Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-04 / 157. szám
1992. július 4., szombat ESZAK-MAGYARORSZÁG 9 ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST Éjszakai tisztelgés Tamási Áronnál Európa helyett Balkán? A sakkban tartott Rudabánya Bátor, mi több, vakmerő döntésre jutott a napokban a rudabá- nyai Simon Péter: elhatározta, hogy lapunkhoz fordul, s a nyilvánosság segítségével próbál könnyíteni a lelkét nyomó terheken, enyhíteni falujának gyötrelmén. Nem fogalmazott névtelen, vagy álnéven írt levelet, nem kért inkognitót sem, mint helyében oly sokan tennék. (Erdélyi tudósítónktól) Ha nem leli volna alkalmam korábban megismerni a Páneurópai Unió céljait, akkor a múlt napokban igencsak elcsodálkoz- tam volna, hogy a határok nélküli Európáért indult szellemi mozgalom miskolci regionális szervezetének két autóbusznyi tagsága Csíkszeredába érve minden protokolláris formaság és üdvözlő beszédek nélkül a Fenyő Szálló előtti parkban a szitáló esőben kezd ismerkedni vendéglátóival, kiknek többsége a traktorgyárban dolgozik. Fe- rcnczi Imre almérnök, műhely- főnök, akit másnap a csíksom- lyói búcsú körmenetében székelyruhába öltözve láttunk viszont, mint invitálta a jobbára értelmiségiekből álló társaságot, húzódnának már be valahová, a miskolciak kitartottak elhatározásuk mellett: lehet ám kint a szabadban asztalok és poharak nélkül is ismerkedni, barátkozni! Aztán majd ha mindenki megtalálta a maga családját vagy partnerét, akkor leülhetnek, megihatnak egy kávét, netán egy pohárka köménymagost is. Mert a páneurópai mozgalomnak éppen az az egyik alapvető célja, hogy a különböző országokban élő emberek, a határokkal elválasztott közösségek közvetlenül, a hivatalosságok gyámkodása és fontoskodása nélkül teremtsenek egymással kapcsolatot, s maguk döntsék el, kivel akarnak barátságra lépni, s viszonzásként kit látnak majd vendégül saját házukban. Más szóval: az európai integráció alulról épüljön. Család családdal, falu faluval, város várossal, megye megyével, régió régióval építsen ki minél szorosabb kapcsolatot az élet minden területén, megelőzve és megsürgetve a nagypolitika döntését vagy éppen kikényszerítve azt. A miskolci szervezet vezetője Orbánná Eördögh Ildikó, volt hazánkfia, akit a kommunista hatalom 1950-ben még gyermekként kizsuppolt az országból, egészen pontosan Szilágy- pérből, anyjával együtt, mivel nem akartak lemondani a korábban megszerzett magyar állam- polgárságról. Többek között ez a nem éppen kellemes élmény késztette Orbánnét arra, hogy felvállalja a népek közötti barátság és együttműködés sok türelmet és szívós munkát kívánó terjesztését, ápolását. A volt hazájához és a románsághoz való viszonyát jól kifejezi az a rövid kis történet, mely megismerkedésünkkel kapcsolatos: 1990 .tavaszán. alig másfél hónappal a drámai marosvásárhelyi események után Miskolcon jártam. Megvettem az Eszak-Magyaror- szágot, melynek első oldalán egy hírt olvastam: „Erdélyi román diákok nyaralnak miskolci magyar családoknál!" Rohanás a hír megjelölt forrásához, a Magyar Demokrata Fórumhoz, ahonnan eljutottam O. Eördögh Ildikóhoz. A legjobbkor: fia éppen akkor indult kirándulni a Blikkbe két váradi román diáklánnyal! A hátizsák megtömésénél kaptam el őket. Iliescu és Petre Roman elvtársakra gondoltam: ők kellene, hogy lássák, lám milyen irredenták és románfalók a magyarok! - Mellesleg. szeretném megélni, hogy román lapok az első oldalon hirdessék: „Magyarországi magyar gyermekeket fogadnak nyaralni román Családok!” Akkor egy kicsit több hitele volna az olyan, szinte naponta elpufogtatött szólamoknak, hogy milyen jó- lclkű és barátságos nép éz az itteni. A miskolci regionális szervezetnek 200-250 tagja van, nagy részük értelmiségi, például dr. Csukás Zoltán, Miskolc önkormányzati képviselője, Juhász Kálmán, tervezőmérnök, környezetvédelmi szakreferens vagy Hajdú Imre kolléga, az Észak-Magyarország napilap felelős szerkesztője. A szervezet jóvoltából sokat utaznak, sokfelé mennek. Szóval találkoznak, számtalan barátságot kötnek. Legutóbb egy csoport Doberdón járt, ahol az olasz és az osztrák páneurópásokkal együtt felkeresték az első világháborúban elesett katonák sírját és emlékműveit. Nem számított, ki ki ellen harcolt, ki kit győzött le. ki volt a betolakodó, hisz minden elesett katona áldozat. A miskolciak, akik rendszeresen találkoznak a térség szlovákiai, kárpátaljai vagy éppen a lengyel páneurópásokkal, az erdélyi románság felé is megpróbálják építeni kapcsolataikat. A múlt évben meghívtak Miskolcra kiállítani egy román festőművészt és kórházfelszerelé- seket ajánlottak fel az egyik hazai kisváros kórházigazgatójának. Egyik sem élt ez ideig a felkínált lehetőséggel - netán attól tartanak, hogy ezzel akarják visszavásárolni Erdélyt? Nehezen olvad a bizalmatlanság jege. Talán azok a diákok köny- nyebben lebontják az előítéletek falait, akik Miskolcon és Magyarország más helységeiben nyaraltak és nyaralnak. De jól sikerült ám a székely- földi kirándulás és a Csíkszeredái barátkozás is. Feledhetetlen élményt nyújtott a csíksomlyói búcsú. Tamási Áron sírjának - a késői megérkezés miatt - éjszakai, reflektorfényes megkoszorúzása, a székely mártírok ma- défalvi emlékművénél való tisztelgés, a csíkkarefalvi kitérő, mikor egy idős néni felajánlotta, hogy csak „egy percre” menjünk cl hozzá, amíg egy kis kalácsot süt a két busznyi vendégseregnek. Néhányat! szóba hozták: a drága nyugati utak helyett gyakrabban kellene erre jönni, hisz van itt bőven látnivaló. Meg segíteni való! Az érzelmi megnyilvánulások után le kell szállni a rideg valóságba, s a gyakorlati teendőkre figyelni. Mert az igazi segítség most már a vállalkozói tapasztalatok átadása s a gazdasági kapcsolatok bővítése. Minél több közös kisvállalkozást indítani, s nem ijedni meg a kezdeti nehézségektől. Szívósan és kitartóan építkezni. Síké Lajos Miért szükséges ehhez az átlagosnál nagyobb kurázsi? A rudabányai fiatalember egy olyan, helybéli cigánycsaláddal vállalja az újabb konfliktust, amelynek tagjai sakkban tartják az egykor érc- bányászatáról híres település lakosait. Leütötték, megrugdosták- Nem tart a következményektől, Simon úr? Simon Péter- Bár nem tartozom azok közé, akik a saját árnyékuktól is megijednek, mégis félek a bosszútól. De valakinek végre tennie kell már valamit, hogy megszűnjön a basáskodás a községben.- Nem lett volna okosabb a törvényhez fordulni?- Lehet, hogy a feljelentés volna a járhatóbb út, de annak eredményében kételkedem. Tapasztalataim szerint sajnos a törvények kalodája éppen azok érdekében érvényesül, akik megszegik az írott és az íratlan szabályokat. Most néhány szóban összefoglalnám balszerencsés ügyem előzményeit. " - Tessék.- Tavaly, november 24-én a sörkertben Némethék tömegverekedést provokáltak ki, amelynek én voltam az egyik áldozata. Féltestvéremmel, Hanea Lajossal, és a társaságunkban lévő rokonainkkal névnapot ünnepeltünk. Lajos a miskolci börtönben dolgozik, a bv. alkalmazottja. Már a sörkertben kötekedtek velünk, durva megjegyzéseket röpítettek az asztalunk felé. Fizettünk és el akartuk hagyni a helyiséget, amikor vagy ti- zen-tizenöten nekünk estek. Ok mindig csoportosan támadnak. Karókat téptek ki a kerítésből, sörösüvegeket vágtak hozzánk. Mi védekeztünk, ahogy az erőnktől tellett, de alulmaradtunk. Lajos és én is elveszítettük az eszméletünket. Engem életveszélyes sérülésekkel a kazincbarcikai kórházba szállítottak, ahol több napig lebegtem az élet és a halál között az intenzív osztályon. A kórházból december 24-én bocsátottak el. Az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek. Május végén kaptam meg a kazincbarcikai ügyészség határozatát, amelyben számomra megdöbbentő dolgokat közöltek velem. A kommandó is kivonult A botrányos tömegverekedés ügyében a megyei rendőrfőkapitányság forró nyomos csoportja indította meg a vizsgálatot. A csoport vezetője, a részletek pontos tisztázásának érdekében, és az újabb rendbontás megelőzésére tanácsosnak tartotta, ha a különleges szolgálat embereit is a helyszínre vezénylik. Az eseményekről lapunk is beszámolt. megemlítve a rendőrtiszt álláspontját. amely szerint a tettesekkel szemben feltehetően életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt indítanak eljárást. Ezek után valóban meglepő, hogy Némethéket „csak" garázdaság és lopás miatt vonják felelősségre.- A határozatban - mondja Simon Péter - továbbá közlik még, hogy két gyanúsítottal szemben megszüntetik az eljárást.- Mivel indokolják a döntést?- A nyomozást kellő bizonyítékok hiányában szüntetik meg, ugyanakkor további négy gyanúsítottal szemben az ügyészség vádat emel. Ebbe én egyszerűen nem nyugodhatok bele. Szögedi József- Miért? — Képtelen vagyok megérteni, hogyan menekülhet meg a felelős ségrevonástól az, aki több tanú szeme láttára ott randalírozott a többiekkel. Már mondtam, hogy a féltest-' vérem a bv. alkalmazottja. Miért nem hivatalos személy elleni erőszak és életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt állítják őket a bíróság elé. miért csupán az enyhébb megítélésű garázdaságért kell felelniük? Hogyan lehetséges, hogy a többszörösen büntetett előéletű főkolompos csupán negyedrendűként szerepel az ügyészségi határozatban. s a papír szerint az lesz az elsőrendű vádlott, akire előélete miatt a bíróság nyilván enyhébb büntetést szab majd ki? Inkább a nyaktörő ösvényen- Azóta többször megfenyegettek - folytatja Simon Péter kilátásba helyezték, hogy még úgymond megbeszéljük a dolgokat. Veszélyben érzem a családomat is. Az autóbuszállomásról kivilágított, aszfaltozott út vezet a Petőfi telepig, ahol lakom, de ha ezt választom, mindenképpen elmegyek Némethék portája előtt. Inkább a sötét, nyaktörő ösvényre lépek, csakhogy kikerüljem őket. A rudabányai rendőrök- Igaza van Péternek - mondja a Petőfi telepen egy névtelenséget választó szomszéd. Mi is félünk, s az ösvényen járunk, de ott is úgy dobog a szívünk, hogy majd kiugrik a helyéből. Semmiképpen sem tanácsos ujjat húzni velük.- Ha ők megjelennek egy italkimérésben, vagy kocsmában, a vendégek fogják a kalapjukat és távoznak - sorolja az egyik rudabányai kocsma tulajdonosa. - Hitelbe követelik az italt, s ha nem engedelmeskedünk, megnézhetjük magunkat. Úgy beszélnek az emberrel, mint én a kutyámmal sem... Én egyszer nem adtam nekik hitelbe italt. Lett is akkora verekedés belőle,, hogy napokig erről beszéltek a környéken. Már addig jutottunk, hogy beletörődtünk, mert egyszerűen nincs más választásunk. Kiszolgáljuk az italt, és az árát elkönyveljük a veszteségrovatban. A rendőrség is tehetetlen velük szemben.- Némethékkel valóban nagyon sok problémánk van - mondja a település polgármestere, Szögedi József. - Mindig csinálnak valamilyen balhét, amely bántja a falu lakosságát. Senki sem merészkedik feljelenteni őket. tanút pedig még lasz- szóval sem lehet fogni. Az emberek tartanak a bosszútól. Az önkormányzat persze nem maradhat tétlen. Véleményünk szerint csak az segíthetne, ha bővítenék a kmb.- csoport létszámát és Rudabányán létrehoznának egy rendőrőrsöt. Forgács főkapitány úrnál már jártam ennek érdekében, s ő ígéretet is tett az őrs felállítására. Addig is? Talán eretnek gondolat, de nem tehetünk mást. mint megszervezzük az önvédelmet. ha erre egyáltalán hajlandóak a rudabányaiak. Más törvényes eszköz nincs a kezünkben. Semmi nyilatkozat! A polgármester véleményét megerősíti Veres Sándor rendőr zászlós és Vidó István főtörzsőrmester, a kmb.-csoport tagjai. Hozzáteszik még, hogy a család több tagjával szemben jelenleg is folyik az eljárás, vannak akik a bíróság ítéletére várnak. A rendőrség csakis a törU. J. felvételei vényes eszközöket alkalmazhatja Némethék fékentartására. Ha tetten érik őket, nem marad el a felelősségre vonás. Nem lépkedhetnek viszont minden percben a nyomukban. mert a körzet nagy és más tennivalóik is vannak. A sértettek viszont nem tesznek feljelentést ellenük, mert - tartanak a bosszútól. A két rendőr és a polgármester kíséretében elmentünk Némethék- hez is, hogy halljuk az ő véleményüket is. A lakásban Németh Istvánt és Németh Sándomét találtuk otthon. Az asszony már hozzákezdett volna mondókájához, de a férfi leintette.- Itt nem lesz nyilatkozat - jelentette ki - és fényképet sem készíthetnek. De azt jegyezze meg, ha ez az újságcikk megjelenik, én azt kivágom és megőrzőm. A község több mint 3300 lelket számlál. Némethék huszonötén vannak. Pillanatnyilag sajnos úgy tűnik, hogy Rudabánya nem az olyannyira vágyott Európa, hanem a Balkán felé tart. Udvardy József Háborús képek Moldovai katona ebédidőben, Benderi: egy moldovai katona a tenyeréből eteti a kozelebe merészkedő ga ambot mía env enyereooi 1992. Június 22-én, a városba vezető út Tzélen ahol PUSka|a* 'ar!ia a került sor az elmúlt napokban ’ ^ su'y°s osszecsapásBenderi, Moldova: elesett katonákat zetoron szállítanak el, miután folytatódtak az összecsapások az orosz és a moldovai fegyveresek között június 26-án. (MTI-Telefotó)
