Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-25 / 175. szám
1992. július 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Van-e a tolvajnak lelke? Mindennapos _ Toporgunk a ház előtt, ® most nem lehet bemenni. Várjuk a rendőröket. Közben a háziasszony sopánkodását hallgatjuk részvéttel, együttérzéssel: — Itt ment be a betörő az erkélyen — mutat a földszinti lakásra-. — Nem volt nehéz dolga, egy ugrás és bent termett. De hogy mit csinált odabent, az fantasztikus,! Az a kupleráj, amit maga -után hagyott! Az a hatalmas rendetlenséig|! Meséli, hogy — micsoda egybeesése a dolognak! — ■ éppen aznap érdeklődött egy Ikft.-nél, mennyibe kerül egy hevederzár beszerelése. Pensze — teszi hozzá — iazt a bejárati ajtóra szánták, az erkélyt nem védte volna meg. Volt egyébként már az erkély szélén néhány bemászást megakadályozó kerítéselem, de ileszed- ték, mert az unokák bizony gyakran lci-be jártak rajta, féltek, hogy valamelyik megsérül. Apropó, unokák! A házigazda iismét egy véletlen egybeesésről számol be: — A tízéves kislány délelőtt boltost játszott. Kirakta a dohányzóasztalra a bizsukat és — néhány arany- ékszert. Otthonról hozta őket, néhány gyűrűt, láncot, fülbevalót. Elég volt csak felszedni őket -asztalról! Töprengek, mit éreztem volna a tolvaj helyében, egy ékszerekkel — tálcán kínált — megrakott asztal láttán? Azt hiszem, csapdát gyanítok és gyors-an elhúzom a csíkot. Persze, nem vagyunk egyformáik. Ez a tolvaj kihasználta az alkalmat. Megjöttek az egyenruhás rendőrök. Egyikük noteszba jegyzi a „tényállást”, kérdezgetik a nyugdíjas házaspárt. Sejtjük, hogy számukra rutinmunka az egész, azonban egy-egy megjegyzésükből érezni, együttéreznek a háziakkal. Talán vigaszként mondják, az előző nap is történt hasonló eset. Hogy a ház előtti pádon ült órákon át három ember? Nagyon jó módszer arra, hogy kilessék: a lakás tulajdonosai vödrökkel felszerelve a telekre «indulnak, a gyü- möilcsszedés pedig nem tízperces munka. Azt is látni a parikból, melyik lakáshoz tartozik az erkély, innentől már egyszerű az egész ... * Üjabb kocsi fékez, megérkeztek a helyszínelők, a miskolci kapitányság munkatársai. A civil ruhásokat egy hatalmas farkaskutya egészíti ki, „alkit” az erkélyhez vezetnek, hátha szagot fog. És valóban máris indul, nagyon fegyelmezett, jól idomított rendőrkutya módjára. Állunk az ominózus erkély alatt, amely látszólag semmiben nem Ikülönbözik a többitől. Megpróbálom elképzelni, mit tennék a rendőrök helyében. Az első, hogy nagyon kétségbeesnék, mit tegyek, hogyan fogjak neki, van-e valami esélyem? Töprengésre azonban nincs idő. Szabó Árpád zászlós kettőnket megkér, legyünk hatósági tanúk. Igazoljuk, hogy valóban ebből a lakásból vesznek nyomot, s hogy — furcsa ezt hallani — ők nem nyúlnak semmihez. Előkerül egy hatalmas táska. Tulajdonosa, Tóth Béla hadnagy máris észrevesz egy talpnyomatot az erkély tégláján. Fogja a celluxhoz hasonló — annál biztos többet tudó — szalagot, és rögzíti a nyomot. Csak ámu- lunk, mi szabad szemmel semmit nem láttunk, csak most a rögzítés után. Bemegyünk a háromszobás lakásba — mintha tatárok dúlták volna fel. A szekrényekből a ruhák kirángiat- va, dobozok szétdobálva. — Azt kérem, olyan tárgyakat mutassanak, amihez biztos nem nyúltak és amelyek nincsenek a helyükön — szól Szabó Árpád. A háziak zavarban vannak. Művelt, tanult emberek, elvileg tudják, hogy semmihez nem szabad ilyenkor nyúlni... De ugye, a kétségbeesés, a felfedezés, hogy meglopták őket! A jogos kíváncsiság, hogy mivel lettek szegényebbek? Csak megfogtak ezt-azt. Sikerül azért pár) általuk érintetlen dolgot találni. A dohányzóasztal, vázák, egy fényképdoboz, a bűnügyi technikus, Tóth Béla gumikesztyűt húz, ecseteket és egy kis dobozban grafitszürke port vesz elő. Kedvesen magyarázza', hogy ez a gázkorom, amely rögzít- hetővé teszi a nyomokat. Feltűnik, hogy nem „ujjlenyomatot”, hanem ujjnyomait említ. Amelyik sikerült, azt meg is mutatja, majd borítékba teszi, amit a mi aláírásunk hitelesít. Társa közben a házigazdával járja a helyiségeket, néziik, mi tűnt el, miben esett kár. Olykor türelemre inti az idős férfit. „Csak szép sorban, nehogy összekeverjük a dolgokat!”. Egyébként: mindkettőjükből sugárzik a nyugalom, tempósan, összeszokottan dolgoznak, és ami ebben a helyzetben jóleshet a károsultaknak: nagy, nagy tapintattal ... * Közben halkan, hogy ne nagyon zavarjuk őket, beszélgetünk. Bődületes történetet hallok. Az egyik ismerős Olaszországban, egy parkolóban vett két fiatalembertől egy Panasonic videokamerát. Alkalminak tűnt a vétel, az ezer márkás lindulóárból háromszázat lelalkudtak a magyarok. Az originál csomagolású műszerről később kiderült: fából van gyönyörűen kifaragva, a celofán alatt épp úgy nézett ki, mint az eredeti. Magamban kuncogok az olaszok leleményességén. De mert a töréténet igaz: vigyázat, magyar turisták! A helyszínelők dolgoznak, a háziasszony zavarát leküzdve a frissen szedett barackból kínálja őket és szemmel láthatóan restelkedik a rendetlenségért. Közben kiderül, mi tűnt el. Egészen pontosan, mert a kisunoka, aki boltost játszott, listát készített az ékszerekről. Megtudjuk azt is, hogy a háziak nem balekok. Elvittek ugyan némi készpénzt, ékszert, valutát tőlük, de azt is csak a szerencsétlen tényezők összejátszása miatt. Elmaradt egy kisebb külföldi út, a pár száz márka, schilling, ezért nincs a valutaszámlán, a postás előző nap hozott pár ezer forintot. Az ékszerekről Szabó Árpád finoman megjegyzi : — Azért egy tízéves kislánynak nem muszáj aranynyal játszani... A lényeg, hogy a károsultak folyószámlát vezetnek, oda érkezik a nyugdíjuk, van valutaszámlájuk, a többi ékszert biztos helyen tartják... A kár így is közelíti, a 60 ezer forintot. A betörő tolvaj „zsebre dolgozott”, csak a könnyen elrejthető értékeket vitte. Tulajdonképpen elég jól megúszták az egészet. Mert minden tárgy érték egy lakásBeváltotta a hozzá fűzött reményeket a kis-balatoni vízvédelmi rendszer hat eve működő első medencéje és az ősz közepén már a 18 négyzetkilométer területű újabb medence is „fogadja” a Zala vizét. Ezáltal a folyó hordta szennyezőanyag mintegy 75—80 százalékától menekül meg a Balaton, s benne a kritikus Keszthelyiöböl. Az öbölben jövőre teljes üzemmel működő iszapleszívó kotróhajö munkája, a tóövezeti szennyvízhálózatok, szeméttelepek folyamatos fejlesztése is erősíti azt a környezeti, kommunális „védőernyőt”, amelynek révén az ezredfordulóra visszaállítható a ’60-as évek ideális vízállapota. A Fonyódon tartott szerdai sajtótájékoztatón többek között erről értesülhettek az újságírók Tarján Lászlónétól, a Környeban. Mondjuk, ha a ház asszonya vasalni akar és nincs mivel... Bizony, lehetett volna a kár nagyobb. A szálfaegyenesen gépelő Szabó Tamás elénk teszi a jegyzőkönyvet, minden stimmel, aláírjuk. Ugyanígy az ujj- és tenyérnyomatokat tartalmazó borítékokat. Feladatunk véget ért. A háziasszony nem tud megnyugodni : — Nemcsak az fáj, hogy annyi értéket elvitték. Szörnyű érzés, hogy egy idegen •itt járt, hogy turkált a holminkban, hogy beavatkozott az életünkbe, kileste a titkainkat. És megfogadja, másnap lesz hevederzár, az erkélyen rács — berácsozzák magukat ők, a becsületesek, holott a bűnözőknek lenne mögötte a helyük ... Szabó Zsuzsa zetvédclmi és Területfejlesztési Minisztérium államtitkárától és számos vezető szakembertől. Mint hangoztatták: kellő költségvetési támogatás és a Balaton gazdájának, a működésé* jövőre megkezdő Balatoni Regionális Tanácsnak hatékony munkája nélkül nem teremthető meg a tó és vidékének teljes ökológiai egészsége. Friss mérési adatokkal is szolgáltak a jelenlévő szakemberek: a „magyar tenger” vize bakteorológiai és higiéniai szempontból tisztább az utóbbi 2—3 év átlagánál. A középső és keleti medencében első osztályú, a keszthelyi térségben másod- osztályú a víz minősége. Elmondták azt is: nincs semmilyen angolnavész, ennek ellenére — minden eshetőségre — félezer ember készen áll. (MTI) Környezeti „védőernyőt” az ezredfordulóig Kedd f|APILAP«JA nétteü«®-- ■sitté lésekjúlius ÉSZAK NYEREMÉNYAKCIÓ 25000 FT-OS FŐNYEREMÉNY Ha Önnek 1992 augusztusára, szeptemberére vagy ennél hosszabb időre van előfizetése, kérjük, küldje be, vagy hozza el személyesen az Észak-Magyarország Lapkiadó Kft.-be (Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 15., postacím: Miskolc, Pf.: 351.) az előfizetését igazoló dokumentumot (előfizetési szelvény, vagy OTP átutalási számla) vagy annak másolatát. Ezzel részt vesz egy nyereményakción, melyen a következő díjakat sorsoljuk ki: 1. díj: 25 000 Ft 2. díj: 10 000 Ft 3’ -20. díj: visszakapja a fenti dokumentumon szerepló előfizetési díjat Sorsolás: 1992. szeptember 18., péntek A nyertesek névsorát a szeptember 21-én, héttón megjelenő lapszámunkban közöljük. ÖNNEK IS VAN ESÉLYE, JÁTSSZON VELÜNK! l9.t óm Ém :4b1 SS rri9í 'Öl9
