Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-23 / 70. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1992. március 23., hétfő A Piérfek terjesztik a tankönyveket Mi lesz veled, falusi bolthálózat? Versenyt vagy pipadohányt? A szövetkezet akkor dolgozik jól. ha a boltban mindig van pi­padohány - állította egy tisztes­ségben megőszült falusi gazda­ember, a fogyasztási szövetke­zet szerepét kissé leegy­szerűsítve. A múltban a falusi boltok, s egyben a fogyasztási szövetkezetek többsége megfe­lelt e kívánalomnak. Ha nem is gazdag választékkal, de a meg­élhetéshez szükséges, úgyneve­zett napi cikkekkel ellátták tag­jaikat, vásárlóikat. Amennyire szerény jövedelmezőségük en­gedte, a szemléletformálást is vállalták, s a korszerű fogyasz­tási kultúrát terjesztve szépítet­ték, újították fel boltjaikat. Egy évtized alatt 2,5 milliárd forin­tot fordítottak rekonstrukcióra, s ma már alig van település, amelynek boltjában méltatlan körülmények között kellene vá­sárolni. A kelet-európai' mércével egyáltalán nem becsmérelhető falusi bolthálózat kialakult, ám bennük egyre kevesebbet költe­nek a helybeli polgárok. Kü­lönösen a múlt esztendőben vált szembetűnővé a változás. Egyetlen év alatt folyó áron is 20 százalékkal kisebb forgalmat értek el a szövetkezetek, mint az azt megelőző időben. Az inflá­ciót hozzászámítva a tényleges csökkenés már 50 százalék kö­rül van. Az elszegényedő falvak alig tudják eltartani saját.szövet- kezetüket. Amíg egy évtizede szinte ismeretlen fogalom volt a veszteség a falusi kereskede­lemben, a múlt évben 47 szövet­kezet jutott e szomorú sorsra. A fogyasztási szövetkezetek ösz- szes nyeresége a negyedére apadt, s alig haladja meg az egymilliárd forintot. A sze­génység így öngerjesztővé vál­hat, hiszen a kevesebb pénzből nem marad fejlesztésre, beruhá­zásra, s végső soron még a kész­letezés is veszélybe kerülhet. A falusi gazdaember mércéje persze változatlan marad, a pi­padohányára ezentúl is igényt tart, legfeljebb az őt kiszolgálni nem képes szövetkezetét rossz­nak minősíti. Jogos morgolódá- sával keveset törődik a pénz­ügyi kormányzat, hiszen a ko­rábban csekélyen csurdogáló állami támogatást is megvonták a falusi kereskedelemtől. Ver­senyt akarnak a fogyasztási szö­vetkezetek kényszerű monopóli­uma helyén. A szövetkezetek eddig is tagjaik iránt érzett fe­lelősségből tartották fenn a né­hány száz lelkes községek vesz­teséges boltjait. A helyzetismeret teljes hiá­nyára mutat e helyeken a ver­seny emlegetése. A biztosan ön- sorsrontó egyéni vállalkozók kevesen vannak, így aligha le­het számolni a vegyesboltok versenyével a falvakban. Inkább az ellenkezője fordul­hat elő. A támogatást és a kellő forgalmat veszített fogyasztási szövetkezetek lesznek kénytele­nek bezárni veszteséges boltjai­kat. „Szövetkezeti szívük” leg­feljebb vérzik, ám a kényszer nagy úr, s végül is a falvak egy része ellátatlan maradhat. S mint azt már a bibliából is is­merjük, a döntéshozók majd mossák kezeiket. A mélyponton a kiugrás lehe­tősége is megadatott a fogyasz­tási szövetkezeteknek. Tőlünk nyugatra eddig sem a termelő tí­pusú szövetkezések virágoztak, mostanában nálunk is alkonyul jövőjük. Az értékesítő, beszerző közösségek viszont a szövetke­zeti gondolatot ébren tartva fej­lődhetnek tovább. A jog is kedvez e társulásoknak. Az át­meneti törvény szerint a legha­marabb - június végéig - befejeződik átalakulásuk, így a vitákkal, esetenként veszekedé­sekkel terhes időszak lerövidül­het számukra. Előny az is, hogy nem a teljes vagyont, annak csak 70 százalékát kell nevesíte­ni, így az egyben maradni szán­dékozók nem üres kézzel indulhatnak újra. Egy-egy tag sem gondolhatja meg magát, nem alapíthat magánkereskedel­met volt szövetkezeti tulajdon­nal, hiszen ez értelmezhetetlen cselekedet volna. Az újjászületés idején tapasz­talható vajúdás közben azért az kérdéses. Képesek-e kellően foglalkozni a szövetkezetek sa­ját tagjaikkal, s elérik-e, hogy minden faluban legyen pipado­hány? (MTI-Press) V. F. J. Kiliános diák sikere Az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny kelet-ma­gyarországi fordulójában német nyelvből első helyezést ért el Já- nosházi Nóra, a miskolci Kilián György Gimnázium tanulója. Felkészítő tanára Sír Lászlóné. Eddig a rövid hír, de ennél több szót érdemel ez az eredmény. A Kecskeméten megrendezett területi fordulóban négy tanuló képviselte városunkat. Fíárman tagozatos gimnáziumból jutot­tak be a legjobb huszonhárom közé. Jánosházi Nóra, viszont „csak” emelt óraszámban tanul­ja a német nyelvet, emellett ma­gyar nyelv és irodalom fakultá­cióra jár. Ha az országos döntő­ben, ahol a húsz legjobb eredményt elért tanuló méri össze tudását, is hasonló ered­ménnyel szerepel, nem lehet akadálya annak, hogy egy év múlva a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem német­magyar szakos hallgatója le­gyen. A közelmúltban nemcsak a tankönyvek felhasználása, kivá­lasztása változott meg, hiszen léteznek már alternatív tan­könyvek, de módosult a terjesz­tésük is. A Tankönyvkiadó Vál­lalat pályázatot hirdetett erre a feladatra, és ezt - egyelőre egy évre - a Piértek nyerték. Igen, többesszámban kell említeni ezt a nevet, hiszen a régi cég hét, önálló alapítású vállalatra bom­lott majd két évvel ezelőtt. Ezek közül az észak-magyarországi öt megyében érdekelt, köztük Borsod-Abaúj-Zemplénben is. Aranyosi József igazgató el­mondta, a pályázaton valószínű­leg azért értek el sikert, mert a Piértek lefedik az egész orszá­got. Ez a szó legszorosabb értel­mében értendő, hiszen a legki­sebb falvakba is szállítanak az általuk forgalmazott termékek­ből. Megvolt a könyvek tárolá­sához a megfelelő raktárkapaci­tásuk, és nagyon jól ismerik az iskolakezdési szezon jellegze­tességeit, hiszen eddig is foglal­koztak más tanszerekkel. Azt is tudják, nem könnyű feladatra vállalkoztak: a tankönyvek ter­jesztésével mindig voltak gon­dok, későn megjelenő, vagy be A Miskolci Bölcsész Egyesület a Kossuth téri református templom­ban istentisztelet keretében nyitotta meg 1991 /92-es tanéve második szemeszterét. A szokatlan, szép ese­mény kapcsán kérdeztük Szabó Dá­nielt, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnokát a refor­mátus egyház és az intézmény kap­csolatáról, annak hátteréről.- Főgondnok Úr, hadd kezdjem olyan kérdéssel, amely bizonyára sokak fejében megfordult: honnét a késztetés, hogy a mostani félévnyitó ünnepséget templomban rendezzék meg?- Határainkon túl, Hollandiában, Skóciában, Németországban egyál­talán nem szokatlan, ha egy felsőok­tatási intézmény ilyen ünnepi keret­ben indítja, első vagy második fél­évét, sőt az is természetes, hogy ezek az intézmények mindenütt ren­delkeznek egy-egy „chapel”-lel (ká­polnával), egy gyülekező hellyel, ahol délben, étkezés előtt az egész ifjúság minden nap megjelenik. Ez a mintegy húsz perc a szíve a napnak. Amikor diák és professzor egyaránt részt vesz a közös elmélkedésben. Ez egy szívdobbanása az egyetem életének. Nyilvánvaló, hogy akkor a nyitás meg a zárás ehhez képest méginkább emlékezetes szívdobba­nás.- Ezek szerint mindez csak szá­munkra volt szokatlan - bár talán jó lenne, ha hozzászokhatnánk.- Igen, de én azt is remélem, hogy senki nem érzékelt semmi olyanfajta ráhatást, ami ezt a mi most formálódó baráti, testvéri kap­csolatunkat bénította volna. Szándé­kunk szerint oldani és egymáshoz közelebb kerülni kívántunk.- Hogyan kezdődött a közeledés? Ki (ette meg az első lépést?- Nos, vannak dolgok az életben, amelyek kezdetét nehéz meghatá­rozni. Azt is mondhatnám, olyan ez, mintha egy kedves ifjú párt megkér­deznénk, hogy ki látta meg a mási­kat előbb. De minden értéket kutató, őrző és termelő közösség belső intu­ícióval és etikai felelősséggel ismer­heti fel és kell, hogy felismerje a másik hasonló törekvéseit. Mi is rá­ismertünk egymásra. nem szerezhető könyvek. A Tankönyvkiadóval kötött szer­ződés is szoros határidőket szab. Ráadásul már hallatszottak olyan felhangok, hogy a Piértek a tankönyvterjesztésen akarnak meggazdagodni. Ezért is tartotta fontosnak, hogy megjegyezze, nem lennének üzletemberek, ha nem várnának nyereséget ettől a feladattól is, de a náluk általá­nos 5-6 százaléknál nem kíván­nak magasabbat. Főleg azért pá­lyázták meg a terjesztést, mert e nélkül már nem kerülhették vol­na el a létszámcsökkentést, már­pedig nem akarnak elengedni embereket. Az általuk kialakított terjesz­tési rendszerben az iskolák köz­vetlenül tőlük kapják meg a tan­könyveket. E hét végére már minden intézménybe el kell jut­nia a megrendelőlapoknak. A könyvekkel foglalkozó pedagó­gusoknak magasabb bizomá­nyosi díjat fizetnek: azoknak, akik még ebben a naptári félév­ben átveszik a megrendelt pél­dányokat (raktári készletekből tudják kielégíteni az igényt) 6, a többieknek 5 százalék jár. Lesz egy kijelölt üzlet minden me­gyeszékhelyen, ahol év közben Ha konkrétabban kíváncsi, akkor még el kell mondanom, hogy lelki- pásztoraink már kezdettől tanítanak az egyesületnél. Egyikük Szathmáry Sándor, kutatóprofesszor, zsinatunk tanulmányi osztályának vezetője, másik Benke György, püspökhelyet­tes, aki más területeken is évek óta tanít, harmadik pedig Horváth Bar­na esperes. Én magam kezdettől fogva, már az indulás évében - skóciai baráti kapcsolataim révén - hoztam ide angol tanárokat, akik több éven át váltották egymást. Tehát így indultak a kapcsolata­ink, így kezdtünk egyre többet tudni egymásról, és ebben az együttmun- kálkodásban hallottunk nehézségek­ről is, amelyek nem megriasztottak, hanem amelyeket a hasonló értéke­kért küzdő testvéri közösség nehéz­ségeiként fogtunk föl.- Többször is említette már azt, hogy a mi intézményünk nagy érté­kek hordozója. Önök számára mit jelent ez?- Először azt, hogy egyáltalán vannak. A második: a szándékunk, hogy ne csak anyagi javakat tekint­senek legfőbb vágyuknak. Valami ebben a közösségben megjelent és feltört, ami arra késztette magukat, hogy a forrásokig menjenek vissza. Nem divat ma görögöt és latint ta­nulni, és hébert és japánt és kínait. Hasonlóképpen értéket látunk ab­ban, hogy ennyi támadottság, ennyi bizonytalanság között is volt egy ál­landó vonása ennek a dobált, sőt mondhatnám rugdosott intézmény­nek. Ez pedig a maguk tanulása és a tanárok tanítása volt.- Ki mit adhat a másiknak ebben a kapcsolatban?- Én azt hiszem, hogyha mi tiszta szívet és tiszta szándékot mutatunk. Ennek már önmagában üzenethor­dozó értéke van más intézmények számára. Pusztán az a tény, hogy kapcsolatunkban közösségek nyúj­tanak kezet egymásnak, azt a re­ményt kelti, hogy holnap, holnap­után újabbak teszik ezt. Úgy hi­szem, hogy egy ilyen fronthelyzetbe került közösség, mint a maguké, va­lami testvéri erősítést nyerhet ebből is, s remélhetőleg együtt tudunk majd munkálkodni azon, hogy ne is be lehel majd szerezni a könyveket. Készletükben nin­csenek benne a felsőoktatási jegyzetek, illetve az alternatív tankönyvek, de szeretnék minél hamarabb kiegészíteni ezekkel is kínálatukat. A megyei Peda­gógiai és Közművelődési Köz­pont április 29-30-án 32 alter­natív könyvkiadó részvételével szervez programot Miskolcon. Ez valószínűleg jó nyitási lehe­tőség lesz a Piértnek is, hiszen tegnap őket is meghívták a ren­dezvényre. Ami még kiegészíti tan- könyvterjesztői munkánkat: a Kartográfiai Vállalattal kötött szerződésünk jóvoltából szállí­tanak atlaszokat és földgömbö- kel, terjesztik a Tankönyvkiadó nem tankönyv kiadványait, ki­szállítják majd az iskolákba azt a két ingyenes Bibliát, amit a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium ad az intézmények­nek - és természetesen lehető­ség nyílik majd arra is, hogy közvetlenül az iskolákba juttas­sák cl az egyéb, általuk forgal­mazott tanszereket, valamivel a bolti ár alatt. (csörnök) bukhasson cl egy pártolásra érde­mes szándék.- Mivel viszonozhatjuk mi ezt a segítséget?- A maguk elszántsága gerjeszti a körülöttük lévők felelősségét, ahogy az újszülött is azzal szolgál a közös­ségnek, hogy az öröm mellett jó ér­telemben vett gondokat okoz. Ennek az intézménynek a létezése nagy re­ményeket kelt, a potenciális munka­társat látjuk magukban.- Milyen konkrétumokkal segít­heti a református egyház a Miskolci Bölcsész Egyesületet?- Mi szeretnénk kapcsolatainkon keresztül értékes, nemzetközileg is ismert előadókat, professzorokat hozni azok mellé, akik már itt taní­tanak. Szeretnénk segíteni ennek az intézménynek. Bekapcsolni a mi történelmileg kapott kapcsolatrend­szerünkbe - az Egyesült Államoktól 'Skóciáig -, hírt adni létezéséről a világban és munkálkodni azon, hogy az intézet mind épületben, mind anyagiakban társadalmilag ne akadályoztatást, hanem legalább zöld utat kapjon.- Végül egy személyes kérdés. Hogyan fogalmazná meg saját sze­repét a kapcsolatainkban, hogyan értékeli azt?- Nekem van bizonyos tenniva­lóm az egyházi oldalon - mint egy­házkerületi főgondnoknak - de szí­vesebben mondanám azt, hogy én segédmunkásnak érzem magam, és feltétlenül az ehhez illő alázattal szeretnék ebben az ügyben is forgo­lódni. Kívánom, hogy amiről az imént beszéltem, az kibontakozzék, megvalósuljon, jó híreket vigyek, ösztönözzek akár a legalizálódás te­rén, akár a gazdasági, akár a tanul­mányi szférában. Nagyon személyes lesz amit most mondok, de valóságos az én egész életemet tekintve: én imádkozom azért, hogy Isten, amennyiben a ma­guk nemzedéki élete benne van az ő tervében, és amennyiben a maguk intézményének áldáshordozó szere­pet szánt - és hiszem, hogy így van -, terveiket és céljaikat megvalósít­sa. Krdci Pálma bölcsészhallgató Tavasz az alomban Oldani a bénultságot és egymáshoz közelebb kerülni Bői csesz szívelő bb cxncKS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom