Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-09 / 161. szám
1992. július 9., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Fiatalon, reménytelenül Tisztelt Szerkesztőség! Nem vagyok egy levelezgető típus, de bizonyos körülmények annyira elkeserítenek, hogy mégis rászántam magam az írásra. Nem tudom, mennyire ismerik a fiatalok, köztük is generációm, a huszonévesek életét, gondjait. De ha már olyan nagy szólásszabadságban élünk, akkor legalább hadd panaszkodjuk ki magunkat, mégha nem is érünk cl vele semmit. Tehát itt vagyunk mi, a huszas éveink elején, akik nem is olyan régen álltunk először munkába. Próbálnánk családot alapítani, márcsak azért is, hogy növeljük az ország lélckszámát. Tele vagyunk tcltvággyal, erővel, igyekezettel, de nem tudunk vele mit kezdeni, nincs szükség ránk. Dolgoznánk, de nincs hol. Gyermekeket nevelnénk, de nincs miiről. Ha mégis sikerül valahogy ezen a rögös úton elindulni, nagyon hamar elakadunk. Mert például ha lakást szeretnénk vásárolni, mert a szülői ház már szűknek bizonyul, akkor rögtön nekünk szegezik a kérdést: mennyit gyűjtöttünk? Ugyanis, ha nincs saját tőkénk - honnan is lenne - akkor hitel sincs. De kérdem én: miből tegyünk félre? Mégha akad is munkánk, fizetésünk olyan kevés, hogy csak a legszükségesebbekre telik. Es a lista hosszú, pedig mindig faragunk belőle. Dehát az étkezésről, a téli tüzelőről, az áramról, a vízről nem lehet lemondani és ahol már gyerek is van, öltöztetésére, a bölcsődei, óvodai díjra is gondolni kell. Hát ilyen a mi helyzetünk. Pedig nincsenek túlzott elvárásaink, luxusdolgokra nem vágyunk. Megküz- denénk mindenért, ha hagynának bennünket dolgozni. Csoda, hogy egy elkeseredett, életunt, csalódott huszonéves nő vagyok? Kovács Margit A technika csodája a barlangfürdőben Igazi meglepetés éri a fiirdőzőket, a felfrissülni vágyókat a tapolcai termálfürdő belső bejáratánál. Fénylő, villogó-nyugaú- jegykezclő automata áll “lesben", illetve egyelőre próbaüzemben havi százezerért. (Beválás esetén állítólag l millió forint lesz a vételára.) A drága automata apropóján szeretnék néhány kérdést feltenni a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat illetékeseinek. Legelőször is azt, hogy miért van szükség ilyen költséges megoldásra? Hiszen a pénzt lenne mire fordítani, mint például a belső és külső medencék felújítására. Annál is inkább, mert a csempék töredezettek, balesetveszélyesek. Aztán a külső kiskaput is meg kellene csináltatni, hogy ne lógjanak be a rácsok között ingyen a suhancok. S ha már a témánál vagyunk, jó lenne arra is választ kapni, hogy a legutóbbi, három hónapig tarló zárvatartás alatt milyen munkákat végeztek el? Mi történik az új barlangrésszel és mennyibe kerül? Miért nincs a bent üzemelő presszóban WC? S végezetül; ha már kiírták a fürdő bejáratánál, hogy két óra a fürdési idő, akkor ennek miért nem szereznek érvényt? Pedig betartatásával csökkenne a zsúfoltság és tisztább maradna a víz is. Ez viszont már nem pénz kérdése, miként az sem, hogy valaki rendszeresen ellenőrizze a medencéket és a gyakori vízbe ugrálásnak elejét vegye a gyógyulni, felfrissülni vágyók érdekében. Egy törzsvendég (Név és cím a szerkesztőségben) Bódvaszilasl változások A rendszerváltás Bódvaszilason a falu vezetőinek a lelkiismerctről alkotott felfogását is megváltoztatta. Bár eddig sem voltak a hit ellenségei, de ma szabad teret nyitottak a vallások előtt, felismerve az ép test, ép lélek alapigazságát. Csak ott lehet ép test, ahol a lélek is az... Ma pedig akár egy falunak, akár egy tájegységnek a teste és a lelke is beteg. A miértre a munkanélküliség, a közbiztonság hiánya, a kenyér és fűtőanyaggond, stb. lehet a válasz, de az is például, hogy a görögkatolikus gyülekezetnek a faluban nem volt saját temploma, a római katolikus és református egyháznak pedig a templomi alaptevékenységén kívül semmilyen más lehetősége hitének szélesebb gyakorlására Mindez már a múlté. Hiszen többek között a helyi önkormányzat támogatásával felépült a faluban egy szép kis görögkatolikus templom és visszakapta ingatlan tulajdonát a római katolikus és a református egyház. A reformátusok arról is beszámolhatnak, hogy a templom belső festését és rendbetételét szintén magára vállalta az önkormányzat, személyesen Tóül Sándor polgármester, bizonyságát adva annak, hogy együtt él és gondolkodik népével. A bódvaszilasi vezetőket c lépésükért elismerés illeti. György Horváth László Bodnár Ildikó rovata Búcsúk Kövesden Az egyházi naptár az idén kettős ünnepet jelzett, melynek alapján június 28-án két templom búcsúját rendezték meg Kövesden. Szent László ünnepe ez évben nem csupán egyszerű naptári esemény volt. Árpád-házi királyunkat ünnepelték országszerte, sőt határainkon túl is megemlékeztek szentté avatásának 800. évfordulójáról. Mezőkövesden a városi önkormányzat és a Szent lü.szid Egyházközség egyaránt. Az országban kevés olyan hely van, ahol annyira a köztudatban él alakja, mint a Matyóföldön. Teret, templomot, gimnáziumot...neveztek el róla.És most az eseményekről. A gimnáziumban délután ünnepi emlékülés volt. A két előadó, dr. Varga Győző kultuszminisztériumi főosztályvezető és Sárközi György, a történelemtudományok kandidátusa a Madárnak érezhették magukat A szirmabesenyői általános iskola tanulói közül a 3. b. osztályosok fizettek be a legtöbbet - 5100 forintot - az Acrocaritas alapítványra, s így ők kerültek az élre. Jutalmuk egy légi utazás volt, melyen hat kisdiák vehetett részt. Élménybeszámolójukat adjuk most közre.- Nem sejtettük előre, hogy mi leszünk az iskolánkhoz érkező helikopter utasai. Már az a tudat, hogy felszállhatunk a gépre, roppant izgalommal töltött el bennünket. Hangosan hívott a helikopter, a levegőt kavarta. Beszálltunk és vártuk a csodát. A gép zaját a fülvédő tompította. Egyszer csak emelkedni kezdtünk, egyre magasabbra és magasabbra és máris fcntről láüiatluk községünket. Csodálatos érzés volt ott fenn, mint a madarak, magasból tekinthettünk azokra a helyekre, ahol hétköznapokon és ünnepnapokon élünk. Szenzációs látvány, visszafogott félelem volt az útitársunk. A helikopter körberepülte velünk településünk határát. Óriási élmény volt! Aztán leszállt a gép és a zaj újra felerősödött. Örültünk, hogy megtehettük életünk első légi útját, mely örökre emlékezetes marad a számunkra. Köszönjük a lehetőséget. szentlászlói örökség értékeit emelték ki az ezeréves kereszténység életében.Az ünnepség színfoltja volt a pedagógus énekkar műsora és Arany János Szent László legendája. Este a Szent László templomban dr. Seregély István egri érsek, a Püspöki Kar elnöke celebrált szentmisét mezőkövesdi hívei között. A nagy templomban még zengett az ének, amikor a Szív búcsú imádsága - immáron hatvankilencedszer - felcsendült a kistemplom udvarán. P. Ncmesszeghy Ervin, a Jezsuita Rend magyarországi tartományfőnöke kereste föl a jezsuita templomot és vezette a búcsújárást. A Jegenyesoron zengett a hívek éneke. Kövesd ünnepi ruhába öltözött. A P. Provinciális az összetartozás jelentőségét hangsúlyozta, azt, hogy egészséges gondolkodású nemzet csak szilárd, kiegyensúlyozott, felelősséget vállaló családokra épülhet. A családi hagyományokat nagyra értékelő matyók csillogó szemmel és szomjas szívvel hallgatták a megfontolt útbaigazítást. A Jézus szíve körmenetnek van egy megható mozzanata, amit főleg azok vesznek észre, akik először járnak ezen a búcsún. Amerre a körmenet halad, a szentképekkel, szobrokkal díszített házak kapujába egy kanna friss vizet helyeznek ki egy székre, tiszta poharakkal. Az énektől megszomjazó, gyaloglástól elfáradó búcsúsok ki-kilépnek a sorból egy pohár tiszta frissítőre. Jéger Károly kanonok, plébános Mezőkövesd Fotó: Kovács Mátyás Lakásvásárlás Válasz a lakóknak Az Észak-Magyarország című napilap július 2-i számában közzétett nyílt levelükre - Önökhöz hasonlóan - nyíltan, a sajtó útján válaszolunk, jóllehet az Önök által hivatkozott tájékoztatónkban felajánlottuk. hogy amennyiben a néhány oldalas tájékoztató után még maradnak megválaszolatlan kérdéseik, úgy INKOZ irodánkban készséggel állunk rendelkezésükre. Nem vállalkozhattunk ugyanis arra, hogy az értékesítés, majd egy leendő társasház közösség alakulásával, működésével összefüggő valamennyi körülményt bemutathassuk néhány oldalon, annál is inkább, mert az Önök épületével egyidejűleg további 3000 db önkormányzaú tulajdonú bérlakás lett a Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése által értékesítésre kijelölve. A kijelölt 61 épület eltérő adottságainál fogva, eltérő problémákat vet fel, melyre egyedileg másmás a megoldás. A tájékoztatónkban tett ajánlatunkkal éltek t. bérlőink és a bérlőközösségek képviseletében eljáróknak, egyéni megkeresésekre az INKÖZ irodában vagy kérésüknek megfelelően lakógyűlésen részletes tájékoztatást adtunk. Önök részéről ilyen igény most a sajtón keresztül érkezett hozzánk. Problémájuk nem újkeletű, hiszen az önálló közmű- és mérőberendezés megléte 1989. novemberétől az értékesítés érvényességi feltétele a 7/1989. önkormányzati rendelet értelmében, melyet a 7/1972. évi önkormányzati rendelet is megerősített. Ugyancsak itt került szabályozásra, hogy a kialakítás költségei a leendő tulajdonosokat terheli. A Miskolc, Oszip István u. 14. sz. lakóépület más épületekkel közös mérőberendezéssel rendelkezik, az a tény ugyanis, hogy a közmű az Önök épületében van elhelyezve, az épület kizárólagos fogyasztásának mérhetőségét még nem biztosítja. Nincs is addig probléma, amíg egy a tulajdonos, az önkormányzat. Az értékesítés során azonban társasház tulajdonok alakulnak ki épületenként, más-más tulajdonosi érdekkörökkel. Az a körülmény, hogy a lakásokban egyedileg felszerelt mérőberendezés található, a jövőben is változatlanul biztosítja majd, hogy a lakások tulajdonosai vagy bérlői a tényleges fogyasztás után fizessék vízdíjukat. Hogy lakásaik megvásárlásakor az adásvételi szerződést az értékesítés valamennyi körülményének ismeretében, az Önök kifejezésével élve “zsarolás" nélkül kössék meg, irodánk, nűnt ahogy tájékoztatónkban is felajánlottuk, - igényük esetén - készséggel válaszol kérdéseikre lakógyűlés keretében. Csak megjegyezni kívánom, hogy a Miskolc, Oszip István út 14. számú 55 lakásos lakóépületből a mai napig 28 bérleményből érkezett vásárlási szándéknyilatkozat irodánkhoz, akik a közmű kialakításának költségeit is vállalják. Tordainé dr. Juhász Ildikó INKÖZ iroda vezetője Haldokló kertek A HCM környezetszennyezése Idestova tíz éve van egy kertünk a Harsány felé vezető út mellett, a csonka keresztnél, kb. egy kilométerre a várost jelző táblától. Az eltelt idő alatt a csupasz, gazos földet családunk - nem kis munkával - édenkertté varázsolta. Az 500 négyszögölnyi területen - tavaszonként - gyümölcsfák virágoznak, rózsák, liliomok illatoznak. Szomszédaink szintén szorgalmas emberek, akik hozzánk hasonlóan szépen megművelték a puszta, gazos földel. Most meglepetten látjuk, hogy kertjeinket vastag, fehér por teríti be. Mindez a Hejőcsabai Cement- és Mészműveknek köszönhető, ugyanis a vállalat teherautói tonnaszámra szólják le - a kertek végétől alig 20-30 méterre - a HCM salakanyagát, a kemencékből kiszedett klingeritet. Ez mészből és égetett agyagból áll. A növények leveleire rátapadva pusztulásukat okozza. Ezt az anyagot eddig - feltehetően - a kéményen keresztül bocsátották ki, most pedig ide hozzák a teherautók, egy-egy esetben valóságos “porbombát” zúdítva a környékre. A fehér anyag.a klingerit nagy kupacokban hever a föld felszínén, mely az első fuvallatra a levegőbe emelkedik és szétterülve belepi a környező területeket. Márpedig errefelé szinte mindig van légmozgás. gyakran fúj az északi, északkeleti szél. Ezt a “megoldást" az idén tapasztaljuk először. Úgy tűnik, hogy a vállalat ezen az úton szeretne megszabadulni salakanyagaitól. Bennünket ez joggal késztet tiltakozásra, hiszen minden eddig végzett munkánkat tönkreteszi. Véleményünk szerint ehhez akkor sincs joga, ha valamiféle engedéllyel rendelkezik az ipari szemét vagy hulladék elhelyezésére. Ha az illetékesek a helyszínen vizsgálnák meg, milyen környezetszennyezés, s ezzel együtt milyen kár származik ebből az új gyakoridból, akkor az engedélyt azonnali hatállyal megvonnák a vállalattól. Már csak azért is, mert - ha ez így folytatódik, - itt nemhogy kertek nem lesznek, de még fű sem nő. A levegőszennyezésről nem is beszélve, pedig az emberek egészségének megóvásával is törődni kellene, nem csupán a salakanyagok elhelyezésével. Benicsné Thuróczy Erika Ki dönt a radványi kastélyról? Válasz cikkünkre Június 15-ei számunkban, a “Radványi kastély-kesergő" címmel megjelent cikkben többek között arról írtunk: “A községi önkormányzat kérte a kastély tulajdonjogát, nem hivatalosan azonban értesültek, a Vagyonátadó Bizottság az állam tulajdonában hagyja.” Az észrevételre a megyei VÁB vezetője, Piukovics József reagált.- Az 1991. szeptember 16-án megalakult BAZ. Megyei Vagyonátadó Bizottságtól a Füzérradványi Községi Önkormányzat képviselőtestülete kérte a Károlyi kastély és az ún. arborétum községi önkormányzati tulajdonba adását. A VÁB az ügyben még 1991. október 30-án fel- teijesztéssel élt a környezetvédelmi és területfejlesztési, valamint a földművelésügyi miniszterhez. Az 1991. évi XXXM, tv. 3. paragrafusa a környezetvédelmi és terület- fejlesztési minisztert arra jogosítja fel, hogy az önkormányzatok tulajdonába kerülő műemlékek átadását feltételekhez kötheti. Eztajogota KTM a3/1991. KTM. sz. utasítás értelmében az Országos Műemléki Felügyelőség gyakorolja. A felügyelőség 1992. január 29-én arról értesített, hogy az engedélyt “ideiglenesen nem adja meg”. Amint jelzi, a kormányrendelet hatálybalépése után - ismételt megkeresésükre - a rendelet és más vonatkozó jogszabályok alapján fog eljárni. Csak 1992. május 14-én jelent meg a 83/1992. /V.14./ Korm. sz. rendelet az állam tulajdonából ideiglenesen ki nem adható műemlékekről. Eszerint a rendelet mellékletében felsorolt műemlékek - köztük a füzérradványi Károlyi kastély és park is - az 1991. évi XXXIII. tv. 46. paragrafus /l/ bekezdésében említett külön törvény hatálybalépéséig nem kerülhetnek ki az állam tulajdonából. Fentiekből következik, hogy nem a megyei VÁB hagyja az ingatlant az állam tulajdonában. Mgjegyzem még azt is, hogy legutóbbi értesülésünk szerint alakulóban van a Műemlékek Állami Gondnoksága Budapesten, mely hivatva lesz az állam tulajdonában maradt műemlékekkel kapcsolatos intézkedések megtételére. Most még működik Mint arról az Észak-Magyarország is beszámolt június 27-én köztársasági elnökünk felavatta Miskolcon a Katowice étterem előtti teret és az emlékművet. E jelentős eseményt megelőzően az ott lévő szökőkutat is szépen reftdbe tették: kitisztították és vízzel feltöltötték. Mindez bizony már nagyon ráfért, mert addig csupán egy bűzös szeméttelep volt a helyén. Ismerve az előzményeket, félő, hogy hosszú távon az is marad, s a mostani csak átmeneti állapot. Különben az egész előkészület a korábbi évekre emlékeztet, amikor egy-egy magasabb beosztású párt- funkcionárius jött a városba. Akkor is takarítottak, tisztogattak, aztán maradt minden a régiben. E téren úgy látszik, nem változott semmi. De azért mégsem kiabálom el. Hátha. Annál is inkább, mert a napokban bejártam a várost, s amerre megfordultam működtek a díszkutak. Jó lenne, ha ez a városrész sem lenne az önkormányzat mostohagyermeke. Sz. J. Miskolc Jogsegélyszolgálat Ma, július 9-én, délután 4-6 óráig jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, a levelezési rovat irodájában. Tanácsot ad: dr.Demeter Lajos ügyvéd.
