Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-25 / 149. szám

1992. június 25., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 1 2 „Iiiitt" a Szerencsi Hírek! Italbolt vagy kocsma? Ha volna - nem tudom van-e - Szerencsen rikkancs, bizonyára így köszöntené mostanában Sze­rencsen a munkába igyekvőket. Megjelent a Szerencsi Hírek, egy új, közéleti, információs napilap. „Olvasókat és szerkesztőket egyaránt izgalommal tölt el egy- egy új lap megjelenése. A Szeren­csi Hírek megint csak azt bizo­nyítja: a szőkébb közösségeknek szükségük van rá, hogy gondjaik­ról és örömeikről a maguk sző­kébb körében beszélhessenek.” Göncz Árpád sorai ezek, aki Bekö­szöntő című- írásával üdvözli a la­pot, majd felhívja a figyelmet: „A demokrácia nem készáru... A de­mokrácia megküzdött valóság. Ebben a helyi sajtó a lencse szere­pét tölti be, melyen áthatolnak a fénysugarak, közben megtörnek, irányt változtatnak, de ellenkező irányból is érkeznek fénynyalá­bok, s az előbbiekkel összetalál­kozva erősítik vagy gyengítik egy­mást. A lencse élesíti a látást, segíti amesszetekintést.” A „lencse szerepét” vállaló Sze­rencsi Hírek első számában sok in­formációt talál az olvasó. A hegy­aljai gazdanapokról, a római kato­likus templom építéséről, egy pin­ceszövetkezet szükségességéről; arról, hogy Rozsnyóra látogatott a város képviselő-testülete, s hogy itthon a német testvérváros Gei­senheim delegációját fogadták. Tájékoztatnak mikor és kit vá­laszthatnak a város lakói orvosuk­nak és sorozatukban megkezdik a városi képviselő-testület tagjainak bemutatását. írnak a könyvünnep­ről, a végleges helyére került Zempléni Múzeumról. Jó taná­csokkal látjákel aTrabant-tulajdo- nosokat, és a súlyfeleslegükkel bajlódókat is. Foglalkoznak az érettségizett és munkahelyet kere­ső fiatalok gondjaival. írnak arról, hogy Szerencsen és környékén is mind. több a bűnöző, s leírják, mi­ként verték meg egy utazási iroda utasait egy Belgrád közelében lé­vő autóspihenőben. Van persze a lapban sport, programajánlat gye­rekeknek és felnőtteknek és több kis hír is a város életéről. A „leltár” persze nem pontos. A lap „szülőinek” szándéka viszont világos. Azt írják: „... igyekszünk olyan helyi témákat, információ­kat közzétenni, melyek a szeren­csieket és a környéken élőket ér­dekli, érinti.” A városlakókat és a környéken élőket arra buzdítjuk, fizessenek elő erre a lapra. (Ára 15 forint lesz). A közéleti információs havi­lap szerkesztőinak,kiadójának pe­dig azt kívánjuk, egyre hangosab­ban és egyre gyakrabban ébressze őket hajnalonként a rikkancsok ki­áltása: „Iiiitt” a Szerencsi Hírek! (faragó) Nem teljesen mindegy? Egyik kutya, másik eb: mindkét helyen bort, sört, pálinkát, esetleg üdítőt lehet vásárolni, alkalmanként a súlyos gondokat könnyítendő, a pohár fenekére nézni. Amíg a Borsod Megyei Fo­gyasztóvédelmi Főfelügyelőség egyik legutóbbi vizsgálatának összegzését el nem olvastam, magam is abban a hitben voltain: italbolt, vagy kocsma, egyre- megy. Ám az anyag tévhitemet helyrebillentette, s megtudtam, hogy póruljárhatnak azok, akik csak palackozott italok árusítá­sára kapnak engedélyt, mégis ki­mérik az alkoholt. Egyszerűb­ben, a boltot kocsmává züllesz- tik. A „pancsolásra” nyilván azért vállalkoznak, mert így job­ban alkalmazkodnak vendégkö­rükhöz, s természetesen maga­sabb az üzleti haszon. Ez az ellenőrzés egyébként egy korábbi felmérés utóvizsgá­lata volt, s valószínűleg nem meglepő olvasóink számára, hogy a fogyasztóvédelmi fel­ügyelőség emberei javulást alig7 alig tapasztaltak, holott koráb­ban is szigorú büntetéseket rót­tak ki. Egy sajószentpéteri lán- gossütő továbbra is vígan mérte a féldeciket, pedig ezért a tiszti- orvosi szolgálat is megbüntette már. A fogyasztóvédelmi felügye­lők 20 egységben jártak, s ebből hét helyen látták az ital kiméré­sének csalhatatlan jeleit. Rész­ben letten érték a kortyolgatást, részben felfedezték a poharakat, a már félig üres üvegeket. Talál­koztak ravasz ötletekkel is: a tu­lajdonos nem bontotta fel a sört maga, de nyitót adott a szomja- zónak. Tapasztaltak más hiányossá­gokat is az italárusító boltokban. Volt aki szabálytalanul saját bo­rát bocsátotta áruba, máshol tar­tályokból, ötven literes kannák­ból merték ki a bort, holott csak palackozott italokat forgalmaz­hattak volna. A vállalkozók többnyire pa­lackozott ital árusítást jelentenek be a polgármesteri hivatalban, s aztán kocsmásítják a helyiséget. Gyorsabban forog a pénz és a pa­lackozott szeszek árusítását nem kötik szakmai képzettséghez. így lesz az italboltból kocsma, a vendégkör és tulajdonosok tel­jes megelégedésére. A szomszé­dok már kevésbé boldogok és az ellenőrök is büntetenek érte. A korábbi tapasztalatok alapján most hamar rávághatják: feles­legesen, mert a tulajdonos köny- nyedén kifizeti a bírságot, s ma­rad minden a régiben. Csakhogy ma már nem mindegyik kocsma aranybánya, mert úgy szaporod­tak egy időben, mint bőséges eső után a gomba. S a „többszörö­sen” visszaeső kocsmáztató már engedélyét is kockára teszi, nemcsak a pénzét. (udvardy) Megkérdeztük: _______________ M iben különbözik a gondozóház? A hónap elejétől, tehát júni­us l-jétől az ormosbányaiak is igénybe vehetik a helyi szociá­lis otthonban létrehozott gon­dozóház szolgáltatásait. Ennek kapcsán kérdeztük meg Széni Etelkát, a megyei közgyűlés szociális és egészségügyi osz­tályának vezetőjét: miben kü­lönbözik a gondozóház a szo­ciális otthontól?- A két intézmény lakói azo­nos szociális és egészségügyi ellátásban részesülnek. Csupán ennyi a közös, ezen kívül számtalan eltérés van a műkö­désben.-Például?- Az egyik alapvető különb­ség, hogy a gondozóházba lé­nyegesen egyszerűbb bejutni, mint a szociális otthonba. Nem kell végigjárni az elhelyezés­hez szükséges, hosszadalmas, és bürokratikus hatósági proce­dúra állomásait. A gondozóház szolgáltatásait a lakosok a ve­zetővel kötött megállapodás alapján akár azonnal is igénybe vehetik. Ormosbányán tíz férő­helyes részleget alakítottunk ki erre a cél re.- Milyen térítési díjakat fi­zetnek a gondozottak?- Ormosbányán egy és két­ágyas szobák vannak. A két­ágyas díja egy főnek napi há­romszáz forint, ám ha valaki egyedül akar maradni, akkor négyszázötvenet kell fizetnie. A szociális otthon és a gondo­zóház között van még egy igen lényeges különbség: az utóbbi szolgáltatásait legfeljebb két hónapig vehetik igénybe a ve­zető által beutaltak.-Feltételezem, hogy az ellá­tást elsősorban az idős, beteg emberek kérik majd. A vi­szonylag magas térítési díjak nem zárják ki a kisnyugdíjaso­kat az ellátást igénybe vevők köréből?- Mi valóban arra számí­tunk, hogy a gondozóházba az idősebb korosztály tagjai kérik a felvételüket. Azok, akik már nehezen látják el önmagukat, leestek a lábukról, de betegsé­gük, aktív kórházi kezelést már nem igényel. Szóba jöhetnek azok az idős emberek, akiket otthon ápolnak, de a család - mondjuk egy hosszabb nyári vakációra - elutazik. Úgy véljük, nem lesz igény a teljes, kéthavi gondozásra. Valószínűleg két-három hetek­ről lesz csak szó, s ennek téríté­si díja már az átlagnyugdíjból is kifizethető. A gondozás költ­ségeit a rokonok, a helyi ön- kormányzat, és egyáltalában bárki átvállalhatja. Minden bántó szándék nélkül jegyzem meg: a díjak így sem fedezik a költségeket.- Valakinek csak kifizetni kell...- A hiányzó pénzt a megyei önkormányzat pénztára állja. (udvardy) Több a pénz — kevesebb a panasz A kéményseprés az a szolgál­tatás, amely kikerülhetetlen - jogszabály írja elő, hogy mely esetekben köteles a lakás tulaj­donosa, bérlője igénybe venni, így az újonnan készített, vagy át­épített kéményeket használatba­vétel előtt, a többit évente rend­szeresen kötelesek átvizsgálni a kéményseprők. Négyéven­ként pedig komplex vizsgálat­nak kell alávetni a füstelvezető­ket. A kéményseprő nap mint nap találkozik a lakossággal, munká­ja a szemünk előtt zajlik. Nem véletlen, hogy gyakran éri kriti­ka is - főként akkor, ha a szolgál­tatás elmarad, az árát viszont megkérik. Az utóbbi időben vár­ható, hogy csökkennek az ilyen irányú panaszok - tudtam meg a megyei Kétüsz két vezetőjétől, dr. Nagy Géza igazgatótól és he­lyettesétől, dr. Szemmelveisz Tamástól. *- Két éve kerültem a vállalat élére - mondja dr. Nagy Géza - akkor több volt a panasz ránk. Nem is csoda, a dolgozók ha­vonta 6-7 ezer forintot kerestek, a fluktuáció elérte az 50 százalé­kot. A kéménysprők jöttek, men­tek, a szolgáltatás nem érte el a kívánatos szintet. Vezetői intéz­kedések hatására azonban meg­indult .a kívánatos változás. Ma megyénkben 80 kéményseprő ellenőriz, tisztogat 350 ezer ké­ményt. Mégpedig úgy, mintha a sajátjuk lenne - ez szinte termé­szetes, mert a felelősség egyér­telműen az övék. Ha bajt okoz a kéményből visszaáramló égés­termék, vagy netán tűz keletke­zik, pontosan tudni, ki hibázott.- Ahhoz, hogy javuljon a mi szolgáltatói tevékenységünk az is kell, hogy a lakosság úgy­mond „eltűrje” a jelenlétünket, hogy együttműködjön. Ez csak annyiból áll, hogy legyenek ott­hon a lakók, ha jelezzük, hogy megyünk - szögezi le az igazga­tó. Mint mondja, minden hozzá­juk beérkező panaszt kivizsgál­nak, nemcsak a renomé megóvá­sa miatt, hanem hogy kiszűrjék azokat, akik méltatlanok arra, hogy a Kétüsz munkatársai le­gyenek. A reklamációk nagy ré­sze egyébként alaptalan, sokszor félreértésen alapszik. Elmesél néhány esetet is, álljon itt példá­nak egy. Az ikerházban lakó szomszédok haragban álltak. Egyikük panaszkodott az igaz­gatónak. hogy tíz éve nem látott kéményseprőt. Kiderült, hogy a ház másik felének tulajdonosa viszont évente fogadta a szak­embereket, akik annak rendje és módja szerint ellenőrizték, ko­torták - a közös kéményt... * Sokat számított az is, hogy az eltelt két év alatt duplájára nőt­tek a vállalatnál a fizetések - ál­lapítja meg dr. Szemmelveisz Tamás, majd így folytatja:- Az év elején ismét megújí­tottuk a bérezési rendszerünket. A dolgozók beszedik a munkadí­jat, majd ennek egy megállapí­tott hányada képezi a bérüket. Van olyan, aki havonta megkere­si a 30 ezer forintot is. Javítanivaló azért akad most is. Az igazgató a szakmai kép­zést említi. Mindössze öt mester­szakmunkásuk van, és ez kevés. Ezért szorgalmazzák, hogy hogy olyan, középfokú műszaki vég­zettségű, éppen munka nélkül élő emberek kerüljenek a cég­hez, akik nem szégyellik kezük­be fogni a seprőt, megtanulni a kéményseprés szakmáját. Mint az állami vállalatoknak, így a Kétüsz-nek is ál kell ala­kulnia az év végéig. Hogyan, mi­lyen irányba?- Az átalakulás pontos menete még nem ismert — mondja dr. Nagy Géza - vagy gazdasági tár­saság vagy önkormányzati válla­lat leszünk - ez utóbbi a valószí­nűbb. Tettek is már az átformálódá­sért. Nagyrészt körzetekre osz­tották a megyét az egyes kiren­deltségek között. Azt szeretnék elérni, hogy a kéményseprő olyan legyen mint a postás - minden lakó személyesen ismer­je, bármikor bizalommal fordul­hasson hozzá. A módszert nyu­gati példából vették, de nem tit­kolják, vissznyúlnak a jól bevált hazai hagyományokhoz is. Mert ami jó volt, azt nem szégyen is­mét elővenni - állapította meg a két szakember. M. Szabó Zsuzsa Felvásárlás pedig van? Olvasóink hetek óta hívják szerkesztőségünket, adjunk taná­csot: hova vigyék az erdőkben, mezőkön összegyűjtött éticsi­gát? Sokáig nem tudtuk mit mondjunk, végül sikerült találni Miskolcon, a Kiss tábornok utca 54. szám alatt egy csigafelvásár­ló helyet. A képen látható felirat legalábbis azt tanúsítja, itt vásá­rolják fel a csigát. Embert, aki a munkát elvégezné háromszori keresés ellenére sem találtunk a helyszínen. így nyitott a kérdés: hová vigyék a gyűjtögetők a csigát? Fotó: Laczó József Peches „nyertes” veszte Hiúba szajkózza az AustriaLottó szlogenje, hogy tessék már beikszelni azt a Joker igen-t, és befizetni érte a plusz befizetendőt, mert szerencsés eset­ben kemény schilling-milliókat lehet ezzel a két kis vonalkával kaszálni, csak akad olyan kényelmes, aki juszt sem teszi, aztán meg már bánja kánya. Történt ugyanis, hogy egy budapesti játékos beadta öthetes szelvényét, a Jokert nem ikszelte be, aztán meg csak nézhetett mert a 24-dik héten egyet­len Joker nyertes sem lett volna rajta kívül. De ő sem lett gazdagabb azzal a közel 3,3 millió schillinggei, ami hozzávetőleg olyan huszonhárommillió fo­rint. Fogadónk lesheti azóta is fátyolos szemmel a szelvényét, százszor is el­átkozhatja magát, hogy ha akkor, meg nem másként, hanem pont úgy, akkor most bezzeg! Ennyi a hír, a lelkiállapotot mélyen át tudom érezni magam is, hiszen már hónapok óta minden pénteken délelőtt átélem azt a „Ha éppen azt az öt szá­mot ikszelem be, akkor bezzeg...”, vasárnap esténként meg, „Ha az utolsó nyolc meccs tippjét fordított sorrendben írom be, a negyedik kétesélyt meg feljebb raktam volna kettővel, azt a fix tippet meg lejjebb hattal, akkor bez­zeg...” Ha egyetért valaki, ha nem, a szerencsejátékokban éppen ez a ha az, ami rávesz bennünket arra, hogy a következő héten is megpróbáljuk, hiszen olyan unalmas lenne minden héten százezreket, meg milliókat nyerni. Nem- debár? Hát persze, hogy nem...-i»g­Szögesdrótolc mögött a Sajó völgyében Egy könyv az ’50-es évekről „Csak azt kívánjuk, hogy Ka­zincbarcikát is ismerje meg a köz­vélemény! Nem csak Recsk volt, hanem volt Kecskemét, volt Ti- szalök és volt Kazincbarcika is! Jó lenne, ha a Borsodi Vegyimű­vek kollektívája is megtudná, hogy milyen körülmények között, kiknek a verejtékével, testi és lel­ki szenvedésével épült a gyáruk.” Az idézet Görbedi Miklós Szö­gesdrótok mögött a Sajó völgyé­ben. A kazincbarcikai kény­szermunkatábor története című művéből való. Aszerző 1989-ben azzal a kéréssel fordult szerkesz­tőségünkhöz, hogy közöljük fel­hívását. Segítsünk abban, hogy megírhassa a kazincbarcikai kényszermunkatábor történetét. A lapunkban közölt felhívás alapján többen levélben, illetve személyesen keresték fel a tábor egykori lakói közül a szerzőt. Újabb adatokat kapott, pontosabb részletekről értesült a Miniszter­elnöki Hivatal Rehabilitációs Tit­kárságától is, Görbedi Miklós könyve - kö­zel három éves gyűjtő- és kutató­munka eredményeként - augusz­tus végén megjelenik. A nyomdá­ban lévőműelőszavából idézünk: „Lassan kialakult a kép. A harci- kai táborban - a durván 250 főt kitevő magyar-németen kívül - körülbelül 260 magyar csendőr, rendőr és honvédtiszt volt. Ter­mészetesen tiszthelyettesek, tisz­tesek és közkatonák is sínylődlek a többiekkel együtt. A tábor létszáma ezer és ezer­egyszáz között mozgott. Rögzí­tett létszám - mint valamennyi kényszermunkatáborban - nem volt, hiszen hoztak és vittek a tá­borból... Mikor a lágert felszá­molták, mindannyiunkkal aláírat­tak egy nyilatkozatot, miszerint GÖRnUm MIKLÓS Az augusztusban megjelenő könyv borítólapja tudomásul vesszük, hogy a tábor­ban történt események és az ott megfordult személyek neve az x számú rendelet értelmében állami titkot képez, illetéktelennek való elmondása 15 évig terjedő bör­tönnel büntethető. Tehát a szaba­dulásunkkor aláírattak velünk egy 15 évi börtönre szóló bianco csekket! - írta nekem levelében az egyik volt hadifogoly. Ok felejteni szeretnének, ne­künk viszont kötelességünk, hogy feltárjuk és az utókornak meg­hagyjuk az ötvenes évek emberte­len, testet és lelket nyomorító szörnyűségeit.” A könyv - mint írtuk - várha­tóan augusztus végén jelenik meg. Október 4-én Kazincbarci­kán cúíféktábla avató ünnepséget tartanak. Ezen a hazai volt tábor­lakókon kívül a volt NSZK-ból is több mint száz volt fogoly is részt vesz.-faragó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom