Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-03 / 130. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 14 1992. június 3., szerda g Árva fóka Kodiak, Alaszka, USA: Marian Beck, az Országos Tengeri Halá­szati Szolgálat önkéntese cumisüvegböl etet egy fókabébit, amit anyja méhéből mentettek ki, miután az anyaállat vadászok ál­dozatává vált. (Marian úgy tervezi, hogy a normálisnál három héttel korábban született kisfokát Halibut Cove-i otthonában neveli fel. MTI-Press képszerkesztőség. A CIA Kennedy gyilkosáról A CIA titkos dokumen­tumokat hozott nyilvános­ságra Kennedy elnök meg­gyilkolásával kapcsolatban. Ettől azt reméli, hogy tisz­tázza magát a vádak alól, amelyek szerint része lett volna a (gyilkosságban. A nyilván osságra hozott 34 dokumentum csak első része egy „taartáradatnak” amely a következő hóna­pokban önti el az újságo­kat. A CIA-nék mintegy 300 ezer oldalnyi anyaga vian a merényletről. Peter Earnest CIA-szóvivő kije­lentette a Reuter brit hír- ügynökség tudósítójának; „Azt hiszem, most nyugvó­pontra jutnak a találgatá­sok, amelyek szerint a CIA előre tudott volna a tervezett gyilkosságról”. Ha­rold Weisberg' azonban, aki hat könyvet írt a Ken- nedy-gyilkosságról azt mond­ta : „Az erőfeszítésnek ez a hegye egeret szült.” Weisíberg csodálkozását fe­jezte ki, hogy miért nem adták át a CIA anyagot a Warren Bizottságnak, ame­lyet a merénylet vizsgála­tával bízták meg. Az Earl Warren főbíró vezette bi­zottság azt állapította meg, hogy Lee Harvey Oswald egyedül ölte meg Kenne­dy elnököt. Egy képviselő- házi bizottság később 1979- ben arra az eredményre jutott, hogy a bizonyítékok két gyilkosra utalnak. A most nyilvánosságra hozott iratok Qswaldnak a gyilkoság előtti életére vo­natkoznak. A CIA ügynökei ugyanis 1959. óta figyelték Oswialdot, Mary Ferrel, egy dallasi kutató, aki több ezer hiva­talos dokumentumot gyűj­tött össze a merényletről, a CIA által közzétett anya­got jelentéktelennek tékin- ti. „A2Ít hiszem, azt akar­ják, hogy behunyjuk a sze­münket, és azt állapítsuk meg, amit nem tettek.” Az amerikai kongresszus egyébként valószínűleg egy öttagú bizottságot fog ala­kítani. A bizottság feladata lesz eldönteni, hogy a Ken- nedy-gyilkossággal kapcso­latban milyen dokumentu­mok hozhatók nyilvános­ságra. (MTI-Panoráma) gondolatok foglalkoztattak az első alvás nélkül eltöltött éjszakán. Emlékezetem sze­rint, harmincnéhányan lőhet­tünk. Többen bízták abban, hogy megfélelő igazoltatás után szabadok leszünk. Én személy szerint nem bíztam ebben, mert sejtettem a Szálasi-féle horda az utolsó­kig ellent fog állni a szov­jet hadseregnek. Másnap reggel cellám aj­taját kinyitották, és soralko- zót rendelteik el az udvaron. Rövidesen megjelent egy orosz tiszt és közölte, hogy igazoltatás céljából Mező- csátra kell mennünk, áhol „dokumentet” kapunk, és utána miindeníkli haza fog menni. Ezzel az ígérettel akarták elérni, hogy útköz­ben senkii se szökjön meg, mivel — csupán — egyetlen idős katonakíséretet kaptunk Mezőcsáitig. Indulás előtt „dibak”-ot (szárított kenyér) kaptunk, már áki egyáltalán vett ma­gához belőle. Én mindeneset­re köpenyem zsebeit megralk- tam, gondolva minden eshe­tőségre. Itt és ekkor hallot­tam először azt az orosz ki­fejezést, hogy SÁGOM MARS, melyet négy éven keresztül kellett haillanunk, hogy valahová útra terelnek bennünket. Elindultunk! Hejőkeresztúr, Hejőszalon- ta térségében, szörnyű lát­ványban volt réísizünik. Ki­égett harckocsik, temetet- len hullák bizonyították, hogy a> megelőző napokban, e térségben a németék ko­moly ellenállást fejtettek ki. Hejőpapi határába érve — különösen a látottak alap­ján — a társaság mindin­kább elvesztette a reményét az ígért dokumentumban-. !Ez a tudat váltotta ki a sorsába belenyugodni nem akaró tans as ágiból a szökés gondolatát, amikor az út melletti legelőn lévő gémes­kutat megláttuk. Tekintettel arra, hogy útközben a szá­raz és sós ciibakot rágcsál­tuk, megszomjaztunik, ezért mutogatva kértük -a kato­nát, hogy engedjen bennün­ket a kúthoz vizet inni. An­nál is inkább megengedte, mert ő is rágta közös táplá­lékunkat. Volt közöttük egy Hejő­papi illetőségű katona is (Miskolci Gyula), aiki a né­hány száz méterre lévő la­kását is mutatta, és indítvá­nyozta, hogy ha szabadok akarunk lenni, akkor lök­jük be az őrt a kútba, ami­kor a vödörből iszik. Elképzelése nem valósult meg, mert az adott pilla­natban megakadályozták eléggé elítélhető antihumá- nus cselekedetében.. Kísé­rőnk mit sem sejtett, az el­lene kitervelt cselszövésből. Még dudorászott is gond- űzően, mögöttünk haladva. Nemigen tudta mire vélni azt a zsivajt, amit az eset utáni nézeteltérésék váltot­tak ki a menetelő társaság­ból. így érkeztünk él kime­rültén, a 21 kilométerre lé­vő Mezőcsátra, a beígért „dokumentumosztás” színhe­lyére, az esti szürkületben. Keserű csalódásunk közepet­te, csak 'kísérő őrségváltás történt és a 40—50 fővel meg­szaporított társaságot elindí­tották tovább. Ároktő felé. Késő éjszaka érkeztünk meg Ároktőre, teljesen ki­merülve, egymást vonszolva, katonai járművök által sár­ral felcsapva, több mint 30 •kilométer megtétele után. A templom közelében egy (ma is meglévő) nagyobb épület­ben helyeztek el bennünket, ahol már nagyobb létszámú, kizárólag magyar hadifog­lyot őriztek. Életem során itt éreztem először igazán a tel­jes fizikai kimerültséget. Az udvaron katonai kon- dér volt felállítva, ahol va­lami meleg főtt élelemhez lehetett jutni, akiinek volt műből és mivél elfogyaszta­ni, vagy egyáltalán volt még kedve felállni ülő helyzeté­ből. Mivel az egész épület zsúfolásig tele volt emberek­kel, így a padlástérben ke­restünk helyet magunknak. Végre itt már le lehetett ül­ni, meg lehetett pihenni a teljes sötétségben. Köpenyem teljesen elázott, melyet sem magam alá teríteni, sem ta­karóként használni nem le­hetett, ezért tapogatóztam a gerendázaton, hogy valami zsáikdarabot, rongyot kerít­sek magam alá. Találtam is, vesztemre, száradni kitett báránybőrt, mellyel betaka­róztam. Az pedig, hogy ilyen kö­rülmények között, hogyan töltöttem az éjszakát, csupán fantázia kérdése. Reggel ar­ra ébredtem, hogy kellemet­len csípések terjednék egész testemen. Először arra gon­doltam, hogy az ázott ruha miatt, vagy a kimerültség okozza a viszketésemet. Ad­dig tetűt sem láttam életem­ben. Sorakozó következett aiz udvaron, ami igencsak rossz sejtelmeket ébresztett bennünk. Jó „gazda” módjá­ba, többször is megszámol­tak bennünket. Megerősített őrségünk, néhány farkaskutyával a Tisza irányába indított ben­nünket. A mi ötös sorunk­ban, rajtam kívül Berta Ist­ván, Mészáros Miklós, Kun László és Bemők Lajos, fa- lumbeliek meneteltünk. Sok bajom, bajunk volt eddig is aiz 55 éves Berta Istvánnal, aki reménytelenül kimerült állapotban volt. Ügyamnyira, hagy belérik kapaszkodva, sírva vonszaltatta magát a 3 kilométerre lévő Tábza- partig. Szerencsénkre, itt egyikét órát vámunk kellett, míg a Tiszán épített ponton- hídon átengedték bennünket. Tiszacsege vasútállomásnál ismét megállították a mene­tet. feltehetőleg vonattal akartaik bennünket továibb- száilítani, amiből nem lleltt semmi, mert rövid pihenő után továbbindultunk Deb­recen irányába. Az út két oldalán elterülő tanyavtiilág nem sok jót ígért számunk­ra a pihenés és az élelme­zés tekintetében. Szürkülni kezdett, amiilkor az egyik el­hagyott tanyába tereltek bennünket, ahol dohánypaj- táík voltak néhány épülettel. A több száz ember bizton­ságos elhelyezése gondot okozott az őröknek, mert a dohánypajták mindkét olda­lán szellőzőajtók voltaik, amelyek kínálták magukat az esetleg szökni alkarok részére. Ez a rendkívül koc­kázatos szándék, több em­berben meg is fogalmazó­dott, amit ki tudja, hányán, meg is valósítottak. Szeren­cséjükre ! ! !■ Ezt a kétségbeesés kivál­totta merész vállalkozást, az akácfás terep, némiképpen elő is segítette. Nem volna [teljes a visszaemlékezésem, ha nem térnék ki a tömeg itteni fizikai és lelki állapo­tára. Reggel óta semmiféle ételt-italt nem vehettünk magunkhoz, erre semmiféle lehetőségünk nem is volt. Ekkor bizonyosodott, be szá­momra az a biológiai igaz­ság, hogy az emberi szerve­zetnek. 'kimerült állapotában nagyobb szüksége van a víz­re, mint az élelemre. Sokan a tönkrement lábbeliktől fel­tört látókkal, sántán és lá­zasan ténfergő betegekkel, nehezen boldogultak őreiinlk. Ekkor derült ki, hogy az éj­szaka folyamán többen, is megszökhettek, mert nem éppen barátságos hangufet- ban, többször átszámolgattiafc bennünket, sűrű káromlkodá- soík közepette. Gyászmenetet megszégye­nítő ütemben indultunk el, számunkra már „Golgota”-! útnak tűnő ismeretlen cél felé. Mint felbolygatott méh­kas zsongott az egész tö­meg, mivel második napja semmiféle élőimet, sem Vizet nem vehettünk magunkhoz. Mindinkább kiütközött az emberdk között a selejtező- dés törvényszerűsége. Többen hasmenést kaptáik, mások belázasoditak, elvesztették jártányi erejüket is. Ezen a napon fordult elő először, hogy az egyik katonaruhás sorstársunk menet közben összeesett, eszméletét vesz­tette. A közelében lévőikké! az őrök az üt széli árokpartra vitették, ahol az egyik őr „MEGKEGYELMEZETT” neki. •Hogy ki volt ő? Senki sem tudta! Csak egy ártatlan fia­tal áldozat a sók százezer közül, aki elhullott eb mód­jára fejezte be rövidre sza­bott életét. Szürkületkor egy újalbb tanyához érkeztünk, áhol több száz ember fedett he­lyen történő elhelyezésére •nem volt [lehetőség, ezért a széna- és szalmalkiazttelk közé tereltek bennünket, és váltott őrséggel vigyáztak, nehogy újabb szökések forduljanak elő. Itt engedélyt kaptunk, hogy a lakatlan tanya kútjá- ból (vödör nem volt rajta) korlátlanul vizet ihassunk. Az állott kútvíz, a teljesen üres gyomrokban, további komoly gondot okozott egyes embereknél. A teljesen szét­túrt kazlak adták éjszakai pihenőnket. Első nyugodt éj­szakámat töltöttem el, azon kívül, hogy megszerzett tet- veim, igencsak „követelőz­tek” rajtam. Megszoktam őket, tudomásul vettem léte­zésüket. Etáivá® előtt „sebe­inket nyalogattuk”, a több­ség a kisebesedett lábát ápolgatta, mosogatta, letépett ing, vagy gatyadarabbail „ste­rilen.” kötözgette. Már sötét volt, miikor egy szovjet gép­kocsi érkezett sós cibakítoail, melyet több csomóba kiön­tötték számunkra. Az a szá­maimat .keltő közelharc, me­lyet a kenyérért vívtunk, derűre fakasztotta kísérő őreinket. A reggeli soralkozóná‘1 szá­nalmas látványt mutattak a lázas, hasmenése®, teljesen legyengült betegek, akiknek folytatni kellett kálváriáju­kat. Az őrök által Ároktőm át­vett fogolylétszám a szököt­tekkel, az elhalltaklkal együtt megfogyatkozott. Feltehetően ■azzal! a létszámmal kellett elszámolni az őröknek Deb­recenben i,s. Feltalálták ma­gukat ! ! ! Egy-egy községen •történő áthaladáskor, soraink közé állítottak embereiket a hiányzók pótlására. Emlékezetes a balmazújvá­rosi eset, amikor a közöttünk menetelő fiú felismerte édes­apját, aki a járdáin haladva szalmát vitt a hátán. Gon­dolkodás nélkül fiához ro­hant a foglyok közé. A hát szalma a járdán maradt, mert a sorból visszaút nem volt, így aipa és fia sorstár­sakká váltak. Nem ő volt az egyetlen áldozat! Végre kibontakozni lát­szottak a távolban Debre­cen város körvonalai, mely­től gyötrelmünk jobbra for­dulását reméltük. A város Iákéi, ahol elhaladtunk, te­hetetlen szánalommá! szem­lélte a ikimerültsógtőll tén­fergő embereket. A Pavilon laktanyába ér­kezésünket, talán a „MARA­TONI” futók célbaórlkezésé- vel lehet kellőképpen érzé­keltetni, akik közül a célban, többen össze rogynak a teljes 'kimerültségtől. Leszakadt talpú lábbelik, rongyokba csavart kisebesedett lábak, mindkét lábra lesántult, jár­művektől sárral felcsapott, kiéhezett emberek sokasága. Vigyázat, sugárveszély! A régi rend felbomlásával megszűnt a katonai létesít­mények szigorú őrzése is. Az elmúlt napokban Móldová- ban az egyik ezred állomáshelyéről „elkötöttek" egy sugár­zó (anyagokat is tartalmazó [különleges járművet. A három sugárzóegység egyike 800, kettő pedig 600—600 millieurie hatóanyagot tartalmazott. 400 millicurie-s fertőzöttség pe­dig már súlyosnak tekinthető. — Részegeik furikáztak a faluban a jánművel — mondja Bacura ezredparancsnok. — Figyelmeztettem a rendőrka­pitányt, aki ugyan civilben volt, de intézkedett és a jármű­vet átvették az OMON-osok. Őket is figyelmeztettem a veszélyre, de a három nap múlva Kisinyovból érkezett ve­gyész szakértő szerint ,a cézium—137-et tartalmazó forrá­sok szabadon heverték .a földön. — Mi történhet azokkal az emberekkel^ akik kivették a sugárzó anyagot a tkomtémerekbőll, és oitt jártak körülötte? — Hát..., tehet, hogy pem tesz gyerekük és rövidebb ideig élnek. A cézium, amíg a konténerben van, veszély­telen, ,de kézbe ,venni nem ajánlom. A katonák már hónapokkal ezelőtt megpróbálták ki­vinni az inkriminált járművet a konflfiktuszónából, de a gárdisták elkobozták és csak ké!t nap múlva adták vissza. Ki tudja, hányán nézték meg közelebbről, a csillogó tár­gyakat ? A mai hadseregek fegyverzetében 'különféle eszközök találhatók, s rendkívül nyugtalanító, hogy egy-egy válság- övezetben illetéktelenek kezébe 'kerülhetnek számukra ismeretlen eszközök. A seriki földjére kezűit katonai ala­kulatok kerítésére ,pedig jó tenne felírni: „(Figyelem! Az alakulatok kirablása áirt az (egészségnek!” Lévai Kálmán 3. Kálváriánk Debrecenig Mólyenszántó, elkeseredett Csalásrekord Londonban Hol fedezte fel Kolumbusz Amerikát? (MTl-Panoráma) Nemhiá­ba London a világ vezető üzleti és pénzíközpantja: a gazdasági bűnözés is re­kordméretű o,tt — erre sem árt figyelni mindazoknak, akik Londonban akarják tanulni a .szabadpiac csínját-ibínját. A londoni üzleti központ, a City rendőrsége legfris­sebb összesítése szerint ta­valy csaknem 1 .milliárd font (majdnem 1,8 milliard dollár) értékű üzleti csalás­ra és csalási kísérletre de­rült fény, halbár 10 millió font híján sikerült föllelni az elsikkasztott alapokat. A majd 1 milliárd font több, mint kétszerese az 1990-es összegnek. Az -egyimilliárdba nem számították bele néhány más, ugyancsak tavalyi sok milliárd font összegű botrányt, például a BCCI bank, vagy a Maxwell- birodalom összeomlását, hi­szen ezek az ügyek még nincsenek lezárva. A City rendőrsége a ha­mis számlázás földerítési arányát egy év alatt 57 szá­zalékról 100 százalékra nö­velte, ám a többi gyanús ügy tisztázási aránya köz­ben 40 százalékról 37 szá­zalékra csökkent. A jelen­tés szerint a csalók „szá­mos bonyolult titkos műve­letet hajtottak végre figye­lemreméltó sikerrel'.” Azért különösebben nem kell tartani Londontól. Á City pénzpiacának napi for­galma átlagosan 241 milli­árd dollár (ez a világ valu- takeresked elmén ek több, mint egynegyede), érték­papír-piacának forgalma napi 580 milliárd dollár (a világforgalom 11 százaléka, ezen belül .a nemzetközi értékpapír-kereskedelem kétharmada), a világ arany- forgalmának 40 százaléka a Ciityn át bonyolódik, és a nemzetközi banfckötesönzés egyötödét is londoni bankok és bankfiókok intézik. Eh­hez képest az elsikkasztani próbált 1 milliárd font igencsak eltörpül. Hol fedezte fel Kolum­busz Amerikát? címmel 7 részes filmsorozat sugárzá­sát kezdi meg a TV2 júni­us 8-tól — jelentették be a médium hétfői sajtótájé­koztatóján. A sorozat gyökeresen el­tér a jubileumi filmektől, mert csak röviden foglal­kozik Kolumbusz útjának körülményeivel. Fő felada­tának azt tekinti, hogy be­mutassa az elsőként felfede­zett Baíbaima-szigetet, múlt­ját és mai életét. A nézők egyebek mellett megismer­kedhetnek a Prófécia Iste­nének Egyházával, a ki­egyensúlyozottság titkát je­lentő étrenddel és a 75 éves Cápa Ladyvel, aki az el­múlt 20 évtoen 2300 cápát ejtett el. A riportsorozat végén a készítők választ adnak a címben feltett kérdésre is. Eugene Lyon professzor, a film tudományos szakértő­je, úgy véld: Kolumbusz San Salvador partjainál fe­dezte fel Amerikát. (MTI) i Ä j * » y ^ A ¥ s &*..<“ 1 g jJ ö & ' J* K 1 A.«» » * &!.•* | » ™ Hl L ^"ll ^ Pk illilL ®T« m&®L ** IIP I 1 í15 I m%il * $ W É $k JsL ^Jz 1 ^ Á ^ Pl M . -.':;- ' ' ' ' |«

Next

/
Oldalképek
Tartalom