Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-27 / 99. szám

1992. április 27.,, hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Requiem egy uszodáért Kiegészítés Az 1992. április 12-én Tisztelt Polgármester Űr ! Kérem legyen szíves ko­molyan megvizsgálni a diós­győri uszoda fenntartásának lehetőségét. Ha ezt az uszo­dát bezárják, megszűnik e •körzet úszásoktatása, s ez azt jelenti, hogy napi 300— 400 gyerek marad ellátatla­nul. Ez az egyetlen uszoda a városban, ahová óvodásokat be lehet vinni, ez az egyet­len uszoda, amely a ver­senysport szabványnak meg­felel. A vízhőfok versenyek­nél 27 °C, oktatásnál 33— 34 °C. Ezt csak itt lehet el­érni. Az a terv, hogy az úszás­oktatást az Augusztus 20. strandra teszik át több ok­ból kivihetetlen. Szakmailag elképzelhetetlen az itteni vízmélységnél ,az általános iskola 2. osztályába járó gyermekeket tanítani, az óvodásokról nem is beszél­ve. Hűvös időben mit lehet tenni? Tudnak-e öltözőt biz­tosítani egy-egy osztálynak, •ahol otthagyhatják a ruhá­jukat? A higiénikus körülmények sem az Erzsébet-téri városi fürdőben sem az előbb em­lített strandon nem megfe­lelőek. Mindkét helyen sok a fürdőző, akiknek elemi jo­guk. hogy egészségiük meg­óvása érdekében igénybe ve­gyék ezeket ia helyeket. Mis­kolc 200 000-res nagyváros. Az úszási lehetőség most is korlátozott, mert a meglévő intézmények nem elegendő­ek ennyi embernek. Ez az egyetlen olyan uszo­dája a városnak, ahová ver­Az utolsó törvényesen kinevezett magyar királyi miniszterelnök Magyar- országon nem publikált, forrásértékű emlékiratá­ból, - mely az Európa Kiadó gondozásában je­lenik meg - részleteket közlünk 1944. őszének tragédiába torkolló ese­ményeiből. 15. Közvetítő szerep Negyedórás várakozás után, tehát negyed kettőkor értem jöttek azzal, hogy a német követségre visznek. Feine követségi tanácsos és fegyveres német SS-legények kísértek. Rövid várakozás után. Rabn nagykövet és Veesenimayer lépett a helyi­ségbe. Elsőbb is hevesen til­takoztam letartóztatásom el­len. Tiltakozásom természe­tesen hiábavaló volt. Min­denesetre éles szemrehányást tettem Veesenimay érnék, hogy megszegte reggel adott szavát. Fél kettő volt. Rahn nagy­követ vitte a szót. Közölte, hogy sikerült a német saj­tót délután 2 óráiig vissza­tartani, hogy ne válaszoljon a kormányzó inémetellenes manifesztumára. (Erről csak annyit, mint kiderült, ez sem volt igaz. A német rádió már előző nap nekirontott a kor­mányzónak.) Rahn biztosí­tott, hogy a kormányzó Né­metországba utazhat, ahol nyugodt életlehetőséget biz­tosítanak neki. Igaz. hogy eddig csak Hitler ígéretét bírják. A dolgok elrendezé­séhez azonlban az én belátá­som szükséges. Ugyanis elő­zőleg néhány alapfeltételt kell elintéznünk, éspedig 1. a kormányzó formálisain mondjon le, 2. nevezze ki Szálasit miniszterelnökké. 3. vonja vissza proklamációját olyan értelemben, hogy je­lentse ki „csak nevével va­ló visszaélés révén vált a kiadása lehetővé”. Válaszom a következő volt: 1. Megkísérlem a forma sze­rint való lemondás közvetí­tését. (Arra gondoltam, hogy igazság szerint ez volt a kor­mányzó szándéka, midőn el­fogadta Vatltay javaslatát mint Németországban való elfogadható tartózkodásának előfeltételét). 2. Szálasi ki­senyre vendégeket lehet hív­ni, ez az egyetlen, ahol a megtanult úszásnemet, mély­vízben gyakoroltatni lehet. Tisztelettel kérem, számol­janak utána, a versenyző és úszni tanuló gyerekek idejé­be hogy fér bele, naponta legalább kétszer átutazni a városon, s melyik pedagó­gustól lehet elkívánni, hogy egy osztálynyi eleven gye­rekkel erre vállalkozzon? Az ok, amelyet felhoznak nem komoly, ha minden szempontot figyelembe ve­szünk. Egy 15 emeletes ház vízvesztesége nagyobb, mint az uszodáé. Ha bezárják, •tönkremegy, s kiszámítot­ták-e hány millió kell egy új uszoda építéséhez? Gondoltak-e arra, hol fog edzeni Kriston Ákos kétsze­res Európa bajnok úszó, a Vízmű SC sportolója a ta­valyi jó tanuló, jó sportoló, Kropkó Péter és Kuttor Csa­ba triatlon versenyző, vagy a válogatott kerettag Szend- rei Eszter? Amikor egy kormánytiszt­viselőt a televízióban arról faggattak, mi várható az or­szágban,, széles gesztusokkal ecsetelte a Dunántúl fejlődé­sének lehetőségeit. Arra a kérdésre, hogy az észak-ke­leti régióval mi lesz egysze­rűen és pontosan válaszolt: leszakad. Mi ezt elő kíván­juk segíteni? Az egyszeri szőlősgazda példája jut eszembe erről, aki jémer és után baltával esett neki a megmaradt szőlőtőkéknek. Hadd’ ílám Uram Isten, mi­re megyünk ketten! Petheő Lászlóné önikorm. képviselő nevezésének közvetítését nem értem és szükségességét sem látom be. Déli 12 óra­kor egy német tiszt már mint miniszterelnököt jelen­hette be a kormányzónak. Rahn belátta érvelésem he­lyességét, és ezt válaszolta őszinte hangon: „Sehen Sie, Exzellenz, das ist wieder einmal eine deutsche Pan­ne!” (Látja, kegyelmes uram újabb német baklövés). 3. A •proklamációnak ilyen sze- menszedett hazugsággal és gyáva letagadássail valóvisz- szavonását, illetőleg ennek közvetítését kereken vissza­utasítottam, mondván: „Amit egyszer a magyar kormányzó aláírt, azt így, ilyen formában soha meg­tagadni nem fogja, mert ezt jellemével nem tudná ösz- szeegyeztetni. Legjobb eset­ben azt mondhatná, hogy a proklamációt ezennel sem­misnek nyilvánítja. Ameny- nyiben erre egyáltalán haj­landó.” Fegyveres kísérettel vittek vissza a Hatvany-palotába a még mindig fogva tartott kormányzóhoz. Közben érte­sültem. hogy Tost alezredes szolgálati ismétlő pisztolyá­val — Vattay és Brunswik tábornokok szeme láttára — öngyilkosságot követett el és negyedóra múlva meg is halt. Tárgyilagosan feltártaim a helyzetet a kormányzónak és javasoltam, hogy a maga és családja sorsa érdekében minél egyszerűbb keretek közt tegyen eleget az előírt kívánságoknak. Hiszen éj­szaka már ilyen értelemben határozott. Hangsúlyoztam: „Ország-világ tudni fogja, hogy ez kizárólag német kényszer hatására történt”. Letartóztatásunk — mármint a kormányzóé és az enyém — eleve kizárja a szabad akaratot és szabad cselek­vésit. A kormányzó elfogad­ta érvelésem, beleegyezését adta a német kívánságok teljesítéséhez. Mire engem ugyanolyan fegyveres kísé­rettel mint előzőleg, vissza­kísértek a német követség­re. Ugyanaz a három diplo­mata várt rám. Midőn elő­adtam a tényállást, felszólí­tottak, bonyolítsam le a há­megjelent Észak-Magyaror­szág 16-ifc óldalán közölt „Pereg a vakolat” című kép alatti szöveg — „ ... egyko­ron a Fráter György Kato­likus Gimnázium működött, mindaddig, míg az államo­sítás alkalmával — össze­vonva a Lévay Református Gimnáziummal — fel nem vette az intézmény a Föl­des Ferenc nevét.” kiegészí­tését indokoltnak tartom a következőkkel. 1. Fráter György Katoli­kus Gimnázium nem volit, ellenben miskolci kir. kát! „Fráter György” gimnázium igen. 2. Az iskolák államo­sítása 1948-ban volt, a piros, téglás épületben a gimnázi­umot „Miskolci Állami Frá­ter György Gimnáziumnak” hívták. (1948. szeptembertől). 3. A Lévay református gim­náziummal összevonás nem lehetett, mert 1948-ban mis­kolci állami Lévay József gimnázium volt, 1950 szep­tember 1-ig. 1950—53 között pedig miskolci állami Mik­száth Kálmán gimnázium. 4. összevonás 1953 szeptem­berében volt. 1952-ben a Dajka Gábor utcából vissza­rom pont forma szerint való írásbeli részét. Ehhez — sze­rintük — Szálasi jelenléte szükséges. Mire én felhábo­rodva tiltakoztam, mondván, nekem ehhez az emberhez semmi közöm. Inkább válla­lom a proklamáció vissza­vonását. Szálasival tárgyal­jon Feine úr. A diplomaták ezt elfogadták. Erre Rahn újabb kívánsággal állt elő. Nevezetesen a visszavonás egy mondatban ‘túl rövid, nem elég hatásos. Azonkívül buzdító hadparancsot kelle­ne ikiadni a csapatoknak. Er­re azt válaszoltam, hogy leg­helyesebb lenne Vörös János előző napi rádióparancsának megismétlése, s ha ez a visszavonáshoz -kapcsolódik, ez esetben ez utóbbi nem tű­nik majd rövidnek. Megálla­podtunk. Fegyveres kísére­tem visszavezetett a Hat­vany-palotába. A megbeszélt 'kormányzói nyilatkozatot német nyelven megfogalmaz­tam, .vállaltam, hogy Horthy aláírja. Az iratot visszavit­tem a német követségre. Ez­zel az összes vállalt forma­ság közvetítését a magam részéről elintézettnek gon­doltam. ,, . A kormányzó október 16 i kiáltványáról sem fogalmaz­vány, sem másolati példány nem maradt birtokomban. Hiteles szövegét ennélfogva nem közölhetem. A Szálasi- rezsim idején megjelent Pes­ti Hírlap október 18-i szama ezt a szöveget tette közzé. „A magyar nemzethez inté­zett október 15-i kiáltvá­nyomat ezennel semmisnek nyilvánítom és megismét­lem a magyar vezérkar fő­nökének a csapatokhoz in­tézett parancsát, mely a harc elszánt folytatását rendelte el. A súlyos hadihelyzet megköveteli hogy^ a hon­véd hadsereg dicsőséges hír­nevéhez méltóan védje ha­záját. A jó Isten vezérelje a honvédséget és Magyaror­szágot a jobb jövő útjára! Nem elilenjegyeztem mint miniszterelnök ezt a kiált­ványt. Viszont közvetítettem a kormányzó két személyes kívánságát: 1. A másnap reggelre kilátásba helyezett elutazásunkhoz ő, valamint felesége magán holmijuk cso­költöztetett Földes Ferenc gimnáziummal egyesítették a Mikszáth Katonáin gimná­ziumot, a megszűnt iskola helyére a Vámos Ilona le­ánygimnázium került. 5. 1953 szeptemberétől a két összevont intézmény Földes Ferenc néven működött az 1956 októberi forradalomig! 6. 1956-ban történtekről 1989-ig mem is lehetett és nem mertek nyíltam beszél­ni. E történet külön „liisko- latörténelem”. Az emlékeze­tes 1956 októberi tanári kon­ferencián történteket ma már soka'k, de nem a köz­vélemény, a teljes tanári kar és diákság ismerik! A miskolci állami „Széchenyi István” gimnázium létezésé­ről a mintegy 850 diák 1957 januári félévi bizonyítványa tanúskodik! 7. 1957 február­tól (most az egyszer!) visz- szaállította a minisztérium a Földes Ferenc nevet, melyet a nagymúltú intézmény még ma is jogtalanul visel. Sajnos a „levakolásan,” kívül olyan ók is történitek, hogy az 1948-ba,n készítte­tett (1848 tiszteletére) isko­lázásaiéból a Fráter György szöveget és az állami címert magolására visszatérhesse­nek várbeli lakosztályukba; 2. Miklós fiának szabadon bocsátása, éspedig úgy. hogy másnap a különvonatba csat­lakozhassák hozzájuk. A tár­gyalások e két pontot ille­tően a késő délutánba nyúl­tak, a német kormány vég- re-valahára pozitív ígéretű telefonutasításokat adott. A kormányzó visszatérhetett a Várba a csomagolásra. Ifj. Horthy Miklós szabadon bo­csátására nézve „legfelsőbb helyre”, majd Himimlerre hivatkoztak a diplomaták, aki — szerintük — megígér­te . e második kívánság tel­jesítését is. „Ebben kétked­ni nem .lehet”, mondták. (Mint majd látjuk, igenis lett. volna ok nagyon is a kételkedésre.) Különösen fia visszaadásának ígérete nyug­tatta meg a nagyon megvi­selt; kormányzót, aki rend­kívül aggódott egyetlen élet­ben maradt gyermekéért. Érzékeny búcsút vett tő­lem a kormányzó. Két kéz­zel szorítva kezem, ezt mondta: „Köszönök néked mindent, amit köszönnöm kell!” Azt válaszoltam, hogy csupán kötelességemet telje­sítettem. Ezután Isten áldá­sát kértem rá és családjára, és elbúcsúztam. Engem még különböző Gestapo-generál'i sokhoz ci­peltek. Végül egy papírlapot tettek elém aláírás végett, mely a következő pontokat tartalmazta: 1. Budapestet nem hagyom el; 2. amennyi­ben el akarnék utazni, köte­lezem magam, hogy azt elő­zőleg bejelentem; 3. többé semmiféle aktív politikai te­vékenységet nem fejték ki. Habozás nélkül írtam alá az iratot. Ennek ellenére a nyilas _ belügyminiszter jó­voltából helyzetem egészen másképp alakult. Az esti órákban eresztettek szaba­don. Ideiglenesen legalább^ is. Erről írásbeli igazolványt kaptam; Pfeffer-Willenbruch SS tábornok írta alá. Ez a dokumentum bizonyítéka le­tartóztatásomnak is annak, hogy az államhatalmat kényszer alkalmazásával ját­szatták át Szálasának. ‘ Az iratokat később a népbíró- sagi per aktáihoz csatolták. kifejtették. A kornak megfelelő szöveg és címer beépítésével ma is ez az is­kolázásétól Az, hogy ma ez a kép az aláírt szöveggel az Észak- Magyarországban megjelent, mi öregdiákok küszönetün- ket fejezzük ki a szerkesz­tőségnek, az ügyes fotóripor­ternek. Irattári adatok felhasz­nálásával és szemtanúk meghallgatásának figyelem­bevételével meg kell jegyez­ni, hogy az 1950. szeptem­beri miskolci iskoláik név- változtatására soha nem volt „felsőbb” miniszteri utasí­tás! Miskolci „túlbuzgók” kezdeményezésére történtek! A Fráter tanári kara til­takozása ellenére — Ádám János igazgató idegei kiké­szíttetése és tragikus halála után — a nagymúltú tanári kar megtizedelésével csak az újonnan kialakított, meg­félemlített tanári karral si­került 1950 szeptemberében a névváltoztatás! Hogy a közvélemény felháborodása kisebb legyen, Miskolc négy nagymúltú gimnáziumánál — Fráter, Lévay. Hunfalvi. Tóth Pál — egyidejűleg ve­zették be a névcseréket. Ezen időszak keserves, küzdelmes éveiről a diák­ság, a fiatal tanárli kar. a végzett diákok, a miskolci közvélemény az akkori is­mert okok miatt helytele­nül, a, valóságtól eltérően lett. a t mai napig tájékoztat­va. Az 1950 előtti ma még élő öregdiákok szeretnék az is­kola igazi múltját Miskolc széles közvéleményével meg­ismertetni, s ezzel hozzájá­rulni a XXI. század gimná­ziumának kialakításához! Gosztonyi Péter a Bern­ben élő magyar hadtörté­nész „A második világhábo­rú áldozatainak emlékére a 2. magyar hadsereg hadba- vonulásának 50. évforduló­ján” megjelent könyvéből részleteket közölt az Észaik- Magyarország. A megjelenő könyvből ki­emelek egy részletet, szó szerint a következőt: „Nem volt jobb a- tiszti­kar harci szelleme sem. A 2. ^ hadsereg tisztikarának elég jelentős részét főhad­nagyig bezárólag tartalékos tisztek alkották, őket érthe­tően nem nagyon uralta a katonai szolgálat iránti ér­deklődés, vagy a hadsereg­hez való ragaszkodás. Idejük egy részét mint Szombat­helyi Ferenc vezérezredes egy későbbi leiratában meg­állapította, jórészt felelőtlen politizálgatással, az ország kül- és belpolitikájának bí­rálatával, filmezések, novel­lák írásával és a hadtáp te­rületén nagyarányú »üzle- teskedéssel« töltötték.” Ezt nem lehet általánosí­tani a tisztikarra. Hogy le­hetett az első vonalban a he­venyészett gyenge védelmi állásokban, lövészárkokban, földbunkerakben politizálni ? Filmezéssel és novellák írá­sával foglalkozni, még ak­kor is, ha akkor állóháború volt. Aki nem volt ott, aki nem vett részt abban a po­kolban, csak az éűllíthat ilyet, csak az tehetett ilyen kijelentést. Hágj- a hadtáp területén mi történt, azt nem tudom, de nagyarányú Szeretnék 1992. május 12- ón, az iskolában tartandó öregdiák összejövetelen eze­ket szélesebb nyilvánosság előtt tárgyilagosan (— 1996 Fráter Világtalálkozó —) megbeszélni, számítva az itt végzettek, mai diákok—ta­nárok és érdeklődők nagy­számú megjelenésére, a köz­vélemény széleskörű támo­gatáséra. Az 1996 Világkiállítás évé­ben.' tartandó Fráter Világ­találkozó megszervezését mi öregdiákok kezdeményez­zük, meggyőződéssel hisz- szük és valljuk, hogy 1992 szeptemberétől — velünk párhuzamosan — a kezde­ményezést és kivitelezést segíti a mai iskola fiatalsá­ga (gyermekeink, unokáink) az elért pozitív eredményeik miatt tisztelt tanári kar és nem utolsó sorban Miskolc mai vezetői, a város nagy­számú polgára. Ezen kezdeményezés — átfogó gondos előkészítő munkával — meggyőződé­sünk, hogy túlnő a piros­téglás épültet falain, váro­sunk és országunk határain. Szeretnénk, ha 1992—96. közötti munka minősége és színvonala hozzájárulna a régi Fráter-dicsőség öregbí­téséhez! Városunk, kicsi ha­zánk jobb megismeréséhez! A szervezés kialakítása, a jövő nagy munkája, az is­kolánkban végzett még ma is élő szaktekintélyek bevoná­sa nélkül elképzelhetetlen! Segíbségkészségük már az első lépéseknél mutatkozik! A szervezést az érdeklő­dők széleskörű bevonásával szándékozunk elkezdeni. Mindenkit a lltegmgyobb szeretettel várunk. Fráteros Öregdiákok nevében: Tóbiás Béla, 1949-ben érettségizett öregdiák „üzleteskedés” nem lehetett ott. sem, mert mivel lehetett volna ott üzletelni? A hadsereg felszerelése gyenge volt, az tény, anya­gi helyzete szegényes. Jel- lemző voLt az a parancs a tüzéreknél, hogy meg volt szabva, hogy naponta meny­nyi lőszert szabad elhasz­nálni, de álló háborúban ez természetes. Nem volt a tisztikar harci szellemével baj, annak elle­nére, hogy az alakulatoknál a tartalékos tisztek voltak többségben, becsülettel pró­bálták megállni a helyüket és a kiadott parancsokat teljesíteni, ami a katonának kötelessége. Nemesikürty István „Re­quiem egy hadseregért” 1972-ben megjelent hadtör­téneti írásművében, ahol alaposan és abszolút tárgyi­lagosan van leírva a 2. had­sereg összeroppanása, a tisztikar harci szelleme, ma­gatartása. viselkedése, ép­pen az ellenkezőjét állítja. Gyáván nem futott meg a magyar katona a Donnál, — harcolt, ha gyengébb fegyverzettel is, bátran, büszkén kijelenthetjük, hogy a visszavonuló német egysé­geket is a magyar alakula­tok fedezték az utóvéd har­cikban. Nincs szégyenniva­lója a 2. magyar hadsereg volt tisztikarának -sem, akár aktív, akár tartalékos tiszt volt az illető. Teljes tisztelettel: Török Géza Miskolc Lakatos Géza Ahogyan én láttam A pokolban nem irodalommal Maizlak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom