Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám

1992. április 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 „Agyelszívás” helyett „agynyerés” EK-segítség Közép-Europa kutatóinak Budapest (ISB, D. A.) Az Európa Parlament döntése alapján az EK-országok öt­venmillió ECU összegű ala­pot hoztak ilétre Lengyelor­szág, a Cseh és Szlovák Köz­társaság, valamint Magyar- ország egyetemein folyó ku- taitó-fejlesztő munka segíté­sére, a szakemberek elván­dorlásának megállítására, il­letve az EK-programokhoz való csatlakozás elősegítésé­re. Ez az alap nem a Phare- program része, hanem 1992-. re szóló egyszeri (remélhe­tőleg azért megismétlődő) tá­mogatás. A közép-európai minisz­terek brüsszeli konferenciá­ján jelenlevő kormányzati és egyetemi küldöttek ala­pos vitákban tisztázták a tá­mogatás legjobb felhaszná­lási módját. A legsürgetőbb feladat a közép-európai egyetemi ku- , tatás és a gazdaság kapcso­latának erősítése, illetve az intézmények egyetemes szá­mítógépes rendszerbe kap­csolódása optikai kábelek le­fektetésével. A javuló mun­kakörülmények révén, talán nem lehet akadálya annak, hogy megtartsák a legjobb oktatókat, kutatókat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szakemberek mind­két irányban való mozgási lehetőségeit ne kellene ösz­tönözni. A legfontosabb, hogy a visszatérésre is motiválva legyenek a tudósok. Azokat, akik végleg külföldön akar­nak maradni, legalább ven­dégtanárként érdemes rend­szeresen visszahívni — az EK-segélyből biztosítva szá­mukra a Nyugaton megszo­kott fizetési és kutatási fel­tételeket. A találó kifejezéssel „brain drain” (agyelszívás) helyett „brain gain alapnak” (agynyerés) nevezett pénz­eszközök gyors és hatékony- felhasználására külön mun­kacsoport alakul az EK és a társult tagországok 2—2 képviselőjéből. A titkársági szervező feladatokat a bécsi Humán Tudományok Intéze­te végzi, amely a program indításában kezdeményező szerepet vállalt. Magyaror­szágon az új alap felhaszná­lását a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium, vala­mint az OM'FB irányítja. Az ismertetett célok megvalósí­tásában történő részvételre pályázatot írtak ki. Az elmúlt két esztendőben drasztikusan visszaesett a ma­gyar mezőgazdaság műtrágya- feibasználása, különösen fosz- formütrágyákból szórtak keve­sebbet a földekre. A felhaszná­lás visszaesését jól érzékelteti, hogy az egyik legnagyobb míi- trágyagyártó cég, a Tiszámon ti Vegyiművek forgalma a korábbi évek mintegy 5 százalékára esett vissza. Míg 1989-ben :>50 ezer tonna műtrágyát forgalma­zott a cég, addig 1991-ben csu­pán 27 ezer tonnát. A mező­gazdák szerint a műtrágyafelr használás ilyen drasztikus visz- szaesése veszélyezteti a termés­hozamokat is. Lengyelország, a Cseh és Szlovák Köztársaság, vala­mint Magyarország oktatási miniszterei rendszeresen ta­lálkoznak, hogy megvitassák azokat a projektumokat, amelyekkel az Európai Kö­zösség regionális Phare- programjához pályázhatnak. A márciusi találkozó során Magyarország témái közül mindet elfogadták, de mivel a többi ország kevesebbet dolgozott ki, néhányat a jö­vő évre kellett halasztani. Az elfogadott magyar témák: posztgraduális doktori kép­zés, illetve a regionális táv­oktatási hálózat. A végleges terveket áprilisban kell be­nyújtani a Phare támogatá­sára. A felhasználás növelése a gyártó létérdeke. Érthető hát. hogy a választék bővítése mel­lett a Tiszamenti Vegyiművek olyan kereskedelempolitika, il­letve értékesítési módszerek ki­alakítására törekszik, melynek segítségével szorosabb kapcsolat építhető ki a mütrágyafelhasz- Iiálólikal a nagykereskedőktől a kisgazdaságokig. A vélemények egyeztetése, az elképzelések összehangolása érdekében a cég úgynevezett regionális találko­zókat szervez. A közelmúltban Szolnokon találkoztak a gyár­tók, kereskedők és a felhaszná­lók képviselői, legközelebb pe­dig április 10-én Nyíregyházán, a Korona szállóban kerül sor hasonló rendezvényre. Kevesebb Műtrágya És a terméshozam? Az Kiállítás és Vásár szervezői várják mi ndazon gépjá r mű forgalmazással, alkatrész és tartozék kereskedéssel foglalkozó kiállítók jelentkezését, akik résztkívánnak venni 1992. április 30-a és május 3-a között a Miskolci Sportcsarnokban (Miskolc, Görgey Artúr u. 19.) megrendezésre kerülő kiállítással egybekötött vásáron. A jelentkezéseket a rendező CAR-ART Stúdió Kft. a következő címre várja: CAR-ART Stúdió Kft. 1074 Budapest, Csengery u. 11. Tel.: 142-6903 Fax: 122-1860 T U D I O $ Ez. itt most néma rek­lám helye! Hogy mennyire nem az, annak igazolására jóelőre hadd jelentsem ki: kirakatnéző főutcái sétámat, mint egyszerű járókelő, úgy is, mint őshonos miskolci lo­kálpatrióta tettem. Nem fűz üzleti érdek egyetlen bolt­hoz sem. Mint ggyszerű vá­sárló térek be időnként az áruházakba, kis boltocskák­ba, vagy ahogyan mostanság divatos nevezni: a shop-ok- ba. Könnyű dolgom volt meg pár esztendeje is, hiszen amint arról a, manapság klasszikusan rossz példaként emlegetett reklám szól, már­mint hogy: cipőt a cipőbolt­ból — nos, ez már rég a múlté. Leszámítva néhány esetet, ma már szinte min­denütt minden kapható. S hogy ez mennyire így van, az nemcsak a diszkontokra, az ABC-árubázakra érvé­nyes. Először talán csodálkoz­tunk, mikor a 'Szabóságban megjelentek a cipők is, a trafikban a különböző ipar­cikkek, a virágboltban a csokoládé, az ékszerüzletben pedig a; divatos nyakkendő­tű és mandzsettagomb mellé elegáns, mintás selyemnyak­kendőt is kínáltak. A női ru­hák mellett ott van a kira­katban a harisnya és a ne- szeszer, a bőrből készült bu- gyelláris és a korábban, in­kább csak a butikok sláger­cikkei, a kitűzők, a láncok, a fülönfüggők és kösöntyűk. Ám mindez még semmi, mert már láttam — ha nem is a főutcán — háztartási cikkek mellett márkás szeszesitalo­kat, a tisztítóban pamutfo- nalat, az élelmiszerüzletben könyvet (természetesen kri­miket és drága, képes ma­gazint), a játékboltban kar­órát, s az ABC-ben színes pólókat, melyek ára viszont vetekedett a butikkínálat árá­val. Szóval, nézegetem a ki­rakatokat, s egyre inkább rájövök: érdemes egy kis pénzt (már amikor még tart a tartalékba eldugott forint), magammal vinni. Hiszen so­hasem tudja az ember, hogy mikor bukkan rá egészen vá­ratlanul egy olyan árucikk­re, amit mindenhol keresett .és végűi is ott lel rá, ahol álmában sem hitte volna. A cipőbóltban még most is van cipő, de elegáns to­pánkákat kínál már a sport­szerüzlet is. Elemeket, video­kazettákat válogathatok és vásárolhatok a szaküzletek­ben, de még tucatnyi más helyen is. Mint ahogyan a fényképész szalonban — ma már sokak számára nagyon is természetes ez — vállal­nak fénymásolást, helyet ka­pott a helyiségben az ékszer­javító, s a kirakatok kínál­ják a játékokat is. Vevőcsalogatók a kiraka­tok. Az egyre inkább beszű­külő vásárlókeret miatt a kereskedők igyekeznek mi­nél 'több és egyre hatáso­sabb ötletekkel megfogni a vevőt. És mi sokszor elcsá­bulunk — legfeljebb a ha­sunkon spóroljuk meg a „reklámáron”, nagy enged­ménnyel kínált cipőt, gyer­mekholmit, valami divatos, új cuccot. Ma még megtehetjük. Hol­nap? Akkor legfeljebh meg­csodáljuk a kirakatot, majd bevásárlunk hétvégére az egyik diszkontáruházban. El­végre ott néhány forintot megspórolunk. Ezt tudjuk még,'akkor is. ha nincs' ki­rakat, s ha. a szomszédasz- szony mondja él bizalma­san, merre lelem meg a még olcsóbb üzletet. . . (gy. k.—f, m.) Állami holdingok a fejlett piacgazdaságokban Budapest (ISB). A magyar kormány szándékai szerint még ebben az évben létre­jön egy részvénytársaság (holding) a tartósan állami tulajdonban maradó vállala­tok. vállalati tulajdonrészek működtetésére. Á holding megalapítása részét képezi annak a gazdasági stratégiá­nak, amely szerint azoknak a vállalatoknak is vállalko­zói alapon kell működniük, amelyekben az állam rész­ben, vagy egészben tulajdo­ni hányaddal rendelkezik. Az állami holding fogalma csak nálunk cseng ismeretlenül, a fejlett piacgazdaságokkal ren­delkező országokban rég be­vált formája az állami tu­lajdonú vagyon működteté­sének. Az Európai Közösség (EK) tagállamainak 1989-ből szár­mazó adatai szerint az álla­tni, vagy állami részesedésű vállalatok a közösség álla­maiban összesen 7 millió al­kalmazottat foglalkoztattak, azaz a nem mezőgazdasági alkalmazottak 10,6 százalé­kát. Ez a vállalati kör átla­gosan az összberuházások 17,3 százalékát teljesítette. Az egyes tagállamokban kü­lönböző mértékű az állami (tulajdon súlya: legnagyobb Olaszországban (19—20 szá­zalék), Franciaországban (23 24 százalék), közepes Né­metországban (li—12 -száza- lek), Spanyolországban és Belgiumban (10—11 száza­lék), valamint Hollandiában w 10 százalék), míg a leg­kisebb Nagy-Britanniában (7 8 százalék) és Luxem­burgban (4—5 százalék). Olaszországban az állami beavatkozás szervezeti mo­dellje meglehetősen kiter­jedt. Azon belül az állami részvétellel működő vállala­tok rendszere külön csoportot alkot. Ezeket a vállalatokat ipari holdingok kezelik, a részvénytársaságokra vonat­kozó jogi szabályozásoknak megfelelően. A részvényeket az állami holdingok birto­kolják, és nem maga az ál­lam, azonban a holdingok ellenőrzése az illetékes mi­nisztérium, a kormány és a parlament feladata. A hol­dingok és a hozzájuk tarto­zó vállalatok nagy szervezeti szabadságot élveznek, a tő­kepiac és a tőzsde pénzügyi eszközrendszerének minden elemét szabadon alkalmaz­hatják mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. Franciaországban nincs ál­lami holding, az állami pénz­ügyi szektor mégis rendkí­vül jelentős. Ezt a helyzetet többek között a második vi­lágháború után felerősödött államosítási hullám magya­rázza. Az állami szektor el­sősorban három pólus köré csoportosul: a bankok, a specializált pénzintézetek, il­letve a banki műveleteket bo­nyolító állami szervezetek, valamint a biztosító intéze­tek köré. Spanyolországban a Nem­zeti Olajtársaság 1988-ban még 100 százalékos állami tulajdonban volt, de a kö­vetkező évben a részvényei­nek 30 százalékát tőzsdén ér­tékesítették. A közvetlenül és közvetetten többségi álla­mi tulajdonba tartozó ipar- vállalatokat a holding for­mában működő Nemzeti Ipa­ri Intézet csoportosítja, amelynek legfontosabb be­fektetései a kohászati és mű­trágyaipar fejlesztésére irá­nyuló befektetésekhez, egy nu Ideéri s központ építésé­hez, valamint a légiközleke­dési vállalatok fejlesztéséhez kapcsolódnak. Az állami holdingot Belgi­umban a Nemzeti Befekte­tési Vállalat jelenti, amely­ben az állam 82 százalékos részesedéssel rendelkezik. A fennmaradó részvényeket ál­lami hitelintézetek, illetve a három belga régiót képvise­lő vállalatok birtokolják. Hollandiában az energia-, a közlekedési, távközlési és pénzügyi szektorban működ­nek állami vállalatok. Nagy-Britanniában, mint említettük, meglehetősen ala­csony az állami tulajdonosi arány, az állami vállalatok többsége pedig nem rentábi­lis. Az üzleti bankoknak lé­tezik egy olyan hálózata, amely az állami holding sze­repét játssza a szigetország­ban. Luxemburgban elsősorban a szállítási, az energia- és a pénzügyi szektorra korláto­zódik a 4—5 százalékos ál­lami részesedés. Ez utóbbi­ban az Állami Hitel és Be­fektetési Társaság rendelke­zik állami jogosítvánnyal ipari és kereskedelmi vál­lalatok részvényeinek a meg­vásárlására, betöltve az ál­lami holding szerepét. Látható tehát, hogy az ál­lami holding szerepét betöltő szervezetek, elsősorban az úgynevezett stratégiai szek­torokban működnek. Minde­nütt alapvető feltétel azon­ban az autonómia, védelem a politikai, adminisztratív korlátozások ellen. A veze­tőket általában a vállalati döntéshozó szervek választ­ják ki a hozzáértésük alap­ján, akik azután meglehető­sen nagy mozgásszabadság­gal rendelkeznek, s a gazda­sági eredményeik alapján ítéltetnek meg a tulajdonos, vagyis az állam szemében. Sinka Zoltán Kirakatnézőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom