Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-26 / 150. szám
£7 ÉSZAK BORSOD-ABAb VL'ja'A MifrO^ -*-]V.-----r a XLVIII. évfolyam, 150. sióm 1992. június 26. Péntek Ára: 9,60 Ft PLEN FÜGGETLEN NAPILAPJA „Százezrekben számolják a munkanélkülieket az országban, ám egy réteget ennek még a szele sem érintett meg. Ahol százával bocsátják útjára a munkást, ott ugyanolyan létszámban maradnak az adminisztrátorok és a vezetők. Kevesebb munkáshoz miért nem kell kevesebb vezető? Ezt kérdezte a nemrégiben Miskolcon megtartott félidei MDF-fó- rumon az egyik résztvevő. Aztán hozzátette, miért nem zavarják el „ezeket" úgy mint ahogy azt annak idején Rákosi Mátyáséit tették?" Mile Lajos országgyűlési képviselő a következőképpen válaszolt:- Azt hiszik, megnyugszik a munkás, ha néhány vezetőt menesztenek, az lenne talán a gyógyír a bajaira? Aligha. Másrészt mi nem vagyunk Rákosiék és nem szándékozunk a nyomdokaikba lépni ezután sem. Ha azt tennénk, amit ők tettek, mi különböztetne meg bennünket egymástól? Az elzavarás önmagád ban olyan dolog ha mi zavarunk el valakiket, holnap mások zavarhatnak el minket és aligha lehet ez a mi jövőnk. Most olyan a helyzet a nagyüzemekben, hogy pártállástól függetlenül mindenkinek el kell követnie mindent a helyzet megoldására. Mi lesz az emberekkel? Mi is ezen gondolkodunk. Az elkeseredettség jogosságát nem lehet cáfolni. Érthető az is, ha az emberek azt mondják, nem érdekli őket a foglalkoztatási alap, nekik munka kell. A munkahely- teremtéshez pedig tőkére lenne szükség, mert a beruházások enélkül elképzelhetetlenek. Most nálunk a kora kapitalista társadalom jegyei mutatkoznak és ebben olyan jelenségek is felszínre jutnak, amelyek indulatokat ébresztenek, s főleg azok körében, akiknek nincs munkájuk ... Közbeszólás szakította félbe a válaszadó mondatait, és az idősebb férfi azt vetette fel, hogy az előző társadalom nem volt ilyen kíméletes, az ő munkában eltöltött negyven éve alatt sok mindent lehetett csinálni kérdezés nélkül is, most miért ne lehetne. Ha a kemény beleavatkozást nem is, de a kisebb nyomás hatását ki kellene erőltetni. Erre a kérdésre Balázsi Tibor így válaszolt:- A kicsi, a kisebb, nem egzakt mérési kategória, ki mondja meg, hogy mennyi számít még kicsinek, menynyi nem. Mi nem folyamodhatunk olyan módszerekhez, mint az előző rendszer, amelynek lebontásán fáradoztunk. Ha megtesz- szük, akkor máris fertőzöttekké válunk. Erre pedig semmilyen esetben sem vállalkozhatunk. - hangzott a válasz. N. J. Megkezdődött az aratás! Dél-Borsodban, Tiszatar- jáin, Igrici és Tiszakeszi közös gazdaságában — a Ti- szamenti Mgtsz-ben elkezdték az aratást. Itt az őszi árpa érett be, amelyet 120 hektáron termesztenek. Mint azt Tóth Imre elnökhelyettestől megtudtuk, itt még „egyben van a tsz” és nem kft.-re osztódott termelői egységek irányítanak. A szakember szerint közepes termésre számítanak az 1300 hektár őszi búzatáblán, a 350 hektár tavaszi árpából és a 300 hektár borsó vetőmag előállításából. A 13 százalékos nedvességtartalmú őszi árpa területet tegnap már hót E 512—16—17-es kombájn vágta és a remélt 3,3 tonna hektáronkénti hozammal is meg kell elégedniük. Ugyanis a korai aratás a kényszerérés miatt a tavalyi termésátlagnak alig a fele jött be. Ez a mennyiség csupán a tagok kielégítésére lesz elég, mivel a 31 tagot éppen csak kielégíti a keszi határ. Igrici, Tiszakeszi és Tisza- tarján határát összefogó 7400 hektáros gazdaságban Rezsa- bek Imre főállattenyésztő is figyelemmel kíséri az aratást: — A tagi igény mintegy 31 vagon — mondja és arról tájékoztat, hogy minden tsz- tag hat mázsa árpát kap a közöstől. Hét E—512-es, E—516-os, E—517-es kombájn falja be az őszi árpaterület utolsó négyzetmétereit, mire e sorok megjelennek, talán már a 300 hektár borsó vetőmagot is megkezdik betakarítani, hogy később a tavaszi árpára, majd az 1300 hektár őszi búzára térjenek át. — Nem igazi aratás ez már — mondja az elnökhelyettes Tóth Imre —. Valaha ünnepélyesebb volt a kezdés, a hangulat ma már csak egy nehéz feladat a sok közül. Az emberek lelkivilágát borzolja az a félbesikeredett kárpótlás, a traktorosok, kombájnosok, szemszállítók munkáját befolyásolja, hogy másnapra tudunk-e annyi pénzt összeszedni a melléküzemágakból, vagy a sertés- tenyésztésből, vagy a kereskedelmi egységektől. .Mert volt már arra is példa, hogy nem tudtunk üzemanyagot venni, ezért álltak a gépek. A kárpótlás miatt is sok a bizonytalanság, az aranykorona-igénylés majdnem több, mint az összes földterület, ki tudja, mi lesz holnap? A hét kombájn persze dolgozik, mit is tehetnének, szállítják befelé a termést, függetlenül attól, hogy ki, hol, mennyi területet igényei majd vissza, függetlenül attól, hogy együtt marad-e majd a tagság, vagy szétválik, hogy megéri-e Ladányi Józsefnek, Baranyi Jánosnak és társainak kombájnol- ni, éjt nappallá téve. Addig is az őszi árpa betakarítása után borsó, tavaszi árpa kombájnolás a sorrend, majd pedig 1300 hektár kenyérgabona következik. Ök még boldogok és gondtalanok. Reggelenként találkoznak a bölcsiben, s ha együtt a csapat, egyszeriben hozzálátnak egész napos komoly elfoglaltságukhoz, a játékhoz. A lányok babáznak, a fiúk autóznak. Ilyenkor nyáron persze a legjobb az udvaron lenni, hiszen ott a homokozó, lehet nagyokat futká- rozni, s - mint e miskolci bölcsődében is - időnként hűsölni a fák árnyékában. Elfáradtak a kicsinyek akkor is, midőn éppen ott járt fotóriporterünk. Leültek szép sorjában a fák tövében levő kis lócára, s vígan kortyolgatták a szomjukat oltó, friss langyos teát. Nyugton persze csak addig voltak, míg az utolsó cseppje is eltűnt a pohárból. A leg. fürgébb teázó már türelmetlenül várta kis társait, — feledve milyen hosszú még a délelőtt, s annyit lehet még játszani!... (gy. k. - I. j.) Döntött a megyei közgyűlés Támogatások a szociális alapból Maradnak az iskolaigazgatók Tegnap tartotta meg júniusi ülését Borsod-Abaúj- Zemplén megye közgyűlése. A napirendi pontok közül most kettőt emelünk ki, amelyek biztoson felkeltik a szélesebb közvélemény érdeklődését is. A megyei önkormányzat elsőként a nevelési és oktatási intézmények igazgatói állásaira kiírt pályázatok ügyében határozott. A pályázati felhívások a közgyűlés februári döntése után jelentek meg az Észak-Ma- gyarországban és négy megyei fenntartású intézmény, igazgatói székének további sorsára vonatkoztak. Az Abaújkéri Általános Iskola és Nevelőotthon vezetője továbbra is Lovászi Gyula marad. A megyei önkormányzat vita nélkül fogadta el a Kurityáni Általános Iskola és Diákotthon jelenlegi vezetőjének pályázatát is, így továbbra is Eperjesi István lesz az igazgató. Má jóval hoszabb, s alkalmanként parázs vita után foglalt állást a testület az encsi Váci Mihály Gimnázium, továbbá az ózdi Bródy Imre Ipari Szakközépiskola igazgatóinak kinevezésével kapcsolatban. A kiírást követően az említett oktatási intézményekből egyaránt két-két pályázat érkezett a megyei önkormányzat címére. A két középfokú iskolában szavaztak a tantestületi tagok, majd a pályázatokat — több fordulóban — elemezték és értékelték a közgyűlés illetékes bizottságában is. E bizottság vezetője, Lénárt Béla tanácsnok részletesen szólt mindazokról az emberei, etikai és jogi problémákról, amelyek megnehezítették a döntést. A közgyűlési vitában elhangzottakra egy későbbi cikkünkben érdemes lesz még visszatérni, most csak annyit, hogy mindkét intézmény tantestülete a kinevezendő igazgató személyét illetően erősen megosztott. A tantestületeknek egyébként csak véleményezési joguk van, a kinevezésekről a jelenlegi szabályozás szerint a megyei önkormányzat önállóan dönt. Nos, a két határozat két és félórás vita után megszületett: az encsii gimnáziumban Borsos István, míg az ózdi középiskolában dr. Zanócz Erzsébet marad az igazgató. A megyei önkormányzat az 1992. évi költségvetésében 10 millió forintot különített el szociális alapként, amelyből pályázatok útján •lehetett pénzügyi támogatásokat elnyerni. E pályázati (Folytatás a 2. oldalon) Teret neveznek el Romek Strzalkowskiról 1991. október 22-e óta utcanév és kétnyelvű bronztábla őrzi Poznanban Mansfeld Péter ’56-os magyar forradalmár emlékét, akit akkor ítéltek halálra a várbírók, amikor az eseményekben még kiskorúként részt vevő ifjú nagykorúvá vált. Az ’56-os forradalmat megbosszuló vérbírák e különös cinikus kegyetlensége méltán váltott ki megdöbbenést minden jóra törekvő emberben, csakúgy, mint az a kegyetlenség, amely ugyancsak 1956-ban Poznanban, a véres csütörtöknek nevezett napon, június 28-án történt, amikor az ottani Biztonsági Hivatal előtt tüntető gyerekekbe lőttek. Ezek között volt Romek Strzalkowski 13 éves diák, aki azzal írta be nevét a modern lengyel történelembe, hogy azon a véres napon, amikor a városi villamos- vasút zászlót tartó három munkásnőjét az épületből leadott sortűz leterítette, felemelte a lehullott zászlót és újra kibontotta a sok ezres tömeg előtt, A Biztonsági Hivatalba szorított lengyel biztonsági szolgálat emberei természetesen őt is lelőtték. Halála így vált a lengyel történelem utolsó évtizedei beteljesületlen reményeinek jelképévé, s mementójává annak a kegyetlenségnek, amelyet a néphatalom nevében a lengyel néppel szemben is elkövettek a diktatórikus hatalom képviselői és kiszolgálói. A két fiatal áldozat sorsában is összefonódó messzi hagyományokon nyugvó magyar—lengyel jó viszony most azzal válik gazdagabbá, hogy a miskolci közgyűlés határozata alapján a Szentpéteri kapuban, a volt Katowice étterem előtti teret a poznani véres fekete csütörtök e fiatal áldozatának emlékére, Romek Strzalkowski térnek nevezik el. A tér elnevezésének ünnepségén, amely június 27- én, 14 óra 30-kor kezdődik, részt vesz Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, a varsói magyar követség, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete, valamint Poznan város küldöttsége, a város polgármesterének vezetésével, aki megemlékezik a 36 esztendővel ezelőtt történt poznani eseményekről. A térkeresztelőn, Csoba Tamás vendégeket köszöntő szavai után Göncz Árpád mondja az avatóbeszédet, bizonyítékául annak a tiszteletnek, amelyet a történelmi-társadalmi változtatásokért életáldozatra is képes hősök iránt érzünk. Az emlékező beszédeket kulturális program, valamint a részt vevő képviseletek koszorúzása követi. (gyöngyösi)
