Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

1992. április 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Barbie babák szépanyái Mesés mesék a könyvhéten Az itt következő rövidke írás minden szereplőjének kalandos története van. Az egyik vagy félszáz éven át lapult egy pókhálós padlá­son. A másik egy utazóláda mélyén évtizedeken át őriz­te titkát. A harmadik — be­cses családi ereklyeként — nemzedékről nemzedékre szállt. A negyedikről alig tudunk valamit, az antikvá­riumból került mostani tu­lajdonosához, Pethőné Né­meth Erikához, a szentend­rei könyvtár munkatársához, akinek közel félezer régi gyermekkönyve van. A leg­idősebb 1886-ban került ki a nyomdából, s a legfiatalabb 1940-ből származik. A gyűjteményben a mese­könyvek mellett ifjúságii re­gényeket és ismeretterjesztő irodalmat is találunk. A klasszikusnak számító me­sék, kalandregények több ki­adása is látható a polc ókon. A számtalan Robinson- és Gulliver-válMozat mellett ott sorakoznak a Grimm-mesék, Andersen-kötetek. Üjra ta­lál kozhatunk gyermekkorúnk kedvenceivel: Sanyi manó­val, Paszuly Pistával, Dugó Danival, Rüstig Zsigmond- dal. . . A páratlan könyvtár 103 kötetét a miskolci gyerekek is megismerhetik. Az idei „könyvkéthéten”, május 27: és június 8. között a József Attila Könyvtárban a Well Ügynökség Pethőné Németh Erika gyűjteményéből ren­dez kiállítást. Ehhez kapcso­lódik egy babatörténeti be­mutató is. Dr. Kovács Já- nosné, babakészítő évtizedek óta gyűjti ezeket a kedves játékokat. Budapesti laká­sán és szentendrei! magán­múzeumában negyvenhárom ország több ezer babája lát­ható. Találunk Rt az 1700-as; évekből származó német ipor- celánbabákat, a különböző nemzetek népviseletbe öltö­zött figuráit, beszélő és já­róbabákat és természetesen itt vannak a mai Barbie ba­bák ősei is. Ha dédanyáink babáit már nem is őrizzük, a családi könyvtárakban bizonyára fennmaradt néhány régi szép mesekönyv. Akik szeretnék, hogy ezek is szerepeljenek a könyvheti kiállításon, áp­rilis végéig leadhatják köny­veiket Miskolcon a Bajcsy- Zsilinszkv utcai Bíbor köny­vesboltban. A kiállítás után természetesen mindenki visszakapja féltve őrzött kin­csét. (fR) ÉM-portré Á szántói Beszélgetés Bakonyi Bélával Lakatos Géza Ahogyan én láttam Az utolsó törvényesen kinevezett magyar királyi miniszterelnök Magyar- országon nem publikált, forrásértékű emlékiratá­ból, - mely az Európa Kiadó gondozásában je­lenik meg - részleteket közlünk 1944. őszének tragédiába torkolló ese­ményeiből. 12. Az orosz feltételek Ambrózy egészen meglepő, rendkívüli horderejű körül­ményekről tájékoztatott ben­nünket. A Moszkvából Fara- gho útján beérkezett és már aláirt fegyverszüneti feltéte­lekről volt szó, melyeket már a koronatainácson tel­lett volna ismertetnie. Erre azonban — szerinte — a né-' met követ megérkezése mi­att nem volt idő. Így az összkormány helyett hár­munknak olvasta fel azokat. A feltételek lényege há­rom. fő pontból állt: 1. :a né­met csapatok haladéktalan megtámadás®; 2. a vissza­csatolt területek kiürítése és a csapatok visszarendelése a trianoni határok mögé; 3. az ország főbb pontjainak meg­szállása a Szovjet csapatai által. Egyéni benyomásom az volt, hogy az orosz feltéte­lek ismertetését céltudatosan halasztották el. A kényes és rendkívül súlyos feltételek közlése vitán felül kényel­metlen volt. Ilyenformán a kormányzóság saját kezde­ményezésére jutott a tárgya­lások Ilyen stádiumába, Fa- ragho csakis legfelsőbb meg­hatalmazás alapján írhatta alá a szerződést. Ezzel a kormány igen kényes hely­zetbe terült a be nem ava­tott miniszterekkel szemben. De mégha ezen túl is tesz- szük magunkat, a feltételek elfogadása minden körülmé­nyek közt megkívánta volna aiz összkormány mérlegelését. Azokat az államfő egyedül, szuverén intézkedéssel nem döntheti el. Még Faragho titkos kikül­detése idején megmondtam Aimbrózynak, hogy a komp­likációk akkor következnek be, midőn majd a feltételek felett kell dönteni. Pedig ak­kor még nem sejtettem, hogy ily kritikus pillanatokban és ilyen puccsszerű formában történik majd e mindennél fontosabb esemény. Az orosz követelések leg- súlyosabbika kétségtelenül a német csapatok haladéktalan megtámadása voilt. Ennek megvilágosítására a követ­kezőket kell megjegyeznem: a győzelmesen előnyomuló, óriási túlerővel rendelkező orosz ellenfél ellentmondást nem tűrő, kemény feltételei­ről vitára nem lehetett le­hetőség, Erre időt sem hagy­tak az oroszok. Ezzel szem­ben állt mint erkölcsileg gátló körülmény Horthy Miklós lovagi as felfogása: ő a németeket, volt szövetsé­geseit soha hátba nem tá­madja. Ezt azonban az orosz politikai és katonai vezetés nem tudta és nem is akar­ta volna tiszteletben tarta­ni. Íme a kormányzó dilem­mája: a két követelmény szöges ellentétben állt egy­mással. Nem is szólva a né­metek túlerővel történt, erő­szakos beavatkozásáról, a fegyverszüneti kísérletnek, mindenképpen el kellett buk­nia. Fokozta a kormányzó felelősségét az is, hogy —, jóllehet helyes elgondolásból indult ki — Faraghónak, mint a fegyverszüneti biizott- ság elnökének kiküldetését és Moszkvába való éntezése után a vele való érintkezést a Várba beépített rádióköz­ponton keresztüli bonyolítot­ták le. A miniszterelnöksé­gen a németek sokkal lcöny- nyebben és rögtön leleplez­ték volna, Másrészt a kor­mány állandó bevonása a tárgyalások és üzenetek va­lamennyi fázisában így ter­mészetesen nem volt lehet­séges. Vagyis nemcsak rész­letkérdések, de nemegyszer kivételes fontosságú üzenet- váltások sokszor a kormány tudtán kívül történtek. Per­sze az idő az orosz követe­lések miatt sürgetett. A fel­tételeket el kelleti fogadni. Mikor történt ez. erre nézve nincsenek pontos adataim. Faragho körülbelül 10-e és 14-e között kaphatott felha­talmazást a fegyverszüneti szerződés aláírására. Annyi azonban kétségtelen, hogy Horthy kormányzó a neme­tek megtámadását semmi kö­rülmények között nem vál­lalta! Éppen e kritikus órák­ban mondta valakinek a né­metek megtámadására vo­natkozóan: „Ezt majd vala­hogy megúszom”. Bármily bonyodalmat okozott is, er­kölcsi kötelességem kijelen­teni, hogy Horthyt a bel- éa külföldi sajtótermékek alap talanul vádolják. E sajtótér mékekben rám is szoktak utalni. De a Szálasi-időszak újságcikkeit semmi szín alatt sem szabad hitelesnek elfo­gadnunk. Midőn október 15-én este újabb tanácskozásra vissza­tértem a kormányzóhoz, a helyzetet nagyhirtelen átte­kintve, csak azt jelenthet­tem, hogy előreláthatólag az éjszaka folyamán újra ki­hallgatást kelll majd kérnem. Távozóban jelentették, hogy német és nyilas egységek a sikló mentén támadó előnyo­mulásban lennének a Vár el­len. Utólag kiderült, hogy ebben az órában ez a jelen­tés még túlzott volt. Visszatérve a miniszterel­nökségre, Rakovszkynak és Hennyeynek felvetettem a kérdést, hogyan vállaljam á felelősséget a kormány töb­bi tagjaival szemben a ka­pott híreket illetően. Hiszen a minisztertanács megkérde­zése nélkül — tehát mások nevében — nem nyi latkoz­hatom. Kérdezett miniszter- társaim azt válaszolták, hogy ezt saját személyükben sem vállalhatják. Felfogásukat teljes mértékben osztottam. E tanácskozásba bevontam a kormány elérhető tagjait, név szerint: Schell Péter bá­ró belügyminisztert, Csatay Lajos honvédelmi minisztert, továbbá Fáy István minisz­terelnökségi államtitkárt, Es­te 11 óra tájt Viattay főhad­segéd és Ambrózy kabinet­irodai főnök kapcsolódott be a tanácskozásunkba. Az előb­binek további ténykedése döntő irányt szabott az el­következőknek. Következik: A kormányzó sorsa Engedtessék meg, hogy egy önzőnek látszó, de számunkra fontos ténnyel vezessük be e beszélgetést. Bakonyi Béla la­punknak immár több, mint har­minc éve külső munkatársa, rendszeres tudósítója, hűséges barátja. Ám ez csak egy — nem is meghatározó, de min­denképpen jellemző - vonu­lata a megyében széles kör­ben ismert és tisztelt Bakonyi- életműnek. Mert a gerinc az iskola, a pedagógia, ezzel köl­csönhatásban - lévén ének­zene szakos tanár - a nagy szerelem a kórusmozgalom, teljesebbé kerekítve e tevé­kenységi kört a folyamatos kul­turális, közéleti, szellemi jelen­léttel, amelyben nagy teret kap Abaújszántó jelenének és múltjának kutatása, és a nép- dalkincs átörökítése a jövendő nemzedékeknek. Egyszóval, aki megismeri Bakonyi Béla élet­útját, ezt igencsak színesnek és tartalmasnak találja. — Hol is kezdődött? ... — Szántón kezdtem a pá­lyát és innen vonultam nyugdíjba negyvenkét év szolgálat után. Ének-zene volt a fő szakom, és emel­lett az évek során vezettem vagy .tíz énekkart Atoaúj- szántón és környékén. Mind­egyikre szívesen emlékszem vissza, de hadd emeljem ki az országosan is híressé vált szántói kórust, amellyel négyszer szerepeltünk a te­levízióban, és ha jól emlék­szem, ötször a rádióban. Szerencsémre mind az iskolai munkámhoz, mind a kórus­vezetéshez minden támoga­tást megkaptam kedves ba­rátomtól, Lengyel István igazgatótól. Ö is megszál­lottja volt a zenének, a kul­turális életnek. Segített ah­hoz is, hogy a gyerekek a tanulás mellett járhassák a vidéket, gyűjthessék a nép­dalokat. Ennek eredménye­ként általános iskolánk gyermekeinek gyűjtését or­szágos versenyben elsőnek ismerte el a Vass Lajos ve­zette zsűri. Az összegyűjtött népdalokat könyvben is megjelentette a Miskolci Herman Ottó Múzeum nép­rajzi sorozatában 1981-ben. (Bakonyi Béla: A szántói széles utca — 77 abaú jszán- tói és sárazsadányi népdal). — Egy helyen tanít 1936- tól, ami azt jelenti, hogy immár két nemzedéket ne­velt, és mindenkit jól is­mer a nagyközségben, Élt a második világháború előtt, katonaként végigharcolta a háborút, meg is hurcolták érte, átélt két rendszervál­tást, egy forradalmat. Gene­rációját nem dédelgette a történelem, a tapasztalatok­ban gazdag, tartalmas élet sok szenvedéssel is járt. Mi a titka annak, hogy az em­ber a mégoly viharos átala­kulások közepette is védje és megtartsa azt a szellemi, erkölcsi tisztaságot, amely végül is közmegbecsülést biztosít egy egész élet mun­kálkodásának? — így igaz. A mi korosz­tályunkat nem dédelgette a történelem. Jómagam az 1936-os tanítói kinevezésem után egy év múlva már ka­tona voltam. Két évig a hi­vatásos időt töltöttem, az­tán jött a háború. Túléltem a Don-kanyar borzalmait, igaz megsebesültem, és flekktífuszban megbeteged­ve jöttem haza. Két hóna­pig feküdtem kórházban, aztán ismét a katonaság. 1945-ben, a béke első nap­ján estem fogságba. Így mindent beleszámítva, tíz évig voltam katona. A há­borút követően meg sem melegedhettem édesanyám­nál — akkor még nem vol­tam házas —, letartóztattak, internálótáborba vittek. Egy évig tartottak ott, s a mos­!«íls üttü liltliil 11111111111 tani rendszerváltásnak kel­lett bekövetkeznie. hogy végleg rehabilitáljanak — ez tavaly történt meg, nyug­díjkiegészítést is kaptam az „elveszett” egy évért. lEgyéte ként Ózdra internáltak, a kohónál dolgoztunk. A meg­hurcoltatás és az igaztalan vádaskodások miatt ideg­összeroppanást kaptam. Kér­tem az ügyvédemet, érje el: kerüljön az ügyem a nép­bíróság elé. Felmentettek a vádak alól, így aztán haza­jöhettem, taníthattam. — Majd jött 1948, a párt­állam éve... — Én nem voltam tagja egyik pártnak sem. Végez­tem a pedagógusmiunkámai, és hozzáláttam az iskolái énekkar szervezéséhez. Meg­égte, mént nemsokára Szik­szón — akkor még Abaúj székhelye — első helyezést értünk él a megyei verse­nyen. Ezután — ez még 1948-ban volt — kineveztek ének-szakfelügyelőnek. J ár­iam a régi A'baújt, énekka­rokat, vezetőiknek pedig to­vábbképzést szerveztünk. Amikor aztán a három me­gye egyesült, Újra kinevez­tek most már a volt három megye szakfelügyelőjének. Ezt csináltam négy évig, majd visszakerültem a szán­tói iskolába, létrehoztuk a szántói vegyeskart, amit harminc éviig vezettem, és számos Sikert könyvelhet­tünk el mlagunknalk. Aztán 1957-től 'kineveztek az aba- új szántói járásba népműve­lőnek, ’62-től pedig, amikor Encs lett a járási székhely, oda hívtak, ott dolgoztam 1966-ig. Gulyás János bará­tommal' ketten jártuk a nagy járást, segítettük a közműivelődésii munkát, szer­veztük az aibaűji, her.nád- men't'i -napokat. A'Z akkori járási 'tanács elnöke, Si.ma- házi Sándor és helyettese, Sváb Antal személyében erős támogatókra találtunk, szív­ügyük volt a -művelődés. 1966-toan kerültem aztán vissza a szántói iskolába, itt addig tartották számomra a helyet. Ekkoráiban -gyűjtöttük a már említett népdalokat, és lettünk az ország első népdal gyűlj tő iskolája. — Kulturális, szellemi, közéleti tényező volt az abaúji tájon, de mint a ikó- rusmozgalom kiemelkedő személyisége, hatással volt az egész megyére. — Kétségtelen, Sátoralja­újhelyitől Özdig segítettem az akkor új Kodály-módszer bevezetéséit, Emlékezetes ma­rad számomra az is, hogy huszonkét évig vezethettem a szerencsi férfikart, és sok helyen sikeresen léptünk fel. Aztán jött a nyugdíjazá­som. Mindig az vélt a vá­gyam, hogy amit elgondol­tam a kulturális életről, a községemről, azt megírjam az Észak-Magyarországban. Ez a lap 1960-tól különösen a szívemhez nőtt, annyira, hogy a (mai napig alig van hét, amikor -ne küldenék egy-egy cilklket, vagy tudó­sítást, Ez többirányú: én szeretem a kills hazáimat, a kis pátriámat, és az itteni értetekről, a 'kiemelkedőbb múltbeli és mai esemény ék­ről szívesen tájékoztatom a megyei lap olvasótáborát. Kutatásaim során feldolgoz­tam a 200 évet megélt csiz­madiacég történetét. A könyvet „Az Abaújszántó i Csizmladia Ipartársulat 200 éves múltja”, az Országos Közművelődési Központ társ­kiadóként jegyezte, és a szántói származású szocioló­gus, Vitányi Iván lektorál­ta. Egy másik kezdeménye­zésem, hogy rendszereztem Ölvén év közoktatási és köz­művelődési emlékéit, ame­lyért jutalmat kaptam a pedagógus szakszervezet or­szágos .pályázatán. — Végigkísérte életét a közlésvágy zenében, közmű­velődésben, írásban, amely sohasem I volt önmutogatás, mindig hatni akart, állandó­an egy közösségépítö szán­dék vezette munkásságát. A sok elfoglaltság közepette még szölészkedésre, borász­kodásra is maradt ideje. — A szellemi munka, a zenetaní-tős — most is har­minc tanítványom van — melle|tt nekem felüdülést je­lent, ha kimegyek a szőlő­be, a szilvásba, vagy ákár a pincébe. Ez hozzátartozik az életemhez, már beépült az egyéniségembe. Egyéb­ként meggyőződésem: Hegy­alján nem léhét élni szőlő nélküli. — Ez is {hozzátartozik Ba­konyi Béla szántói karakte­réhez. merthogy megszállott abaú jszántói lokálpatrióta, és ez {megmutatkozik egész életvitelében. — Egy gondolat ehhez: aimliikor franciaországi fog- ságomíbain az éhségtől nem tudtam elaludni, úgy nyug­tattam magiamat, hogy visz- szagondóltam Szántóra, em­lékezetemben végigmentem a házsorokon, és sorra vet­tem, ki lakik ebben a ház­ban, és ki' »maibban? Én egész -lényemmel — a do­ni harcokban, a fogságban, mindén munkámban — kö­tődöm kis hazámhoz. Aba- Újszánf ólhoz és környékéhez. Az itteni életvitel tett olyan­ná', amilyenné lettem. Természetesen, e sokirá nyú, igényes munka feltété •lezi a nyugodt családi hát teret, amit félesége és ké lánya biztosít. És mint szólásmontíás tartja: ner esik messze az alma a fá j'ától, mindkét- lány, ponto salbban fiatalasszony, peda gógus, aiz idősebbik. Évik pedig a szakmai stafétát i átvette, énék és történeter szakos tanár, és az iskola énekkar vezetője. Bakony Bélának ez volt szíve-vá gya, és szántai szerint, há Istennők, teljesült. Nagy Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom