszervezet lobogóját, miután a szerb csapatok elvonultak a nemzetközi repülő­térről. (Telefotó - MTI külföldi képszerkesztőség.) Leszorítani a deficitet Befejeződték Budapesten a Nemzetközi Valutaalap és a magyar kormány képviselői között a tárgyalások. Az ezt követő sajtótájé­koztatón a valutaalap képvi­selői úgy vélekedtek: Ma­gyarország megfelelően tel­jesíti a hároméves progra­mot, a piacgazdaság sok ele­me kiépült, a partementi de­mokrácia kibontakozóiban van, és számottevő menták­ban javult az ország meg­ítélése -a külföldi pénzpiaco­kon. Jelenleg a legnagyobb gondot a költségvetés túlzott költekezése jelenti. A Nem­zetközi Valutaalap szakem­berei szerint semmiképpen sem engedhető meg, hogy jövőre a deficit meghaladja a biztonsággal finanszírozha­tó szintet. A hiány nagysága véleményűik szerint a GDP 5 százalékánál nem lehet na­gyobb, ami 150 milliárd fo­rintot jelent. Kupa Mihály pénzügymi­niszter ezzel 'kapcsolatban bejelentette, hogy a kormány hamarosan kidolgozza azoíkat az intézkedéseket, amelyek iilyen szintre szorítják az eredetileg 200'—250 milliárd forintra tervezett deficitet. Ehhez az áfa-rendszer re­formját tervezik, a jelenlegi szociálpolitika megváltozta­tását, a munkanélküli-segély rendszerének felülvizsgálatát és a közkiadások drasztikus csökkentését. (MTI) Nem adják vissza Elraboltak egy Az Egyesült Államok nem adja ki Mexikónak azt a két mexikói állampolgárt, akit a tetán-amearikai ország, terüle­tén egy washingtoni kor­mányhivatal ügynökei fogtak el és vittek erőszakkal ame­rikai területre, hogy ott ál­lítsák bíróság elé őket — je­lentették be Mexikóvárosban, a két ország küldöttségének eredménytelenül zárult tár­gyalásai végeztével. A több mint két hétig tar­tott megbeszélésekre azután került sor, hogy a mexikói kormány elfogadhatatlannak és érvénytelennek minősítet­te az Egyesült Államok Leg­felsőbb Bíróságának állásfog­lalását, amely jogszerűnek ismerte el Umberto Alvarez Machain orvos elrablását. A férfit az amerikai kábító- szerellenes hivatal rabol tatta el és hozatta az Egyesült Államokba 19,90 ápriliséiban; a hivatali egy nyomozójának meggyilkolásában való bűn­részességgel vádolják. A bírói döntés nyomán mexikói részről felfüggesztették a két ország közötti 'kiadatási egyezmény érvényessegét és felkérték Washingtont a megállapodás közös felülvtizs- gátetára. A nyilvánosság csaknem teljes .kizárásával tartott tár­gyalásokon Mexikó mindvé­gig ragaszkodott. Machadn és egy másik, hasonló módon amerikai területre kénysze- rített állampolgár .kiadatásá­hoz, nem elégedve meg az­zal az amerikai ígérettel, hogy hasonló eset a jövőben nem fordul elő a két ország viszonyában. A megbeszélé­seken azonban nem tudtak végső kompromisszumot, el­érni ; a mexikói kormány (képviselői ezért most beje­lentették, hogy nemzetközi fórumok elé viszik az ügyet. A washingtoni legfelsőbb bíróság döntését, számos dél- ameriikai vezető bírálta, ve­szélyes, precedens-értékű lé­pésnek, s a nemzetközi jogi normák megsértésének minő­sítve az állásfoglalást. (MTI) Á szenvedélyes Bush Detroit. Tettrekészségét mutatja George Bush amerikai elnök az 1992. június 29-én rendezett kampányvacsorán mondott beszédében. A Zsenmin Zsipao a reformok mellett A Kínai Kommunista Párt hí­va talas lapja nemrég úgy vé­lekedett: a párt egyes vezető kádereinek a reformot lassító magatartása azzal a veszéllyel jár, hogy a párt egyszerűen ki­marad a gazdasági fellendülés­ből. A konzervatívok elleni eddigi legélesebb sajtótámadások: egyi­két egy vidéki pártvezető írta, aki úgy vélte, hogy akik nem támogatják a kapitalista típusú gazdasági átalakulást, azok a párt jövőjét veszélyeztetik. Teng Hsziao-ping, Kína leg­befolyásosabb vezetője, január­ban indította meg kampányát a gazdasági reform felgyorsítása érdekében. A központi pártlap mostani cikke szerint a konzer­vatív frakciónak egyáltalán nincs valós képe arról, hogy mi tör­ténik az országban, s hogy a már életbe léptetett reformok létrehoztak egy kicsiny, de igen életképes magánszektort, s ezzel együtt a vállalkozói szellem kezd teret, nyerni. A reformokat ellenzők táborá­hoz továbbra is komoly szálak fűzik a Zsenmin Zsipaot. de a lap ezzel együtt az utóbbi he­tekben számos Tenget támogató cikket közölt. fgy például ugyancsak pénteki számában az újság közölte Vu Su-csingnök, a pekingi egyetem vezetőjének az írását, aihelyben újra hangsúlyt kapott a Tcng-vonatnak a kapi­talista modell további átvételé­re vonatkozó, és a tőzsde intéz­ményének bevezetését szorgal­mazó álláspontja. „A szocializmus, a történelem bizonysága szerint megmentette Kínát, de a jövő nemzedéknek az elkövetkező fél évszázad alatt el kell döntenie, vajon képes-e a szocializmus Kína fejlődését biztosítani’» — írta a professzor. Krimi Játék az első vérig Az autó lassan haladt és végül a bokrok között állt meg. Csend volt. — Ha ezt tudná a felesé­ged! . . . suttogta Sandy. — Ha ezt tudná a fér­jed!... válaszolta Johnson és átölelte a szeretőjét. Az utóbbi időben gyakran jöttek ide. Hibátlan rejtekhely volt, senki sem tudott róla. Legalábbis ők azt hitték. Johnson egy este meg is bi­zonyosodhatott a tévedésről. — A feleségét biztos érde­kelni fogja az erdei kirándulá­sainak sorozata — mondta egy férfihang fenyegetően a tele­fonba. — Mit akar? - kérdezte Johnson, alig titkolt ijedtség­gel. — Harmincezer dollárt. Gon­dolom, ennyit megér magának ez a kis játék az erdőben. Nevetséges tét a maga fizeté­séhez képest. — Nem mondhatja komo­lyan . . . Az ismeretlen telefonáló idegesítően felnevetett. — Minden élvezetet meg kell fizetni, uram. Ha nem tudná, itt az ideje, hogy megtanulja. Tehát holnap négykor találko­zunk a találkahelyen, amit a kis barátnője is ismer. Ja, és semmi ostobaság! Johnson lerohant az utcára és egy fülkéből felhívta a sze­retőjét. — Mi az, hogy félsz a fele­ségedtől?! — kérdezte Sandy meglepetten. — Már azt hit­tem, rólam is beszéltél, ami­kor a válásotokról esett szó. — Hát, szóval . . . Még nem jött el a pillanata ... Vagyis még nem szabad tudnia. Ér­ted, ugye? — Persze, hogy értem - mondta a nő hűvösen. - Jól, tudom, miről van szó. És úgy gondolom, jobb lesz, ha ezek után nem is találkozunk. — Johnson másnap kivett a bankból 30 ezer dollárt és délután négykor kikocsizott az ismert helyre. Egy férfi lépett elő a bokrok közül, akit so­hasem látott korábban. — Okosan viselkedett - mondta, amikor eltette a pénzt. Másnap ismét csengett a telefon. — Meggondoltam a dolgot — mondta az ismert hang határozottan. És rájöttem, hogy szükségem lenne még 20 ezerre. — Maga megőrült! - ordí­totta Johnson. — Húszezret és holnap délután - mondta a hang kö­zönyösen. A megzsarolt Johnson más­nap is kiment a helyszínre, de a bankot nem kereste fel. Ehelyett zsebrevágta a piszto­lyát. Véget kell vetni a dolog­nak, mert ez az alak sohasem hagyja abba — gondolta el­szántan. A rendőrfelügyelő egy fény­képet húzott elő. — Ismeri? Johnson mindent elkövetett, hogy ne vegyék észre a meg­lepetést. — Érdekes — dünnyögte a felügyelő. Pedig maga lőtte le. A bejelentésre Johnson fele­sége felugrott a székről és döbbenten kérdezte: — Lelőtted?! — Igen, asszonyom. Lelőtte — válaszolt a rendőrtiszt. - Ugye, erre maga sem számí­tott? Johnson értetlenül nézett hol az egyikre, hol a másikra. A fickót Robertsnek hívták — folytatta a felügyelő, majd kis szünetett tartott, nyilván a hatásra gondolva. — És azt sem tudhatta, hogy Roberts, ez a szegény ördög, a felesége utasítására csele­kedett. Johnson a fejét rázta. Tudnia kell, hogy Roberts feljegyzései megkönnyítették a dolgunkat. Ezekből megtud­tuk, hogy heteken át figyelte magát, és persze a hölgyet is. Hogy is hívják? — Sandy — bökte ki Johnson felesége. — Köszönöm. Szóval Roberts mindezt közölte a maga fele­ségével és máris kész volt a terv a zsarolásra. A pénz nem is volt fontos. Olyannyira nem, hogy amikor maga fizetett, Roberts azonnal visszaadta a dohányt a feleségének. Bár később nyilván megkapta vol­na a részét. Játék volt, uram és ezt a játékot maga elron­totta azzal, hogy idő előtt húz­ta meg a fegyver ravaszát. — Én erre nem is gondol­tam ... — motyogta az asszony. — Nem akartam mást, csak azt, hogy legyen vége az ügy­nek. — Persze asszonyom, játék volt, amit mindegyikük a maga módján játszott. És mindnyá­jan veszítettek, mert halálosan komolyra vették a figurát. K. Ecker

Next

/
Oldalképek
Tartalom