Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

1992. június 29., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Kudancsveszély! A kullancsok által terjesztett betegségek, a kullancs-encephali- tis és Lyme-kór. A kullancs-encephalitis állatról emberre terjedő megbetegedés. Az. erdei kisállatok a reservoárok, átvivő a kullancs. A fertőzött kul­lancs csípésével a bőr alatti kötő­szövet kapillárisain át a nyirok­csomókba és a lépbc kerül a kul- lancs-encephalitis (agyvelőgyulla- dás) vírusa, elszaporodik és a köz­ponti idegrendszerbe tör be. A be­tegség lappangási ideje: 8-15 nap. A klinikai kép változatos, jellem­ző a kétfázisú lázmenet. Enyhébb esetben influenzás tüneteket utá­noz. Tarkókötöttség, hányinger, hányás jelentkezhet. A fertőző forrás a vírushordozó erdei kisál­latok, háziállatok közül a kecske. A fertőzés átvivője, terjesztője az erdei kullancs. Az ember fogé­kony, de a fertőzés gyakran enyhe tünetekkel zajlik le. Az utóbbi 5 évben elhalálozás nem volt. Az országban Vas, Zala, Somogy me­gye a legfertőzöttebb terület, Za­lában a természeti góc a legaktí­vabb. Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében az utóbbi 5 évben 1990- ben 5, I99l-ben 4, KE megbete­gedés volt. Az utóbbi 4 fertőzött­ből 3 fertőzés a Zemplén-hegy- ségben történt, egy ózdi volt. Valamennyien maradványtünetek nélkül gyógyultak. A megbetege­dések szezonális előfordulásúak, a betegek 80 százaléka országosan április-augusztus között fertőző­dött, a második hullám szeptem­ber-októberre esett. Csecsemő megbetegedés nem volt az ország­ban. Kisgyermek kevés betegedett meg. Típusos felnőttkori megbe­tegedések voltak. A fertőzés veszélyének legin­kább az erdészeti dolgozók, vadá­szok, gombát szedők, kirándulók, tájfutók vannak kitéve. Hosszú évek óta 1991-től lehetővé vált, hogy minden magyar állampolgár hozzájuthasson a kullancs-encep- halitis elleni oltóanyaghoz. Ter­mészetesen a megelőzéshez tar­toznak a rovarriasztószerek, a kul­lancsok felismerése és mielőbbi eltávolítása. Az egyének immuni­zálására igen jó a FMSE vakcina, amely orvosi receptre a patikák­ban kapható. A Lyme boreeliosis betegséget szintén a kullancsok terjesztik. Kórokozója a Borellia burgdorferi baktérium. Magyarországon az utóbbi 5 évben mintegy 3000 ese­tet ismertek fel. A legjellegzete­sebb klinikai tünete a kullancscsí­pés körüli bőipír, felismerése ön­magában elegendő a Lyme borel- liosis diagnosisához. Előfordulnak központi s perifériás idegrendsze­ri tünetek, ízületi gyulladások, szívizomgyulladás, szemészeti szövődmények is, egyéb tünetek is. A betegség általában jól gyó­gyítható. Penicillin per os, vagy doxycyclin kezelés javulható. Megelőzés: mivel a parazita erősen fénykerülő, a fedetlen test­részeken ritkán csíp. Nem szabad elmulasztani a kirándulók, vagy erdőn-mezőn végzett munka után a minden testrészre (hajlatok, ha­jas fejbőr!) kiterjedő vizsgálatát. Sokan azt hiszik, hogy a kullancs­csípésre csak az erdőben kell szá­mítani. A parazita kullancs azon­ban semmivel sem ritkább a még­oly gondozott keitekben, hétvégi házak körül sem. Azokon a helye­ken, ahol nagymérvű kullancsár­talom észlelhető az ott dolgozókat (erdei munkások, favágók, erdé­szek) riasztószerrel rendszeresen védeni kell. A kirándulók, gontbá- zók, tájfutók, kiskerttulajdonosok figyelmét is felhívjuk a Protekt-B szúnyog- és kullancsriasztó aero­szol, Szuku rovarriasztó aeroszol, Szuku rovarriasztó krém, Szuku szúnyog- és kullancsriasztó kendő alkalmazására. A kullancs minél hamarabbi el­távolítása fontos, hogy a fertőzést elkerüljük. Fogjuk meg csipesszel a kullancsot, minél közelebb a bőrhöz és lassú, de folyamatos húzással távolítsuk el. Ne rángas­suk! Segíti az eljárást, ha a kullan­csot háti oldalára fordítjuk és köz­ben enyhe csavaró mozdulatot végzünk. Lehetőleg ne nyomkod­juk a kullancs potrohút. Még ve­szélytelenebb eltávolítás, ha a kullancs bőrbe fúródott feji vége előtt kb. 1 mm-re megtámasztott bicska hegyével mintegy kipöc­köljük az élősdit. (A mozdulat olyan finom legyen, hogy a bőrfe­lületen sérülést ne okozzon.) A csípés helyét fertőtlenítsük jód- tinkturával. Általánosan elterjedt az a nézet, hogy ha beszakad a kullancs feje, az súlyos következményekkel jár. Pedig a bőrben maradó fejrészek már nem tartalmaznak fertőző for­rást. Az esetleg bennmaradt fej­rész néhány nap múlva szálka módjára kilökődik. Sokkal hasz­nosabb tehát minél hamarabb ki­tépni a kullancs parazitát, mint esetleg órákat (napokat) várni, hogy szakember távolítsa el. Az 1 m 1 -es jódampulla gyógy­szertárakban recept nélkül kapha­tó. I)r. Munkácsy Magdolna megyei tisztiorvos járványügyi osztályvezető főorvos Tanulságos templomi hangverseny Falragaszok, szórólapok adták tudtára a mezőkövesdi lakosok­nak, hogy Mátyus Gabriella orgo- naművész és Pető Károly zeneis­kolai tanár hangversenyt ad a Me­zőkövesdi Nagytemplomban. De a falragaszok valahogy eltűntek az utcákról, helyüket a Keresz­tény Zenei Fesztivál Élő Kövek rockegyüttesének hirdetményei foglalták el. A templomi hangver­seny kezdetekor még dübörögtek decibeljeik, behallatszott a temp­lomba is, hiszen alig 150 méterre a nagytemplomtól hirdették a hangfalak dörömbölő szerénység­gel, hogy „keresztény rock” is van a világon! Bent mintegy 40- 50, a szabadtéren 400-500 ember volt kíváncsi a kél, egyidőben zaj­ló hangverseny valamelyikére. A templomi műsorban eredeti­leg tizenegy mű szerepelt (például Bach. Telemann, Mendelssohn, Kodály, Gárdonyi alkotásai), csu­pa gyöngyszeme a zeneirodalom­nak. Viszont volt egy bökkenő! A műsort be kellett fejezni este 7 órára, az esti litánia kezdetére - de a műsorra kevés az egy óra! így rövidíteni kellett, és „hajtani”, hogy a maradék beleférjen az idő­be. A közönség ömlesztve kapta egymás után a zeneszámokat, nem futotta egy-egy eligazító be­mutató szóra sem. Mátyus Gabriella brilliáns or­gonajátékát, Pető Károly gondo­san kimunkált fuvolajátékát mél­tán tapsolta meg a közönség. Csak dicsérőleg lehet szólni Jacsó Erika szakiskolai növendék fuvo­lajátékáról is, mellyel szépen beil­leszkedett a színvonalas műsorba. De a sietség egy kicsit rányomta bélyegét az előadásra, a lassúbb tételek eleje kicsit feszítettebb tempóban hangzott el a megenge­dettnél. Ez a színvonalas hangverseny megérdemelte volna a körültekin­tőbb szervezést, a rendezvények koordinálása is előzetes tennivaló lett volna. Mindezek ellenére úgy találom, akik a templomi hang­versenyt hallgatták, a jobbik részt választották. Burányi Dezső nyugalmazott ének-zene szakfelügyelő Programozható világ? Tegnap elváltam az agyamtól. Nem, ez még nem skizofrénia, (talán), csak olyan gondolkodhat­nék. Elvonatkoztattam az agyam magamtól. Legalábbis azt az élő masszát, amit mi agynak neve­zünk, melynek milliárdnyi neu- ronjain, szinapszisain keresztül „rohangálnak” az impulzusok, utasítva minket a különböző cse­lekedetekre. Kit minket? Volna az agyunknak saját élete? (S röhög magában ha róla gondolko­zunk...) Tud önmaga gondolkoz­ni? Vagy önmaga vagyunk mi?... Jópofa dolog. Mi testünkkel ki­szolgáljuk őt, ő pedig cserébe se­gít a „rendszernek” fenntartani a homeosztázisát. Ám igazából ez nem önzetlen cselekedet, hiszen életéhez szükséges a „miénk”, őt is a szív élteti. S mit tesz még? Én nem akar­tam megtanulni a fájdalmat, nem akartam érezni a félelmet, s nem akartam tudni a halált. Ezt is mind „neki” köszönhetjük... Agykontroll De állítólag semmi nem tart örökké. Az agy hatalma sem. Mert befolyásolhatjuk, mégpedig saját magával. (Azaz velünk. Hagyjuk, mert belezavarodunk!) Legalábbis kihasználhatjuk. Ha már ő a felelős a testért, tartsa is egészségben, sőt ha baj van. tegye egészségessé. S általa valósulja­nak meg céljaink is. Jose Silva fejlesztett ki egy módszert, mely­nek segítségével újjászülethetnek az emberek. A dolog persze jog­védelem alatt van, tanfolyamon sajátítható el, úgyhogy óvatos kell legyek. A lényege azonban nem a gyakorlatokon áll vagy bukik, ha­nem az elv elfogadásán. A csodálatos számítógép ott a koponyánkban mindent elraktá­roz, amit életünk során hallunk, látunk, tapasztalunk. Ám ő nem egy „finomkodó tolmács”, s rá­adásul még humorérzéke sincs, nem tud különbséget tenni a való­ság, illetve a szavak, és gondola­tok között. Ha például azt mondo­gatjuk magunknak, hogy megfáj­dul a fejem ettől a ricsajtól, agypaj­tás komolyan veszi - s megfájdul a fejünk. Ha azt mondjuk, halálo­san fáradtak vagyunk, hát azok le­szünk. S ha a citromra gondolunk, megindul a nyálelválasztásunk... „Veszi” szépen sorban az objek­tív, és a szubjektív adatokat. Az elsőt nem tudjuk befolyásolni, a második viszont programozó ha­tású. Miért ne programozhatnánk tehát a jót?... Ha azt mondjuk, hogy „a fene vigye el, nem jut az eszembe” nem fog az eszembe jutni. De ha azt mondom, hogy „pillanat, mindjárt eszembe jut”, akkor úgy lesz. Ne azt mondjuk tehát, amit nem szeretnénk, ha­nem amit igen. A problémacentri­kus gondolkodásból váltsunk át megoldáscentrikus, pozitív gon­dolkodásra! Végezzünk gondolat­nagytakarítást!... Alfa-béta gondolatok Agyunk is (ahogy a szív) egy­fajta lüktetésben él, másodpercen­ként húszat „dobban”, s elektro­mos impulzusokat bocsát ki. Ha éber állapotban vagyunk, akkor a béta agyhullámok vannak több­ségben, mikor alszunk, a théta do­minál. Viszont van egy olyan álla­pot. valahol az alvás és ébrenlét határán, ahol az alfa hullámok vannak túlsúlyban. Ez az agy leg­kiegyensúlyozottabb állapota, ahol akár madarat is fogathatunk vele, azaz mindent megtesz, amit parancsolunk. A figyelmünk ilyenkor inkább befelé fordul, az időérzék, térérzék torzul, ez a bel­ső tudatosság szintje. Az agy- kontrollos - míg itt más elalszik - kitágítja a tudatosságát. S ha meg­szabadult haragtól és gyűlölettől (hiszen ezek is gyengítik az im­munrendszert) akkor a programo­zása (irányított gondolatok) hatá­sos lesz. Ártani nem tudunk ezzel a módszerrel. Hiába is szórunk át­kokat alfában, nem fog működni. Használni viszont annál inkább. S a határ ott van, ahol hisszük... Nem mi magunkat kell alfába vigyük, csak hagyni kell, hogy odajussunk. S onnan üzenve társ- teremtői lehetünk ennek az élet­nek nevezett akárminek. Gyógyít­hatjuk magunkat és másokat, a leghihetetlenebb dolgok megtör­ténhetnek. Fejlődött már vissza agykontrollal daganat, epekő, gyógyult meg szénanátha és trom­bózis és ez még mind semmi! Falevélben... A tanfolyam harmadik napján „kirándulást tesznek” a hallgatók ásványokban, növényekben, álla­tokban, s az emberekben is. Ezek után egy kis gyakorlással képessé válnak arra. hogy elképzeljenek egy embert, s „szintjükre menve” lássák, hogy mondjuk milyen be­tegségben szenved. Akkor is, ha | még soha nem találkoztak. Képe- f sek lesznek elveszett tárgyakat | megkeresni, gyorsabban, és haté- 1 konyábban tanulni, parkolóhelyet f találni a nagyvárosokban, és min- 1 denféle egyéb csodákra. S kihasz- ] nálhatják a kollektív tudattalant. I tudhatnak mindent, amit az embe­riség egyszer már megtanult. Érdekes jelenséget figyeltek J meg például a japán majmoknál. A homokba szórt krumplit csak úgy, homokosán rágcsálták égé- ] szén addig, míg egy kismajom vé- \ letlenül le nem mosta, s rá nem jött, hogy úgy azért ehetőbb. Az adott szigeten gyorsan terjedt a kurmplimosás, s a tudósok észre­vették. hogy az ilyen fajtájú maj­mok a többi szigeteken is lemos­sák a burgonyát. Vagyis a jelenség összmajomtudássá vált, szinte egyik pillanatról a másikra. És ez így van... Egy, kettő, három, „tudatom a tudatosság mélyebb szintjén mű­ködik. Minden nap és mindenho­gyan egyre jobban és jobban va­gyok.” (Jogdíj?) Hogy mettől- meddig öncsalás, önámítás ez az. egész, (hogy az-e?) azt még nem tudom. Hogy a „Hogy vagy?” j kérdésre lehet-e „Egyre jobban”-! válaszolni, ha az ember kutyául érzi magát, nem tudom. De elhi­szem. hogy harag nélkül, „emész­tetlen lelki falatok" nélkül nyu- godtabban lehet élni. A szervezet csodálatos öngyógyítási folyama­tait pedig igenis fel lehet erősíteni az aggyal. „Az vagy. amit gon­dolsz.” És ez így van!... Dobos Klára Pataki séta a belvárosban Fotó: Laczó József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom