Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

1992. június 11., csütörtök- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Sikeres vett a rendezvénysorozat A napokban véget ért az a nagyszabású rendezvényso­rozat, melyet a Nemzedékek együttélése címmel hívott élet­re a Társadalmi Egyesülések Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezete. Az elmúlt két hét szinte valamennyi .napján szívet, lelket melengető találkozások színhelye volt Miskolc város több művelődési intézménye, a peremkerületek klubjai, a megye városai és kistelepülései. Felnőttek és fiatalok, a legidősebb generáció tagjai, a középnemzedék, valamint kisgyermekek töltöttek együtt néhány szép és talán hosszú ideig emléke­zetes órát. Örömmel és egymásnak is drukkolva vetélkedtek, s ver­sengtek azért, hogy megtudják: ki az ügyesebb. Nagy oda­figyeléssel hallgatták egymást — a gyermekek műsorait, bemutatkozását és számadását ismereteikről, illetve az idősebbek élményeit, a múlt, a saját gyermekkoruk felele­venítését. Előfordult, hogy a nagymamák a találkozóra fi­nom süteménnyel kedveskedtek az unokáknak, ám egyúttal ílymódon is megmérettettek a versenyben .... A nagyobb rendezvényeken nem egy alkalommal több százan találkoztak. Az első, gyors felmérés szerint a me­gyében megvalósult mintegy negyven találkozó, s azokon összesen legalább ötezren vettek részt. Elismerés és köszönet illeti mindazokat, akik szervező munkával, s szponzorként anyagi segítséggel is hozzájárul­tak ahhoz, hogy találkozhassanak a nemzedékek tagjai, s erősödjék bennük a kölcsönös megbecsülés, a szeretet, a tisztelet és a segítségnyújtás kötelezettségének érzése. Gyermeknap Megyaszón Ha van Magyarországon hely, ahol fokozottan nagy jelentősége van május utol­só vasárnapjának, akkor az egy nevelőotthon. A mi gyer­mekeink is már május ele­jétől ennek a napnak a lá­zában égtek. Készültek, pu­hatolóztak a titkot őrző pe­dagógusoktól, akik ezen a napon kicsit szülőkké, cin­kos pajtásokká válnak. Május 31-én, amikor még javában aludtak a nap fő­szereplői, a felnőttek megte­rítettek az ünnepi kakaó­hoz, előkészítették a játéko­kat, hangosítottak .. . Hét órától aztán az idő hirtelen felgyorsult, s már hallhat­tuk is az ünnepségen: ....... A pa mosdik, anya főz, együtt lenni jó ..." Majd mozaik- kirakás, lekvárevés, dekázó- verseny, lengőteke, lisztfú­jás és tudj’ isten még hány és hányféle hagyományos és új hóbortos játék követke­zett, amiket a megrögzött gyermekpártiak találtak ki „fiaiknak”. Persze örömünkbe egy kis üröm is vegyült, mivel az ilyenkor oly természetes édesség ugyancsak kevésnek bizonyult, hiszen patronáló- ink — vagy a manapság oly divatos szóval, szponzoraink — két év a.latt szép csende­sen eltűntek. Bizony, hiány­zik segítségük. Persze a le­leményes pedagógusok ezt is megoldották. A takarékosság jegyében és az egyenlő esé­lyek érdekében bóngyűjtö- versenyt szerveztek, aminek a végén értékes tárgynyere­ményeket lehetett nyerni (vi­deojáték, labda, teniszütő, BMX-védöf elszerelés). Ebéd után meghívásos labdarúgó- torna szórakoztatta az ott­hon lakóit. Vidáman, az együttlét örömteli érzésével telt el a nap. Talán sikerült gyerme­keinkkel elfeledtetni, hogy ezen a napon sem, érkezett látogatójuk. Udvariasság? Óh! Az idősebb korosztály nap mint nap szomorúan tapasz­talja, hogy a mai fiatalok fittyet hánynak az udvarias­ság elemi szabályaira. A tö­megközlekedési eszközökön a fiatalság döntő része fel nem kínálná az ülőhelyét a karjaiban gyermekét tartó kismamának, a szülés felé közeledő terhes nőknek, a láthatóan betegeknek és a munkában elfáradt idősek­nek. Vajon hol a hiba? Ki a felelős az ifjúság ilyen fólrencveléséért? A szülő? Az iskola? Vagy az elmúlt rendszer? Az biztos, hogy a nevelés­nek már a kisgyermekkor­ban, a szülői házban kel) kezdődnie. A bennünket be­szélni és járni tanító édes­anya és édesapa nevelési módszere kihat az egész életünkre. Az idősebb gene­ráció szülei már gyermek­korban az udvarias, előzé­keny magatartásra nevelték gyermekeiket. Szüléink rosz- S7,állásukat fejezték ki, oly­kor testi fenyítést is alkal­maztak, ha nem adtuk át ülőhelyünket az idős embe­reknek, terhes asszonyoknak, vagy a kismamáknak. Mire iskoláskorúvá fejlődtünk, is­mertük az udvariasság és az illemtan alapvető szabályait, s be is tartottuk azokat. Az iskolába kerülve a ta­nító bácsik tovább neveltek bennünket az udvariasságra. A közép- és felsőfokú isko­lákban pedig már magasabb szinten foglalkoztak a peda­gógusok az udvariasság és az illemtan kérdéseivel. Nem hallgathatjuk el az egyházak és az ifjúsági szer­vezetek ifjúságnevelő mun­káját sem. Mi a helyzet ma? Mi tör­ténhetett közben, hogy a fiatalság döntő többsége ud­variatlanná vált? A szülők mindent elnéző nevelési módszere? Vagy a pedagó­gusok nem tartják felada­tuknak az udvariasságra va­ló nevelést? Vagy talán az elmúlt társadalmi rendszer vezetett az ifjúság jelenlegi magatartásához? Nehéz a felelősség határvonalát meg­húzni, de tény, hogy sok szülő nem az életre neveli a gyermekét, s mindent elnéz­ve, megengedve neki, félrc- ncveli utódjait. Az elmúlt rendszer sem tartotta az udvariasságot a műveltség fokmérőjének. Kivettek a pedagógusok kezéből minden fegyelmező eszközt. Betiltot­ták a régi rendszer ifjúsági szervezeteit. S az eredmény? A mai nagymérvű fiatalkori bűnözés, a fiatalok döntő részének durvasága és ud­variatlansága. A felelősségünk tehát kö­zös, együttesen kell a gyer­mekek nevelési módszeren a helyes irányba változtatni. A szülők adják meg a gyer­meknevelés következetes, szigorú alapjait, s gyerme­keiket az életre és ne félre neveljék. Az iskolák peda­gógusai pedig az iskola rangjának megfelelően fog­lalkozzanak e fontos társa­dalmi kérdéssel. A társadal­mi rendszer ugyanis érde­kelt abban, hogy államuol- gárai életre nevelt, dolgos, udvarias és becsületes em­berek legyenek. Tarcsi Lajos Miskolc Bodnár Ildikó rovata A drága kenyér ürügyén Naponta olvashatjuk, hogy megyénk különböző települé­sein újabb és újabb péküze­meket nyitnak, bő választé­kot kínálva a 'lakosságnak. Van már francia, ilamand, olasz pékségünk, készítenek részünkre burgonyás, rozs- lángos, barna, fehér, félfe­hér, házi jellegű, Erzsébet és még ki ltudná felsorolni, hányféle és -fajta kenyeret. Dúskálhatunk tehát a ke­nyérféleségekben. Igaz, a mindennapi kenyerünknek meg: is kérik az árát! Ára van tehát a kenyér­nek, de becsülete sajnos an­nál kevesebb. Nap mint nap látom, láthatjuk, hogy meny­nyi verejtékkel megtermelt kenyér kerül a szemétbe. Érthetetlen ez a mérhetet­len pazarlás. Érthetetlen, amikor ezrek esedeznek szo­ciális segélyért, követelnek magasabb bért, nyugdíjat, amikor siránkozunk, ha fel­emelik a kenyér árát. Mást sem olvasunk és hal­lunk, hogy a csőd szélén áll a mezőgazdaság, az ipar, a munkanélküliség réme fe­nyeget, elszegényedik a tár­sadalom, kilátástalan az or­szág helyzete. Arról viszont, hogy naponta mit pocséko­lunk el, hogy mérhetetlen a pazarlás minden vonalon, hogy Csáki szalmájaként bá­nunk értékeinkkel, már édes­keveset hallunk. Kiszámítot- ta-e már valaki, hogy ebben a „szegény országban” hány tonna kenyér kerül naponta a szemétbe, a kukákba? Számbavette-e már valaki, hogy a boltokban maradt el­adatlan kenyér tonnaszámra állati eledelként felhasznál­va mennyi kárt okoz gazda­ságunknak? Ezekkel senki sem törő­dik? A siránkozás, a féle­lemkeltés, az elégedetlenke­dés olcsóbb megoldás, mint értékeink megőrzése? Szo­morú társadalmi kép! Egyik oldalon a mérhetetlen pa­zarlás — és nem csak ke­nyerünkkel bánunk így —, a másik oldalon az örökös si­ránkozás, zokszó, a falrafes- tett ördög. Rendjén van ez így? Mi­lyen könnyű követelni, elé­gedetlenkedni. közben a min­dennapi kenyerünket a sze­métre dobni. De messze va­gyunk még Európától! A „gazdag Nyugat” nem enged meg magának ilyen luxust. Mikor ébredünk fel balkáni álmunkból? Illés Endre Miskolc Árdifferenciák Május 13-án felkerestem a Borsod Volán Tafusz Kft., Miskolc, Vörösmarty u. 9. szám alatti irodáját, ahol három 'köbméter nyers kavics kiszállítását kertem tapolcai telkem­re. Felajánlották, hogy a .kavics árát is ott helyben befizethetem. A megrendelést an­nak rendje és módja szerint felvették, majd kifizettem a .kért összeget. Sokallot- tam ugyan, de mint mondták, körzetesí- tett árakkal dolgoznák. (Apropó: mi lenne, ha mi is .kis nyugdíjainkat körzetesítve kérnénk, mivel itt Miskolcon nehezebb a megélhetés, mint az ország más régióiban?) Ezután jött az újabb hidegzuhany, ugyanis a tömbből kitépett szelvényen az állt, hogy a kavics értéke az irodában, fizetve 1002 Ft. Vagyis 273 forintom bánja, hogy nem a bánya pénztárában rendeztem a számlát. Igaz, e jelentős különbségre csak utólag döbbenteim rá, amikor Nyéken érdeklőd­tem, ahová egyébként is ki kellett mennem a gépkocsival. Így még időt sem takarít­hattam meg. Tehát, a bányánál 243 forin­tot fizettem volna a kavics köbméteréért, az irodáiban felszámított. -334 Ft/köbméter helyett. A házhoz szállítás után újra felkerestem a .kft.-t és visszakértem a kü'tömbözetet, amit azonban .megtagadtak. Nos., úgy gondolom, az efféle árukapcsolás sarc a javából. Így lehet a haszonból is hasznot húzni. De meddig? (Név és cím a szerkesztőségben) * Az észrevétellel megkerestük Bdnhidi András irodavezetőt, akitől a következő tá­jékoztatást kaptuk. — A körzetesített ár a fuvardíjra vonatkozik, aminek alsó határa a Nyékládháza—Miskolc közötti távolság, majd onnantól 5 kilométerenként változik a szállítási tarifa. Az anyagárhoz annyit: a köbméterenként felszámított összeg valóban magasabb mint a bányánál, hiszen mi is, mint általában a forgalmazó cégek, külön­böző árréssel dolgozunk. Többféle anyagot értékesítünk, s ezek között a bányakavics­nál a legnagyobb az árrés, míg például a 0,4-es osztályozott homokot ugyanolyan áron számlázzuk, mint a kitermelőhely. A kavicsbányánál is érdeklődtünk, ahol megtudtuk: a normál bányakavics nettó anyagára 148 Ft/köbméter. nettó rakodási ár 50 FtJköbmcter -f- áfa (198 FfX.1,25), azaz a végösszeg 248 Ft/köbméter. (Ellen­tétben az olvasónk levelében szereplő 243 forinttal.) Mondhatnánk, nem babra, azaz kavicsra megy a játék. De a döntés joga, mármint, hogy ki, hol vásárol ezután, továbbra is a vásárlóké. Áz összefogás szép példájaként Fotó: F. L. Még a tavalyi március 15-ei, aszalói rendez­vényen vetette fel ünnepi beszédében Tizedes István helybeli lakos, hogy fogjanak össze az aszalóiak és közadakozásból állítsanak emlék­művet a II. világháborúban elesettek és c községből elhurcoltak tiszteletére. S alig egy év és két hónap elteltével már fel is avathat­ták az összefogás, a szolidaritás szép példája­ként a nagyrészt lakossági adományokból és c helyi önkormányzat támogatásával elkészült emlékművet, melyen márványtábla őrzi a ka­tonai és a polgári áldozatok nevét. A míves alkotás Csíki László, bogácsi kőfaragó munká­ja, aki a mai árakhoz viszonyítva igen méltá­nyos Összegért vállalta a kivitelezést. Az avató­ünnepségen köszöntők, bajtársi megemlékezé­sek hangzottak el, a kegyelet koszorúit, virá­gait helyezték el a megjelent közéleti és egy­házi személyiségek, valamint a hősi halált halt katonák és a polgári áldozatok hozzátartozói. Külön is szót érdemel a római katolikus és c református férfikórus fellépése, melyeknek tag­jai bizony a napi munka után szakítottak időt az énekkari próbákra, hogy előadásukkal is hozzájáruljanak a méltó megemlékezéshez. Könyvpremier A könyvhét rendezvényeként a hejobabai művelődési ház találkozót szervezett Kállai Ernőd dél-borsodi költővel. Az Ernődön élő szerző és Nagy Istvánné szerkesztő közremű­ködésével bemutatásra kerüli a költészet napjára megjelent Termékeny ágyon című könyv, s a könyvhéten debütáló Mi­kor a szó kihajt című verses­kötet. A könyvárusítással és dedikálással egybekötött, vidéki könyvpremier egész napos kul- túrprogram része volt. amely többek között a miskolci Cso­damalom Bábszínház gyermek­napi előadásából és . egy Fran­cois Villon verseiből összeállí­tott irodalmi estből állt. Dömötör Richárd Hejöbába Szaunázás - egy ezresért! Örömmel értesültem ar­ról, hogy a miskolctapolcai barlangfürdőben — feltehe­tően több százezer forintos költséggel — szaunát létesí­tettek a közelmúltban. Üzem­be helyezése után állítólag 120 forintba került egy be­lépő. Lehet, hogy így volt, de ma már sokkail többe ke­rül a szaunázás. A közelmúltban — egé­szen pontosan május 27-én délelőtt — szerettem volna igénybe venni az új szolgál­tatást, de hamar letettem róla. A pénztárablak fölött ugyanis kézzel írott, öles be­tűkkel a következő felirat volt olvasható: Szauna, 2 órára: 1000 (!) forint. Nem tévedés: egyezer forint’.Meg­kérdeztem a pénztáros höl­gyet, hogy nincs-e itt vala­mi tévedés, de „megnyugta­tott”, hogy ha hódolni aka­rok az „úri passziómnak”, hát fizessek! Arra a kérdé­semre, hogy egyik napról a másikra, miért emelték lel a belépő árát több, mint 800 százalékkal, azt a választ kaptam: a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben régiónk lakói és az itt üdülők is túl drágának tartották a 120 fo­rintos belépőt. Ezért azután „úgy döntött a vezetőség”, hogy 1000 forintra emeli fel az árat, mert: „csak így gaz­daságos” a szauna üzemel­tetése. Logikus, ugye? Azt hiszem, meglehetősen sajátos értel­mezése a piacgazdaságra való áttérésnek. Gödény Ferenc Támogatókat keresünk Tarcalon a szocialisták kez­deményezésére összeírták a II. világháború és az 1956-os for­radalom áldozatait. Az adat­gyűjtés nagyrészben Varga Gyula nyugdíjas érdeme, de mások is szívesen segítettek. Célunk egy emléktábla elhe­lyezése, mely ügyet a község polgármestere. Kincses János egy alapítvány létrehozásával és személyes példamutatással is támogat. Most azokhoz fordulunk, akik további adatokkal tudnának szolgálni, vagy az alapítvány­hoz — melyet a polgármesteri hivatal kezel — kívánnak hoz­zájárulni. Az emléktáblát még az év folyamán szeretnénk fel­avatni. Szerkesztői miIÜÄ Ny. Istvánné. Kazinc­barcika: Csak a: 1991. január 1. után megálla­pított ellátások esetében vehető figyelembe az évek összesítésénél az 1968 előtt született gyer­mekek száma. Utólago­san sajnos nincs lehető­ség a korábban megálla­pított szolgalati idő megváltoztatasara. * Polgár család, Mis­kolc, Erdő u.: Ezúton tolmácsoljuk köszöne- tüket mindazoknak, akik kislányukra. Polgár An­namáriára adták szava­zatukat. valamint az OTP megyei igazgatósá­gának a bölcsödcs kate­gória első helyezettjének felajánlott Z darab 5000 forintos letéti jegyért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom