Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-13 / 88. szám

1992. április 13., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Kiknek nagy üzlet a diófa?

A pusztítást a perkupái lé esz kezdte el, még tavaly ősszel. Sikítottak a fűrészek, dőlteik a bő termést adó, gyönyörű diófák a szögligeti, számi, szinpetri, s bódva- szilasi határban, mindenütt, ahová a téesz keze elért. És zavartalanul folyt és tart ma is a pusztítás, mert úgy tűnik, nincs emberfia, nincs hivatal, mely megálljt parancsolna a fűrészes embereknek. Végigtaroltá'k az egész Cserehátot. Hatalmas, speciális járművek hordták a rönköket egész télen a két miskolci kft. rögtönzött fatelepére. Onnét pedig tovább a Dunántúlra, Dombóvár és Sopron környékére a nagy fiatelepekre, aholis aztán válogathat a nyugati vevő. Mert a diófarönkök a Cserehátról, a Bódva völgyéből és az ország más tájairól a nyugati feldolgozó- gyárakba kerülnek, akárcsak hajdanában a gyarmatokról a nélkülözhetetlen nyersanyag, amiért aztán a bennszülöttek jó esetben tükröt, üveggyöngyöt kapták.

Tessenek csak elindulni mondjuk Szikszóról, a Cserehát kapujából az északi végek felé. s széjjeltekinteni a határban. Majd tetszenek tapasztalni, hogy már csak elvétve akad diófa a homrogdi, monaji, selyebi, abaújszolnoki, gagyapáti, ahaújilaki, gagybátori, krasz- nokvajdai, rakacai szőlőkben. Ügyszintén láthatjuk a pusztítást, ha balra tartunk az északi határ mentén, az aggteleki karsztok irányába, a Cserehát peremén, csaknem valamennyi település gyümölcsösében. Majd a Bódva völgyének északi falvaiban, Színben, Szinpetriben, Bódvaszilason... és még folytathatnánk a sort. A lű- részes emberek mindenütt elvégezték a piszkos munkát. Mert nem tiszta, nem becsületes munka ez. inkább mondhatnánk rablásnak, fosztogatásnak. S hogy mindez nem túlzás, az bizonyára kiderül az alábbiakból.

Sehogyan sem tudja kibogozni a nagyszemű láncot összefogó drótot. Az eső szakad, csípős szél csapja az ember arcába a szúrós cseppeket. A cudar időtől és persze attól, hogy a lánccal sehogyan sem boldogul Jobbágy Jánosné Rózsi néni, mind idegesebb lesz, mígnem csendesen sírva is fakad.

— Már ne tessék haragudni, de hát kell ez a lánc, mert nyolcvansat esztendeje, hogy Homrogdon élek, még nem volt ilyen gazember, zsivány világ, mint mostan. Megmérgezték ezt a szegény párát is, mert haragosan ugatta az éjszakai tolvajt. De megmaradt, pedig már habosat hányt, jár- tányi ereje sem volt. A tej hozta rendbe, azzal itattam, napokig. Most már, Istennek hála, megint mellettem van. Q egyedül. Meg az unokám, de hát ő messze él innen, és csak ritkán jön.

Ketten csak boldogulunk a lánccal, s bent, a szép, gondosan rendben tartott udvaron gyanakodva körbe- szj matol a fehér kiskutya, s mintha csak értené Rózsi néni szavait, a szolgálat, a kötelesség kedvéért vakkant néhányat, aztán barátságos farkcsóválással a tornác alá bandukol az eső elől.

;— Járnak a tolvajok, mintha csak övék lenne a ház, meg az udvar, hogy csalt retteg éjszaka az ember. Oltalmat meg csak ez a szakadozott imádságoskönyv ad, amit ilyenkor a kezembe szorítok, de hát imát, azt nem mondok csalit gondolatban, mert tán’ meghallja az, aki az udvaron jár. A kutyáért is imádkozom, nehogy agyonüsse a tolvaj, meg azért is, hogy tartson a zár, toeg iaz a dorong, amivel belülről megtámasztom az

v - . jjj

„Csak retteg éjszaka az ember"

ajtót. És csak hallom, hogy viszik, amit tudnak. Mostanra már csak öt tyúkom maradt. A rendőrséget tetszik mondani? Hát, bizony, azok még itt, Homrogdon tolvajt nem fogtak le. Én legalábbis nem tudok róla. így élek. Affélém az éjszakákat. Csak az Isten, az tán tudja, mennyire fél a magamfajta öregasszony. És reményem, bizodalmám is csak benne van, emberekben, abban nem. Azt is tudja tán a Teremtő, hová jut majd ez a világ, ahol meglopják, becsapjak, semmibe veszik az öregasszonyt.

Rózsi néniből ömlik a panasz, ánad a reménytelenség. A tyúklopásokat, a ki- sebb-nagyobb lolvajlásokat még csak-csak megbocsátaná, hiszen, mint mondja: „Nekem mán csak ilyen a természetem." De a diófái elorzásán sehogyan sem tudja túltenni magát.

— Két ember zörgetett a kapun. Egy falubeli, meg egy idegen. A diófák végett jöttek kora reggel. Kérték, hogy adjam el a fát. Mondtam, hogy nem, mert kell az unokámnak. Jöjjenek, amikor ő itt lesz. A két ember meg csak mondta, hogy nem jöhetnek, mert aki nem homrogdi, igen messze lakik. Most kell a fa! Mondták, legalább az a kettő, ami a szőlő elejében van. Ebből, hogy a falubeli ezt mondta, én már gyanítottam, hogy bejárták a szőlőt, különben honnót is tudnák, hol, mennyi fa van benne. Erősködtek, hogy sok pénzt adnák érte. Egy fáért négyezer forintot. Én mondtam nekik, nem kell a pénzük, majd az unokámmal egyezkedjenek. De hát, hallottam, hogy a falu határában zsiványok elvágják a diófákat, ezért megfontoltam miagamban, az öt fából eladok kettőt, .ha már any- nyiira erősködnek. Akkor tán békén hagyják a többit. Kis idő múlva a falubeli ember hozta a pénzt. Ledobta és gyorsan elment, hogy szólni sem tudtam vele. Megszámoltam, hát csak hatezer forinifc volt, nem annyi, ameny- nyit ígértek a két fáért. Mire kimentem ,a házból, hát a két embernek hűlt helye volt.

Rózsi néni jó ideig búslakodott a két fa miatt, hogy egyáltalán eladta, hiszen együtt öregedett a fákkal. Mint mondta: „Ösmertem minden gallyát, lombját, hisz’ még lánykoromban ültette édesapám." Bántotta persze az is, hogy becsapták a pénzzel, de azon hamar túltette magát Fái szomorú sorsa, „halála" viszont sehogyan sem hagyta nyugodni. Vétkesnek érezte magát. „Minek is adtam el őket, hisz’ megérhették volna. míg én elmegyek." _ mondogatta.

— Akkor meg már azt sem tudtam, mitévő legyek, amikor jött .a szomszéd és megkérdezte, hogy eladtam-e a fákat. Mondtam, hogy kettőt igen, de meg is vert az Isten nagyon, mert nem tudom magamnak megbocsátani. Na hát, akkor csak búslakodjon a többiért is, mondta a szomszéd, mert hogy mind az ötöt kivágták, a törzseket elvitték, a koronáik meg ott vannak a szőlőben szerteszét. De nemcsak az enyémet* vágták, lopták, hanem a szomszédét is, meg a harmadik szomszédét is. Tetszik látni? Ilyen ez a világ.

Ilyen. És nemcsak Hom- rogdon. És a fűrészes tolvajokat eddig csak egyetlen faluban fogták meg. Abaúj- szolnokon. Ott is csak véletlenül. és nem is a rendőrök, hanem a selyebi polgármester és két falubeli ember. Egyikük kér, hogy ne írjam ki a nevét az újságba, mert fél, hogy a tolvajok majd bosszút állnak.

— Egy itteni ember szervezte meg a vágást a felvásárlónak, aki Debrecenből jött. Egy másik falubeli meg beárulta a mezőőrnek a vágás idejét. Úgyhogy már várhattuk a tolvajokat. Egy kicsit megkéstünk ugyan, s néhány fát már kivágtak. Másnap reggel megjelent egy teherautó, meg egy sárga Zsiguli a fáért. Megvártuk, amíg a rönköket felrakják. A teherautó sehogyan sem tudott kivergődni a sárból, ezért, egy traktort hoztak Selyebről. Amikor megrakodva kijöttek a szőlőből, a selyebi polgármester, aki nagyon karakán ember, a rakományt a polgár- mesteri hivatal elé irányította. Aztán megjöttek a rendőrök is, úgyhogy ezek a tolvajok rajtavesztek. De nemcsak a diófákért paprikás a hangulat a faluban, hanem a másféle tolvaj lások miatt is. A falu fél. Különösen félnek az öregek, főként pedig azok, akik egyedül élnek, ha egyáltalán életndk lehet mondani az állandó félelmet, a nyugtalanságot, a rettegést. Valamit tenni kéne. De mit?

A szikszói rendőrőrsön nem szívesen beszélnek a

diófalopásról. Illetve nem is a szívességgel, a jószándékkal van baj, hanem azzal, hogy korán jöttem, a nyilatkozathoz pedig a felettes engedélye kell, aki viszont az encsi kapitányságon található. Aztán csak szólnak, de név nélkül. Elmondják, hogy az egész Cserehát retteg a diófatolvajoktól és öle, mármint a rendőrség majdhogynem tehetetlen. Hogy miért? Azért, mert egy háromszáz forintos okmánybélyeg ellenében a polgármesteri hivatalokban bárki engedélyt kaphat fakereskedésre. S kérdezem én magától — mondja lemondóan, szomorúan az egyik rendőr- ha az úton leállítok egy diófarönkökkel megrakott teherautót, ugyan melyik pilóta vagy kereskedő nem tud felmutatni adásvételi szerződést? Elhiheti, hogy mindegyiknél van ilyen papír. Persze, tudom én ho«v a rakomány nagy része el- orzott holmi, de hogyan bizonyosam? Honnan tudjam hol vágták ki ezt, vagy’ amazt a rönköt? Az abaúj- szolnok, lopást is csak úgy tudtuk bizonyítani, hogv szinte tetten értük a tolvaés aki^eRV°Itak 3 rönkök. es akadt egy stílfűrész is,

amivel azon melegében kimentünk a szőlőbe, levágtuk a csonkok tetejét és darabonként hozzáillesztettük

má -°P°eÍ , 1'0nkökhöz. Aztán ™ csak a jegyzőkönyvet kellett felvenni. Én mondom 10gy a felvásárló miskolci kaeftek telephelyeire szállított diófarönkök- nek csak mintegy tíz szá- a S'/30 ki legálisan, a tulajdonos hozzájárulásá™ ; -,,A ™tobbit IoPták, raboltak Megfenyegettek tisztességben megöregedett em- beieket, akik persze nem ™®r!lek szólni, jelenteni, mert felnek. Sajnos, de ez van...

Igen, ez van. És még valami a diófák dolgában Amikor ez az esztelen, gátlástalan pusztítás tavaly ősz- szel megkezdődött, a Csere- hah Szövetség illetékes helyeken tiltakozott, s kérte

hogy állítsák le a diófámra-’ kok exportját. így talán megszunne ,a pusztítás. Hát Az illetékes helyekről semmifele válasz nem érkezett A pusztítás viszont tart ma napsag is. S mer dióTák mar nincsenek, a va^f_ resznyen a sor, aztán mafd a többi nemesfa ígér j,j üí letet azoknak, akik ezt az egeszet kiszimatolták agyaitok, elintézték, jóváhagytak, idehaza valamelvik hivatalban. Mert igaz Sí hogy a nyugati vevők ^- mSTS ««Pán csakde ”«Wk «SVelemÄS az üveggyöngyöket a gyarmatokon azért mindig is »agy becsben tartották a bennszülöttek.

Szarvas Dezső

Segítség

az ózdi szegényeknek

„Ha ai Isten Íródeák volna,

S éjjel nappal mozogna a tolla,

Úgy se győzné, 6 se, följegyezni, Mennyit kell a szegénynek szenvedni.”

Nemcsak a költészet szombaton ünnepelt napja idézteti fel velem József Attila sorait. A szép versben megfogalmazott nagy gondok Ózdon és térségében _ sajnos — már ismét megjelentek. Az egyre növekvő munkanélküliség, az 1991- ben tetemesen megemelke- dett energia- és közüzemi díjak kifizetésére Ozdon családok százai képtelenek, ugyanakkor lehetetlen hely: zetbe kerülitek a szolgáltató vállalatok is.

*

A városi önkormányzat kép viselő-testületé a közel- múltban tartott ülést. Arról is határoztak, hogy a Népjóléti Minisztérium, a közüzemi vállalatok és az ön- kormányzat Közüzemi Alapot létesítenek azoknak a családoknak a megsegítésére, amelyek önhibájukon kívül képtelenek teljes egészében kifizetni lakbérüket, víz- és csatornadíjukat, valamint a távhőszolgáltatás költségeit.

A gondokról, a segítés módjáról, lehetőségeiről beszélgettünk a polgármesteri hivatal két dolgozójával, dr. Pallagi Istvánná osztályve- zetö-helvettessel és Lóránt- né Orosz Edit csoportvezetővel.

_ Mennyi munkanélkülit

t

artanak nyilván a városban?

Lórántné: — A varosban és térségében 7800 főt. Körülbelül kétharmaduk Ozdon él. Azaz, a városban minden ötödik aktív koi- osztályba tartozó munkanélküli. A kohászat leépítésének folytatásaként — a városban és térségében — a közeljövőben további 2700 főt küldenek el. Egy részüket a Foglalkoztatási Társaság majd .alkalmazza.

Egyrészt tehát nő a munkanélküliek száma, másrészt február végén 2400 olyan személyt -regisztráltak — a városban és térségeben —, akik már semmilyen jogcímen nem részesülnek semmiféle foglalkoztatáspolitikai

támogatásban. Egy részük azért, mert lejárt a segélyük, mások azért, mert korábban sem volt munkaviszonyuk. Közhasznú munka végzésében viszont részt vehetnék. ...

_ Ebben a kegyetlenül szorult helyzetben mennyivel és hány család tartozik a közüzemi vállalatoknak?

Dr. Pallaginé: — A megyei távhőszo'lgáltató vállalat ózdi üzemegységének — a fűtésért, a melegvízért — 1300 család tartozik, összesen 13,5 millió forinttal. Lakbérrel csaknem 800 bérlő adós. Hátralékuk 9,2 millió forint. A víz- és csatorna.- díjakban több mint 15 millió a kintlévőség a februári adatok szerint.

— A testületi előterjesztésben leírtak szerint „a program célja, hogy a fogyasztót és a szolgáltatót is érdekeltté tegye a tartozások csökkentésében". Miként viszonyultak az érintett vállalatok az akcióhoz?

Dr. Pallaginé: — A megyei távhöszolgáltató vállalat elengedi a 13,5 millió forintos tartozás 25 százalékát. Megteszi ezt abban az esetben, ha az érintett lakók kifizetik a díjhátralékuk 30 százalékát. A lakbértartozások rendezéséhez a Városgazdálkodási Vállalat a költségek 20 százalékos csökkentésével járul hozzá. Ennek fejében elvárja, hogy a lakók tartozásuk 20 százalékát befizessék. A központi támogatás mértéke a lak- bértartozások összegének 60 százaléka.

összességében a Népjóléti Minisztérium 5 millió forinttal járul hozzá az ózdi Közüzemi Alaphoz ebben az évben. Az önkormányzat az éves rendkívüli segélykeret összegéből 1,3 millióval tud segíteni a díjhátralékok rendezésében.

Elzárkózott a Közüzemi Alaphoz való csatlakozástól a megyei vízművek. A vállalat, kintlévőségei behajtása érdekében végrehajtási eljárást kezdeményez a tartozókkal szemben. Ugyancsak nem társult a programhoz a Tigáz sem.

A képviselő-testület szigorú, de szükséges rendszabályokat is beiktatott a programba. Nem kaphat például támogatást az, aki az összes .tartozásának legalább 30 százalékát nem fizeti rendszeresen, s az sem, aki évek óta notórius „nem- fizető".

*

A Közüzemi Alap egy kis segítség az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek számára. Egy szalma- szál a kilátástalanságban azoknak, akiknek hiányzik a kohó melletti verejték sós íze, azoknak, akik odahaza 80 százalékos bérért idegesen várják, mikor hívják újra munkára őket. Azoknak, akik munkát akarnak, dolgozni akarnak, mert nem kegyelemkenyérre teremtődtek.

Faragó Lajos Fotó: Lacző József

Rózsi néni portóján talán csők a galambok élnek békességben