Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-16 / 64. szám
Hol az alagút vége? Bár még egy negyedév sem teltei 1992-ből, de az már szinte bizonyosnak látszik, hogy a foglalkoztatási helyzet a megyében tovább romlik, a munkanélküliség növekedési üteme változatlanul gyors lesz. Legjobb esetben is csak az év második felében képzelhető el csekély javulás. Egy prognózis szerint a piaci viszonyok alakulásában sem várható kedvező változás. Előrelépést elsősorban a külföldi működő tőke eddiginél jóval erőteljesebb beáramlása, a volt szocialista országok, főleg a Független Államok Közössége részéről a fizetőképes kereslet gyors megélénkülése és a világkiállítási beruházások megindítása jelenthetne. Ha... Ám a külföldi tőke nem jön, az egykori testvérországok ugyanolyan, sőt súlyosabb gondokkal küzdenek mint mi, az Expót pedig a főváros magának vindikálja. Folytassuk a sort? A belső gazdasági kapcsolatok szétziláltak, állandósult a „sorban állás”, a fizetésképtelenség, egyre több a csődbe ment cég -és ami ezekkel jár: tovább nő a munkanélküliség. Nincs még vége! A mezőgazdasági üzemek átalakulása magával hozza az agrármunkanélküliséget. A megye iparának helyzetét egy szóval lehet jellemezni: kritikus. Csupán ebben az évben emberek ezreit küldi el a diósgyőri és az ózdi kohászat, a Diósgyőri Gépgyár, a Borsodná- dasdi Lemezgyár, a Borsodi Szénbányák, a kazincbarcikai Borsodchem Rt.. Korántsem reményteljes a helyzete a December 4. Drótműveknek, napirendre kerültek a tömeges elbocsátások a Volánnál, a MÁV-nál, a Pamutfonónál... Mindezekkel szemben fejlesztést, beruházást, létszámbővítést jóformán sehol sem terveznek régiónkban. Jelenleg csaknem 56 ezren vannak munka nélkül. Optimista előrejelzések szerint a munka- nélküliek száma az év végére 70-75 ezer lehet. A pesszimisták 80-90 ezer emberrel számolnak. Könnyen lehet, ez utóbbiaknak lesz igazuk. A becsületsüllyesztő Sokan hívnak egyes „műintézményeket”, azaz: kocsmákat becsületsüllyesztőnek. Nincs más véleménye a beszélgetéshez nevét nem adó pénztárosnőnek sem, aki egy évtizede posztói gépe mögött.- A mi talponállónknak mindig is megvolt a maga törzs- közönsége. Most még inkább. Reggelenként megjelennek a munkanélküliek és a munkaadók. Az előbbiek ledobnak egy-két felest, az utóbbiak erős embereket keresnek építkezéshez, kertásáshoz. A pénztárosnő szerint már nemcsak a lumpenek járnak hozzájuk, akad vendégeik között mérnök, technikus is. Az emberpiacként működő talponállóba lépő vállalkozó azonban nemcsak azt nézi, ki milyen deltás, mennyire munkabíró, azt is lesi, ki mennyit iszik. Mert a maszek tisztában van vele: az ital csak átmenetileg növeli a teljesítményt, részeggel semmire sem megy. Mégis ő a nyerő, mert nem fizet adót, TB-t, akkor rúgja ki, amikor akarja a melóst.- A kiválasztás után megindul az alku - folytatja a pénztárosnő - a segédmunkásnak napi 800-1000 forintot kínálnak, plusz teljes ellátást, a szakmunkások elkérik a kétezret is. Mégis, úgy látom, sok munkást kereső dolgavé- gezetlenül távozik. Rossz az emberanyag, aki kocsmázik, az bizony megbízhatatlan. A pénztárosnő még eltöpreng azon, hogy nem érti, miből telik a munkanélkülieknek ennyi italra? Mert a segély az kevés, tudja. Talán az asz- szony keresetét isszák el? Mindenesetre: ő biztos benne, amelyik munkátlan ezt az utat választja, annak előbb- utóbb valóban oda a becsülete, s talán egy egész életre -azegzisztenciája... Aki nem adja fel Palascsák Zoltán tavaly februárban önként hagyta ott a tejipart. Nem egyezett az egyik főnökkel, így távozott. A 46 éves férfi mégsem adja fel.- Az egy év munkanélküliségem alatt kétszer dolgoztam. Kiváltottam a vállalkozói igazolványomat, de csődbe mentem. Nagykereskedelemmel foglalkoztam, kellett volna hozzá a tőke. De tudja, mire ad hitelt a bank? Lakatlan ingatlanra meg egyebekre - szinte lehetetlen hi- telhezjutni. Azt mondja beszélgetőtársam, hogy próbálkozott több helyen, jelentkezett raktárosnak és teniszklubvezetőnek. Hétfőn dől el, hogy sikerült-e valamelyik? Most azért jött a munkaközvetítőhöz, hogy érdeklődjön: egyszer már két hónapig kapott munkanélküli segélyt, a továbbiakban lesz-e rá lehetősége, hogy igényeljen.- Van egyébként szakmám, 15 évig dolgoztam a vendéglátó- iparban, több évet külföldön, elég jól beszélem a németet. Jó is, hogy idejöttem, mert itt vannak a plakátok, hogy hol lehet külföldi munkára jelentkezni. Kicsit keserűen mondja, hogy szüleivel él. Mindketten nyugdíjasok, ők adnak a gyereknek, holott az lenne a normális, ha a gyerek segítené őket. De hát így alakult...- Mindenesetre nem adom fel, megyek, keresem a munkát, ha másutt nem, hát külföldön. Abban van már gyakorlatom. Mire jó az átképző központ? Külföldre kell menni! Legalábbis: így érzi K. B. 32 éves emődi fiatalember. Tavaly augusztusban küldték el a Geofizikai Intézet nehéz- gépkezelőjét, de nemcsak őt: a hatvanas létszám felét leépítették.- Azért csak most jövök a segélyt intézni, mert eddig alkalmi munkából úgy, ahogy sikerült megélni. De most a maszek azt mondta, csak az állandóknak ad munkát. Ott is fölösleges lettem.- Hogy hogyan élünk? Nagyon nehezen. Anyám nyugdíjas, az öcsém dolgozik, kettejük jövedelme 12 és fél ezer forint. A rezsi után marad hatezer hármunk megélhetésére. Tavaly augusztusban vágtunk egy malacot, abból még van a mélyhűtőben. Anyám baromfit nevel, akad krumpli, zöldség a kertben és van egy kis szőlőnk is. Olasz Teréz szívesen adja a nevét az íráshoz:- Nem szégyellem, hogy munkanélküli lettem. A kohászatnál most különösen sokan járnak így. Egyébként ott kézbesítőként dolgoztam.- Nem kellene átképeznie magát az átképzési központban hiszen-mint Most, hogy a fiatalember végképp munka nélkül maradt, másodszor jött Miskolcra a segély ügyében. Hogy mikor lát belőle pénzt, nem tudja. De addig is élni kell valamiből. Mi van, ha elszakad a cipő, ha elfogy a tartalék?- Próbálkoztam több helyen is, sehol nincs a szakmámra szükség. Azt hiszem, külföldre megyek. Ha a hazám nem tud munkát adni, akkor is élni kell. Már intézik, hogy állatgondozó lehessek Ausztriában, oda nem kell nyelvtudás, ha hosszú távra szerződöm, nagyobbak az esélyeim.- Hogy éli meg ezt az állapotot?- Hát bizony, lelkileg nagyon nehéz, ha az embert eltartják, fölöslegesnek érzi magát... mondja - mindössze 20 éves?- Nem érdemes oda menni, mert akit átképeznek, az is munkanélküli Az elmúlt esztendő utolsó negyedében, október 15-én avatták fel Miskolcon az ország első, és azóta is egyetlen regionális átképző központját. Az azóta eltelt nem egészen fél év alatt csaknem ezer embert képeztek, illetve képeznek még most is át más szakma mívelésére. Hogy mire jó egy ilyen átképző központ? Kiss Gyula munkaügyi miniszter szerint: „elsősorban a munkanélkülieknek kíván képzést nyújtani, de az intézmény természetesen mindazok számára is rendelkezésre áll, akik szakmát akarnak tanulni, vagy a jelenlegi képzettségüktől eltérően tanulni szeretnének ahhoz, hogy megmarad. Egyébként a szüleimmel élek, ők dolgoznak, valahogy megélünk. Csakhogy: Teréz férjhez menő korban van, őrizzék állásukat, vagy vállalkozásba kezdjenek...” Ez a központ tulajdonképpen új fejezetet jelent a hazai munkaügyi politika történetében, elsősorban azért, mert a gazdaság szoros követelményeként a munkaerő- piac szerves részeként működik. A piacgazdaság velejárója a munkanélküliség, bármennyire is nehéz ezt megérteni, elfogadni. így, a maholnap egyik legfőbb tennivalójának tűnik: a kétkezi (és hát a szellemi) munkásnak életében több szakmát kell elsajátítania ahhoz, hogy munkaerejére vevő legyen a piac. Ez közös érdek, és ezt minél hamarabb fel kell ismerni. Ebben is segíthet az átképző központ... 'ilyenkor kellene családot alapítani, gyereket szülni. Vajon vannak-e perspektívái?- Egyelőre csak a várakozás. Most itt a munkaerőközvetítőnél, azután kint az életben. Abban bízom, előbb-utóbb majdcsak változik valami - sóhajt reménytelenül. Egy kohászati áldozat MUNKAIÉLKÜL Városok, állás, állástalanok 1991. február vé992. február vége Város és körzeté Bejelentett munkáé rő-igenyek Regisztrált niíjzáma Munkanélküli segélyben, járadékban részesülők Ügyfélforgalom 1991. febr. vége 1992. jan vége . 1992. lehr vége 1991. febr. vége 1%. febr. ÉRe 1991. febr. vége 1992. jan. vége 1992. febr. vége 1991. február 1992. január 1992. február Miskolc 86 187 176 3 840 ]-J j-J I 22 87 9 161 10066 7 263 18 443 21 984 Ózd28 28 2 964 7 607 1 37.0 4616 4 988 4099 7435 9 639 Edelény 641 108 ■1868 854 2761 3 053 1 375 3 725 4 939 Kazincbarcika 13 13 ■ 13 1 384 4 010 1 004 3 043 3 485 2 548 6230 7 223 Sajószentpéter 1279 1 372 173 850 1 056 515 1 415 1 851 Encs’ 1 372 3907 1 213 2 739 2 730 2 483 4808 6 283 Szikszó21421 640 1 8414054 4633 Mezőkövesd 10 10 5 1 380 ?778 753 3 074 2 917 1 748 5616 7 597 Tiszaújváros 13 2 14 702 2708 397 1 552 1 858 1 728 2910 4439 Sátoraljaújhely 10 82 94 927 4123 752 2713 3 036 1 405 4702 5 806 Sárospatak1 108 3082 860 2 113 2 250 1 4(H) 3 890 5 749 Szerencs2 043 5007 1407 3 866 4 379 3 876 5 184 7281 Tokaj 7495 __4_433 297 975 1 036 739 1 535 2 398 B.-A.-Z. megye össz. 230 322 330 17 602 Í>8I0 11 367 39 103 42 695 29 179 69987 89 822 A Megyei Munkaügyi Központban Simkó János osztályvezető tájékoztatott a legfrissebb adatokról:- A munkaerőpiac tulajdonképpen összeomlott, hiszen ez év január végén mindössze 327 főre jelentettek be igényt a vállalatok, ugyanakkor 53 400-an váltak munkanélkülivé. A munkanélküliek száma hónapról hónapra gyorsuló tempóban nő. Míg tavaly január végén 14 700-an voltak munkanélküliek, decemberre 49 000-en váltak „feleslegessé”. Azóta egyetlen hónap alatt több mint 4000-en kényszerültek munkahelyüktől megválni. A szakember szomorúan beszél a megye 13 városában és környékén kialakult helyzetről. Ezek szerint a munkanélküliség gyorsuló üteme még riasztóbb, ha a kezdetektől nézzük: 1990-ben mindössze 3500-an, tavaly 13 és félezren, idén januárban már 53 000-en váltak „dologtalan- ná”. Hogy mi váltotta ki ezt a tendenciát országosan, az ismert. De Északkelet-Magyarországon az ipar válsága még inkább érződik, hiszen itt aránytalanul nagy volt az ipartelepítés: kohászat, gépipar, hatalmas vegyi gyárak épültek. A bányánál is tízezrek dolgoztak, s most a mamut- vállalatok egymás .után kerülnek csődbe. Szűkült az építőipar, a közA mezőglaságban még moszdődik... lekedés, a mezőgazdaság vó zói lehetősége. A mezőgazdasági üzemek nem gyarapították a munkané számát. Ebben a szektorba' csak ezután lesz tömeges el1 tás, mivel megszűnt az átal3 tiltó moratórium. A .szöveti részvénytársaságok, kft.-k 1# néhányan valamilyen önálló 5 kezeti formában dolgoznak ti de mindenképpen keveseü számmal. A mezőgazdaság1 valy mindössze 3000-en lette1 kanélüliek, ebben az évben & emberek szerint 13 000 emb® az utcára. Hogyan lehetne a munkát séget kezelni? Erre Simkó szerint több lehetőséget is kitt tak, noha ezek korántsem meg a térség problémáját.- Megyénk mintegy 600 n11 rintot kapott a foglalkoztatás1 ból. Ezt átképzésre, a közi1 munkavégzés támogatására' kahelyteremtő beruházások munkanélküliek vállalkozó Segítésére, átmeneti jelleggel hkkentett munkaidő bevezetéséig korengedményes nyugdíjazás Nógatására fordítottuk. így mint- ’V15 000 ember gondján próbálok segíteni, ha nem is véglegesen, * Sokuknál ez a pár hónap is az 91et jelenti, a korengedményes fődíjasoknál viszont a végleges 99oldást jelentheti. Ezt hozta hát a piacvesztés, az ál- Ni támogatások leépítése, megértetése a már előbb említetteken j^l. És ez a folyamat idén sem áll e9' De lesz továbbra is foglalkozni alap, valamit segít az egyének fy és a vállalatok öt százalékos f^idaritás-alapja. munkaügyi központ főmunka- [sa Aradi Mária szerint a megye fVes térségei reménytelen helyzet- - derülnek. Vannak már munkanél- ! 1 falvak, körzetek, s nem sok jóval :csegtet a jövő. A munkaerő-prog- szerint egyre nőni fog a kvalifi- y1 szakemberek, vezetők körében ÍT"Jnkanélküliség. Vezetőkből '91. riuárjáig 452-en váltak munkánálkülivé, az év végén már 1500-an ették a munkanélküliek kenyerét. A pályakezdők közül tavaly 3350 fiatal munkanélküliséggel kezdte a nagybetűs ÉLETET, ebből 1500 fiatal volt szakmunkás, 1480 érettségizett, 80- an valamilyen felsőfokú képzésben részesültek.- Van-e valamilyen módszer a munkanélküliség elemzésére, hogy a támogatás, a segítség a legszükségesebb helyre, körzetbe jusson?- Egy világbanki program keretében - a 3. ipari szerkezetátalakítási programban az úgynevezett humán erőforrások alapprogramjában (statisztikai és foglalkoztatási témában) megyénk foglalkozik a foglalkoztatási alap költségeinek hatékony fel- használásával. E témában pedig egy helyileg is finomabb elemzési rendszer kidolgozása szükséges. Meg kell vizsgálni a legkisebb térséget - falut, várost, övezetet, hiszen ezek problémája specifikus, eltér a nagy átlagtól, és hatékonyan csak úgy segíthetünk, ha akár egy-egy családot, réteget vizsgálunk a munkaerőpiac szempontjából. Ezért a világbanki program keretében az USA-ban tanuló ösztöndíjasokkal próbáljuk elsajátítani az elemzési módszereket, hogy javaslatot adhassunk egy-egy térség, üzem, vállalat, önkormányzat részére a humánus, jó megoldásokra... Hogy keserű vagyok?*eglehet... Pácin, Nagyrozvágy. Kisrozvágy, Sentjén, Lácacséke, Dámóc, Zemplén- agárd... a megye északi határvidékének falvai. Gyönyörű vidék. Északról a szlovák határ, délről a Tisza határolja, illetve zárja el a külvilágtól. Az itt élőknek eddig jó esetben munkát adtak a téeszek, vagy a legészakibb magyar város, Sátoraljaújhely gyárai, kisebb-nagyobb üzemei. Már ameddig adtak. Mert a csőd, a válság lesújtott számos újhelyi üzemre, kft.-re, betéti társaságra, kisvállalkozóra, iparosra, kereskedőkre, azokra, akik - ha csak keveseknek is -, de munkát tudtak adni. És sokan jártak be Újhelyre a környékbeli falvakból, mert az ipar Ismert pénzügyi szakember, Antal László jelentette ki a minap egy konferencián, hogy az államháztartás deficitje továbbra is növekedni fog. A szakember szerint a növekedés oka az államháztartási reform késlekedése; felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a gazdasági és pénzügyi feszültségek a jövő évben már átterjednek a bankszférára is. A honi vállalatok adósságállománya ugyanis az elmúlt négy év alatt a hússzorosára növekedett. ami lefékezi a pénzintézetek privatizációját. Egyre mélyülő válságba kerül a gazdaság, növekszik a munkanélküliség, az olyannyira áhított forint-konvertibilitás megteremtéséhez, a gazdaság stabilizálásához még legalább tíz esztendő szükséges. azért csak jobban fizetett, min és kiegészítésként pedig ott ve háztáji, ahol megtermelődött at való élelem, gyarapodhatott a f karókban, épülhetett a ház, a hé a víkendtelekre, jutott utazásr kozásra, művelődésre. Egysz nem is dúskáltak errefelé az ai vakban, azért nyugodt, emberit volt az élet. Az iméntieket szomorkásán sen sorolja Fedor László, aki I cséki sorstársával szorul munl segélyre. Igaz, - mondja - eg! nek tisztes munkát adott a polgí hivatal, hiszen karbantartókéi mázzák. És szerencsésnek inon gukat azok is, akiknek közműn öten vannak, és közöttük én is lök ennek. Igaz, csak közmi mégiscsak munka, amiért dolgi nem pedig kegyelemkenyér. A 25 esztendős, családos Fee ló pedig hozzászokott a kertién; hoz. Egyetlen napig sem vol nélkül. Sőt! Mert erősen akat gyarapodjon a család, pluszmu órát vállalt, amíg lehetett; pon tavaly május 31-ig. ugyanis aki meg az a kft. Sátoraljaújhely szobafestő szakmunkásként d Munka pedig nincs errefelé a közben nemcsak szobafestőnél rangosabb szakmabelinek sem.- Mentem, jártam, talpaltam felé, de csak azt hallotta az entl t helyieknek is csak az útilapu készül, )|l'n'llogy azoknak adnának kenyeret, '-f. * a falvakból járnak a városba, az ii'h'ha. Most aztán abból élek a családit'; ’ ‘Unit ez a közmunka ad, de hát ez a a-. ? csak a töredéke annak, amit kombit'1 kerestem. De azért mégiscsak sze- nvésésnek mondhatom magamat, hi- cl, \ szüleim és jó anyósom segítenek. ' °k nem lennének, nem tudom miből A a család. 1V A földből talán, hiszen van itt föld a ‘Csékrhatárban, csak művelni kelleÍL'p ' ill'.,1 d'sze, föld az van. De mivel mull6 ember, tán’ magát fogja az eke fJ ■ ue hát még azok a téeszek is tönk- . ^er|tek, ahol bőviben voltak minden- "V ’ ütni szükséges a paraszti ntunká- ’ 1 ’ hogy teremjen a föld. megfizesse, t fihálálja a munkát. A téeszesek. akik- * a( hssz.cfut. beszélget az ember, azok 11 l1l0ndják, ez a mai világ nem is a vá11st | e tJji lanem a falut, a paraszti népet JJ*» igazán a földre. És még csak az járunk, mert rettenetes napoknak clcbc. Hallani, hogy sokezer ^ etilek nem jut majd munka a tée- of" hen sem, és örülhet majd az. aki va- fJr?vá cselédnek szegődhet. Hogy kehi u°ri beszélek? Meglehet. Mert nincs jl le,bény, semmi sem. De hogy lcl- Azt már nem! Családom van. 3; l'ságern, társam.gyerekem...
