Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-17 / 142. szám

1992. június 17., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 „Hiába! Hiába viszek koszorút, virágot a sírra minden-minden eltűnik másnapra." - így mondja el bánatát egy özvegyasszony, akivel talán még a sí­rok dézsmálója is egyetért. Pedig milyen szeretettel visszük virágainkat sze­retteink sírjára... Mégis-mégis vannak, akik sem ke­gyeletet, sem anyagi áldozatot nem ismernek, sőt kegyeletsértést és anyagi előnyt tartanak fonto­sabbnak, és visznek mindent a sírról. Magam is csodálom naponta, hogy milyen áldo­zatokra képesek az emberek: virágcsokor, koszorú egy-egy jeles napon, pár szál szegfű, vagy rózsa al­kalmanként. Mert szép és dicső emlékezni a múltra: szeretett anyánkra, testvérünkre, rokonunkra. Egy- egy barát vagy szomszéd neve régi korok szépsé­ges óráit, napjait juttatja eszünkbe. Persze, hogy szívesen hoz virágot barát, rokon egyaránt. Azonban hiába minden jószándék, hiába minden jóakarat, ha percek, órák múlva eltűnik a jószándék­kal hozott virág, a csokor vagy a koszorú. Egyik miskolci olvasónk sírva panaszolta, hogy immáron egyetlen napra sem kegyelmeztek az or­gazdák: a délelőtt sírra tett virágcsokor eltűnik, egyetlen napot sem „bír ki”.- Ha koszorút hoztam, az is eltűnt, csak az volt a különbség, hogy a virágot kiszedték, és itt hagyták, a koszorú drótja kellett az újrafelhasználáshoz. - Mondta a kegyelet gyakorlója. És hiába tett utána csokrot a kedves halottjának sírjára, a csokor is el­tűnt hamar. Közben állandóan kérdezik (valószínűleg a virág- zsiványok), hogy nem kellene-e a sír gondozását szakemberekre bíznia. E szerencsétlen asszony csak sír, csak sír, és közben úgy érzi, e tolakodók-- nak valami közük van a gonosztevőkhöz. Mert min­den nemleges válasz után így jár a gondozott sír: el­tűnik a virág, a csokor, a koszorú. Istenem, ha van még szemernyi lelkiismeret a Földön, kérjük, hogy múljon el a virágok lopása, a koszorúk, gyertyák elvitele, a kegyelet pedig legyen mindannyiunk belső dolga. Az Isten áldjon meg titeket sírgyalárzók és sírrab­lók, legalább e végső helyen hagyjatok már békén minden szomorú szívű embert, legalább sírni hagy­játok már az embereket... I (bekecsi) Új folyóirat jelent meg nemrég a Győiffy István Néprajzi Egyesü­let gondozásában, az Illyés Alapít­vány támogatásával és az Ethnika Alapítvány kiadásában. Ezek a gondozók, támogatók, kiadók -, amint első pillantásra látszik, ugyanolyan újak, mint a folyóirat, amelynek újdonságát csak fokoz­za, hogy eleve nem csupán a honi magyarság, de az egész kárpát­medencei magyarság, illetve a ha­tárainkon kívül élő többmilliós magyarság, magyar népcsoportok néprajzi orgánuma is kíván lenni. Ezt a szép szándékot tükrözi mind­járt a folyóirat szerkesztőbizott­ságának összetétele, amelyben Ausztriában, Ukrajnában, Romá­niában, Horvátországban, vala­mint a Cseh és Szlovák Köztár­saságban élő magyar néprajzkuta­tók, szakemberek is vannak a ha­zaiak mellett. Erre utal András- l'alvy Bertalan művelődési és köz­oktatási miniszter is abban a bekö­szöntőben, amellyel indulása al­kalmával tisztelte meg a lapot. „(...) az európai műveltségnek kü­lönös műhelye a Kárpátoktól öve­zett Duna-medence. Kapui a szél­rózsa minden irányában nyitottak, s ezeken a kapukon keresztül nem­egyszer földrésznyi távolságokból induló utak futnak össze, nemcsak távoli utasok, menekülők vagy hó­dítók, hanem eszmék, gondolatok, nyelvek és hitek, stílusok és moz­galmak, különféle drága ékszer- és Néprajzi látóhatár tömegáruk, gyümölcs- és szőlőfaj­ták találkoznak és hatnak egymás­ra. így formálódott, alakult, kapta egyedülálló arcát az itt lakó nép; népünk. (...) Mondjuk el, írjuk meg hát bát­ran, ami a miénk, amit csak mi, az itt élők mondhatunk el, hogy tisz­telettel rácsodálkozunk és rácso- dálkoztassunk e különös föld, tá- gabb hazánk és testvéreink feltárt kincseire, a Kárpát-medence euró­pai kultúrájára. Jeles pontja ez az egész Földnek is.” E programnak is beillő gondola­tokat egészíti ki a szerkesztőbi­zottság egyik elnökének Ujváry Zoltán egyetemi tanárnak az a gondolatsora, amelyben saját szándékai és tudományos törekvé­sei felől közelít a lap céljának meghatározásához. „(...) A folyó­iratnak nem csak tudományos szempontból, hanem a magyarság- tudat erősítése tekintetében is je­lentős szerepet szántam. Európa minden országában különös figye­lemmel fordulnak a határon kívüli népességük felé. Ez a figyelem Magyarországon évtizedeken át alig-alig nyilvánult meg. Az utób­bi évek változásai következtében egyre több lehetőség van a határon belüli és kívüli magyar kutatók együttműködésére és népi művelt­ségük egységben való vizsgálatá­ra. A NÉPRAJZI LÁTÓHATÁR az egész magyarságra való ráte- kintést szolgálja. Legyen ez közös és nemes feladatunk.” Nos, ez a világos célú beállított­ság mindjárt a folyóirat első, dupla számának tartalmát is meghatároz­ta. Az egymástól világostul elkülö­níthető laptestekben egyaránt talá­lunk tanulmányokat, közleménye­ket és tudománytörténeti érdekes­ségeket a Kárpát-medence magya­rok lakta területeiről, a moldvai csángók népszokásairól, varázslá­sairól éppúgy, mint a Drávaszög mondavilágából. A miskolci Herman Ottó Múze­umban székelő szerkesztőség ve­zetőjének, Viga Gyula szerkesztő­nek gondja volt arra is. hogy a fo­lyóirat tartalomjegyzékét, a benne szereplő tájak, országok uralkodó nyelvén is közzé tegye. Ez az apró­nak tűnő gesztus, vagy figyelmes­ség a külföldön, idegen közegben élő magyarság szempontjából is fontos, hiszen segít talán elfogad­tatni. megszerettetni a környeze­tükben élő nem magyar ajkú né­pekkel is ezt a folyóiratot, amely már ebbéli állapotában is hézag­pótló a magyar tudományos folyó­iratok eddig nagyon is belterjes, sokszínű palettáján. Gyöngyösi Gábor Boltok a Csereháton Kockázat nélkül... A szövetkezeti törvény alapján elké­szült és a küldöttgyűlés által elfogadott új alapszabály szerint dolgozik június 6-a óta az Encs és Vidéke ÁFÉSZ. Zsi­ga Józseffel a szövetkezet egyhangúlag újraválasztott elnökével e változások­ról beszélgettünk, és ahogy szó szót követ: üzletpolitikáról, vásárlóerőről, árszínvonalról, keresletről, kínálatról, lassanként elénk tárul a csereháti kis­falvak ellátásának helyzete. Az ÁFÉSZ, e körzet 40 településén van jelen élelmiszer-, és italboltjaival, illetve vendéglátó egységeivel. Nem csoda hát, hogy elsőként érzékeli a la­kosság anyagi körülményeinek válto­zását. És bizony a pénztárca egyre la­posabb. A termelőszövetkezetek szét­hullása, a növekvő munkanélküliség, az elöregedő lakosság, az elnéptelene­dés veszélye, mind-mind olyan ténye­zők, melyeket nem lehet figyelmen kí­vül hagyni egy fogyasztási szövetkezet tevékenységének, szolgáltatásainak tervezésekor. Éppen a környezeti adottságokból kiindulva, az elmúlt években több mil­lió forintból felújított bolthálózat leg­fontosabb feladata az alapellátás folya­matos biztosítása. Meghatározó elv. hogy minden faluban legyen egy önál­ló szövetkezeti bolt. mely szolid árakat diktál a többi vállalkozó, kereskedő számára is. Kérdésemre, hogy terve­zik-e áruválaszték bővítését, Zsiga Jó­zsef elmondta: egységeik számára ed­dig nem volt behatárolt az áruk köre, bármit tarthattak - hacsak hatósági ki­záró ok nem volt, mint például a vegy­szereknél - amit rövid időn belül el tudtak adni. Új szolgáltatásként kínálják viszont vevőiknek a megrendeléses rendszert. Ennek lényege, hogy a helyi boltban leadott megrendelés alapján az encsi diszkontraktár kínálatából kiválasztott bármely darabot - legyen az mosógép, kerékpár, porszívó stb. - egy héten be­lül szállítják a vevőnek. Egyrészt a piacgazdaság diktálta követelmények, másrészt a közlekedési tarifák emelke­dése adta azt az ötletet, hogy a szövet­kezet szakboltjai félévente legalább egyszer kihelyezett vásárt rendeznek egy-egy faluban, helybe mennek a ve­vőhöz. Remélik - és már készülnek rá -, a csereháti dombvidéken minél előbb megindul a mezőgazdasági ma­gántermelés, ami megnöveli a kisgé­pek, kéziszerszámok, vetőmagvak pia­cát. A volt szocialista országokkal foly­tatott kereskedelem újraéledésével pe­dig ismét vevőre találnak a kis­termelőktől felvásárolt termékek, mint például a bab, a mák, ami még tavaly­ról bizony a nyakunkon maradt. A távolabbi jövővel kapcsolatosan újságolja az elnök, hogy - óvatosan, fontolva haladva ugyan, de—megkezd­ték a tárgyalásokat egy baromfifeldol­gozó megépítéséről. Mert gondoljon csak bele - mondja a meggyőzés szán­dékával -amai fuvarozási árak mellett teljesen logikátlan, hogy a Forrón ne­velt baromfit Debrecenben dolgozzák fel, és később fagyasztottan visszake­rül teszem azt Krasznokvajdára. Erre mondják, hogy többe kerül a leves, mint a hús. A tervről már nyugati part­nerrel is tárgyaltak - de Zsiga úr meg­jegyzi - utána kell még járnunk a kül­földi fél banki garanciáinak, mert kis hazánkat most rengeteg csaló is ellep­te, jobb tehát az elővigyázatosság. Azt is tudom - mondja -, hogy kockázat nélkül nincs haszon - de annak ellené­re, hogy a megye legjobb szövetkezetei között vagyunk, - mégsem mindegy a kockázat mértéke. Marczin Eszter i---------------------------------------1 A rdagály • Ugyan már! Minek ezért . I felháborodni! Hát még az al-- | I ternatív árak sem tetszenek a | I kedves vevőnek? \ I Pedig mi minden értékből | I válogathatunk! Egyik olva- | I sónk még itt tart, hogy felhő- \ I borodik azon, hogy egyetlen | I áruféleséget - nevezetesen \ I egy régi típusú mosógép- I I csapágyat - alternatív meg- I I oldásokért kínált a vá- I I sárlónak több üzlet is. A na- I Ívnak, aki elment négy üzlet- I I be, és ott mindegyikben I más-más értékre tartották a I csapágyat négyszáztól hét- I százig. Ekkor a vevő gondolt I egyet, hogy elmegy olyan 1 céghez, amely be is szereli a ' csapágyat, ha már ilyen drá- ! ga. Talált is egy jónevű cé­get, amely olcsó áron he is szerelte a csapágyat. Szóval . happy end. Azonban van egy másik­■ fajta probléma is: nevezete­I sen az, hogy nem kell itt | ■ menni négy-öt boltba a négy- | I öt féle árért. Ugyanis pl. a | I kakaó egyetlen boltban is | I négy-öt féle árat mutatott. | I Indult száztíz forintról, és-a \ I fokozatosság betartásával - | I ma már százötven forintba \ I kerül - egyetlen boltban ala- \ I kuli így az ár, akkor mit eso- I I dálkozik a kedves vevő négy I I bolt négyféle árán? Mikor I I egyetlen bolt egyetlen áruja I I ötféle áron kél el? (bekecsi) I I__________________________1 A z igazgató bácsi is megkapta - tiszteletpéldányként - az iskola újságának első számát Tehetségfejlesztés Szerencsen Fiatal „kollégajelöltek” hívtak meg az elmúlt napokban szakmai beszélgetésre, egy rendhagyó osz­tályfőnöki órára. Újságírásról, szerkesztésről, az újságírók fele­lősségéről, az életre való felkészü­lésről..., szóval sok mindenről be­szélgettünk komolyan Szerencsen, a Bolyai János Általános Iskola 6/a osztályában. A gyerekek most jelentették meg Csengetés címmel iskolájuk újságának első számát. Nem rend­kívüliek ők. Az egyik kisfiú kö­nyökét már az első nyár eleji ple- zúr „ékesíti”, az egyik szép szőke kislány amiatt kesereg, mert nincs az iskolának női focicsapata, pedig ő a labdát rúgni szereti.- Mégis, miért mások ők? - kér­deztük Győrik Ferenc osztályfő­nököt. A „szerkesztőség" tagjai már a lap következő számának tartal­máról beszélgetnek. Vagy a va­kációra gondolnak?- Iskolánkban két esztendeje új módon is folyik a tehetséges tanu­lók egyéni adottságainak, képessé­geinek felderítése, fejlesztése. El­sődleges célunk a gyerekek képes­ségeinek kibontakoztatása. Az ön­ismeret, az alkalmazkodás, a viselkedéskultúra, a tisztelet, a szeretet, a mások megbecsülése, a moralitás fejlesztése - a belső adottság, a tehetség kibontakozta­tásával együtt. Két fő szempont áll elképzelé­seink középpontjában: a tanulók megfelelő külső és belső motiválá­sa, valamint az egyéni adottságo­kat figyelembe vevő differenciá­lás.- Gyakorlatilag, konkrétan ho­gyan próbálják mindezeket meg­valósítani?- Ha a pedagógusok tevékeny­sége nincs összhangban a tanulók céljaival, érdeklődésével, akkor nehezen képzelhető el a tanár és a diák közötti együttműködés, a ké­pességek magas szintű fejlesztése. Az empátiakészség, az ügy iránti szenvedélyes elkötelezettség az alapja a belső energiák mozgósítá­sának. Mi középpontba állítjuk a tanu­lói öntevékenységet. A pedagógu­sok munkájában a pozitív motívu­mok dominanciáját igyekszünk megvalósítani. Döntő tényezőnek tekintjük a motiválásban a peda­gógus személyiségét, a tanulók reális önképének, önértékelésének kialakítását.- Mennyire elfoglaltak, meny­nyire megterheltek az osztály ta­nulói?- Elsődleges feladat számukra a tantervi követelményekteljesítése. Minél magasabb szinten! Adélutá- ni foglalkozásokon - a begyakor­lás mellett - a differenciált tehet­ségfejlesztésre is lehetőség nyílik. Az ötödik és hatodik osztályban még minden tanuló kötelező jel­leggel vesz részt egységesen a dél­utáni foglalkozásokon. A hetedik osztálytól kezdődően egyéni ér­deklődésük alapján választhatják ki azt a 2-4 speciális blokkot, ami­vel kiemelten kívánnak foglalkoz­ni. (Például szállítástechnika, an­gol, német nyelv, matematika, in­tegrált természettudomány, rajz. művészettörténet, nyelvi kommu­nikáció, a tanulás pszichológiai alapjai stb.) A hetedik osztálytól differenci­áltan. az egyéni adottságok és ké­pességek alapján, az egyéni hala­dási ütem figyelembevételével személyre szóló programot kívá­nunk kidolgozni. így nagyobb le­hetőség nyílik a gyorsabb haladás­ra. az adott szakterület iránti ér­deklődés mélyebb kielégítésére. Az általános iskola tantervi köve­telményeinek teljesítését terveink szerint a nyolcadik osztály első félévében befejezzük. A második félévben - az ismétlés és a rend­szerezés mellett - a felvételi vizs­gákra készítenénk fel a gyereke­ket. Szeretnénk elérni azt is, hogy tanulóink többsége a nyolcadik osztály végére alapfokú nyelvvizs­gát tenne.- Hogyan választották ki tanít­ványaikat?- Az 1989/90-es tanévben a ne­gyedik osztályos tanulók körében végeztük el a pedagógiai. pszicho­lógiai vizsgálatokat. A gyerekek figyelmét, emlékezetét, gondolko­dását. intelligenciáját, lényegki­emelő készségét, belső attitűdjét vizsgáljuk, tantárgyteszteket csi­náltunk. így választottuk ki a húsz legrátermettebb, legügyesebb gye­reket. Miként fogadta kísérletüket a közvélemény és a szakma?- Iskolánk két esztendővel eze­lőtti kezdeményezése nagy érdek­lődést váltott ki. Az első tapasz­talatok ismeretében a városi ön- kormányzat anyagilag és erkölcsi­leg is támogatja munkánkat. A szülők körében is nő a jelenleg még csak egy osztályban folyó „különleges” képzés iránt az ér­A „főszerkesztő” bemutatja a szerkesztőség tagjainak - már­mint a 6/a osztály tanulóinak - a lap, a Csengetés első számát deklődés. A környező községek­ből is egyre többen keresik meg az iskolát. Sok szülő szeremé, ha gyermeke ilyen osztályban tanul­na. Az iskolavezetés ezért úgy döntött, hogy a jelenlegi negyedik osztályosokból válogatva, új te­hetségfejlesztő osztályt indít a kö­vetkező tanévben. Mit beszél rólunk a szakma? Te­hetségfejlesztési programunk híre már eljutott a megyehatáron túlra is. Mátészalka egyik általános is­kolája átvette és adaptálta progra­munkat. Újabban Szádalmásról-a szlovákiai, Rozsnyó melletti tele­pülésről - érdeklődnek munkánk iránt. Tagjai vagyunk a Magyar Tehetséggondozó Társaságnak. Márciusban Debrecenben a Kuta­tóhelyek és alkotóműhelyek együttműködése a tehetségfejlesz­tésben - címmel megrendezett ta­nácskozáson is beszámolhattunk munkánkról. A legújabb meghívás szerint iskolánk egyik nevelője októberben Németországban szá­molhat be egy nemzetközi szim­póziumon tapasztalatainkról. * Végül hadd áruljam el önöknek, ifjú kolléganő- és kollégajelöltje­ink újságában - a Csengetésben - sok mindenről lehet olvasni. Az is­kola névadójáról, egy tanárnak a dolgozat írása közbeni gondolatai­ról, arról, mikor lesz vége a világ­nak... Van szó a lapban környezet­védelemről, bemutatják a 106 éves ifjú apát, írnak a 17 éveseknek a szépséges szépséghibákról, közöl­nek kuriózumokat is a világ min­den tájáról. Egyik hírük szerint; ,.A leghosszabban tartó csuklásroham Charles Osvome, Lowa állambeli (USA) férfiút kínozta, aki 1922-től kezdve 65 évig csuklóit. Körülbe­lül 430 000 000 alkalommal!” Hogy mik történnek egy iskolá­ban még a tanév végén is! Faragó Lajos Fotó: Fojtán László Kegyelet - legalább ennyit!

Next

/
Oldalképek
Tartalom