Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

Hol az alagút vége? Bár még egy negyedév sem teltei 1992-ből, de az már szinte bizonyosnak látszik, hogy a fog­lalkoztatási helyzet a megyében tovább romlik, a munkanélküli­ség növekedési üteme változat­lanul gyors lesz. Legjobb eset­ben is csak az év második felé­ben képzelhető el csekély javulás. Egy prognózis szerint a piaci viszonyok alakulásában sem várható kedvező változás. Előre­lépést elsősorban a külföldi mű­ködő tőke eddiginél jóval erőtel­jesebb beáramlása, a volt szocia­lista országok, főleg a Független Államok Közössége részéről a fizetőképes kereslet gyors meg­élénkülése és a világkiállítási be­ruházások megindítása jelent­hetne. Ha... Ám a külföldi tőke nem jön, az egykori testvéror­szágok ugyanolyan, sőt súlyo­sabb gondokkal küzdenek mint mi, az Expót pedig a főváros ma­gának vindikálja. Folytassuk a sort? A belső gazdasági kapcsolatok szétzilál­tak, állandósult a „sorban állás”, a fizetésképtelenség, egyre több a csődbe ment cég -és ami ezek­kel jár: tovább nő a munkanélkü­liség. Nincs még vége! A mező­gazdasági üzemek átalakulása magával hozza az agrármunka­nélküliséget. A megye iparának helyzetét egy szóval lehet jellemezni: kri­tikus. Csupán ebben az évben emberek ezreit küldi el a diós­győri és az ózdi kohászat, a Di­ósgyőri Gépgyár, a Borsodná- dasdi Lemezgyár, a Borsodi Szénbányák, a kazincbarcikai Borsodchem Rt.. Korántsem re­ményteljes a helyzete a Decem­ber 4. Drótműveknek, napirend­re kerültek a tömeges elbocsátá­sok a Volánnál, a MÁV-nál, a Pamutfonónál... Mindezekkel szemben fej­lesztést, beruházást, létszámbő­vítést jóformán sehol sem ter­veznek régiónkban. Jelenleg csaknem 56 ezren vannak munka nélkül. Optimista előrejelzések szerint a munka- nélküliek száma az év végére 70-75 ezer lehet. A pesszimisták 80-90 ezer emberrel számolnak. Könnyen lehet, ez utóbbiaknak lesz igazuk. A becsületsüllyesztő Sokan hívnak egyes „műin­tézményeket”, azaz: kocsmá­kat becsületsüllyesztőnek. Nincs más véleménye a be­szélgetéshez nevét nem adó pénztárosnőnek sem, aki egy évtizede posztói gépe mö­gött.- A mi talponállónknak min­dig is megvolt a maga törzs- közönsége. Most még in­kább. Reggelenként megje­lennek a munkanélküliek és a munkaadók. Az előbbiek le­dobnak egy-két felest, az utóbbiak erős embereket ke­resnek építkezéshez, kert­ásáshoz. A pénztárosnő szerint már nemcsak a lumpenek járnak hozzájuk, akad vendégeik kö­zött mérnök, technikus is. Az emberpiacként működő tal­ponállóba lépő vállalkozó azonban nemcsak azt nézi, ki milyen deltás, mennyire mun­kabíró, azt is lesi, ki mennyit iszik. Mert a maszek tisztá­ban van vele: az ital csak át­menetileg növeli a teljesít­ményt, részeggel semmire sem megy. Mégis ő a nyerő, mert nem fizet adót, TB-t, ak­kor rúgja ki, amikor akarja a melóst.- A kiválasztás után megin­dul az alku - folytatja a pénz­tárosnő - a segédmunkásnak napi 800-1000 forintot kínál­nak, plusz teljes ellátást, a szakmunkások elkérik a két­ezret is. Mégis, úgy látom, sok munkást kereső dolgavé- gezetlenül távozik. Rossz az emberanyag, aki kocsmázik, az bizony megbízhatatlan. A pénztárosnő még eltöp­reng azon, hogy nem érti, mi­ből telik a munkanélkülieknek ennyi italra? Mert a segély az kevés, tudja. Talán az asz- szony keresetét isszák el? Mindenesetre: ő biztos ben­ne, amelyik munkátlan ezt az utat választja, annak előbb- utóbb valóban oda a becsü­lete, s talán egy egész életre -azegzisztenciája... Aki nem adja fel Palascsák Zoltán tavaly febru­árban önként hagyta ott a tej­ipart. Nem egyezett az egyik fő­nökkel, így távozott. A 46 éves férfi mégsem adja fel.- Az egy év munkanélkülisé­gem alatt kétszer dolgoztam. Ki­váltottam a vállalkozói igazolvá­nyomat, de csődbe mentem. Nagykereskedelemmel foglal­koztam, kellett volna hozzá a tő­ke. De tudja, mire ad hitelt a bank? Lakatlan ingatlanra meg egyebekre - szinte lehetetlen hi- telhezjutni. Azt mondja beszélgetőtársam, hogy próbálkozott több helyen, jelentkezett raktárosnak és te­niszklubvezetőnek. Hétfőn dől el, hogy sikerült-e valamelyik? Most azért jött a munkaközvetí­tőhöz, hogy érdeklődjön: egy­szer már két hónapig kapott munkanélküli segélyt, a továb­biakban lesz-e rá lehetősége, hogy igényeljen.- Van egyébként szakmám, 15 évig dolgoztam a vendéglátó- iparban, több évet külföldön, elég jól beszélem a németet. Jó is, hogy idejöttem, mert itt van­nak a plakátok, hogy hol lehet külföldi munkára jelentkezni. Kicsit keserűen mondja, hogy szüleivel él. Mindketten nyugdí­jasok, ők adnak a gyereknek, holott az lenne a normális, ha a gyerek segítené őket. De hát így alakult...- Mindenesetre nem adom fel, megyek, keresem a munkát, ha másutt nem, hát külföldön. Ab­ban van már gyakorlatom. Mire jó az átképző központ? Külföldre kell menni! Legalábbis: így érzi K. B. 32 éves emődi fiatalember. Tavaly augusztusban küldték el a Geofizikai Intézet nehéz- gépkezelőjét, de nemcsak őt: a hatvanas létszám felét le­építették.- Azért csak most jövök a segélyt intézni, mert eddig al­kalmi munkából úgy, ahogy sikerült megélni. De most a maszek azt mondta, csak az állandóknak ad munkát. Ott is fölösleges lettem.- Hogy hogyan élünk? Na­gyon nehezen. Anyám nyug­díjas, az öcsém dolgozik, ket­tejük jövedelme 12 és fél ezer forint. A rezsi után marad hat­ezer hármunk megélhetésére. Tavaly augusztusban vágtunk egy malacot, abból még van a mélyhűtőben. Anyám barom­fit nevel, akad krumpli, zöld­ség a kertben és van egy kis szőlőnk is. Olasz Teréz szívesen adja a nevét az íráshoz:- Nem szégyellem, hogy munkanélküli lettem. A kohászatnál most külö­nösen sokan járnak így. Egyébként ott kézbesítő­ként dolgoztam.- Nem kellene átképez­nie magát az átképzési központban hiszen-mint Most, hogy a fiatalember végképp munka nélkül ma­radt, másodszor jött Miskolc­ra a segély ügyében. Hogy mikor lát belőle pénzt, nem tudja. De addig is élni kell va­lamiből. Mi van, ha elszakad a cipő, ha elfogy a tartalék?- Próbálkoztam több he­lyen is, sehol nincs a szak­mámra szükség. Azt hiszem, külföldre megyek. Ha a ha­zám nem tud munkát adni, akkor is élni kell. Már intézik, hogy állatgondozó lehessek Ausztriában, oda nem kell nyelvtudás, ha hosszú távra szerződöm, nagyobbak az esélyeim.- Hogy éli meg ezt az álla­potot?- Hát bizony, lelkileg na­gyon nehéz, ha az embert el­tartják, fölöslegesnek érzi magát... mondja - mindössze 20 éves?- Nem érdemes oda menni, mert akit átképez­nek, az is munkanélküli Az elmúlt esztendő utolsó negyedében, október 15-én avatták fel Miskolcon az or­szág első, és azóta is egyetlen regionális átképző központ­ját. Az azóta eltelt nem egé­szen fél év alatt csaknem ezer embert képeztek, illetve ké­peznek még most is át más szakma mívelésére. Hogy mire jó egy ilyen át­képző központ? Kiss Gyula munkaügyi miniszter szerint: „elsősorban a munkanélküli­eknek kíván képzést nyújta­ni, de az intézmény termé­szetesen mindazok számára is rendelkezésre áll, akik szakmát akarnak tanulni, vagy a jelenlegi képzettsé­güktől eltérően tanulni sze­retnének ahhoz, hogy meg­marad. Egyébként a szü­leimmel élek, ők dolgoz­nak, valahogy megélünk. Csakhogy: Teréz férj­hez menő korban van, őrizzék állásukat, vagy vál­lalkozásba kezdjenek...” Ez a központ tulajdonkép­pen új fejezetet jelent a hazai munkaügyi politika törté­netében, elsősorban azért, mert a gazdaság szoros köve­telményeként a munkaerő- piac szerves részeként műkö­dik. A piacgazdaság velejáró­ja a munkanélküliség, bár­mennyire is nehéz ezt meg­érteni, elfogadni. így, a ma­holnap egyik legfőbb tenni­valójának tűnik: a kétkezi (és hát a szellemi) munkásnak életében több szakmát kell elsajátítania ahhoz, hogy munkaerejére vevő legyen a piac. Ez közös érdek, és ezt minél hamarabb fel kell is­merni. Ebben is segíthet az átképző központ... 'ilyenkor kellene családot alapítani, gyereket szülni. Vajon vannak-e perspektí­vái?- Egyelőre csak a vára­kozás. Most itt a munka­erőközvetítőnél, azután kint az életben. Abban bí­zom, előbb-utóbb majd­csak változik valami - só­hajt reménytelenül. Egy kohászati áldozat MUNKAIÉLKÜL Városok, állás, állástalanok 1991. február vé992. február vége Város és körzeté Bejelentett munkáé rő-igenyek Regisztrált niíjzáma Munkanélküli segélyben, járadékban részesülők Ügyfélforgalom 1991. febr. vége 1992. jan vége . 1992. lehr vége 1991. febr. vége 1%. febr. ÉRe 1991. febr. vége 1992. jan. vége 1992. febr. vége 1991. február 1992. január 1992. február Miskolc 86 187 176 3 840 ]-J j-J I 22 87 9 161 10066 7 263 18 443 21 984 Ózd­28 28 2 964 7 607 1 37.0 4616 4 988 4099 7435 9 639 Edelény 64­­1 108 ■1868 854 2761 3 053 1 375 3 725 4 939 Kazincbarcika 13 13 ■ 13 1 384 4 010 1 004 3 043 3 485 2 548 6230 7 223 Sajószentpéter 1­­279 1 372 173 850 1 056 515 1 415 1 851 Encs­’ ­­1 372 3907 1 213 2 739 2 730 2 483 4808 6 283 Szikszó­­­­2142­1 640 1 841­4054 4633 Mezőkövesd 10 10 5 1 380 ?778 753 3 074 2 917 1 748 5616 7 597 Tiszaújváros 13 2 14 702 2708 397 1 552 1 858 1 728 2910 4439 Sátoraljaújhely 10 82 94 927 4123 752 2713 3 036 1 405 4702 5 806 Sárospatak­­­1 108 3082 860 2 113 2 250 1 4(H) 3 890 5 749 Szerencs­­­2 043 5007 1407 3 866 4 379 3 876 5 184 7281 Tokaj 7­­495 __4_433 297 975 1 036 739 1 535 2 398 B.-A.-Z. megye össz. 230 322 330 17 602 Í>8I0 11 367 39 103 42 695 29 179 69987 89 822 A Megyei Munkaügyi Központban Simkó János osztályvezető tájékoz­tatott a legfrissebb adatokról:- A munkaerőpiac tulajdonképpen összeomlott, hiszen ez év január vé­gén mindössze 327 főre jelentettek be igényt a vállalatok, ugyanakkor 53 400-an váltak munkanélkülivé. A munkanélküliek száma hónapról hó­napra gyorsuló tempóban nő. Míg tavaly január végén 14 700-an vol­tak munkanélküliek, decemberre 49 000-en váltak „feleslegessé”. Az­óta egyetlen hónap alatt több mint 4000-en kényszerültek munkahe­lyüktől megválni. A szakember szomorúan beszél a megye 13 városában és környékén kialakult helyzetről. Ezek szerint a munkanélküliség gyorsuló üteme még riasztóbb, ha a kezdetektől nézzük: 1990-ben mindössze 3500-an, ta­valy 13 és félezren, idén januárban már 53 000-en váltak „dologtalan- ná”. Hogy mi váltotta ki ezt a tenden­ciát országosan, az ismert. De Északkelet-Magyarországon az ipar válsága még inkább érződik, hiszen itt aránytalanul nagy volt az ipartele­pítés: kohászat, gépipar, hatalmas vegyi gyárak épültek. A bányánál is tízezrek dolgoztak, s most a mamut- vállalatok egymás .után kerülnek csődbe. Szűkült az építőipar, a köz­A mezőglaságban még moszdődik... lekedés, a mezőgazdaság vó zói lehetősége. A mezőgazdasági üzemek nem gyarapították a munkané számát. Ebben a szektorba' csak ezután lesz tömeges el1 tás, mivel megszűnt az átal3 tiltó moratórium. A .szöveti részvénytársaságok, kft.-k 1# néhányan valamilyen önálló 5 kezeti formában dolgoznak ti de mindenképpen keveseü számmal. A mezőgazdaság1 valy mindössze 3000-en lette1 kanélüliek, ebben az évben & emberek szerint 13 000 emb® az utcára. Hogyan lehetne a munkát séget kezelni? Erre Simkó szerint több lehetőséget is kitt tak, noha ezek korántsem meg a térség problémáját.- Megyénk mintegy 600 n11 rintot kapott a foglalkoztatás1 ból. Ezt átképzésre, a közi1 munkavégzés támogatására' kahelyteremtő beruházások munkanélküliek vállalkozó Segítésére, átmeneti jelleggel hkkentett munkaidő bevezetésé­ig korengedményes nyugdíjazás Nógatására fordítottuk. így mint- ’V15 000 ember gondján próbál­ok segíteni, ha nem is véglegesen, * Sokuknál ez a pár hónap is az 91et jelenti, a korengedményes fődíjasoknál viszont a végleges 99oldást jelentheti. Ezt hozta hát a piacvesztés, az ál- Ni támogatások leépítése, meg­értetése a már előbb említetteken j^l. És ez a folyamat idén sem áll e9' De lesz továbbra is foglalkoz­ni alap, valamit segít az egyének fy és a vállalatok öt százalékos f^idaritás-alapja. munkaügyi központ főmunka- [sa Aradi Mária szerint a megye fVes térségei reménytelen helyzet- - derülnek. Vannak már munkanél- ! 1 falvak, körzetek, s nem sok jóval :csegtet a jövő. A munkaerő-prog- szerint egyre nőni fog a kvalifi- y1 szakemberek, vezetők körében ÍT"Jnkanélküliség. Vezetőkből '91. riuárjáig 452-en váltak munkánál­külivé, az év végén már 1500-an et­ték a munkanélküliek kenyerét. A pályakezdők közül tavaly 3350 fiatal munkanélküliséggel kezdte a nagy­betűs ÉLETET, ebből 1500 fiatal volt szakmunkás, 1480 érettségizett, 80- an valamilyen felsőfokú képzésben részesültek.- Van-e valamilyen módszer a munkanélküliség elemzésére, hogy a támogatás, a segítség a legszük­ségesebb helyre, körzetbe jusson?- Egy világbanki program kereté­ben - a 3. ipari szerkezetátalakítási programban az úgynevezett humán erőforrások alapprogramjában (sta­tisztikai és foglalkoztatási témában) megyénk foglalkozik a foglalkoztatá­si alap költségeinek hatékony fel- használásával. E témában pedig egy helyileg is finomabb elemzési rendszer kidolgozása szükséges. Meg kell vizsgálni a legkisebb térsé­get - falut, várost, övezetet, hiszen ezek problémája specifikus, eltér a nagy átlagtól, és hatékonyan csak úgy segíthetünk, ha akár egy-egy családot, réteget vizsgálunk a mun­kaerőpiac szempontjából. Ezért a vi­lágbanki program keretében az USA-ban tanuló ösztöndíjasokkal próbáljuk elsajátítani az elemzési módszereket, hogy javaslatot ad­hassunk egy-egy térség, üzem, vál­lalat, önkormányzat részére a hu­mánus, jó megoldásokra... Hogy keserű vagyok?*eglehet... Pácin, Nagyrozvágy. Kisrozvágy, Sentjén, Lácacséke, Dámóc, Zemplén- agárd... a megye északi határvidékének falvai. Gyönyörű vidék. Északról a szlo­vák határ, délről a Tisza határolja, illetve zárja el a külvilágtól. Az itt élőknek ed­dig jó esetben munkát adtak a téeszek, vagy a legészakibb magyar város, Sátor­aljaújhely gyárai, kisebb-nagyobb üze­mei. Már ameddig adtak. Mert a csőd, a válság lesújtott számos újhelyi üzemre, kft.-re, betéti társaságra, kisvállalkozó­ra, iparosra, kereskedőkre, azokra, akik - ha csak keveseknek is -, de munkát tudtak adni. És sokan jártak be Újhelyre a környékbeli falvakból, mert az ipar Ismert pénzügyi szakember, Antal László jelentette ki a mi­nap egy konferencián, hogy az államháztartás deficitje továbbra is növekedni fog. A szakember szerint a növekedés oka az ál­lamháztartási reform késlekedé­se; felhívta a figyelmet ugyanak­kor arra, hogy a gazdasági és pénzügyi feszültségek a jövő év­ben már átterjednek a bankszfé­rára is. A honi vállalatok adós­ságállománya ugyanis az elmúlt négy év alatt a hússzorosára nö­vekedett. ami lefékezi a pénzin­tézetek privatizációját. Egyre mélyülő válságba kerül a gazdaság, növekszik a munka­nélküliség, az olyannyira áhított forint-konvertibilitás megterem­téséhez, a gazdaság stabilizálá­sához még legalább tíz esztendő szükséges. azért csak jobban fizetett, min és kiegészítésként pedig ott ve háztáji, ahol megtermelődött at való élelem, gyarapodhatott a f karókban, épülhetett a ház, a hé a víkendtelekre, jutott utazásr kozásra, művelődésre. Egysz nem is dúskáltak errefelé az ai vakban, azért nyugodt, emberit volt az élet. Az iméntieket szomorkásán sen sorolja Fedor László, aki I cséki sorstársával szorul munl segélyre. Igaz, - mondja - eg! nek tisztes munkát adott a polgí hivatal, hiszen karbantartókéi mázzák. És szerencsésnek inon gukat azok is, akiknek közműn öten vannak, és közöttük én is lök ennek. Igaz, csak közmi mégiscsak munka, amiért dolgi nem pedig kegyelemkenyér. A 25 esztendős, családos Fee ló pedig hozzászokott a kertién; hoz. Egyetlen napig sem vol nélkül. Sőt! Mert erősen akat gyarapodjon a család, pluszmu órát vállalt, amíg lehetett; pon tavaly május 31-ig. ugyanis aki meg az a kft. Sátoraljaújhely szobafestő szakmunkásként d Munka pedig nincs errefelé a közben nemcsak szobafestőnél rangosabb szakmabelinek sem.- Mentem, jártam, talpaltam felé, de csak azt hallotta az entl t helyieknek is csak az útilapu készül, )|l'n'llogy azoknak adnának kenyeret, '-f. * a falvakból járnak a városba, az ii'h'ha. Most aztán abból élek a család­it'; ’ ‘Unit ez a közmunka ad, de hát ez a a-. ? csak a töredéke annak, amit komb­it'1 kerestem. De azért mégiscsak sze- nvésésnek mondhatom magamat, hi- cl, \ szüleim és jó anyósom segítenek. ' °k nem lennének, nem tudom miből A a család. 1V A földből talán, hiszen van itt föld a ‘Csékrhatárban, csak művelni kelle­ÍL'p ' ill'.,1 d'sze, föld az van. De mivel mu­ll6 ember, tán’ magát fogja az eke fJ ■ ue hát még azok a téeszek is tönk- . ^er|tek, ahol bőviben voltak minden- "V ’ ütni szükséges a paraszti ntunká- ’ 1 ’ hogy teremjen a föld. megfizesse, t fihálálja a munkát. A téeszesek. akik- * a( hssz.cfut. beszélget az ember, azok 11 l1l0ndják, ez a mai világ nem is a vá­11st | e tJji lanem a falut, a paraszti népet JJ*» igazán a földre. És még csak az járunk, mert rettenetes napoknak clcbc. Hallani, hogy sokezer ^ etilek nem jut majd munka a tée- of" hen sem, és örülhet majd az. aki va- fJr?vá cselédnek szegődhet. Hogy ke­hi u°ri beszélek? Meglehet. Mert nincs jl le,bény, semmi sem. De hogy lcl- Azt már nem! Családom van. 3; l'ságern, társam.gyerekem...

Next

/
Oldalképek
Tartalom