Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-02 / 129. szám

1992. június 2., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Túlzottan gyors privatizáció

Budapest (ISB — S. Z.) „Jó üzlet ma privatizációs tanácsadónak lenni Magyar- országon” — vélekedik Kuti Béla, a Budapest Holding Első Hazai Vagyonkezelő Rt. privatizációs igazgatója. Az 1989 áprilisában alakult cég, amint azt a neve is mutatja, az első vagyonkezelésre létrejött társaság volt hazánkban. Tanácsadóként műkö- dött-működik jó néhány állami vállalat gazdasági társasággá történő átalakításában, szerepel az Állami Vagyonügynökség hivatalos tanácsadói listáján. Részt vett a Mátra Füszért átalakításában, a részvénytársaságot már be is jegyezték a cégbíróságon.

Jó üzlet tehát a privatizáció — legalábbis a tanácsadó számára. Persze, csak annak, aki talpon tud maradni a versenyben. „Kiszámíthatóság, megbízhatóság, korrektség az üzletben és kiterjedt kapcsolatrendszer” — az igazgató szerint ezek a legfőbb ismérvei azoknak a privatizátoröknak, amelyek állni akarják és állni tudják a kihívást. „Pontos munkára van szükség, arra, hogy minden ígéretünket beváltsuk, s lehetőleg jó kapcsolatot tartsunk fenn nemcsak a vállalatokkal, de az Állami Vagyonügynökséggel is — feszi hozzá. — Kerestek már meg bennünket olyan cégek, amelyek nem voltak megelégedve a privatizációs tanácsadójukkal.”

A tanácsadó speciális helyzetben van, ezért nyilvánvalóan másként ítéli meg a privatizáció folyamatát, mint a vállalatok, vagy a tulajdonos, tehát az állam képviselői. Mint üzlet, jól jövedelmez, ezt bizonyítja a működő privatizációs cégek meglehetősen nagy száma. Más kérdés, hogyan látják a folyamatot, mint a gazdasági élet egészét meghatározó léNem eléy bevallani - fizetni is Itell

pesek sorozatát. „A magyar- országi privatizáció sebessége két szempontból is túlzottan gyors: a szerény mértékű külföldi érdeklődés és a gyenge hazai vásárlóerő nem teszi szükségessé a jelenlegi ütemet — véli Kuti Béla. — Kínálati piac alakult ki, elsősorban annak a kényszernek a hatására, hogy itthon és külföldön is megmutassuk: mi vagyunk a leggyorsabbak a kelet-európai téségben.”

A kínálati piacra általában nyomott árak a jellemzőek. A magyar vállalatok piacán ennél jóval összetettebb a kép: „Az állami vagyon többnyire túlértékelt, ezért sokszor névérték alatt kelnek el a vállalatok. A piac diktátuma szerint azonban inkább ezeket az árakat kell reálisnak tekintenünk.” A tulajdonos, vagyis az állam szempontjai persze érthetők az árak megállapításánál, sokszor azonban tarthatatlanok és elfogadhatatlanok: „Gyakran ragaszkodnak a névértékhez olyan cégek esetében, amelyeknél nem is a bevétel lenne a fontos, hanem az, hogy egy befektető végre életet leheljen bele.”

A privatizáció igazi felgyorsulása — elsősorban a külföldi érdeklődés megélénkülésével — csak azután várható, ha vállalatok zöme már átalakult — mondja a Budapest Holding privatizációs igazgatója. „A külföldi befektetők csak a részvényekkel, az üzlet- és tőkerészekkel tudnak kezdeni valamit, számukra az állami tulajdon „masszája” átláthatatlan és értelmezhetetlen. Az átalakulások után viszont még jó időnek el kell telnie ahhoz, hogy kiderüljön, mely cégek tudnak gazdasági társaságként is talpon maradni, melyekbe érdemes befektetni.”

Sinka Zoltán

Az adózók magatartása a világ bármely táján hasonló: a többség nyugodtan alszik, mert időben eleget tesz befizetési kötelezettségeinek, mások viszont rettegnek az adóellenőrtől, mert semmibe vették az adózásra vonatkozó állampolgári kötelezettséget. A Falutévé riportere az APEH-nál arról érdeklődött, hogy miilyen az adózási fegyelem a mai Magyarországon.

— Javulóban van, de még nem éri el az elvárható szintet — állítja dr. Kiss Pálné, az APEH főosztályvezető-helyettese. — Nagyon sok a feltáratlan adótartozás, ami idáig rejtve maradhatott előttünk. Az ellenőrzésünk elsősorban az adóalap vizsgálatára terjed ki. Főleg a pénzforgalommal összefüggő adókötelezettségek területén gondolunk gyakoribb ellen őrzésekre.

— Miként?

— Alapvetően úgy, hogy a bevalláshoz viszonyítjuk a befizetés tényét, vagyis hogy az adóalany nem érte-e be csupán annyival, hogy bevallotta az adóját. Ha a befizetést elmulasztotta, akkor természetesen felszólítjuk őt, figyelmeztetjük kötelességére.

— Hogyan mérlegelnek Önök? Tudják-e kontrollálni a befizetés tényét?

PADLÓSZŐNYEGVÁSÁR

40%-os árengedmény a belga import padlószönycgckböl! Minden kedves érdeklődőt várunk MISKOLCON, JÚNIUS 4-5-én, A VASUTAS MŰVELŐDÉSI HÁZBAN,

(Gömöri ii.) 8-18 óráig, és JÚNIUS 6-7-ÉN,

A VASAS MŰVELŐDÉSI HÁZBAN

(Andrássy u. 36., volt Marx tér) 6-án 8-18, 7-én 8-16 óráig.

EXBROKER BT.

— Természetesen erre megvan a lehetőségünk. Az ellenőrzés alapja az adófolyószámla-kivonat. Ezzel megyünk ki a helyszínre, ahol megnézzük, hogy az adóalany nyilvántartásában megegyezik-e a bevallás és a befizetés.

— Van már erre bevált szisztémájuk, vagy csupán szúrópróba-szerűek az ellenőrzéseik?

—• Irányított ellenőrzésről van szó, meghatározott körben. A hivatal központi elvei alapján működő ellenőrzési típus ez.

— Titok az, hogy gyakorlatilag hogyan végzik a munkát?

— Nem. A revizorok a pénzforgalmi ellenőrzést többnyire a rendes adóellenőrzés keretében, de ad hoc jelleggel is végezhetik. Megjelenhetnek bármikor az adóalanynál, ahol azt kell vizsgálniuk, hogy megtörténtek-e a befizetések.

— Mit kell otthon tartani? Hiszen gyakori eset, hogy egy sereg számla nem az adózónál, hanem az általa megbízott könyvelőnél lelhető fel. Sőt, nála lehet az egész adminisztráció. Elvárnák, hogy mindez naprakészen az adóalanynál álljon egy váratlan ellenőrzéskor a revizorok rendelkezésére?

— Ha a bizonylatokat a könyvelőknél találhatjuk meg, akkor lehetőséget adunk az adóalanynak, hogy ezeket a dokumentumokat elérhető állapotba tegye, és az adóellenőrzés előtt méltányos tűrési időt is aduink. Természetesen az így megjelölt határidőt aztán be kell tartani.

— Gyanítom, hogy az APEH türelme ugyancsak véges...

— Igen. Többnyire csak egy-két napos határidőt szoktunk adni. (MTI-Press)

A Manager Clubban:

Adózásról - mindenkinek

A Tokaj vendéglátóházban működő Biliárd Manager Club egyik legérdekesebb rendezvényére várja ma délután a vállalkozókat, a gazdálkodó egységek képviselőit. A Vállalati menedzsment — a vállalat és környezete előadássorozaton belül dr. Sugár Jenő, a Pénzügyminisztérium államtitkárhelyettese Adórendszer 1992 — társasági adó címmel tart előadást. A témán belül szól majd ismert ésfor- télyos ötletekről, legális adó- trükkökről, s olyan törvényes megoldásokról, amelyeket nemigen ismernek a kft.-k, bt.-k irányítói.

Az előadás, amire bárki bemehet, ma 15 órakor kezdődik a Tokaj vendéglátóház (Győri kapu 47.), I. emeleti klubjában.

Már termel a visontai Déli-bánya

A Mátraaljai Szénbányák visontai külfejtésének Déli bányája, mely Detk és Halmajugra között húzódik, megkezdte a lignittermelést. A széntelepeket boritó 60-80 méter vastag meddőréteg letakaritásában több vállalkozó vesz részt Az új bányából 1992. és 1996. között 6,1 millió tonna, 7200 kj/kg fűtőértékű lignitet remélnek a visontaiak. MTI Fotó: H. Szabó Sándor.

Lévai Kálmán

Négy év a halál árnyékában

2. Szökés Miskolc felé

Tovább növekedtek a szolgálati szabályok megszegéséből eredő cselekményeim: parancsmegtagadás, szakaszom elhagyása, megfellebbezhetetlenül a hadbíróság egyértelmű halálos ítéletét vonhatta volna maga után.

Ennek tudatában kelleti további sorsomat úgy intéznem — az adott körülményeik között —, hogy üzemképes gépkocsival, másod- magammal, a tábori csendőrök szűrőjén sikeresen minél előbb biztonságos helyre kerülhessék.

Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben, talán „Fortuna” kegyeltjei lettünk, mert az út jobb oldalán nagyobb kiterjedésű legelő terült el, ahol viszonylag jó terepen haladhattunk anélkül, hogy valaki megállíthatott volna bennünket. így jutottunk el Gálszécslig, ahol egy útkereszteződésnél német tábori csendőrök és egy magyar főhadnagy minket is megállított, és visszafordulásra akart kényszeríteni. Teljes sikertelenséggel, mivel az úton végeláthatatlan rendezetlen tömeggel álltak szemben. Ilyen körülmények között erőszakos magatartásuknak semmi esélye sem volt.

így tovább mehettünk. Elértük Szegi, Községet, ahol már a visszavonulás nem volt olyan tömeges. Itt már változtatni kellett szökési politikánkon, ezért bementem a községházára, ahol a bírótól igazolást kértem, miszerint elvesztett alakulatomat keresem. Ott találtam nála egy motoros hírvivőt, aki karambolozott motorjával, ígv nem tudta folytatni útját, ö is alakulatát kereste. ezért a bíró úr közös igazolást adott a három „szökevénynek.” Az csak később derült ki, hogy a még ma is jól olvasható irományát Bó- dy István bíró úr rosszul keltezte, mert 28-ta helyett

29-et írt papírunkra. Ittasnak látszott.

Innen hármasban folytattuk tovább utunkat célirányosan Miskolc felé.

Nagy szerencsénk volt, hogy felvettük a megsérült hírvivőt, mert Szerencsnél magyar tábori csendőrök állítottak meg benünket és igazoltattak. A hírvivő kézből felmutatta a gondosan lezárt és lepecsételt nála lévő anyagot, jó utat kívánva elengedtek bennünket. Egyébként a hírvivő is hozzánk hasonlóan szökésben volt, mert neki az anyagot Ungváron kellett volna kézbesítenie.

A hírvivő bajtársunk a vásárcsarnok előtt hálálkodva elköszönt, mi pedig újabb igazolás-szerzés céljából itt is megkísértettük a szerencsét a VII.Híradó Zászlóaljnál, ahol tényleges katonai szolgálatomat teljesítettem. A kért igazolást megkaptam és utasítottak, hogy a legközelebb Nyékládházán állomásozó fogatolt alakulatnál jelentkezzem.

Az értékes igazolás birtokában megnyugodva, határtalan örömmel hagytuk el a laktanyát, és este hét óra tájban hazaérkeztünk jó barátommal, Gréczi Géza tizedessel Nyékládházára, falumba, családom körébe. Másnap reggel jelentkeztünk a2 „Egri” kastélyban települt híradó-alakulat parancsnokánál.

Ettől kezdve felgyorsultak az események körülöttem, melyek végsősorban személyes tragédiámhoz vezettek el. Állandó gyötrő gondolatok foglalkoztattak teljes szakaszom elvesztése és beláthatatlan sorsuk miatt. Még jelentkezésünk napján Miskolcról kerestek bennünket azzal a paranccsal, hogy azonnal jelentkezzünk a zászlóaljnál. Én a főposta előtt kiszálltam a kocsiból, Gézától pedig érzékeny búcsút véve sorsára bízva elengedtem. Soha nem adott életjelt magáról, pedig ezt megígértük egymásnak. Pillanatok alatt döntenem kellett, mitévő legyek adott helyzetemben. A posta főbejárata előtt német katonák álltak. Mivel katonai egyenruhában voltam, nem állítottak meg. Az egész épületet jól ismertem, hiszen innen vonultam be annak idején tényleges katonai szolgálatra. Itt mindenképpen egyenruhámtól akartam megszabadulni, mivel a korábban szerzett „igazolások” is érvényüket vesztették.

ötletszerűen lementem a kazánházba, ahol korábbról jól ismertem a fűtőket. Csak egy fűtőt találtam munkahelyén és előadtam, számára nem éppen magasztos szándékomat.

Ilyen idegfeszítő légkörben vetkőzni kezdtem, mint két nappal (korábban Ungváron a mellém rendelt gyalogos katonák. Mikor zsebeimből aiz asztalra kiraktam

értékeimet és látta, mennyi sok pénzem van —, amit felajánlottam —, beleegyezett, hogy tíz perc alatt átöltözzem. Immár átöltözve, remegő kézzel dobáltam be a (kazánba összes felszerelésemet.

A ruhát váltott, katona- szökevényként az esti szürkül e£b$n otthonosan mozogtam volna a jól ismert város utcáin, ha a teljes bizonytalanságot, a halál árnyékát nem éreztem volna szünte- . len...-' A iftái 3-ás utat kerülve, a Pingyom irányában jutottam ki a városból a bükkaranyos! útelágazásig, ahol meglapulva aiz út mellett kivártam a katonai alakulatok elvonulását. Szerencsétlenségemre eleredt az eső is. Nyomasztó félelmem csak fokozódott a sötét, hűvös időben, mert a Tisza irányából ágyúlövések moraja hallatszott, melyek arra ösztönöztek, hogy folytassam utamat hazafelé. Innen már csak 3—4 kilométer lehetett az út hazáiig, melyet teljesen elázva, fizikailag és idegileg kimerülve éltem át, hajnali 4 óra körül érkeztem haza.. Nem nehéz elképzelni, hogyan fogadták, reggél még katonaruhában távozott, és hajnalban csatakosain civilben megérkező katonaszökevényt.

Tekintettel arra, hogy az Égni kastélyban telepített fogatolt híradó-alakulat még mindig ott tartózkodott, ajánlatos volt részemről a szovjet csapatok megérkezésig elreitőznöm, így döntött a családi tanács és a jövendőbelim családja is. A községben sok volt a német és a magyar katonaság, akik erőltetett menetben vonultak nyugati irányba, mivel a szovjet csapatok Tiszán történt átkelése, bekerítéssel fenyegette őket.

A döntés értelmében szürkületkor a szőlőhegyre mentünk, hetedmagammal, két 5 év alatti gyermekkel abban a reményben, hogy a front kritikus időszakát átvészelhessük. A korábbról ismert elhagyott, beszakadt tetejű pincét csakhamar meg is találtuk. Bizonytalan tidőre elzártuk magunkat a külvilágtól. A pince levegője teljesen elhasználódott, elfertőződött, mivel bent kellett „kimenünk is” annak ellenére, hogy elföldeltük azt. A két gyerek örökös sírása — ha ugyan lehetett —, csak fokozta tragikus elzártságunk kilátástalanságát.

Az ötödik nap éjjelén, mindinkább közeledő csatazajra lettünk figyelmesek, mely fokozatosan eltűnt. A hetedik nap reggelén, végre, orosz katonák hangját hallottuk nagy nagy örömünkre. Kivárva a viszonylagos csendet, előbúj káltunk önként vállalt kínzókamránkból. Hazafelé tartott a „karaván”, mikor a zsidótemetőnél megláttam az első szovjet katonát, aki a hátán vitt g»mbo- lyítóval vezetéket épített valahová. Megnyugvás vett rajtam erőt, úgy gondoltam, hogy számomra befejeződött a II. világháború. Nagyon tévedtem, mert tulajdonképpen csak itt kezdődött el, életem, igazi kálváriája.

Hazaérkezve családunkat az udvaron lévő pincében találtuk, mert lakásunkban szovjet katonák voltak elszállásolva. Leplezett felháborodással kellett tudomásul vennünk, hogy a lakás bútorzataival fűtöttek, holott édesapám, kellő mennyiségű tüzelővel látta el őket. Ilyen körülmények között igencsak kilátástalannak tűnt otthoni helyzetem, mivel jól tudhatták a tisztek, hogy valamilyen katonai szolgálatot teljesítettem.

Másnap átmentem a negyedik szomszédban lakó jö- vendőbelimékhez, ahol szintén sok orosz katona volt és egy kovácsműhely, örömmel felajánlottam segítségemet az idősebb korú kovácsmesternek, melyből azonban nem sok örömöm lett, mert rövidesen jött egy orosz katonával Kisida János (tolmács) helyi lakos, és magukkal vittek a Samukáné-féle házba Útközben Kisida bácsit kérdeztem, hogy hová visznek, és hogyan találtak rám. Ö közölte velem, hogy (három fiának jó barátja voltam) lakásomon kerestek, és Gyula bátyám mutatta meg nekik, hogy hol tartózkodom. Édes bátyám nyom- ravezetése —, mint később kiderült — igen kemény négyéves hadifogságot eredményezett számomra.

Ismételten kilátástalan helyzetbe kerültem, mert sem élelmem, sem semmiféle felső meleg öltözetem nem volt. Reménytelen helyzetemben odaálltam az utcára nyíló vasrácsos ablakhoz, hogy szerencsés esetben valakivel értesíteni tudjam szüléimét sorsom nem várt fordulatáról. Ez sikerült ás, mertBé- nyí Józsefnével üzenni tudtam, aki rövidesen hozott is élelmet, és egy postai köpenyt számomra Mint a későbbiekből egyértelműen ki fog derülni, e nélkül a köpeny nélkül élve nem kerülhettem volna túl az ország' határán sem.