Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-07 / 107. szám

1992. május 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Áz egyszerűsített privatizáció második üteme (Budapest, 1SB) — Az egy­szerűsített, más néven de­centralizált privatizáció az eddigi legsikeresebb techni­kának bizonyult — jelentet­te ki Szabó Tamás. A pri­vatizációért felelős miniszter abból az alkalomból mondta ezt, hogy a napokban bein­dították a program második szakaszát. Az egyszerűsített privati­zációs eljárás 1991. október 1-től működő első szakaszá­nak a tapasztalatai alapján néhány technikai jellegű vál­toztatást eszközöltek a prog­ram második ütemében — mondta a miniszter. A va­gyonértékelést független könyvvizsgáló végzi, s az így megállapított érték 80 szá­zaléka számít majd alsó li­mitárnak. A szakértő cégek­kel kötött keretszerződések ezentúl azt is rögzítik, hogy az adott tanácsadó az első, illetve a második ütemben összesen, legfeljebb 20 válla­lat privatizálásával foglal­kozhat egyszerre. A második ütemre szerződött szakértők­nek 180 napon belül kell ak­tivizálódniuk, azaz legalább egy ügylet lebonyolításához hozzákezdeniük, míg azon cégek esetében, amelyek már az eilső szakaszban is tanács­adóként működtek, a türel­mi idő mindössze 90 nap. Both János, az Állami Va­gyonügynökség igazgatója a szakértő cégek ellenőrzésé­nek a módozatait ismertette. A három szintű rendszer el­ső lépcsője a formalitásokra vonatkozik csupán, a szük­séges dokumentációk előze­tes ellenőrzését jelenti. A tranzakciók közben — egyes konkrét ügyekben — úgyne­vezett célvizsgálatokat vé­gezhetnek. A harmadik szint az utóellenőrzés fázisa, ami­kor is már lezárt ügyeket vizsgálnak. Az igazgató el­mondta, nem ellenőriznek minden tranzakciót, de min­den tanácsadó cég első ügy­letét „górcső alá veszik’'. Az első ütemben végrehajtott átalakulásokat 12 esetben kí­sérte célvizsgálat, és 3 tranz­akciót követett utóellenőrzés. Az egyszerűsített privati­záció második üteme .várha­tóan 278 vállalatot érint majd, összesen mintegy 70 milliárd forint vagyonérték­ben, amely több, mint há­romszorosa a program első szakaszába bevont cégek va­gyonértékének — ismertették a konkrét adatokat. Az első szakaszt értékelve Szabó Ta­más elmondta, hogy a prog­ramban résztvevő 437 válla­lat közül — melyek összva- gyonértéke 22 milliárd forin- tott tesz ki —, ezidáig 63 cégnek sikerült átalakulnia, s 10 esetben a privatizáció is megtörtént. A második szakaszban a már szerződött tanácsadókon túl újabb 50 szakértő céget is bevonnak a programba. Az ezzel kapcso­latos pályázat beadási határ­ideje május 7-én jár le, s május 29-én születik meg a végeredmény. Az első szakasz értékelése után, amelyet a . vállalatve­zetők és a szakértő cégek irányítói bevonásával végez­tek el, világosan látszik, hogy a programot tovább keli vinni — jelentette ki a mi­niszter. Tervezik egy harma­dik szakasz beindítását is. Mindez azt bizonyítja — vél­te Szabó Tamás —, hogy a híresztelésekkel ellentétben a privatizációs folyamat nem állt le az országban. S. Z. Kell a kavics 6vröl évre kevesebb otthon épül saját erőből, « célcsoportos lakásépítés pedig mór csak em­lék marad. A tavasxias időben újraéledtek o kavicsbányák, viszik a fontos építőanyagot o lakásépítésekhez, felújításokhoz, járdaépíté­sekhez a borsodi folyók mellől és a bányata­vak portjáról. iaczá József felvétele A legnagyobb gond a honosítás Ericsson telefonközpontok Az Észak-Magyarország hasábjain korábban rendszeresen közöltünk válogatást a megyénkben negyedévenként, havonta, kéthetente megjelenő lapok cikkeiből. Ezt a hagyományt felújítjuk. -Helyzetünk napjainkban könnyebb, hiszen megyénkben is örvendetesen megszaporodtak a helyi újságok. Több olyan írást is közölnek, amelyek tartalma nemcsak az adott település, hanem az egész megye lakosságát is érdekelheti. Köszöntjük hát ilyen formában is immár harmadik alkalommal régi és új laptársainkat. Kérjük kiadójukat, juttasák el lap­jaikból egy-egy példányt szerkesztőségünkbe. Azért, hogy lehessen Szemlézünk, s azért, hogy a megye lakossága pontos, hite­les tájékoztatása érdekében ilyen módon is együttműködjünk. Ismét szólunk a gyűjtőkről (Budapest ISB) „Nem sok igazságot tartalmaznák azok a korábban megjelenít új­ságcikkek, amelyek késleke­déssel vádolják az Ericsson Technika Társaságot” —szö­gezte le a cég vezérigazga­tója, Fodor István, a lapok­ból felolvasott mondatokat a cég által tényként kezelt információk alapján cáfolta meg, s kijelentette, hogy nincsenek problémák a svéd —magyar vegyes vállalat ál­tal gyártott digitalis _ tele- fortközpan tóikkal. Vélemé­nyük szerint legfeljebb 86 napoit késtek a budapesti belvárosi központ átadásá­val, s ez lényegesen keve­sebb idő, mint a több új­ságban is leírt nyolc hóna­pos elmaradás. Most beje­lentették: 1992-ben 225 ezer telefonvonalat szállít az Ericsson Technika a Magyar Távközlési Vállalatnak, s a digitális vonalaik mellett megkezdik a mobil rádióte­lefon központjainak az épí­tését és fejlesztését is. A Maitávval kötött szerző­dések értelmében ebben az éven a Siemens a 65, míg az Ericsson a 35 százalékát szállítja az üzembe helye- zend ő telei onfcözp on tólcn alt. Az 1990 decemberében el­döntött telefontender szerint az első évben 57 ezer, a második évben 210 ezer elő­fizetői vonalat kelt üzembe helyezni tahihoz, hogy telje­süljenek az eredeti tervek. Az öt Ericsson-lközpontból 1991 szeptembere helyett ez év április közepére sikerült üzemkész állapotba helyez­ni a budapesti Belváros II. központot, míg a négy vidé­ki, tatabányai, komáromi, biiatorbágyi és szentendrei központók átvizsgálása most is folyik. Az Ericsson Technika ve­zetője szerint viszont már tavaly októberben üzemkész állapotban volt a határidő betartása szempontjából leg­nagyobb vitát kiváltó bel­városi központ. A „csúszást” az okozza, hogy a szerződő felek nem számítottak ar­ra, hogy az egyébként üzem­kész központ honosítása ilyen sók időt vesz igénybe, s ezért az eredeti terveknél jóval később lehet átadni a rendszert az előfizetőknek. A vegyes vállalat álltai sze­relt telefonközpontok egyéb­ként megfelelnek a hazai távközlési hatóság előírásai­nak, ám ez nem mindig je­lenti az automatikus hono- sítbatóságulkat is. A magas Intelligenciájú központok üzemibe helyezésének legna­gyobb problémája egyébként az, hogy miképpen kapcsol­ják a már meglevő, de el­avult magyar rendszerhez. A sajtótájékoztatón meg­tudtuk, hogy bár az Erics­son 105 ezer vidéki telefon- vonalat szállít ebben az év­ben a Miaibávnák, ebből egyetlen egyet sem kaphat­nak meg északkelet-magyar­országi előfizetők. Űj digi­tális központot kap viszont például Pécs, Komló, Ka­posvár, Eger, Gyöngyös és Hatvan, illetve mobilköz- pomthoz jut Szolnok. Szé­kesfehérvár és Budapest. Már foglalkoztunk a cím­ben idézett „gyűjtőkkel, az­az a Mezőcsáti Helytörténe­ti és Néprajzi Diákmunka­közösség tevékenységével. Részletesen szóltunk e fiatal, középiskolai tanulókból álló önkéntes „kutatócsopoit igen dicséretre méltó, szor­galmas és közhasznú ^ tény­kedéséről — Mezőcsát és környéke történeti múltjá­nak ' feltárásában, nép-élete és hagyományai kutatásában, s ezek megörökítésében. Most, ismét úgy adódott, hogy szólnunk kell erről a csoportról, A Diákmunkakö­zösség ugyanis az elmúlt év­ben sem tétlenkedett, hanem — szakkörvezetőjük, dr. Ta­boros Sándor tanár úr irá­nyításával — nagyon is szor­galmasan tevékenykedett: ku­tatott, gyűjtött ez idő alatt. Egy év alatt a Közösség tagjai csaknem 280 gépelt oldalnyi helytörténeti-hely­ismereti tényanyagot gyűj­töttek össze... Három témakör: II. világ- háborús és hadifogs ágbeli visszaemlékezéseik, régi épü­letek történetei, valamint a ragadványneveik (valószínű) eredete és magyarázatai ké­pezik a dolgozatok tartal­mát. , A szakavatott (tanári) köz­reműködéssel „megrostált” és megigazgatott diákdolgo­zatok — jegyzetekkel is el­látva — így kerültek most is benyújtásra a miskolci Her­man Ottó Múzeumhoz: az immár XXX. alkalommal meghirdetett, Istvánffy Gyu­la honismereti és néprajzi gyűjtőpályázatra. Az 1991- ben meghirdetett pályázat ér­tékelésére Ikerült sor Mis­kolcon. Az értékelő és díjki­osztó ünnepség alkalmával a Mezőcsáti Gimnázium és Szakközépiskola pályázóinak küldöttei örömmel, s — vél­hetőleg! — nem kis büszke­séggel hallhatták, hogy a szi­gorú zsűri az ő munkáikat az ifjúsági kategóriában első helyezettként értékelte, s így átvehették az erről kiállí­tott oklevelet, valamint a nem jelentéktelen pénzjutal­mat! Ehhez a szép sikerhez a diákcsoport minden tagja hozzájárult. Illesse őket külön is elis­merés, dicséret! A Miskolc város híres szü­löttéről, a kiváló néprajztu­dósról elnevezett Istvánffy- díj — és plakett kettőt ad­tak ki idén e rangos elisme­résből — egyikét most vá- rosunkbeli polgár, dr. Tábo- ros Sándor tanár a díjnyer­tes Mezőcsáti Helytörténeti es Néprajzi Diákmunkakö­zösség; ^ vezetője kapta — több évtizedes helytörténeti munkássága elismeréséül. Ta­nár úrnak és diákjainak egyaránt gratulálunk ,a ki­tüntetéshez és a díjakhoz, s munkájukhoz további sok si­kert kívánunk! pk. Kissé szokatlan környe­zetben nyílt meg Galéria a Sárospatakhoz tartozó Vég- ardós. E valamikori kisköz­ség egyik munkatársa Bar­kó Csaba, Várad! László fo­tós és Kürtös Zsuzsa segít­ségével. Kamarakiállítás for­májában rendezték meg a strand melletti „Tenger­szem” büfében. A kiállítás anyaga egészen Mátyás ki­rály korától követi nyomon e település történetét és nyújt betekintést az eddig levéltárban szunnyadó anya­gokba. A tulajdonosok — egyi­kük végardói — fontosnak érezték a Galéria létrehozá­sát, mely első lépéseit már megtette. Ezt a kezdeménye­zést a Művelődés Háza is támogatta és a továbbiak­ban is szeretné segíteni. A Galériát, illetve az el­ső kiállítást Juhász Pál (SZDSZ) országgyűlési kép­viselő ajánlotta a szép szá­mú közönség figyelmébe. Megkérdeztem Gulybán Lászlót, az egyik tulajdo­nost, mi adta az ötletet a kiállításhoz. Egy fél éve vagyok itt, de azt észrevettem, hogy ezek az embereik nem felejtették el, hogy ardóiak, sőt, büsz­kén vallják magukat ardói- nak. Mint minden falusi kocsma, egy idő után ez is társasági hellyé válik. Ehhez akartál méltó kör­nyezetet biztosítani? Közel öt évet dolgoztam a közművelődésben, így elkép­zelhető, hogs'- megfertőzött a kultúra. A kocsmákban ál­talában dús keblű hölgyek képei ékesítik a falakat.'itt a Tengerszemben viszonylag sok a szabad falfelület, min­denképpen kellett valami de­koráció. Mivel Ardón va­gyunk, s magam sem isme­rem Végardó történetét, azt gondoltam, miért ne legyen ez a kiállítás témája. A Kocsma-Galéria meg, azért tetszik, mert mindenképpen új. Mi látható a kiállításon? Képek és dokumentumok Végardó történetéből. Szívesen látnék eredeti tár­gyakat, képeket, okmányo­kat is. Próbáltál ilyet gyűj­teni. A kiállítás megnyitása előtti hetekben egy kis pla­kátot ragasztottam a kocs­ma falára, amin kértem az ardóiiakat. hogy az otthon fellelhető dokumentumokkal gazdagítsák a kiállítás anya­gát. Bízom benne, hogy ez­által nemcsak én ismerem meg mélyebben Végardó múltját, de az itt élők is tisztázhatnák őseik múltját,' újra átélhetnék az eddig megtett út örömeit és gyöt­relmeit. Ügy érzem a leg­többen nem is hittek a ki­állítás létrejöttében, abban sem. hogy egy országgyűlé­si képviselő időt szakít a gyűjtemény megnyitására. M. P. L. Zsarnai kutya Kell nekünk az egyenszatyor! Százával árulják a mis­kolci Zsarnain a színben, méretben, formában azonos be­vásárlószatyrokat. És mivel olcsón adják, persze, hogy kell nekünk az egyenszatyor. Az alvilágnak is kell. Amikor látták, hogy a tisztes há­ziasszonyok milyen szívesen veszik, hogy minden tizedik nagymama ilyen szatyrot lóbál a kezében, ráálltak az üz­letre. Megvették az összesét, ami maradt. Aztán különbö­ző súlyúakra tömködték ki, papírt, rongyot, ezt meg azt gyömöszöltek bele, hogy mindig legyen kéznél egy meg­felelő. Ezután már minden úgy megy, mint a karikacsapás! A piacjáró asszony a lábához támasztja a cekkert, miközben húszforintért alkuszik a lengyel kombinéért. Alkuszik mel­lette az alvilág is. Setét Manci is a lábához támasztja a maga cekkereit. Megemeli, megsaccolja a szomszéd cso­magját, aztán egy ügyes mozdulattal kicseréli a sajátjáé­val. A kombinát húsz forinttal olcsóbban adták, a nagyi boldog, begyömöszöli a többi fölé és irány a busz. Otthon kiveszi először a kombinét, megnézi, örül neki; jól járt. Aztán venné ki a többi vásárfiát. Ám mit talál? Öh, irgalom atyja ne hagyj el: egy kutyatetemet. Sikoly! Kérem, ne feledjék, kombinatív, sok ésszel megáldott az alvilág! Lesz még más ötlete is. i. gy­Kocsmagaléria Végardón

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom