Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-14 / 63. szám
1992. március 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ■ a Ültetik a tüdőt Bár a föld fagya még nem engedett ki, csak a talaj felszíne „pirkadt” meg, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban már készülnek a tavaszi erdősítésre, a letermelt területek új- rafásítására. Költőiesen szólva: ültetik a tüdőt. A gazdaság csemetekertjeiben, így Novajidrányban, Mezőcsáton és a Szín község melletti Ménesvölgyben hozzáfogtak a csemeték kiemeléséhez, helyszínre szállításához — amint arról Kelemen Zoltán, az erdőgazdaság osztályvezetője tájékoztatott. Tőle tudtuk meg, hogy az idén mintegy 15 hektárnyi területen ültetnek új erdőt, Sátoraljaújhely mellett, a Rózsa-tanyánál. A többi munka annak a letermelt területnek az újra- fásítása lesz, ahonnan a törzseket kivágták. Ezt a felújításnak nevezett munkát mintegy 750 hektáron végzik el a tavasszal. Jelentősebb erdősítésekre kerül sor például a délbükki részeken, Mocsolyás környékén, ahol mintegy 120 hektárnyi nyárast telepítenek. Ugyancsak nyáraso- kat ültetnek az ártérieken, a folyók mentén is. A Bodrogközben, Sárospatak környékén több mint 90, míg Méra térségében ugyancsak 90 hektárnál nagyobb területen ültetnek nagyobbrészt bükk- és tölgycsemetéket. Erdősítenek a tokaj-hegyaljai borvidéken is. Részint a klíma javítása, részint pedig környezetszépítési célzattal Tállya és ' Tolcsva környékén fenyveseket telepítenek. Ezeken a részeken, a hegyaljai tájon, már a korábbi években is különböző fenyőféleségekkel, lúccal, feketefenyővel ültették be a domboldalakat. Ezt folytatják az idén is. Az előkészületek megtörténtek — ha a föld fagya kienged, megkezdik a telepítést. Hagyományőrző óvodások? Talán nagyképűnek tűnik, hogy óvodások tárlatáról beszélünk. Ám mindjárt más a véleménye annak, aki Miskolc-Görömbölyön megtekinti azt a népi hagyományokat őrző, régiségeket bemutató tárlatot, amelyet az óvoda vezetői és dolgozói, a gyerekek és szüleik hoztak létre. Az anyag évről évre gazdagodik. A mostani kiállítás nemzeti ünnepünket, március 15-ét köszönti. Közülctek és magánszemélyek részére továbbra is tavalyi Áron kínáljuk BETONTERMÉKEINKET: — járdalapok különböző méretben, — gyephézagos burkolólapok, — tipegők, — oszlopok, — szalonnasütő. Különböző minőségű KEVERTBETON-ELADAS. Várjuk szíves megrendelésüket az alábbi telefonon: (46) 365-121, 369-104. Az Ipar a Környezetért aranyplakettal kitüntetett PYRUS KÖRNYEZETVÉDELMI SZOLGÁLTATÓ KFT. (volt FKSZV) 1991 évi árakon vállalja az alábbi szolgáltatásokat aszód-galgamácsai veszélyeshulladéklerakó telepen: a következő VESZÉLYES HULLADÉKOK:- növényvédő szerek- galvániszcTpok- festékiszapok végleges lerakását, valamint- veszélyes hulladékok előkezelését,- vadlerakók felszámolását,- átmeneti tárolók tervezését, kivitelezését, üzemeltetését,- olajlefölözést,- kommunálishulladék-lerakók tervezését,- környezeti hatástanulmányok készítését. Címünk: központ: Budapest XI., Bogdánfy u. 1-3., telefon: 1-850-126 Lerakótelep: 2183 Galgamácsa, Pf.: 1-, telefon: (28) 30-212, 10-006 ügyintéző: Márton András, üzletkötő. Kárpátalja Alapítvány A /egelhagyatottabb magyarság interjú Szótér Lászlóval és Mankovits Tamással 9*á Kárpátalja — kinek rokonságát, barátait, ismerőseit, kinek a szépséges tájat juttatja eszébe a szó. Ezért is vonz sokakat az alapítvány, melyet itavaly szeptemberben alapítottak, és a múlt héten Nyíregyházán egy rangos, szép rendezvénnyel hívta fel magára a figyelmet. Ezután beszélgettünk a Kárpátalja Alapítvány létrejöttérő!, célkitűzéseiről, eddigi tevékenységéről Szótér Lászlóval, a Miskolci Egyetem tanszékvezető docensével, az alapítvány elnökével és Mankovits Tamással, az alapítvány ügyvezető igazgatójával. — Elöljáróban: milyen motivációk alapján kezdeményezték az alapítványt? Szótér László: — Én kárpátaljai vagyok. 1977. augusztus 24-én 13 óra 32 perckor léptem át a határt családi nyomásra. Nekem azóta heveny és permanens lelki- ismeretfurdalásom van, amiért otthagytam a szülőföldemet. Én ezért vállaltam ezt a munkát. Ha nem lettem volna a kuratórium tagja, valamely más területen jött volna elő a .tennivágyás, amivel én a saját lelkiismeretemet szeretném csitítani. Megosztott család vagyunk. Rokonok, barátok, ismerősök élnek ott. Mintahogy az országot, a családot is megosztották. Ügy segítek, ahogy tudok... Mankovits Tamás: — Engem az mozgat, hogy megismertem ennek a legelhagya- tottabb és legtöbbet szenvedett magyarságnak a leg- újabbkori történelmét, amit én 1944-től számítok, amikor a szovjet hadsereg elfoglalta ezt a területet. Ettől kezdve nagyon keveset hallottunk róla. Kárpátalja tabú téma volt. Én 1988-tól járok oda. Szinte minden 'települését bejártam, mert érdekelt, mint régi természetes szépségét megőrző terület. Az már más kérdés, hogy az emberek lelkében mi maradt meg, hogyan nyomorították meg őket, és kényszerítettek rájuk egy más kultúrát, gondolkodásmódot. Engem ez inspirált arra, hogy Kárpát- aljával foglalkozzam, szerkesszem a Kárpátalja című lapot, filmeket készítsek a pisztraházai katonai objektumról, az úgynevezett „szupertitkos tésztagyárról”, a mártírok elhurcolásáról, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség életéről. Harmadik éve adjuk ki a lapot, kéthetente jelenik meg. Javarészt kárpátaljai újságírók, közéleti emberek írják, itt adjuk ki Miskolcon. Sok mindent megismertem a kárpátaljai magyarságról, s tudom mire van szükségük, hogyan őrizhetik meg magyarságukat, tanulhatják újra a magyar törénelmet. — Tulajdonképpen eljutottunk bcszólRetcsünk lényegéhez: milyen célok vezérelték az alapítókat? — Hallják az emberek: Kárpátalja és ott magyarok is élnek. Ez a felismerés egyfajta együttérzést, segítőkészséget vált ki főképpen itt nálunk a szomszédságban. Az ötletszerű segítség azonban nem biztos, hogy oda jut el, ahol éppen szükség lenne rá. Mi a helyi ismereteink alapján tudjuk: hogyan élnek ott az emberek, mire van szükségük. Alapítványunk fő célkitűzéFelajónlunk megvételre 1 db 170 kVA-es VI. JSI típusú áramfejlesztőt Érdeklődni iehet: Sikótori István ügyintézőnél, a (46) 310-533 telefonszámon Miskolci Távközlési Igazgatóság Göncz Árpád Ungváron felavatja Petőfi Sándor szobrát sei: a nyelv, a nemzettudat, a kultúra ápolása. Ezen kívül lehetőség szerint segítünk a vállalkozóknak, a gazdálkodó egységeknek a kapcsolatok megtalálásában, építésében. Ügy gondoljuk, az a legkézenfekvőbb segítség, ha részeltetjük őket a mi kultúránkból. Könyveket küldünk nekik, amiből tanulhatnak például magyarul is. Segíteni szeretnénk ezzel az óvodákban, az iskolákban, a felsőoktatásban. Mi mindezt nem politikai színezetben valósítjuk meg, pártsemlegesek vagyunk. Mi tizenöt millió magyarban, egy nemzetben gondolkodunk, de távol van tőlünk az irredentizmus, köreinkben szóba sem kerül soha a határok megváltoztatása. Az a benyomásunk, hogy a pénzügyi segítség már kevésbé várható el Magyarországon, de offenzív, kezdeményező magatartással gyűjthetünk olyan javakat, amelyekre az ottani embereknek nagy szükségük van, a már említett könyvekkel kezdve, az élelmiszerekig, gyógyszerekig bezárólag. Hadd mondjunk néhány példát: a Miskolci Egyetem gépészmérnöki és kohómérnöki karának dékáni hivatalából például számítógépeket, írógépeket kaptunk. Hasonlóképpen írószereket a miskolci Piért- től. Az Illyés Alapítványon keresztül pedig a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalattól több, minit tízezer hanglemezt kaptunk, körülbelül egymillió hétszázezer forint értékben. Ezekből mindenhová juttattunk Kárpátalján, ahol magyarok élnek, de főként szórványtelepülésekre figyeltünk. A lemezek javarésze mesét, szépirodalmat tartalmaz, de kaptunk egyházi jellegűeket is. Az óvodás kortól az idős korig mindenki találhatott magának vaiót. Most kaptunk hatezer könyvet a Borsodi Nyomdától, és a Miskolci ÁTI Közraktározási Vállalattól két konténert az összegyűlt segélyek ideiglenes tárolására. Gyógyszert is juttattunk ki körülbelül százezer forint értékben, jobbára a főbb vonalaktól távoleső területekre. Avagy említsünk egy sajátos problémát: nagyon hiányzik az ukrán—magyar szótár. Felderítettük: raktáron létezik még néhány száz darab, most szállítjuk. Vittünk ki színjátszócsoporto- kat, a Miskolci Nemzeti Színház is szerepelt már Kárpátalján, szerveztünk szavalóversenyeket, főleg a szórvány magyarság köreiből. Érdekességként jegyezzük meg: legutóbb a viski szavalóversenyen egy kazahsztáni magyar gyerek, Leskó Zoltán szavalt a legszebben. — Ez a sokszínű, sokágú segítség hogyan realizálódik a gyakorlatban? — Működésünk fontos sajátossága, hogy két Kárpátalja Alapítvány van. Az egyik Magyarországon tevékenykedik, a másik Kárpátalján. Az összegyűjtött „segítséget” mi továbbítjuk a kint élőkhöz, és ott a testvéralapítvány gondoskodik arról, hogy az a legmegfelelőbb helyre kerüljön. Állandóan nyilvánosságra hozzuk a kivitt szállítmányokat a Kárpátalja című lapban. Ennek révén az emberek tudják mi, honnan érkezik. Garantáljuk: a segítség oda jut, ahová szánták, ahol a legnagyobb szükség van rá. önzetlenül adunk tanácsot, nem beavatkozni akarunk, csupán segíteni. Mint említettük, sokrétű a tevékenységünk, sokmindennel foglalkozunk. Például támogatunk templomfelújításokat. Most is van ilyen folyamatban, a helmeci római katolikus templom felújítását segítjük, és a bilkei templom restaurálásához adunk egy kisebb összeget. Az alapítvány munkáját a kuratórium fogja össze, melynek tagjai: dr. Szótér László tanszékvezető egyetemi docens, a fizika 'tudományok kandidátusa (elnök), Űsz István ortodox parochus (elnökhelyettes), dr. Gyulai Gábor címzetes államtitkár, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye köztársasági megbízottja, dr. Virágh Pál címzetes államtitkár, Hajdú- Bihar és Szabolcs-Szatmár- Bereg^ megye köztársasági megbízottja, Loborczi Géza evangélikus lelkész, ország- gyűlési képviselő. Az alapítvány ügyvezető igazgatója Mankovits Tamás. — Már utaltunk a múlt heti országos visszhangot is kiváltó nyíregyházi rendezvényükre ... — Az volt a fő célunk, hogy bemutatkozhasson több, Kárpátalján élő művész. Részben zenei, részben irodalmi rendezvény volt a nyíregyházi evangélikus templomban. Ezen és az azt követő fogadáson részt vett kuratóriumunk fővédnöke, Göncz Árpád köztársasági elnök, Entz Géza, a Miniszter- elnöki Hivatal politikai államtitkára, több hazai politikus és parlamenti képviselő, természetesen sokan voltak a régióból. Ukrajnából meghívtuk Vjacseszlav Csor- novílt, a Ívovi területi tanács elnökét, aki Kravcsukkal, az ukrán elnökkel szemben indult ellenzéki politikusként a legutóbbi elnökválasztáson. öt és sok gazdasági szakembert, politikai vezetőt fogadtunk a Ívovi területi tanácstól, s vendégeket Kijevből, Alma-Atából, illetve magyarokat Kárpátaljáról a már említett művészeken, költőkön, írókon kívül. Örömünkre, .nagy sikere volt a rendezvénynek, reméljük, hogy ilyen módon is felkeltettük a figyelmet alapítványunk iránt. — „Az én hazám — Csendes pentaton ének, — Ha a szívemhez hajolsz, — Eléneklcm néked.’* — az említett rendezvényen Szótér László, Horváth Sándor kárpátaljai költő szép versét idézte. A magyarság vállalása, jól tudjuk, Kárpátalján volt a legnehezebb az elmúlt évtizedekben ... — Az ottani történelem- könyvekben még mostanában is fasisztáknak tartják a magyarokat. Képzeljük el egy olyan nemzetiség életét, amely vesztesként élt tovább a háború után a győztesekkel .. Túl kellett élni a borzalmat, 1944-ben 40 ezer férfit hurcoltak el 18-tól 55 éves korig, pusztán csak azért, mert magyarok voltak. Sokan sohasem látták viszont a szülőföldet. Körülbelül száznvolcvan- ezer magyar él a volt Szov- jetúnió területén. Kárpátalján kívül ugyanis szórványban élnek magyarok Ukrajna más területein is, valamint Lettországban, Észtországban, de még Kazahsztánban is közel háromezren. ök jobbára a negyvennégyben elhurcoltak és a volt hadifoglyok leszármazottai. A sok gyötrés ellenére, erős maradt a magyarságtudat, a magyarság vállalása. — Végezetül egy, a március 15-i ünnepünkre vonatkozó kérdés: milyen volt március 15-o Kárpátalján a múltban és milyen most? Szótér László: — Én 1981 és 87 között nem mertem Kárpátaljára utazni, mert a szovjet nagykövetségen keresztül érkezett egy feljelentés ellenem. Már itt éltem, de még szovjet állampolgár voltam. Szerencsémre a magyar szervek nagyon megér- tőek voltak. Tehát 1987-ben voltam kint ismét, de még akkor is csak családi, baráti körben lehetett megemlékezni március 15-ről, mert az irredentizmusnak, fasiszta nacionalizmusnak minősült. Most már teljesen szabadon lehet megemlékezni a magyar nemzeti ünnepről Kárpátalján. Mankovits Tamás: —1990- ben lehe/tett először szabadon, nyilvánosan is ünnepelni. Én akkor, mint az MDF alapító tagja jártam kint. Igen ám, de az ünnepre nem volt egyetlen magyar zászló sem, nembeszélve a nemzeti színű szalagról. Én ki vittem 120 zászlót, mivel 120 KMKSZ alapszervezet volt akkor és több száz mé- iter szalagot kokárdához. Ekkor ünnepelhettek először magyar jelképekkel, magyar zászlót lengetve Kárpátalján. Tavaly már Petőfi-szob- rot is avattak Ungváron és Beregszászon. Ha szabad ehhez egy jellemző történetet elmondani: amikor vittem a zászlókat, a szovjet vámtiszt megkérdezte a határon: mi ez a nagy pakk, hová viszem? Magyar zászlók, mondtam én és Kárpátaljára viszem. Erreő: nem lehet. Én azt válaszoltam, amennyiben önök behozhatták negyven éven keresztül a sarlós, kalapácsos zászlóit, akkor most én kivihetem a magyar zászlót a mi magyarjaink közé. Nem tudott mást mondani: menjen. * Magyarországon immár több közérdekű alapítvány működik. A Kárpátalja Alapítvány célkitűzései sok ember rokon szenvét megnyerték megyénkben is. Köszönet mindazoknak, akik önzetlen munkával, adományokkal támogatják működését. Nagy Zoltán
