Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

1992. március 2., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Szeressük a tigrist! Az amuri tigris a tengermelléki és a habarovszki területeken ho­nos. A tigris életterének és létszá­mának csökkenése még a múlt század végén kezdődött. A XIX. század hetvenes-nyolcvanas évei­ben szinte az egész Távol-Keleten honos volt Usszurijszk és Vlagyi­vosztok körzetében éppúgy, mint a Bajkálon túli területen. A tigris­populáció csökkenésének oka az addig érintetlen területek bevo­nása a mezőgazdasági művelésbe. A harmincas években ezt a kedvezőtlen tendenciát csak erő­sítette a vadászat fokozódása. A faj populációja lecsökkent a kritikus határig, 20-30 egyedre. A tigrisek lakta vidékek közül a Szi- hotc-Aliny keleti lejtőjén maradt fenn a legnagyobb érintetlen te­rület, ezért 1936-ban itt létesítet­ték a "Szihote-Alinyi Természet- védelmi Területet. A tigrisvadászatot a Szovjet­unióban 1947-ben tiltották be. Az amuri tigrist, mint ritka alfajt 1978-ban vezették be a Szovjet­unió Vörös Könyvébe és egyide­jűleg a Nemzetközi Természetvé­delmi Szövetség Vörös Könyvébe is. A tigris lelövéséért fizetendő büntetést 300 rubelben határoz­ták meg. A vadászati tilalom bevezetése után a tigrisállomány gyarapodni kezdett: amíg a hatvanas évek elején az állomány 90-100 ügyed­ből állt, a nyolcvanas évek elejére már meghaladta a kétszázat. Két évvel ezelőtt a populáció mintegy 430 egyébből állt. Az amuri tigris állandó élettere a Szovjetunióban 165 ezer négyzetkilométernyi te­rület. Emellett a tigrisek további, mintegy 55 ezer négyzetkilomé­ternyi területen fordulnak elő rendszeresen. Az amuri tigris tragédiája az, hogy nagyrészt a természetvé­delmi terület határain kívül él. Az erdőtüzek és a fakitermelés kö­vetkeztében az élettere jelentő­sen megváltozott: csökkent a dús lombű, illetve a cédrusfajtákból álló erdők területe, megváltozott a vadon élő patások állományá­nak fajtaösszetétele és csökkent a számuk is. Egyszóval, a tajga el­vesztette érintetlenségét. így pél­dául a cédrusfajták kiirtása szinte eltüntette a fő táplálékául szol­gáló vaddisznót. Úgy tűnik, hogy más patások nem tudják a tigris számára maradéktalanul helyet­tesíteni a kieső vaddisznózsák­mányt. A tengcrmelléki területen a vaddisznó vadászatát 1985-ben, a nemes szarvas, a jávorszarvas és az őz vadászását 1986-ban telje­sen betiltották. Ezek az intézke­dések azonban nem eredményez­hetnek érezhető változást a kö­zeljövőben, viszont sértik a Távol- Kelet lakóinak jogos érdekeit. Egy tigris átlagos évi élelem­szükséglete 70 patás, tehát a tigri­sek számára több mint 28 ezer pa­tás állat szükségeltetik évente. Althoz, hogy a ragadozók és a zsákmányállatok létszámában egy stabil egyensúlyi állapot jöj­jön létre, ehhez 1:10 arány szük­séges. Tehát feltételezve a jelen­legi tigrisállomány változatlansá­gát, élelmezésükhöz 280 ezer [ta­tásnak kellene élnie ezen a terüle­ten. Számuk azonban ennél jóval kevesebb. A cél tehát: megterem­teni a kívánt egyensúlyt. an ägSÄftftS# liMÉ • Kerek e világon soha, sehol sem fordult elő, hogy egy borral kapcsolatosan em­lékülést tartottak volna. Igaz, arra sincs példa, hogy egy nemzet himnuszában - ha csak a harma­dik versszakban is - bor neve sze­repelne. Mindez egyedül a tokaji borról mondható cl, amelynek hírét-ncvét, világszerte elismert rangját, borászok, történészek, irodalmárok magasztalták a sá­toraljaújhelyi városházán, abból az alkalomból, hogy 360 évvel ez­előtt, 1631-ben készítette az első aszú bort tiszteletes Szcpsi Laczkó Máté erdőbényei református pré­dikátor az újhelyi Oremus-dűlő terméséből, úrvacsorái borként kedveskedve vele Lorántffy Zsu­zsanna fejcdelemasszonynak. Tokaj-Hcgyalja és benne a to­kaji bor történetének jeles histori­kusa, I’ap Miklós szerint már száz évvel korábban is kezdték szentel- gclni a fürtökről az aszús bogyó­kat, de a belőle készített különle­ges italt akkor főbornak vagy nagybornak nevezték. Tokaj sző- lővesszeinek nektárja, az aszúbor mindenesetre a 17. század első harmadától kezdve szerez hírne­vet a nagy múltú borvidéknek. Történelmi, ha úgy tetszik, iro­dalmi bornak is nevezhetjük a to­kaji aszút, hiszen a letűnt száza­dokban egyházfők, uralkodók, költők, írók, tudósok, művészek dicsérték lelkendezve ízét, szí­nét, zamatát, tüzét. Történelmi bor a tokaji nemcsak ezercszten- dős múltja miatt, hanem mert olykor hazánk külpolitikai ügyei­nek intézésében is eredményes diplomáciai eszköznek bizonyult. Már a 16. században feljegyez­ték II Mohamed szultánról, hogy szent könyvük, a Korán til­tása ellenére is szerette kortyol­gatni a tokajit, s a külföldről hozzá érkezeti követek közül ez a „diplomata” volt rá a legkelle­mesebb hatással. Tokaj-Hcgy­alja legnagyobb szőlősgazdái a Rákóczink voltak. Maga a ve­zérlő fejedelem, II. Rákóczi Fe­renc is nagy gondot fordított sző- lőföldjcinek művelésére, borai­nak szakszerű kezelésére, mivel a szabadságharc költségeit is rész­ben a borok értékesítéséből szár­mazó bevételekből fedezte. Em­lékirataiból megtudhatjuk, hogy a pataki várba beszállások labanc zsoldosok 1697 és 1711 között barbár pusztítást vittek véghez a hegyaljai szőlőkben, pincékben. „Szájok bortól gőzölt - írja a fc­_ (MTI-Panoráma) - „Na- gyón öreg szemei vannak - nyilatkozta egy „illeté­kes" a hollywoodi Universal Stú­diótól és elintézte, hogy Eliza­Egyre több bioklinika kezdi meg működését hazánkban ls. ahol a járóbeteg-rendelésen természetgyógyászati és természetes gyógymódokat alkalmaznak. Vezérelvük a komplexitás, így talpmasszázzsal, akupunktúrával, biocncr- glás kezeléssel, gyógytermékek árusításával, tehát szinte mindennel foglalkoznak. Kiegészítésként még gyógy- masszázs és biokozmetika is igénybe vehető. Az európai orvoslás a korábbi tagadó álláspontjával ellen­tétben ma már erőteljesen érdeklődik a több évezredes ta­pasztalatokon nyugvó akupunktúra iránt. Az akupunfcturás tűszúrásokat ma már nem csupán „egyszerű" fájdalomcsilla­pításra használják, hanem sok betegség végleges gyógyítá­sára is. Ám minden távol-keleti és nyugati tűszúrásos orvos hangsúlyozza, hogy az akupunktúra nem csodagyógymód, tehát senki se várja tőle, hogy minden betegséget meg lehet vele szüntetni. Képünk: Moxázs akupunktúra alkalmazása a budapesti bioklinikán (MTI-Fotó) Hegyaljai pincében, (f. m.) jedclem -, generálisuknak, Ra- butinnak pedig a sok bor kinézett mind a két pofáján.” Értékes diplomáciai szolgála­tokat is teljesített a történelem folyamán a tokaji aszú. Rákóczi gyakran használta ilyen célra a tokaji bort, s hordószámra küldte ajándékul egyes országok, fő­képp Oroszország, Lengyelor­szág és Franciaország uralkodói­nak. Hágai követe egy alkalom­mal azt közölte vele, hogy né­hány antal, azaz átalag tokajival többet-el lehet érni, mint néhány ezer tallérral. Ugyanezt jelen­tette neki pétervári követe is Nagy Péter cár udvarából: „Bi­zonnyal írhatom felségednek, hogy egy hordó tokaji bornak prezentálása az felséges cár előtt kedvesebb, mint akármilyen más ajándék". Olyannyira megked­velték az orosz cárok, sőt a cár­nők is a tokajit, hogy a 18. szá­zadban szőlőt vásároltak és pin­cét tartottak a híres magyar bor­városban, és külön dzsidás őrsé­get állítottak azok védelmére. Gyakran küldött Rákóczi to­kaji aszút ajándékba szövetsége­sének, XIV. Lajos francia király­nak is. Amikor pedig a majtényi síkon „letörött a szabadságharc zászlaja", és a fejedelem emig­ránsként rövid ideig Franciaor­szágban tartózkodott, néhány al­kalommal a „napkirály” vendé­gül látta udvarában. Az egyik va­csorához - olvashatjuk Pap Mik­lós kitűnő könyvében - tokajit szolgáltak fel - talán éppen a Rá­kóczitól korábban kapott készlet­ből ~, és a Rákóczi iránti figyel­mességből, valamint a tokaji iránti hódolat jeléül ezt nyomtat­ták a menükártyára: „C est le roi des vins et le vin des rois”, ma­gyarul: „Ez a borok királya és a királyok bora”. Amikor azonban ezt a dicsérő elismerést később latinra fordították, akkor a sor­rendet ekként változtatták meg, és mindmáig így használják: „Vi- num regum, rex vinorum”, vagyis a tokaji „a királyok bora és a bo­rok királya”. A világi uralkodókhoz hasonló véleménnyel voltak erről a pom­pás italról az egyházi főemberek, köztük néhány pápa is. Már III. Gyula pápáról is feljegyezték az 1500-as évek derekán, hogy ki­tűnő italnak tartotta a tokaji nek­tárt, s amikor megízlelte, ekként fejezte ki elismerését: „Summum pontjficem talia vina decent", vagyis „a pápához ilyen bor mél­tó". Igen ám, de a boráról híres Tállya község, akkor mezőváros szőlősgazdái úgy magyarázzák a dolgot, hogy III. Gyula pápa a talia szót nagybetűvel mondta, s ebben az esetben - bár a kisbetűs talia ugyanazt jelenti: ilyen - a nagybetűvel írt „Talia vina” kife­jezéssel a pápa őszentsége félre­érthetetlenül azt az elismerését nyilvánította ki, hogy a tállyai bor méltó a római pápához. Egy másik pápa neve is szere­pel a tokaji bor történetében, és­pedig XIV. Benedeké, akinek Mária Terézia küldött a tokaji nektárból néhány butéliát. Meg­ízlelve a nemes italt - Pap Miklós közlése szerint - ekként magasz­talta a tokajit saját pápai nevével (benedictus ugyanis magyarul azt jelenti: áldott) „Benedicta sit ter­ra, quae te germinavit, benedicta mulier, quae te misit, benedictus ego. qui te bibi”. Magyarul: „ál­dott legyen a föld, amely téged termett, áldott legyen az az asz- szony, aki téged küldött, és áldott vagyok én, aki téged ittalak”. Könyvtárnyira tehető az a gaz­dag irodalom, amely századokon át megjelent a tokajiról. Bizony­ságául annak, hogy arannyal fel­érő kincsnek számított minden időben a tokaji aszú és szamorod­ni. És ha nagyszerű múltjával el­lentétben. napjainkban sűrűinek is a gondok körülötte, a törté­nelmi borvidék szőlőmíveseinek szorgalma, szőlészeinek, borá­szainak kiváló szaktudása bizto­síték arra, hogy Tokaj szőlővesz- szei ezután is, mindenkor tüzes, zamatos nektárt fognak csepeg­tetni. Hegyi József A 60 éves Liz Taylor beth Taylort töröljék a szlárjelöl- tek listájáról és azonnali hatállyal elbocsássák. Gondolhatja a ked­ves olvasó, hogy ez nem napja­inkban történt - amikor Liz Tay­lor pénteken tölti be 60. születés­napját hanem a 40-es évek ele­jén, amikor a művésznő a legjobb úton volt ahhoz, hogy országosan ismert gyermekszínész váljék be­lőle. Szerencsére azonban a kon­kurencia, az MGM Társaság szerződtette a Londonból érke­zett sötét hajú tiniszépséget, rá­osztotta a főszerepet a „National Velvet" című szentimentális lo­vasfilmben és 1944-től már világ­hírű sztárt kötött hozzá szerző­dés. Liz Taylor 15 esztendős voll, amikor a plctykarovatáról ismert űjságírónő, Hedda Hopper első ízben nevezte őt „a világ legszebb asszonyának”. Ezt követően pe­dig számtalanszor leírták ezeket a szavakat, miközben „a Taylor" mozirajongók millióinak bálvá­nya lett. A filmdíva híressé vált házas­ságairól is; Nick Hiltontól, a szál­lodalánc dúsgazdag örökösétől rövid házasság után elvált és attól fogva rajta ragadt a mondás: „szép, gazdag, híres - de boldog­talan". Úgy viselte ezt, mint egy testre szabott estélyi ruhát és ez­zel csak növelte népszerűségét. Nem sikerült tartós boldogságot találnia a világhírű angol színész, Richard Burton oldalán sem, aki­hez kétszer ment feleségül és két­szer el is vált tőle. Mint színésznő különösen nagy sikert ért el Tennessee Williams „Macska a forró házte­tőn" című drámájának filmválto­zatával. Felejthetetlen alakítást nyújtott az „Amerikai tragédiá­ban", (Theodore Dreiser regé­nyéből) és a gyakori megbetege­dése miatt tíz éven át forgatott (1953-1963) Kleopátrában is. Később főleg öregedő nők prob­lémáival foglalkozó filmekben játszott különböző kisebb szere­peket. Elizabeth Taylor rendszeresen fellepett a Broadway színházai­ban és a londoni West End Thca- terben is, de leginkább akkor ke­rült a lapok első oldalaira, ami­kor éppen nem játszott színház­ban. Többször kényszerült alko­holelvonó kúrának alávetni ma­gát. Az egyik ilyen alkalommal a klinikán ismerkedett meg a nála 20 évvel fiatalabb Larry For- tensky építőmunkással. 1991-ben kötött házasságuk példátlan szenzáció volt - mert „magánügy­ként" akarták kezelni és erre kí­váncsi riporterek hada helikop­terről követte nyomon a garden partyt. Azóta egyre hangoztatja, hogy boldog, miközben gyémán­tokat és más luxuscikkeket reklá­moz. R kétkedő bűvész Elutazott Budapestről a világ­hírű bűvész, James Randi, aki idősebb korában arról lett neve­zetes. hogy a magát természetfö- iötti képességekkel megáldott­nak tekintő Úri Geller „üldöző- bc”'Vette. Pedig a mester nem csi­nál egyebet, mint figyel, kételke­dik és olykor meghökkentően egyszerű bűvésztrükkel létre­hozza ugyanazokat a jelensége­ket -az egyszerű kanálhajlítástól a mágnestű megszédítésén át a retekmag kicsiráztatásáig-, ame­lyekhez másoknak állítólag isteni adottságok szükségesek. Míg a hazai „szakemberek" a Fülöp-szigeteken tanulmányoz­ták a manilai csodadoktorok szemfényvesztését, addig Randi a budapesti planetáriumban vé­res jelenetek között reprodukálta ugyanazt - persze látványos bű­vésztrükkel. A 64 éves bűvész, aki a Természet Világa folyóirat meghívására érkezett Budapest­re. huszonöt éve hordja magánál azt a 10 000 dolláros csekket, amelyet azonnal kész átadni an­nak, aki bizonyítja természetfö- lötti képességeit. Geller eddig minden perét elvesztette, amiket Randi ellen indított, mint ahogy a 10 000 dollár sem talált gazdá­ra. Talán minden kanálhajlító, manilai csodadoktor, asztaltán- cbítató, bőrön át olvasó és még ki tudja hány kunszlot bemutató halandó embertársunk egysze­rűen csak ügyes bűvész lenne?! Gyógyítás tűszúrással % $51 $>**'* , ' K' -í. ; FF -mmISI ^ i|lf ^P5* É1 gPp t*w% § ɧ| § jg #V1j ^ f -«sj §#ifI |g§|fR|j Q SFíJI # ll

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom