Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04 / 157. szám

1992. július 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A menő vállalkozás titka Ez a verseny? Sárospatakon Porcelánok - adományként A osaknem félezer esz­tendős- története alatt, fel­becsülhetetlen értékű kin­csekkel gazdagodott a Sá­rospataki Református- Kollé­gium: könyvekkel, képzőmű­vészeti alkotásokkal, érmék­kel, kéziratokkal, levéltári anyagokkal, különböző tár­gyi emlékekkel. Ezeket fe­jedelmi pártfogók, főúri pat- rónusok, elsősorban a .Peté­nyiek, Dorántffyak, Rákó- cziak adományozták az ősi iskolának. De a volt taná­rok, neves és névtelen diá­kok közül is sokan hagyaté- kolták könyvtárukat, külön­böző témájú gyűjteményü­ket az alma materra. Legutóbb dr. Benő Meny­hért pataki öregdiák, aki 1918-ban érettségizett a kol­légiumban, s az orvosi dip­loma megszerzése után Bu­dapesten praktizált, végren­deletében az alma maternak adományozta teljes vagyo­nát. Ennek legértékesebb ré­szét: több száz darabból álló porcelángyűjteményét özve­gye máris eljuttatta Patak­ra. Gyönyörűbbnél gyönyö­rűbb német, osztrák, fran­cia, cseh, magyar porcelá­nok vannak a gyűjtemény­ben a 18—19. századból, pél­dául meisseni dísztányér Nagy Frigyes portréjával. Napóleon-korabeli ékszerdo­bozok, bécsi vázák, cseh és herendi kávés- teás- és ét­készletek, különböző rokokó díszítésű szelencék, dísztár­gyak. A legszebb porcelánokból állandó kiállítást rendezett a Tudományos Gyűjtemé­nyek vezetősége a Berna- sori kiállítóteremben. A ki­állítás, amelyet Szentimrei Mihály igazgató nyitott meg, hétköznap 9—17, vasárnap 9—13 óra között tekinthető meg. (h. j.) Vállalkozás — napjaink ■kulcsszava, sokan ettől vár­ják 'gazdasági életünk, 'hely­re bill'enését, felvirágzását. Akadnak is szép számmal, akik belevágnak. Egyesek 'kényszerből, vagy jobb hí­ján — menekülve a mun­kanélküliségtől, és ,pensze többen megalapozottan, kö­rültekintően. Ez utóbbi kategóriához tartozik a miskolci székhe­lyű Integra, Piacszervező és Marketing-tanácsadó Kft., amely a napokban ünnepli második születésnapját. A fél évig és egy évig is alig- alig vegetáló ikf.t.-k, betéti társaságok között ez az idő szép kornak számít. Jó ló­ra tettek tehát az alapítók 1990-ben, de az sem elha­nyagolható, hogy azóta is biztosan ülik meg .ezt a pa­cit. Mi a titka (napjainkban egy jól menő vállalkozás­nak? ■— kérdeztük Fried­mann Györgyöt, az Integra ügyvezetőjét. — Első, meghatározóan fontos szempont; a piac igényeit figyelembe véve kell tevékenységi kört vá­lasztani, majd rengeteg mun­kával meg kell maradni ezen a piacon. Röviden any- nyi, de a megmaradás érde­kében számtalan régi be­idegződésünkön változtatni kell. A cégen belül például Az idén várhatóan 42—44 millió tonna gabona terem Ukrajnában, ami megfelel az elmúlt öt év átlagának — közölte az Interfax függet­len hírügynökség egy kuta­tóintézet jelentésére hivat­kozva. nem lehetnek lézengő em­berek. Az Integra ihat fő­állású dolgozót alkalmaz, ebből négyen, pénzkeresők, ketten adminisztrálják, köny­velik a csaknem 200 üzleti partnerrel fennálló kapcso­latunk minden részletét. Tel­jesen másfajta — iha úgy tetszik — munkamorált dik­tál, a mai versenyhelyzet, mint amit korábban meg­szoktunk. Nem lehet „ellen­ni” egész nap, mondván, te­lefonáltam is, gépeltem is, faxoltam is, számítógépez- tem is. ;Nem ... Pénzt kell csinálni. 'Mert ne feledje, mi ,nem (támaszkodhatunk senkire. Nekünk, ha kere­sünk pénzt van, ha nem (ke­resünk nincs. A képlet vég­ső soron ilyen egyszerű. Ha 'közülünk valaki reggel fél hétkor Győrben kezd, az természetes. Az is teljesen mór malis, hogy egy 700 ki­lométeres utat a .munka­társunk három, tárgyalás közbeiktatásával egy nap alatt bonyolít le. — Ahogy a szavaiból ki­veszem, «meglehetősen ke­gyetlen 'tempót diktál ez a világ. — Szó szerint kegyetlent. Mindenkinek elő vám, írva mit kell 'teljesítenie havon­ta. Aki ettől jelentősen él- maradi, az — úgy szoktam mondani — .sárga lapot kap. Egy hónapiig tehet kicsit el­A hírügynökség rámutat: úgy tűnik, hogy az átlaghoz közeli mennyiséget annak el­lenére sikerült elérni, hogy a gabonaterület a múlt évi­hez képest 1 millió hektár­ral csökkent. A termésho­zam egyebek között kukori­maraöni. a következőben azt be kell hozni, a har­madikban a teljes ütemet kell hozni. Még egyszer mondom, nincs idő rá, hogy elmaradjunk. — A követelményrendszer úgy vélem teljesen nyugati mintára állt össze. A tár­saság azt kívánja a dolgo­zójától, hogy nyereséget ter­meljen, mii: várhat ezért cserébe az alkalmazott? — 'Meg kell mondanom, tudománypárti vagyok, hi­szek a vezetéselmélet szak­íród almában. Ennek megfe­lelőéin, az elvárások teljesí­tésének feltételrendszerét is biztosítottuk. M in denkinek autó áll a rendelkezésére, melynek üzemeltetését a cég fizeti. A modem iroda valamennyi kelléke — tele­fax, számítógép, fénymásoló — adott, és azért, hogy a telefonnál ise kelljen egy­másra várnunk, külön vo­nalakon intézhetjük megbe­széléseinket. Gondoskodunk arról is, hogy munkatársa­ink megfelelő módon, (ké­nyelmesen el tudják tölteni szabadságukat. Itt kötelező elmenni szabadságra, és a napokat nem lehet elapróz­va kivenni. Egy évben, egy­szer alaposan ki kell pihen­nünk magunkat, ,ezt a tem­pót másképp nem lehet bír­ni. Marczin Eszter cából hektáronként eléri majd a 3,2—3,3 tonnát, ami a múlt évihez képest 2,6 százalékos javulást jelent. A téli búza hektáronkénti ho­zama 3,4—3,6 tonna lesz, szemben a múlt évi 3 ton­nával. (MTI) Jó lenne tudni, honnan vett a város plusz tíz mil­lió forintot a miskolci haj­léktalanok átmeneti ottho­nára, de hát ezt majd meg­magyarázzák az illetéke­sek. Fő, hogy a ház áll, bár nem akkorra, és nem any- nyiért készült el, mint ami­korra, s mint amennyiért vállalták. Egy a biztos: jó- néhánv építőipari vállalat, kft., vállalkozó tudatában lehet annak, ismét bevált a recept. A recept, amety azt hivatott megmagyarázni, hogy miképp lehet az épí­tőipart a legbiztonságosabb módon szétzilálni. Tudvalevő, hogy meglehe­tősen hosszú ideje verseny- tárgyalások döntik el: ki a nyerő. És manapság, aki nyerő, túlélő is... A túl- - élés reménye pedig sok min­denre késztetheti a vállal­kozót ... Inkorrekt dolgok­ra is, néha korrupcióra, na­gyon sokszor egymás árai­nak aláígérésére. Egy-egy pályázati kiírás­ra, munkára, bevételre ki­éhezett kivitelezők hada je­lentkezik, és, ezt a beruhá­zók alaposan kis is használ­ják. A pályázati anyagot 10, 20, vagy még ennél is több ezer forintért kínálják, s aki nyert, nyert, aki nem, nem, erre a pénzre már keresztet vehet. A beruházó pedig te­kintélyes bevételt könyvel­het el, amiért tulajdonkép­pen meg sem dolgozott, de hát így könnyű manapság gazdagodni. És persze az sem semmi, hogy a mun­kán is nyerhet, bár ami be­jön a vámon, elmehet a ré­ven ... Mivel mindenki nyerni, túlélni szeretne, így általá­ban mindenki felkészül a versenytárgyalásra. Van,, aki komolyan, szakmánként szinte tételes költségvetést nyújt be, korrekt árat és ha­táridőt vállal. Van, aki tá­jékozódik: vaj’h mennyi pénze lehet erre a munká­ra a megrendelőnek, s en­nek ismeretében nyújtja be ajánlatát, s van, aki bár tisztességes árat kalkulál, de mélyen ez alá megy, csak­hogy munkája legyen. És hogy ki nyer? Nem föltétlenül az, aki a legko­molyabban, legkorrektebbül felkészül a munkára. Sok­kal inkább az, aki a legol­csóbban, mindenféle kötbér- feltételekkel vállalja a kivi­telezést ... És ha később nem tud kijönni az összeg­ből . .. ? Hát bumm! Itt van példának a miskolci hajlék­talanok háza. Aki megnyer­te a versenykiírást, az ke­vesebb, mint 25 millió fo­rintért vállalta el a munkát, március 20-i befejezési ha­táridővel. Az épület 35 mil­lió forintba került a végén, és június 30-ra készült el... A megrendelőnek érdeke volt, hogy elkészüljön .. . Végkonklúzió, tehát miért zilálódik így szét az építő­ipar? Nos, egyszerű: az ár alatt vállalkozók és munkát nyerők előbb-utóbb belebuk­nak a feladatba, és bele­buknak azok is, akik bár tisztességesek, de vesztesek. Tönkremegy a rossz is, de vele együtt, vagy hamarabb a jó is. Erre szokták azt monda­ni: amíg több az eszkimó, mint a fóka ... Persze, a pi­acgazdaság felé araszolga- tunk. A piacnak pedig fel­tétele a verseny. A jók meg­maradnak, a rosszak elbuk­nak. Csak épp most és itt, a verseny nem tesz különb­séget jó és rossz között. És ez a rossz ... I. S. Megnyílt a Szegedi Nemzetközi Vásár Ukrán gabonatermés-kilátások „A lókolbászon eltöltött évek emlékére.” — dedikálta, vagy 25 évvel ezelőtt egyik korai kötetét Lázár Ervin, a Mikka Mákká, Nagy Zoárd a (enyő, Lószerafin, a négy­szögletű kerekerdő, a Döm- dö-döm, Dideki, a Három­kerekű Pakumadár és egyéb válogatott marhaságok kita­lálója. A lókolbászos évek pedig ezek szerint ugye még korábban léteztek... Hű! Mikor is? De szépek is vol­tak. ...Voltunk... Mert ak­kor ugye magától értetődő­en a világ megváltásának idejét éltük, mármint a ma­gunk elhatározta megváltá­sát, mint minden ilyenkorú fiatal, ki készülődik neki az Életnek, különösen, ha egye­temi hallgató, különösen, ha éppen bölcsész . . . Száraz tény viszont, hogy mint ilyenek, meglehetősen kevéskét ettünk. A menzán mindenekelőtt az ebédet fi­zettük be, vizsgaidőszakban pedig ráadásnak még a va­csorát. Kellett az éjszaká­záshoz, meg a kimozdulás­hoz is. Reggelit sohsem fi­zettünk be, nem is igen et­tünk. A menza ebédje, va­csorával együtt sem volt hí­zókúra, meg tudtuk volna enni a vasat is, különösen, ha vasárnap, vagy szomba­ton 80-90 kilós, „pesti” krumpliszsákokkal cipeked- tünk a Vásárcsarnokban, vagy malteros ládát hurcol­tunk építkezésnél. Vasat ugyan nem ettünk, ellen­ben . . . Igen, a lókolbászt! Rendkívül prózai ok miatt: ez volt a legolcsóbb. Ol­csóbb a leaendás huszas kolbásznál. A huszas — a fia­talok kedvéért — azt jelen­tette, hogy egy kiló húsz fo­rintba került belőle. Már­Értékek változásai mint került volna, ha vala­ha is egy teljes kilót vet­tünk volna meg, a tíz deka is jól jött, 2 forintért. Ma is látható még egyébként az akkori huszas kolbászhoz ha­sonlatos kiállítású akármi, csak nem húszasért. És mintha valahogy más is len­ne .. . De a lókolbász föltehető­en ennél is olcsóbb volt. Hi­szen meg tudtuk venni. Mi­lyen is lehetett az akkori Iá­kolbász íze? Egyáltalán, mi­lyen a Iákolbász íze? Meg kéne kóstolni.. . Itt halmozódik, feketlik előttem az e^<4k bolt pult­ján, jókora halmokban. Bár­mennyit adnának belőle . . . Csakhát... Négyszáz forint kilója. Négyszáz! Egy másik boltban is árulják, ott vala­mivel olcsóbb. De azért ott is csak a Pick szalámi kö­rözi le árban! Nem furcsa? A lókolbász egykor olyany- nyirc alacsony rangú vala­mi, hirtelenjében feltört... Szinte egyik napról a má­sikra lekörözte az eleddig jóval előtte járó, drága sza­lámikat, parasztkolbászt, lán­golt kolbászt, gyulait, miegy­mást. A pacal is megtette ezt a karriert, már korábban. Va­laha senki nem ette meg. Kidobták a kutyának, vagv ha valaki mégis elkérte, hát az már nagyon szegény em­bér volt. Annak a pacal mel­lé már adtak valami mást is, jótékonykodásból, hogy egyen is valamit. Ma meg . . . Ma meg a pacal 'is ott trónol valahol a rangos előkelősé­gek között, az ember csak fizetésnapon mer rágon­dolni, hogy esetleg meg­ehetne valahol egy pacal­pörköltet. Jó csípősen fűsze­rezve, omlósra főzve-pórolva. Esetleg kirántva, hasábbur­gonyával, savanyúsággal... De aztán csak legyint, még­sem vág neki a könnyel- műsködésnek . . . És a kakastaréj? Kereste valaha bárki is a kakasta­réjt? Ma keresik és időn­ként a pult alól kapják. Akárcsak a pulykaherét. Le­fagyasztva, jó drágán. Ti­tokban, hogy más ne lássa. Mert kevés érkezett, nem jut mindenkinek. Változik az érték. Az ér­tékrend. Ami tegnap sem­minek sem számított, most nagyon is valami. És fordít­va. Tegnap még . .. ma pe­dig . . . akkor . . . most meg . . . Csábító bizony, de még mennyire csábító a mostan­ság tapasztalható értékren­dek változásainak felsorolá­sa! Mármint közülük né­hánynak felsorolása, hiszen mindegyiket nem is lehet. Li- dércként vonzza az embert erre az ingoványos terület­re, mely gyönyörűséges vi­rágoktól díszes, itt-ott szi­lárd talajjal is bír, de azért... Nem! Csakazértse! Maradjunk csak a lókol­básznál. Ez konkrét, tapint­ható valóság. Ha valakinek úgy tetszik, hát megveszi, továbbítja, kínálja. Kívánja valakinek. Priska Tibor Üj tengerjáró hajót bo­csátott vízre pénteken a Ganz Danubius Hajó- és Gépgyár Rt. A Jens névre keresztelt folyami és tengeri hajózásra egyaránt alkalmas teherhajó 1974 óta az első tengerjáró hajó a cég ter­mékei között. A vízrebocsátás alkalmá­ból tartott sajtótájékoztatón Mankó Péter ügyvezető igaz­gató elmondta: a Jens allé­mét Thyyssen Rheinstahl Technik cég megrendelésére készült, mintegy 9 millió márka értékben. A hajót ta­valy ősszel kezdték építeni, és az első tengeri futópróba jövő októberben lesz. A Jens egyébként csak az első a Thyyssen megrendelései­ből, a későbbiekben további két hajót szállít még a ma­gyar hajógyár. A Ganz Danubius Hajó- és Gépgyár Rt. számára ez a megrendelés egyúttal a magyar hajóipar feltámadá­sát is jelenti, ehhez jó .re­ményt ad az idén megnyíló Duna—Rajna—Majna-csator- na. A cég a hajózás fellen­dülésére és újabb megren­delésekre számít ezáltal. A hajógyár tavaly terme­lésének szinte 100 százalé­kát exportálta, forgalma el­érte az 1 milliárd forintot. A 345 millió forint alap­tőkével rendelkező cég leg­nagyobb tulajdonosa a Bu­dapest Bank Rt, A hajógyár a közeljövőben külföldi partner bevonását tervezi, ezt tőkeemeléssel kívánja megoldani. Ennek érdeké­ben előrehaladott tárgyalá­sokat folytat német, illetve holland befektetőkkel. (MTI) Különös évben kezdődik a szegedi vásár formai és tartal­mi arculatváltása, hiszen hosz- szú esztendők után ez az első év a magyar külgazdasági kap­csolatok történetében, amikor a korábbi zsugorodás után meg­jelennek a kivitel növekedésé­nek első jelei, s kedvezően be­folyásolhatják az előttünk álló időszak gazdaságának fejlődé­sét — ezekkel a szavakkal nyi­totta meg Kádár Béla, a nem­zetközi gazdasági kapcsolatok minisztere pénteken a Szegedi Nemzetközi Vásárt. Megemlé­kezett arról, hogy Kossuth La­jos támogatásával a Magyar Ipnregylet 150 évvel ezelőtt dön­tött az első ipari vásár, kiál­lítás mgnyitásáról. Ezután ar­ról szólt, hogy a magyar gaz­daság fejlesztéséhez, az export offenzíva fenntartásához szük­séges az ország keleti részei­nek bekapcsolódása a nemzet­közi vérkeringésbe. A térség­nek gyorsabban kell alkalmaz­kodnia Nyugat-Európához, az európai együttműködési rend­szerhez. örvendetesnek nevezte a miniszter azt a lehetőséget, hogy az ország déli kapuja. Szeged a vásár segítségével visszaszerezheti nemzetközi sze­repét. Elmondta, hogy az el­múlt hónapokban sikerült ja­vítani a Romániával folytatott gazdasági együttműködés fel­tételeit; Szeged, Arad, Temes­vár, Szabadka gazdasága kötő­dik egymáshoz. Bizonyítja ezt az is — utalt rá a miniszter —, hogy a vásáron nagy szám­mal állítanak ki aradi, temes­vári cégek is. A magyar gaz­daság megkezdte a térségi munkamegosztás felfedezését: Romániában 380, a Vajdaságban több mint 100 magyar vegyes vállalat működik. A miniszter megnyitója után a látogatók birtokukba vették a vásárt, amelyen csaknem 400 kiállító cég Európa szinte min­den országát, ez országok vi­lágszerte híres vállalatait, kép­viselik a Szegedi Nemzetközi Vásáron. (MTI) Az ILAIPMAPé pályázatot hirdet terjesztési osztályvezető állás betöltésére Feltétel: ♦ szakirányú felsőfokú végzettség ♦ hasonló munkakörben való irányítói gyakorlat ♦ 45 évnél nem magasabb életkor \ pályázatot írásban lehet beadni Észak-Magyarország Lapkiadó Kft. Miskolc 3527. Bajcsy-Zs. u. 15. címre A beadás utolsó határideje: 1992. július 18. A pályázókat az elbírálásról írásban értesítjük Új tengerjáró hajó Vízen a Jens

Next

/
Oldalképek
Tartalom