Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-23 / 96. szám
1992. április 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Bedobott törülközők Elmehet itt a téeszelnök is! Az ember törékeny Ki tudja honnan, de a mezőgazdasági üzemek egy részében csak kerítettek annyi pénzt, hogy legalább tavaszi vetőmagra, talajmunkára, üzemanyagra jusson. Vannak mindenféle hitelek, segítségek, de azok valahogy nehezen jutnak el a koldus szövetkezetekhez, a csődölő állami gazdaságokhoz. Mégis! Agóniájuk közben is - ezek csak vetnek, vetnek. Dolgoznak a gépek kora hajnaltól késő estig. Mert eddig ezt szokták meg a szövetkezet dolgozói, vezetői. Pedig nem biztos, hogy az arat, aki vet. Vonatkozik ez az egyszerű traktorosra éppúgy, mint a vezetőre. Ez utóbbiak közül főleg az elnökökre. Az ember alig győzi követni, melyik elnököt milyen okból, hol és mikor - egyszerűen csak felmentik, aztán le is út, fel is út. Most ez is divatba jött. Nemcsak a legrosszabb hírű üzemeknél, de a legjobban prosperálók- nál is. Nem kell őket - nem is igénylik - menteni, mentegetni. Egyszerűen csak tudomásul venni, hogy egyik helyen megunták a basáskodását, a másik helyen a jó szándékú, de új fordulatra kapcsolni nem akaró vagy nem tudó elnöktől válik meg tagsága. Sok exelnökkel beszéltem, közülük tipikusnak mondható a szendrői Gulyás György esete, aki pár évi küszködés után állt fel az elnöki székből. O nem látványos botrány, nem felsőszervi vizsgálat után vált meg állásától, csupán egy hétköznapi - de ma mindenképpen divatos - mozzanat, a privatizáció következtében került „lapátra”.- A rosszabb napokat megélt téeszelnökök közé tartozom, megjártam a járási hivatalt, Végardón öt, Borsodivánkán négy évet dolgoztam, Szendrő- ben tíz évet. Most negyvenhét éves vagyok, van egy lányom, egy fiam - mondja az exelnök, akit hat éve épülő (épülgető) házának portáján találtam.- Ez is épül már hat éve, de hogy mikor lesz kész, ki tudja. A szövetkezetben tavaly tízmilliós veszteség jött össze, akkor a vezetés lemondott, hogy az új kezdeményezéseknek, az új elkép- zeléseknekutat engedjen. Sajnos azonban - nem az új vezetésnek és nem a tagságnak a hibája, hogy az új tervekből szinte semmi nem valósulhatott meg. Magam is valami mást, valami átalakulást, valami más formát szerettem volna, de az a vád ért, hogy a szövetkezet vagyonát bizonytalan vállalkozásba akartam fektetni. Itt az emberek ragaszHarmincöt millió forint vagyonnal, harmincnyolc ipari vállalat alapította 1990 novemberében az „Ipar a környezetért” elnevezésű alapítványt. A szándék az volt, hogy hozzájáruljanak ily módon is az ipar környezetkárosító hatásának mérsékléséhez, az ipari szennyezés mértékének meghatározásához. Az alapítvány az elmúlt évben a közhasznú pályázatok egész rendszerét alakította ki. így például Alapítvány Díjban—egy 30 grammos színarany érme - részesítik a környezet oltalmáért kiemelkedő munkát végzett kollektívákat, személyeket; nívódíjkodnak a kevés, de biztonságos havi fizetéshez, mint a bérmunkások. Hiszen nem gyűlt itt ösz- sze olyan tőke sem a fejekben, sem a bukszákban, amit a magántulajdonra alapozott termelésbe be lehetne fektetni. Még mielőtt bárki is sajnálná az így vagy úgy leköszönő elnököket, ne feledje el, hogy közben a kiszolgáltatott tagságból több ezren kerülnek utcára (gyakran éppen elnöki rendeletre), csak az egyszerű parasztember munka- nélkülivé válása valahogy nincs úgy dobra verve, de ha az elnök távozik (küldik, lemond), annak a híre nagyobb. Ettől függetlenül ma már valóság az, hogy sokan közülük nem vállalják a további gyűrődést. Az előbb említett szendrői elnök esete tipikus lehet, amolyan elnöksors. Mára már minden valamirevaló elnöktől elvárnak legalább egy szívinfarktust, egy szakmai-politikai meghurcoltatást, igaz, egy-egy kimagasló hírű sikert is. Gulyás Györgynek - főként az előbbiekből - szépen kijutott. 1985-től kétszer is valami érgörcs bénította meg, nemrég leszázalékolták, mára pedig hivatalosan is munkanélküli. Az emberek azt mondanák: ez mind-mind benne van a pakliban. Ő most már másfelől közelíti meg a mezőgazdaságot.- Szendrő és környéke periférikus vidék, ide minden nagyon későn ér el. Nem érzik az emberek annak ízét, hogyha kockáztatnak, abból valami jó is lehet. Az itt lakók gyötrelme lett a mindennapi megélhetési gond. - Véli a szakember. O ennek ellenére nem adja fel.- Nagyapám Biidöskútpusz- tán negyvenkettőben 38 hold földet vett hitelre, s csak 1948- ban fizette ki. Két év múlva a földje 2/3-ától „elbúcsúzott”, mégis talpon maradt. Én is bérelek 15 hold szántót, próbálok termelni, hogy valami bevétel legyen a családnak. Szerelnék valami „pénzes növényt!” termelni - például olajtököt is. Abban azért bízom, hogy a mezőgazda- sági tárca látja a bajokat, így van valami remény, hogy e vidék is feltámad, csak adjanak nekünk lehetőséget. Mert az itt élőkben a szorgalom megvan. Ez bizony előny, de igen sok tényező szerencsés egybeesése kell hozzá - elnökökkel vagy nélkülük -, hogy a szorgalom eredményt produkáljon régi vagy új elnökökkel, régi vagy új parasztokkal, régi, vagy új szöjal jutalmazzák a környezetvédelemért eredményesen munkálkodó újságírókat. Meghirdették ugyanis a Piszkos Tizenkettő pályázatot is, amely Magyarország tizenkét legszennyezettebb városának önkormányzatát ösztönözheti a környezet védelmére. Az alapítvány szerény anyagi eszközeiből számos kezdeményezést is támogat. Hozzájárult például a környezetvédelem társadalmi ellenőrzését kibontakoztató alapítványhoz, a Vegyészeti Múzeum környezetvédelmi kabinetjének létesítéséhez, a Természetbúvár című lap megjelentetéséhez. (Folytatás az 1. oldalról) Reggel 8 órakor érkezünk az osztályra, az orvosok ilyenkor szokásos megbeszélése idején. A várakozás perceit arra használjuk fel, hogy egy kicsit körbenézzünk a 6. szinten. Mindenütt nagy tisztaság - és ami meglepő: nagy nyugalom. A betegek beszélgetnek a kórtermekben, vannak, akik már tréfálkoznak, „ebcsont beforr”, „úgy raktak össze, mint egy legót, de már minden a helyén van”. A nővérek a reggeli teendők közben az éjszakai szép álmokról faggatóz- nak, beszámolnak, hogy derűs, de hűvös az idő... Az orvosi megbeszélést követően dr. Rácz Sándor osztályvezető főorvos elmondja nekünk, hogy az elmúlt 24 óra bizony cseppet sem volt nyugodt, átlagos az osztályon. Tizenhét új beteget vettek fel, köztük egy súlyosan sérült hölgyet, aki busz alá esett, a jobb lába roncsoló- dott. Öt baleseti sebész négy órán keresztül plasztikázta. A körülményekhez képest jól van. — Főorvos úr, kérem, ismertesse meg olvasóinkkal az osztályt. — 1985 december elsejétől dolgozunk ennek az épületnek a nyolc szintjén. Egy emeleten önálló osztályként működik az általános sebészet, egy másik szinten pedig az intenzív osztály - ugyancsak önállóan. A kiszolgáló traktusokat közösen használjuk. Összesen 133 ágyunk van, ebből 88 a traumatológiáé. A mi ellátási területünk Miskolc, a bükki agglomeráció, valamint a déli agglomeráció Zsolcától Ernődig. A területünkön 330 ezer ember él. Évente 30 ezer beteget gyógyítunk: műtjük, vagy járóbetegként kezeljük. 1988-tól 1991-ig, tehát négy év alatt (erről van statisztikánk) 116 ezer 101 sérült került be hozzánk. Tizenhat orvosi státusunk van, ám jelenleg csak nyolcán dolgozunk, a többiek képezik magukat, tanulnak. Huszonhat ápolónő gondoskodik a betegekről.- Ekkora betegforgalomhoz képest túl kevésnek tűnik ez a létszám.- Sokat kell dolgoznunk, szinte itt élünk a kórházban, de megoldjuk. Öt, vagy inkább hat év kell ahhoz, hogy egy orvosból baleseti sebész legyen. Eveket kell eltöltenie az általános sebészeten. majd vizsgáznia, aztán éveket itt és vizsgáznia. A mi pályánk több szakmás. Nemrég megalakult a Kézsebészeti Társaság. amelynek elnökségi tagja vagyok, mert a kézsebészetet már nagyon régen művelem. Most azért harcolunk, hogy kézsebészetből is szakvizsgázhassanak a traun latológusok. Osztályunk egyébként már kézsebészeti decentrum és, hogy ez így van, ahhoz nagyon sokat kellett tanulnunk külföldön. Nagyon fontos terület, évente 600-650 kézműtétet végzünk.- Igaz, hogy készek a replan- tációra, hogy ujjakat tudnak visszavarmi?- Szellemileg már régen készen vagyunk, én már húsz éve végzek ilyen műtéteket. Dr. Bánás Géza kollégám is ezt a tudását fejlesztendő tanul jelenleg külföldön. Most műszerrel segítettek bennünket. Kaptunk egy értékes Opton-készüléket, amellyel lényegesen könnyebbé válik a mikrosebész munkája. És persze eredményesebbé.- Gondolni, hogy már ez is az a bizonyos mellékprofil, amely ennek az osztálynak a hírét kelti.- Igen, továbbá a térdízületi sérülések száloptikás diagnosztizálása és gyógyítása. Dr. Nagy Ferenc, dr. Erdélyi Zsolt főorvos és dr. Matolay György kollégám teamje végzi nagyon szépen. Nagy munkát jelent még az osztály orvosai számára a medenceegyesítő és a nyaki-gerinci műtétek sora, továbbá a szeptikus csontsebészet... Dr. Rácz Sándor osztályvezető főorvost az első műtétjéhez várják. A tervek szerint ma kettőt végez, de ezt sohasem lehet tudni. Fotóriporterünk engedélyt kap. hogy tetőtől talpig sterilen vele tartson. Megjegyzendő, hogy ez a feladat nem mindennapos egy fotós életében. Az újságíró dolga egyszerűbb. Dr. Szekeres József adjunktus úr vállalkozik rá, hogy végigkalauzoljon az osztályon. Megkérem, nézhessem meg azt az asszonykát, akinek a lábáért órákon át küzdöttek az orvosok. A beteg, láthatóan nyugodtan alszik, az adjunktus úr figyelmeztet, csak akkor nézzem meg a lábát, ha elég erős vagyok a látványhoz. Megköszönöm, inkább nem. Sehol egy jajszó. A betegek a reggeli utáni szendergésben, vagy csevegésben. Kísérőm láthatóan nagyon vidám természetű ember. Negyvenéves korától, hat éve dolgozik ezen az osztályon, két szakvizsgája van, ha kézsebészetből is lehet vizsgázni, három lesz. Ma ő ügyel a gondozásra, az ambulanciára, egyébként meg operál és operál.- Hogyan lehet ezt a megfeszített munkát kipihenni?- Többféleképpen. ÉJypéldául nagyon szeretek enni és aludni. Ha alhatok ügyeleti időben egy órát, ehetek valami finomat, teljesen felfrissülök. De a sikerél- mely is sokat segít. Egy éve műtöttem egy súlyosan sérült, mellesleg igen rokonszenves srácot. Attól féltem, soha nem tudja majd mozgatni a karját. De ő fegyelmezett volt, én sem dolgoztam rosszul, mert amikör egy hete bejött ide, a mindig zsúfolt ambulancián jókora „bányászjelvényeket” kezdett el nekem mutogatni. A betegek azt hitték, a fiatalember inzultál, de amikor látták, hogy a tornától engem szét vet az öröm, megnyugodtak. A srác keze jó lett! Nagy Margit, az ambulancia vezetője csinos, fiatal nő, már hét éve dolgozik itt.- Miért pont egy ilyen helyen, Margitka?- Mert ez egy változatos és szép munka. Ebbe nem fásul bele az ember.- Mikor jön a legtöbb mentőautó?- Időjárási front betörésekor, fagyos téli napokon, amikor a csapadék ráfagy az utakra, no és fizetésnapok környékén...- Adjunktus úr, valójában mikor, hogyan sérülnek leginkább az emberek?- Vezetnek a háztartási balesetek. Istenem, hogy a házban és a ház körül mennyien sérülnek meg! Ezt a közlekedési balesetek követik, majd az erőszakos, a kriminalisztikai esetek, végül az üzemi balesetek.- Mondja, kérem, sokan halnak itt meg?- Jaj, nem! Ez nem olyan hely! Mi meggyógyítjuk az embereket. A mortalitási arányunk 1-1,4 százalék. Nagyon idősek csípőtáji sérülései okoznak halált. A csontritkulás... Pontosabban a szövődmények.- Mennyi időt töltenek itt a sérültek?- Átlagosan nem egészen 8 napot, csak 7,8-et. Az országos átlag ennél magasabb. Gyorsan kell gyógyítanunk, mert kell a hely az új betegeknek, mindig kell, hogy megfelelő számú szabad ágy legyen. Jócskán összegyűltek már a gondozásra váró betegek, bár mentő ebben a néhány órában, amit itt töltöttünk, nem érkezett. Szekeres József adjunktus urat nem tarthatjuk fel tovább. A földszinten lévő fizioterápia vezető gyógytornásza, Lazur Gyu- láné az utógondozás örömeiről és kínjairól beszél: - Eredményes a munkánk, hiszen mindenkit egyénileg és hosszasan kezelünk. Azonban sokkal több embernek volna szüksége utókezelésre. Három gyógytornászunk van, és egy fizikoterápiás szakemberünk. Még az a jó, ha néha szakmai gyakorlatra jönnek az egészségügyi főiskolások. Jól tudjuk, nagyon költséges osztály a traumatológia, rengeteg a fogyóeszköz, de státus kellene még. Itt nagyon alacsony az orvosok és mindannyiunknak a bére, de aki megszállott, az itt van.- Mit tud, mennyi a bér?- Egy képzetlen kezdő 10 ezer forintot kap, de tudom, hogy a kezdő orvos bruttó bére is csak 14 ezer forint. Míg a földszinten beszélgetünk, odafönt már biztosan elkészültek pár műtéttel. Átkötöztek egy pár sebet, röntgeneztek, ösz- szevarrtak, gipszeltek, gipszet levettek, vigasztaltak betegeket és aggódó hozzátartozókat... Ez az élet a traumatológián. Hazafelé tartva mentőautó robog el mellettünk. Vijjog és villog. Újabb eset. Az ember törékeny. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József vetkezőkkel. (bekecsi) A Piszkos Tizenkettő Melyik város a legszennyezettebb?
