Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-21 / 119. szám

1992. május 21., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Biztosítás — A vízvezeték-szeréi ö — több mint két évtizedes szak­mai gyakorlattal, no meg kétinaipi kubikm unkával — tárta tel a hibát. (Szó sze­rint, ugyanis ki kellett ás­nia a lakóház melletti teljes vezetékrendszert.) Ezt köve­tően nevezett személy meg­állapította az alábbi diagnó­zist: a nyomóvezeték köz­vetlenül a lakóház fala mel­lett (kilyukadt. A víz szaba­don folydogálva egy idő után valóságos krátert mosott ki magának. Egy része a víz­aknába gravitált tovább, a másik részét pedig a bodrog- keresztúni kőből készült alap­zat és tail szívta magába. Ezt mondta a vízvezeték- szerelő u több mint két,,év- tizedes szakmai gyakorlattal, no meg az általa leltárt té­nyék alapján, majd gyorsan nekilátott a hibás csőveze­tékrendszer kicseréléséhez. A szakember szakvélemé­nye alapján a károsult — nem éppen csekély — kár­igényét bejelentette oda, ahová — nem tegnap óta — fízetgeti pénzecskéjét. Az Állami Biztosítóhoz, ami — köztudott — a bajban rend­it íivü l se gítökész. L ega l á b b i s a károsult ezt hallotta a csapból is folyó reklámszö­vegek alapján. Nos, az ÁB tisztelt képvi­selői meg is jelentek, a helyszínen. Nem egyszer, ha­nem kétszer. Vizsgálódtak, fényképeztek, szóval tényt feltártak. Ám olt, a helyszí­nen már elhangzott részük­ről olyan megállapítás, hogy a károsult kezdett arra követ­keztetni ; jobb lett volna egy ablakot betörnie, mert azért szemle nélkül is fizetne a biztosító, de ezért a nagyobb kárért nem valószínű, hogy fizetni fog. Ugyanis, uralko­dóvá vált az az általános nézet, hogy a helyszín, ne­vezetesen a Martintelep egy vizes terület, s ebből logikus a konklúzió, az a nedves­ségfolt, ott a ház falán, mé­ter magasan és sok méter szélesen dehogy- csőtörés kö­vetkezménye, hanem a vizes Marti-nlelepé. Ilyen itt ké­rem, minden ház! Nos, a károsult nem hiába gyanakodott már a helyszíni szemlekor. Néhány nappal később megkapta írásban is a hivatalos értesítést, „Tisztelt Ügyfelünk! Sajná­lattal értesítjük önt, hogy bejelentett csőtöréskárát nem áll módunkban rendezni. A helyszínen járt kárszakér­tőnk megállapította, hogy a késői 'bejelentés miatt a lé­nyeges körülmények nem 'tisztázhatók: csőrepedéskárra visszavezethető épületkár nem látható. Kötvényfelté­telünk értelmében így kárté­rítés nem nyújtható. Kérjük a fen'tiék szíves tudomásul­vételét. Tisztelettel... ” A v ízvezeték-szer el ő ezt olvasva sokáig csóválta a le­jét. Sehogy sem értette, mi­ért hazudtolják meg, vonják kétségbe szakértelmét. Majd azt javasolta a károsultnak: fellebbezzen az Állami Biz­tosító Rt, fő-fő valakijéhez. Az okokra vagyunk kíváncsiak! Alig fél éve még úgy érezhettük mi, a Nyéklúd- házi Költségvetési Üzem dolgozói: munkahelyünk biztos. Mivel a községnek szüksége van a 60 embert foglalkoztató cégre, az ön- kormányzat amellett voksolt, hogy ipaii. kereskedelmi és szolgáltató kíl-kénl a céget tovább működteti. Ezek után nem csoda, hogy valameny- ny i tin két vi llúmesapásként ért a hír. hogy az alig há­rom hónapja működő kít-t ugyanaz a testület április 9-i ülésén egyetlen tollvo­nással megszüntette. Ezt a hírt nyugodtan mondhatnánk mende-mon- dának is, hiszen a képvise­lők hivatalosan a munka­helyen működő érdekképvi­seleti szervvel sem írásban, sem szóban nem közölték, hogy meg akarják szüntetni a kft-t, annak ellenére, hogy az általuk is emlege­tett jogszabályok rájuk néz­ve is előírják a kötelező együttműködést. A cégnél május 15-én kint voll Er­dei Sándor önkormányzati képviselő, s megemlítettük neki. hogy szeretnénk, ha tájékoztatná a dolgozókat, hogy miért volt szükséges ilyen gyorsan megszüntetni 60 ember munkahelyéi. Vá­lasza a következő volt: úgy érzi, nem tartozik beszámo­lással, és nem köteles az indokokat felsorakoztatni a dolgozók elüti. Válasza a továbbiakban így hangzott: „Ne szajkózzuk állandóan a munkanélküliséget, monda­nivalónkat vegyüli fel in­kább magnóra!" Tudtunkkal egy választott képviselő minden esetben köteles fel­világosítást, tájékoztatást adni döntései felől. Vagy talán megteheti egy MDF-es képviselő, hogy így vála­szoljon? Ez az esemény itt, a köz­ségben lassacskán kezd egy modern népmesére hasonlí­tani. Mindenki hall valamit — persze, biztos forrásból —, s ehhez hozzátesz, vagy eto^síz, esetleg önállóan gyárt egy neki tetsző variá*- ciót. Hogy a piaci, kocsmai, kiskapui pletykák tovább burjánzásának véget ves­sünk, a sajtó nyilvánosságá­hoz fordultunk, hiszen a té­nyek feltárása mindenkinek csak hasznára válhat. Az önkormányzat magyarázatot adhat az általa jogosnak tartott döntés hátterére, mi dolgozók pedig, a tiszta kép alapján elkezdhetnénk a sa­Am a károsult erre csak legyintett egyet, mondván, tele van a hócipője a baj­ban segítő Állami Biztosító­val. Nem fellebbez ő seho­vá. De ha ők Á-t mondtak, ő is mond erre B-t. Vagyis: holnaptól tőle az ÁB egy ár­va bu anyák nem sóik, de uny- •ny.it sem fog legomlbolini biz­tosítási díj gyanánt. Ugyan­is, szuverén jogának érzi ezelk után vallani és lépten- nyomon hangoztatni: ez a fajta biztosítás nem bizton­ság. A jó modora tiltja, hogy kimondja, mii.., H. G.-né Miskolc Válaszol az illetékes Egy bírságolás tanulságai Az Észak-Magyarország 1392. május 7-i postájában „Bírságolás — megaláztatással” címmel jelent meg dr. Angi Terézia olvasónk pa­nasza. írására a kővetkező választ adta az illetékes, a Miskolci Közlekedési Vállalat. \ Mindkét félnek igaza van ját jövőnk, sorsunk intézé­sét. Mivel a helyi lap erről információt nem közölt — talán a t. képviselők nem merik vállalni a döntésü­ket? — úgy gondoltuk, hogy problémánkkal a megyei napilapot keressük meg. Ök készséggel foglalkoztak ügyünkkel! Az Észak-Ma­gyarország munkatársa ki­jött Nyékládházára anyagot gyűjteni, s a tisztesség sza­bályait betartva természete­sen mindkét felet meghall­gatta, de cikk ezidáig még nem jelent meg. Vajon mi­ért? A kft-ben dolgozó 60 em­bernek ez a munkahely ke­nyeret adott, családjaik szá­mára biztosította a megél­hetést. Érthető talán, hogy mi tudni akarjuk, mi lesz velünk, illetve mi történik itt valójában. Vészesen kö­zeledik június 30-a, amikor megszűnik munkahelyünk. Ma még senki sem tudja, hogyan lesz azután. A Nyúktddluizi Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. dolgozó kollektívájának képviseletében: Lévainé Óaál Teodóra Lapunk munkatársa az ügy kapcsán valóban felke­reste az érintetteket, s mindkét fél véleményéi meghallgatva készítette el írását. A cikkben szereplő Erdei Sándor önkormányza­ti képviselő ezt követően élni kívánt azzal az állam- polgári jogával, hogy az írás megjelenése előtt annak reá vonatkozó tartalmát megis­merje. A képviselő ezután kijelentette, hogy az ügyben az eltelt idő alatt számos fejlemény történt, amelyek hatására az akkor elmon­dottak teljes mértékben ak­tualitásukat vesztették. A képviselő tehát visszavonta nyilatkozatát, s hozzátette, hogy az ügy további részle­teiről tényszerűen bennün­ket is, és az érintetteket is időben tájékoztatja. Miután a képviselő nyilatkozatát visszavonta, az olvasók egy­oldalú tájékoztatását elkerü­lendő, újabb fejleményekre vártunk. Írásos hozzáfűzni­való viszont mind a mai napig csak a dolgozó kol­lektíva részéről érkezett, amit a probléma későbbi, mindenki számára elfogad­ható megoldása reményében közöltünk (a szerk.) Az ön által sérelmezett eljá­rást megvizsgálva, az alábbi ész­revételeket kívánjuk ügyében nyilvánosságra hozni. Sajnála­tos tény. hogy április 22-én ér­vénytelen menetjeggyel úgy szállt fel a villamosra a Tiszai pálya­udvaron. hogy a helyi utazási feltételekről és díjszabásról az alapvető tájékozódást elmulasz­totta. A március 1-jétől hatályos viteldíjakról a villamos végállo­másának dolgozói, vagy jegy- pcnzlárosaink minden bizony- nyál tájékoztatták volna. A 14 forintos menetjegyek érvényes­ségi idejéről, felhasználhatósá­gának időpontjáról pedig a saj­tó és a rádió részletesen infor­málta annak idején megyénk lakosságát. Érvénytelen jeggyel utazásá­nak következményeként, ellen­őrünk tájékoztatta önt. a hely­színi. illetve a 30 napon belüli pótdíjfizetés lehetőségéről és el­térő tarifáiról. Tény. hogy szán­déka ellenére nem tudott élni a helyszíni pótdíjfizetés lehetősé­gével. mivel ellenőrünknél nem volt elegendő váltópénz ahhoz, hogy az ön által felajánlott öt­ezer forintos bankjegyből visz- szaadhatotl volna. A jegyeUen- őri eljárás szabályszerűségéről meg kell jegyeznünk: ..A hely­színi pótdíjfizetés bármi okból történő elmaradása esetén a jegyellenörnek munkaköri köte­lessége — a pótdíjtartozás ké­sőbbi érvényrejuttatása érdeké­ben — az utas személyi adatai­nak a személyi igazolványból történő felvétele és utólagos pót­díjfizetés céljára vonatkozó díj­tétellel kiállított befizetési csekk átadása." Sajnáljuk, hogy a meg­felelő címletű pénz hiánya mi­att meghiúsult, a helyszíni pót- díjfizetést követő személyi adat­felvételi célzottan a saját sze­mélye elleni diszkriminációnak, zaklatásnak, megaláztatásnak minősíti. Jegyellenörünk egyébként az ön helyszíni pótdíjfizetési szán­dékát haladéktalanul jelezte munkahelyi vezetőjének. aki azonnal intézkedett pótdíj ügyé­nek méltányos rendezésére. Ugyanakkor vállalatunk is le­vonta az eset kapcsán a reá vo­natkozó tanulságokat. Intézked­tünk. hogy amennyiben az utas részéről a helyszínt pótdijfizcté9 szándéka egyértelmű, de azt a pénzváltási nehézségek miatt az ellenőrnek nem tudja átadni, — a jegyeUenöri csoportvezető ha­táskörébe tartozó méltányos el­bírálás alapján — utólagos be­fizetés esetén is 200 forintos pót- díjösszeggel teljesítheti. Kolozsvári István forgalmi—, műszaki i'g.-h., Szamos Emil jegyeit, oszt.-vez. Jogsegélyszolgálat Ma, május 21-én délután 4-től 6 óráig jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a sajtóház I. emeletén, a levelezési rovat irodájában. Tanácsot ad: dr. Demeter Lajos ügyvéd. ■ IBII Lapunk április 16-i szá­mában „Eizessün-k-e szivár­gási veszteséget?” címmel rövid írásban, válaszoltunk egy olvasói panaszra. A Miskolci Vízművek számlá­zási csoportvezetője azt vá­laszolta a kérdezőnek, hogy ők csak az óra által mért fogyasztás víz- és csatorna­díját számlázzák a társas­házközösségeknek és lakás- szövetkezeteknek. A panasz­ként felrótt. úgynevezett „szivárgási veszteség" miatti 10 százalékot nem kérik a jelzett közösségektől. Erre a sokakat érintő kérdésre rea­gált Szaniszló István, a Pet- neházy Dávid Tánsasház in­tézőbizottságának vezetője. Levelében tiltakozik a 10 százalék jogtalannak ítélése ellen — mint azt idézi, an­nak idején szerződést kötöt­tek a vízművekkel. ,,A fogyasztó kötelezi ma­gát, hogy — a mellék-mérő­kön mért fogyasztás díján túlmenően — a fenntartó részére megfizeti az épület •közösségi fogyasztásából, vagy esetleges belső meghi­básodásából adódó vízdíj rá­eső részét. A közös vízdíj fogyasztókra történő szélosz­tása a fenntartó feladata.” Ez bizony ellentmond ko­rábbi írásunknak, ezért ke­restük meg Menner Pétert, •a Miskolci Vízművek víz­gazdálkodási osztályvezető­jét. A szakember kérésünk­re elmondta: a vízművek valóban a vízórán átfolyt vízmennyiséget veszi a térí­tés alapjául. A fővízóra és annak az épületbe vezető 10 centiméteres szakasza a vál­lalat kezelésében van, a ja­vítás is az ő kötelességük. A vízművek valóban csak az ezen átfolyt víz díját ké­ri. Előfordulhat azonban, hogy az épületben az emlí­tett főmérő mellett vannak mellékmérő órák is. Az eze­ken mért fogyasztások ösz- szegének meg kell egyezni a főméfőn mért mennyiség­gel. A különbözetet — ha többet mutat a főmérő —• szokták szétosztani a lakók •között. Igazat adott az osz­tályvezető abban isíSzaniszló Istvánnak, hogy a régi, le­romlott épületekben előfor­dulhat olyan csőtörés, amely­nek vízfogyasztásáért, javí­tásáért — mivel lakáson kí­vül. de épületen belül van — az üzemeltető köteles fi­zetni. Ilyen célokra érdemes előre befizettetni a lakók­kal a mért fogyasztáson túl egy bizonyos többletet, amely alapja lehet egy tartalék- alap képzésének, amelyből fe­dezhetők az említett kiadá­sok. Hogy fizet-e felárat a vízdíjon kívül egy-egy lakó­közösség, .arról egyedül ma­ga dönthet, .ebbe nem szól­nak bélé a vízműveknél. Megjegyzésünk: ahhoz, hogy az említett felár fize­tését a lakások tulajdonosai elfogadják, közös döntés kell. Meghozatalához a közgyűlés jogosult, s elmaradnak az ezzel kapcsolatos gyanúsítá­sok (,.partizánakció''). ha ar­ról minden lakó lúd. Még akkor is, ha nincs jelen a döntésnél. Pár perces munkáért — 415 forintos számla! Évszázados fák dacolnak az idővel Sárospatakon, a vár kertjé­ben. Szerencsére, az emberek is törődnek velük, s mindent meg­tesznek azért, hogy tovább éljenek a fák. Vasabronccsal fogják össze korhadó törzsét s hatalmas ágait. L. J. felvétele Bizonyára sok miskolci ol­vasó- és lakótársam nevében teszem szóvá az alábbi ese­tet, mély. mélységesen felhá­borított. A minap a lakásomon járt egy gázszerelő (nevét isme­rem), aki kijelentette: a gáz­müvektől jött és ellenőrzi a lakásban levő gázcsapok hi- bátlanságát. Nem emlékszem, hogy a központi gázórát el­lenőrizte volna (befújással habbal, hogy nem szivá­rog-e), hiszen ehhez két sze­mély szokott kiszállni és le­plombálja a hibátlan órát. A szerelő ez esetben 5 perc alatt befújt valamilyen folya­dékkal 4 gázcsapot a kony­hai tűzhelyen, és egyet a gázkazánon. Eme „munka” elvégzését alá is íratta ve­lem. Két nappal ezelőtt (május 8nán) érkezett egy számla, amelyen az állt, hogy 415, azaz négyszáztizenöt forintot tartozom kifizetni ezen „mun­káért" 8 napon belül. A számla legvégén ez áll a nyomtatványon: „Az ellenőr­zést az 1 1977. sz. NIM-ren- délet mellékletét képező GOMBSZ rendeli el.” Ezék után több kérdés is felmerül bennem. 1. Ha a rendelet 1977-ben jelent meg, miért 15 év múlva lép ér­vénybe? Eddig ugyanis nem emlékszem, hogy valaha is ellenőrizték volna hivatalo­sain a lakásban a gázcsapo­kat. (Azokat természetesen, minden gázfogyasztó általá­ban úgy is ellenőrizteti időn­ként, a saját jól felfogott ér­dekében és a legkisebb hiá­nyosságot, vagy rendellenes­séget tapasztalva, a saját költségén, szakemberrel meg­javíttatja.) 2. A másik kér­désem az: ha az ellenőr 5, netán 10 perc alatl 415 fo­rintot ró ki munkadijként, akkor 1 munkanap, azaz 8 óra alatt mékkora összeget inkasszálnak be a sokezer gázfogyasztótól ? Befejezésként: a csekkhez csatólt felszólítást sem Del- néki Miiklósné főkönyvelő, sem Kupcsík Józsel'ne pü. és szárnv. o.-vez. nem írta alá sajátkezűleg. A számlamáso­latokat az említett gázszere­lő (aláírása öl vasba la ti an!) töltötte ki az én igazoló alá­írásommal, ám akkor még nem szerepelt: rajta az az összeg. Ezt utólag töltötték ki és csatoltak hozzá egy 6 131 880. sz. őseik két. Dr. K. L.-né Miskolc Az oldalt összeállította: Gyárfás Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom