Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-06 / 106. szám
1992. május 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Makiár marad a mezőgazdaságnak Kis reptér, kis hasznosítás — nagy lehetőség Beszélgetés Litvai Ottóval, a KDNP megyei sajtótitkárával Hazánkban egyre aggasztóbb a mezőgazdaság helyzete. A jelek arra mutatnak, hogy a kormány is azt sugallja a mezőgazdasági üzemek részére, hogy ágén sok termék előállítása felesleges. Nem kell már tizenötmillió tonna gabona, mint régebben, nem kell már annyi cukorrépa, dohány, szőlő, mint a korábbi években. Az üzemek igyekeznek ás ehhez az anti-igényhez al- ikalmazkodni, és a csökkentést nemcsak a növényféleségeik termőterületével igyekeznek elérni, de a növény- védelem alacsonyabb fokú „bevetésével”, a műtrágyázás csökkentésével is. Pedig tavasszal igazán sok igény volt eddig mindkettőből. A növényvédelmet, a műtrágyázást régebben főleg tavasszal úgy oldották meg, hogy a gyors, pontos légi növényvédelmet vették igénybe. Mert egyrészt olcsó volt, másrészt pedig hatékony. így volt ez mindaddig, amíg le nem csapott az új Idők szele. Mert mára gyökeresen megváltozott a helyzet. Nem kell már modern repülő, nincs szükség (vagy nincs pénz) helikopteres növényvédelemre, inkább a hagyományos, régi megoldást — a szántóföldi technológiát alkalmazzák szívesebben a mezőgazdasági üzemek. Ez olcsóbb is, jobban kifizetődik, meg ha ne adj’ Isten fizetni nem tudnak érte — nem olyan nagy baj, hiszen saját dolgozó munkabéréről van szó. Nem csoda, hogy a légi növényvédelemben alig-aliig akad munkát végző vállalkozó, aki a vegyszeres felül- kezelést, vagy ® műtrágyázást elvégezné a szokásos járandóság fejében. Észak-Ma- gyarország térségében mára már oly nagy mértékben megcsappant a légi növény- védelem, hogy igazán, ritkán látni AN—2-es műtráigyaszó- ró repülőt, vagy vegyszenező helikoptert. Makiárra, e Heves megyei reptérre kellett jönnünk, hogy valami biztatót halljunk ia növényvédelem e sajátos formájáról, a mező- gazdaság repülőgépes szolgálatáról E kis reptér ugyanis megmaradt a mezőgazdaság szolgálatában, állandó jelleggel szolgálja a légii, növényvédelmet e nyolcszáz méter hosszú kis pálya, melynek kifutója füves, és melyről a hivatalos statisztika elmondja, hogy a repülőtér Eger város körzetében, az ország egyik fejlett agglomerációs térségében található, ahol jelen van a fejlett ipar, az intenzív mező- gazdaság és a természeti érték. Az Eger patak völgye, a Mátra—Bükk üdülőkörzet középső részének kapuja, Eger város az ország egyik ilegi- híresebb idegen forgalmi központja. A repülőtér elsősorban idegenforgalmi célokat szolgálhat, bár Eger város kulturális, szellemi hagyományai és szellemi élete magával hozta a nemzetközi kulturális kapcsolatokat is. Az üdülőkörzetben az erdők nyújtotta mindenfajta szabadidő-eltöltés megtalálható, mely kiegészül a termáladottságokkal és a kultúrtörténeti emlékekkel. A repülőtér hasznosításánál figyelembe kell venni, hogy a térség egyúttal jelentős borvidék, a kereskedelem számára a repülőtér előnyös szállítási feltételeket nyújthat. A repülőtér idényjellegű, idegenforgalmi hasznosításra is alkalmas. A reptérparancsnok. Wachtler Viktor így beszél szeretett munkahelyéről: — Makiár a II. világháború után sportrepülőtér lett, akkor kezdték kiépíteni társadalmi munkában a hangárokat és a különböző épületeket. Később a hatvanas években beindult az ún. klubbezárási mizéria, ami akkor Makiárt sem kerülte el. Később a MÉM Repülőgépes Szolgálat megvásárolta a bázist, sőt, 1982-ben a helyi termelőszövetkezet a terület kezelői jogát is eladta. Mára így alakult ki a repülőgépes szolgálat és a helyi repülőklub. Én 1981-ben kerültem ide. Lelkes időseket és fiatalokat találtam itt, akik a repülés szerelmesei. Itt értettem meg, hogy mit jelent a közeli Eger —, amelyről azt tartják — az ifjúság városa. Mert rövid idő alatt sikerült összehoznunk egy hatvan-hetven fős repüilőklubot. Ez a klub egy teljesen külön részét képezi most is a repülésnek, ott mindent társadalmi munkában végzünk. A Repülőgépes Szolgálat pedig egy állami vállalat, amelynek a feladata a technika elhelyezése, illetve a közelben dolgozó mezőgazdasági repülőgépes brigádok kiszolgálása, szakember-igényeinek kielégítése, alkatrészek beszerzése, a repülőgépek üzemelése, munkájának biztosítása. — Mennyi brigád dolgozik a munkákban és hol? — Nyolc brigádunk van, AN—2-es merevszárnyú géppel és helikopterrel dolgozunk Szolnok, Heves, Borsod és Nógrád megyében. Régebben volt olyan elképzelés is, hogy a könnyű motoros sárkányrepülőkkel is végezhető a légi növényvédelem, de most egy új rendelet ezt megtiltja, ezért maradunk a hagyományos légi technikánál A légi növényvédelemre most is van igény, sőt, néha még túlzott is, de a fizetőképes kereslet egyre kevesebb, mivel sok mezőgazdasági üzem becső- dölt. Pedig mostanára megváltozott a légi növényvédelem idény-jellege, mivel má már kora tavasztól késő őszig: igénylik a munkánkat. Ezért nem vagyok borúlátó, hiszen a nagyüzem megújulhat. legfeljebb nem szövetkezet vagy állami gazdaság lesz a neve, hanem más — kft., részvénytársaság, stb. — és életképes lesz. A gépeink leginkább nagyüzemi táblákon érvényesülnek. Egyébként ez év december 31-ig mi lis átalakulunk részvény- társasággá. Reméljük, továbbra is igénylik majd a megrendelők az évi 2300 légiórai munkát. Ebben Heves megye az első, ott jelenleg is két brigádunk dolgozik. Az a véleményem, hogy az átalakulásunkkal egyidőben szemléletváltásra is szükség van. Ma már mindent üzleti alapon kell intézni a reptéren is. A csökkenő igény minket ás arra kényszerített, hogy szolgáltatásaink díját mérsékeljük 10—15 százalékkal, holott alkatrész- és üzemanyagköltségeink emelkedtek. A kiszolgálást iis csökkentett személyzettel biztosítjuk. Ma úgy néz ki, hogy megmaradunk, sőt a sportrepülést, a magán repül (^lépek fogadását szeretnénk bővíteni. Szeretnénk a belföldi légi-személyszállításban is részt venni, hiszen az 1996, évi Expo erre minket szinte kötelez is. Hiszen Eger közelsége, a Mátra gyönyörűséges tájaiig Mezőkövesd, Bogács gyógyfürdője idegen- forgalmi szempontból igen kedvező helyzetbe hozta repülőterünket. Ma mindössze öt fő hivatásos iszakember felügyeli a makiári repteret, amelyet füves jellege még;- inkább olcsóvá tesz, s ez a mai viszonyok között nem egy utolsó szempont. AzEx- po-r.a szeretnénk fejleszteni bázisunkat, MDP berendezést iszeretnénk telepíteni, éjjel-nappali fényrendszert korszerűsíteni, egy kis beton- kifutót is szeretnénk telepíteni. Mindezt Eger és vonzáskörzetének bevonásával szponzorokkal e szép környezet előnyére és az ittélők boldogulására. (bekecsi) A kárpótlási jegyek kitt bocsátásával teremtett mesterséges kereslet kielégítésének egyik kézenfekvő és várhatóan eredményes módja a kárpótlásra jogosultak bevonása a privatizációs folyamatba — ez derült ki Szabó Tamás privatizációs miniszter szavaiból, amikor a kárpótlási jegyek átváltásának lehetőségeiről tájékoztatta az újságírókat. A kárpótlási jegyekkel tulajdonképpen annak a mintegy 60—80 milliárd forint értékű állami .vagyonnak a felosztását intézményesítik, amelyet az állam az eddigi és majdan megszülető kárpótlási törvények alapjan erre a célra elkülönít. A kérdés csak az, hogy vajon si- kerül-e olyan kínálatot párosítani a várható kereslet mellé, amellyel elérhető az eredetileg kitűzött cél, azaz a vagyonuktól, személyi szabadságuktól megfosztottak részleges — kárpótlása, s nem csak zászló lesz a kormánypolitika várának tornyán: íme, ez itt a kisbefektetők Kánaánja! Osuhaj V. Imre, a miniszter kabinetfőnöke szerint a kárpótlási jegyek privatizációs felhasználása jelentős tőkemozgást idézhet elő a hazai befektetők körében. A kárpótlási jegyek többsége várhatóan többször is „megfordul” a gazdaságban. Közben valószínűleg a névértékéből is veszít, llesz némi inflációs hatása, de mindenféleképpen tulajdonra kon- vertálódik, azaz hosszú tavon kifizetődő befektetésnek bizonyul. Mivel a kárpótlási jegyek túlnyomó részének (80 százalékának) a névértéke 100 ezer forint alatti lesz, az értékpapírok várhatóan A KDNP első hazai kongresszusának küldötteként, az „Ember és környezet” szekció munkájában vett részt és szólalt fel Litvai Ottó, a párt megyei szervezetének sajitótitkára. Megbízását azért kapta, mert az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőségen dolgozik, s így e problémakör jó ismerője. — Hogyan llátja a KDNP az ágazat, a kormány környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységét? Mi erről a párt szakértőinek állásfoglalása? — Nagy gondot jelent, hogy a jogalkotás érdemben nem foglalkozott a környezetvédelemmel. A törvények halmazát gyártja a parlament, ugyanakkor e területről nem született még törvény, holott égető kérdéseket kellene megoldanunk. A költségvetésből a környezet- védelem — a maradék-elv alapján — a többi tárcákhoz viszonyítva csekély ösz- iszeggel részesül. A KDNP úgy látja: koncepció nélkül dolgozik a Környezetvédelmi Minisztérium, s hiányát érezzük a témakör stratégiájának is. A kormánynak kellene összehangolnia ezt a feladatsort, hiszen valameny- nyi tárcának vannak környezetvédelmi feladatai (például az Ipari Minisztériumnál az energetika kérdését említeném). A környezeti állapot ismeretének hiánya is gondot jelent: nincs egységes monitoring-rendszer, melyre ráépülhetne és megfelelő információkkal a stratégia alapját képezhetné. Mindez persze anyagi kérdés, és a kevés pénz hosszú távon ennémi készpénzt is „magukkal visznek” a befektetésekbe. Ez az érvelés papíron valóban megnyerő, azonban érdemes egy pillantást vetni két adatra. Az egyik: a 830 ezer kárpótlásra jogosultból 823 ezer 60 év fölötti (s hogy a példa még szemléletesebb legyen: több mint 200 ezren 70 év fölöttiek). A másik: az előzetes felmérések szerint a kárpótlásijegy-tulaj- donosok 30 százaléka azonnal szeretné eladná a papírokat, 20 százalékuk pedig életjáradékra kívánja váltani azokat. Állami tulajdont pedig mindössze 10 százalékuk szándékozik vásárolni. Nem túl nagy merészség tehát e számok tükrében jelentős tőkemozgásról beszélni? 'Nem — véli a kabinetfőnök. Az idős emberek helyett majd a család dönt a kárpótlási jegyek sorsáról, s ez tulajdonképpen nem csorbítja a kárpótlás eszméjét. Életjáradékra mindössze 1 milliárd forintot szánnak, vagyis a kárpótoltak 20 százaléka kénytelen lesz megelégedni a kárpótlásra szánt összeg, mintegy 1,5—2 százalékával (amit egyébként a privatizációs bevételekből kell majd fedezni). A többi a befektetőké. S hogy mibe fektethetik a pénzüket? Nos, a kárpótlásra jogosultak 20 százaléka földet kíván szerezni, s ugyancsak ekkora arányú az igény az nek a folyamatnak gátjává válhat. A környezet állapotáért felelős intézmények nem tudják megfelelő módon — a lehetőségek híján — végezni munkájukat. Hadd mondjam el: a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke, Rotth Nándor hatására a parlament ugyan előbbre hozta a törvény megalkotását, s próbálja ezt valamiképp menedzselni. Ám a törvény önmagában semmit sem ér, ha „lóg” a levegőben, nem lehet végrehajtani. Olyan törvényt várunk, amely az egész magyar jogrendszert környezetbaráttá alakítja. Fontos területe a környezet- védelemnek az igazgatós. Kiépültek az országban a területi felügyelőségek, szervezetek, ám az információval való ellátottságuk, anyagi helyzetük már-már tragikus. A területeken dolgozó diplomás szakemberek munkájukat 12—14 ezer forintos (!) havi díjazásért látják el — igazán csak szakmai elhivatottságból ! Mindezzel csak önkormányzati tulajdonú lakások megvásárlása iránt. Azoknak, akik szeretnék bevetni magukat az üzleti életbe, a kormány többféle megoldásit is kínál. Vásárolhatnak például részvényeket. Csuhaj V. Imre azt ígéri, hogy a tőzsdén jegyzett — és ezután bevezetendő — vállalatok nagycímletű részvényeit ’kisebb névértékűek is követik majd. A privatizáció során ugyan már elkeltek a „zsíros falatok”, de maradt — s várhatóan hosz- szabb távon is marad — néhány olyan vállalat az állam tulajdonában’, amelybe igazán érdemes befektetni. Ha az olyan cégek tulajdonjogából, mint a Matáv, a Malév, a Magyar Olajipari Rt., a Magyar Villamosművek Rt., valamint a bankok, átengednek 2—3 százalékot a kisbefektetőknek, az az állam számára kevesebb lesz egy bolhacsípésnél, viszont az így keletkező — milliárdos — tulajdonrész valódi nagy falat lehet a kisbefektetők számára. A privatizációs kabinet az Állami Vagyonügynökséggel karöltve, létrehoz két befektetési társaságot is. Az egyik ingatlanügyletekkel foglalkozik majd, alaptőkéjét hét ingatlan tulajdonjoga — mintegy 4 milliárd forint — képezi. A másik: portfolió (értékpapír) befektetési társaság, amelynek az ÄVÜ tulajdonát képező portfolió csomag egy Vésze — a kaérzékeltetni akartam a környezetvédelem ügyének financiális „ellátottságát”... A csaknem 6 órás szekcióülés egyébként sok komoly szakmai kérdéssel foglalkozott, melyekről szintén érdemes 'lenne beszélni. Szó volt a zajártalmakról, a levegő-, a vízszennyezés kérdéseiről, s természetesen Bős—Nagymaros ügyéről. — Szűkebb pátriánk, Észak-Magyarország sok környezetvédelmi ártalomnak van kitéve. Sikerült-e valamit a gondok megoldásáért tenni ? — Igen. Örömmel mondhatom, hogy egy fontos témával — a 18. számú tézisponttal — bővíttettük a kormány elé kerülő tézisek körét. A szekcióülésen elmondott javaslatunkra került be ugyanis: „A bírságokból, büntetésekből és az ökológiai adóból befolyt összeget oda kell juttatni, ahol a kár keletkezett.” Mindmáig ugyanis az a fura helyzet alakult ki, hogy több borsodi településen nem az a terület részesül némi anyagi kárpótlásban a környezeti károk elszenvedéséért, ahol a kár jelentkezik. Példa erre az a különféle szennyezés, amelyet a Borsodchem okoz, s amelynek nagy részét Sajószentpéter lakossága kénytelen elviselni. Ám a bírságból befolyt összeget a város nem kapja meg, mert közigazgatási területe nem közös a vállalatéval. — Köszönöm a beszélgetésit. : nnvi- , Gy. K. binetfőnök szerint minimálisan 5—10 milliárd forint — lesz az indulótőkéje. Előzőleg már Szabó Tamás is sejtetni engedte, a kabinetfőnöke pedig megerősíti: ez utóbbi társaság feladata nem csupán a kisbefektetők érdekeinek a szem előtt tartása. Egyben kísérlet is, hogyan lehet működtetni vagyonkezelő szervezeteket, amelyek később olyan nagyobb értékű vagyontömegért felelnek majd, mint például a társadalombiztosítás szervezetrendszere. S végül még egy kormányzati érv, amely előtt — tapasztalat híján — kénytelen meghajolni minden kétkedő: a szövetkezetekhez, az önkormányzatokhoz kerülő kárpótlási jegyek — másodlagos — felhasználása, ha ügyesen használják ki a lehetőségeket, mentőöv lehet az ugyancsak szűkös anyagiakkal rendelkező gazdálkodó egységek, városi, falusi költségvetések számára. A szkeptikusok mégis azt gondolhatják, hogy néhány ügyes üzletember pecsenyéje sül meg majd a politikusok által gyújtott kárpótlási tűzön. Azoknak pedig, akik elhitték, hogy maguk is közelébe férkőzhetnek a meleget adó lángoknak, csak a füst száll a szemükbe. Hosszú időnek kell még eltelnie, hogy kiderüljön, kinek lett igaza. (Budapest ISB). Sinka Zoltán Jelentős hazai tőkemozgást eredményezhet A kárpótlási jegyek teremtette kereslet mm m FfVlnAlir mm mmm W%l jr f ■« _ es környezet
