Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-21 / 94. szám

1992. április 21., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Indul a bankprivatizáció Budapest (JSB) — A gazdasági kabinet, majd a kormány jóváhagyásával megszület­tek a bankok privatizációjára vonatkozó stratégiai elképzelések — jelentette be Sza­bó Tamás, a privatizációért felelős tárca- nélküli miniszter. Meghatározták a folya­mat általános irányelveit, a kormányzati feladatokat. Ezek szerint májusban tájékoz­tatják az érintett bankvezéreket a privati­záció folyamatában érvényesíteni kívánt szempontokról. Várhatóan június elejére a bankok többsége kidolgozza a saját straté­giáját, és még ebben az évben egy-két in­tézmény esetében a konkrét folyamat is be­indulhat. Bangprivatizációs bizottságot állí­tottak fel az érintett tárcák közreműködé­sével, amely az állam, mint jelenlegi tulaj­donos érdekeit képviseli majd a privatizá­ció során. Szabó Tamás szerint a banktörvény elfo­gadása után jött el az ideje a többségi ál­lami tulajdonban levő magyar bankok és pénzintézetek privatizációjának. A minisz­ter jelentős döntésnek minősítette a folya­mat elindítását, amely — mint mondta — visszafordíthatatlan, és a magyar kormány elkötelezettségét mutatja a magántulajdon iránt. A hazai bankrendszer nem kerülhet kül­földi ellenőrzés alá — jelentette ki a mi­niszter. Az állam nagyrészvényes marad, ugyanakkor az évtized végére mindenütt 25 százalék alá csökkenti a közvetlen tulajdo­nosi részarányát. A Románia Liberában olvastuk: Romániának nem kell a piacgazdaság? (Erdélyi tudósítónktól) A z ellenzéknek is szimpatikus, új román miniszterelnökkel, Theodor Stolojannal készí­tett interjút a napokban a leg­nagyobb példányszámú ellenzéki román lap, a Románia Libera. A fiatal közgazdász, akit szak- riiai berkekben többnyire csak Teddynek neveznek — nem utolsósorban kiváló angol nyelv­tudásáért, illetve korábban ki­épített nyugati kapcsolataiért — nem törődik a kormányzó párt ama elvárásával, hogy a májusi parlamenti választások előtt il­lene jó, de legalábbis egy ki­csit kozmetikázott képet festeni az ország állapotáról, őszintén feltárja a gazdasági és a vele összefüggő társadalmi bajokat. Többek közt ilyeneket mond: „Legyen világos, az új földtör­vény politikai célt szolgált.” Ezzel arra utalt, illetve azt ma­gyarázta, miért a nagy össze­visszaság a mezőgazdaságban, miért a kevés vetés, az eszköz- telensóg, az elkeseredés, miért nem tud mit kezdeni a paraszt a visszakapott földdel. Nincs gép, nincs vetőmag, nincs pénz, nincs vállalkozói kedv. ,.A lej konvertibilitása elsősorban a külföldi segítségtől függ.” Ha nem jönnek a beígért pénzsegé­lyek, akkor lőttek a konvertibi­litásnak! A lap munkatársának, Dán Vardienak arra a kérdésé­re, hogy miért vágott bele Ro­mánia a lej szabad beváltható­ságába 300—400 millió dollárral, amikor Magyarország ennek a tízszeresével, 3 milliárd dollár tartalékkal se merte ezt meg­tenni, Stolojan úr egy bekövet­kezhető! nagyobb baj, sőt ka­tasztrófa kivédésének szüksé­gességét hozta fel. November­ben úgy álltak a dolgok Ro­mániában, hogy nem volt va­luta az elengedhetetlenül szük­séges téli energiahordozók kül­földi megvásárlására. Ha gyor­san nem döntenek, két-három hét alatt összeomlik az egész ipar, annyi tartalék nem volt. Egy bravúros húzással az állam rátette kezét a vállalatok, ke­reskedelmi társaságok bankban őrzött valutájára — vagyis ol­csón elvette tőlük! —, amiből mindjárt kőolajat, szenet, villa­mos-energiát vásárolt. Ezt a kényszert úgy próbálta felolda­ni, hogy meghirdette a részle­ges, tehát egyelőre belső kon­vertibilitást. Ami — tegyük hoz­zá — nem működik, hisz a bankoknak továbbra sincs ele­gendő valutájuk a feketepia­con pedig az ősziről kétszere­sére ugrott a dollár árfolyama, ami azt jelenti, hogy egy dol­lárért ma 360—400 lejt kell adni. A Gallup Intézet felmérése szerint Kelet-Európábán Romá­niában ellenzik legtöbben a pi­acgazdaságot. A miniszterelnök kétségbevonja minden válasz őszinteségét, de hozzáteszi: az nagy baj volna, ha csakugyan visszasírnák a tervgazdálkodást. Nehéz éveket jósol az ország­nak, ami szerinte nem feltétle­nül kell együttjárjon az élet- színvonal csökkenésével. Az or*- szág egyik reménységét a turiz­musban látja, de egyelőre hiá­ba a szép tengerpart, a gyö­nyörű hegyvidék, a szállodák jobbára üresek. Nemcsak a rossz utak, a hiányos és el­avult telefonhálózat, az infor­mációk nehézkes cseréje miatt, de akadály a társadalomban élő idegengyűlölet és gyanakvás is. Ezt jól látja, Stolojan úr! (sike) ád kapuiban Néz emberből" sikeres vállalkozó Folytatódik a gyógyító ásványok program A Miskolci Egyetem föld- fan i-tereptani tanszékének ajtaján névtábla: Dr. Má­tyás Ernő docens. Mádon 'hatalmas felirat és nyíl iga­zít útba bárkit, hol találja a Geoproduct Kft.-t. Amely­nek ügyvezető igazgatója ugyancsak dr. Mátyás Ernő. S ha mindehhez azt is hoz­zágondoljuk, hogy ugyanar­ról a kutatóról van szó, akit jó néhány évvel ezelőtt „nehéz ember” mivolta mi­att egyszerűen ki akartak rúgni az Országos Érc- és Ásványbányák mádi üzemé­ből (s ezt csak az utolsó pillanatban tudták megaka­dályozni az országos szak­szervezet egyik vezetőjének közbenjárására, hogy elke­rüljék a botrányt), akkor egy meggyötört, ideges tí­pusú, egzaltált embert kép­zelünk magunk élé. Ezzel 'Szemben dr. Mátyás Ernő derűs nyugalommal, kedé­lyes mosollyal fogadja kér­déseimet, megfontolt tárgyi­lagossággal, minden indulat nélkül válaszol még akkor is, amikor a hajdani meg­próbáltatásokat eleveníti fel. — Éppen most szerepel­tünk a rádió Napközben cí­mű műsorában harminchá­rom termékünk egyik új­donságával, a Neurosannal, amelyet az „élet porának” neveznek sokan. Most aztán egymás után kapjuk a tele­fonokat az ország legkülön­Az utolsó törvényesen kinevezett magyar királyi miniszterelnök Magyar- országon nem publikált, forrásértékű emlékiratá­ból, - mely az Európa Kiadó gondozásában je­lenik meg - részleteket közlünk 1944. őszének tragédiába torkolló ese­ményeiből. Lakatos Géza Ahogyan én láttam 10. A proklamáció Kiléptünk a kormányzó dolgozószobájából. Épp eb­ben a pillanatban hallhattuk a szárnysegédnél felállított rádiókészüléken az államfő proklamációját. Előhozattam az írott szöveget és megál­lapítottam, hogy a tegnapi tervezet változatlan maradt. Kivéve egy kitételt, éspedig!, hogy hadiállapotba kerültünk Németországgal. Döbbenetes megállapítások hangzottak el a jól ismert szövegben. Vala­mennyi találó igazságokat tartalmazott, mégsem állt arányban erőviszonyainkkal. Legelőször is arra gondol­tam, hogy ilyen hangot csak az erősebb használhat. A jó­formán változatlan szöveg közlése úgy történt, hogy Ambrózy hivatta Hlatky ál­lamtitkárt és utasította, hogy a proklamációt azonnal kö­zölje a rádió. Éles tekinteté­vel Hiliatky azonnal látta, hogy én a szöveget nem el­lenjegyeztem. Észrevételét nyomban közölte. Ambrózy azonban legfelsőbb utasítás­ra hivatkozott, mondván: Hlatky ezzel ne törődjék, és siessen. Az államtitkár ilyen értelemben járt el. Ma sem tudom, miiilyen ok­ból maradt el a miniszter­elnöki ellenjegyzés. Joggal gondolhattam, nogy a prok- lamációra egyáltalában nem került isor, hiszen erről 15- én nem volt már szó. Így nem jutott eszembe, hogy reklamáljam (pedig az lett volna ia helyes). Egyébként sem sikerült a kormányzó­hoz jutnom a koronatanács megkezdése előtt. Ambrózy viszont tisztában volt azzal, hogy erőviszonyainkat mér­legelve, én a szöveg hang­nemét túlzottnak tartom. Le­hetséges, hogy — talán kor­mányzói intézkedésre —, ezért akartak engem megke­rülni. Az elgondolás teljes­séggel helytelen volt; a dön­tő lépés következtében fel­merült felelősséget nekem kellett vállalnom. S ezt vál­laltam is. Hennyeynek azon­ban megjegyeztem, hogy ed­dig két olyan hiba történt, ami feltétlen a németek malmára hajtotta a vizet: ifj. Horthy Miklós kalandja és a proklamáció szövegezé­se. Nem tartom kizártnak, hogy e két incidens nélkül Horthy és kormánya egysze­rűbben bonyolíthatta volna le a fegyverszünetet, egyál­talában sok minden más­képp — szerencsésebben — alakulhatott volna. Másrészt i'glaz, hogy a nemzethez in­tézet felhívás erős hangja a külföld felé nem tévesztette el hatását. Igazság szerint ez volt a proklamáció elsőren­dű célkitűzése. így már most előrevetette árnyékát az, hogy komo­lyabb tényezők mellőzésével a kormányzó felelőtlen köz­vetlen környezete vette ke­zébe az irányítást és rendez­te a legsorsdöntőbb aktus le­bonyolítását. És ez a tény vezetett a végső katasztró­fához. Kisvártatva megérkezett Rahn nagykövet. A kor­mányzó egyedül fogadta. Mi­vel az eskütételre várakozó miniszterek még együtt vol­tak, a kormányzó röviden is­mertette a kihallgatás lefo­lyását, amely lényegében ab­ból állt, hogy a nagykövet megértést mutatott az or­szág nehéz helyzete iránt. Majd barátságos hangnem­ben igyekezett jövetelének eredeti célját kifejteni. A kormányzó sajnálkozását fe­jezte ki, mondván: elkésett. (Rahn akkor még nem is­merte a kormányzói prokla,- mációt, németre fordítása időbe telt.) Eskütétel után arra, kér­tem a kormány tagjait, hogy maradjanak hivatalukban, miiivei lehetséges, hogy bár­mely percben ismét össze kell ülnünk tanácskozásra. Megérkezett a három sem­leges követ; külügyminisz­terünk átnyújtotta nekik a fegyverszünetre vonatkozó kész jegyzéket. Ezután in­tézkedtem — a miniszterel­nökségi sajtófőnök útján — a jobboldali lapok beszünte­tésére és a liberális lapok életre keltésére. Vasárnap lévén, ez utóbbi nem volt égetően sürgős. A délelőtt folyamán történt, hogy hi­vattam harctéri működésem idejéből értékes és megbíz­ható munkatársamat, Szent- pály vezérkari alezredest. Vattay altábornagy főhadse­gédhez delegáltam mint ösz- szekötő közeget. Szentpály két megbízatást kapott Vat- taytól: 1. ellenőrizze az Ál­lami Nyomdában a prokla- mációk elrendelt kinyomtatá­sát. Ez akkor még minden további nélkül meg Ss tör­tént; 2. győződjék meg a ve­zérkar főnökségén, hogy az 1. és 2. hadseregparancsnok­nak szóló fedőnév alatt már előzőleg kibocsátott kor­mányzói intézkedést kiad­ták-e távirati úton. Ugyan­is nevezettek már előzőleg azt a szóbeli utasítást kap­ták, hogy amennyiben fegy­verszünet esetére rövid tá­viratot kapnának — „X-én kiadott parancsom végrehaj­tandó”, akkor ez a fegyver- szünet életbelépését, s an­nak összes következményéit jelenti. Szentpály ügyesen tájéko­zódott a hadműveleti osztá­lyon és megállapította, hogy az intézkedés nem ment él. Ezt a referens, Reisel ve­zérkari százados akasztotta meg (később autóbaleset ál­dozata lett), aztán valószínű­leg Nádas ezredes, a had­műveleti osztály vezetője (ki­ről később kiderült, hogy a szélsőjobboldali nácibarát irányzathoz tartozott). Ez utóbbival Szentpály nem tu­dott beszélni, épp előtte sur­rant be Vörös János szobá­jába. Szentpály visszavetett Vattayhoz. aki telefonon kér­te számon a vezérkar főnö­kétől a távirat visszatartá­sát. A beszélgetés eredmé­nyét már nem volt mód el­lenőrizni. Annyit mégis si­került megtudnunk, hogy a vezérkar főnökségén intézke­dés történt, hogy „a kor­mányzóságról jövő bármi­lyen parancsot nem szabad továbbítani”. Csak sajnálkoz­hatunk a fontos poszton lé­vő közegek, s vezetők men­talitásán. A kora délutáni órákban, a német diplomaták — á proklamáció német nyelvű szövegének kiértékelése után — már világosabban látták a helyzetet, bár nem tudták, milyen magatartást tanúsí­tanak a fronton küzdő ma­gyar csapatok. Ezért — miint Macartney angol történetíró professzor tanúsítja — Vee- senmayer személyesen sie­tett a vezérkar főnökségére. Berontott Vörös János szo­bájába, hogy a tovább har­colásra vonatkozó intézke­dést erőszakoljon ki tőle. Ez minden valószínűség szerint sikerült is neki. Erre tele­fonösszeköttetésünkből kö­vetkeztetek (4 és 5 óra közt lehetett), mivel arra a meg­jegyzésemre, hogy a front­helyzet magatartása még tisztázatlan, Veesenmayer magabiztosan ezzel vágett vissza: „Das ist schon längst erledigt”, vagyis: ez már rég el van intézve. Vörös János tehát német nyomásra egy úgynevezett hadparancsot adott (ki. Ez a tény már önmagában szöges ellentétben állt a fegyver- szünet céljával és széliemé­vel. Végeredményben csodál- haitó-e Vörös eljárása? — Veesenmayer emelte őt a ve­zérkarifőnöki posztra, egész múltja, poOlitilkai beállított­sága folytán a németek el­kötelezettje volt. A dolgok logikája szerint tehát termé­szetszerűen kellett összeüt­közésbe kerülnie a fegyver- szünet eszméjével. Következik: A fordulat bözőbb részéből. Lassan megismernek bennünket itt­hon is. Tokaj-Hegyalján so­kaik szerint még mindig csak szőlő terem, bort fej­tenek, holott Mád bejáratá­nál az önkormányzat által felállított láblákra — ame­lyeket a polgármester meg­bízásából mi szövegezőnk és készítünk — ez kerül fel: ,,'Köszöntjüík önt a szőlőso­rók, a híres borok, a dicső korok, az ásványporok to­ka j-^hegyaljai mezővárosá­ban, Mádon!” Fiammal együtt ötlöttüli ki, s szerin­tem kifejezi a lényeget, amit nekünk tudatosítanunk kell Mádról, Tokaj-(Hegy aljáról. — Tehát az ásvány po­rok ... Amelyekre ön és most már úgy tudom csa­ládja is, feltette az egész életét. Honnan hová jutott eddig dr. Mátyás Ernő? — Hogy az olvasók is megértsék, miről van szó, talán tehetek egy kis törté­nelmi kitérőt. Tokaj-Hegy- alja első „ásványikor szaka” Trianon után kezdődött, amikor a Kárpát-medence sajátos népvándorlása hoz­zánk is elhozott jó néhány felvidéki bányászt, geoló­gust, akik kutatni kezdték a Tokaji-hegységet. A talált bentomit valóságos _ lázi eredményezett. Az „ásvány- borszak” második fázisa már az ötvenes évek elejé­re esik, amikor Lief Aurél, a neves szakember ír arról, hogy „sehol annyi perlit, mint a Tokaji-hegységben”. Mádon a 'Barna testvérek kezdtek a bentonittal és kaolinnal foglalkozni, majd következtem én. Jött egy iparfejlesztési hullám, mert kiderült: Mád környéke rendkívül gazdag ásványi anyagokban. Amíg például máshol egy 70X35 kilo­méteres területre 2—3 ás- vánvi anyag jut, a Tokaji­hegységben ugyanerre a te­rületre 13 ásványi nyers­anyag, 26 változatban és 56 előfordulással. A kutatás 1958-tól a hetvenes évek vé­géig tartott. Az itt lelhető ásványok az ipartelepítés, az Országos Érc- és Ásvány­bányák működése révén igazi ásványok rangjára emelkedtek. Jómagam a ku­tatási időszak kezdetén. 1958-ban kerültem az egye­temről az OÉÁiB-hoz. De az iparfejlesztés megtorpant,^ a mádi ásványok iránt csök­kent az ipar érdeklődése, ezért a mezőgazdaság felé fordultunk. Előtérbe került az ásványi anyagok gyógy­hatásúnak, környezetvédel­mi hatásának kutatása. Kez­detét vette a gyógyító ásvá­nyok programja, amelynek kidolgozásába az 1984-ben megalakult Geoproduct Gmk is bekapcsolódott. — Ez nyilván szakítást jelentett az OÉÁB-kal? — Nos, igen. A „bányák” nem tudta befogadni a,.ne­héz embereket”. (Belőlük alakult ki a gmk vezeté­semmel, s mindjárt családi vállalkozásként. Feleségem vegyésztechnikus, egyik fi­am Pozsonyban lett geoké- mikus, a másik Miskolcon a bányamérnöki karon vég­zett. Jómagam geológus— földrajz szakon végeztem. Sőt most már a menyeim is szakembereik. Minden adott volt tehát egy vállalkozás megindításához, s mert a „hányáiknál” nem volt ránk szükség, a kényszer is rá­vitt bennünket, hogy lép­jünk. Egy sor külső „nehéz ember” csatlakozott hoz­zánk, akik messziről is meg­érezték, hogy együtt sokra vihetjük. A maguk szakte­rületén ők is megszállottak voltaik. Harsányi Géza főor­vos, Szabó Péter bőrgyógyász, mérnökök, kutatók, környe­zetvédők — legalább más­fél száz nevet tudnék sorol­ni. Nagyszerű érzés volt, amikor rájöttünk, hogy az ásványainkból készült seb­hintőporral gyógyítható a lábszárfekély, amikor bizo­nyítottuk, hogy ezek az ás­ványok a talaj és növény után az ember egészségének megvédésére, betegségeinek gyógyítására is alkalmasak. — Hol tart most a gyó­gyító ásványok program megvalósítása, hiszen emlí­tette, hogy harminchárom szerig jutottak ... — Igény van rá, hogy a gyógyító ásványokat újabb és újabb területeken használ­juk fel. Ez a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy a stáb­ból valaki segít ráérezni a tömegek gondjaira. Mondok egy 'példát: hazánkban nép­betegség a magas vérnyomás, amely a túlzottan sós étkezés­re (is) visszavezethető. Mi erre kikísérleteztük, s piac­ra dobtuk a nyomelemes kő­sót, amelynek kétharmada só, egybarmada ásványi ka­talizátor és nyomelem. Vagy: közismert, hogy mi­lyen gondokat okozott és okoz a szuperfoszfátos mű­trágyázás a talajban és az emberi szervezetben is. Mi a csontritkulás megelőzésé­re kalciuminjekció helyett ásványokkal visszük be a szervezetbe ezt az anyagot. Most gyümölcsözik az, hogy az évek során az állatállo­mány hazánkban rengeteg ásványi anyagot- kapott. Az eredményeket most már -adaptálhatjuk az emberre is. De ehhez kell egy szak­csoport, ismerni kell a min­denkori társadalmi problé­mákat, kell az alaptudás és így tovább. Rá kell érezni a kérdésekre, azokat logikai alapokon kell megoldani, a többi pedig .már a .kutatás dolga. Olykor egy-egy meg­oldás érdekében a szó leg­szorosabb értelmében együtt izzad az egész család. így jött létre 33-as kínálatunk, amelyik magába foglalja a házipatikáik, a háztartás, az állattartás, a konyhakertek, az élelmiszerkezelés és a környezetvédelem gyógyító ásványanyagait. Ezek a sze­rek már ismertek itthon- és külföldön, például a Bene­lux országokban-, Skandiná­viában és máshol. S még nincs vége, hiszen egyik fi­am éppen most fejezi be kísérleteit a mosószerek víz­keménységét beszabályozó víztisztító, vízlágyító ásvá­nyi szerrel, -a másik fiam egy másik szerrel. — Milyen nagy az önök vállalkozása? — Ez mindig relatív. Azt azonban nyugodtan elmond­hatom, hogy a Geoproduct Kft. a család .mellett mun­kát ad további harminc al­kalmazottnak is, köztük olyanoknak, akiket a „bá­nyák” bocsátott el. ökmind legális alkalmazottak. De nem élünk nagylábon, jó ha tudja, hogy 'Budapesten egy segédmunkás is megkeres annyit, mint én ügyvezető­ként ... Ám nagyon fontos­nak tartom, hogy a magunk útját járhatjuk, szabadon, függetlenül. Természetesen szeretnénk továbbfejlődni, ám ehhez pénz, vagyis tőke kellene. Úgy döntöttünk hogy külföldieket, külföldi tőkét nem vonunk be a vál­lalkozásba. 'Beadtunk pályá­zatokat, például az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottsághoz, sajnos ered­ménytelenül. Lehet, hogy túl messze vagyunk? ... Ezért saját erőnkre, saját, eszünk­re, saját pénzünkre vagyunk utalva. De 'azért nem ije­dünk meg, sőt vállaljuk a kihívásokat, Nyikes Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom