Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-14 / 63. szám
r /rtfpíííi; , BBBBHHHBHHHHHHHHHHMMHHHHBi v-' -•'» Petőfi-ünnep, anno 1882 ff 0, miért niii mindennap Mároiu|5-ike!” (Krúdy) Mit kíván a {gyár nemzet? Legyen béke, sZ&ág és egyetértés! 1. Kívánjuk a sajtószabadságát és a cen- sura eltörlését. 2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. 3. Évenkinti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. 8. Esküüdtszék, képviselet egyenlőség alapján. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. llnio Erdéllyel. 9. Nemzeti Ba"1 Egyenlőség, sZ^g, testvériség! Pataki tanárok és diát a szabadságharcban „A Patak felett futó felhők a magyarság felhői voltak mindig az én számomra... Nagy és nemes eszmék uralkodtak itt a lelkeken... a Kossuth Lajos lelke égetett és gyújtogatott itt” - vallotta 1930. május 11-én egy irodalmi esten a hajdani pataki diák, Móricz Zsigmond, arra utalva, hogy alig van olyan fejezete a magyar szabadságküzdelmek történetének, amellyel kapcsolatba ne lehelne hozni Sárospatakot. A legfényesebb lapra főképp az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején írták be nevüket a város lakosai, köztük elsősorban a református kollégium diákjai: teológusok, joghallgatók, felső osztályos gimnazisták, akiknek emlékét a kollégiumi nagyporta falán Mcdgyessy Ferenc alkotása, egy nagyhatású bronz dombormű örökíti meg. A forradalom és szabadságharc eseményeiben a kollégium tanárai is részt vettek. A pesti ifjúság március 15-i, szerdai tüntetésének híre csak három nap múlva, szombaton érkezeti meg Patakra, amitől fellelkesülve a tógátus és nontógátus diákok, azaz a papi pályára készülő teológusok és a világi hivatást választó joghallgatók, valamint a felsős gimnazisták - tanáraik vezetésével - olyan tüntetést, felvonulást rendeztek, hogy az egykorú beszámolók szerint „márciusi tüntetésüknek és kitörő örömüknek a kifejezése sokban eü,,^11''-etőrség néven indultak a háborúba tett a pesti márciusi ifjúság leik1, ^övi Antal parancsnoksága alatt, re". írnokon kellett volna Görgey csapa- • A tüntetések, felvonulások ll*il0z csatlakozniuk, de ő ekkor már pókban megkezdték az előkés*' 1,1 volt ott, így a zempléniek tovább egy nemzetőr alakulat létrcb1 JHiltak a Dunántúlra, majd részt vet- Március végétől kezdve rends** a vereséggel végződött schwechali tonai kiképzésben vettek részt s vában. Utána a zempléni zászlóalj um udvarán, két századosi rang1 0!>zlott, illetve más alakulatokban tanáruk: Csorna Mihály és P;ü''| _ dőlték végig a szabadságharcot, tál vezetésével. Az első magy:lf ‘ilkövi Antalt előléptették, őrnagy- minisztérium csak május Iß-»8 ’ szerelt le, s került vissza Sárosparendcletét a nemzetőr zászlóalj ra. Egy jdcig bujkálnia kellett, mivel I ítására. de ekkorára a pataki dia °8ató parancsot adtak ki ellene, végül jól képzelt honvédek voltak. AP^J-Sis elfogták, és egy fél évig börtönmegalakult a „kebelbeli”,aZ 'ártották. Onnan kiszabadulva, nemzetőrség is. amelynek kikeP. hpién vármegye adminisztrátorának szintén részt vett a két kollég'111, fedésére eltiltották a történelem ta- ..Ennek alkalmas helyéül - °l',.!||;i‘lS:"ól, ezért az egyházi főhatóság nemzetőrség választmányt . k'elen volt a históriai tanszékről más jegyzőkönyvében - a főméitől-, j'ékrc áthelyezni. Nemhiába írta róla zenheim herczeg lovardája ne*1'., ,°1 i 1847 nyarán Patakon jártában ba- hogy a nézők által káros gázlá^^'hak, Kerényi Frigyesnek: ..Itt is- tessenek, a rendtartás a neh1 j.. fedtem meg Pálkövi professzorral, erélyességébe helyeztetett". ,,s. Ie is ismersz, s így tudod, milyen de- A diákokból álló nemzető^: ember. Látod, barátom, még a pro- elején bevonultak a 9. nemze'^^orok közt is vannak derék embe- alj állomáshelyére, Kassára,cs ■ ji, borsodi, miskolci nem**« ®lkövin kívül a pataki tanárok közül együtt megalapítói lettek a lege ,íj , vettek még a szabadságharcban: vörössipkás zászlóaljnak. Ap:,|íJ.j/'cy Pál. Orbán József, Zsindely lst- si nemzetőrséghez.csatlakoztat,, ’ Erdélyi János, Emődy Dániel, Hei- ly iek és a zempléni községekl1'1^.1 József, Szolyori Nagy József, a pa- jclentkezett ifjak. A számuk ']■ ,anítóképző éncktanára és Péterfi köztük 162-en patakiak, és *'ó, akit később nagyenyedi tanár korában bosszúból kegyetlenül megkínoztak és megégettek. Ezeknek a tanároknak a többsége még pataki diákként állt be nemzetőrnek, és csak a szabadságharc bukása után lett belőlük pataki tanár. A tanítás az 1848/49. iskolai évben - miniszteri rendelet értelmében — csak novemberben kezdődött, és a hadihelyzet alakulásától függően többször félbeszakadt. A kollégium épületét ugyanis - egymást váltva - magyar, osztrák, orosz katonaság szállta meg, így a tanítás kisebb szükséghelyiségekben lolyt. De ez nem okozott fennakadást, hiszen a teológusok, joghallgatók és a gimnazisták létszáma együttesen mindössze 233 volt, az előző tanévi 1041-gyei szemben. Volt olyan osztály, amelybe csak 8- 9-en jártak. Természetesen a vizsgák is elmaradtak félévkor és a tanév végén, hiszen „a diákok a könyvet karddal cserélték fel” - olvashatjuk a korabeli megemlékezésekben. ,.Az volt a legkitűnőbb vizsga, melyet nem a tanárok előtt, de mégis nyilvánosan, a haza színe előtt, ott a harctéren, ágyúk dörgése mellett tettek le az ifjak, hol az érdemjegyet vérrel írták fel. És akik azelőtt oly hévvel tudtak szónokolni a szabadság mellett, azt is megmutatták, hogy meg is tudnak halni érte”. Hegyi József Régóta készülődött a nemzet arra, hogy költőfiának, Petőfinek, a fővárosban köztéri szobrot avathasson fel. A Petőfi-em- lékmű iránti mozgalom 1860-tól kezdett határozottabb fönn át venni, különösen azután, hogy Reményi Ede. Miskolc szülötte, a császártól elnyert amnesztiával hazatérhetett. Szoborbizottságot alapított, ám ennek a működésére csak 1867-ben kapott engedélyt. Reményit, aki a szabadságharcban Görgey Artúr törzskarának századosa és tábori hegedűse volt. akkor már Amerika és Európa számos hangversenytermében ünnepelték, ismerték. A szoborbizottság első elnöke Reményi volt. aki a hangversenyeinek bevételeiből 67 ezer forintot adományozott a szívéhez nőtt szobor létesítésére. Ettől az elnöki tisztségtől Reményi 1876-ban kénytelen volt megválni, mivel újabb külföldi hangversenykörútra utazott el. A Petőfi-szobor első változatát a megyénkbeli Izsó Miklós mintázta meg, ám az ő 1875. évi halála után a megbízást Huszár Adolf szobrász kapta. A Huszár- művel Turbain Károly öntötte ércbe, a talpazatot pedig Ybl Miklós tervei szerint készítették el; rajta elöl: „Petőfi' , ahátsóol- dalán pedig: „Nemzet adakozásából 1882.” felirat van. A szoboravató ünnepséget 1882. október 15-re, vasárnapra tűzték ki. A szoborbizottság előző napon még ülésezett, amelyen Ráth Károly alelnök jelentette, hogy a belügyminiszter jóváhagyta a főváros 3 ezer forintos adományát a szobor létesítéséhez. A bizottság a szobor főváros részére történő átadásához egy okmányt készíttetett, pergamenre írva, melynek a költségeit a főpolgármestersajátjából fedezte. Az okmányt a szoborbizottság 24 tagja aláírta, melyet gróf Károlyi István szoborbizottsági elnöknek is elküldték aláírásra, mivel ő súlyos betegen feküdt a nagykárolyi birtokán. A Petőfi teret a szombati napra szintén feldíszítették. A korabeli leírás szerint a teret „hosz- szú négyszögben aranygombos nemzeti szín póznákra függesztett zöld füzérekkel, megyék címereivel díszítve szegték körül. A szobor mögött pedig széles deszkaemelvényt állítottak löl a bizottság és a dalárdák részére. Köröskörül a házak virítottak a sok lobogótól - folytatódott a tudósítás - a fél város már megnézte e tért, s szobrot, mely fehér lepelbe vonva állt a szép szürke márvány talpazaton...” Vasárnap az időjárás nem volt kegyes, írták a krónikások, mintha csak 1848. március 15-ét ismételte volna meg, amelyet Széchenyi az. esőzés miatt „paraplé- forradalomként” is emlegetett. „Az idő nem örült együtt az emberekkel, írták. az. ég olyan szürke maradt, mintha csak Petőfi egykori ötletét kívánta, volna példázni, ki sötétszürke színére azt mondta egyszer: olyan, mint a bakancsos köpönyeg. A szürke aszfalt pedig feketére vált az csőtől... Szóval a természet teljességgel nem ünnepelte velünk a szép természet és igaz természetesség dalnokát, s kedvezésül annyit lett csupán, hogy az őszi fellegeknek reggel még ugyancsak permetező csatornáit bezárta. hogy legalább ne ázzanak tönkre a lobogók, ékes magyar ruhák és koszorú-szalagok.:.” „Tíz órakor vonultak be az emelvényre a szoborbizottság tagjai, ... a meghívott vendégek és küldöttségek. Az elnöki asztalnál Ráth Károly főpolgármester. mint a szoborbizottság alel- nöke, Tisza Kálmán kormányel- nök. miniszterek, a kassai püspök, tábornokok, megyék, városok, intézetek és egyletek küldöttei” voltak. Az ünnepséget Ráth Károly nyitotta meg. Jókai Mór mondta az emlékbeszédet, amely „az emlékezés mélyétől, s a fájdalom búskomorságától volt áthatva. Negyven éve találkoztam először Petőfivel Pápán - mondotta - diákkorában. s utolszor harminc- három év előtt Buda ostroma alatt. Rámutatott a hosszú útra, mely a soproni faköpönyegtől (ahol Petőfi deszkára írta fel első versét) a bronzszobor talpazatáig terjedt... Jókai melegen beszélte el. mily lángolóan szerette Petőfi a népet, a szülőföldei, a hazát és barátait; mint ostorozta az elmaradottságot, mint óhajtott meghalni az emberiség javáért, mint jóslá meg az eljövendő véres napokat és saját halálát a harctéren. Pedig nagyon boldog ember volt. midőn halni ment ifjú neje oldaláról, kit oly szenvedéllyel szeretett. A halált nem félte soha, de van egy költeménye: A munkácsi várban, ennek refrainje: Oh de ez a börtön, éltül félek. A honnan mások megőszülve jöttek ki. ő onnan megőrülve jött volna elő... Jól járt. hogy meghalt! Mi akik megmaradtunk, mentül tovább toljuk az éveket egymás után. folyvást kisebbek leszünk, még az ő alakja, mentül távolabbra halad az. időben, annál magasabbra nő fel. Jól történt. hogy porait szétszórták a szelek: így minden magyarnak jut belőle cgv porszem, s minden porszemben él a hazaszeretet"- Jókai az emlékbeszédet e szavakkal fejezte be: „Ah. jönnek még idők. amikor e szobornak a szíve úgy mcgtellik gyönyörrel, hogy annak hőségétől a szobor izzóvá lesz. s világítani fog az éjszakában.” A szobor leleplezését Ráth Károly végezte, beszédjének e részét feljegyezték: „Nem ad e szobor semmit Petőfi dicsőségéhez. csak nemzetét teszi gazdagabbá egy köteles hála lerovásának'tudatával. Hulljon tehát le a lepel magasztos alakjáról!" A beszéd záradékában megemlékezett Reményi Edéről, aki az ünnepségen nem lehetett jelen és Tóth Kálmánról, a szoborbizottság korábban elhunyt másodelnökéről is. Az ünnepségen a dalegyletek énekkara Belloviczy Imre karnagy vezényletével „Kölcsey- Erkel: Himnusz"-át énekelte és a 68. gyalogezred zenekarának kíséretében Petőfi: „HonfidaP’-át. melynek zenéjét Huber Károly szerzetté. Az alkalomra kiírt verspályázat nyertes ódáját, Endrődi Sándor költeményét. Nagy Imre színművész, fekete díszmagyarban szavalta el. A szobrot Reményi Antal bizottsági jegyző adta át a fővárosnak. amit Gerlóczy Károly alpolgármestervett át. Az ünnepség végén a közönség a szoborhoz vonult. Feljegyezték. hogy Petersen dán képviselő Bécsből jött el a szoboravatásra. A szobortalpazat körül 101 koszorút helyeztek el. Ott volt a segesvári magyar kaszinó küldöttségéé és Kiskőrösé is. Az utóbbi koszorú nemzeti színű szalagján ez volt olvasható: „Falevelet ősszel gyönge szél is letép, / Zászlós torony omlik, eltűn hatalmas nép, / Csak egyen nem fog az enyészet ereje. / E városon. a mely születésed helye.” A magyar feliratos koszorúk közt két idegen nyelvű is volt. Francia nyelvű köszöntést írtak arra a fehér szalagra, amely Erzsébet román királyné koszorúján volt: „Petőfi Sándornak, a nagy magyar költőnek egy tisztelője!” A német színház igazgatóságának babérkoszorúján ez állt: „Magyarország legnagyobb költőjének a német művészek nevében." Az ünnepély után, a szoborbizottság döntése értelmében a koszorúk este 6-ig voltak a helyszínen, utána a tornacsarnok vívótermébe szállították őket. Vasárnap délután a szoborbizottság rendezésében 200 személyes ünnepi lakoma volt. amelyen a hivatalos tósztokat. az előre megállapított sorrendben mondták el. Az uralkodóházra: a főpolgármester, Petőfi emlékezetére: Szász Károly, a kormányra: Garlóczy Károly, a magyar irodalomra és művészetre: a kormány egy tagja. Reményi Edére: Jókai Mór, a fővárosra: Vadnai Károly, a Petőfi Társaságra: Sárkány József. Huszár Adolfra: Pulszky Ferenc. Turbain Ferenc- re: Reményi Antal, a szoborbizottságra: Komoróczy József. A szoboravatásra üdvözlő sürgönyök is érkeztek, többek közölt, Prágából a „Politik" című lap szerkesztőjétől, a cseh hírlapíró egylet elnökétől. Petőfi cseh fordítójától. Brabek Fe- renctől. a marosvásárhelyi Bem szoborbizottságtól, a bécsi akadémiai magyar egylettől, Nagyszeben jogakadémiája tanáraitól és fiatalságától. Makó város polgármestere 50 forintot tett le a főváros letétpénztárába a városa nevében, a Petőfi-szobor fenntartási költségeire. Eire a célra, ez volt az első adomány. A fővárosi lapok egyike 1882. október 15-i számában, a szoboravatás alkalmából közzétette Jakab Ödön: Petőfi című ódáját, amelynek 20 versszakos terjedelméből a befejező strófát idézzük:. „Es élni fog a dalok fölkentje, / Csodálatos, mesés szép életet, / Örökké halva, meg folyton születve. / Míg csak egy ember érez és szeret. / A kihűlt szívvel.elte- metik mélyen. / A dalnok áldott emlékezeté. / De a születő csecsemő szívében/Felújul, ami elveszett elébb." Iglói Gyula G. Nagy Ilián Petőfi után 169-ben Valakik most is ugyanúgy, ugyanazt, ugyanarra. - És igen fürgén! Mások, - Ők az új nemzedék - mozdulatlanok, akár a 100 éves fák ágai. Ugyanazc félelmetes zon a törzsön I metes ez a mozdulatlanság! Pedig itt két éve tavaszt harsognak, s úgy hadakoznak, hogy ne sejtse senki a színfalak-mögötti cinkos mosolyt. IGEN, ŐK EGYÜTT; Most zsebelik be a rózsa leveleit. A töviseket hagyják a régi tulajdonosnál. 1992. február 19. Boldogkőváralja Száztíz éves krónikákból