Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-04 / 104. szám
1992. május 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Néhány szó a Waldorf-oktatáshoz Sokféle óvodatípusról hallunk mostanában, közöttük a Waldorf- óvodát is ajánlják. Az önállóságra nevelés, óvodai csoportok együttes foglalkozása, a mozgás jelentőségének hangsúlyozása és számos más vonása közismert, mégis felmerült egy sereg kérdés velük és a Waldorf-iskolákkal kapcsolatban a Német Szövetségi Köztársaságban. A magániskolákat - ott már mintegy száz ilyen iskola működik - sikeresnek találják a mezőnyben. A szülők, amikor gyermekeiket ebbe az óvodába, iskolába küldik, arra számítanak, hogy felkészült nevelők foglalkoznak velük és a túlterhelés és a teljesítményprés nem nehezedik rájuk időnap előtt. Emellett a találékonyság, a leleményesség, a kreativitás elősegítése és a keresztyén lelkiség felé való nyitottság fejlesztése ugyancsak ott van a szülők elvárásában. Az első Waldorf-iskolát I9I9- ben Stuttgartban Waldorf, egy cigarettagyár tulajdonosa állította fel. Az iskolaalapító igen komoly kapcsolatban állott Steiner Rudolffal. Steiner az antropozófia meghatározó személyisége volt. akinek elmélete lett a Waldorf-pe- dagógia alapja. Steiner Rudolfnak (1861- 1925) jelentős szerepre volt a Német Theozófus Társaság megalakításában. A Niers-lexikon szerint a Theozófus Társaság titkos közösség, amely ezoterikus és okkult társaságokat egyesít a spiri- tizmus, a szellemidézés jelenségeinek magyarázására... Steiner volt a társaság első főtitkára Németországban, és a társaság titkos iskolájának vezetője is. Steiner ezenkívül tagja volt egy rózsakeresztes társaságnak, és nagymestere az Ordo Templi Orientalis, azaz keleti templomi rendnek. Ebben haláláig intenzív tanítói és előadói munkásságot folytatott. Steiner munkái az 1930-as évek végétől már Magyarországon is fellelhetők voltak, és bennük a szellemi világgal való okkult kapcsolatait széles körben közölte és terjesztette. Az antropozófia számára a szellemi a tulajdonképpeni létező, a valóságos, és minden arra irányul, hogy ezt a szellemi valóságot megismerjék és a mindennapi élet számára hasznossá tegyék. Ehhez nyújtanak segítséget az úgynevezett „szellemtudományok", azaz Steiner iratai. Meditációk és más lelki gyakorlatok által az emberben lévő szellemi kapcsolatba jut a világmindenség szellemével. A Biblia Istenének az antropozófiá- ban tehát semmilyen helye nincs. A kozmosz, a világmindenség Isteni, mert a kezdetben a szellemiség fokozatosan anyagivá lett, materializálódott. Ha azonban az egész mindenség Isteni, akkor elmosódik a jó és a gonosz közötti különbség is. A gonosz tulajdonképpen jó, csak nem a helyén. Így az antropozófiában ismeretlen a Biblia tanítása szerinti bűn, amelyet egyedül Krisztus áldozata törölhet el.- Steiner tanításai Istenről és Krisztusról így teljesen elutasítan- dóak a keresztyének részéről, mivel az embernek nem személytelen és könyörtelen sors felé fut az élete, hanem felelős érte a kegyelmes, de igazságos Istennek. Minden ember, aki megtér Istenhez, Jézus Krisztus keresztáldozatát hittel fogadja, elnyeri bűneinek bocsánatát.- Az antropozófia mint ismeretelmélet út és vallásos világnézet, magán hordozza a távol-keleti mitikus világ vonásait. Steiner azonban ezeket egy nyugati keresztyén köntös jelmezébe öltöztette, hogy a nyugati világ embereit így jobban meg tudja szólítani, és jobban meg tudja nyerni. A Waldorf-pedagógia az antro- pozófiából nőtt ki. Nézeteiből - amint azok az ember előtt ismeretesek lesznek sohasem lesz pedagógia, vagy nevelői művészet, mert az antropozófia emberképe és a Waldorf-pedagógia emberről szóló tanítása ellenkezik a Bibliának az emberről szóló kijelentéseivel. Ezért bibliaellenes és veszedelmes következtetésekhez vezethet. ha a metodikában és az oktatásban az antropozófus nézetek lábra kapnak. A Waldörf-tanítók különben képzelt pedagógusok, akik az antropozófia talaján állnak. Fontos szerintük, hogy a tanító a „szellemtudományok" széles köréből merítsen, és hogy szavai és cselekedetei érzékenységet, melegséget és érzelmi színességet árasz- szanak. Ezen az úton elárasztják az antropozófia nézetei a tanítási tevékenységet, óvodában és iskolában. Ha ezeket a folyamatokat, amelyeket az antropozófia megjelöl. magunkban végigkövetjük, akkor közvetlen kapcsolatba jutunk, mint nevelők a szellemi erők révén a gyermekekkel, lélektől-lé- lekig. A Waldorf-iskolában az egész tevékenység az antropozófiából indul ki. Minden metodika megfontolás, minden didaktikai elgondolás a tanítás minden anyag, sőt a szobák, temiek kialakítása és berendezése, az egész épület tervezése, az érzék feletti kutatási eredmények emberre szóló ismeretei alapján kerülnek megvalósításra. A tanítás először könyvek mellőzésével történik. így a tanulónak nincs is alkalma arra, hogy ellenőrizze azt. amit óvónője, tanítója, tanára előad. így az önálló ismeretszerzés területén visszamarad a tanuló. A Waldorf-iskola egyik, ugyancsak bibliaellenes vonásának tekintik a pedagógiában járatos kritikusok az euritmust. Az euritmus minden évfolyamon. osztályban kötelező tantárgy. Az euritmus egyfajta tánc, amely dal, zene és mozgás révén a gyakorlónak a kozmosszal való összhangját van hivatva kifejleszteni. Az euritmikának valójában mély vallásos gyökérzete van. A keresztyénség előtti misztériumtáncok újrafelelevenítése és továbbfejlesztése jelenik meg benne. így a modem ember, mint egykor az ókori ember kapcsolatot teremt, kontaktusba jut földöntúli valóságokkal. így Steiner Rudolf antropozófiája talaján kifejlesztett Waldorf-iskolája kérdésében a mérlegelés, a kritika eredménye egyházi szempontból nemleges, mert a modernnek tűnő Waldorf-iskola valójában visszavonul a kereszténység előtti kor világába és a tájékozatlan szülő előtt kecsegtető külsőségeket vonultat fel. A kereszténység értékei, a bibliai emberkép, a gyermeknevelés eddig érvényesülő gazdagsága visszafejlődnek. * Újabb közlés szerint a Baden- Württembergi Egyházkerület közgyűlése a keresztyén szülőket és nevelőket felhívta, hogy fontolják meg gyermekeik nevelését és kerüljenek minden divatosnak tűnő iskolatípust. Spektrumul - idea - (Wezlar) c. folyóirat cikke alapján.- dr. Szórn i György Vox humana Most, hogy kinyílt bicskaként meredeznek előttünk felkiáltójelek és akasztásra szolgáló, arra is használható vaskampóként görbédnek szörnyűséges kérdőjelek - szinte már kérdőre- vonó-jelek! - bizony nehéz, igen nehéz megszólalni ebben a bődületes, mindent elnyelő és elsodró hangzavarban. Csaknem lehetetlen, legalábbis kudarcra ítélt vállalkozás halkan, emberi hangon, emberi módon artikulálva mondani bármit is. Állítani vagy kérdezni akár. Ilyen ricsajban még a világmegváltó szó - ha volna ilyen - sem hallatik meg! Szavaink sajnos, előbb porladnak szét ebben a szörnyűséges hangzavarban, mintsem felépülhetne belőlük akármilyen szerény hajléka is a léleknek. E vélhetően, e szándék szerint jóindulatú szavak előbb enyésznek el, mintsem azok fülébe jutnának, akiknek szánva voltak. Akikhez küldted volna lelkedből leiedzett gyermekeidet, az emberség megértő és elbűvölő nagyköveteit. Mert azok, akikhez szólnának, a saját lihegé- süktől nem hallják meg: dühödten acsarkodnak, csaholnak valakire, haragosukra, mert a haraghoz, gyűlölethez mindig adatik, mindenkoron kerül valaki, akire haragudni lehet, akit gyűlölni lehet, így soha szemernyi harag, szemernyi gyűlölet se megy veszendőbe sajnos, ezen a világon. Vagy éppen valamiféle eufórikus öröm lett úrrá rajta, káröröm kerítette hatalmába, mint terroristák mondjuk a repülőgépet, káröröm járja át lelke gyökeréig és teszi süketté a szavak iránt. Igazi öröme csakis, kizárólag a káröröm lehet, csak az vethet ekkora hullámokat benne, iszappal borítva lelkét, mint háborgó tenger a fövenyt. Szólni, beszélni viszont - ha föltételezzük, hogy meghallgatásra érdemes az, amit mondani akarunk és csakis olyat szabad közölnünk másokkal, ha jó szándék diktálja, ha tapasztalat, ha fölfedezés, bárha kicsinyke, hétköznapi fölfedezés is az - csak csöndesen, megfontoltan szabad. Bármiféle indulat mocskától megtisztított szót bocsáthatunk csak mások ele. Az értelem küldötte legyen a szó. Hírvivő, hírnök. Akinek útja van két ember között, az emberek között, mint kengyelfutóknak birodalmak között. Innen a téboly senkiföldjén. Ha túlságosan nagy a zaj, ha égig csap a zsivaj, ha agyszaggató a ricsaj, akkor várjunk inkább a megszólalással addig, amíg el nem csitulnak körülöttünk az indulatok, a szennyaradat, az egymásnak horgadó vadállati hangok, mert a lárma úgyis elnyelné szavainkat. Ha pedig megemelnénk a hangunkat mi is, az üvöltők kórusa is beleerősítene. Nem érdemes fölvenni a kesztyűt, nem szabad üvülte- nünk, mert az értetlenség feneketlen kútjába hullnának szavaink úgyis. És aligha ezt akarnánk! Meg kell várnunk a zaj. elcsitultát, ki kell várnunk a megszólalás pillanatát, a szólni lehet csöndjét. A béke tisztására kell eljutnunk szavainkkal. Ne legyünk türelmetlenek. Mert a hangosabb szó hangzavart idéz elő, a türelmetlenség türelmetlenséget szít, bántás hántást szül, fájdalom fájdalmat és így tovább, a jóvátehetetlenig. Ebben a bábeli hangzavarban csak megfontolt, higgadt, okos szó juthat el a fülekbe. Csak a jó szándék találhat utat másokhoz. Csak ilyen szavakból épülhet bármilyen szerény hajléka is a léleknek. A békének, mely méhében hordja jövőnket. Bízzunk benne, mert lehetséges, hogy eljön az. idő, amikor a már mennydörgést sem halló ember egyszercsak fölkapja fejét az embertársa melléből fölszakadt sóhaj hallatán. Amikor egyszercsak érthetővé válik az érthető. Az üzenet. Fecske Csaba Az idén harmadik alkalommal hirdette meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet az Ámatőr gála című megyei kulturális rendezvénysorozatot. A nagyszabású seregszemlére öntevékeny művészeti csoportok, alkotó közösségek, énekesek, táncosok, zenészek, vers- és prózamondók, színjátszó- és bábcsoportok, képzőművészek, népi díszítőművészek jelentkezhettek. A körzeti bemutatók, a megyei szakági versenyek után várhatóan az év végén a Miskolci Nemzeti Színházban lesznek. A megye legjobb amatőr művészei ugyanekkor nyitják meg a Miskolci Egyetem aulájában az amatőr alkotók kiállítását. Felvételünkön a csernelyi népdalkor tagjait láthatjuk, akik az április 25-én Ózdon megrendezett területi bemutató után már a megyei megmérettetésre készülnek. Fotó: Fojtán László A magyar Athén és a kis Róma Az ember mindig szeretettel gondol egész életében arra a városra, ahol középiskolás éveit töltötte. Például Sárospatakra. a magyar Athénra, a kollégiumra. ahol Kossuth Lajos diákoskodott. Ősi patinája világra szóló hírnevet kölcsönöz a városnak, ahol nem olyan régen rendezték meg a volt pataki diákok találkozóját. Az újabb időszak nagy értéke a híres H. Bathó János zenetanár által alkotott és meghonosított érzelemre ható diákbúcsúda- lok: „Bodrog partján van egy város’, „Válásra int immár az óra”. A pataki diákdalok életben tartására bőséges alkalom kínálkozik. hiszen évek óta benne élek egy Szerencs környéki baráti társaságban, melynek tagjai a volt szerencsi járásban dolgozott és ma is tevékenykedő igazgatók. E baráti társaság elődje a volt Szerencsi Járási Igazgatói Munkaközösség, melyet nemcsak a hivatali munka, de az igaz barátság tartott ösz- sze. Vezetőjük Lengyel István ny. abaújszántói igazgató, akinek sikerült összetartani a szervezetből megmaradt igazgatókat, kedves barátokat. " Kik ezek? Goda József ntegyaszói, Gintner József tokaji, Horváth József legyesbényei. Kiss Imre tállyai, Kiss György mádi. Sári László szerencsi nyugalmazott, vagy ma is működő igazgatók. De mi is e baráti társaság célja? Csupán csak a barátság ápolása, egymás segítése, ám ,ia jól meggondoljuk, ebben a ridegségre, önzésre hajlamos világunkban ez nem is kevés. Sokszor persze vita alakul ki a nyugdíjas és ma is működő igazgatók között. Terítékre kerül a mai pedagógia, az iskolavezetés összes erényeivel és hibáival együtt, az önkormányzatokkal való együttműködés stb. Hangulatos egy-egy névnapi találkozó az ünnepelt otthonában. A találkozás örömét fokozza a szívélyes vendéglátás, a tízórai, az ünnepi ebéd, majd következik a beszélgetés, szerény kártyajáték, s közbe-köz- be dalolás a vonat indulásáig, a késő délutáni órákig. Az élet kedves eseményei ezek a találkozások. a kedves barátokkal. Megtiszteltetés, hogy meghívást kaptam e társaságba, s hálából a zenét, a dalt szolgáltatom. például pataki diákdalo- kat. Bár jómagam egri diák voltam, éltük diákéveinket a kedves, hangulatos kisvárosban. Katolikus diákok voltunk, Egerben végeztük a tanítóképzőt. E szép városkát bízvást nevezhetjük „kis Rómának”. Volt ott jogakadémia, tanítóképző, kereskedelmi iskola, angol kisasszonyok zárdája: leánygimnázium és tanítóképző. Bencés fiúgimnázium. A szívemhez nőtt ez a város, a vár, a líceum. A népi zenekarban való szereplésem, volt a képzőnek ilyen együttese is a nagyzenekar mellett. Kiváló vezetőnk nagy szakértelemmel irányította a kis együttest. Szépen szóltak a kuruc és székely dalok, pattogott a verbunkos muzsika. Sokat muzsikáltunk az egri hóstyákon (külterületeken) működő elemi iskolákban. Szívből muzsikáltunk, énekeltünk. Sikerünket az is bizonyította, hogy előadás után mindig meghívást kaptunk egy szőlősgazdához, ahol a vendéglátást pincelátogatás követte, s kóstolgathattuk a híres egri bikavéreket. A pincés- gazda kitárta előttünk szívét- lelkét kifejezésre juttatva, mennyire szereti a diákokat. Mai napig élénken bennem él egy kép: a pince mélyén a diákokkal együtt dalolt az „egri cikra”, fekete mellényén a gyertyák fényében csillogó, súlyos aranylánc - mint státuszszimbólum -, mely egyik mellényzsebből átkanyarodott a másikba. Szép volt az egri diákélet, akárcsak a pataki. Úgy gondolom, igazgató barátaim közösségében ezt megállapíthatjuk ebben a szépen érlelődő „ökumenikus társadalo mban”. Be szívszorítóan szép is évtizedek elmúltával felidézni régi képeket, történéseket, például azokat a napokat, amikor ötödévesen katonás rendben vonultunk a líceum aulájából az érsekkerti sportpályára a tavaszi virágzó fák alatt. Válogatott, ötven kántortorokkal megáldott deli legény. Én voltam a nótakezdő, s a zárda leánygimnáziuma mellett haladva gondolatban a falakon túlra szállt, szólt a dal, mely talán egy kicsit megzavarta az órákat, de üzenetként hatott: „Az egri ménes mind sárga, Az egri kislány mind árva. Ha árva, árva, leszek a párja. Az egri ménes mind sárga.” Bakonyi Béla
