Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-13 / 139. szám

I ÉSZAK BORSOD-ABAUJ-ZEMPLEN FÜGGETLEN NAPILAPJA Ballagtak a nyolcadikosok Az ég is meg... Ahány nap van egy évben, megyénkben annyi helyen öl­töztek virágdíszbe nz iskola­kapuk pénteken. Most már tényleg vége a tanévnek, va­lóban itt a nyár: elbúcsúztak az általános iskolák végzős diákjai. A hivatalos felmérés, a megyei pedagógiai és közmű­velődési intézet adatai alap­ján, ez évben 11 338 tanuló fejezte be az alapfokú tanul­mányait. Vajon közölük mennyi­nek rendezett a további útja? Hányán tanulnak ott tovább, ahol valóban szeretnének? Ezt megállapítani szinte lehetet­len. De a pénteki ballagás nem is erről szólt. Sokkal in­kább a múltról, az eltelt nyolc évről. A virágcsokrokkal elhal­mozott fiatalok arcán pedig öröm- és búcsúkönnyek kevered­tek a hirtelen jött bánatos eső­vel. Képünkön: a miskolci Sza­bó Lőrinc Általános Iskola ta­nulói búcsúznak az alma ma­tertől. Életmentőket tüntettek ki Életmentőket tüntettek ki tegnap, Miskolcon. A bátor, odaadó férfiakat dr. Gyulai Gábor, köztársasági megbízott hivatalában fogadta. Az államtitkár köszöntőjében hang­súlyozta, hogy mind a bányászok, mind a barlangi men­tők életük és testi épségük kockáztatásával mentették baj­bajutott embertársaikat, Kifejezésre juttatta, hogy a tog napi kitüntetés a különleges alkalmak sorába tartozik, hi- izén először fordult elő, hogy két csoportnak is átnyújt­hatta a bátor helytállásért az Életmentő Emlékérmet, s az­zal járó jutalmat. A Borsodi Szénbányák ilyukóvölgyi aknájában 1990. augusztus 11-én Kiss László villanyszerelő súlyos balese­tet szenvedett, de megmene­kült a tragédiától, azaz a haláltól. A délutános műszak kez­detekor a bányába történő leszállás közben az üzem 1. számú kasos-iakna gépházá­ban a gépkezelő motorhi­bát észlelt. Ez a hiba a sze­mélyszállító kas üzemelteté­sét meghiúsította. A gép­íkezelő a Ikais előtt, leszállás­ra várakozó villanyszerelő­ket kérte meg a hiba szak­szerű elhárítására'. A kérés­nek tett eleget Kiss László, Szemén Márton és Szmik Mihály villanyszerelők. Megállapították, hogy a meghajtómotor túlmelege­dett. Kiss László levette az aknaszállító motor kapcsoló­házának fedelét. A kábel­végződéseket ellenőrizte, s miivel azok a helyükön vol­tak, megkezdte a visszasze­relést. Elekor őt olyan súlyos áramütés érte, hogy elveszí­tette az eszméletét. Társai csalk a motor kiapcsolóházá- nak hangos csattanasa után (Folytatás a 2. oldalon) Megyénk államilag vedelt műemlékei Budapest (ISB). 403 mű­emléket államilag védetté nyilvánított egy legutóbbi kormányrendelet, melynek értelmében ezek „kiemelke­dő történeti, kulturális, mű­emléki értéküknél fogva az állam tulajdonából ki nem adható műemlékek”. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből a következő 23 műemlék került ebbe a ka­tegóriába: a boldogkői vár­rom, a Péchy-Zichy kastély és park (Boldogkőváralja), a L’ Huillier-Coburg kastély és park (Edelény), a füzéri várrom, a füzéri szlovák tájház, a Károlyi kastély és park (Füzérradvány), a gönci Huszita-ház, a gönci pálos templom- és kolostor­rom, a kácsi vízimalom és kenderfőző, Melczer-kastély és park (Kéked), komlóskai rutén tájház, kurittyáni pálos templom- és kolostorrom, martonyi-háromhegyi pálos templom- és kolostorrom, a mádi zsinagóga, a bükkszent- léleki pálos kolostorrom, a diósgyőri várrom, a monoki várkastély, az ónodi várrom, a Mágóchy-Alaghy-Sennyei kastély és park (Pacin), a regéd várrom, a Rákóczi vár­kastély (Sárospatak), a szo- molyai barlanglakás és a tar- di tájház. Arnóth Ádám, az Orszá­gos Műemléki Hivatal Bor­sod-Abaúj-Zemplén megyé­vel foglalkozó felügyelője úgy véli, hogy a parlamenti döntésig még valószínűleg változni fog ez a lista. Sze­rinte több műemléket kel­lett volna önkormányzati tulajdonba adni, hiszen pil­lanatnyilag az államnak semmivel sincs több pénze. Az önkormányzatok pedig esetleg bevonhatnák a pri­vatizációba is e műemléke­ket. — Különösen a megyei önkormányzatoknál látok je­lentős problémát — mondta Arnóth Ádám. — Vegyük a pácini kastélyt például. An­nak idején az Országos Mű­emléki Felügyelőség és a megyei tanács közös pénzből állították helyre — azt most persze ne firtassuk, hosv a tanács pénze, meg az állam pénze között mi volt a kü­lönbség — s most lehet olyan érzésük: a kezelői jognál talán többet érde­melnének ... — Miért éppen ezek a műemlékek lettek államilag védettek? ;— A döntő szempont nyil­ván az, hogy ezek a megye A kiemelkedő történeti, kulturális, műemlékünk egyike a füzéri várrom. Fotó: Laczó J. legértékesebb műemlékei. A teljesség igénye nélkül — vegyük sorra őket. Itt van például a boldogkőváraljai várrom. Részben már turis­taszállás is működik benne. A kereskedelmi szempontok szerint akár tovább lehetne építeni, de akkor elmúlik a műemlékjelleg. A helyi ön- kormányzattól pedig nem várható el, hogy az anyagi ráfordításokat fedezze. A kolostorromok esetében az a probléma, hogy messze van­nak a lakott területtől, s az önkormányzat már nem ké­pes a helyreállításra, a kar­bantartásra. — Mi a helyzet a tájhá­zakkal ? — Talán az egyik legér­tékesebb a komlóskai rutén tájház. Ez az utolsó olyan épület, amelyben megmaradt a kabulás (füstelvezetővel ellátott) kemence. Ugyan­ilyen különleges értékű a szomolyai barlanglakás. En­nek a tornáca is eredeti kő­ből van kifaragva. Állami tulajdonban tartásukat mű­emléki értékük indokolja. Igaz, a füzéri szlovák tájház esetében ugyanaz a helyzet, mint amiről már beszéltem: ezt is a helyi tanács állítot­ta helyre. — A kastélyok esetében is fennáll ez a probléma? — Az edelénvi kastélynál teljesen egyértelmű az álla­mi tulajdonban tartás, de például a boldogköváraljai Péchy—Zichy kastélynál, amelyben gyermekotthon működik, a funkció már in­dokolná a megyei önkor­mányzati tulajdonba kerü­lést. De mondom, ez a lista a parlamenti döntésig még változhat. — Akár ki is egészülhet? — Még az is előfordulhat. Hiszen ott van például a monoki Kossuth-ház. A lis­ta egy korábbi változatán még úgy szerepelt, mint ami „államilag védett” lesz. Ez­zel történetesen egyetértet­tem. Most meg hiába ke­restem ebben a kategóriá­ban. Dombrovszky Ádám Az ipari miniszter levele a Dimaghoz Szabó Iván ipari és keres­kedelmi miniszter csütörtö­kön levelet küldött a Dimag Rt. érdekképviseleti szerve­zeteihez. Erről pénteken ér­tesítette a minisztérium az MTI-t. A levélben a minisz­ter egyebek között kifejti: sajnálatos, hogy a társaság­nál felgyülemlett problémá­kért a kormányzatot és nem a felelőtlenül gazdálkodó he­lyi vezetőket vádolják. A kormány — az ott foglalkoz­tatott dolgozók érdekében — mindent megtett a ma­gánvállalat megsegítésére. Az elmúlt években bekö­vetkezett változások: az alapanyag- és energiaárak növekedése, a gépipari ter­melés visszaesése termelés- csökkentést eredményezett (Folytatás a 2. oldalon) Szakavatott kezek nyomán kerül a „zsákba” az ernyő. A tegnapi naptól benépesült b miskolci re­pülőtér. Huszonkét fiatal - közöttük két lány — három napon keresztül „csak” ugrani fog, ki hobbiból, ki sportból, vagy egy életreszóló el­kötelezettségből. Akad közöttük főiskolás, üze­mi munkás, gépkocsivezető, de itt ez mind összemosódik, mert csak egy cél lebeg előttük: a gyakorlatokat legjobb tudásuk szerint végre­hajtani. A végtelennek tűnő zöld gyepszönyeg egy darabján egymás mellett hosszan sorakoznak a színes textiliák, melyeket ügyes, szakavatott kezek formálnak, sűrítenek egy maroknyi térbe. Távolabb egy kétfedelű AN-2-es repülőgép árván, amiből ugrani készülnek. A lomha test oldalán cirillbetük tudatják származását: Aero­flot. Egy éve vették bérbe a szomszédos állam­tól a hajdúszoboszlóiak, s most erre a három­napos táborra kölcsönözte tőlük a miskolci klub. Szikrázó júniusi napfény, kissé erősödő északkeleti szél fogadja az első tíz ejtőernyőst és az oktatót, Posta Andrást, aki ezúttal az ug­rást vezeti. A feladat: hárman bekötött er­nyővel ugranak 800 méterről, a további hét sportoló 2000 méter magasból. Az eddig né­mán ácsorgó gép nekilódul, az ezer lóerős motor segítségével egyre fürgébben fúrja ma­gát felfelé. (Folytatás a 2. oldalon) Irány a levegő meghódítása. Újabb élmény, újabb teljesítmény. wm m

Next

/
Oldalképek
Tartalom