Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-23 / 70. szám

1992. március 23., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Nem fogható csuka, süllő Sikeresek Nemcsak a horgász egye­sületek, de a horgász is ké­szít valamiféle számvetést, összegzést az elmúlt évadról. És a sikert, vagy sikertelen­séget sem csupán a fogási eredménynapló tükrözi, mel­lesleg — tegyük a szívünkre a kezünket — a naplót csak kevés horgász vezeti az elő­írásoknak megfelelően. De hát, ami az élményt, a sikert illeti, a horgászatban ez na­gyon is relatív, mert a víz­parton nemcsak a fogás, a zsákmány jelenthet örömet, hanem az is, hogy egyáltalán ott lehetünk a tavak, a fo­lyók partján, feloldódhatunk, megpihenhetünk a nagybetűs természetben. Horgászok so­kasága váltja ki engedélyét ezért az élményért évről év­re, kerül amibe kerül. Akad persze, aki — mint szoktuk mondani — egy-egy szezon­ban meg is fogja az engedély árát, sőt a többszörösét is, de a többség — kár is tagad­nunk — zsákmány nélkül tér haza, még a „sóravalót” sem szákolja meg. De hát — mint említettük — ez nem igazán számít. Persze az, hogy valaki si­keres, avagy sikertelen, sok mindenen múlik. A siker alapvető követelménye pél­dául mindenekelőtt az, hogy minél többször horgásszunk, minél változatosabb vizeken. Aztán szükségeltetik még — magától értetődően — meg­felelő szerelés, de mint tud­juk: a hal nem a szép orsó­ra kap, úgyhogy ezek nem is annyira fontosak. Sokkal in­kább az a türelem, a kitar­tás, hogy ott legyünk a bot mellett, és ne máshol, ami­kor éppen kapás van. És nél­külözhetetlen a sikerhez va­lamiféle egyéni módszer, technika, amire esküdhetünk és persze az, hogy ott hor­gásszunk, ahol hal is van a vízben; de hát a telepítés már nem a horgász dolga. Ismerek két horgászt, akik bármennyire is hihetetlen, de megfelelnek az iménti felté­teleknek. Bevallom, hogy harmíncegynéhány éve, ami­óta horgásznak mondhatom magam, nem találkoztam Kukacon még minden csendes. amíg felakasztja magát a ponty vagy a süllő. Olyan nyilvánvaló érv ez, amivel felesleges vitatkozni. Nincs mese, meg kell fogad­ni: kitartunk a bot mellett, és lessük, amíg el nem nyom az álom. Mert Karcsi sze­rint a sikeres horgászat egyet­len titka: a -kitartó türelem.­Karcsi szerint nincs semmi ti­tok. Akiben- pedig nem leledzik eme két tulajdonság, az csak úgy üljön a parton, s ne dü­höngjön akkor, ha a haltar­tó, amikor kiveszi a vízből olyan üres. hogy simán áit­Tibor, aki süllőben igazán profi még olyan sikeres pecások- kal, mint Párái Károly és Fazekas Tibor. Jó néhány­szor táboroztunk már együtt a Tisza-parton vagy a ta­vaknál, Műhibán, vagy a nyékieknél, én nem fogtam semmit, ők meg . .. — A titok? — Nincs titok — imomdija Karcsi — csak amíg te éj­szaka alszol a sátorban, ad­dig én kint bek'kelek a bot mellett, és nem váróik rá, hát tavaly, amikor rászánta magát, a harcsát is megfog­ta. Nem is egyelt, és nem is kicsiket. Igaz, tavaly tavasz- sza-1 kijelentette: ha nem fogok harcsát, abbahagyom a horgászatot. Hát... Sze­rencsére nem hagyta abba, az idén -is -elkezdte Tibivel, és Kiss Sanyival együtt, aki ugyan nem horgász, de igen jó barát, s mert autója van, ő a fuvaros. Ő jár a sörért, meg egyebekért, amire szük­ség van a vízparton. Egyszó­val, Sanyi, illetve öcsi affé­le -segédé-lő, edzőtárs, a pro­fik mellett. Mert Tibi aztán igazi pro­fi. Különösen az a süllőben és ia pontyban. És nem ti­tok-tartó a módszert, az ered­ményt illetően sem. — Megfigyeltem, tapasz­taltam, hogy a tavaknál a süllő csakis vízközt kap, és nem fenéken, mint azt so­kan hiszik — mondja — és szinte csakis élő kishalra, ami bármi lehet, de a leg­jobb a kis kárász, amit leg­alább 60 centiméteres, for- gókapoccsail ellátott élőkére fűzök fel. Hát... Lehet, -hogy Tibor ezzel számos horgásznák ne-m mondott semmi újat, de azért lehet benne vala­mi, mert tessenek csak fi­gyelni, sporttársak, mit fo­gott tavaly. írd és mondd: 100 darab süllőt — a legna­gyobb 8 kilós vol,t —, 150 darab pontyot, hogy' csak a fontosabbakat említsük ... Már elkezdték az idei sze- zot. Először a Tiszán, Árok­tőnél, de az áradó vízben csak a törpeharcsa kapott, az pedig, mint mondják: jó -hal ugyan, de a profi az mégiscsak profi. Ezért aztán a múlt héten szombaton Mű­hiba mentek . . . A halász-horgász babona szerint, -aki „kifogta Mátyás csukáját”, az egész évben bő kapásra számíthat. Nem tud­ni, hol, hánya-n ücsörögtek a vízparton Mátyás napján, mert ha altikor nem fogták ki ezt a nemes ragadozó- halát, -akkor most várni kell az újiabb kapásr-a. Mert a másik nemes ragadozóval, a süllővel együtt most ívnak a csukák, így fogási tilalom van rájuk, mind a sportha- -lászoknak, mind pedig a horgászoknak. Két h-alászbrigádn-ak azon­ban felmentést adott a fo­gási tilalom alól Csikós Jó­zsef, a imagyei halászati fő­felügyelő. Az egyik a gél éji, a másik pedig a -tokaji ha­lászati tisz-ben dolgozik. Az áltáluk kifogott nemes ra­gadozóikat mün-dlfcét helyen saját 'állományúik továbbsza- porítására, tenyésztésre, il­Ha ló nincs,... Illetve, ha más hal -nints, a törpeharcsa is jó. És a tör­pe igazi tavaszi hal. Csak­nem 100 évvél ezelőtt került Észak-Amerikából Európa vizeibe. Elhibázott volt a telepítés, mert -ez -a faiiánk rabló Európában igazán- tör­pe maradt, s nem éri el a több kilós -súlyt, mint ott, ahol őshonos. A törpe igazi ivadébpusz- tító, s tavasszal, különösen az áradó vizekben, szinte az üres horogra is ka-p. Néhol, mint például a tisza-lúci holt­ágban, vagy az élő Tisza egyes szakaszain-, esetenként 40—50 dekás példányokat is .fognak. Falánksága -miatt a törpe horgászata igen egy­szerű, hiszen sokszor fel­akasztja magát, inkább a hor­got nehéz belőle kioperálni. Jó, hogyha 0,30-as zsinórral, hosszúszárú horoggal horgá­szunk rá. Kedveli a gilisztát, a haldarabkákat, és anyers- hússzeletkéket is. Ez utóbbi­ra kifejezetten a „nagy” tör­pék kapnak. Aki tavasszal törpézni in­dul, szinte -biztos sikerre számíthat. Csak legyen -tü­relme ptthon konyhakésszé tenni a halat, mert bizony a pucoláis meglehetősen -kelle­metlen -művelet. Mindenek­előtt vágjuk le egy csípőfo­góval a szúrós tüskéket a halról, aztán- a törpéket ke­vés vízben- jól besózzúk, és enyhe ecetes vizet is -adunk hozzá Ily módon a ball nyál­kás bőre megfehéredik, köny- nyebben tisztítható. Eme műveleteken -túl már csak -annyi a teendőnk, hogy a törpéket paprikás lisztben megforgassuk, olajban kisüs­sük. s mert egyetlen s-zélka sincs benne. könnyedén megegyük. Jó étvágyat hozzá! iA sporthalászoik, -horgá- szolk jól ismerik megyénk csulkaíogásna aillkalimias vize­it, Így a bodrogközi holt­ágaikat, Tiszatarján, Egyek (környékén pedig a Tisza osulkéfogásra alkalmas he­lyeit. Ugyanígy a süllőét is, «mélyet a tiapasztal’Jt horgá­szok véleménye szerint az élővizekben1, Tiszalbábolna, Tfilszadoragmia könnyékén le­het 'eredményesen ..ktem-el- inli”. Moslt, hogy beköszöntött márciussal a jó idő is, egy- íre többen napoznak-hor- •gäszraak a vízpartokon. Mert például a keszegre, a ponty- irta milncs tilalom, több más haltéleséggel1 együtt ezek 'foghatók. Aki pedig kivál­totta az engedélyt — az „kí­sérti” is a szerencsét. iletve exportra fogják ki. Mert külföldi érdeklődés is van, aiho’l ugyaoosák továhb- lenyiésztésne szánják azokat. Vízparti kilátások 1992-re Több a half kevesebb a horgász Végéhez közeledik a ta­valyi mérleg-készítés a he­lyi horgász „parlamentek­ben”. Az egyesületi közgyű­lések résztvevői számbave- szdk a közelmúltat, s meg­próbálják megrajzolni a jö­vőt. A megye -31 horgász- egyesületének csúcsszervénél, a- MOHOSZ iBorsod-Abaúj- Zemplén Megyei Intéző Bi­zottságánál jártunk. A tit­kárt, Nemesi Zoltánt kér­deztük. — A vízpartról nézve, a bot mögött ülve, milyen volt 1991? — Ha röviden akaróik vá­laszolni, akkor azt mondom, hogy tavaly több volt a hal, kevesebb a horgász, mint -korábban. .Részleteseb ben: 1091-ben a fogási kvóta 18,9 kilogramm hal vo-lt horgá­szonként, míg 1990-ben az átlag csak 13 kilogrammra rúgott. A kimutatás a fogá­si naplók adatainak felhasz­nálásával készült, néhányan viszont megkérdőjelezik en­nek hitelességét. Én azon­ban állítom, hogy -a horgá­szok döntő többsége valós adatokat közöl, s betartja a mindenkori szabályokat. Ami a dolog másik részét illeti, a megye -horgásztál'- -sadal-mának létszáma két­ezerrel, 17 210 tagra csök­kent. Nehezedték az életfel­tételek, -drágult az utazás, kevesebb a szabadidő ... így aztán sokan kénytelenek voltaik búcsút mondani ked­venc szenvedélyüknek. Kár, sajnálom őket. Az országos adatok egyébként 15 száza­lékos csökkenést mutatnak. — De nemcsak az egyén, hanem a közösség életfelté­telei is szorítóbbak lettek. Hogyan gazdálkodnak az egyesületek? — A kulcskérdés, -s -a hor­gászt ez érdekli leginkább, a halasi tás. A telepítési költ­ségek emelkedtek ugyan, ,s együk -évről a másikra a két­millió forintos többlet csak részben jelentett több ha­lat. Kerek számokban mond­va, a borsodi vizekbe 1991- ben mintegy 13 -millió fo­rint értékű ponty, csuka, keszeg ikerült. A megoszlás: ÉMHE (amely már közvet­lenül a MOHOSZ-hoz tar­tozik) 5 millió, a többi egye­sület 6 millió, az intéző bi­zottság 2 millió forint. Bár néhány helyen még most ta­vasszal is halasítanak, de csak pontyból és amurból 12 vagonnyi került a vizekbe. Keszeg és -kárász 150 -má­zsával gazdagítja az állo­mányt. A kihelyezett raga­dozók száma kétszázezerre tehető. — Kérem, hogy végezetül mondjon néhány szót az ib kezelésében lévő vizekről. — A Hámori-tó továbbra is pisztrángot ígér. A Csor- •ba-tó nemcsak miskolci kö­zelsége miatt népszerű, ha­nem gazdag és változatos halállományáért is. Itt ren­dezik egyébként április 25- én az ifjúsági,- május 9-én pedig a felnőtt megyei hor­gászversenyt. A Rakaca-i-tó továbbra- is megbízható zsák- ményszerző terület. A Mo­noki tározón új horgászrend lépett életbe. -Ezek szerint ez évtől már ragadozót is (süllőt és csukát) lehet fog­ni. A méretkorlátozással vé­dett halaik közül hármat vi­het haz-a a horgász, de eb­ből csak kettő lehet egyfaj­ta. Újdonság még, s ezt itt kell elmondanom, mert kötő­dik a fentiekhez, hogy az ib és a HTSZ-ek vizeire szóló jegyeket a- Corvin utca 1.5. szám alatti ügyfélszolgálati irodában szerezhetik be a horgászok. fúj rajta a szél. Hát szó, ami szó, az ő -hal-tartója soha nem ikon-g az ürességtől. Igazán nem aika-roim -egyet­len sporttá-rsam szívét -se fájdítami a felsorolással, hogy a tavalyi évadban mit és miket fogott össze a ház­gyári tónál és a debrecen-in, És ez így van már vagy húsz esztendeje, amióta horgász. Ö aztán megfogja az enge­dély árát... Harcsát viszont soha -nem fogott. Igaz, nem -iis nagyon horgászott rá, de Hosszú hónapok hűtlensé­ge után itt vagyok végre! Mennyit álmodtam Rólad, hányszor gondoltam Rád ... A távolság döbbenti rá az embert, mennyire ragaszko­dó. Hányszor képzeltem, hogy együtt vagyunk. Csillogásod vidám gyerekkacajhoz hason­latos. Behunyt szemmel éreztem meleged. A Hozzád érkező napfényt tovább küldted fá- zós arcomhoz. Hálás voltam Neked, hogy késő őszben is cirógattál, hogy csendes ma­gányod megosztottad velem, hogy bánataimat elmondhat­tam néma nyugalmadnak. Megtért Saulként jövök Hozzád. Bánom hűtlensé­gem, bánom a nélküled élt kalandjaimat: a didergés, huzatos pályaudvar bűzét, Tavaszi megtérő csavargásaimat, kifosztáso­mat. Álom nélküli padok ku­polásait, éjszakák sötét du­hajkodásait. Mind-mind bá­nom. Kár volt e hosszú var­gabetűért, a falióra végtelen magányt koppantó perceinek hallgatásáért, úttalan utak bandukolásáért. Egyedül voltam hegyi ös­vények barangolásában, sen­ki sem szólt, mégis hangot hallottam, egyedül csavarog­tam titkos erdők rejtett útja­in. Emléked volt az az erő, hogy visszahívott az idő, ez a nagy téritő, ez a nagy révész, aki áthordja csó­nakjain o lelkeket, mint Charon a túlvilági Styx folyón, így tértem én is Hozzád. Mit is kezdtem volna nél­küled? Hol találtam én ilyen gyógyírt, mint itt Melletted? Ki érti meg ólomlábakon úszó medúza-álmaim? Ki ér­tené meg apró örömeimet? Kinek mondhatnám el a hő­kölő bogáncs szépségét, a szőke nádbojt zúzmarás kö­szönéseit, a nádiveréb riká­csolását, a jégmadár surra- nását? Ki mutatná meg fé­nyeszöld algáit, az alámerült csendes köveken? Kinek mondhatnám eltűnt szerelmek elhalását? Kinek suttognám el magányos ré­szeg őszinteségével titkolt ba­rát, sosem volt szerető nevét? Kivel oszthatnám meg pará­nyi gyermek mosolyát, kinek hálálkodhatnák, hogy segített visszafordulni pokolból, tisz­títótűzből, hogy megosztotta velem e gyönyörűséges ta­vasz csillogását, hogy üzent nekem: élni szép! Kihez kel­lene futnom, ha nem Hoz­zád, Te nyugodt, tiszta, szép­séges tavacskám. Szervusz Te gyönyörű! hforgászni sze­retnék keszegre, pontyra, ha engeded. (Beltecsi) Az oldalt összeállította: Brackó István és Szarvas Dezső.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom