Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-09 / 58. szám

1992. március 9., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

A kampány már elkezdődött!

A szakszervezetek közötti választás egyenlő a stílusok közötti választással

Letudható-e az adó.,,

...közműfejlesztési

hozzájárulásból?

Budapest (ISB) — A szak- szervezeti vagyon zárolásáról, ideiglenes kezeléséről szóló tavalyi huszonnyolcas törvény értelmében a szak- szervezetek közötti választást, külön törvényben szabályozott módon, legkésőbb ez év .iúlius 17-ig kell megtartani, A törvényalkotói szándék szerint az így kialakuló erőviszonyok alapján azután ténylegesen is fel lehet és fel kell osztani a SZOT idején, állami források igénybevételével is felhalmozott szakszervezeti vagyont. Ugyancsak ez a törvény írta elő a szakszervezetek, értelemszerűen elsősorban a Nagy Sándor vezette Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) számára, hogy tegyenek vagyonnyilatkozatot. Ezt az MSZOSZ-t alkotó szakszervezetek többsége mind a mai napig nem hajtotta végre.

Nemrégiben asztalhoz ültek a kormány és a szak- szervezetek képviselői, hogv a szakszervezetek közötti választásról szóló törvény előkészítéséről tárgyaljanak. Felvetődött, hogy a választásokat mégis őszre kellene halasztani, s elhangzottak olyan javaslatok is, hogy több lépcsőben és szinten kérdezzék meg a munkavállalók véleményét. Volt látványos kivonulás a tárgyalásokról. nyilatkozatháború, és újból felfakadtak azok a sebek, amiket a vagyonelszámolás körüli vitában ad- tak-kaptak az érdekeltek.

A kampány tehát máris elkezdődött. A ,.harcállások'’ világosak: a Független Szak- szervezetek Demokratikus Ligája akciószövetséget kötött a Munkástanácsok Országos Szövetségével (MOSZ), s nemrégiben tanúi lehettünk az MSZOSZ és a Szocialista Párt egymásratalá- lásnnak is. Ez utóbbi fényes bizonyíték a Liga és a MOSZ szemében a pártállami múlt továbbélésének az MSZOSZ vezetésén belül, míg Nagy Sándoréit a MOSZ-t egyszerűen az MDF fiókszervezetének tartják.

A MOSZ és a Liga vezetői kétfajta érdekérvényesítési módszer párharcát látják a színfalak mögött. „Az MSZOSZ egymilliós tagságai nem kezeljük ellenséges táborként, hiszen az érdekeink alapvetően megegyeznek. A lényeges különbség abban van, hogy az apparátusok milyen módon igyekeznek érvényesíteni ezeket az érdekeket” — mondja Palkovics Imre, a MOSZ elnöke, országgyűlési képviselő. Öry Csaba, a Liga ügyvezető alelnöke a két érdek- védelmi tömörülés szövetségét így indokolja: „Természetes szövetségesei vagyunk egymásnak. Az MSZOSZ bürokratikus típusú szak- szervezeti tömörülés, olyan, ahol a tagság elsősorban a tagdíj megfizetésével támogatja a szakszervezetet, és az érdekérvényesítés a bürokráciák harcában nyilvánul meg. Ezzel szemben a Liga és a munkástanácsok a munkahelyeken aktívak. Ott akarják megváltoztatni a körülményeket, ahol éppen dolgoznak, és a munkáltató is kézzelfogható közelségben van."

A Liga eredetileg egyetlen szimpátiszavazással megoldhatónak látta a szakszervezetek közötti választást, azonban, amint Öry Csaba mondja. „számos olyan szempont merült, fel, amely szerint aggályos egyetlen procedúrával eldönteni egymástól nagyon távol álló és eltérő kérdéseket."

így három típusú választást javasolnak: a társadalombiztosítási önkormányzatok delegáltjainak a megválasztását. egy szakszervezetek közötti szimpátiasza- vazást, illetve az üzemi tanácsi választásokat. Az első kettőben szakszervezeti konföderációk, az utóbbiban személyek méretnének meg, s a végeredmény összesítéséből kerekedne ki azután a teljes kép.

Az MSZOSZ ezzel szemben elégségesnek tartja az üzemi választásokat a döntésre. „Jó lenne, ha nem húzódna szét nagyon időben a választás” — indokolja ezt az álláspontot Vágó János, a Kereskedelmi Szak- szervezetek Szövetségének

főtitkára. Nem elég bizakodó azonban a jövőt illetően: „Az Országgyűlés végül valószínűleg kikényszeríti, amit a Liga akar, bár ez csak pénz és rengeteg energia el pocsékolása” — mondja. A huszonnyolcas törvény be nem tartását „polgári engedetlenségi mozgalomnak” hívja, bár arra nem tud választ adni, hány „polgár” is áll mögötte: „Az alapszervezetek többsége döntött így, de volt olyan tagszervezet is, amelyik benyújtotta a vagyonnyilatkozatát.”

Palkovics Imrének a „polgári engedetlenségi mozgalomról” alkotott véleménye nem túl hízelgő az MSZOSZ- re nézve: „A törvények értelmében minden szervezet csak úgy működhet, ha nem okoz kárt másoknak. Az MSZOSZ ennek a kívánalomnak nem felel meg, tehát az ügyészség kezdeményezéséi-e a bíróság akár fel is függesztheti a működését, végső esetben feloszlathatja a szervezetet.”

Ügy tűnik — talán éppen az igazságszolgáltatás gépezetének beindulása miatt —, az MSZOSZ és szövetségesei tisztában vannak a kockázat nagyságával, mert két héttel ezelőtt újabb állás- foglalásra kérték a tagszervezeteket. „Március végéig kell választ adniuk arra a kérdésre, hogy továbbra is ellenálljunk-e a Parlament beavatkozási szándékának, vállalva annak minden kockázatát, vagy változtassunk az álláspontunkon” — mondja Vágó János.

Itt tart tehát a hivatalosan még el sem kezdődött, de a színfalak mögött már régen folyó kampány. Április elejéig kell megegyezniük a szakszervezeteknek és a kormánynak a választások módszertanáról — ha ez nem sikerül, akkor egyedül a parlamenti politikusok kezébe kerül a döntés joga. S ez a most még meglehetősen merev álláspontokkal harcba szálló szakszervezeti tömörülések közül valószínűleg egyiknek sem lenne ínyére.

Sinka Zoltán

Minél jobban -közeleg az adóbevallás hivatalos határideje, annál többen kérdeznek rá fontos részletekre: hogyan, miként kell eljárniuk, hogy eleget is tegyenek kötelezettségeiknek, illetve a szabályokat, -se sértsék meg. K. Józsefné miskolci olvasónk a következőket írja: „A Mályi önkormányzat 1992-re 250 Ft/m- idegenforgalmi adót vetett ki a tóparti víkendház-tulajdono- sokra. (A faluban semmit.) Ugyanez a Zsóriban 40. Nyék- ládházán nyolcvan forint. A korábbi években a tóparti lakosok hozzájárulásával közműfejlesztés történt Mályi- ban, elkészüli a szennyvíz- hálózat, amire 22 éven át évi 2500 forintot kell fizetnünk. Ügy tudom, hogy a

tópartiak a közműfejlesztésként befizetett .összeget az önkormányzat által kivetett idegenforgalmi adóból évente levonhatják, sőt, ha nemcsak 2500 forintot, hanem ezt meghaladó összeget fizetünk be, akkor azt teljes egészében elszámolják, betudják az adóba. így a csatornaépítési hozzájárulás adósságösszege is előbb lejár. Ha így van, alkkor az önkormányzat ezeket az összegeket jóváírja akkor is, ha ebből egyetlen fillér adót sem nyer. Mivel ez kedvezőbb az állampolgároknak és ez a tónál négyszáz embert érint, kérem válaszoljanak.” Megkerestük az APEH illetékesét. aki értetlenül állt a kérdés előtt, mondván, ez nem tartozik a-z adóhivatal

illetékességi körébe, ha az olvasót a helyi adóik és a helyi kommunális hozzájárulások elszámolása érdekli, az illetékes önkormányzathoz forduljon.

Ezt tettük. Mályiban a helyi önkormányzat adóügyi előadója Barsi Lászlóné elmondta, hogy a közműfejlesztési hozzájárulás címén befizetett összegeket teljes mértékben beszámítják az éves adóba. Sőt! Ha például valakinek háromezer forint az éves adója az alapterület nagysága miatt, viszont a közműfejlesztési éves befizetése csupán 2500 forint lenne, a befizetett háromezret elszámolják az adóba.

(n. j.)

Elnöki spulnik

A napokban megyénkben járt köztársasági elnök itt tartózkodása idején találkozott a TIB észak-magyarországi szervezetének tagjaival, vezetőivel; barátaival, ismerőseivel, köztük egykori cellatársával is. Az ülés oldott és meghitt perceiben, melyekre a borongás emlékezés és a túlélés örömteli percei telepedtek, Göncz Árpád az iránta megnyilvánuló, feléje áradó kimondott és kimondatlan jókívánságokat a következőkkel nyugtázta, köszönte meg.

— Egy korábbi, a TIB-tagok között töltött estén a helytállásra, kitartó munkára sarkallók- nak azt találtam mondani; csak bírjam cérnával. Aztán amikor elkövetkezett a hetvenedik születésnapom, barátaim, a TIB-tagokból álló csoport a következő meglepetéssel kopogtatott be: hoztak hetven orsót cérnát — piros, fehér, zöld színben. Biztatásként.

A miskolci soros ülésen, ahol tiszteletét tette a köztársasági elnök, szóba került 1956 szellemiségének megőrzése, amivel kapcsolatban megjegyezte a magasrangú vendég. ,,A sokféle értelmezés természetes velejárója a demokráciának és nem is neheztelhetünk érte senkire sem. De nekünk, akik részesei voltunk az eseményeknek, híven kell megőriznünk magunkban ’56-ot. Mert nem mi csináltuk a forradalmat, a forradalom teremtett minket. A forradalom, amelynek döntő ereje a fiatal munkásság volt. De nem tudtuk volna az egészet megcsinálni, ha a falu nem küld élelmet, így vett ebben részt a parasztság. Az értelmiség szerepe az előkészítésben volt igazán jelentős. Mi később azt hittük, hogy nagyon nehéz lesz a szocializmust, a kommunizmust megdönteni. Aztán megdőlt magától, mert fej- nehéz volt. Aztán láttuk, hogy milyen a nyugati paradicsom a mi viszonyainkhoz képest. Azt hittük, nyomban megteremthetjük a változás után. Ám látszik, hogy hosszú és keskeny út vezet odáig, miközben egymás lábára lépünk. Olyan indulatok fordulnak egymással .szembe, amire nem számítottunk. Olyan emberek, akik azelőtt tűzbe mentek volna egymásért, most nincsenek egy véleményen. Ez az út lehet bármilyen keskeny és nehéz, végig kell rajta mennünk, és nem feledhetjük, oda kell érnie mindannyiunknak" - mondta Göncz Árpád köztársasági elnök.

Tekintve az örökölt nehézségek tömegét, az átalakulással előre nem látható, újonnan keletkező gondok-bajok sokaságát, az ország lakosságának is szüksége lesz még jó néhány spulni cérnára. Mert egyelőre válsághegyek, panasztengerek választanak még el bennünket az áhított paradicsomtól. Cérnatartalékainkról senkinek sincsenek biztos adatai, de reményeink szerint velünk együtt kitartanak.- nagy j 1

is;

ü

is:

is:

.

Nem halljuk a pacsirtát. . . Pedig igazság szerint még februárban, Zsuzsannakor kellene megszólalnia, jelezve vidáman, hogy megérlkezett, visszatért téli pihenőjéről, tőle akár kezdődhet is a munka a határban, növekedjék a vetés, sorjázzanak a barázdák, melegedjék a föld, jelenjenek meg a népek újra, végezze mindenki, mi tennivalója. Nem halljuk a pacsirtát, de azért valószínű, hogy már itt van, hiszen márciusban járunk, a Nap kellemesen süt. a dzselki, nagykabát már rég lekívánkozott.

Itt leselkedünk, hallgatózumk Abaújkért elhagyva azon az úton, mely nagyjából Göncig tart és valójában fennsíkon nyújtózik, a ritka szépségű labaúji tájon. Ha valahol, hát itt lennie kell pacsirtának. Enélkül is jó itt persze álldogálni, nézelődni. Nem messze alattunk a Hernád kanyarog, csalitisok, sűrű, persze még levél nélküli bokrok jelzik útját. A másik oldalon a Zemplén széle kékellik. A kö-. zelben Boldogkő vára takarja magát ködbe, mögötte emelkedik a Magoska, meg más hegyek. Boldogkőváralja lakói valamikor, az ántivilágban, amikor rangja volt a földnek, egy-egy kiadósabb zápor után kosárban, puttonyban hordták visz- sza a termőtalajt a hegyoldalba a szőlőtőkékhez. De hol vannak már azok az emberek, akik ezt vállalták? Mögöttünk már az az idő. Miként az is, amikor a másik oldalon, a Nagykinizs közeli szőlősdombokon a gazda, ha kedve tartotta, a kabátját ráakasztotta a szőlőkaróra, ha késsel, metszőollóval dolgozott, azt is odaszúrta és másnap ugyanott mindezt megtalálta.

Dehát nem az ilyen álnok nosztalgiázásnak van itt az ideje márciusban, amikor „selymil a barka már kitakarta, sárga virágát bontja a som”, hanem inkább örü- lésnek van ideje, örülésnek a friss tavasz érkeztén. Az elején vagyunk még ennek a tavasznak, de éppen ezért szép. A hegyoldalakban még hosszú hosavok várakoznak, igyekeznek magukat összehúzni a Nap elől és még sikerrel is teszik. Ott fehérük még a hó vékony sávokban a hófogó rácsok alatt is. Nem fehérük ellenben még Vizsoly, Vilmány. Göncruszka sok-sok apró hídja. Ezeket az egyforma, aprócska hidacskákat húsvét előtt szokás kimeszelni, ha valaki elkezdi, akkor másnap már bizonyára a szomszéd is meszel, rendbetesz, de a húsvét még odébb. Igaz, hamvazószerda már elmúlt, benne járunk a nagyböjtben, abból is látható, hogy némely egyesület, szervezet, éppen mostanában invitálja nagy bálra, reggelig laLtó vigalomra a Nagyérdeműt.

A fűzfák! Talán a szomorúfűzfák jelzik leginkább á közeli zsendülést. Lehet, csak bebeszéljük magunknak, de úgy véljük, sárgábbak, élénkebbek az ágak, mint akár tegnap is voltak. Talán, ha letörnénk belőlük egy darabkát, nedvet is eresztenének. Mutatva, hogy megindult, kering bennük az élet, az apró rügyek már készek a kipattanásra.

Visszafele a Hernád más oldalán, a „hármason” jövünk, nézelődünk. Hernád- szurdok közelében a varjak még nem serénykednek a vízparti magas fákra telepített városukban, nem becsmérlik fészkük mellől egymást, nem szidják az arra járókat, most még a legelőkön matatnak. Még alvó akácos szélén keresgélünk ibolyát: hiába. Az avar ellenben száraz, gyulladásra kész. Ég is az út mentén, több helyütt az árokpart, a legelő széle, gyakorta kelünk át jókora füstgomolya- gokon. Bár nem olyan nagyon, mint amilyet a napokban Mátraverebély határában alig tudtak eloltani a tűzoltók. Akik meg is jegyezték: olcsóbb a gyufa, mint a szántás, hát felgyújtanak inkább mindent.

Apropó, szántás! Mintha hiányozna valami . .. Így, március elején már zöldellő vetéseknek szoktunk örülni. A földeken már csak-csak látunk embereket, gépeket ügyködni. Nem kellene még itt lenniük? Nem kellene még a vetésnek zöldellnie? Hírek érkeznek róla, hogy a bizonytalanság miatt nem szántottak, nem vetettek annyit, mint egyébként szokás. A Takta- köz egyik falujában nemrég panaszolta egy idős gazda, hogy bizony ősszel a környéken nem műveltek meg minden földet. sok parlagot, magárahagyottságot látott. Miskolc felől Szerencshez közeledve baloldalt talán még ma is látszik a hatalmas táblákon földben hagyott cukorrépa .. . Lesz elég búza? Lesz elég aratni való? Csak nem érjük meg azt a szégyent, hogy kenyérnekvalóért más országban kelljen kunyerálnunk? Megnyugtató közlés hangzott el pár napja valamely országos adón. Eszerint körülbelül négymillió vagon gabonára számíthatunk, ez pedig elég. Ügy legyen!

Az a pacsirta, ott a fennsíkon... Ha majd fölszáll, hogy dalra zendítsen. .. remélhetőleg gonddal művelt táblák fölé emelkedik... és énekére kalászok bólogatnak. (Ugye?)

Priska Tibor

1

I

isii

I

II

i

■

I

I

«I

Orosz kábítószer-maffia

(MTI—Panoráma) — Nemrég titokban Oroszországban jártak a nemzetközi kábítószer-maffia képviselői, és találkoztak a helyi kábítószer-kereskedőkkel.

A Rosszijszkaja Gazetának a minap Mihail Vanyin, az Állami Vámhivatal kábítószer-ellenes osztályának vezetője nyilatkozott az oroszországi maffia nemzetközi kapcsolatairól, hangsúlyozva, hogy a nagy nyugati csempészek figyelme elsősorban azért fordul Moszkva felé, mert itt feltehetőleg viszonylag könnyen „tisztára moshatják” az illegális kábítószer-kereskedelemből befolyt pénzüket. Az Oroszországban forgalmazott narkotikumok 95 százaléka import útján kerül az országba.

A forgalom mindenekelőtt a Seremetye- vo-repiilőtéren keresztül zajlik, amelyet a maffia tranzitállomásként használ a keletázsiai „Arany háromszög” és a közel-keleti „Arany félhold" heroingyártó országai, valamint Európa és Amerika között. Ezt a „keleti ösvény” néven ismert utat a latinamerikai kokainbárók is előszeretettel használják fel arra, hogy árujukat olyan körzetekbe juttassák, ahol a legtöbbet fizetik érte.

Mihail Vanyin szerint Oroszország még rosszabb helyzetbe kerülhet, mint az Egyesült Államok, amelyre a világ kábítószer- fogyasztásának mintegy 60 százaléka jut. Az elszomorító helyzetben az egyetlen reménysugár, hogy az orosz vámhatóságok egyelőre nagyobb sikerrel fülelik le a csempészeket, mint nyugati kollégáik.

Az orosz vámosok legnagyobb gondja — hangsúlyozta Vanyin —. hogy az orosz határok meglehetősen védtelenek. Különösen vonatkozik ez a Kaukázusra, Közép-Ázsiá- ra, ahonnan szinte akadálytalanul jutnak Oroszországba a kábítószerek, számos problémát okozva Oroszország és más államok kapcsolataiban is.