Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-08 / 33. szám
1992. február 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Halló, nagymami! Itt vagy?! Ismered a szabályt nagyi! Ha itt vagy, koppants egyet, ha nem vagy itt, akkor kettőt. Jó, jó, most már hallak is, csak olyan túlvilági hangod van. Nem baj, csak válaszolj néhány kérdésre. Ne dörömbölj, ne csapkodj, jaj, mindennek nekimész, föllöksz ezt is, azt is, látom már, hogy itt vagy, nyugisán, nyugisán. Hogy-hogy mit zaklatlak? Arról van szó nagymami, hogy mi itt most fölfedeztük a természetgyógyászatot^ Hogyhogy nem érted, mi ez? Dehogynem érted, hiszen ezt mivelted te is! Emlékszel rá, amikor a liliomlevelet tetted a lábamon lévő kelésre? Amikor a tarló felszúrta a lábamat libalegeltetéskor. Akkor jött az a fekete, rusnya pokolhólyag. Amit te a liliomlevéllel rögvest meggyógyítottál... No, az volt a természetgyógyászat! Meg az, amikor a nyers piros paradicsomot tetted a bögölycsípésre. Meg a szúnyogcsípésre. Meg a hagymagerezdet, ha kőbe rúgva lejött a nagylábujjunkról a bőr. A liliom! Arra nagyon emlékszem, mert kiszívta fehérre a bőrt, förtelmes büdös is volt, de az igaz, hogy a kelést is kiszívta, kitisztította. Meg a teák! Meg a vadkapor, amit minden ősszel szedtél a réten! No, ez a természetgyógyászat. Mi? Micsoda? Nagyi néha tényleg olyan, mintha túlvilágról beszélnél... Ja! A karácsonyi morzsa megvan-e még? Meg! Megvan, úgy, ahogy Te annak idején összegyűjtötted a karácsonyi asztalról... Tudom, tudom, azzal tettük ártalmatlanná Borcsa néni rontását is. Mindahányan bebújtunk egy nagy lepedő alá, a morzsát egy serpenyős parázsra szórtuk, füstölt is büdösül-jó-jó, illatozott, igazad van, a lényeg, hogy a rontás elment rólunk. Nagyi! Figyelj csak! Most már így idők múltával be merem vallani, hogy izé... hogyis van az... mármint emlékszel rá, a fehér bab bele volt rakva a tányérrózsába, és az egész elhelyezve a kapunk elé, hogy mellette ne mehessünk el, csakis átlépve rajta, hát... szóval, igen, most már megmondhatom. megmondom, mert nyomja a lelkemet, hát ezt én raktam oda. Mi? Dehogy rontásként! Csakis azért, hogy beugrassam Jancsit, a szomszéd gyereket. Hogy kapja fel nagy örömmel a tányérrózsát és amikor enni kezdi, akkor tapasztalja, hogy a napraforgómag helyett fehér babot ropogtat. Jó, mi? Rendben, rendben, ne veszekedj, azért a karácsonyi morzsa jót tett. Valami más rontás ellen. Mert az biztos, hogy akkor a rontás nem fogott rajtunk, a morzsás füstölés után. Várj csak nagyi, várj csak, nem térünk el más vonulatra? Mert én a természetgyógyászatról akarlak kérdezni. Ez most nagyon menő itt Miskolcon. Meg arrább is. Képzeld, most tartották Aggteleken - igen, igen ott van az az istentelen nagy föld alatti akármi, amiről a nagyobbik Petrovics 9yerek, később Petőfire magyarosított, azt írta, hogy az ilyesmit csakis az ördögök építhették, most is látszik a sziklákon az izzadságuk, hiszen csöpög. No, az, igen, az Priska Tibor Atomkorszak a hely, tehát ott gyülemlettek össze tudós emberek - igen, igazad van, asszonyok is - akik minderről a tudományról tartottak boszorkányszombat... ah! Miket beszélek! Akik erről a korszerű tudományról tanácskoztak. Jaj nagyi, hogy te nem lehetsz ott ilyen helyeken! A boszorkányszombatot csak véletlenül mondtam, tudom, hogy Téged tartott sok alja nép boszorkánynak, de én azt is jól tudom, hogy Borcsa néném volt az. Jó, jó, Te is tudtál azért valamit, rendben van, nem kell mindjárt verni az asztalt... Figyelj nagyi! A kézráte- vésről is beszéljünk, mert ez most újfent divatba jött a középkor után. Jó, hát akkor későbbről ! A Te kézráte vésed re most is jól emlékszem, hiszen mindig jókorát csattant, amikor rám tetted, hogy figyelmeztess valamely ostobaságomra. Például, amikor apró gyermekekként többed- magunkkal gyertyákat gyújtogatva jártuk a szoroskát - el kell mondanom, a mai népeknek, hogy a szoroska a két falusi ház között lévő szűk rész - szóval, amikor este itt gyertyáskodtunk, Irén néném a ganéjról visongva, kétségbeesve szalad be, hogy itt vannak a kísértetek. A hidegrázás vette őt elő, Te nagyi alig tudtad magához téríteni, de a gyertyákat látva nagyon is gyorsan intézkedtél kézrá- tevéssel. Ami kezed viszont rajtunk csattant, hogy kigyógyítson bennünket az estvéli kísértetjárásból. Nagyi! Nagyi! Van még időd? Ugyan, hagyd már a kakast, azt a rusnya jószágot! Borcsa nénitől szerettem volna megkérdezni, de nem merem idehívni, tudod, hogy milyen perszóna, nyugodjon békében, jaj meg ne hallja, de az ő vajákolásaiból Te is tudsz egyet s mást. Jobban, persze, hogy jobban tudod, mondd csak nagyi, hogyan is kellett eltüntetni a szemölcsöt? Azt tudom, hogy egy gatyamadzagra kellett kötni hét görcsöt... hogy? Kilencet? Jó, tehát kilenc görcsöt és ezt a madzagot be kellett ásni az eresz alá telehold- kor... Nem? Hát? Ja! Szóval újholdkor! Jó, hogy mondod, mert összekeverném. Tehát kilenc görcs a gatyamadzagra és az egészet újholdkor befektetni az eresz alá. Jó-jó, tehát a szoroskában lévő eresz alá. Persze, ez sem mindegy. Ezt fölírtam, rendben. Nagyi! Ne türelmetlenkedj már! Hagyd már a kakast! A kólikára... Jó, írom. Tehát újholdkor... ezt is újholdkor? Értem. Tehát újholdkor erősebb a varázs. Hiszen a hold növekedésbe kezd. A fogyó holdnál viszont a Gonosz jut több hatalomhoz... Jó, ez most nem kell... Tehát elindulok újholdkor éjfél... nem lehetne előbb? Ha nem, hát nem. Csak tudod éjféltájt elindulni a temető felé... Hát azért... Rendben, vállalom, tehát éjfélkor a temető felé... és vissza nem szabad nézni, szólni, köszönni sem szabad senkihez, hátra nézni sem szabad... tudod nagyi, engem nagyon idegesít, ha valaki a hátam mögött totojázik... jó, ha nem, hát nem... és vissza sem nézve leszedem az „élek-e halok-e” füvet... És ebből főzöm... Nagyszerű! Milyen béka körmével? Varangy! Meg gyíkfarok. Naplemente után szedett gyíkfarok... Kiváló nagyi, kösz! Várj, várj nagyi, már halkan hallak, ne siess. Tudod nagyi, indulni akarok én is ilyen gyógyítónak! Jól meg lehet ebből mostanság élni, bizony! Jaj, Borcsa nénje most tarolna! Hű, de járnának hozzá! Nagyi, nagyi várj! Borcsa nénjének volt egy fortélyos akármije, de már elfeledtem, miként is működött. Figyelj csak! Hiszen Te is ismered! Ne szerénykedj, ne szerénykedj nagyi, Te legalább annyit tudsz, mint ő... Várj csak. Arról van szó, hogy ha a koporsóból kivágom a görcsös részt, majd utána kiütöm a görcsöt... no ez az! Ez az! Ugye — hogy tudod! Akkor tehát ezen a likon át kell néznem és... igen... Tehát erről van szó! Óriási! Tehát, ha ezen a likon valakire ránézek, az meghal! Ez az! Ez kell mostanság! Képzeld nagyi! Te igazi szupernagyi! Most itt nálunk többpártrendszer van. Ki ezt gondolja, ki azt. Meg vannak egyének, kiket egyrészről kövült bolsiknak tartanak - mi? Nem baj az, ha nem tudod a bolsit -, míg vannak másrészről, akiket fasisztáknak, náciknak. Nem, nem. Ez sem baj, ha nem tudod. Szóval ilyesmiknek tartanak. Meg vannak, akiket... Jó, jó, tudom, kevés az időd, nem sorolom föl, mert soha nem lenne vége. De azt tudnod kell, hogy van ellenzék, meg van kormánypárt meg koalíció... Nem, nem megyek bele az elmagyarázás- ba... A lényeg az, hogy az olyan, koporsóból kivágott görcsöktől megszabadított li- kért azt hiszem, most mindent megadnának. Hogy-hogy üszőborjút?! Némely pártok akár egy gulyát is! Bizony! Mi... mi van azzal a kakassal?-Tán a falutévét nézed? - Már az előbb is emlegetted. Hogy? Már harmadszor szólalt meg... És most már menned kell... És hogy ne zaklassalak. De drága nagyi, hiszen több emberöltőnyi ideje pihensz abban a szép temetőben, ha egyszer-egyszer hívlak, hát igazán eljöhetsz... Hát pihenj egy kicsit, de gondolkozz a régi recepteken, a kuruzslásokon, vajákoskodá- sokon, mert ezek nagyon jól jönnének ide, ebbe az atomkorszakba - hagyjuk az atomot, majd azt máskor mondom el - de amit te tudsz, az nekem nagyon jól jönne bizony, tudod, most munkanélküliség meg ilyesmik vannak... Halló nagyi! Itt vagy még? Ha itt vagy koppants egyet, ha nem vagy, kettőt... Hó-hó! No, ezt a szép asztalt kár volt összetörnöd! Nem baj! Majd még hívlak... A megyei közgyűlés díjazottjai Sárospatak nagy örege „Pro Comitatu” dr. Ujszászy Kálmánnak Borsod-Abaúj-Zemplén megye közgyűlése a régióban élő és alkotó művészek, tudósok, közéleti személyiségek munkásságának elismerésére alkotói díjakat alapított. A kitüntető díjakat a január 30-i megyegyűlésen nyújtotta át Szabó György, a közgyűlés elnöke, s mint mondta, igyekeztek a kiválók legkiválóbbjainak életművét, tevékenységét elismerni. A százezer forinttal járó díjak odaítéléséről 15 tagú kuratórium döntött, amely a megyei önkormányzat bizottságainak képviselőiből. illetve hat független szak- tekintélyből verbuválódott. A kuratóriumhoz a társadalmi és érdekvédelmi szervezetektől, az önkormányzatoktól, és a tudományos egyesületektől több mint ötven javaslat érkezett. Ebben az évben négy alkotói díjasa van a megyének. A „Pro Comitatu", azaz a megyéért kitüntetésben dr. Ujszászy Kálmán részesült. A már 91 éves professzor meghatot- tan vette át az oklevelet, valamint a megye címerével ékesített aranygyűrűt. A megyei közgyűlésen elhangzottakra támaszkodva mutatjuk be az alkotói díjasok életpályáját. * Olykor megtörténik, hogy egy városnév és egy kiemelkedő személyiség neve annyiszor szerepel együtt, hogy már említésükkel is ezrek asszociálnak a másikra. Ez a szoros kapcsolat immár fél évszázada tudatosul dr. Ujszászy Kálmán és Sárospatak esetében. Ha a professzor úr nevét megemlítik, rögtön rámondják: ő Sárospatak, a város nagy örege. Dr. Ujszászy Kálmán 1922 őszén kezdte meg tanulmányait Sárospatakon, majd 1931-től lett teológiai akadémiai tanár a pataki kollégiumban. Fiatal professzorként 1931-ben hívta életre a pataki főiskola faluszemináriumát, amely több jelentős népi írónknak adott erős ösztönzést. Diákjai alapos szociológiai tanulmányokat folytattak és máig jelentős szociográfiai anyagot gyűjtöttek össze Hegyalja, Bodrogköz és Hegyköz falvaiban. A területi munka tapasztalataira támaszkodva 1936-ban megírta egyik legjelentősebb munkáját A falu - Útmutatás a magyar falu tanulmányozásához címmel. Egyetemi magántanári, 1938-ban készült és szintén a vidékkel foglalkozott: A falunevelés szellemi alapjai címmel. Különösen maradandó értékű tervező és szervező munkát végzett a magyar népfőiskolái mozgalom megteremtésében. Szabó Zoltánnal együtt ő volt az 1936- ban elindított pataki népfőiskola egyik szellemi irányítója, szervezője, s a szakemberek azóta is őt tartják a magyar népfőiskolái mozgalom egyik legnagyobb tekintélyének. A rövid életű Magyar Népi Művelődési Intézet kiadványsorozata számára két igen értékes tanulmányt írt 1947-ben, a Sárospataki Főiskola faluszemi- náriuma és Népfőiskolái tapasztalatok címmel. A professzor úr a pataki Teológiai Akadémia 1948-ban történt megszüntetése után - a Tiszánin- neni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója, főkönyvtárosa, majd 1964-től kezdődően az egyházkerület főgondnoka lett. Az ő serkentő elképzelései és fáradhatatlan munkája nélkül nem bővült volna a kollégiumi könyvtár, a tudományos gyűjtemény, amely legalább fél évszázadig biztosíthatja a Patakra kerülő igen értékes könyvek elhelyezését. Folyamatos külföldi kapcsolatai hozzájárultak Sárospatak szellemének elterjedéséhez Európában és a határainkon túl élő magyarok körében egyaránt. Hat évtizedes alkotó közgyűjtemény-szervező munkája szinte egyedülállóan egyetemes szinten gazdagította megyénk és Kelet-Magyarország szellemi életét. Nem súlyra, hanem létszámra. Tavalyelőtt, 1990-ben még 675, tavaly már félszázzal kevesebb sporthalász váltotta ki az engedélyt. Az idén pedig eddig még csak alig több mint 300-an vették kézhez azdtge- délyt - mint az Csikós Józsefnek, a megyei halászati főfelügyelőnek statisztikájából kiderült. X létszám annak ellenére csökken, hogy kereken két tucat új sporthorgász tett vizsgát, zömmel Tiszalúc közeléből, de megnőtt a halfogás ezen módja iránt az érdeklődés Ózd környéken is. A létszám csökkenésének okát többek között abban látják, hogy magasabbak lettek a díjak, a kifogható halak mennyisége azonban „Fogynak" a halászok nem emelkedett. A legtöbb sporthalász az engedélyt a geleji és a tokaji halászati szövetkezetek vizeire váltotta, de kedvelt víz a Hernád is. Megnőtt az érdeklődés a Sajó iránt. amelynek tisztult vizében egyre több hal található. Meg a szennyeződésre igen érzékeny süllő is! Egyre értékesebb lesz a vizekben található hal, egyre jobban vigyáznak is rájuk. nehogy az orvhalászok zsákmányává váljanak. Most tart a halászati ellenőrök és a haiőrök vizsgáztatása, hogy megismerjék azokat a feltételeket, amelyekkel jogszerűen járhatnak cl. Egyesek működésére ugyanis nem is kevés panasz merült fel. Megyénk halá- szó-horgászó vizeire 270 vizsgázott halőr és halászati ellenőr vigyáz majd - ha sikeres vizsgát tesz. Az idei tél sem múlott el azonban sajnálatos módon halpusztulás nélkül. A Bodrogközben a holtágaknál, valamint Tiszalúc környékén észleltek halpusztulást.
