Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-24 / 46. szám
ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 12 1992. február 24., hétfő Citromék Miskolcon Egy, a Citrom-féle Citro(m)enek közül Mint ahogy azt a felvétel tanúsítja, a nagybetűs Citrom alatt nem a savanyú déligyümölcs értendő, hanem egy alapvetően budapesti székhelyű autósiskola, akik teret kívánnak nyerni néhány vidéki városban, köztük Miskolcon is. Amit tudni kell Citromékról (és még nem tartozik bele a reklám kategóriájába): Miskolcon, a Szemere u. 15. szám alatt bérlik azt a helyiséget, ahol az elméleti oktatás folyik majd a közeljövőben, várhatóan március elejétől. A legrövidebb időtartamú elméleti képzés tizennyolc órát vesz igénybe, a leghosz- szabb ötvenkét órát, az átlagos pedig a heti háromszor háromórás, összesen 27 órás tanfolyam. A gyakorlati képzés saját rutinpályán folyik majd azEÁÉV parkolójában, kizárólag (most jön a csali) vadonatúj, ’92-es Citroen AX-modelleken (modell alatt valódi, működő autókat kell érteni). Aki nagyon ügyes, akár egy hónap alatt jogosítványhoz juthat, aki nem nagyon ügyes, és meg akarja adni a módját, az is körülbelül másfél hónap alatt kezébe veheti úrvezető mivoltát tanúsító okmányát. Citromék fiatalok, lelkesek, készek arra, hogy az egész megyében indítsanak tanfolyamokat, ha erre igény jelentkezik. Minden egyéb tudnivalót, például a jelentkezés feltételeit, a tanfolyamok tarifáit és egyéb reklám szintű információt a közeljövőben az érdeklődők megtalálhatják majd lapunk hasábjain. Zárásként csak annyit: ha valaki úgy érzi, van még mit csiszolnia vezetéstechnikáján, vagy szeretné tudni, milyen érzés egy ilyen mutatós kis gépet hajtani, az méltányos díj ellenében vehet órákat a Citrom oktatóitól.-bgEzer diák 11 millió forint támogatásban részesült Budapest (ISB) - „Közösen a jövő munkahelyeiért” elnevezéssel hozott létre alapítványt a Munkaügyi Minisztérium (MüM) és az Országos Takarékpénztár tavaly augusztusban. Célja a nehéz körülmények között élő, de jó képességű szakmunkástanulók anyagi támogatása. Az egyszeri - 5000 forintos - és a tíz hónapon át folyósított, havi 2000 forint összegű támogatás elnyeréséért azok a fiatalok pályázhattak, akiknek a szülei vagy családfenntartói-közül legalább az egyik regisztrált munkanélküli, az egy főre jutó havi jövedelem a családban nem haladja meg a 8000 forintot, valamint közepes, illetve jó tanulmányi eredményt értek el az előző tanévben. A pályázat eredményéről Schamschula György, a MüM államtitkára tájékoztatott. Eszerint az 1708 pályázóból 417 diákot részesített az alapítvány kuratóriuma egyszeri támogatásban, és 567-nek ítéltek meg havonta folyósítható ösztöndíjat. Az utóbbiak - a késői időpont miatt - ebben az évben szintén egy összegben kapják meg a támogatást, összesen 11,175 millió forintot osztottak szét a rászoruló szakmunkástanulók között Idén csak azok részesülhettek ebben a támogatásban, akik a munkanélküliek számát tekintve hátrányos helyzetű megyékben, Szabolcsban, Borsodban, Nógrádban, Békésben és Szolnok megyében tanulnak. A jövőben - ígérte az államtitkár az egész országra kiterjesztik az alapítvány munkáját. Magáról az alapítványról a következőket tudtuk meg: 80 millió forintos alaptőkével hozták létre, az első évben ennek az összegnek a 60 százaléka használható fel, míg a jövőben a befizetések 60 százalékát, és természetesen az alaptőke kamatait fordíthatják támogatásra. Az alaptőkét egyébként a MüM-nek az OTP-nél elhelyezett pénzei után járó kamatokból teremtették elő. A távolabbi tervek között szerepel az induló vállalkozások támogatása, többek között inkubátorházak létesítése. Az alapítvány nyitott, a jelentkezéseket a minisztérium címén, az alapítvány titkárságán fogadják - hallhattuk a Munkaügyi Minisztériumban. Kárpótlásra - érdekegyeztetőfórum Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal felhívja az érintett állampolgárokat, szövetkezeteket, szakszövetkezeteket, állami gazdaságokat (továbbiakban szövetkezet) és önkormányzatokat, hogy az 1992. évi II. tv. alapján a szövetkezeti földalapok kijelölésének segítése és ellenőrzése végett helyi érdekegyeztető fórumot (továbbiakban fórum) lehet létrehozni. A fórumot a településen földdel rendelkező szövetkezetenként, illetőleg a szövetkezet működése által érintett településenként alakíthatják meg az érdekeltek. Ennek létrehozása nem kötelező, de ajánlatos. A fórum megalakítását az igénybejelentők vagy a szövetkezet legkésőbb 1991. febr. 29-ig a helyi (fővárosban a kerületi) önkormányzatnál kezdeményezhetik. Az önkormányzat a fórumot a bejelentéstől számított 15 nap alatt köteles megalakítani. Ha a szövetkezet működése több önkormányzatot érint, úgy azt az érintett önkormányzatok közösen alakítják meg. A fenti szabályok alapján tehát akár egy településen belül is létrejöhet több fórum, ha a településen több szövetkezetnek van földje, viszont ha egy szövetkezetnek több településen van termő- földterülete, akkor két vagy több települési önkormányzat közösen hoz létre egy fórumot. Utóbbi esetben az egyes önkormányzatok által a fórumba választható tagok számát az önkormányzatok megállapodásban rendezik, e körben irányadó lehet az egyes községek termőföldjei után benyújtott termőföld kárpótlási igények aranykorona-értékeinek aránya. Mivel a törvény nem tartalmaz részletes szabályokat a megalakításra, az egységes gyakorlat kialakítása végett célszerű az alábbi eljárási rendet követni. Az igénybejelentés megtörténte után az önkormányzat hirdetményi úton - akár újsághirdetés is lehet ez, megyei vagy országos lapban - közzéteszi, hogy bejelentés érkezett a fórum megalakítása iránt. Aki a fórum munkájában részt kíván venni, az a megadott határidőn - ez nem lehet hoszszabb, mint a kérelem beérkezésétől számított 15 nap - jelentse be ilyen irányú igényét az önkormányzatnál, egyben igazolja, hogy kárpótlásra jogosult. A határidő lejárta után az önkormányzat képviselőtestülete a bizottsági tagokra vonatkozó szabályok szerint megválasztja a bejelentkezett kárpótlásra jogosultak közül a fórum tagjait. A fórumba olyan tagot is meg kell választani, aki a nem helyben lakók képviseletében jár el, tehát nemcsak a helyi érdekeket képviseli. A kárpótlásra jogosultságot igazolni lehet a megyei kárrendezési hivatal által kiadott igazolással, illetve maga a tény adott esetben köztudomású is lehet. Ha a szövetkezet területe több települést is érint, úgy bármelyik település önkormányzatánál bejelentett igény joghatályos. Az érintett önkormányzatok kötelesek egymást értesíteni és megállapodni az egyes önkormányzatok által választható tagok számában, valamint ugyanazon napon kell megtartaniuk a választást. A fórum a képviselőtestület által az igénybejelentők közül megválasztott 3-11 tagból, a szövetkezet, az önkormányzat(ok) és a részarány földtulajdonosok (a tagok, a velük azonos jogállású személyek és a kívülállók) megbízottjából áll. A fórum a saját maga által meghatározott működési szabályok szerint jár el. E tekintetben mindegyik testület a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb ügyrendet állapíthatja meg; a legjobb belátása szerint jár el. A fórumot megválasztó ön- kormányzat biztosítja - az állami költségvetés terhére - a működési feltételeket. A megválasztott tagoknak személyesen kell eljárniuk. Ha bármelyik tag időközben lemond, meghal, vagy egyéb okból szűnik meg a megbízatása, úgy helyére a már bejelentkezettek közül a képviselőtestületnek új tagot kell választania. A képviselőtestület által megválasztott tag nem hívható vissza. Dr. Sepsey Tamás címzetes államtitkár Az a néhány esztendónyi börtön?... M a, amikor a legegyszerűbb magyar polgár is érzi, hogy sűrűsödik hazánkban a politikai légkör, a tollforgató embernek ugyancsak meg kell gondolnia mit vet papírra, miről akar polemizálni. Már csak azért is, mert az utóbbi időben egyre több támadás éri a publicistákat, hangoztatván egyesek, hogy felnagyítják az ország politikai-gazdasági nehézségeit. Nos, lehet, hogy néhány újsütetű újságíró mélyebben nyomja tollát a tintába, ám korántsem mert mindenáron ártani akar szabad és emberibb demokrácia megvalósítása felé araszoló hazánknak. Őrült és hitvány ember az, aki útjába áll a rendszerváltás még alig megvalósuló folyamatának, a szülőanya, 1956 eszméinek. Távol áll tőlem, hogy a zsurnaliszták „védőszentjeként'’ billegessem magam (nincs rá szükségük), de engedtessék meg, hogy szót emeljek olyan jelenségek miatt, amelyek semmivel sem riasztóbbak, mint azok az állítólagos kemény, irreális publikálások, amelyek jelenlegi kormányunk munkáját vannak hivatva megkérdőjelezni. Gondolok itt a parlamenti „gombnyomás” volt honatyának, a rádióban is elhangzott, 1956-ról szóló mondandójára. Őszintén szólva volt honatyánk becsületében nem kételkedem, sőt magam is fair dolognak tartom önkéntes le- lépését a parlament néha viharos porondjáról, de korántsem értek egyet néhány kijelentésével, ex catedra jellegű megállapításaival. Nem szó szerint idézve a rádió Vasárnapi Újság című műsorában elhangzott megállapításaiból, a lényeg: nem így képzelte a múlt lezárását, a történelmi igazságtételt, mert a sajtó egy része az 56-os eseményeket reformkommunista forradalomnak igyekszik feltüntetni. Ezután arról is meditál, hogy miért voltak olyan aránytalanok a büntetések, egyeseknek kötél és agyonveretés járt, mások ugyanezért a ténykedésükért csupán néhány esztendei börtönt kaptak. Továbbá, mondta volt honatyánk; lehet, hogy hősnek kiáltunk ki olyanokat, akik esetleg a kisebb büntetés reményében elárulták társaikat! Manapság egyre sűrűbben nyilatkoznak olyan emberkék, „történelemkutatók”, akik abban az időben - 1956-ban még rövidnadrágos úttörők voltak, esetleg készültek a világra jönni, illetve meg sem születtek. Ezek magyarázzák ugyan a számomra és milliónyi hazánk fia számára is szent, felemelően magasztos 1956-os forradalmunkat, de nem éltek benne. Hivatkoznak különböző dokumentumokra, hallomásokra, csak éppen, ismétlem, nem éltek benne. Bár jócskán írtam 1956-ról, mégis szabad legyen ismételten a saját börtönéveimre hivatkoznom, a „néhány esztendő- nyi” börtönnel kapcsolatosan; nem „néhány esztendőnyi", hanem pár napi börtönben eltöltött idő is iszonyatosan hosz- szúnak tűnik. Főként, ha az egy adott, közvetlen forradalmi időszakban történik. Ilyenkor bármi előfordulhat (és elő is fordult), hogy jogerős ítéleteket újratárgyaltak, s a tíz év helyett kötelet kapott a Kádárrendszer szerinti „ellenforradalmár"! Ami pedig az ítéletek közti különbségeket illeti; nem szabad elfelejtkezni a nyugati tiltakozási hullámról a Kádárdiktatúra ellen. Jó néhányan ennek a tiltakozásnak köszönhetik életben maradásukat. De szerencse dolga is volt az rtéletkülönbözet. Voltak úgynevezett „vérbírák”, akik minden „felülről" jött utasítást magukévá tettek, hamis tanúkat kreáltak, a védőügyvédeket megfélemlítették. Nem egyszer a hivatalból kirendelt védő jobban vádolta a forradalomban részt vevőket, mint maga az ügyész. Velem is ez történt! Ismétlem: szerencse dolga volt, ki milyen bíró elé került. Nem minden bíró volt túlbuzgó! Jól emlékszem (ma már csak havonta egyszer, álmaimban ismét börtönben vagyok), abban az időben bent a „sitten” egyetlen szó járta - túlélni. Mindegy, hány évi börtönt kaptál, a lényeg - túlélni. Igen kevés Nagy Imre lelkületű rab volt, aki mindent magára vállalt, és ez emberileg érthető! Nekem például nem voltak társaim az 1957 májusában tartott peremben, senkire nem is hivatkozhattam, az én corpus delictim az Észak-Ma- gyarország 1956. október 31-i száma volt, fehéren-feketén. Ha a „Gondolatok” című cikkem négy nappal előbb jelenik meg, biztos a kötél! így megúsztam első fokon hatévi börtönnel. Hiába, ilyen a sokat szidott újságíró sorsa! Nem tagadhat le semmit, a corpus a leírt betű. Volt bányász létemre ezért merem kimondani; a toll néha nehezebb a csákánynál! De hagyjuk a magam „ka- nosszáját", ám a reformkommunista forradalom jelzője sem fér ebbe a majd hetvenéves, dédapái fejembe! Kétlem, hogy csak a gombnyomós volt honatyánkat izgatja ez a gondolat? Úgy látszik, többen is foglalkoznak effajta megkülönböztetéssel, vagyis, igyekeznek két részre bontani az ötvenhatos forradalom résztvevőit. A volt honatya azt mondta: „mítosz keletkezett 1956-ból!" Nos, szerény véleményem szerint nincs itt semmiféle „mítoszról" szó, a tények beszélnek. Beszélnek, méghozzá arról, hogy a forradalom idején az egyszerű párttag is ott menetelt mindenütt a pártonkívülivel, volt horthysta tiszttel, recski tábo- rossal, hortobágyi kitelepítette!, kiszabadult politikai rabokkal. Fegyvert fogott az öreg esztergályos fia is, s a fiát követte az apa. Lehet, hogy húsz-ötven év múlva valóban mítosszá válik ötvenhat, a Góliáttól megszabadulni akaró, maroknyi Dávidok serege. De ugyan ki lesz az, aki kétségbe vonja: egy kis lélekszámú nemzet fiai egységesen küzdöttek a több mint kétszáz milliós Góliát ellen az emberi jogokért, az igaz szabadságért. Akkor, a dübörgő pesti és más városok utcáin senki nem kérdezte: te ki vagy? Egy kérdés hangzott el: magyar vagy? Nem hiszem és nem akarom hinni, hogy gombnyomogató volt honatyánk félelme megalapozott lenne, mármint, hogy megfeledkezünk az utca egyszerű hőseiről! Ilyen nincs, igenis mély tisztelettel adózunk a forradalom elesettjei és azutáni kivégzettjei, börtönviseltjei iránt. Igaz, a bibliai Dáviddal ellentétben, nálunk az akkor még Góliát győzött, mert a Nyugat nem volt tisztában ennek a mi maroknyi népünknek hősi harcával, a Góliátot már alapjaiban megingató tettével. Mi magyarok egységesen (kivéve néhány száz vagy ezer, a Sztálin alkotta szocializmusban hívőket, a munkásarisztokrácia fejeseit) már harmincöt évvel ezelőtt felismertük azt és igyekeztünk megszabadulni attól, amit Gorbacsov és Jelcin csak alig három-négy esztendeje ismert fel. Gondolom, honatyáinknak akad elég megtárgyalnivalójuk, még azoknak is, akik igyekeznek két táborra szakítani az ötvenhatos forradalmat. Jó alapnak bizonyulna egyfajta „boszorkányüldözéshez", de a forradalom a milliók forradalma volt! És a milliók zöme egyszerű emberekből állt, főként munkásokból, mint ahogy a közel négy-ötszáz felakasztott áldozat is zömben munkás volt! A parlamenti, olykor sok locsi-fecsi helyett, így igaz - jó lenne ha nem a „kiket” próbálják egyesek rostára tenni, hanem az égetően fontos gazdasági és egyéb, országot borzoló problémákat tárgyalnák sürgősségi alapon. Igaz, az effajta megvitatáshoz olykor kevés a honatyák létszáma, mert a 384 képviselőből néha alig kétszázan vannak jelen. Lehet, hogy igazoltan, lehet igazolatlanul. Talán ezért javasolnám mély tisztelettel, hogy a következő parlamenti választásokon elég lenne 250 képviselőt indítani, s a 134 megspórolt képviselői fizetést a közbiztonság fokozására fordítani. Ez legalább 300 rendőr állományba helyezését jelentené, és azt is, hogy este nyolc óra után az egyszerű polgárnak nem kellene az utca közepén hazaballagni, mert a járdát övező fák közül valakik lecsaphatják. E pilógusként: látszólag nem tartozik a publikációm befejezés előtti témájához (ám csak első olvasásra), de őszinte tisztelettel megemelem a kalapom a spanyol király embersége és bölcsessége előtti... Holdi János
