Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-07 / 107. szám

1992. május 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Anyák napja után A világ népeinek nyelvében a legkedve­sebb szó: az anya. Amikor mi, magyarok e párbetűs szót kiejtjük, az ember érzelem- világát a melegség, s szeretet és tiszte­let járja át. Neki köszönhetjük az életün­ket, tőle tanultuk meg az első mozdulato­kat, szavakat, majd később az önállóvá vá­lást. Nem véletlenül nyilvánították május első vasárnapját ünneppé, az Anyák napjává. S idén is, az ünnepre készülve, a legtöbb gyermek azon tépelödött, hogyan is kö­szöntse fel édesanyját, mivel szerezhetné neki a legnagyobb örömet. Mi, a felnőttek is készültünk erre a napra. Az asszonyok azért, mert — édesanyjuk példáját követve — ők már tudják, mit jelent a gyermek- nevelés, a határtalan felelősség és a le­mondás azért, hogy gyermekükből embert faragjanak. A férfiak pedig a saját életü­kön tapasztalhatták, mit jelentett a szá­mukra az a szeretet és odaadó gondosko­dás, amelyre csak egy édesanya képes. Nem véletlen tehát, hogy jóformán minden em­ber, akinek él még az édesanyja, s van benne iránta a szeretet mellett lelkiismeret, e napon — ha mással nem, egy szál virág­gal — igyekezett háláját kifejezni mind­azért, amit eddig kapott. S akinek édesanyja már nem él? Ök ilyenkor, ha csak tehetik, elzarándokolnak a sírjához, virágot helyeznek el, s vissza­idézik gondolatban azokat az éveket, ami­kor még érezhették szeretetét, gondoskodá­sát, simogató kezét. Igen, így történt ez az idén is, ezen a na­pon. Tarcsi Lajos Miskolc Az embernek mindent meg kell(ene) be­csülnie, ami él, szép és jó. Még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is sokat emlegetett dolog környezetünk és egészségünk védelme. A környezet szeny- nyezóséért már évekkel ezelőtt is tetemes összegeket fizetitek a szennyeződést okozó gyárak, üzemek. Ezzel azonban — úgy vé­lem — nem oldottunk meg semmit. Ma­napság azonban a gyárak már fizetni sem tudnak, hiszen soknak nincs miből. A környezetvédelem is egy gazdálkodási forma, amely zöldség- és gyümölcstermesz­téstől a fák, bokrok, cserjék nevelésére is kiterjed. Mindkét formáját az emberiség sa­ját léte érdekében hozza létre. A panelhá­zakba zárt emberek (s ők vannak többség­ben) keresik a menekülést ki, a szabadba, ha tehetik. Ki-ki a kis földterületén, kert­jében gazdálkodik, hogy megtermelje leg­alább a családja számára a zöldséget, gyü­mölcsöt. Sokszor azonban eszünkbe sem jut, hogy a termesztés folyamán a célszerűtlen vegyszeres kezeléssel milyen kárt okozha­tunk önmagunk egészségében is ily módon. Sajnos, a szakemberek sem tudnak ma már olyan növényt említeni, amelynek kártevői ellen nem kell vegyszeres úton védekez­nünk. A mezőgazdaság és a növénytermesztés- fejlődött, ám nagyapáink, apáink módsze­rei a régiek maradtak. Öregjeink a fákat, bokrokat és .ai cserjéket tiszteletben tartot­ták és tartják ma is. Munka után a fá­radtságukat a fák árnya alatt pihenték ki, pihenik ki a mai napig is. A ma embere — sajnos — nem kíméli a környezetét, tisztelet a kivételnek. Ha ezt tenné, nem vágná ki a csemetéket, a ki­száradt, elöregedett fák helyébe újat tele­pítene, hogy egyszer gyermeke, unokája is élvezhesse majd a fa árnyát, a bokrok, cserjék szépségét. Hisz a kettő párosulva, maga a nyugalom, a szeretet és az egész­Sajókeresztúr A falu címere Gondolom, a kép láttán nem nehéz kitalálni, hogy hol jártunk. Bekecs község szívében van a polgármesteri hivatal, s az előtérben a köz­ség címere. A címerek mai megújításakor mind a régi, mind az újabbak grafikai és kivitele­zési hibáit ki kell küszöbölni, s arra kell töre­kedni: a címer a település olyan jelképe le­gyen, amely kiállja az idők próbáját. Ezt tette a fotón látható címer esetében B. Balasi lolán is. A beküldött fénykép hátulján egyébkén* Kupa Mihály pénzügyminiszter, a terület or­szággyűlési képviselője köszönte meg Bekecs községének, az ott élő embereknek a megtisz­telő bizalmuk révén szerzett tapasztalatokat. (A fotót és a levelet Kovács László, sajóke- resztúri olvasónk küldte be szerkesztőségünkbe.} A névadó: dr. SzIstván Nemrég számos utca ne­vét megváltoztatták Miskol­con. A legtöbbet az itt élők, az ős>honosolk, a város tör­ténetének ismerői örömmel fogadtak. Bosszantó azon­ban, hogy némelyik esetben hitaáis a tábla. Kirívó példa erre a volt Beloiannisz utca átkereszteléseikor történt. Ne­ves személyiség, Miskolc hajdani polgármestere, dr. Szentpály István nevét örö­kítették meg -ily módon. Aki arra jár, megnézheti: a pol­gármester nevét „i”-vel ír­ták. Ez az ember, aki 1902- től 1,912-iig, majd másodszo­ri megválasztása után 1917- től volt még egy ciklusban a város polgármestere, so­kat tett: Miiiskolcért. Megér­demelné, hogy nevét a vá­ros .mai vezetői helyesen tudják, írják. (Hargitai At­tila, miskolci olvasónk le­velében írtakhoz íme a bi­zonyság a fotón.) F. IL. felvétele Felszaggateti lelki sebek „Csak egy kis emberség kellene...” Reszkető kézzel int sorok, melyeiket egy idős miskolci özvegyasszony vetett papír­ra végső elkeseredésében. Postára a kis nyugdíjból nem futja, ezért, aztán saját ma­ga ballagott el vele a szer­kesztőségünkbe, megkérvén: adjunk helyet fájdalmas gon­dolatainak a lapban. Re­ménykedik, hogy a nyilvá­nosság tallán meghatja vég­re a hivatali bürokráciát, a hatailimas gépezet működte­tőit — „hiszen azok is em­berek” ! Immár lassan egy évtize­de, hogy Váll Józsefné el­vesztette szeretett férjét, aki 1983. január 17-én halt meg. Arról nem szól a levél, hogy a néni élete párja so­kat. szenvedett-e, meddig él­tek együtt, miként küzdöt­tek, dolgoztak létükért. Azt sem tudjuk — és a pontos óimét sem ismerjük —, hogy vannak-e gyermekei, unokái, támaszai az egyedüllétben. Csak azt tudtuk meg so­raiból, hogy fájdalmának az oita, lelki sebei nek a fel- szaggatója az a tény, hogy bizonyos hivatalok nem vesz­nek tudomást férje 'halálá­ról! Ez lehet az oka annak, hogy több esetben kapott már a lakásukra címezve a férje nevére szóló, hivatalos iratokat, Okmányokat. Hív­ták választásra, keresték a népszámláláskor, tüdőszű- résre is idézgették (amíg ez kötelező volt), s legutóbb a Társadalombiztosítási Fő- igazgatóságtól érkezett a ’83- ban elhunyt Váll József ne­vére orvosi kártya. Ezt már nehezen tudta élviselni a némi, s — imiint írja — „El­mentem a népesség-nyilván­tartó hivatalba, s megkér­deztem: hogyan lehet ilyen lélki'ismeretlenül és hanya­gul dolgozni? Nem törődnek azzal, hogy mekkora fájdal­mat Okozhatnak ezzel?” — fáska Az ellenőrnek mindent szabad? Bírságolás — megaláztatással Lapjuk április 29-i számá­ban olvastam Ny. I. cikkét a miskolci villamos- és buszvi teldí jak törvénytelen emeléséről. Ez az írás vál­totta ki belőlem a szükségét annak, hogy leírjam meg­aláztatásom történetét. Április 22-én délelőtt 10 órakor érkeztem Miskolcra, a Tiszai pályaudvarra. Öröm­mel tapasztaltam, hogy van még egy ép, tartalék villa­mosjegyem, sietve felszáll­tam tehát a 2-es villamos­ra. Érvényesítettem a jegye­met, s gondolataimba me­rülve bámészkodtam ki az ablakon, amikor váratlanul megjelent egy ellenőr. Gya­nútlanul átadtam az. érvé­nyesített jegyet, és elekor kiderült: már 7 napja a 14 forintos jegy nem érvényes. Az ellenőr 218 forintos bír­ságra ítélit. Méltatlankodtam, hogy vidékiként ritkán já­rok Miskolcra, s nem tud­hattam pontosan a jegyár- emelés dátumát. Aztán be­láttam mulasztásomat, s fog­csikorgatva bár, de fizetni akartam. Szerencsétlensé­gemre, nem volt nálam ki­sebb pénz, csak egy 5000 fo­rintos, az ellenőrhölgynek viszont nem volt váltópén­ze. Ezután követelte a szemé­lyi igazolványomat, melyet át is adtam (bár az ellenőr nem hatósági személy), ö ellátott egy tájékoztatóval, és egy 418 forintos csekkel. Tehát dupla a bírság, ami­ért nem a 'helyszínen fize­tek, holott én akartam fi­zetni. Hogy a 14 forintos jegyem érvénytelen, azt megértem. Ám, hogy egy forgalomban levő magyar fi­zetőeszköz (még ha nagy cím­letű is) ugyancsak érvény­telennek bizonyul az ellen­őr számára, nos: ez már „magas” voilit számomra. Nem is tudtam az érvelésé­re figyelni, égett az arcom a megaláztatástól, amit a kíváncsiskodó tekintetek ke­reszttüzében éreztem. U. i.: A pótdíjat végül is a férjem fizette be azMKV- ná'l. Ám csials 218 forintot volt hajlandó kifizetni. Vé­gül — némi vita után — létrejött az egyezség, s meg­kaptuk a nyugtát, melyet bemutatóra elküldök Önök­nek is. Dr. Angi Terézia, Talktalharkány * (A szerk. megjegyzése: ol­vasónk megjegyezte és a tu­domásunkra hozta az MKV ellenőrének számát. Becsü­letére és emberségére le­gyen mondva: hangsúlyozta, hogy -ne hozzuk nyilvános­ságra, hiszen elég volt az ő számára a megaláztatás. Ta­lán tanulságokat mégis je­lent az eset az MKV illeté­kesei számára.) Látogatás egy szlovákiai magyar iskolábao Április végén egy barátságtalan, esős és szeles napon indult szlovákiai tanulmány­útra a miskolci 17. Számú Általános Iskola tantestülete. Utunk végcélja Szepsi város volt, ahol a Magyar Tanítási Nyelvű Gim­názium és Alapiskola tanárai vártak min­ket tapasztalatcserére, baráti beszélgetésre. Az útra való felkészülésben iskolánk ta­nulói is kivették a részüket, hiszen már hetekkel az indulás előtt könyveket gyűj­töttek, amelyeket ajándékul szántak az ot­tani diákoknak. Velünk tartott a Rákóczi Szövetség képviselője, dr. Nátafalussy La­jos, aki mint idegenvezető és közvetítő is közreműködött. Utunk Kassán át vezetett, itt volt időnk egy kis városnézésre. A hideg időt feled­tették a dóm és a Rákóczi-emlékház szép­ségei. A rövid séta után indultunk Szepsi- be, ahol minden várakozásunkat felülmúló, igazi vendégszeretettel fogadtak bennünket. Először az iskola igazgatóhelyettese köszön­tötte csoportunkat, majd a Rákóczi Szövet­ség helyi képviselője. Meghallgattunk egy rövid ismertetést a település történetéről, az iskoláról, az ott folyó munkáról. Megtud­tuk. hogy Szepsinek 8802 lakosa van, ebből a 49,1 százalék magyar, 47,7 százalék szlo­vák, a többi pedig cseh, román és cigány. A magyar tannyelvű iskola mellett van szlovák is. Mi is tartottunk munkánkról, iskolánkról egy kis ismertetőt, majd átnyújtottunk tan­testületünk és iskolánk tanulóinak ajándé­kait. A magyar nyelvű könyvek nagy si­kert arattak, hiszen — ahogy a vendéglá­tóink mondták — a magyar könyvek a nyelv ápolásának legfontosabb eszközei, s erre most nagyobb szükségük van, mint bármikor. A hivatalos program után beszélgetés következett a pedagógusok között. Végig­jártuk az iskolát, találkoztunk a gyerekek­kel. Az iskola társadalmát 420 alapiskolás és 100 gimnazista alkotja. A folyosó falán a gyerekek által készített ötletes, kedves fo­tók, képek és tablók között Berzsenyi so­rait olvashattuk: „Nem sokaság, hanem lé­lek, s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Iskoláink vezetői megállapodtak abban, hogy a kialakult jó kapcsolatot ápolni fog­juk tapasztalatcserékkel, tanulók csereláto­gatásával. Kellemes hangulatban váltunk el vendéglátóinktól, s rövid szabad program után indultunk haza. Petróczkiné Kommenda Erzsébet Miskolc Olvasói levélre közérdekű válasz Intézkedett a rendőrség Lapunkhoz írt levelet a közelmúltban So- modi Sándor, miskolci olvasónk. Szóvá tet­te, hogy az '„előírt haladási irány jobbra” közúti jelzőtábla hiányát észlelte egy olyan helyen, ahol ez rendkívül fontos lenne. Le­velét továbbítottuk az illetékeshez, a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapi­tányság közlekedési osztályához. Megérke­zett rá a válasz, s mert úgy véljük, hogy közérdekű kérdésről volt szó, annak lénye­gét. közöljük. „Az Észak-Magyarországhoz írt levelét megkaptuk. Észrevételeit a közúti jelzőtáb­la hiányáról köszönettel vettük. A szüksé­ges intézkedést sürgősen megtettük, és amint azt tapasztalhatta, a jelzőtáblát a Városgondnokság 1992. április 15-én már pó­tolta. Válaszom szives tudomásul vételével egyidejűleg közlöm Önnel, hogy közúti jel­zéssel kapcsolatban közvetlenül a Város- gondnoksághoz is fordulhat” — írja Pónus Ferenc rendőralezredes, a megyei rendőr­főkapitányság közlekedési osztályának ve­zetője. Orom Bodrogkisfaludon Április 25-én két autóbusszal és nagy lel­kesedéssel érkeztünk meg a Klapka György Általános Iskolából Miskolcra. Az Ady Endre Művelődési Házban iskolánk csoport­ja részt vett a „Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozón”, illetve an­nak megyei bemutatóján. A vetélkedőn ösz- szesen 12 csoport szerepelt. Mi a „Vidám vásár” című előadásunkén! — amelyet Gyur- csó Andrásné és Bárány Istvánná rende­zett — az „arany” minősítést kaptuk. Büszkék vagyunk arra, hogy a miskolci . 34. Számú Általános Iskola elsőosztályos gyermekszínjátszó csoportjával együtt a bodrogkisfaludi Klapka György Általános Iskola kisdiákjai fogják Borsod-Abaúj- Zemplén megyét képviselni május végén, a Debrecenben megrendezésre kerülő területi találkozón. A megyei rendezvén}' meghirdetéséért, a találkozón való részvétel lehetőségéért ez­úton is köszönetét mondunk a B.-A.-Z. Me­gyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet igazgatójának, Hanis Bélánénak, valamint az Észak-magyarországi Színjátszó Egyesü­let elnökének, Érsekcsanádi Istvánnak. Gál Albertné iskolaigazgató Bodrogkisfalud Az oldalt összeállította: Gyárfás Katalin Az egészséges környezetért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom