Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-03 / 80. szám
1992. április 3., péntek ■ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tsz-tagok - munka nélkül Miért volna más a szövetkezeti parasztság helyzete, mint bármelyik rétegé? Miért ne lehetnének a tsz- tagok ugyanúgy munka nélkül, mint mondjuk az ipari munkások? Talán azért, mert mégiscsak furcsa, hogy a téesz- tagot elzavarják saját földjéről — mondván, nincs munka, ugyanakkor az alkalmazott meg körmét reszeli az irodában, jól fizetett traktorosmunkát végez, YaSy irányítja egy-egy üzemrész munkáját. Az érdekes helyzet feltűnt a Mezőgazdasági Dolgozók Szak- szervezete (Medosz) elnökségének is, ezért budapesti ülésükön állásfoglalásukban kifejtették véleményüket. Ezek szerint a Medosz Szövetség elnöksége elfogadhatatlannak ítéli az ellátatlanul maradt munkanélküli szövetkezeti tagok ügyében kialakult helyzetet, azt, hogy az 1992. évi II. törvényre hivatkozva több tízezer embertől megvonták .a munkanélküli-járadék i génybevéte- lének tényleges lehetőségét. Az elnökség megdöbbenéssel értesült arról, hogy az Érdekegyeztető Tanács keretében lefolytatott tárgyalások a kormány .merev álláspontja, szociális érzéketlensége miatt teljességgel eredménytelenek maradtak. A munkanélküliek kétharmada továbbra is ellátatlan, mert a szövetkezetek túlnyomó többsége képtelen a munkaviszony megszüntetésével együtt járó pénzügyi terhek viselésére. Az a több mint tizenötezer szövetkezeti tag, aki hozzájutott .a járadékhoz, drága árat fizetett ezért, hiszen munkaviszonyuk közös megegyezéssel történő megszüntetése munkahelyük elvesztése mellett, a felmondási időre járó juttatás és a végkielégítés elvesztését is jelenti számukra. Ez az intézményesített megoldás azért is elfogadhatatlan, mert a kormány eredeti szándékától is eltérő. A törvénykezési döntés minden következményét a munkavállalókra hárítja. A Medosz Szövetség elnöksége a Termelőszövetkezeti és Társulási Dolgozók Szakszervezetének álláspontját osztva, követeli, hogy az 1992. évi II. törvény hatályának időtartamára a foglalkoztatás szünetelésének intézménye maradjon fenn. Ez az egyetlen jogszerű megoldás a munkanélküli szövetkezeti tagokat ért igazságtalanság orvoslására, arra, hogy a szövetkezetek és a tagok által fizetett szolidaritási járulék fejében az őket megillető munkanélküli-járadékhoz hozzájussanak. Bajban a juhtenyésztés _A tenyésztők, a kereskedők, a feldolgozók és a fogyasztók érdekeinek összehangolása a célja piacgazdasági viszonyok között a Juh Terméktanácsnak, amely szerdán tartotta küldöttgyűlését. A februárban megalakult terméktanács mostani közgyűlésén .elfogadták az alapszabályt, valamint megválasztották az érdekképviseleti szervezet elnökségét. Dövényi-Nagy János elnök elmondta: az egyetlen olyan terület jelenleg hazánkban a juhtenyésztés, amely nem a hazai fogyasztás kielégítésére, hanem csak exportra termel. A juhtenyésztés azonban évek óta nem gazdaságos, mivel az előállítási költségeik növekedtek, és a világpiacon nem fizették meg a drága termelés költségeit. Ezért hazánkban a juhállomány folyamatosan csökkent. Az Európai Közösség országaiba a jelenlegi kontingens szerint valamivel több mint 21 ezer tonna élőállatot és mintegy másfél ezer tonna juhhúst vihetünk ki. A tenyésztési nehézségek miatt gyakorlatilag a Közel-Keletre már nem szállítanak magyar termelők. A gyapjú a hazai piacon egyáltalán nem keresett, gyakorlatilag a piac összeomlott. A szerdai tanácskozás is azt támasztotta alá — hangsúlyozta a terméktanács elnöke —, hogy a tenyésztők többsége is kereskedelemmel kíván foglalkozni, mivel ettől reméli a nagyobb hasznot. Éppen ezért az érdekek összehangolása a legfontosabb e területen. Fra nciák Tokajban Jurtaház a pákászokiak Tokajban már mutatkoznak első eredménye' annak a menedzser típusú várospolitikának, amelyet a települést irányító önkormányzat különböző szervei alakítottak ki. A teljesség igénye nélkül említhetjük, hogy az idegenforgalom érdekében helyreállították a Róna éttermet, folytatják az egykori zsinagóga helyreállítását, amelyre az idén már több mililió forint áll rendelkezésre, többek között az Országos Műemléki Felügyelőség támogatásából. Gazdára talált az úgynevezett Des- sewffy-kastély. A műemléki épület, az eredetileg sóház, majd diákkollégium, egy közös francia—magyar borászati cégnek ad majd otthonit, annak lesz bor— szőlő központja. Ugyancsak francia érdekeltségként épül meg a bodrogkeresztúri út mentén, az úgynevezett Csurgói-völgy bejáratánál az új benzinkút: Áthelyezték a Makovecz Imre által tervezett „jurta” házat. Ügy tervezik, hogy a vidék jellegének megfelelően halász—pákász emlékhelyet, gyűjteményt alakítanak ki benne, összegyűjtve a Bodrogköz egykori jellegzetes életformájának emlékeit. Tokaj természetesen a borok városa is. Ennek jegyében alakították ki azt az új pincesort, a vasúti állomással szemben levő domboldalon. A pincék előtt a tulajdonosok megfelelő kiképzésű borházat építenek, ezzel nemcsak a környezetet, szépítve, de a hagyományos tokaji szőlőművelést-, borkezelést is elősegítve. Házi Jogfanácsadó A Házi Jogtanácsadó áp- rilisi száma a napi aktuali- fású szövetkezeti és átmehet! törvény rendelkezéseit ismerteti és magyarázza közérthető módon. A kiadvány hemutatja azt a joggyakorlót is, amely az alapítványrendelés törvényi rendelkezései nyomán alakult ki. A Házi Jogtanácsadó szerzői az Olvasói nk kérdezték rovatban szakszerű válaszokat adnak az állampolgárokat érdeklő jogi problémákra. (MTI) Építőanyag a kisvállalkozóknak Elsők között alakult az az épitöanyaggyártásra szakosodott vegyes vállalat, amelyet a Győri ÁFÉSZ és az osztrák Leier vállalkozó alapított, s az indulás évében 70 millió forint értékű, előre gyártott elemet — épitöblokkot — készített o kislakás- építőknek. Ma már a cég termelési értéke eléri a 200 millió forintot. (MTI) Megveszik a fölösleget Mindmáig érezhetően megmaradt a szakmai beA mezőgazdasági termelők április 15-ig ajánlhatták fel takarmánykukorica-feleslegüket megvételre a központi állami készletbe — tájékoztatott a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság (TIG). A felvásárlás feltételei: az igazgatóság 200 ezer tonna kukoricát szándékozik venni az MSZ 12 540-82 előírásai szerint tonnánként 6800 forintos áron. Felvásárláskor a termelők a meghirdetett ár 50 százalékát kapják kézhez, míg a fennmaradó hányadot az értékesítést követő 15 napon belül, ám legkésőbb szeptember 15-ig. Az igazgatóság a tárolás idejére maximálisan hetente és tonnánként 10 forint tárolási és állagmegóvási díjat fizet. A felvásárlásnál előnyben részesülnek azok a termelők, akik az értékesítésig a takarmánykukorica tartós tárolását az előírásoknak megfelelően biztosítani tudják. csület védelmezese a jogos kritikák ellenében és ez is, mint annyi más csak nehezen oldódik. Pedig látni kellene végre, hogy a jószándékú bírálat nem azonos a lejáratással, egy egész szakma valamennyi képviselőjének nyilvános megszégyenítésével. Holott a válaszreakciókból arra következtethet az ember, hogy sértődött kollektívák demonstratív visszavágásával kell számolnia, ha kritizálásra adja a fejét. Ezen csak részben tompít az a tény. hogy a sajtó olykor védelmező pajzsként tartja maga elé a közvéleményt mint megfog- hatatlant, vagy konkrét panaszosok levelét. Így a megbíráltak haragja már attól is tompább és elviselhetőbb, hogy megoszlik a bírálóik között. Mindez arról jut eszembe, hogy a sajtó évtizedeken át mindig is nagyon húzódott az egészségügyben néha felbukkanó anomáliák” kiteregetésétől”, mert az újságíró tisztában volt azzal, hogy további szakmai vizsgálódások, belső feltárások nemigen hozhatnak számára sikert. Legjobb esetben arra lehetett számítani, hogy megjelenik majd egy jólfésült, éppen ezért semmitmondó .közlemény, ami egyúttal az ügy, az ügyek lezárását is jelentette. Ez volt a múlt. A rendszerváltozás azonban pozitívan érezteti máris a hatását; az egészség- ügyi intézmények, azok osztályainak felelős vezetői nem törekszenek a mundér minden áron való védelmére. Ha iaz a mundér olyan, hogy nem érdemli meg, ha foltos, netán itt-ott már rongyosan szegényes, akkor ki lehet, ki kell mondani róla. hogy olyan. Ezzel llehetett találkozni a nemrégiben történt kettős halálozás kapcsán. ami a Szentpéleri kapui kórház szülészeti, nő- gyógyászati osztályán történt és a Semmelweis Kórház pathológiai osztályán található áldatlan állapotok kapcsán. A hivatalból nyilatkozók egy pillanatig sem próbálkoztak meg kimagyarázkodással, eltussolással. (A régi megszokott reflexekről, a nyílt visszautasításról, elzárkózásról, burkolt megfenyegetésről már ne is szóljunk, amiben volt részünk.) A két különböző témában megnyilatkozó tudós profesz- szorok az első pillanattól kezdve állták a kérdésmeneteket csöppet sem sértődötten. hanem a jó együttműködés, a kérdés legteljesebb tisztázásának, feltárásának szándékával. Sehol a tudományos köd, a felsobb- rendüek kioktató, kibúvót könnyen találó stílusa, a szavakkal való elbástyázó- dás, a hozzánemértők lekezelése. Jóleső érzés tapasztalni a rendszerváltást az informátorok részéről, akik saját és az egészségügyben dolgozók, a nehéz körülmények között helytállók érdekében voltak őszinték. Tudják: ellenkezőleg változtatási esélyeiket rontották volna. Ez a mundér most ilyen. Nem az ő hibájukból lett ilyenné. A naponta becsületesen gyógyító orvos, az éjjel-nappal helytálló, fillérekért dolgozó ápolónő, műtős, nem szégyellj jelenlegi helyzetét, ám annak kellemetlen voltát a bőrén kénytelen érezni minden percben. Az egészségügyi mundér kívül olyan amilyen, de bélése a becsület nem mutat szakadásokat. Azért érdemes megvédeni. Nagy József Így látja az illetékes... Történt-e törvénysértés? II. Az állami vagyont nem érte kár : Lapunk tegnapi számában beszámoltunk arról, hogy egy miskolci ügyvéd tizenhárom boltvezető jogi védelmének előkészítése alatt különös ügyekre figyelt föl. Bemutattuk tehát az érem egyik oldalát, ám a tisztesség és nem utolsósorban az igazság pontos feltárása úgy kívánja, hogy hallgattassák meg a másik fél is. Albert István, az Állami Vagyonügynökség által, a BIK Vállalat élére kinevezett vállalati biztos. — önt 1990-ben állította a Vagyonügynökség a vállalat élére. Milyenék voltak az akkoni tapasztalatai ? — Három kulcscég létezett ekkor: az egyik a teljesen kiürített BIK Vállalat (vagyona 10 milliót tett ki) és további két nagy társaság, az Északkel- Rt. és a BIK Kft. A két utóbbi céghez — és rajtuk keresztül másokhoz — jutott el térítésmentesen az a többszáz milliós nagyságrendű vagyon, amelynek most visz- szarendezése okán került állá migazgatási felügyelet alá a vállalat. A feladat akkor az volt, hogy a vagyoni állapotok rendeződjenek és privatizációképes legyen a vállalatcsoport. A BIK Vállalatról azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy tipikusan beleillett abba a sorba, amelyről azt mondták, hogy kiürített vállalati központ, s mivel mindenféle gazdasági tevékenységtől, funkciótól megfosztott volt, gyakorlatilag nem volt más, mint szabad préda. D.r. Nagydaróczi Béla azt állítja, hogy a részvénytársaság nem, illetve csak részben tett eleget annak a határozatnak, amelyben a Legfelső Bíróság kötelezte az eredeti vagyoni állapotok teljes mértékű visszaállítására. Ugyanakkor az ügyvéd úr csodálkozását fejezte ki az iránt, hogy a részvény formájába történő va- gyonrendezésbe a Vagyonügynökség belement. — A vagvonvisszarendezés ilyen megítélése alapvető tévedéseken alapszik. A vagyon teljes mértékben visz- szarendezésre került. A különbség az, hogy nem ösz- szetétclében, hanem értékében. Ez azt jelenti, hogy nem került vissza tételesen minden egyes szék a vállalathoz, hanem egy olyan részvénycsomag került visz- szakönyvelésre. amely lefedi a régi vállalati vagyont mindennel együtt. Mindez a következőképpen történi: a BIK Kft.-ből a magánszemélyek névértéken kivásárolták vagyonrészüket, tehát a befektetett pénzüket kapták vissza, így az alaptőkén felüli vagyonhoz nem jutottak. Ebben a pillanatban a BIK Kfl.-nék az Északker Rt. lett az egyetlen tulajdonosa. Ezek után kellett rendezni az Északker Rt. tulajdonlását. A részvénytársaság tulajdonosa 180 millióval a kft. volt és tíz-tíz millióval a BIK Vállalat és a szerződéses boltokat üzemeltető leányvállalat. A 180 milliót a kft. szintén térítésmentesen adta vissza a vállalatnak. A vagyoni állapot ebben a helyzetben a következő volt. Az Északker Rt. tulajdonosa 190 millió forinttal az állami vállalat, tízmillióval pedig a boltokat üzemeltető leány- vállalat. Ez utóbbi viszont száz százalékig rt.-érdekeltségű volt. Az állam ebben a pillanatban a teljes vagyon fölött visszaszerezte a tulajdonlást. — Az APEH vizsgálata nem ezt látszik igazolni! — Az APEH más aspektusból vizsgálja ezt a kérdést. Vizsgálatukra nemrégiben küldtem el az észrevételeimet —, melyet egyeztettem könyvviteli és jogi szakértőkkel — s kifejtettem, hogy álláspontom szerint a vagyon az előírtaknak megfelelően visszarendeződött. A szakértők és az Állami Vagyonügynökség egyértelmű álláspontja az. hogy a vagyon visszarendezés ilyen módon megfelel a tulajdonos igényeinek. Felmerül itt azonban egy könyvviteltechnikai feltétel, amelynek eleget kell tenni, de ez a vagyonvisszarende- zést már nem érinti. Ennek kapcsán elképzelhetőnek tartom, hogy a vállalatnál történtek könyvviteli mulasztásók. Véleményem szerint az APEH vizsgálati eredményei erre vonatkoznak. Félreértésre adhat okot — és ezt az APEH-vizsgá- lattól külön kell választani —, hogy a BIK Vállalattól átkönyvelt tőke öt-hatszáz millió forintot tett ki, a visszarendezésnél pedig a részvények névértékben kevesebbet értek. Egy részvény esetében viszont nem az a legfőbb szempont, hogy mennyi a névértéke. Ebben az esetben is az a döntő, hogy ez a cégcsoport 100 százalékos birtoklását jelenti. — Mindent egybevetve tehát az állami tulajdont nem érte kár? — Egyértelműen nem! A privatizáció céljai és az eltelt időszak gazdasági eseményei diktálták azt, hogy a teljes vagyon részvények formájában kerüljön visszarendezésre. Ez pedig megtörtént. Kovács Sándor
