Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
1992. június 1., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Az önvédele Hölgyem(?) uram(?) Ne tartsa csupán udvarias formulának, ha azt írom, megtiszteltetésnek veszem, hogy nekem küldte környezetvédelemmel (is) kapcsolatos levelét. A témakör megjelölésével gondolom nem követtem el indiszkréciót, hiszen a környezetvédelemmel ma már annyian foglalkoznak, hogy ha fele annyian tudnának is tenni érte . . . másrészt pedig mondandója, úgy vélem e rendkívül nagy témánál is szélesebb, általánosabb, hiszen emberi gyarlóságokat, jól körülhatárolt visszaéléseket is taglal, néven nevez. Elgondolkodtató olvasmány. Bár nem meglepő. Sajnos nem meglepő, hiszen mindahányon tudunk példákat rá, hogy valakik munkahelyükön nem annyira a rájuk bízott feladat tisztes ellátásával, nem is annyira ama bizonyos szolgálattal foglalatoskodnak, hanem sokkal inkább a maguk javainak gyarapításával. Ezek a javak természetesen nem minden esetben anyagiak, lehetnek- szélesebb értelemben vett — erkölcsiek is, olymódon, hogy az ott lévők minden áron bizonyítani kívánják rátermettségüket, hozzáértésüket, lelkiismeretességüket, bizonyítani kívánják azt is, tudják mi a dolguk és éjt nappalié téve dolgoznak is érte. Tehát kovácsolják az erkölcsi tőkét. Az ön leveléből kitűnik: közeli ismerője némely ilyen vizet prédikáló és bort ivó embernek, könnyedén átlát rajtuk, tudja azt is, hogy nem annyira hozzáértésük, mint inkább nagyzási hóbortjuk motiválja ténykedésüket, készteti őket időnként közszereplésre is. (Ez a közszereplés persze nagyon is hozzátartozik a már említett erkölcsi tőke kikovácsolásának módozataihoz.) Az is kitűnik leveléből, hogy konkrétumokat ismer, meg az is, hogy a környezet- védelemért őszintén szeretne tenni . . . Meg az is, - lehetséges, ezt rosszul következtetem hogy nem igen- hisz a sikerben, amíg az ilyen maguknak és nem az ügynek élő egyének próbálják elhitetni hozzáértésüket, tenniakarásukat. Ami nincs. Töprengve forgatgatom—olvasgatom levelét. A magam, már több évtizedes tapasztalataiból is sok-sok példa villan fel. A környezetvédelmi munka meg nem értésére. Ostoba kezelésére, itt-ott kicsúfolására. Arra is, hogy később a már e célból kinevezett hivatalnokok mennyire csupán a pejoratív értelemben vett hivatalnokokként viselkedtek. Hogy mennyire nem éltek a felkínált nyilvánosság lehetőségével sem! Mennyire vártuk a segítséget, a fegyvertársakat, még akkor, ott az elején néhányon, kik az újságokban mertük vállalni a dorgálást: íme, egyesek a Sajó elpusztult békáit, piócáit siratják, ahelyett, hogy... és a füstös levegő miatt panaszkodnak, pedig ugye „a kémény azért van, hogy füstöljön!” (Nem véletlen az idézőjel.) Ezt a levelet fegyvertárs, segítőkész, tenniakaró ember írta. Igaz, csak most, de föltehetően azért, mert most van abban a környezetben, ahof mindezt látja. „Bár csaknem biztos vagyok benne, hogy reagálásomat nem fogják közölni . . .” Olvasható mindjárt az elején. Ha nem is szószerint, azért lehetett volna közölni. Úgy persze már nehéz lenne, hogy a nevd nem adható ki még annak a kollégámnak sem, akinek cikkére utal. Mármint, aki az interjút készítette a közszereplő egyénnel. Aztán — vélem - átgondolta az egészet, mégegyszer elolvasta a levelet és a végéről mégiscsak lehúzta a nevét, címét mindent. így teljesen anonimen persze . . . hát így tényleg nem lehet közölni. Sajnos. Kár érte. De ne higgye, hogy most fejcsóválás, rosz- szallás következik. Meg biztatás a bátorságra, a kiállásra. Az embernek rögtön eszébe jut a munkanélküliek növekvő száma . . . Hogy felettesei miként fogadnák ezt a levelet, nagyon is elképzelhető. Sajnos. önvédelem. Persze, hogy az önvédelmi ösztön lép be rögtön, kiszorítva minden egyebet. Nagyon is értem. (Nem is hiszi, mennyire!) Kár, hogy itt tartunk, ez van. Most annak kéne következnie, hogy de majd egyszer eljutunk oda . . . stb. Maga hiszi? Ha már ketten is hisz- szük, akkor bizonyára így lesz. Nekem viszont alá kell írnom ezt a levelet: Priska Tibor Közös vállalat erdélyi falvak ellátására Tőkés László nagyváradi református püspök és Papócsi László vezérigazgató egy új vállalkozás alapításáról tájékoztatta a hét végén a sajtó képviselőit Bábolnán. Elmondták, hogy a Bábolna Részvény- társaság, a Nagyváradi Király- hágómelléki Református Egyházkerület, a debreceni Agro- ker Rt., valamint a iichtens- teini Contrade Vállalat 33 millió lej induló törzstőkével közös vállalatot hozott létre Reform elnevezéssel és nagyváradi székhellyel. Az együttműködés célja, hogy segítsék Erdélyben a mezőgazdasági termelést, a privatizációt, és a lakosság ellátását. A Bábolna Rt. nem pénzzel, hanem 10 millió lej értékű tárgyi apporttal — eszközökkel, technológiával — vesz részt a vállalkozásban. (MTI) Tegrsop 0 órától: Menetreüdváltazás a É-nál, a KÓLÁM Ha május vége, akkor menetrendváltozás. Ezért is érdeklődtünk a két nagy tömegközlekedési intézménynél: megyénk utazóit menynyire érinti a változás? MAGYAR ÁLLAMVASUTAK A szomszédos országok vasútjainál május 31-én 0 órától új menetrend lép érvénybe. A MÁV az érvényben lévő menetrendkönyv- höz 2. számú pótlékként csak a megváltozott nemzetközi vonatok, illetve a megváltozott belföldi vonatok menetrendjét adja ki. A lényeges változások: „AGRAM” névén nemzetközi gyorsvonat közlekedik Miskolc Tiszai pályaudvar — Zágráb és visszaviiszonylatban 7.30 órás indulással! és 22.15 órás visszaérkezéssel. Miskolc—Gyékényes között belföldi Ikoosiikat tűs továbbít. Szeptember 27-től Ózd—Gyékényes lesz a belföldi kocsik közlekedésének viszonylata. Ez a vonat igénybevehető a Balaton déli partjára történő utazáshoz is. A Miskolc— Keszthely között közlekedő gyorsvonat elmarad. A Cra- cowiia nemzetközi, gyorsvonat korábban közlekedik, Miskolcra 6.20 órakor érkezik, s tovább 6.52 óraikor indul Budapest felé. Változott a Miiskolc—Kassa és vissza viszonylatban az összeköttetés. Miskolcról 6.38 és 14.53 órakor indul, visz- sza 9.42 és 18.09 órakor érkezik. A Polonia nemzetközi gyorsvonat más útirányon fog közlekedni. Helyette az új „BEM” néven Budapest— Szczecin és vissza viszonylaté nemzetközi gyorsvonat közlekedik. A Hatvan—Losonc, illetve Fülek összeköttetés két személyvonattal bővül. A Várna nemzetközi vonat a jövőben nem közlekedik. A Budapest—Miskolc vonalon az IC-vonatok közlekedésében nem lesz változás. Megszűnik viszont az Ózd—Tiszaújváros—Budapest Keleti pályaudvarig a közvetlen összeköttetés. A jelenleg 20 órakor Budapest Keleti pályaudvarról induló sebesvonat csak Hatvan— Miskolc viszonylatban fog közlekedni személyvonatként. Egyes személyszállító vonatok közlekedésében a kihasználatlanság miatt az egymáshoz közeli időpontban közlekedő vonatoknál kiiisebb korlátozások lesznek. Nem fog közlekedni 23.50 órakor vonat Hatvanból Salgótarjánba, Kazincbarcikáról—Bánrévére, Füzesabonyból—Miskolcra az 5.25 óraikor érkező .személyvonat, valamint az 5.06 órakor Hidasnémeti felől Miskolcra érkező személyvonat elmarad. Továbbá a Hidasnémetiből 8.14 órakor Abaújszán- tóra, onnan vissza 9.11 órakor Induló vonat nem közlekedik. 1992-ben jelentősen csökkent a vasúti pálya fenntar- tására-felújítására fordítható összeg, ezért május 31-től SipW:ó,v<- í a Kis térénye—Kál -Kápoln a vonalon 50 kilométer/óráról 40-re, Mátramindszent.—Mát- ranovák—Homokterenye vonalszakaszon 40-rőíl 20 kilométerre kell a pályasebességet csökkenteni. A vonalon valamennyi vonat menetrendje átdolgozásra került, vonatonként átlagosan 30 perc menettartam-növéke- dést eredményezett A pályák állapotának rohamos romlása miatt május 28-tól szinte valamennyi vonalon további sebességcsökkentést kellett bevezetni, így főleg a Hatvan—Somoskőújfalu, Hatvan—Újszász, Putnok—Bánréve—Ózd, Kazincbarcika—Rudabánya vonalon szeptember 27-ig ötöt perc késéssel kell számolni. A vonatok a szerelvények nagysága a csökkenő utazási igényekhez lett igazítva, a szerelvények bővítésére nincs lehetőség, ezért előfordulhat zsúfoltság. BORSOD VOLÁN A Volán vállalat május 31-vel kiadta a nemzetközi és távolsági menetrend könyvet. A Borsod-Abaúj- Zemplén megyében közlekedő menetrendszerinti helyközi és helyi járatokat tartalmazó menetrend könyv és tájékoztató füzetek nem kerülnek kiadásra Azok érvénytartama 1993. május 29-ig meghosszabbodik. A nemzetközi forgalomban szerdai, pénteki és szombati napokon új járatok közlekednek Miskolcról 6.30 órai indulással Kassára. A visz- szaindulás Kassáiról 15.00 órakor lesz. Távolsági forgalomban Ózd—Budapest, Tiszaújváros—Budapest, Miskolc— Debrecen útvonalon új járatok közlekednek. Megyén belül az utazási lehetőségek javítását szolgálják az új járatok: Sátoraljaújhely—Sárospatak, Szerencs—Miskolc, Mezőkövesd—Miskolc, Ózd— Putnoík—Kazincbarcika— Miskolc útvonalon. A helyközi és a helyi forgalomban a végrehajtott menetrend- változásokról az autóbuszállomásokon adnak tájékoztatást. Lévas Kálmán TISZTELT OLVASÓ! Ebből a visszaemlékezésből megismerheti egy, a II. világháború során szovjet hadifogságba esett (került) híradós szakaszvezető, átélt viszontagságait. Hogy miért került sor a négy éves események megírására, könnyű a magyarázat. Egy akkor 26 éves fiatalembernek drámainak tűntek az ott átélt események, és kitörölhetetlen emlékeket hagytak egész életemre. Tekintettel arra, hogy az ott eltöltött négy év alatt, semmiféle feljegyzést készíteni — esz„Rossz csillag alatt születtem”, 1918-ban Rozsnyón, az I. világháború szerencsétlen befejezése végén, amikor szüleimnek mindenüket hátrahagyva mendkülniük kellett az első világégés jól ismert következményei miatt. Ténylegles katonai szolgálatomat, 1939—1941-ig a miskolci VII. Híradó Zászlóaljnál teljesítettem, ahol a kiképzésem után alosztályír- noki teendőket láttam el. Leszerelésem után rövidesen, újra behívtak postai szakszolgálatra, és mint pos- toműszafei dolgozó, a budapesti 101. Sz. Híradóezred egyik állandó vezetékes századánál, szakaszvezetői ranggal. szakiaszparancsnoki beosztást kaptam. A 101/1. Sz. Híradó Zászlóalj a Kárpátok vonulatának nyugati térségében volt hívatva biztosítani az állandóvezetékes híradó szolgálatot. Főbb települési helyeink Un,gvár, Munkács, Poroskő, Perecsény, Turjabisztra, stb. voltak. Vezetésem alatt 1944. október 28-án Un gváron ért bennünket a szovjet csapatok rajtaütésszerű támadása, amelyet páncélosok bevetésével hajtottak végre. Hatalmas zűrzavar keletkezett a városban lévő alakulatok között. Civil lakosság nem igen mutatkozott. A szovjet csapatok már a külvárosban lehettek, mikor távbeszélőn közök hiánya miatt - nem volt lehetséges, így csupán keserű emlékeimre hagyatkozom. Visszaemlékezésem olvasása azonban csak úgy lesz igazán érdeklődést keltő, ha az olvasó, önmagát az adott helyzetekbe be tudja azonosítani. Ez azonban nem mindenkinek fog sikerülni — különösen a fiataloknak nem —, mert az írás tartalma, több helyen inkább fantáziának tűnik, mintsem megtörtént valóságnak. Jó szórakozást, ezért olvasás közben nem ígérhetek, mert a lágeri élet csak szomorúságot — legfeljebb alvó reményt — nyújtott csupán. azt az utasítást kaptam a magyar városperancsno'któl, (nevére már nem emlékszem), „hogy személyes jelenlétemben robbanthassam fel Ungvár postai távbeszélő főközpontot úgy, hogy az baláthiattalan ideig üzemképtelenné váljék.” Ez a kapott esztelen parancs indította el személyem és szaikaszom kálváriáját Ss. A városparancsnok, két előttem ismeretlen műszaki katonát rendelt mellém., megfelelő robbanóanyagokkal, így a riadókészültségben levő szakaszomat Schel tehergépkocsival hátrahagyva, személygépkocsimmal a főpostára hajtattam. Nagy meglepetésemre a posta udvarán találkoztam Tuza Árpáddal, az ottani posta műszaki vezetőjével, akit Miskolcról személyesen ismertem. ö nem ismert engem, miivel én távirdtamunkásként dolgoztam korábban. Közöltem vele jövetelem célját, melyet Ö elképedve* fogadott, miközben egy tehergépkocsira pakoltatta egyéni dolgait. Ez idő közben többedmagával megjelent Schablik Gusztáv fő- gépész, akinek elmondta, hogy milyen paranccsal érkeztem. Tuza Árpád perceken belül elhagyta az épületet. Schiablilkot nem ismertem. Vele Miskolcon, az akkor felszabadulásnak nevezett időben találkoztam újra. Tanakodásra nem volt idő, ezért 'közöltem vele, hogy a kapott parancsot nem szándékozom végrehajtani — vállalva annak minden következményét —, de a központot ideiglenesen látszólagosan üzemképtelenné kell termi. Ezt a kívánságomat helyeselve, az áramszolgáltatás főbiztosítékok eltávolításával Schablik végre is hajtotta. Az áramellátás megszűnése zavart okozott a posta egész épületében. Pillanatok alatt köztudottá vált, hogy a sejtelmes, iaz épületen belül tartózkodó három magyar katona az oka mindennek. Itt kell megemlítenem, hogy a magyar katonák Kárpátalja lakossága részére egyáltalán nem voltak népszerűek. Ekkor drámai, nem várt fordulat következett be. A főgépész közölte a jelenlévőkkel, hogy milyen formában és m'iért történt az áramtalanítás. és hogy rövidesen helyreáll az áramszolgáltatás. Beszéde közben az én két katonám vetkőzni kezdett. Málhájukat, fegyvereiket átadták a civileknek, és eltűntök az épület alagsorában. Egyedül maradtam. Nevükre nem emlékszem, sorsuk örök rejtély marad számomna. Lehet, ha én is hasonlóan cselekszem, elkerülhettem volna a négy éves hadifogságot, de a gondjaimra bízott híradós szakasz, abban a fenyegetett helyzetben türelmetlenül várta, visszaérkezésemet. Tudatában voltam annak, hogy a kapott parancsot nem teljesítettem, melyért háború esetén halálbüntetés jár. Felelősséggel tartozom továbbá a mellém rendelt két műszaki 'katonáért is. akiknek szökését tétlenül elősegítettem. Mindaddig soha nem érzett súlvois gondolatok közepette. egvedül 'kísért kii a ka- nun a főgéoész. Ezt szemé- Ives biztonságom érdekében tette. Parancsom ellenére szerencsémre, katonáim nem a telephelyen, hanem a főposta bejáratánál vártak indulásra készen. Indulásunkkor meglepő csend uralkodott a városon, kihaltnak látszott, mert aki el akarta hagyni, az már igencsak gondoskodott magáról. Az utolsó katonai alakulatok között hagytuk el Ungvárt. A külvárost is elhagyva a fás, bokros terepen fejvesztetten menekülő katonák, civilek sokaságát láttam. Ezeddig sohasem tapasztalt látvány, vésztjósló gondolatokat ébresztett bennem. Többen már fegyvertelenül próbálták menteni puszta létüket. A menekülés útvonala teljes szélességében, különböző járművekkel volt ellepve. Az úttesten történő besorolásnak semmi esélye isem volt, ezért személygépkocsim vezetőjével — Gréczi Géza tizedessel — úgy határoztunk, hogy az úttest jobb oldalán lévő változó terepen próbálunk haladni szakaszommal együtt. Nemigen tudtunk 2—3 kilométert megtenni a várostól, mikor baloldali irányból a füzesekből, T 34-es harckocsik jelentek meg óriást riadalmat okozva. A várost bekerítő hadművelet következtében szakaszomtól elszakadtam, mert ők a gyűrűn belül, míg én azon kívül maradtam. Az úttestet keresztbe szelő harcikocsik a tömegbe gázolva, féreg módjára taposták el az éppen útjukba került járműveket, emberekkel együtt. Ezen iszonyatos látvány, — melyet 15—20 méter távolságból éltem át — mindenfajta kriminalisztikai elképzelést felülmúlt számomra. A hiardkocsik nem lőttek, csupán lánctalpaikkal osztogatták emberre, állatra a megalázó halált. A közvetlen mellettem gazdagon arató HALÁL ÁRNYÉKÁBA itt kerültem először. Ilyen körülmények között fejeződött be ungvári 'katonai ténykedésem, mellyel sikerült teljes épségben megmentenem az utókornak, egy igen komoly műszaki berendezést, de az életemet is. (Folytatjuk) 1. Parancsmegtagadás
