Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-26 / 48. szám

1992. február 26., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Budapest (ISB) - Mint ismeretes, az Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén a három oldal képviselőinek nem sikerült meg­egyezésre jutniuk a munkanélküliek járadékrendszeréből kike­rülők átmeneti szociális segélyezésének a kérdésében. Az ülés után a három oldal képviselőit arról kérdeztük, mi lehet a kö­vetkező lépés a kialakult helyzetben. Lakner Zoltán, a Népjólé­ti Minisztérium helyettes államtitkára: — Az előterjesztő .minisz­tériumok. az eredeti javasla­tukat viszik a kormány elé. Ebben az szerepel, ihogy a segély mértéke az utolsó munkanélküli-ellátásként fo­lyósított összeg 80 százaléka, de nem baladhatja meg az 5000 forintot. A jogosultság elbírálásánál a család anya­gi helyzetét is figyelembe veszi, eszerint tehát a se-' gédy nem alanyi jogon jár. Alternatívaként esetleg be­terjesztjük az !ÉT pénteki plenáris ülésén tett újabb javaslatunkat, amely egysé­gesen 4000 forintos segély- összeget irányoz 'elő. 'Ez ta­lán jobban megfelel a szo­ciális segélyezés elveinek, el­lenben sokaikat — 'elsősor­ban azokat, akik eddig en­nél kisebb összegű munka­nélküli-járadékban 'részesül­tek — egyfajta segélyvárásra ösztönöz, és nem munka- helykeresésre. — Nem baj, hogy nem született megegyezés az ÉT-n? — Mivel a kormánynak csak egyeztetési kötelezett­sége van, nem szükséges a megegyezés. Egyébként a munkanélküliek szociális se­gélyezésének a kérdését a kormányzati oldal vitte az ÉT elé, mert iszüikségét érez­te, hogy valamiilyen átmene­ti megoldást találjon a rá­szorulók megsegítésére a szociális törvény megszüle­téséig. — Mikorra várható a rendszer beindulása? — Remélhetőleg még eb­ben a hónapban a kormány elé kerül a rendelettervezet. Gyorsított eljárással van rá esély — a szükséges tárca- egyeztetés után —, hogy már a jövő hónaptól folyó­síthatják a segélyeket. Vörös Péter, az MSZOSZ tárgyalócsoportjának a ve­zetője: — A munbavállálói oldal eredetileg azon az álláspon­ton volt, hogy a segély maximális összege 5000 fo­rint, a minimuma pedig óOflo forint legyen. Ettől nem tudtunk eltérni, mert olyan emberekről van szó, akiknek ez az egyetlen meg­élhetési forrásuk. A kor­mány, ezzel szemben, szigo­rú költségvetési szempontok alapján mérlegel. — Talán érthető a kor­mány óvatossága: még az ®em eldöntött, egyáltalán honnan teremtik elő a mi­nimálisan szükséges 1,3 mil­liárd forintot. — Ebben az esetben vi­szont ilcövetkezetlene'k, mert ugyanakkor • ragaszkodnak ahhoz, hogy a munkanélkü­li családjának a jövedelmi viszonyait is vizsgálják a j o g o s u Its á g elbírálásakor. Arra nem gondolnak, hogy a családi jövedelmeket el­lenőrző apparátus mennyi pénz emészt fel? — Mit 'szándékoznak fen­ni most, hogy nem szüle­tett megegyezés ebben a so­kaikat komolyan érintő kér­désben ? — Konkrét elképzelésünk még nincs. Annyi bizonyos, hogy nem akarunk kemé­nyebb módszerekhez folya­modni, mert a sztrájkkal való állandó fenyegetőzés egy idő után 'komolytalanná válik. Minden, amit tehe­tünk, hogy újra és újra elő­vesszük a kérdést. Ki kell dolgoznunk a javaslatainkat, és előállni velük a szociális törvény vitájában, vagy akár a 'költségvetési törvény várható módosításakor. Nosztrai Judit, a Munka­adók Országos Szövetsége főmunkatársa: — A három oldal véle­ménykülönbsége alapvetően abból adódik, hogy más és más módon látjuk megold­hatónak a munkanélküli 'megélhetéséhez szükséges költségek mértékének a meghatározását, A munka­adói oldal azt szorgalmazta, hogy a segély összege le­gyen azonos a korábban juttatott munkanélküli - jára­dék összegével, de ne ha­ladja meg az 5000 forintot. Ezt a javaslatot a kormány azzal hárította el, hogy a megvalósítása az általuk elő­irányzott 1,3 milliárd fo­rinttal szemben 1,5 milliár- dot igényel. A mi számítá­saink mást igazoltak. — Mi lesz a következő lé­pés? — A kérdés még nincs le­zárva, hiszen már koráb­ban megállapodtunk abban, hogy az itt megszülető rend­szer elveit a szociális tör­vény is tartalmazni fogja. Eszerint továbbra is napi­renden lesz a munkanélkü­liek 'Szociális segélyezésének az ügye, a vita folytatódik. Most azonban sürgősen be kell indítani ezt a — ne­vében is átmeneti — rend­szert, mert egyre többen, hónapról hónapra ezren és ezren kerülnek ki a munka- nélküliek járadékrendszeré­ből, 'S maradnak rendszeres jövedelem nélkül. Sinka Zoltán A siónké sem rosst, de mór a bringákat is érdemes virs* golgotái. Es a cigányok...? Az Agrárszövetség, minden érdekelthez! Tisztelt Szerkesztőség! Egy olyan dologról szeret­nék szólni, amely vélemé­nyem szerint tovább fogja növelni a feszültséget, elé­gedetlenséget országunk­ban. A kisebbségi törvény- tervezet jelenlegi változatá­ról van szó. Amely változat, ha ebben a formában ke­rül (ne) elfogadásra, vélemé­nyem szerint, ez nekünk, cigányoknak legalább olyan szégyent jelentene az orszá­gunkban élő többi kisebb­ségekkel szemben, mint a trianoni szerződés jelentett a magyarságnak. Ugyanis e törvénytervezet a cigánysá­got nem ismeri el nemzeti kisebbségnek, tehát azok a jogok melyek más nemzeti kisebbségeket megilletnek, ránk nem vonatkoznak. Azt mondjuk 1990. május 2-val. egy új történelem. egy új politikai rendszerjogi fordu­lat következett be, melynek meg kellett volna, vagy meg kellene teremteni egy olyan helyzetet, amelyben mi, ci­gányok is tisztán, világo­san, félelem nélkül látnánk a jövőt. Mely jövő minden emberre, fajra és nemre va­ló tekintet nélkül, mind er­kölcsileg, mind érzelmileg, igazságos lenne. De a jelen mást mutat. Életkörülményeink egyre romlanak. Létbizonytalan­ságban élünk. Mi kapjuk elsőnek kezünkbe a munka­könyvét. Mi vagyunk akik nem tudjuk gyermekeinket megfelelően etetni, öltöztet­ni, tanítani. De mi is embe­rek vagyunk, és nem ké­rünk mást, mint azt a jo­got, lehetőséget és megélhe­tést, amely egy jogállam­ban, a demokráciában min­den embert megillet(ne). Én tudom, hogy a magyar la­kosság döntő többsége sem kapott sok jót az elmúlt két évben (ha egyáltalán kapott). Azzal is tisztában vagyok, hogy egyre többen lesznek (vannak), akik kö­vetnek bennünket a sze­génységben, a megaláztatás­ban. Mert a szegénység az egyben megalázó is. De bízom benne, hogy mint ahogy az idő is vál­tozik, úgy az emberek e dologhoz való hozzáállása is pozitívan meg fog változni. Budai József Phralipe kesznyéteni tagszerv, elnöke A közelmúltban a irnagya r mezőgazdaság sorsdöntő időket élt át, most sorsforduló előtt áll. Az 1945-ös nagy földreform 11,9 millió ha-t. érintett, most a kárpótlás és a tulajdonváltás 3,5 millió ha-t érint, és a tulajdon­váltás mellett csaknem teljes szerkezet- és struktúraátalakí­tást követel1. A mezőgazdaság helyzete bi­zonytalan. A sokkoló hatású gazdasági és politikai esemé­nyek, az ágaizat elleni értelmet­len hangulatkeltés még az ed­zettebbek hitét, bizakodását is megingatta. Ezt ha megértjük is, nem törődhetünk bele. Az ország jövője a mezőgazdaság talpraállítása nélkül több, mint bizonytalan. A pártcsatározásoknál1 túl nagy volt a harci zaj. kevesebb a hozzáértés, ezért most és a jö­vőben nagy árat , kell fizetni. A lakosságnak drágább lesz az élelmiszer, hálából, amiért oda­adta szavazatát, de ez késlel­tette a kárpótlási, az átalakulá­si és az. új szövetkezeti törvény meghozatalét is. Szerencsére ezek, ha hibáik­kal is, már megvannak, de még ma sincs földtörvény és agrár­piaci rendtartás, nem rendezett a hitelezési pedig csak ezek együttese mutathatna irányt, adhatna' biztonságot (már, ha nem módosítanák máris a meg­hozott törvényeket...). Az Agrárszövetség — araiak ellenére, hogy véleményét mel­lőzték —, mindent megtett, amit lehetett. Megvalósult, kezdemé­nyezésünk. Kárpótlás van. és nem reprivatizáció (a 47-es ál­lapotot még a koalíció sem fo­gadta cl), megvalósulhat a tu­lajdonba adás. a valódi önkén­tesség alapján történő szövet­kezés. Ezeket még a választások előtt meghirdettük. Szándékunk megalapozott, tiszta volt. Nem rajtunk múlt, hogy a törvények részben a felszított indulatok, másrészt a hozzá nem értés mi­att túl bonyolultak, ellentmondá­sosaik és nehezen, végrehajtha­tók lettek. A mezőgaizd'aság átalakulásá­nál sokan hangoskodtak, hiszen azt a látszatot kellett kelteni, hogy értenek hozzá és megvaló­sítják a választóiknak tett ígé­reteket. Ez okozta a káoszt, a késedelmet, az ellentmondáso­kat, mert ha hagyják és rá­bízzák az itt dolgozókra, a me­zőgazdaság már régen átalakult volna, sokkal kevesebb feszült­séggel és bizonyára az érintet­tek nagyobb megelégedésével', a termelés. lényeges visszaesése nélkül. Milyen kár, hogy az idő telt, közben a mezőgazda­ság válsága' mélyült. A válsá'­got a kormány nem kezelte, ha­nem lekezelte. A késedelmeik miatt kialakult biizony.taianság tovább nem tartható, a gazdálkodás további szótzülles'ztése már nemcsak kárt. katasztrófát okozna, ezért felhívjuk a mezőgazdaságban dolgozók széles táborát: dolgo­zóikat. vezetőket egyaránt hogy az átalakulásban vállaljanak aktív szerepet, a végrehajtásban tanúsítsanak türelmet, megér­tést és civilizáltam hárítsák el a1 politikai provokációkat. A végrehajtásban a meghatá­rozó a.z értelem, a törvényes­ség, az érdekek kölcsönös tisz­teletben tartása, az emberséges bánásmód legyen, ne az elhin­tett gyanakvás, megosztottság. Az agr.árértelmiség vállalja fel a törvények végrehajtását, a mezőgazdasági termelés egy­idejű fenntartása mellett. Ez páratlanul nagy kihívás, de szakmánk becsülete, az ország jövője érdekében meg kell ten­nünk. Éppen ezért elvárjuk a Föld­művelésügyi Minisztériumtól, a kormánytól, ha késve is, leg­alább ezután tartsa tiszteletben az ágazatban dolgozók vélemé­nyét, érdekeit. Ismerje éli az eddig is méltatlanul bántott ag- r,árértelmiség munkáját mert csali így várhat el őszinte, ió egy ü ttm ú k ódé st, ered mi ny es végrehajtást. Előrelátóan' azt is célszerű figyelembe vennie, hogy e nehéz, de remélhetőleg ered­ményes végrehajtás után is szüksége lesz a szakértelmére. Élelmiszer helyett a politikai hangulatkeltést n.em lehet ex­portálni, de az sem árt, ha itt­hon. is lesz mit enni és elér­hető áron. Az Agrárszövetség pedig elha- tárolja magát azoktól a veze­tőktől, akik az átalakulás során a jogi és erkölcsi normákat megsértik. Velük szemben jár­janak el a törvények szigorá­val, de szűnjön meg az egész ágazat vezetését megalázó álta­lánosítás. rágalmazás, ugyaniak­kor örülnénk, ha az illetékesek a privatizációt a többi ágazat­ban is mértéktartással és leg­alább azzal a féltéssel hajitHinák végre, az elherdált állami va­gyonokért is úgy aggódnának, mint a mezőgazdaság szövetke­zeti tulajdonáért. A nyereséges üzleti ágak (szál­lodaipar. kereskedelem, ió ipari üzemek is), a jobb élelmiszer­ipari ágazatok (söripar, édes­ipar. növényolajipar stb.) már­is „elkeltek”. Nekik jut a pro­fit dollárban, a mezőgazdaság­ban marad a veszteség és a csődtörvény. Sovány vigasz, hogy kárpótolhat majd a csőd­be jutott konzerv- és húsipar­ból, hogy nagyobb legyem a vesztesége. Itt lett volna a .történelmi le­hetőség a mezőgazdasági terme­lés és feldolgozás közös érde­keltségének megteremtésére, ehelyett a feldolgozási főleg külföldi tulajdonba adták, vi­tatható áron, és talán örökre garantálva számukra a magyar termelők kiszolgáltatottságát. E lesújtó tények ellenére bí­zunk abban, hogy az egyenként Is nagy feladatot jelentő törvé­nyek végrehajtásához maradt még erőnk, és megfelelő hozzá­értéssel megoldhatók, ha a vég­rehajtás során, az érdekelteik a közös hangot megtalálják. Legyen türelmünk a törvénye­ket nem-, vagy rosszul ismerő érintetteket felvilágosítani, és .mindeközben maradiunk ember­ségesek, a sok sérelmet szenve­dők panaszaival szemben meg- értőek, mert ők nem tehetnek arról, hogy bennük hamis illú­ziókat ébresztettek. ráadásul ezután is ők lesznek a történ­tek teherviselői. A végrehajtásra törekvés mel­lett azonban a széles nyilvános­ság tudomására kell hozni azt is. hogy a nagy erőfeszítés is fölösleges, ha a kormány nem javítja a gazdálkodás feltételeit, akkor egyaránt csőd fenyegeti az esetleg megmaradt nagyüze­mi és a még fel sem lendült magánterm elést is. Bízunk az agrárértelmiség jó szakmai felkészültségében, kitar­tó türelmében. Reméljük, hogy az érintett tsz-tagsággal, a kár­pótlásra jogosultakkal együtt .megteremtik a célravezető békés együttműködés feltételeit, a ma­gyar mezőgazdaság biztatóbb jö­vőjének alapjait. Az Agrárszövetség kéri tagjait, az agrárszakembereket, továbbá a falvak értelmiségét, a hely­ségek polgármestereit, hogy le­hetőségük szerint együtt segít­sék elő az indulatok lecsillapí­tását. a végrehajtás nyugodt kö­rülményeinek biztosítását. Ezt .kéri és elvárja az ország sorsá­ért és jövőjéért felelősséget ér­ző pártoktól is, ugyanakkor fel­ajánlja az őszinte együttműkö­dését, támogatását, szaIzmai se­gítségét minden érdekelt szá­mára, a békés rendezés érdeké­iben. Az érdekeltek kölcsönösen tö­rekedjenek a megegyezésre, ment a bizonytalan állapot elhúzódása .senkinek sem jó. a bírósági út pedig hosszú, költséges és az egészségre is káros. Békésen, együtt, eredménye­sebb. Ehhez sok sikert kíván az Agrárszövetség B.-A.-Z. Megyei Elnöksége. Gratulálunk, de Február 3-án az Észak- lagyarországban megjö­nni a Zárszámadás a sajó- üspöki termelőszövetke- etben című írás. A cikk írója (aki egyben termelőszövetkezet elnök- elyettesének felesége, Szép- aky Lászlóné Barta Erzsé- .etj beszámol a téesz ered­ményes gazdálkodásáról, melyhez tiszta szívből gra- ulalunk. A cikk egyes ál­dásait a szövetkezeti moz- aloni létrejöttéről és azon llításairól, hogy egyes em- lerek önként mondtak le a Sídről, a régi sajópüspoki akosok és érintettek nevé­ien visszautasítjuk. A cikk elfelejtett arról zólni, hogy ez a termelő- zövetkezet 5 falu lakosai­nk volt tulajdonán, vala- nint a községek közös tu- ajdonán gazdálkodik, áme­nek valamikor nem csak 00 tagnak, hanem 5 falu akosainak nyújtott bizonyos zintű megélhetést. Nem tu- unk a községben olyan mberről, aki önként szabad­ult volna meg a földjétől téeszszervezés éveiben, anem kényszerítés hatásá- a. Elvették földjüket és a Sldműveléshez szükséges szközeiket. Sajópüspoki la- osságát nemcsak hogy Sldjeiktől és termelőeszkö- eiktől megfosztották, de bban az időben még meg ; szégyenítették őket. Eb­en a téeszben Sajópüspöki olt földtulajdonosa még sak véletlenül sem kerülhe- stt a téesz vezetői közé — még a mai napig sem. Má­sodrendű polgárként kezelik azokat az embereket, akik nem a téesz dolgozói. Az elmúlt évtizedekben a falu­ra olyan erős pressziót gya­koroltak, hogy szinte enge­délyt kellett kérni ahhoz (némi túlzással), hogy az ember kilépjen az utcára. A múlt évben bevezetett adó miatt a község egyes tagjai ellen terményeladási, fuvarozási, szántási tilalmat vezettek be. A község ön- kormányzata ellen lazítják a falu lakosságát. (Az ön- kormányzati választások so­rán a téeszvezetőség presz- sziót gyakorolt a téesztag- ságra avégett, hogy a téesz- ■ vezetők számára megfelelő polgármester és testület jöj­jön létre. Ezt a törvényel­lenes magatartásukat még nyíltan hirdetik is!) A régi pártállami mód­szerekből nem akarnak és talán nem is tudnak enged­ni. Aki megpróbálja az igazságot feltárni, azt sora­ikból eltávolítják, általában sikerrel. E sikeres termelő- szövetkezet székhelyén., Sa- jópíispökiben még a leg­alapvetőbb infrastruktúra sincs kiépítve (óvoda, is­kola, konyha, öregek szociá­lis gondozása), holott a köz­ség kb. 350 kh erdő, legelő, szántóterületét használják közel 40 éve ingyen és bér­mentve. Mindezek ellenére is gra­tulálunk az elért gazdasági sikerhez, de nem tudunk mmm gratulálni a téesz vezetőinek a községünk lakosai között végzett bomlasztó tevékeny­ségéhez, amelynek célja a saját privilegizált hatalmi helyzetük megőrzése. A község lakosainak érdeké­ben kérjük, hogy a közös érdekek figyelembevételével alakítsák saját tevékenysé­güket is. az MDF sajópüspoki szervezete nevében Varga György elnök Nyugdíjas elszámolás Miskolc polgármesteréhez Tisztelt Polgármester Ür! Megjött végre az a hiva­talos levél, amit a kisnyug­díjasok már a múlt év vé­gén is vártak. Sajnos, nem az jött, amit vártak. Az energiahordozók áremelésé­vel kapcsolatos kompenzá­lásról van szó, amit a kor­mányzat már a múlt év vé­gén átutalt az önkormány­zatnak. Elláttam a környe­zetemben ismert kisnyugdí­jasokat azzal a bizonyos „alamizsna-kérőlappal”, hol­ott nem vagyok semmiféle hivatalos szervnek a tagja. Természetesen az elutasító határozat vétele után ná­lam reklamálnak. Mint adó­fizető és szavazó állampol­gár úgy érzem, hogy most jogosan kérem: a sajtón keresztül tájékoztassák a lakosságot, milyen szempon­tok alapján volt elosztva az a bizonyos összeg? Tudomásom szerint hét­ezer forint felüli nyugdíjak esetében már eleve papírko­sárba került a kérelem. Az elutasító sokszorosított határozat ugyan utal rá, hogy lehetőség van a felleb­bezésre, de ezek a kisnyug­díjasok nem fognak élni azzal. Az alábbiakban köz­löm az egyik kisnyugdíjas, beteg özvegyasszony havi elszámolását. Kérésére a ne­vét nem közlöm, de a ma­gamét sem, nehogy az "a színezete legyen az írásom­nak, hogy valamilyen nép­szerűségre törekszem. Fűtés és melegvíz 3388 forint, gáz 252, lakás közös költség 1200, villanyszámla 233, tévéelőfizetés 200. uta­zás és gyógyszer 300 forint. Igazolt kiadás összege: 5573 forint. Nyugdíj 7403 forint, ki­adás 5573, marad: XS30 forint. Kérem, ha tud valami jó módszert a felmaradt ösz- szeg elosztására, úgy közöl­je azt is a rászorulókkal, a sajtón keresztül. A pontos címet és az igazoló számlá­kat a szerkesztőségbe letét­be helyeztem. Tisztelettel: D. I. Miskolc A szájmezetek nem fenyegetnek szitáikkal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom