Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-17 / 142. szám

1992. június 17., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tisza újváros környezete Hajdú-Bihar új címere Dr. Matolcsy Lajos az önkormányzat alelnöke mutatja be az új címert A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat nyílt pályá­zaton döntötte el a megye új címerének sorsát. A beérkezett munkák közül Bólyi István hajdúbö­szörményi grafikus ötlete valósult meg az elfoga­dás után. Az új figurális, két pajzsos címer a törté­nelmi Hajdúság és Bihar jelképeit egyesíti. MTI-Fotó: Oláh Tibor Hadtáp az ENSZ­erőknek Pancevó, Jugoszlávia: után­pótlást szállító francia ENSZ- katonák beszélgetnek mi­előtt továbbindulnának ka­mionjaikkal az ostromlott boszniai fővárosba, Szaraje­vóba. (Tele-Fotó) Tiszaújváros önkormányzata tájé­koztatót hallgatott meg a város kör­nyezetszennyeződésének mértékéről és hatásairól. Megállapították, a vá­ros belterületének tisztasága a VA­KOM Kft. létrejötte óta sokat javult, de néhány területen tennivaló még bőven akad. A játszóterek, s különösen azok homokozójának állapota tarthatat­lan. „Köszönhetően” a be nem tartott állattartási rendeletnek;Ez ügyben,a közterület-felügyelői szolgálatnak kell hathatósabb munkát végeznie. Katasztrofális a városszegély - és benne a faluszegély - köztisztasági állapota. Az önkormányzat milliókat kénytelen a helyzet javítására fordí­tani, de mindez „ablakon kidobott" pénz lesz, ha a nagytakarítás után nem alkalmaznak kemény büntető­eszközöket a városszegélyt szemét­telepnek tekintők ellen. Milliók úsznak el - állapítják meg a tájékoztatóban - az utak, a közte­rek tudatosan megrongált eszközei­nek a pótlására, javítására. A megol­dás itt is — rendőri és területfelügye­lői eszközökkel — estik a legkemé­nyebb büntetés lehet. A parkok, az útszegélyi zöldöve­zetek növényzete kopott, helyenként elpusztult. Pótolni kell. A kanadai, harminckét évvel ezelőtt ültetett nyárfákat, amelyek légúti betegségre hajlamosító „tényezők", a városkép­be illő fiatal fák telepítésével szüksé­ges majd pótolni. Örömmel állapí­tották meg, hogy a város körzetében mind a Tisza, mind a Sajó vízminő­sége sokat javult. A település kom­munális és az ipar felhasznált vizét szállító csatorna noha tisztának nem mondható, dé jelentős élettani kárt nem okozott. Az viszont szomorú tény, hogy a dísztavat a hullámtérrel összekötő csatorna medrét a városla­kók szemétgödörnek vélik. A város levegőjének minősége - részben földrajzi helyzete, részben „szellőssége” miatt - elfogadható­nak mondható, bár ezt mérési ered­ményekkel nem tudják igazolni. A két évvel ezelőtt ígért légszennye­zést mérő műszer mindeddig nem ér­kezett meg Tiszaújvárosba. (faragó) Riasztott a denevér Feltehetően másik nyugvóhelyet keresett magának egy denevér hét­főn a brémai Kunsthalléban. és ezzel beindította a riasztórendszert. A helyszínre érkezett rendőrök tűvé tették az épületet, műkincstolvajt ke­resve, míg végül ráakadtak a „tettes­re”, amint békésen csimpaszkodott az egyik festmény keretén. Biztos, ami biztos alapon a múze­um egyik alkalmazottja kitessékelte a szabadba a denevért — nehogy meg­ismételje a „riasztást”. (MTl-Pano- ráma) Az évszázad aszálya jön? Akiknek már vízre sem telik Medárd óta szépén esik, de ez még mindig kevés. Hiszen az el­múlt tíz évből nyolc aszályos volt. Lassan hozzászokunk a meleg és száraz tavaszhoz, nyárhoz. Az idő­járás az idén azonban katasztrófá­val fenyegeti a mezőgazdaságot. A májusban szükséges 50-60 mm csapadéknak csak a 10 száza­léka hullott idáig, az is meglehető­sen egyenlőtlen eloszlásban. Csongrád megyében novembertől áprilisig csupán 37 milliméter hul­lott, szemben a 175 mm-es, 30 éves átlaggal. Tömörkényen az idei év csapadéka összesen 9 mm volt. Baja, Szeged, Szarvas és Túr- keve térségében, 1881 óta az idei a legszárazabb december-májusi időszak. A csapadékkal ellentétben a ha­vi átlaghőmérsékletek meghalad­ták az átlagot, és ez a szeles időjá­rással párosulva teljesen kiszárí­totta a talaj felső, 20-25 cm-es ré­tegét. A mostani eső sokat segített. A szegénység láncreakciója A csapadék pótlására nincs min­denhol lehetőség. A szövetkeze­teknek csak tíz százaléka tud ön­tözni. Ez 25 ezer hektár öntözhető területet jelent. A gabona például 30 cm-es száron kalászok Ráadá­sul a vetésterülete egyharmadával csökkent és az, amit elvetettek sem kapott megfelelő mennyiségű mű­trágyát. Mindez akkor történik, amikor a gabona világpiaci ára fél év alatt 40-60 dollárral nőtt ton­nánként.Most 140-180 dollárt ad­nak egy tonna búzáért, mi azonban a kedvező helyzet ellenére sem tu­dunk majd többet exportálni. így bár élelmiszerhiányt nem okoz sem a vetésterület csökkenése, sem az aszálykár, a tervezett 2,2 milliárd dollárnyi export 100-500 millió dollárral is csökkenhet. 2-3 tonnányi terméskiesésre számíta­nak a szövetkezetek. Az idén kiadott exportengedé­lyek 1,7 millió tonnára vonatkoz­nak, de lehet, hogy még ennyit sem tudunk exportálni. Azon a kis területen sem, ahol lehetőség len­ne az öntözésre. Az öntözőberen­dezések működtetéséhez szüksé­ges 40 forintos gázolajat használ­va és 40 százalékos hitelkamat mellett nem lehet a növényter­mesztést finanszírozni. 252 szö­vetkezet már csődöt jelentett és 52 áll felszámolási eljárás alatt. Sok szövetkezet még a tavalyi vízdíjjal is tartozik a vízszolgáltatóknak, ezért a vízügy az 1991. évi vízdíj rendezéséhez köti a vízszolgálta­tás megkezdését. Akadályt jelent az is, hogy a vízszolgáltatás megkezdése előtt általában az alapvízdíj 20-25 szá­zalékát kéri a vízszolgáltató, ener­giaköltségeire és karbantartási munkák elvégzésére. Néhol az egész vízdíjat előre kellene befi­zetniük a termesztőknek. Ráadásul a csődeljárás alatt álló szövetkeze­A likviditási gondokat növeli az is, hogy a bankok rossz adósnak tartják a mezőgazdaságot és nem szívesen hiteleznek, pedig a mező- gazdaságban az egységnyi va­gyonra jutó hitelterhek mutatói jobbak, mint az ipar egyes terüle­tein. Még ahhoz a 20 milliárdos tá­mogatáshoz sem tudnak egyköny- nyen hozzájutni a szövetkezetek, amit szántási és vetési munkáikra kaptak, mert a bankok álláspontja az, hogy hitelt szervezeteknek és nem tevékenységnek nyújtanak. Kiszorul a hitelfelvevők köréből az, aki tartósan veszteséges volt az elmúlt években, vagy egy bizo­nyos mértéket meghaladó veszte­sége van. Nem tesznek a pénzinté­zetek különbséget a veszteség ke­letkezése szerint, ezért olyan jó földön, eredményesen gazdálkodó szövetkezeteknek sem hiteleznek, akik az 1990. évi, az „évszázad aszályának” estek áldozatul. Könnyen meglehet, hogy az idei aszály hatása még a két évvel eze­lőttit is felülmúlja, mert műtrágya- és szervestrágyahiánnyal. gyomo- sodással, gyengébb minőségű ve­tőmagvak elvetésével, privatizáci­óval és csődhullámmal párosul. Soron kívül 400 millió A Parlamenti Agrárklub is sür­geti a kormányzatot, rövid és hosszú távú tervek elkészítésére. Javaslataik szerint a csatornákat sürgősen fel kell tölteni vízzel, a vízhasználatot ingyenessé, vagy legalábbis mérsékeltebb díjszabá­súvá kellene tenni. Csökkenteni kell az energiaárakat. Másrészt sürgető feladat, hogy a kormány a következő hónapokban keresse a megoldásokat az ez évi őszi mun­kák elvégzésének biztosítására. Hosszabb távon az aszálykárok el­leni küzdelem a természetes csa­padék megőrzésében, a víztakaré­kos gazdálkodásra való áttérésben jelölhető meg, amihez biztosítani kell a megfelelő talajművelőgépek beszerzését és szárazságtűrő fajták elterjesztését a termesztésben. Mi­vel az MTA felmérése szerint ha­zánk területének csak 17 százaléka öntözhető, biztosítani kell a lehe­tőségek maximális kihasználható­ságát. A Földművelésügyi Minisztéri­um a kormány elé terjesztett prog­ramjában azt javasolta, hogy a ta­vaszi munkákra elkülönített, de fel nem használt 10 milliárd forintnyi hitelt az öntözésre lehessen felven­ni, állami garanciavállalás mellett. A kormány szóvivője pedig beje­lentette: a mezőgazdaság aszály­kárainak enyhítésére soron kívül 400 millió forintot folyósítanak. (MTI-Press) Három olyan vulkán is van Ni­caraguában, amelynek mélyén al­vó oroszlánként rejtőznek az ener­giák: bármely pillanatban kitörhet­nek, a nemrég történt lávaömlés­nél jóval súlyosabb katasztrófával fenyegetve a környékükön élő la­kosságot. A közép-amerikai or­szág közvéleményét riadóztató be­jelentést egy japán geofizikusok­ból álló kutatócsoport tette, a hely­színen folytatott kéthetes vizs­gálódásainak befejeztével. Mint emlékezetes, a nicaraguai Cerro Negro tűzhányó április kö­zepén kelt életre, s néhány nap le­forgása alatt több mint kétmillió tonnányi forró hamut, vulkáni port lövellt ki magából. A hamueső 250 négyzetkilométeres területet érin­tett, a hegységhez közeli León - az ország második legnagyobb váro­sa - utcáit is beborította a hamuré­teg. A szerencsétlenségnek három halálos áldozata, több sérültje volt. s mintegy húszezer embert kellelt kitelepíteni a veszélyeztetett kör­zetből. Ezt követően érkeztek az or­szágba ajapán tudósok, akik Nica­ragua mind a hét „elő” tűzhányóját megvizsgálták. Méréseik vasárnap közzétett eredménye szerint az egyik tengeri szigeten lévő kráter, a Concepcion, és két szárazföldi - a Cerro Negrót is magába foglaló hegyvonulathoz tartozó - vulkán, a San Cristobal és a Telica mélyén játszódnak le jelenleg is olyan földtani folyamatok, amelyek bár­mikor nagyerejű kitöréshez vezet-, hetnek. S egy esetleges súlyos ka- tasztrófa gyakorlatilag megelőz- hetetlen lenne, mert egyik tűz­hányó közelében sincsenek megnövekvő aktivitás előrejelzé­sére képes berendezések. A kutatócsoport, amelynek ex­pedícióját a japán kormány a hu­manitárius segítségnyújtás része­ként finanszírozta, azt javasolta, hogy a vulkáni hamuval borított földeket szerves trágyázással pró­bálják ismét termőképessé tenni, és átnyújtotta az illetékeseknek a jövőbeni kitörések biztonságos jelzéséhezelengedhetetlcn korsze­rű műszerekre vonatkozó ajánlását is. Kérdés azonban, hogy a szétzi­lált gazdaságának helyLeállításá- hoz amúgy is külföldi segélyekre számító nicaraguai komiány ké­pes-e saját erejéből beszerezni ezeket az eszközöket: egy-egy ilyen helyi obszervatórium felállí­tásához legkevesebb 80 ezer dollá­ros beruházásra van szükség. (MTI) S' A FÁK oroszul beszélnek I gazihazárdjátékosok mondják, hogy a pókerben mindenki­nek megvan a maga félórája, amelyet ha ügyesen kockáz­tatva használ ki a jó játékos, akár nyerhet is a parti résztve- vőitőí valamit. Mi, akik nem pókerezünk ugyan, de nyerni azért szeretnénk, nem nagyon vesszük észre azt a bizonyos fél órát, amely esélyt adhatna a nyeréshez. Vagy azért, mert nyerő félórája megint másnak van, vagy azért, mert a miénk még nem jött el. Mostanában azért van néhány olyan ember, akinek elérkezni látszik az a bizonyos félóra. Hogy a legszerencsétlenebbeket, legkilátástalanabbakat említsem közülük, itt vannak például az oroszul beszélők. Mondjuk azok, akik orosz nyelvet tanultak a hajdani egyetemeken és orosz nyelvtanárok lettek. Alóluk, mint tudjuk, egyszerre csak elfogytak az osztályok, alig maradt vala­ki, aki még oroszul akart tanulni, ezért rettenetesen kilátástalan helyzetbe kerültek. Az akkori államelvtárs - mert az orosz nyelv tanítása akkoriban még politikai kérdés volt-, gyorsan a hónuk alá nyúlt, elkezdte őket átképezni, meg minden, s mire átkép­ződtek volna, kiderült, hogy teljesen feleslegesen, merthogy oroszul tudó ember nemcsak a katedrán fog tudni ezentúl iga­zán jól megélni, hanem a gazdasági üzleti életben is. Sőt, csak ott igazán jól. El is kezdődött gyorsan a russzisztikai tanszékek kialakítása, újraalakítása az egyetemeken, ahol ismét orosz nyelven tanítják a hallgatókat az orosz, helyesebben a szovjet utódállamok képviselőivel való kapcsolat minél jobb kialakítása céljából. A FÁK ugyanis, mint potenciális piacok, lehetséges üzleti partnerek mind-mind oroszul (is) beszélnek, így annak, aki be­széli ezt a nyelvet, tolmácsra sincs szüksége ahhoz, hogy felve­gye velük a kapcsolatot. A kapcsolatot felvenni pedig egyre töb­ben szeretnék, így nem kizárt, hogy a magyar orosz nyelv­tanároknak, mint tolmácsoknak, üzletkötőknek, levelezőknek most jön el az a bizonyos félórájuk. Amit annak idején tanultak, s szegény kultúremberekként, tanárokként alkalmazhattak, azt most a menagementben, mint jól fizetett üzletemberek haszno­síthatják. - Hát tessék mondani, nem tiszta nyereség ez? Annak pedig, aki erre azt kérdezné, hogy jó, jó, de akkor miért kellett annyi állami pénzt áldozni ezeknek az orosztanároknak az át­képzésére, azt lehetett válaszolni, hogy csak. Különben sincs itt helye az irigységnek. Annak idején miért nem tanult meg ő is oroszul? (gyöngyösi) „Alvó oroszlánok” tek akkor sem tudnák a vízdíjat be fizetni, ha akarnák, mert a törvénx az egyezség megkötéséig erre nem ad lehetőséget. Akár is nagy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom