Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-16 / 115. szám

■ : ■WBBBKBBBBBBKäl H ázilag olcsóbb Kissé megkésve... ...de talán még mindig szívesen olvassák az édesanyák: Anyák napjára Eljött újra az ANYÁK NAPJA Ezt Isten legszebb ünnepül adta. Nem lehet elmondani Mit jelent anyának lenni. De az sem önthető szavakba, Mi a gyermeknek az anyja. Ha a gyermek viselkedéséből nem is látszik Az édesanyja neki mindig hiányzik. Az anya mindig szereti magzatát, De a gyermek is az anyát. E szép ünnepen tehát Nagyon szeressétek egymást. Sok boldogságot és hosszú életet kíván neked mindkét gyermeked! Dudás Orsolya Földes Gimnázium II. oszt. A pszichológus válaszol Életünk legnagyobb félelme: a halál- Nem tudsz valamit a kifé­nyesedett nadrágülep ellen? - kérdezte a minap a szomszéd­asszonyom. - Valamit, ami ol­csóbb, mint a Patyolat vagy a maszek vegytisztító! Szerencséjére tudtam. Ezút­tal közreadom: A szövetnadrágok és -szok­nyák kifényesedését úgy tün­tethetjük el, hogy a ruhadarab­ra nedves vasalóruhát terítünk és közepesen forró vasalóval - lassan haladva - átsimítjuk. Amikor a nedves ruha erősen gőzölög, levesszük és az alatta lévő nadrágot vagy szoknyát egy nyeles ruhakefével ütöget- jük. A műveletet szükség ese­tén - megismételjük, majd ad­dig hagyjuk a ruhadarabot a vasalódeszkán, amíg teljesen megszárad. Ma már egy pulóver tisztíl- tatása annyiba kerül, hogy az ember lánya kétszer is meg­gondolja, mire rászánja magát. Tavaszig tehát, amikora télika­báttal együtt minden meleg holmit alaposan kitisztíttatunk és elrakunk a gardróbszekrény legmagasabb polcára, ezt is há­zilag javaslom megoldani. A pulóvereket áztassuk be ké­nyesebb holmikhoz használt mosóporos vízbe, és hagyjuk benne pár órán át. Ekkor a vi­I zct leeresztjük róla, a másik - ismét csak mosóporos-vízben kézzel jól átnyomkodjuk. Vé­gül többször váltott tiszta víz­ben átöblítjük. Persze a szárításnak is meg­van a maga fortélya, ha nem akarjuk, hogy kedvenc pulóve­rünk maxiruhává nyúljon. Egy seprű vagy partvis nyelét búj­tassuk át a pulóver jobb ujján, két vállán, majd bal ujján: a nyélre a pulóver nyakkivágá­sánál kössünk hurkot, s annál fogva akasszuk fel a pulcsit a fürdőkád fölé. Az ujjait simít­30 dkg különféle zöldsé­get külön-külön sós vízben megfőzünk. Öt dkg vajat 3 tojás sárgájával habosra keverünk, majd hozzáadjuk a tojásfehérjék felvert hab­ját, és 3 dkg lisztet. A kihűlt, suk ki feszesre a rúdon, így ha­marabb, gyűrődésmentesen szárad. A ruhán esett foltot - ha egy mód van rá - sose hagyjuk be­leszáradni, hanem azonnal ve­gyük kezelésbe. Mivel han­gyasavat nem mindenki tart otthon, amivel a gyümölcsfolt a pamut- és selyemtextíliából a legbizt.osabban eltávolítható, ajánlom helyette a „nyerstej- kúrát”. A gyümölcsfoltos részt áztassuk be nyers tejbe, és egy napig hagyjuk benne állni. Másnap langyos vízben több­ször mossuk át, de már az egész ruhadarabot. Piros gyü­mölcsfolt esetén - ha a textília színtartó - előbb szalmiáksze- szes vízben áztassuk egy pár percig a ruhát, majd csavarjuk ki, s utána tegyük bele a nyers tejbe, amibe előzőleg kevés citromlevet facsartunk. Egy­két óra múlva kivesszük, és langyos vízben többször átöb­lítjük. Kakaó- és kávéfoltot a leg­egyszerűbben sóval kezelhe­tünk. A pecsétes részt erősen sós vízben átmossuk, és több­ször váltott vízben öblítjük. Ha a folt makacsabb, vízzel hígí­tott glicerinbe mártott, puha fe­hér ronggyal dörzsölgessük, s bő vízben öblítsük. Sajnos, a szoknyák korcát záró párizsi kapacs gyakran megrozsdásodik, amit arról ve­szünk észre, hogy megrozsdá- sítja a kombinénk derekát is. Ilyenkor először próbálkoz­zunk citromsavoldattal. (Cit- rom'Savaí már csak a nyári gyü­mölcsszörpök eltevése miatt is ajánlatos tartani a háznál.) Ha ez nem segít, akkor a háztartási boltokban kapható heresó 10 százalékos oldatával essünk neki a rozsdafoltnak. Mindkét eljárást többszöri, bő vízben való öblítés fejezze be. jól lecsurgatott zöldségeket a fenti anyaggal összeke­verjük, vajjal kikent tűzálló tálban a sütőben sütjük. A sütésre elég az alsó ta­karékláng, s 20-25 perc alatt kész a zöldségfelfújt. A haláltól majdnem mindenki fél. Legfeljebb saját magának nem vallja be, vagy igyekszik tá­vol tartani magától a gondola­tát. Gyermekkorban még általá­ban ismeretlen ez a szörnyű ér­zés, mert a gyermek nem képes teljes mélységében felfogni a „megszűnést”, „ megsemmisü­lést" , illetve nem tudja ezt saját magára vonatkoztatni. Serdülő­kortól kezdve alakul ki az igazi haláltudat, de még az ifjú felnőtt sem képes érzelmileg igazán át­élni az elmúlástól való szoron­gást - ha csak nincs rá különö­sebb oka (például baleset, súlyos betegség, más személy közvetle­nül átélt halála). Lelke mélyén önmagát halhatatlannak érzi még. A középkorú felnőtt egyre gyakrabban szembesül a halál­lal. 01 vassa a statisztikákat a ha­lálos népbetegségekről és a köz­lekedési balesetekről, és egyre több temetésen kel! részt vennie, saját kortársai is távoznak már az élők sorából. Most már bizto­san tudja, hogy egyszer el kel! menni, de még úgy érzi: van elég haladék. Idős korban az ember egyre gyakrabban megbetegszik, lassanként kevesebbet bír dol­gozni, az öregedés számos jelét tapasztalja testén, szellemén, lel­kiállapotán. Ezt mind annak je­leként értékeli, hogy „közeledik az idő”. Akik már teljes egészében fel­fogják a „megkell halni” törvé­nyét, azok sem egyformán viszo­nyulnak ehhez. Vannak kevesen - katonák, forradalmárok vagy köznapi emberek, akik például mentésben segítenek -, akik tu­datosan vállalják a halál veszé­lyét. Ilyenkor a természetes fé­lelmen valószínűleg a maga- sabbrendíí értékek, az erkölcs parancsa kerekedik felül. Nagyon sokan halálos bete­gen sem képesek szembenézni az elmúlással, és különböző lelki el­hárító mechanizmusokkal élnek, például lehetetlennek állítják be azt, vagy egyszerűen csak nem beszélnek róla, nem is gondol­nak rá. Utóbbi „megoldás" szin­te kollektív elhárításként él nap­jainkban. Megfigyelhetjük, hogy halál­ról beszélni társaságban nem szalonképes (ismerősök elhuny­tál megbeszélik ugyan, de min­dig akad, aki leinti a témát). Sőt tudományos szinten is igen kevés közlemény foglalkozik e kétség- ki vül kényes és szomorú témával. Nem véletlen, hogy a mulatozás, a jókedv tetőpontján az a jelző: „ ihaj, csuhaj, sose halunk meg”. Vannak megint mások, akik any- nyira rettegnek a haláltól, hogy szinte egész életüket ennek ár­nyékában élik le, miközben min­dent megpróbálnak, hogy elke­rüljék. Legszerencsésebbek ta­lán azok, akik békésen, bele- nyugvóan várják, „aminek jön­nie kell" - ám mai kultúránk ezt nem segíti elő. A halálban az a legborzasz­tóbb, hogy megszűnünk létezni, megsemmisül testünk és szemé­lyiségünk, többé nem látunk, nem hallunk, nem beszélhetünk szeretteinkkel stb. A vallás felkí­nálja az örök élet hitét, ezt sokan szíves örömest elfogadják, mert anélkül nem tudnák elviselni az életet. (Minden népnek, minden vallásnak, mitológiának szüksé­ge van a síron túli élet ígéretére, vagy legalábbis a halhatatlan is­tenek képzetére.) Persze nem mindenki tud hinni ebben. A halál előtti szenvedéstől is nagyon félünk. „Nem bánom, ha meg kell halni, csak ne kelljen sokat szenvedni" - mondják a súlyos beteg, vagy öreg emberek. Aki ápolta haldokló hozzátarto­zóját, vagy látta betegtársai utolsó napjait, abban örök rette­géssé rögzülhet az elhúzódó ke­serves haláltusa. „Szép halál", „neki így a jobb", mondogatják és irigylik, aki álmában csende­sen végleg elszenderül, vagy percek alatt végez vele a hirtelen támadt betegség. A halál felé vezető úton a leg­nehezebben elviselhető a magá­ra maradottság érzése. Az is, hogy itt kell hagyni a hozzátarto­zókat, de még inkább az, hogy egyedül kell végigmenni az úton, mely az ismeretlenbe visz. Ami­kor végérvényesen szembesül az ember azzal, hogy már nem sok van hátra az életéből, heves ér­zelmek, indulatok viharzónák és változnak benne: kétségbeesés és félelem: kételkedés, hitetlen- kedés és remény; harag és tehe­tetlen düh; mély lehangoltság és reménytelenség; és végül talán a belenyugvás is. A szenvedést és a magára ma­radottság érzését a gyógyító sze­mélyzet és a hozzátartozók eny­hítik valamelyest, ha figyelnek erre. A beteg ember pedig, amíg lehet, bizakodjon és akarjon él­ni! Amikor már végképp nincs mit tenni, legjobb, ha belenyug­szik mindannyiunk közös sorsá­ba. így legalább a kínzó félelem egy részétől megszabadulhat. I)r. Ignácz Piroska llyenkor, májusban már kinn a szabadban a jó... Fojtán László felvétele Tavaszi zöldségfelfújt Köhögés ellen- fekete retek Ki hinné, hogy mi mindenre jó egy zöldség, egy gyümölcs, vagy az abból készült házi gyógyszer? Mint például a nagyanyám korából is­mert készítmény a köhögés ellen? Aki esküdt ellensége a túlzott gyógyszerfogyasztásnak (és talán egyre többen kényszerülünk azzá lenni, ismerve a kellemetlen mel­lékhatásokat), azoknak ajánlhatom az alábbi köhögés elleni receptet! Vegyünk egy nagy fekete retket. Hámozzuk és mossuk meg, majd vi- gyázatosan vájjuk ki az egész belse­jét. Ezután töltsük meg jó szorosan kristálycukorral és helyezzük egy nagy pohárba. Ha megfigyeljük, kb. egy óra múlva tiszta, átlátszó és iga­zán kellemes ízű folyadék kezd le­csöpögni a retek aljáról a pohárba. Ebből lehetőleg minél gyakrabban - lehet félóránként is - vegyünk egy keveset a kiskanállal a szánkba, de ne nyeljük le, hanem lassan szopo­gassuk el. Köhögés és rekedtség el­len igazán jó gyógyszer, s talán még a gyerekek is szívesebben nyalogat­ják gyógyszer helyeit. Cserkésztalálkozó a Csanyikban Május 17-én, vasárnap délelőtt az Idősek a fiatalokért rendezvényso­rozat egyik - bizonyára emlékeze­tes - eseményének színhelye lesz a miskolci Csanyik-völgy. Délelőtt 10 órától a Majálisparkban gyüle­keznek a fiatal, valamint a hajdani cserkészek. Az egész napos programban sze­repel az öreg cserkészek élménybe­számolója, melyből sokat megtud­hatnak az egykori cserkészéletről a fiatal utódok. A miskolci 10. számú Általános Iskola cserkészcsapatá­nak tagjai ajándékműsorral kedves­kednek a találkozó résztvevőinek - elsősorban természetesen az öreg cserkészeknek. Lesz még közös „öhöm”-főzés, valamint vidám játé­kok. Kézimunkái* ahásdíszneh Ma ismét divat a hímzés, a kdeikkel, kézimunkáikkal a Hemád- munkázás, különösen vidéken. jólétiből érkezett asszonyok. A je- asszonyok egy kis ráérő idejükvllévők csodájára jártak a térítőknek, előveszik a nagyanyáktól örüMggönyöknek, szetteknek, hímzett szőtteseket, térítőkét, párnahuzatoWiahuzatoknak, valamint a Göböly s újból megelevenednek a mit'r^zlóné által a helyszínen szőtt sző- Nem egy helyen - különösen tékpegeknek. összegyűlnek a kézimunka szák? A lakásdísznek is szép és praktikus rökben, az idősek klubjába!) az asSr^imunkák ára manapság az iizletek- nyok, s a tereferélés közben megjyh szinte megfizethetetlen - leg- hímzés, a varrás, esetleg a szövés, lobbis,az átlag magyar család számá­Ennek szép példáját láttuk a napT- Érdemes tehát elővenni a mintákat, ban Miskolcon, az Időskorúak Kör^'esni egy ismerőst, vagy egy kis kö- ségi Házában. A Kassai utcai klubf^sséget, ahol megismerkedhetünk a került sor az „Idősek a fiatalokflrhzés „tudományával”, művészeté- nagyszabású rendezvénysorozat 1 eE. nepélyes megnyitójára. S ezen a pon mutatkoztak be csodálatos k1 k< Fotó: F. L. Jaj, de find a banán!... ...különösen akkor, ha némely akár héjastul két órával a héját lehántva fogyasztjuk, haíy1használás előtt hideg vízbe kitalálunk egy kis változatossáíeSszük. is felhasználásához. 1 fagyasztható is a banán. Akár Kezdjük azzal, hogy a 9°nErik|ira vágva, citromlében, vagy háziasszony még a héját se döf^nnozatlanul, egészben. Jó tudni el a banánnak, hiszen azlris ikonban, hogy a fagyasztott ba- használható. Különösen ott.f'áj^n csak torták, krémek ízesítésé- a kertben páfrányfélék isvátofj? Alkalmas. Nagyon jó tápanyagotMjölfűpvendégkínálónak,haafélbe- ugyanis a banánhéj a talajnak-i| ^9ött banánhéjat megtöltjük va­S néhány további banán {Milyen keverékkel. Például: ne- let: nagyon jó, pikáns ízt fjved rész sárgabarackíz, három- gyümölcssalátákban. Elkelj'e9yedrész banánpüré, ízesítve hetjük bámulását, ha hámaí^Qy kis konyakkal. A vitaminokról H-vitainin van az élesztőben, a mogyoróban, a gombában, a tejben, a halban, az állati belsőségekben, Hiányával összefüg­gésben van egy, fokozott faggyúkivá­lasztásban, kotpásodásban és hajhul­lásban megnyilvánuló, eléggé elter­jedt bőrbetegség: a seborea fellépése. P-vitamin található a paprikában, a citromfélék­ben. Hiánya esetén szintén átjárhatób­bá válnak az érfalak, a bőr is érzéke­nyebb lesz a napfényre, s könnyen lépnek fel vérzések. Jó tudni... ...hogy napfénynél sohase tisztít­sunk ablakot! A legolcsóbb és a legha­tásosabb megoldás - úgy tűnik -, még mindig a hagyományos. A tiszta vízbe öntsünk egy kis ecetet, s azzal mossuk le a port az ablakról. A fényesítéskor nyugodtan maradjunk az újságpapír­nál! * ...hogy savanyú ételeket (paradi­csomot, káposztát) ne főzzünk alumí­niumedényben. Lehetőleg tejet se tá­roljunk benne. E célokra a legjobb a zománcos, vagy hőálló üvegedény. * ...hogy a manapság divatos bizsuk nem feketédnek meg, ha a megvásár­lás után azonnal bevonjuk színtelen körömlakkal. * ...hogy a texlilbútorkárpitnak hatá­sos tisztítószere a borotvahab. Tovább marad egyébként tiszta a kárpit, ha nagytakarításkor jól kiporszívózzuk és ecetes vízzel végigkeféljük. * ...hogy a cigarettafüst ellen meg­védhetjük a nemdohányzókat, ha egy kis tálkában vizet, s abba egy szelet citromot helyezünk el az asztalon. El­vonja a dohányszagot - különösen vendégség alkalmával hasznos -, ha az asztalon gyertyát égetünk a tartó­ban. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom