Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-27 / 74. szám

1992. március 27., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 II torgÉÉól a termi prolitálhatnának a legtöbbet Budapest (ISB) „Csak pénz, technológia és idő kérdése, s hamarosan ko­moly keleti konkurenciával kell számolnunk az agrár­kereskedelem területén” — állítja Komor Sándor. A de­mokrata fórum parfamentti képviselője szerint azonban hasznot húzhatunk abból, ha például Ukrajnában ug­rásszerű fejlődésnek indúl a mezőgazdaság. Az 1948 előtti hagyományokat felelevenítve a budapesti árutőzsde lehet­ne az a világszínvonalú ke­reskedelmi központ, ame­lyen keresztül Kelet-Közép- Európa agrártermékei és egyéb árucikkei gazdát cse­rélnének. Komor Sándor nemrégiben az Amerikai Egyesült Államokban tanul­mányozta a határidős tőizs- dei kereskedelmet. .Munka­társunk chicagói tapasztala­tainak magyarországi hasz­nosításáról kérdezte. Az árutőzsdei ügyletek egy évvel ezelőtt keltették fel mélyebben a képviselő érdeklődését. Válaisztókerü'le. tének gazdálkodóival tár­gyalva többször is hallotta azt a panaszt, miszerint a mezőgazdasági termelők ki­szolgáltatottjai a monopol- helyzetben lévő felvásár­lóknak és kereskedőknek. A termelőszövetkezeteket pél­dául kényszerpályára szo­rítják a gabonafelvásánlák, hiszen ez utóbbiak diktálják az árakat. Nem beszélve ar­ról a bizonytalanságról, ami­ben a termelő él, inem tud­ván, hogy a terményének lesz-e vevője a .betakarítás­kor. A valószínűleg általános gondok orvoslására Komor Sándor az árutőzsdei keres­kedelmet ajánlja. A határ­idős ügyletek révén ugyanis már akkor biztos vevőt le­het találni -egy árucikkre, amikor például a búzát még csak elvetették. A termelő a kialkudott, szállításkor fi­zetendő vételár alapján a ráfordításait is jól tudja lkai­kul álni. Az árutőzsdei kereskede­lemmel azonban a kézzel­fogható előnyök ellenére sem sokan élnek. A képviselő ennek okát a tapasztalatlan­ságban és az információ­hiányban látja. Megváltozna a kép — állítja, ha a gaz­dálkodók egy-egy talpraesett emberükkel elvégeztetnék a tőzsdetanfolyamot. Másik megoldásiként a brókercégek megbízását említi. A terme­lők célja a biztonságos hát­tér megteremtése, s ennek kitűnő katalizátora lehet a határidős tőzsde. Ráadásul a kereskedelmi bankok is könnyebben adnak hitelt an­nak a munkájához, .akiről tudják, hogy a termékének az eladása már biztosra ve­hető, s így lesz pénze a köl­csön törlesztésére. A képviselő amerikai ta­pasztalatai alapján bizonyos abban, hogy a budapesti tőzsde óriási fejlődés előtt áll. Az itteni világszínvonalú kereskedelemhez azonban nemcsák az áruszekciók szá­mát kell bővíteni, hanem be kell vezetni a kamatlábak határidős jegyzését és a pénzpiaci kontraktusokkal való kereskedelmet is. A d ol'Iár—f o r int árfolyam jegy - zések további hasznot hoz­nának a gazdálkodóknak. A mezőgazdasági termelők a forgalmazókon keresztül két­féleképpen is érintették a ■külkereskedelemben. Egy­részt a termékeik exportá­lásakor, másrészt az általuk használt termelőberendezé- sék importjaikor. A határidős tőzsdei ügyletek ez utóbbi esetben is biztonságosabbá tehetik életüket. A mai .gya­korlatban ugyanis előfor­dulhat, hogy egy öt évre fel­vett importáru-váisérilésii hi­tel kapcsán visszafizetendő összeg váratlanul megnő a dollár és a forint árfolyam- változása miatt. A tőzsdén keresztül azonban már a szerződés megkötésekor rög­zíteni lehet a kamatlábaikat, s így nem érintheti hátrá­nyosan az árfalyaímválltozás a hitelfelvevőt. Komor Sándor szerint újabb fejlődési lehetősléget rejt magában az arbitrázs- üzlet bevezetése. Ennek az üzletágnak az adja a jelen­tőségét, hogy a világ külön­böző tőzsdéin — az időbeli eltérésekkel összefüggésben is — más-más árfolyamon jegyeznek egy-egy valutát, s a spekulánsok ezen eltérések alapján váltanák át pénze­iket, és húznak .hasznot a forgalomból. Az új fejlődési pályára való állásnak azonban kül­ső feltételei is vannak. Egy­részt szükség lenne egy nemzetközi tekintetben is színvonalas tőzsdetörvényre s fel .kellene állítani a tőzs­defelügyeletet is. Ezzel ösz- szefüggésben a 'képviselő megjegyezte, még ebben az évben sor kerül a törvény beterjesztésére, s valószínű­leg az elfogadására is. Ez­után mér csak a gazdasági élet szereplőin múlik, hogy mikorra lesz Európa egyik legjelentősebb határidős tőzsdéje a budapesti. Az mindenesetre reménykeltő, hogy fővárosunkban ma dur­ván fele akkora forgalmat bonyolítanak le, mint Kana­da legnagyobb, Winnipeg: határidős tőzsdéjén. Ráthy Sándor Vendéglátósok, tekéik figyelem! Különböző vendéglátóipari hűtőberendezések cs francia konyhaüzemi gépek nagyszabású bemutatója MISKOLCON, A MEGYEI KÖNYVTÁRBAN (Miskolc, Görgey A. út II.) MÁRCIUS 27-TÖL 29-IG, 10—17 óra között. A bemutató ideje alatt kedvező árakon üdítőital-, sör- és likőrvásár. Minden érdeklődőt tisztelettel várunk: THERMOTECIINIKA KFT., GASZTROTHERM KFT. Forintért a U & RÁ-tól Egy vállalkozás az autósokért Számos statisztika bizo­nyítja, hogy az elmúlt egy­két év alatt jelentősen meg- növekedett hazánkban a kül­földi magánúimportbóí szár­mazó gépjárművek szánta. Szintén a statisztikák iga­zolják azt is, hogy ezen gép­kocsik .nagy része nem ép­pen „mai gyerek”, s bár lé­nyegesen jobb anyagból ké­szülitek, mint ikeléfii társaik, a német acél is elkopik egyszer. .Ilyenkor a szüksé­ges alkatrészek beszerzése — főleg az idősebb típusok esetében — rengeteg gondot okoz a tulajdonosnak, hiszen az alkatrészelilátás nem kö­vette a nyugati gépkocsi­park növekedésének ará­nyát, és sokszor bizony he­teiéig Ikélett akár egy apró­ság után .is futkosni. Miskolcon, a Marbin'tele- pen nemrégiben, „avatták fel” egy új autósboltot és szervizt, ahol az így bajiba jutott embereken segítenek. hipcsey Ákos, a LI & RA BT. boltrészilegének vezetője: — Nem volt nehéz felmér­ni, hogy a géplkocsitutejdo- nosoknak — főllteg azoknak, akiknek az autó munkaesz­köz — mekkora gondot Okoz­hat, ha egy alkatrész hiánya miatt akár több hétig kéül nélkülözni a járművet. Tá­jékozódtunk tehát, hogy mi­lyen módon léphetnénk kap­csolatiba a külföldi gyártók­kal, ® miután sikerre! jár­tunk, megnyitottuk ezt a boltot. — Az üzletben bármilyen autóalkatrész megvásárol­ható? — Mivel helyszűke miatt raktározni nemigen tudunk, itt csak a kisebb terjedelmű darabokat tartjuk, amelyek beszerelése, cseréje álltaié­ban csak néhány perces munkát igényel.. Nagyobb alkatrészek, .pl. karosszóriá- elemék, fődarabok beszerzé­sét is vállaljuk, természete­sen csak megrendelésre. Ez európai alkatrész esetén (Opel, Ford, Mercedes stb.) egyhetes átfutási időt jelent, míg a tengerentúli és japán alkatrészek beszerzési ideje ennek kétszeresére is növe­kedhet. El kell még monda­nom, hogy mivel minden közbülső állomás kiiktatásá­val ezeket az alkatrészeket közvetlenül a gyártótól ren­deljük meg, az áraink iso:k esetben lényegesen kedve­zőbbek az ismerteknél. — Csak nyugati gépkocsik­hoz tartanak alkatrészt, vagy foglalkoznak emellett „ke­leti” atkatréiszekkal. is? — ládához és Daciához tudunk Fiat-, illetve Re- náult-alikaírészeket adni, de ezek főiként a motorra és a futóművekre korlátozódnak. Ezekről egyébként tudni kell, hogy mindamellett, hogy élettartamuk lényegesen hosszabb a .keletieknél, ez az árúkban is jelentősen megmutatja hatását. A bt motor- és karosz- szériajavítással is foglalkozik. Rakaczki Imre, a felújító­részleg vezetője. — A műhelyekben is csak nyugati autóikkal foglalkoz­nak? — Nem. Bármilyen .jár­művel keresnek meg ben­nünket, elvállaljuk a javítá­sát, ha biztosítaná tudjuk a szükséges alkatrészek cseré­jét. Ez ugyanúgy vonatkozik a karosszériára, mint a fu­tóművekre, vagy a motorra. Betéti társaságunk szolgál­tatásai az eddigiekhez ké­pest talán annyival bővül­ték, hogy ha a töréskárt szenvedett autó tulajdonosa úgy kívánja, túl azon, hogy a szükséges a'lka'trélszt besze­rezzük.. azt felszereljük az autóba, s karosszériaelemek­nél a fényezést is biztosítjuk rövid határidővel. Ami a motorokat illeti (itt elsősor­ban a nyugatiak), ezeket nagyjavításra a fővárosiba szállítjuk. (ks) Fotó: Fojtán László ■*f»« A magyar honvédség a második világháborúban Gosztonyí Péter A Bernben élő magyar hadtörténész hatalmas for­rásanyagra támaszkodó krónikájának első hazai kiadá­sa elé ezt írta: „A második világháború áldozatainak emlékére, a 2. magyar hadsereg hadbaindulásának 50. évfordulóján.” Az Európa kiadásában megjelenő könyvből részleteket közlünk. V. Az első nagy támadás Július végére mindhárom magyar hadtest megérkezett a Donhoz, és az előzetes megállapodások szerint fel­váltották azokat a német csapatokat, amelyekre a B hadseregcsoport parancsnok­ságának a Sztálingrád felé irányuló támadáshoz volt szüksége. A 2. magyar had­sereg részére új hadműve­leti időszak kezdődött: kö­zel fél évig tartó védelem a Don nyugati partján. A ma­gyar hadsereg védelmi .sáv­ja, a .német csapatok foko­zatos kivonása után 200 ki­lométer szélességben Voro- myezstől Pavlovszkig ter­jedt. Magát Voronyezsi a 2. német hadsereg .tartotta megszállva. A magyaroktól délre a 8. olasz hadsereg ment állásba, mivel a leg­felsőbb német hadvezetőség kínosan ügyelt rá, hogy a magyar csapatokat a romá­nokkal ne hozza érintkezés­be egymással. Berlinben, is­meretes volt a szinte ál­landóan feszült magyar— román viszony, amely még 1942-ben is könnyen hábo­rúvá fajulhatott volna. A magyar—olasz viszony prob­lémamentessége viszont megadta a lehetőséget, hogy a 2. magyar hadsereg déli szárnyára az I.talo Garibal­di vezérezredes vezette 8. olasz hadsereget tegyék. Az már más lapra tartozik, hogy a .németek nem kívántaik a fronton, nagyobb magyar— olasz barátságot. Ezért sem a 8. olasz hadsereg, sem a 2. magyar hadsereg parancs­nokságán nem volt rend­szeresítve magyar, illetve olasz összekötő törzs, jólle­het erre, mivél szomszédos hadseregekről volt .szó, szükség .lett volna. A két hadsereg összeköttetését a mindkét szövetséges pa­rancsnokságán jelenlevő né­met, összekötő törzzsel bo­nyolították le. A Don folyó magyar vé­delmi szakaszán három híd­fő: Sosucsje, Korotojak és Uri.v képezte július végétől a kritikus pontokat. Ezek a hídfőik a Don kanyarulatai­ban, a folyó nyugati part­ján maradtak vissza; szívós szovjet ellenállás akadá­lyozta meg lerohan,águkat, A hídfők szárnyait és hátukat a Don folyó mint természe­tes akadály kitűnően, bizto­sította. A 30 négyzetkilomé­terestől 50 négyzetkilomé­teres nagyságig terjedő híd­főket hadosztály erejű szov­jet csapatok védték. E tá­maszpontoknak — mint ki­indulási bázisoknak — ké­sőbbi szovjet támadás ese­tén rendkívüli jelentőségük volt. s ezt a német és ma­gyar hadvezetőség is felis­merte. így július végétől kezdve többször is nagy erőfeszítést tett e hídfők felszámolására. Az első nagyszabású tá­madás az urivi szovjet híd­fő ellen 1942. július 18-án kezdődött. Részt vett benne a 7. könnyű hadosztály, va­lamint az úgynevezett Zá- dor-csoport, azaz a 30.. harc­kocsiezred, az 51. páncél- vadászzászlóailij, az 1. gép- kocsizó lövészzászlóalj és az 1. gépvontatású tüzérosz- táJy. A honvédek a hídfőt jórészt megtisztították az el­lenségtől. „Huszonegy .kilőtt orosz harckocsi jelezte a győzelem nagyságát a saját egy harckocsi veszteséggel szemben” — írja erről a csatáról Veress Lajos altá­bornagy. Másnap azonban, újra fel­lángoltak e körzetben a har­cok. A 7. könnyű hadosztály egymagában nem volt kénes az éjszaka folyamán erősí­téshez jutott szovjet csapa­tokat teljesen felszámolni. Harckocsitámogatást igé­nyelt. Jány útnak is in­dította az időközben tarta­lékba helyezett 1. páncélos- hadosztályt. amikor híre jött, hogy a doni védelem középső szakaszán, a IV. hadtest védőkörletében, Ko­rotojak hídfőjében a szov­jetek váratlanul támadást indítottak. Ekkor itt még csak a 10. könnyű hadosz­tály tartózkodott, amelyet a támadok augusztus 5-én .részben kivetettek állásaiból. Veress altábornagy a 7. könnyű hadosztály támoga­tására egy harckocsiszáza­dot és egy üteget hagyott hátra. csapatainak zömét azonban Korotojak körzeté­be csoportosította át. Az el­lentámadáshoz gyalogsági támogatásként a 12. könnyű hadosztály volt kijelölve, amelynek első egységei au­gusztus 6-ára virradó éjjel egy órakor, égő házak kö­zött vonultak be Korotojak harci zónájába. E hadosz­tály mögött ezer kilométe­res gyalogmenet volt. Pa­rancsnoka, Illésházy Gábor vezérőrnagy nem vállalta, hogy katonáit fáradtan., is­meretlen területen, .beérke­zési sorrendben, zászlóaljan­ként, minden pihenés nélkül azonnal harcba vesse. A 'tá­madást ellenőrizni jövő Já­ny vezérezredes az akadé­koskodó vezérőrnagyot ideg- kimerüitség címén a hely­színen leváltotta, és ideig­lenesen Sáska Elemér vezér­kari ezredesre hízta a pa­rancsnokságot. Az eredmény sovány volt. A következő huszonnégy óráiban, sikerült ugyan a szovjet csapatokat Korotojak községből kiszo­rítani, de az oroszok a híd­főt nem adták fel. A harc­hoz nem szokott, kifáradt 12. könnyű hadosztály vi­szont érzékeny veszteséget szenvedett: két nap alatt személyi állományának .több mint harminc százalékát vesztette el. A korotojaki hídfő mielőbbi megtisztítá­sát a német had vezetőség különösen erőltette, mivel a szovjet állások veszélyeztet­hették az Osztrogozsszk vá­rosán keresztül futó vasúti szállítási vonalat. így e .kör­zetben szinte egész augusz­tus hónapban folytak a har­cok. A 10. és 13. könnyű magyar hadosztály, az erő­sítésül érkezett, 386. német gyalogezred, valamint egy harccsoport az 1 magyar páncéloshadosztályból Vas­tagh György ezredes pa­rancsnoksága alatt végül is szeptember 3-ra birtokába vehette a korotojaki hídfőt. A 12. könnyű hadosztályt augusztus 20-a után nagy veszteségei miatt ki kellett vonni e harci körzetből. Az 1. páncélos hadosztály eközben újra a „tűzoltó” szerepét játszotta. Augusz­tus 10-én ugyanis Jány a honvédek támogatására Ko­rotojak alól Urivhoz irányí­totta a magyar páncéloso­kat. Az e körzetben levő 7. és 20. könnyű hadosztály ideiglenes jelleggel Veress Lajos altábornagy, a páncé­loshadosztály parancsnoka alárendeltségébe került. Pa­rancsnoki szinten itt is né­zeteltérés támadt: Kovács Károly vezérőrnagy, a 20. könnyű hadosztály parancs­noka. miután a támadással kapcsolatos ellenvéleménye nem talált meghallgatásra, meggyengült egészségi álla­potára hivatkozva, lemon­dott a hadosztály vezetésé­ről. Hazatérése után nyug­állományba helyezték. Ez a csata is kudarccal végződött. A harcba vetett egységek több helyen saját tüzérségi tűzbe kerültek. Sok gyakorlatlan parancsnok képtelen, volt a harci fel­adatokkal megbirkózni. A csata után napokig tartott, míg a szétszórt kötelékeket rendezni ‘lehetett. A veszte­ségek nagyok voltak, egye­dül a 13 500 fős 20. könnyű hadosztály 1400 embert vesz­tett az augusztus 10-i har­cokban. Akadt olyan ezred is, amelynek minden zász­lóaljparancsnoka elesett, vagy megsebesült, és század, ahol sem század-, sem sza­kaszparancsnok nem ma­radt. A magyar katona 1918 óta először került sziembe igazi ellenféllel, és orosz földön, véráldozatok árán tapasz­talhatta meg, mit jelent az, ha valaki a hazáját védi idegen betolakodók ellen. Ezért nem fogadható el Ve­ress altábornagy.nak az a háború után megfogalmazott vélekedése, hogy az orosz •katonát csak a saját „csa­patcsen dőrsége” (értsd: az NKVD) és a tüzérsége kény­szerítette kitartásra. Következik: Meghalni küldték őket?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom