Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-09 / 58. szám

1992. március 9. hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 A gyermekszépségverseny díjai VII. Újabb értékes és érdekes díjat vehettünk át a gyermekszépség- verseny győzteseinek, helyezettje­inek díjazására. A miskolci Bigat- ton Kit. 1000-1000 forint értékű utalványokat ajánlott fel Miskol­con lévő három üzletében történő levásárlásra. A három darab utal­Rióban rendezik meg idén nyá­ron az ENSZ „Környezet és fejlő­dés” Világkonferenciát. A tanács­kozáson a nemzetközi szerveze­tek, a nemzeti kormányzatok képviselői értékelni fogják a kör­nyezel és fejlődés kapcsolatát, va­lamint megpróbálják felvázolni a jövő környezetvédelmi stratégiá­ját. A Világkonferencia magyaror­szági felkészülését koordináló Nemzeti Bizottság javaslatára a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium megrendezi a III. Or­szágos Környezettudományi Diák- konferenciát. A konferenciára a környezettudományok (a termé­szet-, a társadalom-, az agrár-, Várhatóan gyorsabb lesz az információ-áramlás hazánkban az építési vállalkozók és a meg­rendelők között -jelentették be a csütörtöki sajtótájékoztatón, a Bau-Data Project Információs és Konzulting Iroda kiadványának segítségével. A vállalkozás havonta kiadja azoknak a magyar, illetve külföl­ványért bármi vásárolható, ami a Bigatton üzletben kapható. Ráadá­sul egészen szeptember végéig!... Képünkön: lapunk munkatársa a Széchenyi utcai Capri cukrászdá­ban Balázsné Göncz Máriától, a Bigatton Kft. ügyvezető igazgató­jától vette át az utalványdíjakat. a műszaki-, az orvos és egyéb tu­dományok) területén a 90/91, 91/92. tanévben készült írásos pá­lyaművekkel (TDK-dolgozat, év­folyamdolgozat, szakdolgozat) le­het jelentkezni. Feltétel, hogy a pá­lyamű a szerző kutatómunkájának eredményeit tükrözze, témája kap­csolódjon időszerű környezet- és természetvédelmi problémák, lei- adatok megoldásához. A pályázatot két példányban kell beküldeni, a képviselt oktatási intéz­mény ajánlásával, segy rövid tartal­mi összefoglalóval a következő cím­re: Juhász Gyula Tanárképző Főis­kola (OTDK Pályázat) 6725 Szeged, Boldogasszony sgl. 6. Be­küldési határidő: április 15. di építési projekteknek a jegyzé­két, amelyeket magyar vállalko­zók megpályázhatnak itthon, il­letve külföldön. Így a munkál kereső cégek közvetlenül hozzá­juthatnak azokhoz az informáci­ókhoz, melyekhez eddig nem, vagy csak igen körülményes mó­don férhettek hozzá. (MTI) Diósgyőr történelmi vá­rosmagjának első rendezé­si terve 1968-ban készült el. Utána egy újabb variáció követ­te 1987-ben. míg megszületett a jelenlegi elképzelés. Hogy mindez hány százezer, vagy millió forint­ba került? Ki tudja? Mert nehogy azt higgye valaki, hogy ezek a tervrajzok ingyen készültek! Eközben az eltelt évek alatt a Bla- ha Lujza utca házai igen megfo­gyatkoztak. s a jelenlegi tervet megelőzve idő előtt eltűntek a le­pusztult. lepusztított házak. Hogy ez mennyire volt indokolt szaná­lás, utólag nehéz megítélni. De egy ház sorsa már a tervrajz láttán is igen aggasztani kezdett. A Blaha Lujza utca egyetlen emeletes lakó­épülete halálra ítélve, a diósgyő­ri városvédők beleegyezésével? Mint diósgyőri lakos, leírtam a vé­leményemet, érveimet a Blaha L. u. 24. sz. alatti régi takarékpénztár, vagy „bankpalota” épületének megmentése érdekében, bízva ab­ban - naiv gondolat -, hogy észre­vételem meghallgatásra talál a döntéshozó illetékeseknél. Két ol­dalon keresztül próbáltam érvek­kel alátámasztva meggyőzni a szi­gorú szakembereket, hogy ez az épület méltó a túlélésre, meg lehet és meg kell menteni. Igaz, a jelen­legi állapotában nehéz elképzelni, hogy valaha dísze volt a Blaha Lujza utcának, de én még gyer­mekkoromból emlékszem a jobb napokat megért épületre. Mi lesz Diósgyőr főutcájával? Pusztulása nem fáj az elöljáróság­nak? Hát igen, Diósgyőrnek nincs önálló önkormányzata - és ez meg is látszik! Ezt az egyetlen emeletes házat miért nem menti meg az, aki­nek beleszólása van ebbe? Kinek, vagy kiknek a szava dönt? Vagy egyhangúlag legyint az egész tes­tület? Hogy az építészek, szakér­tők nem találják alkalmasnak a re­konstrukcióra? Ilyen kifogást nem fogadok el. és még rajtam kívül jó- néhányan - akik szívükön viselik Diósgyőr sorsát. Ugyanis jelen voltam a Diósgyőri Városvédők 1992. február 18-i összejövetelén, ahol a régi takarékpénztárépületé­nek védelmében elhangzott hozzá­szólások is azt igazolják, hogy megmenthető lenne, de a városvé­dő vezetőinek hallgatása, ill. véde­kezése -miszerint: vannak maga­sabb érdekek és felsőbb hatalmak, ami ellen tehetetlenek (még min­dig itt tartunk?) - azt igazolják, hogy ez a demokratikus eszközö­ket felhasználó városrendezési ak­Pályázattal Rióba Információk vállalkozóknak Kollégámmal nézegetjük a bolt háztartási, elektronikus cikkeit. Mennyibe kerül egy porszívó, meg ez, meg az. És milyen gyártmányú, vajh’ mi­lyen teljesítményű, meddig tart ki. Nem akarunk ugyan éppen most vásárolni, dehát előbb-utóbb igen, hiszen ez is kopott, az is, meg amaz is. Kellő hüledezés után elhagy­juk a boltot, nekilódulunk az utcának, ahol is utolér ben­nünket és megszólít egy jóki­állású fiatalember.- Uraim! Láttam, miket akarnak vásárolni. Ajánlok egy címet. (Mondja.) Menje­nek el oda, nézzenek körül abban a kis boltban és ta­pasztalják, hogy ezer forin­tokkal olcsóbban vásárolhat­nak meg mindent! Viszlát! Némi császkálás, ide-oda csalingázás után eszünkbe jut a cím. Az ajánlat. Hát menjünk, nézzünk be. Ez semmibe sem kerül. Valóban kicsi a bolt, elég­gé nehéz megtalálni hátul az udvarban, de tényleg ott la­pul. És valóban van benne ez is, az is, amaz is. Főként pedig a jó kiállású fiatalember. Tanmesék Az van benne, aki az imént az utcán ajánlotta saját üzle­tét.- No, csakhogy ideértek! Nézzenek körül! Hasonlítsák össze az árakat! - mondja. Elismerően bólintunk. Min­denekelőtt a fiatalember talp­raesettségére. Ügyesen ho­zott be bennünket a boltjába. Valószínű, hogy előbb-utóbb vevőkieszünk. Más. A Búza téri piac. Fel­tűnik egy aprócska bolt rek­lámja, mely egyebek mellett italokat is kínál.- De még milyen jókat! Csak menjenek be, kóstolják meg! - Biztat egy jovális úri­ember, elhaladtában, ki akar- va-akaratlan is tanúja töpren­gésünknek, reklámolvasa­tunknak. Zöldségek, almák, miegymások vásárlása a fel­adat, de döntünk: visszatér­tünkben benézünk. Benézünk. Ki fogad benn, ki köszön? Az iménti jovális úriember, ki ajánlotta volt ­ugyancsak saját boltocská­ját. Ő áll a pult mögött és kí­nálja a spéci keverékét. (Jó.) Másutt is nyílnak, nyiladoz­nak a sznekbárnak, ki tudja mifenének nevezett aprócs­ka valamik. Próbáljuk ki hát az egyiket, sok sikert is kí­vánva a vállalkozáshoz. Fröccsöt kérünk. Már csak azért is, mert az a mindenfelé elterjedt édeskés borszerű valami található itt is, amit... no, hagyjuk a minősítést. Szóval kisfröccs.- Sajnos, szóda nincs.- Otthonról behozott szi­fon?- Az sincs.- A közvetlen szomszéd­ból áthozott traubiszóda, vagy Borsodi víz?- Nincs.- No, nem baj. Holnap is­mét jövünk. Jöttünk.- Sajnos, szóda nincs.- Otthonról hozott... stb., stb. Az új egység mellett azóta úgy megyünk el, mintha ott sem lenne. Hát... (priska) Szólástér A nagy átverés Egy évvel ezelőtt még így nézett ki a szóban forgó épület ció nem más, mint a diósgyőri pol­gárok legarcátlanabb átverése. Ugyanis a Diósgyőri Városvédők vezetőinek agilitását ismerve ne­héz elképzelni, hogy nem tudták volna kiharcolni - a képviselőkkel összefogva - az épület megmenté­sét. Magyarázkodni lehet, de meggyőzni nem! Hogy a helyreál­lítás költségeire nem is gondolok? Dehogynem! A fölöslegesen elké­szített tervrajzok tervezői dija - ha rendelkezésemre állna, önerőből is lök tevékenységével kapcsolat­ban. Ha a képviselők mindent megtettek az épületért, akkor hogy fordulhatott elő. hogy 1992. II. 29- én, szombaton délelőtt elkezdték a ház bontását? A legszomorúbb az egészben az, hogy felkérik a lakosságot a vé­lemény-kinyilvánításra, aztán a papírra vetett véleményeket a sze­métbe dobják/?) És miután a vá­rosvédők összejövetelén Garadnai Ferencné ny. tanítónő aláírásgyűj­tést javasol az épület megmentése érdekében, az illetékes felsőbb ha­talom gyorsan elrendeli a ház le­bontását, hogy mire az aláírások összegyűlnek, az épületnek hűlt helye legyen!(?) Ezek után jogosan tesszük fel a kérdést: a demokrácia így műkö­dik? Akkor mi újat hozott a rend­szerváltás? Minden úgy működik, mint a letűnt tanácsrendszer ide­jén. Akkor sem kérdezték meg a lakosság véleményét, csak döntöt­tek és végrehajtottak. Most meg­kérdeznek. mégis a többségi véle­ménnyel ellentétben döntenek, hoznak hatósági határozatokat! Akkor hol a különbség? Ez. azt jelenti, hogy ha megvá­lasztunk egy képviselőt, utána bár­mit tehet, tehetetlenek vagyunk vele szemben?! Az újabb választá­sokig akár a várost is eladhatja a fejünk felől? Mennyivel egyszerűbb és egy demokratikus rendszerhez mél­tóbb megoldás lenne (lett volna), ha a történelmi Diósgyőr városké­pét megőrzendő cél érdekében megóvnák a pusztulástól a Blaha Lujza utca házait. De ezek után megérhetjük még azt is, hogy egy­szeresük arra ébredünk, bontják a Diósgyőri várat a Blaha Lujza utca és a környék összes műemléképü­letével együtt-mert nem illik bele az éppen aktuális hatalmi rendszer által megálmodott városképbe. Tóth Mária vállalnám a helyreállítást - bőven elég lett volna. A helyreállításból a MIK is kivehette volna a részét, hi­szen a ház pusztulásában övé a fő­szerep! De úgy látszik, a rombolás jobban illik a profiljához, mert a bontást ötödik sebességre kapcsol­va, bámulatra méltó gyorsasággal valósította meg. Vajon kinek és mire kell épp a Blaha L. u. 24. szánt alatti terület, vagy a bontott téglára fáj a foga valakinek? Hová fog kerülni a cso­dálatos, művészi kovácsoltvas korlát, talán a szemétdombra? Egy lépést sem tett a ház meg­mentése érdekében senki, aki lép­hetett volna! Mert valami oknál fogva az önkormányzati képvise­lők nem tartották fontosnak e há­zat. Legalábbis a végeredmény ezt bizonyítja! Pedig a városvédők összejövetelén dicsérő szavak hangzottak el a diósgyőri képvise­Hiába írta valaki a ház falára a legnagyobb kormányzó párt nevét, már semmi sem menti meg a lebontástól. Felvételünk az elmúlt héten készült. Fotó: Fojtán László BUMERÁNG Az agrárpolitika csődje és a költségvetés- „Csak úgy elgondolkodom” - lehetne azt a címet is adni annak az elmélkedésnek, mely Nagy- Husszein Tibortól, az Agrárszö­vetség főtitkárától származik. Ő azonban inkább a fenti címet adta gondolatainak. De nézzük is, mire gondolt a szakember:- Az elmúlt évtizedben a mező- gazdaság fokozatosan növekvő mértékben eltartója volt az állami költségvetésnek: évről évre többet fizetett be. mint amekkora támo­gatást kapott. A befizetési többlet „rekordja” elérte a 20 milliárd fo­rintot. Ez a folyamat 1992-ben megtö­rik. Az 1991. évet a mezőgazdasá­gi szövetkezetek kétharmada vesz­teséggel zárta. A veszteségek ösz- szege megközelíti, vagy eléri a 20 milliárd forintot, ezzel szemben az egyharmadrész eredménye nem éri el az 5 milliárd forintot. Az egyenleg tehát mintegy 15 milli­árd forint veszteség. Ez a helyzet katasztrófával ér fel. Az okok. és a mezőgazdaság kilátásainak elemzése helyett vizs­gáljuk meg, milyen hatást gyako­rol ez a helyzet az állami költség­vetésre. A költségvetés készítésének időszakában már világos volt. hogy az ágazat veszteséggel zárja az évet. Ennek ellenére a költség- vetés 1992-ben az 1991. évi ered­mény után befizetendő nyereség­adóból és az 1992. évi társasági adóelőlegből jelentős bevételekkel számolt. A szövetkezeti zárszámadások ezzel szentben mutatják, hogy a mezőgazdaság 1992-ben nem adó­fizető lesz, hanem adóvissza­igénylő. Az adózás rendszeréből követ­kezik, hogy a nagyüzemek csak­nem teljes köre most visszaigé­nyelheti a tavaly befizetett adóelő­leget. A mintegy 800 veszteséges szövetkezet esetében ez egészen biztosan így van, de a nyereséggel zárók többsége esetében is ezzel lehet számolni, hiszen a nyereség gyakorlatilag minden üzem eseté­ben messze elmarad az egy évvel korábbitól. Összességében tehát az 1991. évi nyereségadó címen a költség- vetés nem jut bevételhez, ellenke­zőleg. március hónapban fizetni fog. Van azonban a most érvényes adórendszernek egy új eleme is, ami szintén nagy összegű kifize­tést jelent a költségvetésnek. A veszteséges üzemeknek lehetősé­gük van arra, hogy a veszteséget öt évre előre, vagy két évre hátra el­határolhatják. Mivel 1992-ben a szövetkezeti szektor teljes átalaku­lás előtt áll, nyilvánvaló, hogy mindazok, akik az előző két évet eredménnyel zárták, a visszame­nőleges elhatárolást választják. Ez azt jelenti, hogy a veszteséges üze­ntek most visszaigénylik az előző két évben befizetett nyereségadót, ami szintén nagyösszegű kifize­tést jelent a költségvetésnek. Mindezek mellett 1992-ben a most veszteséges üzemek nem fi­zetnek adóelőleget, és a most ered­ménnyel zárók is csak kis összegű adóelőleget fizetnek. Ez a költség- vetés bevételeinek elmaradását je­lenti. Az a rendkívüli helyzet áll tehát elő, hogy 1992-ben a költségvetés a mezőgazdasági szövetkezetektől csak az átalakulás megadóztatásá­val és a földadóval jut adóbevétel­hez, ez a bevétel azonban jórészt csak 1993-ban fog befolyni. Ha egyáltalán befolyik, hiszen a dol­gok jelenlegi állásából arra lehet reálisan következtetni, hogy a me­zőgazdaság az 1992. évet is vesz­teséggel zárja. Csak reméljük, hogy az élet rá­cáfol e dodonai jóslatra. Különben ki vállalkozna itt szántásra, vetésre e bizonytalan helyzetben? (bekccsi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom