Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-29 / 152. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1992. június 29., hétfő A szerencsi piacon . Fotó: Laczó József „Papirjátszótér” Komlóstetőn Csatári József, a Miskolc, komlóstetői lakótelep közös képviselője még akkor kezdett levelezni a „Hivatallal”, amikor a megszólításnál az elvtárs dukált. A levélváltások sorozata túlélte a rendszerváltást, de azon kívül, hogy most már urazza a címzettet, nem változott semmi, a papírhalom vastagodásán kívül az égadta világon semmi sem történik. Pedig Csatári úrnak nincs semmi különleges kívánsága, csak az, hogy végre legyen egy játszótér a komlóstetői lakótelepen, hiszen itt a nyár, és nagyon úgy tűnik, ez az évszak is a céltalan csellengés jegyében telik majd az ott élő lakótelepi gyerekek számára. Pedig a játszótér már félig- meddig létezik, igaz, egyelőre még csak papíron. Csatári úr, amikor a minap bent járt szerkesztőségünkben, azt fejtegette, ő már beleunt az állandó, és legfőképpen hiábavaló levelezgeté- sekbe, ehhez már se ideje, se türelme. Csak arra vár, hogy az illetékesek végre kimondják a szentesítő igent, és akkor egy hónap alatt megcsinálják társadalmi munkában a hőn áhított szabadidőparkot. A történet eleje viissza- nyúlik a nyolcvanas évek végére, arra a pillanatra, amikor beköltöztek az új lakók. Alig akadt valami, ami amúgy igazán „meg lett volna csinálva”, kezdve a szigeteléstől a kazánon át a csatornákig. Ehhez jött még pluszban, hogy 1987-ben megalakult a Komlóstető Garázsépítő és -Fenntartó Szövetkezet és vezetői, garázsépítés céljára kinézték maguknak azt a területet is, amely egyébként ideális lett volna szabadidőpark létesítésére. Innentől indult el a „pa- pírdagasztások” sorozata, amelynek egyelőre még csak annyi az eredménye, hogy bár garázs sincs, de a játszótér helye is csak beépítetlenül árválkodik. Csatári úr előveszi a terveket, majd az ablakhoz megyünk, onnan mutatja, hogy a bal Oldali kanyarban lenne a parkolónak elkülönített rész, itt középen pedig lehetne minden, mi szemszájnak ingere: hat asztalitenisz-asztal, bitumenes kézilabdapálya, aszfaltozott kosárlabdapálya, salakos teniszpálya, tollaslabdapálya, gyűrű, korlát, gerenda, erdei hinta, magas- és távolugró- pálya, két szalonnasütő, a parkot pedig egy futó- és kerékpárpálya venné körbe. Nem kell különösebb vizuális fantáziával bírni ahhoz, hogy legalább képzeletben, amígy „játszásiból” erre a pár percre oda is kerüljön, ahová a tervek szerint már 'több mint három éve megálmodták, sőt, ha már lúd, akkor legyen kövér, lelki füleinkkel már hallhatjuk is a gyerekek zsivaját. De nem halljuk, mert ez a játszótér még bizony csak „papírjátszótér”,pedig ha jól értelmezem, a Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése 1991. augusztus 28-án kelt határozati javaslatát, akkor hatályon kívül helyezték azt a rendezési tervet, amely még 1989-ben készült a Szeder utcai tömb környezetéről, és jóváhagyják a városi főépítész osztálya által készített, és az előterjesztés mellékletét képező, az érintett tömbre vonatkozó ÁRT módosítást, a sportpályákat, játszóteret magában foglaló szabadidőközpont kialakítása érdekében. (A körmondat második felét szó szerint idéztem.) Szóval, papíron semmi akadálya, hogy a „papírjátszótér” valósággá váljon. Azóta eltelt közel egy év, és még mindig nem történt semmi. Csatári úr most a nyilvánosságba vetette hitét, bízik abban, hogy az illetékesek végre kimondják a végleges igent, és hozzáláthatnak a munkálatokhoz. Azt már csak félve merem ideírni, hogy Csatári úr még abban is reménykedik, hogy a lakótelep fiataljai és némileg idősebbjei már ezen a nyáron birtokukba vehetik a szabadidőparkot. Miért ne vehetnék? —bg— Bélyeggyüjtés „IV. Nemzetközi Olimpiai és Sportbélyeg Kiállítás” elnevezéssel a Magyar Posta Vállalat 1992. április 27-én alkalmi levelezőlapot hozott forgalomba. A 10 Ft érték- benyomású, 11,50 Ft eladási árú lap matt műnyomó papíron, négyszínű ofszetnyomással, 30 000 példányban, az Állami Nyomdában készült. Az alkalmi levelezőlapot Molnár Ottó grafikus- művész tervezte. A bélyegképen Gerevich Aladár portréja látható, nevével és az 1910—1991-es évszámokkal. A lap bal sarkában OLIM- PIAFILA ’92. IV. Nemzetközi Olimpiai és Sportbélyeg Kiállítás, Budapest, 1992. április 27.—május 3. felirat található. A hátoldali képen Gerevich Aladár olimpiai aranyérmei, felette a helyszínek, ahol az érmeket nyerte, alatta a felirat: A legeredményesebb olimpiai bajnokunk olvasható. A kép jobb oldalán három vívót ábrázoló bélyeg látható, mellette vívófigura. A levelezőlapot a nagyobb forgalmú postahivatalok árusítják. A magyar bányászat története című bélyegkiállítás még ma, június 29-ig tekinthető meg a Miskolci Egyetem A/l. sz. épület magasföldszintjén. Az esemény kapcsán kerül megrendezésre az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület centenáriumi ünnepsége is. A miskolci 1. Sz. Postahivatal „Az alapítás Centenáriuma Emlékére Nagybánya, 1896,/Selmecbánya 1892—1992” elnevezésű bélyegzést alkalmazott június 26—27-én. Lajtha László születésének 100. évfordulója tiszteletére és a 730 éves a szigligeti vár emlékére a Magyar Posta Vállalat alkalmi levelezőlapokat hoz forgalomba. Az eseménybélyegzőket június 30-án fogja alkalmazni a budapesti 4. Sz. Postahivatal. Ekkor az arra kijelölt postahivatalok kérésre használni fogják az elsőnapi bélyegzőt is. A „Falunapok” feliratú bélyegzést a lakitelki posta- hivatal fogja használni július 4-én és 5-én. Július 4-én, a Sátoraljaújhely, 1. Sz. Postahivatalban lehet megszerezni a „28. Országos Vasutas Eszperantó Találkozó” feliratú bélyegzést. Abaújdevecseren, június 27-én, az encsi postahivatal bélyegzéssel emlékezett meg az „Emléktábla-avatás, Csorna József 1848—1917” ünnepségről. Az „Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének nyári ülése” elnevezésű bélyegzőt június 29-én fogja használni a budapesti 57. Sz. Postahivatal. A belapátfalvai postahivatal július 1-jén, a „Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége, Dr. Szilassy Aladár-emlék- tábor” bélyegzéssel fogja ellátni az ott feladott postai küldeményeket. A „Kétévesek lettünk — Kurír” feliratú bélyegzést július 2-án lehet megszerezni a budapesti 8. Sz. Postahivatalban. Július 3-án a budapesti 57. Sz. Postahivatal fogja használni az „Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Parlamenti Közgyűlése” feliratú bélyegzőt. A drégelypalánki postahivatal július 4-én, a „Drégelyvár hős védőinek emlékére” feliratú bélyegzéssel fogja elláitni az ott feladott postai küldeményeket. R. L. A Parlament jegyzőkönyvéből Dr. Hatvani Zoltán (SZDSZ) interpellációja Dr. Hatvani Zoltán, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellációt nyújtott be dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszterhez, a gázszolgáltató vállalatok privatizációja tárgyában. Tisztelt Elnök Űr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Űr! A Ház szabályai szerint írásban már benyújtott interpellációm kérdését szóban is előadva kérdezem öntől, miniszter úr: Mi lesz a tulajdonosi sorsa azoknak a helyi gázvezetékeknek, amelyeket tanácsi és lakossági, ma pedig önkormányzati és lakossági pénzekből valósítanak meg? Mielőtt azonban válaszát kérném, engedje meg, hogy képviselőtársaim, valamint a rádióra és televízióra figyelő honfitársaink számára tájékoztatásul kis háttérinformációval szolgáljak. Miért fontos ez a kérdés? Fontos ez a kérdés azért, mert nagy jelentőségű, nagy értékű, a gázszolgáltató vállalatok vagyonának mintegy felét kitevő vagyontárgyadról van szó. Fontos ez a kérdés, mert a lakossági gázellátásban jelentős szerepet betöltő vagyontárgyadról van szó. És nagyon fontos kérdés, mert olyan lakossági befizetésekről van szó, amelyek értéke csupán 1991-ben több milliárd forintot tett ki. És különös jelentőséget ad ennek a kérdésnnek az, hogy ma, amikor a privatizációk, a reprivatizációk és a piacgazdasági átalakulás korát éljük, rendkívüli jelentősége van a vagyontárgyak tulajdonjogi tisztázásának. Olyan tulajdonjogok tisztázásának különösen, amelyek az átalakulás után a tulajdonos számára osztalékot jelenthetnek, a tulajdonos számára kötelezettséget, fenntartási és üzemeltetési költségeket jelentenek, esetleg a fogyasztói árba való beleszólás jogát jelenthetik. Tisztelt Miniszter Űr! Végezetül még egy kérdést fel kell tennem, amit bár tekintsen költőinek, mert ezt írásban nem nyújtottam be: A lakosságot és az önkormányzatokat rendkívüli módon érdekli az, hogyan lehetett előkészíteni úgy a gázszolgáltató vállalatok privatizációját, hogy ilyen fontos, alapvetően fontos tulajdonjogi kérdéseket előtte nem tisztáztak, nem sürgették, vagy nem várták meg az 1969-es gáztörvény módosítását, amely már tavaly óta a képviselők kezében van tulajdonképpen. Köszönöm szépen a figyelmüket, és 'kérem miniszter úr válaszát. Elnök: Köszönöm. Az interpellációra dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter úr válaszol. Dr. Szabó Tamás, tárca nélküli miniszter: Elnök Űr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek azzal, hogy a gázszolgáltató cégek leendő tulajdoni szerkezete egy nagyon fontos kérdés. Azzal is egyetértek, hogy ennek kiindulása az, hogy kinek a tulajdonában van pillanatnyilag? Az önkormányzati törvény a közüzemekkel kapcsolatban valami olyasmit mondott ki a 107. §-ban, hogy az ön- kormányzatok tulajdonába kell adni a közüzemeknek a vonalas létesítményeit, építményeit a belterületi határokon belül, kivéve azokat, amelyek a kizárólagos állami tulajdon körében maradnak. Ezenkívül a kérdésről rendelkezett az önkormányzati tulajdonátadásról szóló törvény, és most zajlanak azok az egyeztetések és folyamatok, amelyek bizonyos vonalas létesítmények ön- kormányzati tulajdonba adását szolgálják. Maguk a gázszolgáltató cégek — miután az OKGT korábbi szerkezetéről leváltak — államigazgatási irányítás alatt működő állami vállalatok ebből a szempontból, ha a társasági jog szerint nézzük, akkor 100 százalékban állami vállalatnak tekinthetők. Teljesen mindegy abból a szempontból, és a korábbi szerződéseik erre alapot adnak, hogy miből jött létre ez az infrastruktúra, ami ma vagyonukat képezi. Teljesen mindegy, hogy állami támogatásból közvetlenül, teljesen mindegy, hogy a tröszti kereten keresztülmenő állami támogatásból, teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy szintén korábban állami pénzeknek tanácsok számára való átadásából, és abból a szempontból is teljesen mindegy, hogy úgymond beruházási hozzájárulásból jött létre, lakossági befizetésektől. Itt egy analógiát szeretnék mondani, mert ugyanúgy, ahogy senki nem tulajdont és opciót vásárolt az elmúlt időszakban, mondjuk egy út fejlesztése, beruházási hozzájárulása, áram, teljesítmény növelésének beruházási hozzájárulása, szennyvízlétesítmény beruházási hozzájárulása kapcsán itt sem tulajdont és nem opciót vásárolt a korábbi időszakban az, aki ebben részt vett, és a korábbi törvények és szerződések ezt az állam tulajdonában hagyták. Ma tehát ezek a cégek állami tulajdonnak tekinthetők. Az állami tulajdon tekintetében részben folyik az önkormányzati törvényből következő vagyonátadási folyamat, másik oldalról meghirdetésre került egy versenyfelhívás, ami ezeknek a cégeknek a tőkeemeléses privatizációját, magyarul: egy kisebb részének, tulajdoni hányadának átengedését tőkeemeléssel, tőkeemelés ellenében valósítaná meg. Ebből a szempontból az interpellációban megfogalmazott kérdésre, hogy kinek a tulajdonába kerül a ma állami tulajdonban levő gáz- szolgáltató vállalatok tulajdonának egy része, akkor tudok válaszolni, amikor ez a tender eredménnyel lezárul, és akkor tájékoztatni fogom a képviselő urat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) Elnök: Köszönöm miniszter úr válaszát. Viszontválaszra átadom a szót Hatvani Zoltán képviselőtársunknak. Hatvani Zoltán (SZDSZ): Miniszter Űr! Természetesen nem fogadhatom el az ön válaszát. Ez a válasz nem tisztázta azokat a kérdéseket, amelyek felmerültek az önkormányzatokban, felmerültek a lakosság ezzel foglalkozó részében. Ez a válasz nem oszlatta el azokat a kételyeket, amelyek a gáz- szolgáltató vállalatoknál is felmerültek, ön egy posztszocialista államosítási koncepciót tárt imént elénk. Ez az államosítás tulajdonképpen ugyanolyan önkéntesen történt, mint annak idején a földek elvétele, vagy bármilyen más vagyontárgy elvétele. Nagyon jól tudjuk, hogy egy 1969-es törvény alapján önként írták alá a lakosok. Hozzájárulásról beszélünk, de tulajdonképpen a teljes helyi gázvezeték megvalósítása önerőből történt a legtöbb helyen. Tehát a gerincvezeték kivételével valamennyi vezeték. A gázszolgáltató vállalatoknál is sok kérdés vár tisztázásra. Hogy csak ’ egyet említsek meg: ezek a vállalatok nulla értéken vették át és tartják nyilván ezeket az óriási értékű — mint mondottam —, a gázszolgáltató vállalatok vagyonának mintegy felét kitevő vezetékeket. Ezek nem amortizálódnak. Nem tudom, miként fogják megoldani ezek üzemeltetési, felújítási és fenntartási munkálatait. Hogyan fogják azokat elszámolni? Nem volt szó a fogyasztói árakról. Korábban ugyanis arra való hivatkozás volt, hogy olcsó gázt kapott a lakosság. A gáz árát hamarosan fel fogják emelni, azok, akik most fektették be pénzüket, kölcsönt vettek fel gázvezeték építésére, már bizonyára nem olcsó gázt fognak hamarosan kapni. Tehát ezeket a válaszokat, miniszter úr, nem tudom elfogadni, és nagyon kérem képviselőtársaimat, fontolják meg, különösen kérem kormánypárti képviselőtársaimat, fontolják meg, hogy önöknek mennyiben elfogadható ez a válasz, hisz’ — mint ellenzéki pártok — a választás előtt külön kiemelve a gázszektor sokszínű tulajdonviszonyait, emlegettük azt, hogy lesz önkormányzati, lesz lakossági tulajdon is benné. Itt igen nagy összegű befizetésekről van szó. Ezeket a befektetőket, akik az 1969-es törvény és egy NIM-rendelet alapján fizették be és vettek fel kölcsönöket, nem lehet ebből a tulajdonból — véleményem szerint — kisem- mizni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps) Elnök: Köszönöm. Hatvani Zoltán képviselőtársunk nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem az Országgyűlést, él’fogadja-e a miniszter úr válaszát? Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 111 „igen” szavazattal 72 ellenében, 20 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Megváltoztak az idén az amerikai vízuralottó-prog- ram feltételei. Az idei programra személyenként csak egy 'pályázatot lehet beadni — közötte az MTI-vel az Amerikai Nagykövetség sajtóosztálya. Egyúttal felhívják az 'állampolgárok figyelmét. hogy áki több pályázatot ad' be, automatikusan kizárja imaigát a programból. Ezt azért tartják szükségesnek közölni, mivel megjelentek olyan hirdetések, amelyékben cégek, illetve magánszemélyék ajánlják, hogy anyagi szolgáltatás fejében több pályázatot i® beadnak magyar állampolgárok nevében. A vízumlottó-programot az Egyesült Államok külügyminisztériuma szervezi a világ 34 országában a helyi konzulátusok közreműködésével. A iprogram keretében három éven keresztül évente 40 ezer ember kap bevándorlási engedélyt az USA-'ba. Az új bevándorlókat lottórenidszerben sorsolják ki a jelentkezőik közül. Az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének .tájékoztatása szerint tavaly összesen 19 millióan jelentkeztek a programra. Az első 50 ezer jelentkező közül sorsolták ki a 40 ezer nyertest. Az elmúlt évben 240 magyar állaim,polgár jutott ki ily módon az USA-iba. A legszerencsésebbek egyébként az írek voltak, összesen 20 ezren nyerték amerikai tartózkodási engedélyt. Az idei program részletei — amelyet Washingtonban dolgoznak ki —• még nem ismeretesek, várhatóan azonban júliusban megérkeznék a magyarországi nagykövetségre is. Azonban már tudható, hogy a jelentkezési feltételek között ismételtein szerepéi, hogy a pályázó rendelkezzen amerikai állásajánlattal. A jelentkezés továbbra is ingyenes. (MTI)
