Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-28 / 50. szám
1992. február 28., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Jeiepésre hell törekedni mindkét oldalon" A gyenge pont feszültséget okozhat Budapest (ISB) — # Az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) tavaly decemberben határozatot hozott a kollektív bértárgyalási és -megállapodási rendszer kialakításáról a vállalkozói szférában. Az ÉT három oldalának szándékai szerint olyan bérmegállapodási rendszer kiépítésére van szükség, amely megfelel a piacgazdasági viszonyoknak, és jelentősen csökkenti a kormány közvetlen bérpolitikai szerep- vállalását. A rendszer három szintjét a következők alkotják: az ÉT megállapodásai. az ágazati, szakmai és regionális (középszintű) kollektív szerződések, valamint a vállalkozásoknál, helyi szinten kötött kollektiv szerződések (munkaügyi megállapodások), illetve az ezek létrehozása érdekében folyó intézményes bértárgyalások. Az ÉT három oldalának a képviselői abban is egyetértettek, hogy a középszintű tárgyalások során az országosan érvényes minimálbértől eltérő, de 8000 forintnál nagyobb összegű alapbérminimum is megállapítható. A középszintű megállapodások rendszerének azonban van egy gyenge pontja, amely máris sok fejtörést okozott a szakértőknek. Az tudniillik, hogy a partnernek számító munkáltatói és munkavállalói érdekvédelmi tömörülések sok helyen nem ölelik fel a szakma, Vagy ágazat összes vállalkozását. Vannak olyan ágazatok, ahol két munkáltatói érdekvédelmi szervezet is működik, s találunk olyan cégeket is, amelyek egyiknek sem tagjai. Azonkívül elég csak egy pillantást vetni az ÉT munkavállalói oldalára: hét szakszervezeti tömörülés képviselői foglalnak helyet egymás mellett . .. Hogyan lehet egységes megállapodásokat kötni egy ágazaton belül, ha az érdekvédelem ennyire megosztott? — vetődik fel a kérdés. Recska Endre, a Magyar Gazdasági Kamara osztályvezetője kétféle megoldást lát: — A legkézenfekvőbbnek az tűnik, hogy az egy ágazaton belül működő különböző érdekvédelmi szervezetek összefognak, és közös álláspontot alakítanak ki mindkét oldalon. — Mi történik akkor, ha nem sikerül egyezségre jutniuk? Nem szülhet-e bérfeszültségeket, hogy az ugyanabban a szakmában dolgozók minimálbére — a különböző szervezetek közötti tárgyalásokon elért pozícióknak megfelelően — eltérően alakul? — Ennek elvileg fennáll a veszélye. Ezért van lehetőség arra, hogy a munkáltatók és a munkavállalók közös kérelme alapján a munkaügyi miniszter a megállapodások hatályát kiterjessze az egész ágazatra. Hamarosan példa is lesz a bérmegállapodások kiterjesztésére: a Sütőipari Egyesülésnek és a Sütőipari Dolgozók Szakszervezetének közös kérelme talán már a miniszter asztalán fekszik. A harminchét sütőipari vállalatot — közöttük a miskolcit is — érintő megállapodás a bérekkel kapcsolatban a következőket tartalmazza: a 10—13 százalékos bérszínvonal-növekedés az új kategóriaminimumokra történő beállással függ ösz- sze. A fizikai dolgozók mi- nimál-órabére öt kategóriában 46 forinttól 70 forintig terjed, míg a termelésirányítók havonta 11—14 ezer, a szellemi munkát végző vezető beosztású alkalmazottak havi 20—25 ezer forintot kereshetnek minimálisan. Az ügyviteli dolgozók egyhavi minimálbérét 8700 forintban állapították meg. Érdekes helyzet alakult ki a textiliparban: a munkáltatók érdekvédelmi szervezetének alapszabályából a két évvel ezelőtti alakulóülésen „kiszavazták” azokat a passzusokat, amelyek a középszintű bértárgyalásokra jogosítanák fel a Könnyűipari Kamarát. ígérik, a márciusi közgyűlésen ez a formainak mondott akadály elhárul, s megszülethetnek a szükséges megállapodások. Keleti Tamás, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára így jellemzi az ágazatban működő érdekvédelmi szervezetek helyzetét: Letelt a három év Hogyan alakult lakossági valutakeret? A valutakeret évi 50 dollárra való korlátozása elég nagy felzúdulást váltott ki 1989 végén. Az alkikor bevezetett szabályozás szerint, amennyiben valaki egy-két- három, illetve négy évig nem váltja lei a neki járó 50 dollárt, akkor az első három évben hozzáadhatja ■az általa kiváltható valuta- ellátmányhoz az előző években be nem váltott 50 dollárt. Ennelk alapján, aki 1990-től turistaellátmányra jogosult és eddig nem vásárolt valutát, az 1992-ben 150 plusz 50, azaz összesen 200 dollárt vásárolhat. A kormányzat külön ösztönözni akarta az új szabályozás bevezetésekor azokat, akik yoinél később tartanak Igényt a valutaellátmányukra, ezért a szabályok szerint, aki csak a negyedik évben, vagyis 1993-ban váltja be a Pénzét, az nemcsak a négy év alatt fel nem vett 200 dollárt vásárolhatja meg, hanem még ezen feliül is 100 dollárt. Vagyis összesen 300 dollárt vehet 1993-iban. KÖZEL A 9 MILLIÁRDHOZ A Magyar Nemzeti Bank lakossági osztályának helyettes vezetőjét, Garadnai Máriát kérdezte az MTI- Pyess munkatársa arról, miként élt ezzel a valutabeváltási lehetőséggel az ország lakossága. Mint megtudtuk, 1990-ben közel másfél millió magyar állampolgár tartott igényt az 50 dolláros turistaellátmányra. Ez mintegy 4,6 milliárd forintnak megfelelő valutát jelentett. Ha ehhez hozzászámoljuk a kiskorú gyermekek utazásához és az egyéb jogcímen járó éves keret felhasználását, akkor a lakosság által hivatalos valutavásárlásra fordított teljes éves összeg megközelíti a 6 milliárd forintot. 1991-ben már többen tartottak igényt az 50 dollárra. Több mint kétmilllónyian vásároltak ezen a címen valutát a bankoktól. A több •mint 2 millió vásárló mintegy 7,7 milliárd forint értékű valutát vásárolt és, ha a fent említett egyéb jogcímeken beváltott forintot is figyelembe vesszük, akkor a teljes összeg már közel 8,7 milliárd forintot tesz ki. Ez azt mutatja, hogy mérsékelten növekszik az így beváltott valuta összege. Arra a kérdésre, hogy mi várható, az MNB illetékese azt mondta, hogy nem számítanak jelentős emelkedésre. CSÖKKEN A TERÜLETÁLLOMANY JELENTŐSÉGE Az igaz, hogy elvileg mintegy 40 milliárd forint értékű valutát vásárolhatna a lakosság ebben az évben, ezen a címen, de hát elég sok embernek nincs szüksége valutára, és forintja sincs elegendő. Ezentúl legalábbis a turizmus szemszögéből veszített jelentőségéből a turistaellátmány, hiszen a kormány ez év elején hozott rendelete lehetővé teszi, hogy az egyéni turisták, amennyiben utazási irodán keresztül egyenlítik lei szállásukat, étkezésüket és egyéb, a turizmushoz kapcsolódó szolgáltatásokat, akkor azokat forintban is kifizethetik, naptári évenként egy, maximum 14 napos időre terjedő üdülés esetén. Azok is igénybe vehetik ezt a lehetőséget, akik nem a magyar utazási irodák ajánlataiból választanak. Aki Gabonatermesztőket támogat a kormány A kormány vetési és tavaszi munkát elindító — 2 milliárd forint pénzbeli támogatást tartalmazó — Programcsomagja szerény, de ha még ez sem jut el időhon, fo—44 napon belül a gabonatermesztőkhöz, behozhatatlanul csökken a tavaszi gabona vetésterülete — hangzott el az Országos Gabonatermesztők Választmányának ülésén, amelyet e héten tartottak a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének székházában. A szervezet úgy véli, hogy a tavaszi munkák beindítása ei'dekében az ágazat közgazdasági feltételeihez jobban igazodó, az akut finanszírozási gondokat enyhítő konstrukciókra van szükség. Ezzel kapcsolatos javaslatait eljuttatja a kormány illetékes szerveinek. A kormányzati segítség elnyerésének feltétele, hogy a termelők szerződést kössenek a számbajöhető terményekre. A termelők körében azonban egyelőre nincs nagy hajlandóság a szerződések megkötésére. A választmány azt tanácsolja a tagoknak, hogy a búza. tonnánkénti árának meghatározásánál a 6900 forintos tényleges termelési ráfordításból induljanak ki, és arra számítsanak 10—15 százalékos nyereséget. A kukoricánál 7500 forint körül alakul az önköltségi ár. A választmány megfogalmazta, hogy a hazai termelés mellett szükséges az exportpiacok védelme is. A mai megállapodás szerint 10 százalékos exportszubvenciót tartanak szükségesnek, ellenkező esetben nem versenyképes a magyar gabona a külföldi piacokon, ahol versenytársaink 50—70 százalékos támogatással vannak jelen. Vérnyomásmérő éra Tokió: A japán Casio cég munkatársa bemutatja a vállalat új óráját, amely 30 másodperc alatt képes megmérni az ember vérnyomását, ha ráhelyezi az ujját az érzékelő gombra. Az órát 150 dollárért hozzák forgalomba 1992. február 24-től. Telefotó - MTI külföldi képszerkesztőség. Terméktanács a krumplira — A kamara az ágazathoz tartozó vállalatok — ide értendők a textil-, a szövő-, a ruházati ipari vállalatok, szövetkezetek — egyharmadát képviseli. Ha csak a textilipart vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy a foglalkoztatottak 40 százaléka dolgozik a kamara által képviselt vállalatokban. Ezzel szemben a textilipari dolgozók 70—75 százaléka szervezett munkás, döntő többségük — majdnem száz százalékuk — a mi szakszervezetünk tagja. — Milyen elgondolásokkal néznek a tárgyalások elé? — Két éve, amikor a kamara megalakult, mi már kidolgoztuk a javaslatainkat, amelyek azóta legfeljebb a számszerűségükben változtak. Háromszintű minimálbér-rendszer kialakítását fogjuk szorgalmazni, amely az országosan megállapított alap másfél-, illetve kétszeresét biztosítja a szakirányú középfokú és felsőfokú végzettségűeknek. Azonkívül szeretnénk, ha kötelező érvényű, egyszerűsített besorolási rendszer lépne életbe, amely áttekinthetővé tenné a bérmegállapodások rendszerét. Az ÉT kidolgozta ennek a rendszernek az alapjait is, amely azonban csak akkor ölthet végleges formát, ha legtöbb helyen már megkötötték a minimálbérre vonatkozó megállapodásokat. Igaz, a tervek szerint ezek a kategóriák csak ajánlottak lesznek, azonban alapul szolgálhatnak ott, ahol — az érdekvédelmi szervezetek közötti megegyezés hiányában — nem sikerült közös álláspontot kialakítani. Sinka Zoltán úgy kívánja, az kiválaszthatja a külföldi program- ajánlatokból és egy utazási irodán keresztül forintban kifizetheti ennek ellenértékét- Ezen íelüljaahogy ez a társasutazásoknál történik, az ellátás jellegétől függően legfeljebb 14 napra, költőpénzt is kaphatnak. Teljes ellátás esetén a költőpénz 500—800, félpanzió esetén 800—1200, csak reggelinél 1200—1600, étkezés nélkül 1600—1800 forintnak megfelelő konvertibilis valutát jelent. (MTI-Press) Heteken belül megalakul a Burgonya Terméktanács — döntöttek a bürgonyater- mesztők képviselői tanácskozásukon. A burgonyatermesztőknek szükségük van egy külön koordináló szervezetre — indokolták —, amely a szövetségi terméktanácsnál elkülönítettebb módon foglalkozik az ágazat problémáival. A tanács összefogja majd az évi 1,3 millió tonna burgonya termelőit, de az elképzelések szerint bevonják majd a burgonyáforgalmazó- kat és a -fogyasztókat is. A szervezet célja, hogy javaslataival hozzájáruljon a termelés, feldolgozás, forgalmazás gondjainak enyhítéséhez, illetve az ágazat versenyképességének növeléséhez. A tanácsnak egyébként régebben már működött elődje 1988-ig Burgonyairoda, majd 1990-ig Burgonyaklub néven, két éve azonban nincs szervezet, amely ellátná ezt a feladatot. Sikerre ítélve az együttmaradók? Budapest (ISB) „A fogyasztási szövetkezetek sohasem voltak az állam édes gyermekei. Korábban túlságosan kapitalistának,^ ma pedig túlságosan szocialistának tartja őket a hatalom.” — szögezte le nemrégiben Szilvasán Pál. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke, nem tagadva az elmúlt évek politikai befolyását, kijelentette, c szövetkezetek sohasem kényszer hatására születtek, s életüket^ mindig is a tagok akarata határozta meg. Az átalakulás előtt álló szövetkezetek jövőjéről a keddi országos tanácskozás után Szilágyi Pétert, az ÄFEOSZ alelnö- két kérdeztük. A szövetkezetek vezetőinek általános véleménye, hogy a parlament által elfogadott átmeneti és szövetkezeti törvény megfelel a kor kihívásának, s végre lehetővé teszi az áfészek szabad fejlődését. Ennek valószínűleg az is oka, hogy a vidék kereskedelmi ellátására specializálódott százötven éves múltra visszatekintő szövetkezetek már nagykereskedelmi tevékenységet is folytathatnak, ,s ezáltal tovább növelhetik a falvakban mindig is meglevő előnyüket az állami szektorral szemben. A váltós értékét emeli, hogy az átalakuláskor a fogyasztási típusú szövetkezetek vagyonának csak a hetven százalékát kell nevesíteni, s a fel nem osztható harminc százalék igen nagy esélyt ad a szervezetek egy- benmaradására. Annak ellenére azonban, hogy nincs lehetőség a vagyontárgyak árverezésére és az egyszemélyes kiválásra sem, igen nagy munka áll a tagok előtt. Az elkövetkezendő hetek közgyűlésein újra kell választaniuk a szövetkezetek vezetőit és tisztségviselőit. majd a vagyonnevesítéssel jórészt véget érő legitimi- zációs folyamat végén dönteniük kell a jövőjüket meghatározó gazdasági lépésekről. „A második fél évben már csak ezekkel a tennivalókkal akarunk foglalkozni, s reméljük, hogy a magán- tulajdonban levő szövetkezetek részt vehetnek az állami vagyon privatizálásában is” — vázolja a növekedési lehetőségeket Szilágyi Péter. A vidéki kereskedelmi, szolgáltatói és felvásárlási szférában ugrásszerű fejlődés előtt álló szövetkezeteknek komoly problémákkal kell szembenézniük. A lakosság általános életszínvonalának csökkenésével 10— 30 százalékkal esett vissza a forgalmuk, s tavaly már csak 160—170 milliái'd forintra rúgott. A versenytársak és az illegális kereskedelem megjelenésével együtt nőtt a deficites szövetkezetek száma: hazánkban tavaly 273 áfész működött, s közülük negyven több tízmilliós veszteséggel zárta az évet. Ennek ellensúlyozására két lehetőség van. A szövetkezeteknek egy országos hálózat révén minél hamarabb be kell kapcsolódniuk a nagykereskedelembe. Ezáltal olcsóbban juthatnak hozzá az árucikkekhez, szélesíthetik a kínálatukat, s bolthálózatuk révén növelhetik a piaci részesedésüket. A másik lehetőség a mező- gazdasági termékek felvásárlásának, feldolgozásának és értékesítésének az összekapcsolásában mutatkozik. Az új fejlődési lehetőségeket azonban nagy valószínűséggel csak azok a fogyasztási szövetkezetek tudják kiaknázni, amelyek egyben maradnak. Nyugat-európai tapasztalatok szerint az „egy település, egy szövetkezet” formációnak nincs jövője. Dán, norvég és francia példák is bizonyítják, hogy ezek a szervezetek előbb- utóbb felmorzsolódnak a gazdasági küzdelemben, s csak a körzeti, többnyire még a mostani magyar áfé- szeknél is nagyobb szövetkezetek uralják a piacot. „Az országos tanácskozáson szerencsére kiderült, hogy a részközgyűléseken csak elvétve jelennek meg kiválási törekvések” — ad számot tapasztalatairól Szilágyi Péter. Megtudtuk azt is, hogy a szövetkezetekben a vagyonnevesítést elsősorban a tagsági évek és a tőkehozzájárulás alapján végzik, s a tulajdonnak legalább a negyven százalékát az előbbi szempontok alapján kell az emberek nevére írni. R. S.
