Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-18 / 93. szám
1992. április 18., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A példa legyen fiainké! Tinédzseren hősi halottként Békére vagyunk. Különösen így ünnepek idején erősödik bennünk az érzés: legyen béke már! Békét áhított az 1848Í49. évi dicsőséges szabadságharc, békét szeretett volna a szomszédokkal. A többit, tudjuk történészektől, könyvekből, emlékiratokból, krónikákból. . . És amit majd’ másfél évszázad után tudtunk i.tt meg Hegyalján — több mint kuriózum. Hogy élt itt Mádon egy család, amelynek fiacskája egyszercsak jelentkezett a szabadságharcba. A tizennégy éves Ko- roknay Dani, aki hírét vette, hogy a Felvidékről lefelé húzódó honvédsereg' segítséget, utánpótlást ikétr az itt élőktől. Miután apja .már meghalt, ez a romantikus lelkű gyerek Göncre menit, hogy beálljon a seregbe. Gondolom, megbocsátható egy kis kitérő, ha megoszthatom hajnali magányomat a Tisztelt Olvasóval. Mert azon1 gondolkodom e szép tavaszi madárhanígos hajnalon, hogy vajon hova engedném el mákszem- mi gyermekem — akár majdan .tizennégy éves korában .is — és a mai szülők mai ti- nédzsereiket hova engednék el, ha az egyszercsak arra adná a fejét, hogy márpedig elmegy! Aggódva várnánk az éjszakai órát, amikor hazajön végre ez a „gyerek”, aggódva lesnénk a hétvégén a telefont, postaládát, hogy mi az üzenet. Mit érezhetett e későbbi szabadságharcos gyerek, amikor hagyott csa.pot-papot, és beállt a seregbe? Mit érzett anyja, mikor megtudta (ha megtudta), mire készül ez a Dani gyerek? Hogy dacból, vagy a félelem miatt (hogy az osztrák nem kegyelmez), vagy túlfűtött hazaszerető szíve ilyen 'korán harcba vezényelte? Elképzelem, hogy szemébe lógó hajjal hogyan hunyorított, .hogyan* mosolygott az őt mustrálok előtt. Szőke, kék szemű, és ■pimaszul nevető legénykének hiszem, iiyen' lehetett Ű, a Dani, aki már örökre gyerekhős marad szívünkben, hisz’ 1849-ben Ácson belehaft sérüléseibe. Egyetlen az országban az az ácsi gyermeksír, amelyben csak egy gyermek, csak egyetlen kis hős .pihen, a szabadságharc gyermek-katonája. O is címet, rangot kapott, s a .tájékozatlan' azt hinné, halála utá.n lett „főágyús”. A történésztől pedig megtudom, bogy a tisztek hamar .rájöttek: a fiatalok messzebbre, és jobban látnak az idős tüzéreknél. Így lett ,ez a mi hegyaljai szülöttünk is fő ágyús. Megint visszakanyarodok a mába, e motorizált. gépesített, számítógépes korba. És igazat adok a történésznek. Hát nem jobban ismeri, nem fogékonyabb, biztosabb kezelője egy számítógépnek a tízéves gyerek, mint a .negyven-, ötvenéves felnőtt,?... Hogy mégis meg kellett halnia, szinte természetes. Hisz’ végigharcolta az őszt, a telet, a tavaszt. Ácson a halálos sebet kapott fiút elszállá'solóihoz vitték, tovább nem bírta fájdalmait. A szállásadók kérték a. tiszteket, hogy ők temethessék el a szeretetreméltó gyerekhőst. Így lett egyedül egyetlen sír lakója. Így maradt fenn neve is, meg az is, hogy Mádon született. Itt tudhattuk meg: a református templomban keresztelték meg. Innen indult, hogy visszataláljon másfél évszázad után a szülőföld gyermekeihez. Így lettünk lélekben gazdagabbak egy piciny emlékkel, ami teljesebbé teszi a dicsőséges szabadságharcot és a szívünket. (bekecsi) Mezőgazdasági kistermelés 1 Országos mezőgazdasági kistermelői kiállítást és vásárt rendeznek augusztus 27-c és 30-a között Mezőtúron — tájékoztatta az MTI-t a Kertbarátok és Kistermelők Országos Szövetsége. Az árubemutatót három egymástól jól elhatárolható téma Gyors, határozott mozdulatokkal körbeássa azt a három-négy éve telepített, már szépre erősödött szőlőt — rossz helyen van, arrább kellene elültetni — lenn, a tövénél két kézzel belekapaszkodik, próbálgatja, jön-e már, vagy még inkább ásóz- za, majd kiszedi, viszi az új helyre, hol már korábban kiásta a gödröt. Mielőtt behelyezné, nézegeti, valami halvány mosolyféle is megjelenik az arcán, elismerésféle, mely a szőlőnek szól. A megerősödött, szép szőlőnek. Közben a zsebébe nyúl, metszőollót vesz elő, a gyökereket visszavágja, a tövet beülteti az új gödörbe. Letérdel, belemarkol a földbe, tenyerében szétmorzsolja apróra a rögöket, ilyképpen szórja a gyökérhez. Majd egy fával lapogatja, tömöríti. Mondja, föltétlenül szükséges, hogy a gyökér környéke telítődjék földdel. Ezért kell a vizecske is. Jut belőle a gödörbe, „iszapol”, majd az egészet betakarja. Van esélyünk ró — mondja, — hogy megered itt is. Bár már ilyenkor nem szereti, ha kivesszük a helyéröl. Ahol már meggyökeresedett. . . Felnőtt egy kicsit. Megerősödött. Már termést is hozott. Már itt érzi magát itthon. Az új helyén meg ... ki tudja! Az előbbi mosoly, miközben ezeket mormolja, eltűnik az arcáról. Pillanatig mintha nem is itt lenne. Fiatal ember, mondjuk úgy inkább, hogy középkorú férfi, vékonydongájú, szívós, inas, könnyedén hajlik. Mindig pontosan oda, ahová éppen kell. Most egy tőkét nyeseget, kézzel kaparja ki tövéről a földet, mutatja, hogy íme, ezeket a fent levő gyökereket hogyan és miért is kell elmetszeni. Nem kellenek ezek ide — gyors csattogta- tása az ollónak — ugye mennyivel szebb máris a töke, már tulajdonképpen; majdnem igazi szőlőtőke! Pár hónap múltán erősebb lesz. És föntre nyomja majd hőre csoportosították. A kiállítás alkalmat ad a hobbikertészeknek és kistermelőknek arra, hogy bemutathassák az érdeklődőknek piaci értékesítésre szánt termékeiket. Emellett a mezőgazdasági kisgépek, műtrágyák, illetve növényvédő szerek vására a vegyieszküzok EBB az energiát. A gyümölcsbe, ahová kell. Mert ez a dolga. Csattog a metszőolló, rövidülnek a hosszúra nyúlt szőlőhajtások, a dróthoz simulnak. A fiatalember .nem sietve dolgozik. Rossz valahogy ide ez a kifejezés, hogy: dolgozik. Inkább valami olyasmi illene ide, hogy művei. Műveli, gondozza, ápolja a rábízott lényeket. Most éppen a szőlőt. Szinte élvezi. Tudja pontosan, hogy mit, miért csinál. Nem, nem siet, de tempósan, egyetlen fölösleges mozdulat nélkül tesz mindent. Az ásó, az olló és bárminő szerszám, ahogy mondani szokás: rááll a kezére. Mutatja: a tőkék közé elültette már a 'sárgarépát, a petrezselymet is. Mondja: tavaly ezekért nem kellett a piacra mennie. De nem kellett krumpliért sem. Elültet vagy kétszáz fészket, ebből kitart a termés a télen. A szőlőt úgyis meg kell rendszeresen kapálni, egyben megkapálja a krumplit is. Elférnek egymás mellett, hiszen a szőlő mélyebbről táplálkozik. Persze, kap azért innen, felülről is egyet, s mást. Mészport, mert az igen nagy hasznára van, de kap minden tőke egy-egy marék, megfelelő arányban kevert műtrágyát is. Az igazi trágyát már tavaly megkapta. A gyors, egészen enyhe kapálást, szinte csak a korai gyomok gyökerének kiirtására már most megkapta. A tavaszi gyomok rendkívül vízigényesek. Elszívnak minden cseppet a szőlőtől, pedig annak nagyon is kell. Elát ne szívják el. Ez a gyors kapálás rendkívül sokat jelent! Többet, mint gondolná az ember. . . Különben is nagyon kell figyelni a szőlőre. Neki tényleg nem mondg.vártóinak és forgalmazóinak biztosit alkalmat arra, hogy kapcsolatot teremtsenek a felhasználókkal és azok különféle szervezeteivel. Az információs bemutatón a mezőgazdasági kistermeléshez kapcsolódó marketing szervezetek, pénz- és biztosítóintézetek, valamint a szaktanácsadással foglalkozó cégek ismertethetik meg tevékenységüket a felhasználókkal. (MTI) hatom, hogy komám várj, most nem érek rá, majd egy hét múlva jövök. Nem lehet. Akkor kell, amikor tényleg kell. Ez ilyen . . . Ez meg itt, a szőlőtőkék között egy tőke helyén barackfa. Van még három. Alacsony növésűek, jól termők. Majd ha megnőnek, szépen is mutatnak és főként teremnek. Amaz ott? Ja! Az meg rózsa. Ezt hagyom, nőjön, ahogyan kedve tartja. E!a kijövök ide, a meló után hazaviszek egy csokorral. Amikor viszek. Ezért sem megyek majd a piacra. Ez a szürkés tailajrész itt? Az erdőből hordtam. Sok mindenhez jó. Zöldségnek, meg éppen a rózsának is. Itt van minden köröttünk, csak hasznosítanunk kell. Meg kell látnunk . . . Közben egy országról kérdez. Milyen az. Nem tudom. Sosem jártam ott, a tenge- len túl van. Az biztos, hogy nagy, erős ország. Sok magyar él ott . .. De miért kérdi? Csak nem . . . Most egyébként hol dolgozik? A szőlőn kívül — mármint a fiatalembernek - hol a munkahelye? Sehol. Éppen munkanélküli . .. Itt nem. fér be munkahelyre . . . Ideig csend van. Csak a metszőolló csattogása hallik. Nem messze fölberreg egy rotációs kapa, amit egy fácánkakas méltatlankodó kiabálása harsog túl. Nevetünk. Hogy megijedt a kakas! Szóval ... mi van azzal a távoli országgal? Az van, hogy egy ismerőse már dolgozott ott egy farmon. Meló az van bőven. Reggeltől estig. De meg is fizetik. Ö bírná. Szeretné ő azt az embert látni, aki jobban bírná, mint ő! Mezőgazdasági végzettsége is van. Még egyszer megnézzük a szőlőt, mit az imént ültetett át. Ki kellett ásni ugye a földből, hol már megfogant, termett és átültetni. Hát . . . majd meglátjuk . . . Priska Tibor Hangulatos zempléni város. A Tisza- parti sétány, présházak és a szőlők, na és a hangulatos főutca, ahol néha- néha még feltűnik egy-egy lófogatos szekér, ez mind-mind sétára invitál. Fojtán László (elvételei A rendőrségről, a rendőrségi törvényről Beszélgetés Kőszegh Ferenccel, a nemzetbiztonsági bizottság tagjával Polgárbarát rendőrség címmel lakossági fórumot szervezett a napokban a Szabad Demokraták Szövetsége Hollóházán, amelyre meghívták a hegyközi falvak polgármestereit, a gyárak. üzemek, téeszek vezetőit, s magától értetődően a megyei, valamint a területileg illetékes sátoraljaújhelyi rendőrkapitányt. A meghívottak többsége megjelent a fórumon, de a rendőrséget nem képviselte senki. Kár. Egyrészt azért, mert az ország más vidékeihez hason- ’ loan a hegyközi falvak többségéből is kivonult a rendőrség, s átadta a terepet a bűnözőknek. Megszenvedi mindezt a hegyközi polgár, s mindeme szenvedésekről, idegességről, a pattanásig feszült Jégkörről hiteles képet vázoltak fel a polgármesterek, s persze szóltak arról is, mit várnának el a rendőrségtől. Egyszóval, a szó legszorosabb értelmében véve a közérdeket szolgáló lakossági fórumon a rendőrségről, a köz- biztonság helyzetéről volt szó, a rendőrség részvétele nélkül. Sajnos. Másrészt azért is kár. hogy a rendőrség képviselőinek fenntartott hely üresen maradt a fórumon, mert igen ■ figyelemre méltó szakértői véleményt hallottunk például az új rendőrségi törvényről, Kőszegh Ferenciül, a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága, valamint az SZDSZ Országos Tanácsa tagjától, akivel a fórumot követően beszélgettünk, s megkérdeztük : — Milyen rendőrségei látna szívesen az SZDSZ? — Olyan rendőrséget, amely úgy tudja fenntartani a közbiztonságot, hogy szigorúan ügyel a jogbiztonságra is. Mert az állampolgár jog- biztonságát fenyegetik mindazok, akik bűncselekményeket követnek el, de fenyegetheti a hatalom, a hatalommal való visszaélés is. Olyan rendőrséget szeretnénk. amely határozottan lép tel a bűncselekménvek elkövetőivel szemben, ugyanakkor szigorúan ügyel a jogra, mindenféle állam- polgári jog betartására, s amely képes arra, hogv bizalmi Viszonyt tartson fenn az állampolgárokkal. — Előadásában említette, bogy a rendőrségi törvény úgynevezett kétharmados törvény. A tervezel ugyan elkészült, ám mind a mai napig nem kerüli a parlament elé. Miért? — Nem tudok erre a kérdésre válaszolni. Az elkészült törvénytervezetet jómagam megismerhettem, s információim szerint a kormány jóváhagyásán is keresztülment. Nem tudom, mi történhetett a szöveggel, az elmúlt egy hónapban, változott-e, vagy sem. — Bizonyára van valami oka a halogatásnak. Pedig mind a rendőrség, mind az állampolgár számára fontos ez a törvény, hiszen hallhattuk, itt a fórumon is, hogy a bűnözök szinte átvették a hatalmat a falvak- ban. a rendőrség pedig olyan, amilyen. — Igen. De nem szabad ettől a törvénytől csodát várni. Azt hiszem, hogy a törvénnyel, illetve az előkészítéssel kapcsolatban elhangzó kijelentéseknek bizonyos propagandisztikus jellegük is van. Különböző rendőri és kormányzati tisztségviselők nyilatkozatai alapján olyan benyomás alakult ki. mintha a közbiztonság alakulása jelentős mértékben, illetve csakis ezen a törvényen múlna, illetve a törvény parlamenti elfogadásán. Természetesen ez egy fontos törvény, de nem igaz, hogy a rendőrség nem rendelkezik megfelelő jogosítványokkal, s hogy a közbiztonsággal azért vannak problémák, mert ez a törvény még nem él. Következésképpen nem is lehet arra számítani, hogy a köz- biztonság majd egyik napról a másikra megjavul, ha a törvényt elfogadja a parlament. Azt nem tudom, miért a halogatás, de az biztos, hogy nem került sor igazából hatpárti egyeztetésre, annak ellenére, hogy kétharmados törvényről van szó. Csupán kötetlen beszélgetés volt a törvényről, a pártok és a kormány képviselői között, s az ellenzéki kritikát csak igen kis mértékben használták fel. Ezért aztán a parlamentben komoly vitára lehet számítani, s az elfogadás azon is múlik, hajlandó-e a kormány kompromisszumokra. — Milyen kompromisszumokra gondol? — Amelyek azzal kapcsolatosak. hogy kapnak-e az önkormányzatok bizonyos jogost Iván y okait a rendőrség ■helyi eliTenörzéísére. E nélkül ugyanis az önkormányzatok nem tudják végrehajtani az önkor many zati törvénynek azt az előírását, rreiszertiot: az önkormány,zaitoik felelősek a közbiztonságért. Jómagam. mint ellenzéki képviselő. nem tudom elfogadni. hogy olyan rendőrségi ■törvény szülessen, amely az önk ormány zat oknak semmiféle jogosítványt nem ad, s kizárjti, hogy ténylegesen gyakorolhassák., jogaikat, törvényben előirt kötelességeiket. — Változott-e a rendőrség szervezeti felépítése, irányítása. struktúrája a rendszer- váltás óta? — Nagyon keveset. És ez a törvénytervezet a rendőrség szigorúan centrális, hierarchikus és katonai jellegű felépítését akarja erősíteni, illetve ehhez adna a parlament jóváhagyást, felhatalmazást. — Ha jól értem Önt, akkor ebben a törvénytervezetben fellelhető a hatalom centralizálására való törekvés. — Igen. Pedig ha polgár- baiat rendőrségről beszélünk, annak része az is, hogy nem indokolt a rendőrség teljes egészének katonai formációban való tartása. Van ahol indokolt a katonai hierarchia, például a rendőri ezrednél, de a bűnüldözésben, a nyomozásban a vizsgálatban nem indokolt’ nem is helyes, mert a nyomozó elsősorban szakember, nem pedig alárendelt kell hogy legyen. — A rendőrség a minden- kori. licitálom egyik szerve- zete, azt felügyeli, irányítja. Létezik-e egyáltalán pártsemleges rendőrség? — „ Természetes, hogy a rendőrséget a kormány felügyeli, irányítja. Ez azonban nem indokolja, nem foglalja magába azt, hogy olyan világnézetet, filozófiát kell vallania, amilyet a kormány . Lojálisnak kell lennie a kormányhoz, de mindenekelőtt a törvényekhez. Nem kell valamilyen speciális politikai nézetrendszert vallania, viszont véleményem szerint az egyes rendőrnek rendelkeznie kell azzal az emberi szabadsággal, hogy legyenek politikai nézetei: ezeket azonban a munkájában nem érvényesítheti. A rendőrség itehát pártalapon nem lehet elfogult semmilyen politikai. vagy társadalmi csoporttal szemben, ugyanakkor az egyes rendőrnek joga, hogy politikai nézeteit azzal is kifejezhesse, hogy valamilyen párthoz tartozik. Szarvas Dezső
