Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

1992. július 6., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Állatgyógyászat és piac Olvasói levél nyomán ke­restem meg a megyei Ál­lategészségügyi és Élelmi­szer Ellenőrző Állomás ve­zetőjét, dir. Fehér Józsefet. Beszélgetésünk isummázata: nagyon átalakult az állat­egészségügy az utóbbi évek­ben. Ha úgy tetszik, kény­telen kelletlen, de piaci vi­szonyok között működik. Mert azt semmiképpen nem lehet örömtelinek ne­vezni, hogy az állomás és egységei — az állatkórház, az állategészségügyi és élel­miszer-vizsgáló labor — im­már nem kapják azt az öt­ven százalékos állami támo­gatást, ami korábban a költ­ségek felét fedezte. Ez arra kónyszerítette az állomás ve­zetőit, hogy az állatkórhá­zat alakítsák önálló kft.-vé, s éljen meg a bevételeiből. Ami azt illeti, ez sem könnyű manapság. Az álta­lános elszegényedés követ­keztében ugyanis csökkent a kedvenc állatok száma, ugyanez jellemzi a haszon­állatokat. Gondoljunk csak a tízezer forintért kivágott te­henekre! Az alacsony igé­nyek miatt a kórház már nem is kórház, hanem am­bulanciaként működik. A gazda beviszi a beteg álla­tot, az megkapja a kezelést és pár órás pihenés után vi­heti haza ápolni. Szükség lenne non-stop szolgálatra, állategészségügyi ügyeletre dr. Fehér József szerint is, de úgy tapasztalták, legfel­jebb hetente kétszer vennék igénybe, ennyiért pedig nem éri meg fenntartani. Az állatorvosok kritikus esetben a lakásukon, vagy rendelőjükben érhetők el. Az orvos tulajdonképpen nem köteles bármikor a gazda rendelkezésére állni, de jól felfogott érdeke azt diktál­ja: tegyen így, mert ebből él. * A másik, állatokkal fog­lalkozó részlegnél, a Dóczy utcai állategészségügyi inté­zetnél hasonló a helyzet. Dr. Hajtós István igazgató nem éppen vidám, amikor körbe- megyünk a laboratóriumo­kon. Nemrég még 45—50 ember dolgozott itt, most ti­zenhármán vannak. Huszonnyolc éve kibőví­tették az intézetet, a közel­múltban azonban leválasz­tották az épület ezen ré­szét és bérbe adták egy kft.- nek. Nem tudnak mit tenni, kevesebb az állat, keveseb­bet kell boncolni, mikrobio­lógiai és más vizsgálatoknak alávetni. Kár, hogy kihasz­nálatlan a sok gép, mert kü­lönben korszerűek, a legfon­tosabb elemzések elvégzésé­re alkalmasak. A kérdésre, hogy van-e toxikológiai, tehát a mér­gek kimutatására alkalmas berendezés, dr. Fehér Jó­zsef azt a felvilágosítást ad­ja, hogy csak Budapesten. Oly ritkán merül fel az ál­latoknál mérgezés gyanúja, hogy elég az országnak egy állattoxikológiai labor. Az állatgyógyászatról szól­va a két szakember kifejti, azt hitték, a tavalyi év lesz a mélypont, de sajnos, té­vedtek: az idén tovább csök­kent az állatok száma, s ez­zel együtt az ő munkájuk is. A beszűkült „piac” mi­att nem könnyű manapság állatgyógyásznak, laborató­riumi dolgozónak lenni sem. m. sz. 7,s. Százmilliós szeszcsempészet Százmillió forint értékben foglalt le tiszta szeszt a vám- és pénzügyőrség a na­pákban. A hivatal tájékozta­tása szerint egy budapesti székhelyű kft. hamis vám­okmányokkal, 1992. május 14. és június 10. között nyolc kamionnal összesen 100 ezer üveg tiszta szeszt csempé­szett az országba, s ezzel 74 millió forint bevételitől fosz­totta meg a költségvetésit. A Vám. és Pénzügy őrség Országos Patramcsnoikságán azt is elmondták, hogy jú­nius 30-án, Röszkénél belé­pett török kamionban 28 kiló heroint találtak. A 'kábító­szert a hűtőkamion mennye­zetében' rejtették el. A ka­mion szigorított átvizsgálá­sát július 1-jén, a szegedi vámudvarban végezték el, mert alapos volt a gyanú, íhogy a két török állampol­gárral érkezett kamion nem­csak vámárut szállít. Hol voltak, hol vannak? N ézem a hatalmas amerikai autót. Nem mondhatni, hogy irigyen, mert tudom: ha halkabban is, de ugyanúgy elvisz, mint az enyém. Nézem a sok nyu­gatnémet, angol, svéd és ki tudja még milyen autót. Nem értem a dolgot. Mármint azt, hogy akinek ilyen kocsira telik, hol volt eddig? Mert egyértelmű: nem a rendszer- váltás két éve alatt gazdagodott meg. A pénz titkon hal­mozódott a párna alatt, a trezorban, vagy a bankban, Tulajdonosa nem verte nagy dobra, titkolta, dugta az egyre gyűlő vagyont. Szemérmesen, szégyenlősen. Most itt áll, itt állnak. Feszítenek a legdivatosabb hol­mikban, ápoltak, jól öltözöttek. És hatalmasok. Mert hiá­ba is tagadnánk, a pénz hatalom. Birtoklói markukban tartják a piacot, a várost, az országot. Most mar nem szégyen a pénz, mutatják hát magukat. Arcpirító szemte­lenséggel villognak. Ök a krém, a hirtelen meggazdago­dottak. Tényleg hirtelen? Nem tudni. De valahogy gya­nús: hamar kipenderültek a napfényre. Az árnyékban maradiakat nem igen zavarják. Nem fordulnak meg azo­nos helyeken. Villáik, autóik védettek. Ők maguk más tu­dásával felszerelkezve kikerülik az adóhatóságot, a va­mot. Támadhatatlanok. A statisztikák félmillió munkanélkülit jeleznek. Nem ho­mogén réteg. Akad köztük, aki tűrhetően megél a se­gélyből. Más meg arra kényszerül, hogy belőle éljenek meg fényesen. Feketézik, titokban robotol. Szeme előtt a fenyegető rémmel, hogy az adóhatóság keresi, megbün­teti a svarcolát. Nem látom, nem ismerem őket. Néha, a munkaügyi iroda előtt felsejlenek, de amúgy arctalanok. Munkanélküli tömeg. Vajon mit gondolnak otthon, titok­ban? Van-e, aki vigasztalja őket? Aki tartást, a tovább­élésre segítséget ad? Nem tudom. A munkanélküli, ,a szegény rejti magát. Nem büszke a helyzetére, nem rak maqára címkét. Vajon hol voltak, hol vannak?- m. szabó ­Fegyverkiállítás A kézifegyverek története kiállítás nyílt a Hadtörténeti Múzeumban. Klapka György tábor­nok díszszablyája a kiállításon. „Illatos77 kereskedelem Ideges cápák Japánban július elsejével itavatalosan beköszönt a nyár. Az emberek egy része túrára indul a Fudzsijamá- ira, mások a tenger hús hul­lámaiban keresnek felüdü­lést. Az idén azonban valahogy nem igazi a nyár kezdete. A 3776 méter magas hegy oldalát több miint egyméte­res hó borítja, s ez megne­hezíti, hogy a kitaposott ös­vényeken jussanak fel az 1707 óta szunnyadó vulkán tetejére. A strandok egy ré­szét pedig lezárták, mert legutóbb több ízben is cápák támadtak meg búvárokat és halászokat, s az egyik táma­dásnak tragikus kimenetele lett. Halászok szerint évti­zedek óta most először for­dult elő, hogy Tokiótól mint­egy 900 kilométerre dél­nyugatra beltengeren cápák támadtak meg embereket. Évente .mintegy 200 000 ember mászik fel a Fudzsi- jama csúcsára, Tokiótól alig 110 kilométerre, rendszerint július 1. és augusztus 26. között. Az idén csak azok­nak engedik .meg, hogy há­romezer méternél magasabb­ra menjenek fel, akik külön­leges téli felszereléssel ren­delkeznek. Azokon a ten­gerparti szakaszolton pedig, amelyeket nem zártak le a fürdőzők elől, védőhálókat feszítettek ki a cápák távol­tartására és táblák sokasá­gával figyelmeztetik a für- dőzőket a rájuk leselkedő veszélyre. A cápaveszély komoly. Ha­lászok több alkatommal ész­leltek cápákat március 8-a óta, amikor cápák faltak fel egy búvárt a part közeié­iben. Június 17-én pedig ugyanazokon a vizeken egy ötméteres cápa támadta meg az egyik halász csónakját. A 71 éves férfinek sikerült ugyan evezőjével elűznie a fenevadat, de a csónak ol­dalában bennmaradt két — egyenként 5 centiméteres — cápafog. Amerikában nemcsak olyan embereik élnek, akik beleütik az orrúikat más üz­letébe, hanem olyanok is, alkik az üzletet ütik bele más emberek orrába. Mind több bolt tulajdonosa igyekszik ugyanis vevőinek vásárlási kedvét azzal fokozni, hogy illatokat permetez szét a ibolibhelyiségben. S valóban: vannak kimu­tatások arról, hogy a pénz könnyebben hagyja el azok­nak a vevőknek a zsebét, akiket jázmin-, levendula-, vagy valamilyen fűszerillat leng körül. Alan Hirsch chicagói ideggyógyász hosz- szú ideig folytatott menések során úgy találta, hogy pél­dául egy sportüzlet „illatos” osztályán drágább teniszci- pőket vásárolnák, mint egy illaímentes helyiségben. Hirsch elmondta a DPA német hírügynökség tudósí­tójának, hogy miután ta­nulmányt tett közzé tapasz­talatairól, megbízást kapott az American Airlines légi- társaságtól és a Dunkin Do­nuts sütödelánctól különle­ges illatkeverékek előállítá­sára. Az ideggyógyász sze­rint az illatak közvetlenül hatnak az agynak arra a ré­szére, amely az érzelmeket irányítja. A levendulaillat például megnyugtatóan hat, a jázmin éppen ellenkezőleg. Ezen felül egyes illatok a tudat alatt emlékeket éb­resztenék, például a gyer­mekkorét, ha az ember egy drogériában a bébipúder il­latát érzi. Több kaliforniai nyakken- dőboltban dohány, tölgy és bőr illata terjeng a levegő­ben, hogy a „férfiasság” ér­zetét keltse. Égy San Fnan- ciscó-i használtautó-kereske­dés olyan illatszereket állít­tatott össze, amelyek a ve­vőben olyan érzeteket kelte­nek, mintha a régi gépko­csi csaknem új lenne. Ugyanott egy exkluzív női fehérneműt árusító boltban szétpermetezett parfüm a legmegátalkodottabb „kék- harisnyát” is arra készteti, hogy izgalmas éjszakáról ál­modozzon. Bankokban a klí­ma a bizalom légkörét ter­jeszti, kórházakban pedig javítja a félénk betegek hangulatát. Vannak persze olyan ke­reskedők is, akik a divatos ár ellen úsznak. Egyes bol­tokban néhány hét után ab­bahagyták az illatosítást, mert néhány vevőjüknél, köztük asztmában szenve­dőknél panaszt okozó tüne­tek léptek fel. Ez azonban nem tartja fel az irányzat terjedését. Sőt. az új ipar­ág kezdi meghódítani a ma­gánháztartásokat is. Ha va­laki például egyszerű borsó­levest főz, steak illatot áraszthat szét a lakásában a permetező dobozból. (MTI) Nyálas a gyilkos HORTHY ISTVÁN REPÜLŐ FŐHADNAGY HALÁLA ötren óre, 1942 *ajfu»rtu* 20-án ** Uovszkoleí repülőtér felett lezuhant. Horti I*t?an korm&nyzóhelyette*. Özvegye közreadta Farkas György dokumentum értékű harctéri naplóját, valamint a szemtanuk visszaemlékezését. A kötetet, melyből részleteket közlünk ~ á* Auktor Kiadó publikálja. Ötven éve történt.. Harctéri napló (2.) Július 17. péntek. A gépek teljes rendben, őfm. ma Kurszkban légcsavart cserélt, mert amit kiegyenget­tek, nem volt tökéletes, és ép­pen jött egypár darab új. Én lementem újra az Oszkolra mosni. Nagyon jó volt. 2-kor jöttem vissza, mert közben meggyszószt csináltunk a víz­parton levő híradósokkal. Itt jobban élnek és sokkal tisz­tábbak a népek. A viráguk itt is a muskátli, mint a magya­roknak. Ezek a doni kozákok, akik olyan szépen énekelnek, bár most nagyon szomorúak szegények. A házuk tája, o' kiskert, a föld éppen úgy mun- kálódik, mint nálunk. A ló és tehén a háziállatuk. Van disz­nó és birka is. Ha magyarul beszélnének, a szokásuk és a természetük olyan, mint ne­künk, magyaroknak. A szegény Römer zászlós úr ma szintén szerencsétlen lett. Őrnagy úr gépét hozta a műhelyből, ahol a lövéshelyeket javították, a leszállásnál azonban csúnyán átvágódott. A gép teljesen összetörött. Ez a harmadik eset vele és ezen a módon. Most is szerencsésen megúszta, nem lett semmi baja, de talán töb­bet nem fog repülni., Ma este bevetés volt a Don- kanyarban, ahol a rettenetes orosz óriástankok vannak. Az oroszok igen erősen tartják magukat, páncélosegységeket vontak össze. Itt elég nehéz a helyzet, de hamarosan jóra fordul, mert ma jöttek meg a stukák is. A mieink is készül­nek, hogy holnap átsegítik a rohamcsapatokat a Don másik oldalára. Este már szólnak, hogy fél ötkor ébresztés, és a bevetés teljes erővel megtör­ténik hajnali 3 órakor. A tá­madás is vele együtt. Ebben a harcban részt vesz Horthy István is, este megbeszéltük az ébresztést, az előkészülete­ket. Július 26., vasárnap. Korán reggel, 7 órakor ment őfm. a városba, ahol templom­szentelés volt, mert itt a temp­lom eddig lakatosüzem volt. Rengetegen voltak a templom­szentelésen, az oroszok nagyon vallásos népek. A templom teljesen megtelt a hívőkkel és más emberekkel, katonákkal. Ofőméltóságának a hódolat jeléül a pópa egy szép tálon, törülközőbe takarva, 1 kenye­ret, sót és egy szép kis szent­képet adott ajándékba. A kenyér vajason, kitűnően volt csinálva, persze azt nekem kellett volna megennem, ami­nek örültem, de aztán elosz­tottam. Itt Oroszországban ilyen kitűnő a szentkenyér. Nagyon örültek, hogy őfőmél- tósága megtisztelte őket meg­jelenésével. Az ünnepségre Szabó tábornok és Ortutay Ti­vadar hadnagy mint tolmács kísérte el a főméltóságú urat. Bevetés, repülés nem volt. Délután lementünk fürödni, 6- kor délutáni tábori istentiszte­let volt. Este itt volt vacsorán a Schell báró úr is. Utánq kártyáztak fél 11-ig és beszél­gettek. (Folytatjuk) Hét évre és egészen különle­ges vizsgálati eljárások fel- használására volt szüksége a Hlle-i rendőrségnek egy gyilkos leleplezéséhez. Aperino Figuei- riha portugál vendégmunkás még 1985 júniusában tűnt el Mímtataiire városkáhan lévő la­kásából: hajnali műszakra in­dult, de sohasem érkezett meg. Felesége és két gyereke hiába várta, de rövidesen gépelt le­vél érkezett a férfi aláírásával, amelyben közölte: elhagyta csa­ládját, ne keressék. A rendőrség nyomozása sem vezetett eredményre, a férfi­nak nem bukkantak nyomára. Felesége egy ideig hazaköltö­zött Portugáliába, de azután ismét visszatért a francia vá­roskába, ahol, mint kiderült, még férje eltűnése előtt vi­szonyra lépett egy helyi lakos­sal, Dániel Acennel. Amikor szóbakerült, hogy a portugál család visszatér hazájába, Acen úgy döntött, mindenáron meg­tartja magának az asszonyt — ezért ölte meg a férjet. Hogy a gyanút elterelje, időről Időre leveleket küldözgetett az eltűnt férj nevében a feleséghez, il­letve a család más tagjaihoz: ügyesen hamisítva Figueiriha aláírását, azt követelte, hogy hagyjanak neki békét. A fele­ség még egy magánnyomozót is fogadott az eltűnt férj felkuta­tására — öt telefonon hívta fel a férfi nevében, hasonló köve telessel. A detektív azonban magnón rögzítette a beszélge­tést és a szakértői vizsgálat megállapította: nem az eltűnt ember beszélt. Hasonlóképpen bebizonyosodott az alapos vizs­gálat során az is, hogy nem ő írta alá a leveleket sem. A gyilkost végül is a leve­lek leplezték le: nyállal ragasz­totta le azokat, a nyál azonban egyedi genetikai jellemzők hor­dozója. Mivel a rendőrség rég­óta gyanakodott a szeretőre, nyálmintát vettek tőle, s ez minden gyanún felül bebizo­nyította: ő volt a levelek fel­adója. Acen végül Is beismerte tettét s a nyomozókat elve­zette oda, ahol elásta áldoza­tát: a csontvázat megtalálták és azonosították. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom