Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-18 / 116. szám

1992. május 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Sört főz a gépész Egy igazán sikeres vállalkozás Pék György magánserfőzdéjének tarályai Amikor a sajószögedi Pék család lejének. Pék Györgynek kezébe ke­rült a megyei újság és azt olvasta va­lamelyik híradásban, hogy sikeres serfőzde működik valahol a Dunán­túlon, egy perc nyugta sem maradt. Mi az, hogy az ország másik felében nyílt főzdéről írnak a helyi lapban, róla meg egy sor sem jelent még meg. Ezért aztán fiával együtt felke­rekedett és készséggel osztotta meg velünk a maszekká válás valamennyi nyűgét-örömét. Senki sem születik sörfőzőnek, kiváltképpen nem magánvállalkozó­nak. Az ilyesminek ára van, különö­sen nálunk, áltól majd fél évszáza­don át nem igazán díjazták a ma­gánszférában ügyesen forgolódók hogy nézzük is, nem két fillér. A csa­lád az Ipari Fejlesztési Banknál Mis­kolcon Novák Gábor ügyvezető igazgató eszmei támogatásával há­rom és fél millió forinthozjutott hoz­zá, az előkertből kialakított söröző létrehozása pedig másfél millió fo­rintot emésztett fel. Lesz tehát mit visszafizetni, de erre most minden reményünk megvan. - így a tulajdo­nos, a magát sikeres vállalkozónak tarló idősebb Pék György, ak i egyéb­ként legkevésbé sem látszik idősnek. Fia, aki viszont az igazán fiatal gene­rációhoz tartozik, az üzlet, a vendég­lő vezetője. Mert talán mondani sem kell, hogy a sör, amit főznek, ott helyben elfogy. Bajor típusú szüret­ien sört készítenek, amibe egy Igen ritka pillanat: apa és fia a sörözőasztalnál igyekezetét. Pék György is 18 éven át vállalatnál dolgozott, ette az átlag­emberek átlagkenyerét. Ám négy évet a Nagykanizsai Sörgyárban töl­tött el gépészként (eredeti szakmája) és ott túl a napi munka robotszerű el­látásán a szemét a technológiai fo­lyamatokon is rajta tartotta - mert az is érdekelte. Innen a sör, illetve a sör- készítés iránti vonzalom. A nyolc­vanas évek második felében sajószö­gedi házát már úgy építette meg, hogy abban helyet hagyott a későbbi saját serfőzdének is az emelt szute- rénban. Ehhez egyébként mint mondja mindössze ötven négyzet-, méter elegendőnek bizonyult.- A gyári tapasztalatokon túl az évezredes sörkultúra fontosabb tud­nivalóival is szembesült a szakiro­dalomból. Jóllehet a sörhöz a vízen, a malátán, a komlón és a sörélesztőn kívül csak szakértelem kell, azonban kell még valami más is. Megbízható, korszerű berendezés. Ez pedig akár­gramm tartósító szer nem sok, annyi sem kerül. Van is forgalmuk. Ide jár­nak a nyéki tavaknál napozók, kirán­dulók. turisták sokasága, és minden­ki. aki egyszer már belemártotta a csőrét a friss házi sörbe.- Az italt mi csupán a természetes szénsavtartalommal hozzuk forga­lomba. nem dúsítjuk, nem változta­tunk a természetességén. A jó sör huszonegy nap alatt érik meg, mint Pék Györgytől megtud­tuk, a jó vállalkozás kifutási ideje vi­szont. mint azt az ő esetük is mutatja teljesen egyéni. Az azonban ugyanis jól ismert, hogy a sikeres üzlet egyik fontos mutatója, ha az ember már a bővítésre is gondolhat. Pékék elké­szítették már és rövidesen fel is sze­relik az új szerencsi sörfőzőt egy ot­tani vállalkozónak. A „pék sör" tehát átlépi a sajószögedi határt. És nemcsak a habja. Nagy József Fotók: Laczó József □obre rano, Magyarország! Hogyan fogadjuk északról jött vendégeinket? Fotó: Farkas Maya Milyenek vagyunk, mi ma­gyarok, hogyan fest hazánk északi csücske? Milyen benyo­mást keltünk északabbról érke­ző vendégeinkben? Milyen ar­cot mutatunk mondjuk a varsói diáknak, aki életében először lépi át a Magyar Köztársaság határát Tornyosnémetinél? Er- re vagyunk kíváncsiak most. a turistaszezon kezdetén. Ám mielőtt levetkőznénk minden elfogódottságunkat és felten- nénk az idegen szemüvegét, Nagy Zoltán századoshoz, a Hidasnémeti Határforgalmi Kirendeltség vezetőjéhez ko­pogtatunk megtudni, milyen mostanában a határforgalom.- Tavaly l millió 800 ezer utas lépte át oda és vissza a közúti és a vasúti határál­lomást. Közúton most is ha­sonló a forgalom, legnépsze­rűbbek a turistabuszok. Az uta­zási irodák kedvező áron tudnak társasutakat szervezni Lengyelországba, Szlovákiá­ba, és onnan ide is. A vasút na­gyon drága, Hidasnémetitől Kassáig az a 20 kilométer 670 forintba kerül oda-vissza. Az utóbbi években már nincsenek kiugróan nagy forgalmú hóna­pok, bár a tanév befejezése után azért többen jönnek. Nin­csenek üres időszakok télen, nyáron, nappal és éjszaka egyaránt van élet a határon. Lengyelországból érkezik a legtöbb utas, de 90-100 or­szágból fogadunk beutazókat. Jönnek Burmából, a Zöld-foki szigetekről...- Mennyit kell várakozniuk a belépőknek Tornyosnémeti- bert ?- Perceket. Magyar részről fél óránál többet senkit sent tartóztatunk fel. A fél óra már nagy időnek számít. * A határállomás szlovák terü­leten van, ők is építették. Öt sáv be, öt sáv ki. Az épület mu­tatós és praktikus. Az alatt a pár perc alatt, míg a határőrök körül alkalmatlankodunk, há­rom kocsi előtt nyílik tel a so­rompó. Egy kassai furgonnal Encsre mennek festékért, egy család a szikszói kórházba megy rokon látogatóba. Ők gyakori átjárók, nem kirándul­ni jönnek. Mögöttük elegáns olasz autó, utasának zakója vállfán függ. Üzletember, ki­ránduló? Lehetséges, hogy először lépi ál a magyar határt? A sorompón túl. tehát már idehaza IBUSZ-iroda. Rendes, kényelmes. Aztán a híres disz­kont. Szeptember közepétől vált híressé, mióta a budapesti Imperiál Kft. működteti. Az­előtt kongott az érdektelenség­től. soha nem volt nyitva, ami­kor kellett volna, szegényes volt a kínálat is. A pesti cég az­tán fellendítette. Nonstop üze­mel és azt adja mindig, amire leginkább vágynak a külföldi­ek.- Nagyon jó a forgalmunk - mondja Kiss Barnabás üzletve­zető. - Szörpöt, rágót, liberót, mustárt, vegetát, pezsgőt és hallatlan mennyiségű vodkát adunk el. De viszik az olajsütőt is. Nálunk minden olcsóbb. A bolt, illetve a hozzá tarto­zó kis eszpresszó vendégeit orosz, lengyel és német nyelvű tábla informálja. Ezt azért ér­demes megjegyezni, mert en­nél több többnyelvű táblával Miskolcig nem találkozunk. A tornyosi határátkelő park­ja üde. rendezett. Reiman Ist­ván. az önkormányzat alkal­mazottja éppen füvet nyír. - Az árvácskákat már húsvét előtt kiültettem az edényekbe, a pe­túniákat most fogom. A parko­lót naponta takarítjuk... A magyar vendéglátás neu­ralgikus pontja a toalett. Hiába csillog-villog az étteremben minden, ha a WC-k koszosak és felszereletlenek, a vendég­nek elmegy a kedve a paprikás­csirkétől. A tomyosnémeti határátke­lőhely toalettje frissen festett, tiszta, van szappan, törülköző. A szolgáltatás ára 5 forint. Megfizethető. * Két svéd rendszámú Suzuki motorkerékpár húz ki előttünk szép halkan Miskolc felé. Mit látnak a svéd utazók? Nyíló or­gonabokrok, legelésző tehén­csorda. Idillikus. Persze, május van és szép idő. Ködös, esős őszi napon nem segít a termé­szet. Hidasnémeti új családi házas negyede azt a benyomást kelti, mintha gazdagok len­nénk. Nem baj. Nem jó az, ha sajnálnak valakiket. Kedves ötlet volt a hidasné­metiektől, hogy a benzinkút mellé kis pihenőparkot építet­tek. Míg a papa benzint tölt az autóba, a gyerekek hintázhat­nak. mászókázhatnak, a mama tízórait készíthet a zöldben. Az óvoda előtt vezet el az út: népes gyerekcsapat zsibong a Iák alatt. Látszólag nem fogy a magyar. Pici vasútállomás: Hemád- szurdok. Olyan, mint a mesé­ben. A jó állapotban lévő 3-as utat szegélyező jegenyesor mögött fóliasátrakat látni. És nicsak, eke elé fogott tehene­ket. Ritka látvány - ma már. Vagy ma még? Hernádvécse, Berekalja 5. Sz. Magyar falusi vendégfoga­dó. Rozinán Imréné kis motel­jében nyolcán éjszakázhatnak, személyenként 500 forintért. A kertben felverhetők a sátrak, parkolhatnak a lakókocsik. A múlt év elején nyílt meg a fo­gadó, még kevesen ismerik. Néhány német, osztrák va­dászvendég szállt meg itt és páran Szlovákiából. Nem sze­retnék túlzásokba bocsátkozni, de ilyen gyönyörű helyet talán még sohasem láttam. A fenyő­fákkal kevert gyümölcsös, a Bársonyos parti szalonnasütő, a dobásnyira kanyargó Hernád. a szemközti zempléni hegyek. A vízimalom, a baromfiudvar, a különleges ízléssel berende­zett ház.- Mindenki elégedett volt, aki betért hozzánk - mondja a tulajdonosnő. Tábla jelzi a vizsolyi elága­zást. Még magyarul sem tájé­koztatnak a Bibliáról. Igaz, ar- rább a gönci hordóról és ba­rackpálinkáról sem. Tudjuk, hogy Garadna és Novajidrány között jobbra egy jéghideg for­rásnak kell lennie. Végre egy postás útbaigazít. Egy kis len­gyel Polski lengyel utasai hű- sölnek a fák között. A forrás betonnal védve, a vize kris­tálytiszta. Gólyahír nyílik körü­lötte és előírásosan szálldosnak a pillangók. Még a szemét sein túl sok körülötte. Aki megta­lálja, meg is érdemli a felüdülést. Mérai csárda. Klasszikus, híres útmenti fogadó. Volt. Se­hogyan sem illik a súlyos csár­daasztalokhoz, lócákhoz a diszkókellék. Lehet, hogy ép­pen a kontrasztra törekedtek. Bográcsgulyást és csirkeham­burgert lehet kapni éjjel és nap­pal.- Amikor januárban átvet­tem a csárdát, tízféle ételkíná­latunk volt, de a konyha annyi­ra kezdetleges, hogy a Köjál betiltotta - mondja Veres György. Pedig jöttek volna a szlovák utasok sztrapacskára, gulyásra... Éjszakánként teát főzök a lengyeleknek. Ha nem kérne ilyen szörnyű magas bérleti díjat az áfész. lehetne valamit kezdeni itt. így nem bírom, visszaadom. Nagy ter­vem. hogy építek magamnak Hidasban egy fogadót. Majd megmutatom, hogyan lehet az északiak kedvében járni. Sehol sem látni olyan sok útmenti feszületet, mint errefe­lé. Majd mindegyiken koszo­rú. virágcsokor. Biztosan tet­szünk ezért a vallásos lengye­leknek. Forró. Holdfény panzió. Ti­zenhat kétágyas, fürdőszobás szobával, különteremmel, étte­remmel. Reggeli nélkül 1000 forint egy szoba. Elegáns hely. Harmincfajta ételt, hetvenléle italt kínálnak. Egy százasból már jól lehet lakni, de ételkü­lönlegességek is vannak.- Kassa és Miskolc között nem lehetett sehol megszállni. Ezért építettem fel hat évvel ezelőtt a panziót. A szlovákok­ra és lengyelekre számítottam. Jönnek is, nem mondom, de kevesen szállnak meg. Inkább csak egy kávéra, egy gulyásra térnek be. Amikor építettem, nem gondoltam volna, hogy franciák, németek és osztrákok lesznek a Holdfény visszatérő vendégei - mondja Polyefkó László, a tulajdonos. Kakas csárda. II. Sándor cár is megszállt itt. Pár napja Sztrikné Buhala Éva vezeti: - Éppen most böngészem a sza­kácskönyveket, mert bővíteni kell a választékot. Hála Isten, sok lengyel és szlovák vendé­günk van. Többnyelvű étlap­pal segítjük őket. Jó híre van körükben a Kakasnak, mert egymásnak adják a címet. Sok­sok tervem van a csárdával. Például a mosdó! No nem iszonyatos, ám mivel a lengye­lek rendkívül nettek és igénye­sek. sokkal jobban fel kell azt szerelni. Aszalón nyílt egyszer egy Pettyes nevű teázó. Teát már nem főznek, de a fagylaltjuk kitűnő lehet, mert az előbb egy angol házaspár végigette a nyolcfajta kínálatot. A Pettyes mellett söröző. A pikoló Bor­sodit 10 forintért adják, a kor­sót 25-én.- A szlovákok szeretik a csa­polt Borsodi sört. Ha megéhez­nek. hamburgert, fasírozottat, virslit, kolbászt, salátát tudunk adni. Megy a bolt, nincs pa­nasz - halljuk Tóth Imrénétől. Most már a szikszói Park ét­terem is éjjel-nappal nyitva tart. - ízlenek az ételeink - mondja Orbán Ferencné veze­tőhelyettes. - Főleg autós tu­risták keresnek fel bennünket egy kis étkezéssel összekötött pihenőkre. Ritkán vagyunk vendég nélkül. Barátságosak is lehetnek éj­szaka a Park étterem hívogató fényei a fák között. * Aztán a turulmadár köszönti az idegent a szikszói dombon. És máris Miskolc. A látniva­lóival és a takargatnivalóival. Szebbek, jobbak is lehet­nénk, kedvesebbek és figyel­mesebbek. De szégyenkez­nünk nem kell. Lévay Györgyi Amit főznek, helyben elfogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom