Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

1992. július 6., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI Nyáridő Nyáron egyszerű. Nyáron meleg van. s nem kell fűte­ni. Nem kell aggódva figyel­ni a szenespince fogyatko­zását, nem kell szívdobogva ajtót nyitni a csöngetéskor, hátha a díjbeszedő jött. Nyá­ron egyszerű, mert mivel nem hordjuk, nem kell szé- ayenkezni a sokéves télika- Bát, a divatjamúlt csizma miatt. Nyáron könnyű olcsó öltözék is megteszi. Aratás és szüret között olcsóbb o zöldség és a gyümölcs, s a fagylalt sem kerül többe, mint a banán. Nyáron egy­szerű, mert alig kell égetni a villanyt, a gyerek is keve­sebb ruhát koszol, s keve­sebb fogy abból a mosór porból, amely az unalomig ismert reklám szerint, jobb a hagyományostól. Nyáron az is jó, hogy nem ülésezik a parlament, s az egy forin­tos benzináremelést leszá­mítva, aligha várhatunk pénztárcanyitogató árrendei zést. Most az is klafa, hoay szabadon választhatok or­vost, ha egyáltalán beférek a rendelőbe. Az, is jó, hogy a szép fogért fizetni kell, csakúgy, mint a fürdőterá­piás kezelésért. Megelőzen­dő azt, hogy egy mohó, kis­pénzű nyugdíjas 42 porce­lánfogat csináltasson, a kincstári protézis helyett, s a reumás mozdonyvezető élv- hajhász módon, ingyen áz­tassa a tagjait. Ez a lökött meleg arra is jó, hogy az ózdiak megegyék a mini acélmű tervét, s talán bér veszik a diósgyőri kohászok is a teljes fizetéssel hono­rált semmittevést. Nyáron lankad a figyelem, csak a szúnyogok támadnak. Nem jut pénz az össznépi irtásra, s ezért irtó módon elszapo­rodtak a vérszívók. Jut eszem­be, az APEH is panaszkodik, Sokan bevallják a magas jö­vedelmet, de sokan nem fi­zetnek adót. Micsoda er­kölcstelenség ez, ebben az erkölcsösnek mondott világ­ban. A hírek szerint egy Rá­kóczi téri kurva Siófokon na­pi 26 ezer forintot „termel" tisztán, különben nem éri meg a pesti stricinek a fut­tatás, annak a stricinek, aki autóval vonul a Balatonra, a selyemfiúk bársonyos hábo­rújába. Kommandót, helikop­tert vetettek be, de ebből még mindig kevesebb (havi) baj származik, mint ameny- nyi származhat a kormány elnökének nem-jéből. A te­levízió és a rádió hírül ad­ta, hogy Göncz Árpád - miközben az elnök naponta védnökösködött valamilyen rendezvényen, sőt még az olimpikonokhoz is ellátoga­tott —, nem menti fel Gom­bárt és Hankisst. Nyáron persze ez egyszerű, hiszen megkezdődött az igazi káni­kula, hamarosan megnyitják az olimpiát, kiadják a mun­kakönyvét, s megemelik a gépkocsi-biztosítási járulékot. Az ember nem győz örül­ni. Kapkodja a fejét. S ta­lán csak ősszel jut eszébe, hogy ez a nyár rosszabb, sok korábbi rossznál. Mert a pa- rizer drágább, mert a Bala­ton koszosabb, mert a gye­rek megint kinőtte a cipőt. Ez a nyár az ígérvények el­lenére, aligha lesz a fordu­lat évének közepe. Ez a nyár nemcsak a mezőgazda­ságnak aszályos időszaka, hanem a magyar iparnak és kohászatnak is. Ez a nyár harminc fokban is didereg- tet, mert nem olvad az ar­cunkra fagyott mosoly, hiá­ba tudjuk, hogy választást és olimpiát négyévenként ren­deznek. Ez a nyár nem is olyan egyszerű. Barcelona közel van. De hányán érjük meg békében és szeretetben a következő, hatpárti, ötkari­kás játékokat?! Brackó István Magánmotel a 37-es út mentén. Sokak fogadni mernének rá, hogy ma lényegesen ki­sebb a Miskolc—Sátoralja­újhely közötti út forgalma, mint az elmúlt esztendők­ben, amikor ezrével érkez­tek a turisták a szomszédos Szlovákiából és a nem sok­kal távolabbi Lengyelország­ból az ország észak-keleti osücskébe. Most jóval keve­sebb autóval találkozni és a forgalomból arra is követ­keztethet a hegyaljai ember, az erre elhaladók többsége sem ráérős kiránduló, ha­nem a dolga után futó, a legkisebb hasznot is becsü­lő honfitársunk. Aki ha megszomjazilk, beéri az ülés melllé készített, műanyag­flakonban langyoskodó ivó­vízzel, ha megéhezik, ;a tás­kában magával hozott haza­ival. így hát még mindig nem dúskálhat a bevétel­ben, aki az igazi nagy turis­taforgalomra építette terve­it ezen a tájegységen. Bod­nár Imre évekkel ezelőtt még a Palotaszálló pincére volt, dolgozott a Tokaj-Hegy- aljai Állami Gazdasági Bor­kombinátnál is és úgy talál­ta, eljött az ideje a váltás­nak. Tartalék pénze nem igen lévén, oda fordult se­gítségért, ahol meghallgatást nyert és hát így egy jó-adag kölcsönnel a háttérben ma­gánmotelt:, kempinget épí­tett ki magának egy jókora iszőlőterülleten, amit a rajta lévő kicsit elaggott ingatlan­nal együtt megvásárolt.. Ilyen a kezdő vállalkozók sorsa, hiszen többségüknek a jó ál­lapotban lévő, ízlésük sze­rint készített vendéglátó­hely, épület megfizethetet­lenül drága lenne. Marad a nehezebb út, lent kezdeni.) A felújítás után egy hibátla­nul elegáns kiszolgáló szo­ciális épületet húzott fel, sort kerített a berendezés megvásárlására is és ugye akkor még nincs mit eladni, a vendéglői készlet újabb pénzeket emészt fel. S ha már van szék, asztal, ital, édesség, lehet gondolni a csinosításra, a környék szé­pítésére, hogy ne riassza el a sivárság az érdeklődőt. S mindez még ugyancsak kevés lenne, a jó kemping­nek is kell a reklám, táblák, szórólapok, feliratok. A fia­tal t tulajdonos beszéd köz­ben többször is vakarja a kupáját, s ki is mondja: né­ha úgy kellett tennem, hogy behunytam a szemem és ug­rottam egyet, lesz, ami lesz. Most sem könnyű, mert még mindig a kezdetnél tartunk. De van már hírünk a kör­nyéken, sőt külföldön is, mert aki úgy dönt, hogy a vendégünk lesz, nem távoz­hat keserű szájízzel.” Jönnek ide hollandok, né­metek, dánok, franciák, mert a környék rendkívül vonzó, hiszen a Hegyalja végtelen­nek tűnő szőlőtáblái közt csodálatos ébredni motel­szobában, sátorban egyaránt. Itt madárdalra ébred a ven­dég és eltöltheti a napot a lassacskán kellemessé alakí­tott kemping területén épp­úgy, mint a környék ezer­nyi szépséges kirándulóhe­lyén. A család mezőzombo- ri, így a tájat úgy ismerik, mint a tenyerüket. Aki él és mozog mindenki a fedélze­ten van, mert ahogy Bod­nár Imre mondja, a kétkezi munkájúk az, aminek az árát lehet még lefelé szorí­tani, hogy a vendég meg tudja fizetni szolgáltatásai­kat, hogy fennmaradhassa­nak. Ez a tény meghatároz­za a fejlesztés kereteit is, itt minden saját erőből, kis le­leményességgel oldható csak meg. Legutóbb a környékbe­li művészismerősök munká­jából vásárolgattak, hogy úgy díszítsék a lassacskán már díszes belső helyiségek falait. A bejárat mellett sima hétköznapokon a vendég ott talál egy gondosan ponyvá- zott helikoptert, amit egyéb­ként a vendégek bármikor igénybe vehetnek. A vala­mikor növényvédelmi szol­gálatot ellátó gépet egy is­merős pilóta bővített utas- Ikahinnal emel a magasba — igaz nem olcsón, dehát aa igazsághoz tartozik, hogy olykor-olykor, azért akadnak jobbmódú vendégei is a kempingnek. — Még ezek is mind-mind a próbálkozásaink palettáját gazdagítják, naponta szer­zünk újabb és újabb tapasz­talatokat a régi vendéglátós múltam ellenére — így a családfő, aki készséggel mu­tatja meg kedves kis biro­dalmát, mint egy idegenfor­galmi magánvállalkozás re­ményteljes alapját. Szemük a vendégen, annak minden kívánságán, mert ha már erre tették fel életüket, nem elég, ha egy-egy szezonban sikerül jó kasszát csinálni. Élni holnap is kell. Nagy József Fotó: Laczó József Az országgyűlési képviselők nyári szabadságukat töltik. Pi­hennek és közben dolgoznak mert akad még néhány fontos törvény, ami nem ké­szült el. Egyik ilyen, régóta vi­tatott tervezett a nemzetisé­gek jogait lenne hivatott biz­tosítani, szabályozni. A kodi- fikáció nehézségeiről beszél­gettünk Horváth Aladár mis­kolci képviselővel, aki egyben a Roma parlament elnöke. * — Mikor kezdték a nem­zetiségi és etnikai kisebbsé­gi törvényt kimunkálni? — Bizony, ez meglehető­sen hosszú, a közvélemény előtt kevésbé ismert folya­mat. Már aiz előző kormány, pontosabban, Pozsgay Imre kisebbségi titkársága indítot­ta, de ia rendszerváltás mi­att félbeszakadt. Az Antall kormány 1990 őszén készí­tett egy tervezetet, de rövid idő volt ia vitára, a kisebb­ség visszautasította. A múlt év elején a Roma parlament: és a német nemzetiségi szö­vetség kezdett együttműköd­ni, létrehoztak egy kisebbsé­gi kerekasztalt. — Mire jutottak így, kö­zösen ? — A nemzetiségi kerék­asztal vitájába bekapcsoló­dott a kormányhivatal, má­jusra elkészítettük egy kor­szerű, európai szellemű tör­vény tervezetét. Ez 80—90 százalékban konszenzuson Az országgyűlési képviselő szerint: alapult. Lefordíttattuk több nydlvre, eljuttattuk az Euró­pa Parlamenthez, ahol nagy elismeréssel szóltak róla, úgy terveztük, novemberben a Ház elé visszük. — Mégsem lett belőle semmli... — Valóban. Jött egy nagy csönd, a tárgyalások meg­szakadtak. Ez év februárjá­ban a kormány készített egy saját törvénytervezetet, amelyről Nagy Ferenc Jó­zsef azt mondta, nem leheli rajta módosítani,. — Miilyen volt ez a ter­vezet? — Felrúgta a korábbi megállapodásokat. Megkülön­böztet nemzetiségi és etni­kai kisebbségeket, kilenc nemzetiséget sorol fel és há­rom etnikumot. Az utóbbi három: örmények, cigányok és zsidók — a tervezet sze­rint. Mégpedig nagyon szub­jektív alapon. Mondván, hogy azért, etnikum az em­lített három, mert nincs anyaországuk, nem tettek ta­núbizonyságot az összetarto­zásukról. Örmény kevés van Magyarországon, a zsidóik nem akarnak etnikum len- nj_ a cigányság helyzete a, legsúlyosabb. A tervezet megsérti a jogegyenlőség al­kotmányosságát, azt tartal­mazza, hogy bizonyos gaz­dasági, személyi és egyéb feltételek mellett juthatnak jogaikhoz az etnikumok. — Miért baj ez? — Nagyon egyszerű. Mert rögzíti, akkor lehet erős a cigányság, ha az ország is az és ha iaz állam is úgy gondolja. A tervezet szerint az etnikumok csak vasár­napi iskolákban és fakultá­ciókban tanulhatnák a nyel­vüket, hollott ezt az óvodá­tól az egyetemig biztosítani kellene. Nem garantálja a kulturális intézményeket, színházat, múzeumot sem, pedig ezek mind egymás jobb megismerését szolgál­nák, azt, hogy ne legyünk idegenek a hazában. — Rendezi-e a tervezet a nemzetiségiek önkormányza­ti képviseletét? ~ Ez az a része, amely egy valóságos legitimáaiós bom­ba megmagyarázom mi­ért. A tervezet szerint azok a települések hozhatnak ,lét- ie kisebbségi önkormányza­tokat, iahol 30—50 százalék nemzetiség. Ez kizárja a diaszpórában élőket, a ci­gányokat. Egy kisebbségen belüli szűk kisebbség sze­rezne jogokat így. Hazánk­ban 2 ezer településen élnelk cigányok, az említett arányt csak húsz településen éri el a számuk. Közben van húsa olyan cigány szervezet, amelynek több tagja van, mint a húsz falunak össze­sen. Egyértelmű, hogy ea szembeállítaná a szervezete­ket, de Magyarországot is a szomszéd államokkal, mert ez a struktúra kint nem kö­vethető. Kisebbség nélkül nincs jogállam, jogállamon pedig az egész társadalmat keli érteni. — Mi történt ezzel az ön szerint rossz tervezettel? — A kormány visszavon­ta. De mondok még né­hány furcsaságot. Kiderült, hogy a kormányhivatal kép­viselői az ellenzéki kerék­asztallal nem a kormány ne­vében tárgyaltak. Mi' azt hittük, a múlt év őszi, kon­szenzuson alapuló és Stras- bourgban is jónak tailált ter­vezetnél <a hivatal munka­társai a kormány nevében, mint kodifikációs szakembe­rek vesznek részt. Egyéb­ként: ez év áprilisában a kormány újabb tervezetet tett le, amiből törölte a jog- egyenlőséget sértő passzu­sokat. Antall József a nem­zetiségi képviselőket és az anyaországok nagyköveteit összehívta és kijelentette. „Kész a törvény!”. Ezzel is­mét megszakadtak a tárgya­lások. — Most tehát ismét se­hol sem állnak ... — Ezt nem mondanám. Júniusban ugyanis jött egy 12 fejezetből álló újabb tör­vénytervezet. Három feje­zetét ismerjük. Első látásra úgy tűnik, ez is szépen meg­fogalmazott jogosítványokat ígér, amelyeket nehéz elér­ni, ugyanis pénzügyi és tel­jesítési kötelezettségeket nem tartalmaz. Nincs benne te­hát állami teljesítési köte­lezettség, az érdekvédelmet pedig erősen korlátozza. Várhatóan ősszel vitatjuk meg ezt a legutóbbi terve­zetet. — Felszólal majd a vitá­ban? — Feltétlenül. Az ország- gyűlés etnikai bizottsága egy hat tagú albizottságot hozott ilétre, szakértői a nyáron ta­nulmányozzák az egyes fe­jezeteket. Mi azt reméljük, a tavaly őszi tervezetünket fogadja el a parlament, mert ez a kormány által beter­jesztett változat nem más mint színház, politikailag in­korrekt-, önkényes meghatá­rozásokat tartalmaz. Az a véleményem, hogy a nemze­tiségi jog nem az állam ado­mámba, az természetes jog. Az állam azonban korlátoz­hatja, elveheti, de akkor an­tidemokratikus. M. Szabó Zsuzsa Kirándulni lehet gyalog is, helikopterrel is. Nehezen készül a nemzetiségi törvény Magánkemping Gyalog vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom