Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11 / 163. szám

1992. július 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Hogyan juthatunk termőföldhöz - kárpótlási jegyért? Az igények felmérésében és a földek hasznosításában Nyolc hónappal az alapkőletétel után... Magasodnak a falai Budapest (ISB). Ha még ■nem is túl sokan jutottak hozzá kárpótlási jegyükhöz, egyre több jogosult foglal­kozik azzal: vajon miként juthat termőföldhöz kárpót­lási jegye ellenében. Annál is inkább lényeges ez, hi­szen a mezőgazdaság év­szakhoz is kötött, így „nem árt jóelőre tudni-’, pontosan mikor kerül valaki abba a helyzetbe, hogy gazdálkod­hasson. Az Országgyűlés a közelmúltban fogadta el az erre vonatkozó törvényt, s az elmúlt héten több sajtó- tájékoztató is foglalkozott a témával. A magunk részéről — természetesen a teljesség igénye nélkül —, megpróbál­juk felvázolni, miként jut­hatnak a jogosultak a leg­gyorsabban termőföldhöz. A FÖLDIGÉNYLÖ ELSŐBBSÉGE A törvényt — amely nem a kárpótlási törvények mó­dosítása, hanem azok végre­hajtásának gyorsítását szol­gálja — várhatóan e héten hirdetik ki, s ezt követően, 15 nappal hatályba is lép. Ha egy mondatban pró­bálnánk összefoglalni a tör­vény lényegét, akkor így fo­galmaznánk: lehetővé teszi azok kérelmeinek soron kí­vüli elbírálását, akik kár­pótlási jegyükért termőföl­det kívánnak venni. Lénye­ges, hogy a törvény leszö­gezi : az árverésen a felek megállapodhatnak abban, hogy 1000 Ft'aranykorona ér­tékben árverezés nélkül is földet szerezhetnek. E törvényre azért is van égetően szükség, mert már a tavaszi vetések idején bi­zonytalanságok jelentkeztek a gazdaságokban, hiszen a földalapok kijelölése után nem lehetett tudni, hogy a jogosult éppen hol fog föl­det igényelni. (Ezt megte­heti ott, ahol a földje volt, ott, ahol most lakik, illetve ott, ahol adott esetben ép­pen szövetkezeti tag.) A szándékok szerint az őszi munkák idejére így megszű­nik a bizonytalanság, s az intézkedéseknek köszönhető­en, valószínűleg nem ismét­lődik meg a tavaszi törté­net: akkor 300 ezer hektár- parlagon maradt az ország­ban. A BENYÚJTÁSTÓL 60 NAPIG A most kiadott rendelke­zés tehát csak azokat érin­ti, akik termőföldhöz kíván­nak jutni kárpótlási jegyü­kért. Igényeiket — a három kárpótlási törvény alapján, különböző időpontokig je­lenthetik be a jogosultak az erre a célra készült nyom­tatványokon. A nyomtatvá­nyokat a törvény hatályba lépésekor (tehát július 20. körül) a postahivatalokban lehet megvenni, és ahhoz az önkormányzathoz kell eljut­tatni, amelyiknek a terüle­tén a kívánt föld van. Az első kárpótlási törvény ál­tal beadott, igényeknél au­gusztus 15-ig, a másodiknál október 5-ig, a harmadiknál pedig október 30-ig. Ez te­hát az a határidő, ameddig a jogosult jelezheti, hogy termőföldet igényel. Nem ér­demes egyébként a határidő utolsó napjáig várni, inert a benyújtás napjától számított 00 napon belül, a hivatal kö­teles határozatot hozni. Aki tehát előbb adja be az igé­nyét, az gyorsabban juthat a földhöz. A jogosult egyébként nem kárpótlási jegyet kap kéz­hez, hanem egy letéti iga­zolást, amelyet a földvásár­lásnál használhat fel. Az el­sőbbséghez jutáshoz feltétel: hogy a jogosult, vagy a tel­jes kárpótlási értékért ter­mőföldet kérjen, vagy leg­alább 100. ezer forintért ve­gyen földet. 1993. augusztus 15-ig az említett letéti iga­zolással csak abban az eset­ben lehet földön kívül mást is vásárolni, ha a jogosult az általa megjelölt összeget a termőföldre már elköltöt­te. Azaz: a kárpótlás elbí­rálását nem lehet, olyan trükkel felgyorsítani, hogy valaki most bejelenti igé­nyét a termőföldre, majd „meggondolja magát”. Megjegyzendő, hogy az a személy sem zárja ki ma­gát a földvásárlásból, aki a határidők után dönt, de ak­kor elesik a gyorsított és a kedvezőbb eljárástól. nagy szerep jut a helyi föld­rendező bizottságoknak. Ezek funkciója hasonló a szövet­kezeti átmeneti törvény fó­rumaiéhoz, amelyek igen sok kérdésben helyi kon­szenzussal, egyetértéssel tud­tak dönteni. A helyi földrendező bi­zottságokat a települések ön- kormányzatai alakítják meg, legkésőbb augusztus 31-ig. Ezek összesítik a földigé­nyeket, s a beérkezett, nyom­tatványokat eljuttatják a hi­vatalokhoz. A földrendező bizottságok összetétele a fó­rumokéhoz lesz hasonlatos. A 6—10 személy egyike a helyi önkormányzatot, egy másik tagja pedig a nem helyben lakókat fogja kép­viselni. ÁRVERÉS HELYETT EGYEZSÉG Nagy kérdés volt, hogy a földárverés — mint jogin­tézmény — és az egyezség, hogyan viszonyuljon egy­máshoz. A meghozott tör­vény szerint, az árverés ve­zetője az árverés megkezdé­se előtt köteles megkísérel­ni minden egyes kialakítan­dó földterülettel kapcsolat­ban az egyezség létrehozá­sát. Ha a konszenzus létre­jön, akkor úgy kell eljárni, mintha a földek árverés út­ján keltek volna el. (A Föld- művelési Minisztérium in­formációi szerint a legtöbb településen ezen egyezségek már de facto létre is jöttek.) A gazdálkodó szervezete­ket roppant módon foglal­koztató kérdés, hogy mi le­gyen azokkal a földekkel, amelyeket a nagyüzem már’ a leendő tulajdonos pedig még nem használ. E törvény szerint, ha a gazdálkodó szervezet a tulajdonában le­vő, kárpótlásra kijelölt Tői­det már most sem akarja hasznosítani, akkor szándé­kát október 31-ig a földren­dező bizottságnak kell je­lentenie. Ebben az esetben a földrendező bizottság ideig­lenes használót .jelöl ki, aki­vel a gazdálkodó szerv szer­ződést köt. Dombrovszky Adum Tiszaújvárosnak temploma lesz. Az 1991. október 13-i alapkőletételt követően egy­re magasodnak Isten házá­nak falai, s már áll a paró­kia egy része is. A két fia­tal, Kiss Róza és Rátkai At­tila tervezőasztalon megál­modott elképzelése betelje­sül. S mire a templom név­adójának, Nagyboldogasz- szonynak ünneplésére ké­szülnek a hívők, talán tető alá kerül az építmény. Eb­ben reménykedik az építést, a kivitelezést irányító Pozsa Sándor is, aki korát, megha­zudtoló frissességgel elsőnek érkezik és utolsónak távo­zik az építkezésről. — Ez év május 25-én volt egy éve, hogy az első „ka­pavágás” megtörtént. Az épí­tésre szánt 7100 négyzetmé­teres területből 0700-at az önkormányzat, s további 400 négyzetmétert a helyi ter­melőszövetkezet adományo­zott. A templom, teljes be­kerülésének összege 40—50 millió forintra volt tervez­ve. Az altemplom építését az Alterra Kft. helyi főnök­sége végezte 13 millió fo­rintért. Itt kapott, helyet 1700 urnás és 187 koporsós te­metkezési hely, amelyeknek értékesítésére — örökös megváltására — 1993 évtől lesz lehetőség. A felépítmény szerkezeté­nek összeszerelésére a Haj- dú-Bihar Megyei Építőipari Rt. kapott megbízást, s meg kell mondanom, lelkiisme­retes munkát végeznek. Ez év május 25-én kezdték el a munkár, s alig másfél hó­nap alatt elkészítették a kö­rítő falat, s jelenleg a bel­ső díszburkolatú pilléreken dolgoznak. Ez ideig tartani tudták szerződéses kötele­zettségeiket, s reménykedek, hogy még a tél beállta előtt tető alá kerül a templom. Természetesen aggályaink is vannak, elsősorban a pénzhiány miatt. A térség hívőinek közadományaf, az ipari üzemek anyagi segít­sége úgy tűnik, kevésnek bi­zonyul. Timkó István plé­bános úr is megragad min­den lehetőséget. Neki kö­szönhetően eddig 20 millió forintot sikerült összegyűjte­ni, javarészt külföldi ado­mányozóktól. Amíg a templom felépül, addig a vasárnapi istentisz­teleteknek a helyi művelő­dési központ ad helyet, s jóleső érzés látni, tudni, hogy imádkozás után a hí­vők közösen jönnek el az építkezés színhelyére. Fekete Béla HORTHY ISTVÁN REPÜLŐ FŐHADNAGY HALÁLA ötven éve* 1942. augusztus 20-án, az Uovszkojel repülőtér felett lezuhant Horthy István korményzóhelyettes. Özvegye közreadta Farkas György dokumentum értékű harctéri naplóját, valamint a szemtanúk vissza­emlékezését. A kötetet, melyből részleteket közlünk - az Auktor Kiadó publikálja. Harctéri naplów SO év távlatából (2.J Körüljártuk a roncsot. Át­néztem a közvetlen környékét is. A gazdám koponyájának egy darabját megtaláltam a géptől 15-20 m-re a földön. Bőr és haj fedte. Velem volt a fényképezőgépem, felvétele­ket is készítettem a leföldelt roncsról. Kora délután aztán ismét odamentünk, s akkor ki­bontottuk. Segédkeztem én is a kiemelésnél. Borzasztó lát­vány volt az nekem. Mikor le­emeltük a gép páncélját, amely egy kb. 20 mm vastag­ságú, félovális formájú, 100X 120 cm nagyságú, eléggé sú­lyos lemez, előkerült a holt­test. ülő helyzetben volt. Fe­jét, a jobb homlokát szétron­csolta a jobb oldali géppus­ka. Innen lehetett az a kopo­nyadarab, amit a földön ta­láltam. A jobb keze csonkja a kormányon, a bal a tető- ajtó gombja felé. A lába ülő- helyzetben, felhúzva. Keze, lá­ba megégve. A karórája 5.07- kor állt meg. A ruhája kétol­dalt leégett róla, csak amit a páncél és a föld takart, az maradt meg. A zsebében csak a zsebkése volt. Hullacédula nem volt rajta, így a tárgyak és a felismerhetőség alapján jegyzőkönyvileg én azonosítot­tam. A koporsó is elkészült, a ni- kolajevkai kórházból hozták. A holttestet úgy, abban az ösz- szegörnyedt állapotban elhe­lyeztük egy cinkoporsóban, s azt tettük be a fakoporsóba. A táborban ravataloztuk fel. Őrséget álltak a tisztek és a legénység. Koszorú és virág volt bőven. Mindenki meg volt illetődve, mindenki hallgatott. Másnap, 21-én mentőautó­val vittük a koporsót Sztarij Oszkolba, ahol rövid gyász- szertartás után bevagoniroz- tunk, és indultunk haza. A gyászmenet minden mozzana­táról terjedelmes beszámoló­kat közöltek az akkori újsá­gok. Az ünnepélyes gyászszer­tartás augusztus 27-én, dél­előtt 10 órakor volt az Ország­hoz kupolacsarnokában. Én is ott voltam a feleségemmel a meghívottak között. A temetés ugyanaznap, csütörtökön volt Kenderesen, ahol a családi sírboltban helyezték örök nyu­galomra a gazdámat, Horthy Istvánt, Magyarország kor­mányzóhelyettesét. Ott nyug­szik ma is. A temetés után persze meg­indultak a találgatások, hogy mi történhetett, hogy mi okoz­hatta a tragédiát. Ez szinte ter­mészetes. De voltak ostoba pletykázók, meg rosszindulatú rágalmazók, akik „biztos ada­tokat tudtak holmi István-napi italozásról, részegeskedesrol. Fogalmuk sem volt ezeknek, hogy milyen ember volt Horthy István, és hogy milyen körül- menyek között élt a fronton. Ha valaki, hát én tudom, hogy mikor mit és mennyit ivott, mert élete utolsó öt évében úgyszólván állandóan mellet­te voltam, és én szolgáltam ki. Amikor meg hazajött vala­honnan, egy-két óra múlva már beszéltem vele, és lát­tám volna rajta, ha italos. Horthy István - és a Horthy- család többi tagja is - rend­kívül mértékletes volt. Reggel egy csésze tea, délben egy pohár szóda, esténként néha egy-egy pohár sör. Nyáron, melegben egy-egy pohár whisky, pólómeccsek után 3 deci szóda, vendégségben, va­csoráknál egy-két pohár bor. ez volt a gazdám „italozása . Hallatszottak más hangok is. Ezek merényletet emleget­tek. Azt mondták, a németek keze van benne a dologban. Közismert volt, hogy Hitler nem szereti Horthy Istvánt, az angolbarátsága miatt. Amikor megválasztották kormányzóhe­lyettessé, még csak egy üd­vözlő táviratot sem küldött. És az is biztos, hogy a németek ott voltak állandóan velünk a körletben, a repülőtéren, min­denütt. Aminthogy arra is volt példa, hogy Horthy István gé­pére „tévedésből1' német gé­pek tüzeltek. És a repülőte­rünkön levő magyar gépekhez is hozzáférhettek. Ezt ma már ki nem derítheti senki, de a gyanút eloszlatni nem lehet. Néhány nappal a temetés után hivatott a kormányzó úr g dolgozószobájába. Meglepe­tésemre ott volt Kállay Miklós miniszterelnök úr és Bartha Károly honvédelmi miniszter úr is. Az én véleményemre vol­tak kíváncsiak. A kormányzó úr jól ismert engem, naponta találkoztam és beszélhettem is vele, hiszen mint legényember, a személyzetből egyedül én lakhattam a kormányzói lak­osztályban. A találkozásaink alkalmával a legtöbbször meg­állított, és volt egy-két szava hozzám a köszönésem elfoga­dásán túl. De különben is, név szerint ismerte minden al­kalmazottját, nemcsak a vár­ban, hanem Gödöllőn és Ken­deresen is. így aztán nyugod­tan elmondhattam a vélemé­nyemet a fia haláláról. Arról természetesen nem beszéltem, hogy mennyire haragudott Hit­lerre, azt a kormányzó úr nél­külem is tudta. De részletesen beszámoltam az utolsó napok­ról, a kijevi látogatásról, és megkockáztattam azt a meg­jegyzést is, hogy ha csak fő­hadnagyként lett volna is kint, én akkor sem engedtem volna ennyi bevetésre. Ha meg, mint kormányzóhelyettes volt kint, akkor meg nem lett volna sza­bad közkatona módjára koc­káztatni az életét. Ha nem is fogalmaztam meg ilyen pon­tosan akkor a mondókámat, ez volt a veleje. Ma sem gon­dolom másként. A kormányzó úr a legszigo­rúbb vizsgálatot rendelte el. Ugyan mit deríthetett ki utó­lag az a vizsgálat? Horthy Ist­vánt már nem támaszthatta fel. Farkas György (Következik: Vi/ágner Károly zászlós beszámolója) (H)avasi gyopár A z érzékeny lelkületű lírikus kezdetben okot, később magyarázatot keresett életére. Belé is halt. De ez a dolgok rendje. A derék rómaiak, amíg éltek, remél­tek. így aztán itt is és most is időszerű feltenni a kérdést, hogy van-e remény az életre, a túlélésre. Szorult-e be­lénk annyi virtus, hogy kiásva magunkat napi gondjaink csonthalma alól szembenézünk a jelennel, s vállaljuk a holnapot. A nemzetközi felmérések kimutatják, szkeptikus társadalomkutatók hangoztatják, hogy a hajdani szocialis­ta tábor legvidámabb barakkjában most takarékra állító­dott a remény lángja, s többségi pesszimizmus jellemzi a magyar nép lelkületét. Tisztem most keresni a fogódzót, felülemelkedni a hétköznapi háborúkon, egyetemes és megfellebbezhetetlen okot és magyarázatot találni. Te­szem ezt önvédelemből, ha úgy tetszik önérdekből, az erős túlélési ösztönnel rendelkezők szalmaszálba is ka­paszkodó kíváncsisága miatt. Az ezeréves múlt jogosít fel arra, hogy a közelmúltba is visszanyúljak példáért, saját vigasztalásunkra. Ma már nem kell békekölcsönt jegyezni, nem kell disznótor­hoz vágási engedélyt kérni, nem kell kötelezően beszol­gáltatni. Nem kell belépni a pártba, nem kell letagadni a külföldi rokont, s nem szégyen, ha valaki tud (csokor)- nyakkendőt kötni. Nem imperialista fellazító eszköz és szándék, valamint dolgozónép-ellenes eszköz a Coca-Co­la, a dzsessz, a sztriptízbár, a márkás autó és a tenisz., Az embernek arcpirulás nélkül lehet CB-je és BC-je, s in­kább a dollár árfolyamát ismerje, mint a rubelét. Az „örök és megbonthatatlan” jelzőpár helyett ma már nyu­godtan használható a „kölcsönös előnyökön alapuló üz­leti kapcsolat" kifejezés. Ma már nincs gyermektelenségi adó, éjszaka nem áll meg a rettegett fekete autó a hóz. előtt, ma már nemcsak azt szabad kimondani, amit lehet, ami nem tilos, hanem azt is, ami tilos, és nem illik. Ma már bárki lehet képviselő, akit fel lehet jelenteni. Most demokrácia van, de a közéteti édes élet engem a búr- | leszkfilmek tortadobálására emlékeztet. Siker annak, aki dobja és talál, s nyereség a habospofájúnak is, mert az nyalhatja. Nap nem múlik el, végletes, s gyakran végze­tesnek tűnő kilengések nélkül. Száll a hinta. Többségünk most meg csak a hányingert érzi ezen a háborgó belten- geren. Tengeri betegség ez? Vagy az edzéshiány okozta j alkalmi rosszullét? Vagy annak bizonysága, hogy végül is egy csónakban ülünk? Rosszkedvűnk nyara az évszakváltozásnál nem tarthat tovább. Ebben a zsúfolt, sikerélmény nélküli világban, ne­künk lenghet az árvalányhaj, s nekünk nyílik a gyopár. Nem a havasi. Avasi. Brackó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom